Tozer lényeglátó gondolata.

 

Békesség és nyugalom.

 Sajnos nagyon sok hivő nem pihen meg Krisztusban, nem tud bemenni abba a nyugalomba, amit Isten elérhetővé tett számunkra az Úr Jézus Krisztusban.

Nem megy be, hitetlenség, aggodalmaskodás és különféle félelmek miatt. Háborog a szívük és a lelkük is, mert a gondolataik nem felelnek meg ennek a kulcsfontosságú szellemi kitételnek:” egyébként testvérek, ami valóigaz, ami tiszteletreméltó, ami igazságos, ami tiszta (ártatlan), ami barátságos, ami jóhírű, ha van valami erényes, ha van valami magasztos: azt vegyétek figyelembe (arra irányuljanak gondolataitok),”

Azért hoztam a Vida Sándor fordítást, mert nagyon tetszik a „valóigaz” ugyanis ez sokkal többet fedd le mint csupán az igazságnak fordítás, A valóigazság az abszolútum Jézus Krisztus, ami jóval több és sokkal magasabb kategória, mint a rész „Igazság”. De nem akarok elkanyarodni, a lényeg, hogy a nyugalomba való bemenetelhez, szükséges helyesen és a helyes dolgokon gondolkoznunk. Miért? Azért, mert a hitetlenség az aggodalmaskodás és a félelmek elsősorban a gondolkozáson keresztül, pontosabban a láthatókra nézés közben felszabadult gondolkozáson keresztül lépnek be az elmébe, és ezekkel a helytelen és negatív gondolatokkal, sátán a hitet, a reménységet és az Úrtól kapott békességet igyekszik felszámolni a hivő életében. Szóval ne engedd meg magadnak a helytelen az Isten által meghatározott gondolatokkal szembemenő gondolkozást. Ahogy Bunyan utalt rá, vigyáznunk kell a "szemkapunkra" és a "fülkapunkra".

„Mert mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba, miképpen megmondotta: amint megesküdtem az én haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba; jóllehet munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte.” Károli

„Mi viszont azért lépünk be békességébe, mert hívőkké lettünk. Azt mondja ugyanis: "Haragban esküdtem eskümet: ők meg nem látják békességemet!" Pedig a teremtés műve a világ megalkotása óta befejeződött.” Békés-Dalos

„Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.” Károli

„Iparkodjunk tehát bejutni abba a nyugalomba, nehogy közületek valaki kövesse a hitetlenség példáját és elvesszen.” Békés-Dalos

„Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!”

„Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Én nem úgy adom nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek és ne szorongjon!” Békés-Dalos

A kép, John Bunyan (1628-1688) angol író A szent háború c remek könyve alapján.

Köszönöm a figyelmedet.

Karácsony, ünnepek, felebaráti szeretet.

 

Nagy öröm számomra, hogy egyre több ember tapasztalja meg Isten valós szeretetét, az által, hogy félre tudta tenni az előítéleteit, és elgondolkozott a sajátjától eltérő világlátásról. Akik így tesznek, felismerik, hogy Isten szeretete folyamatosan áradó és minden időben, (még a legnyomorúságosabb, legsötétebb napokon is) elérhető valóság.  Minden más helyes szeretetnek is ez a forrása.

A probléma az, hogy sokan nem tudják sem elfogadni, sem mások számára felkínálni, pedig ez egyértelműen Isten akarata az emberek számára.

Számos hívő és még Istenre jelenleg nem figyelő embert megismertem, akik remek emberek, de sokuknál a szeretet átvétele és továbbítása komoly problémába ütközik. Ezért sokszor nem minden ok nélkül, olyan véleményt hallunk felőlük, hogy törvénykező, annyira száraz, hogy nem, hogy az élő víz nem árad belőle, de még áporodott sem. Szeretetlen, rosszindulatú, nem nyitott, közösség kerülő. Nos ezek mögött legtöbbször egyértelműen kimutatható a szeretet igazságának nem, illetve félre értése. Az írás azt tanítja nekünk, hogy Isten szeretete a legfontosabb! Ezt még elég jól, át is látjuk/megértjük fontosságát, miután elfogadtuk a létezését. De a konkrét, Isten felé meglévő szeretetünk meglétének az igazi hitelesítője, pontosan, az, hogy az Isten képmására teremtett emberekhez hogyan viszonyulunk. Azokhoz, akik a közvetlen közelünkben élnek, akik tőlünk várnak kimondva, kimondatlanul segítséget az életük bármely területére nézve. Ezek az emberek, hasonlóan, ahogy veled is előfordul a kapcsolataidban, meg tudnak bántani, vétkezni tudnak ellened, hidegek, szeretetlenek, közömbösek tudnak lenni veled szemben. Az ilyen emberek hozzánk hasonlóan arról a szükségről adnak jelzést, hogy irgalomra, megbocsájtásra, szeretetre van szükségük. Ahogy ezekhez, az emberekhez viszonyulsz, az igen sokat elárul az Istennel való kapcsolatodról, az önértékelésedről. Egész pontosan arról, hogy értékeled e magad annyira /legalább annyira/ hogy úgy szeresd magad, mint embertársaidat, és úgy cselekedj velük szemben, ahogy az fordított esetben neked is jól esne. Nos az egészséges önszeretet, önértékelés, önbecsülés teljesen Biblia dolog. Ezt leginkább az Istennel való megbékült kapcsolatból és az értékhordozó embertársainkkal való interakciókból nyerhetjük meg. Mindenki azt tudja adni, amivel rendelkezik. Ezért fontos, hogy mind magad, mind másokat érintően tudd fogadni azt a szeretetet, amivel Isten, és a környezetedben lévő értékképviselő, értéképítő emberek, nap mint nap készek körbevenni, és áldásodra lenni.

„Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?”

„Lássátok milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van.”

„Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad. Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna ő benne.

Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért. Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.”

Szóval az ünnepek!

"Kövessétek mindenki irányában a békességet."

Vásárlás, sürgés forgás, miegymás. Ezek olyan helyzeteket szülnek melyek felkavarják, sőt, ki is akaszthatják az ember érzelmeit. Az ilyenkor egyértelműen megmutatkozó feszültségekben is érdemes szem előtt tartani, hogy mi a békesség követei is vagyunk, mindenki irányában!

Áldott, örömteli karácsonyt kívánok neked kedves olvasó, függetlenül attól, hogy az Úr Jézus mikor született.

Köszönöm a megtisztelő figyelmedet.

Gondolataim az iszlámmal kapcsolatosan.

 

Mit kezdhetünk az Európában teret kapott iszlámmal. Nyilván az Írás (a könyv, ahogy ők hívjak) Igazsága alapján, szükséges szembe helyezkednünk, csak nem úgy, nem olyan szeretetlen és kegyetlen módon, ahogy ők képviselik a saját vallásukat. Ezekkel a gondolatokkal a célom, a téma tovább gondolásának ösztönzése. 

A Bibliában az első kijelentést így olvassuk: "Nevezd nevét Izmaelnek, mivelhogy meghallá Isten a te nyomorúságodat. Az pedig vadtermészetű ember lesz: az ő keze mindenek ellen, és mindenek keze ellene; és minden ő atyjafiának ellenébe üti fel a sátorját” Ezt nem nagyon szükséges magyarázni, Az arab törzsek majd a négy fő kalifátus,igen az Iszlámról, van szó. Őszintén és lényeglátóan, amint azt már a Szentírástól megszoktuk. 

Szóval az van, hogy Európa és az itt élő kereszténység, egy széleskörű, és az élet szinte minden területét érintő, iszlám nyomással és az azzal járó kikerülhetetlen kihívásnak az elszenvedője, lett. (Több dolgot említhetnék, talán kilenc éve, írtam erről, hogy mi várható, ha nem teszünk ez ellen semmit. Sajnos mára minden igazolódott) Elégséges a keresztény templomok felgyújtása a keresztény értékek letaposása, és a megfélemlítésnek való megágyazást, szóbahoznom.  Például az idei karácsonyi vásár ellehetetlenítése, több nagyvárosban és az őslakosok vegzálása, valamint a minden területre kiterjedő bűnözés nagymérvű megszaporodása. Ne így legyen, de félő, hogy ez még csak a kezdet. Durva lapok vannak ebben a pakliban, ami szépen sorban, menetrendszerűen ki is lesz játszva. Mert azt azért nem gondolnám, hogy ezek a folyamatok nincsenek irányítás alatt. A muszlimok kezdetektől fogva, mint harcos nép, rátámadtak az idegen emberekre, gyarmatosították őket, ahol lehetséges volt iszlamizálták őket, és adók kivetésével kizsákmányolták őket. De, természetesen az iszlám megszálló aspektusát a szociológusok, politikatudósok, iszlám szakértők és történészek a mai napig legtöbbször figyelmen kívül hagyják. 

A Lényeg, erre a kihívásra, azt gondolom másként reagál a világ, azaz Isten létét elfogadni nem szándékozó, ateista emberek. Másként a zsidóság és megint másként az Egyház, bár azon belül is lesznek különbségek ennek a kihívásnak a kezelésére. A hozzáállásban már most láthatóak az eltérések. Talán a legfontosabb ott kezdeni, hogy a két különböző vallás gondolkozásának legsarkalatosabb pontja nem más, mint maga az ÚR Jézus Krisztus személyének mivolta. Azért fogalmaztam így, mert az iszlám világ elfogadja Jézus történelmi személyét, elfogadja, hogy Ő egy nagy proféta volt. De itt, meg is állnak. Az iszlám szerint Istennek nem lehet fia, ez képtelenség az ő hitrendszerükben. Számukra az, hogy Jézus Krisztus az Atya egyszülött Fia és egylényegű vele, tehát maga is Isten, olyan állítás, mint amikor az Úr Jézus, nem kevesebbet mondott, mint:” "Én és az Atya egy vagyunk" (János 10:30) Szóval abszurd, számukra. Ez, akkor ott (de sokak számára ma is), olyan hatalmas kijelentés volt, melynek fénye túl erősnek bizonyult, úgy, mint amikor egy sötét kamrában tartott embernek a hirtelen felvillanó fény, belevilágítva a szemébe, ilyenkor az nem segít, inkább elvakítja az illetőt. Jézus azt mondta az Istenségét elfogadó embereknek, az Őt követőknek, hogy Ő a világ világossága, és aki Őt követi az nem járhat sötétségben. Szóval, ahogy a kereszténységben Jézus Krisztus Isten és tökéletes ember mivolta, egy jól átlátott és megértett alapigazság, sokak számára ez felfoghatatlan, a látásukat hirtelen megvakító világosság miatt. Tovább haladva meg kell értenünk, hogy a világosság/a való igazság, feszültséget generáló tényező. Amig a muszlimok (képmutató módon) a békességről, Allah kegyességéről és beleszeretettéről szónokolnak, Jézus világossá tett, hogy Ő bizony nem békességet hozott, ugyanis, az igazság, aki Ő maga, egyben hatalmas kihívás is azoknak, akik nem kíváncsiak az Igazságra. "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; és hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe. Aki inkább szereti atyját és anyját, hogysem engem, nem méltó én hozzám; és aki inkább szereti fiát és leányát, hogysem engem, nem méltó én hozzám. Aki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám." Az igazságnak ez az arca, csak a vallás maszatol. 

 De nem csak világvallás és világvallás között, hanem azokon belül is. Például az iszlámon belüli vallási feszültség abból ered, hogy a vallás ideális elvei és a vallás történelmi és politikai megjelenése sokszor nem fedik egymást. Ez nem egyedi az iszlámra, de ők járnak élen ebben: keresztényként, buddhistaként vagy hinduként is lehet valaki mélyen békés, és ugyanazon vallások nevében történtek elnyomások, visszaélések, vérengzések, háborúk. De tény, hogy nem véletlen a mondás, hogy az iszlám kard által terjed. (A kard népe) Úgy vélem abban megegyezhetünk, hogy a Szerető Istennek jelenleg, azaz a kegyelem korszakában, az a határozott akarata, hogy valós, gyakorlati szeretettel legyünk egymás felé. Még a máshogy gondolkozok felé is, sőt az ellenségeink felé is. De a békesség lényegi igazságát még a Korán is megfogalmazza:” Allah a béke.” “Nincs kényszer a vallásban” Korán: 4:128 „A béke jobb.” Persze a legtöbb muszlim ismeri a kegyetlen és irgalmatlan passzusokat is, csak arról nem beszélnek kifelé, mert számukra az Iszlám terjedése érdekében, szó szerint, minden megengedett. Ha szükséges egy "kaffirnak" (értsd hitetlenek, azaz nem mohamedánok) nyugodtan mellébeszélni is lehet.    

Sajnos gyakran azt tapasztalni, hogy amikor mi idézzük számukra a rendkívül ellentmondásos koránt és szembesítjük őket egy – egy szúra (fejezet) egy konkrét (ája) azaz versével. Akkor érvelésüket gyakran azzal kezdik, hogy mi nem tudjuk helyesen érteni a korán passzusait, mert nem vagyunk arabok, s mivel ők csak az eredeti arab Koránt fogadják el, igy például a magyar fordításokat, (más fordításokat sem) nem fogadják el, mint hiteles Korán, számukra ezek csupán értelmezések/magyarázatok, vélemények. Ebből pedig az következik, hogy a kompromittáló, kényelmetlen, zavarba ejtő számonkérésekre, még csak válaszolniuk sem szükséges.  De ha válaszolnak is, az inkább megmagyarázás, mintsem igazi magyarázat. A Korán, a többi valláshoz képest egyedülálló módon konkrét és feloldhatatlan ellentmondásokkal van tele. Számos szúra szól pozitívan és negatívan, békés üzenettel, majd ártó szándékkal. Természetesen azokat a fejezeteket, verseket, amelyek a koránra rossz fényt vetnek, kimagyarázásra kerülnek, vagy egyszerűen a nyugatnak szánt verziókból (online is) kihagyják. Fontos megemlíteni, hogy a muszlim világ, a Korán értelmezéséhez maga is használ a hagyományokra épülő, évszázadokon át összegyűjtött segítséget, ezeket hadíszoknak nevezik. De ezek elfogadásában, használatában is különbségek vannak az Iszlám szunnita és síita ágán belül is. Rengeteg lehetőség adódik így a dolgok kimagyarázására.  

Meggyőződésem, hogy amikor bárki, a vallási (de bármilyen más) nézetkülönbségeket erőszakkal, a más véleményen lévő ember félreállításával szándékozik kezelni, leginkább sátán, az embergyilkos van a háttérben. Róla mondta Jézus, hogy nem mást csinál, mint ami a lényege, hogy lop, pusztít, hazudik, és hogy embergyilkos. Bárki bármilyen valláshoz is tartozik, ezt nem engedheti meg magának. Istenre hivatkozva senki nem likvidálhatja a másik embert, annak hitéért vagy esetleges tudatlanságáért. Hála van a szívemben mert voltak és vannak, akik nem a manipulált tömeggel, hanem a józan és gondolkozni képes, a saját hitrendszerének az ütköztetésére kész emberek útját, helyeslik és követik.

Befejezésül nézzünk meg egy fontos szellemi alapelvet a Bírák könyvéből.: „Add ki fiadat, meg kell halnia, mert lerontotta a Baál oltárát és mert kivágta a berket, amely mellette volt. Joás pedig monda mindazoknak, akik körülötte állának: Baálért pereltek ti? Avagy ti oltalmazzátok-é őt?” A biblia, itt ebben a gondolatában egy olyan általános szellemi igazságot fogalmaz meg, amely egyértelműen leülteti azokat a bármilyen hitrendszerhez, valláshoz tartozó, a problémákat erőszakkal megoldani szándékozó vallási fanatikusokat, akik amúgy vallási túlbuzgóságukban a másik ember életét követelik, akarják elvenni. Az Újszövetség a kegyelem és a felebaráti szeretet embersége, viszont ezt nem engedi meg. Tehát Isten nem kell megvédeni! Egyszerűen nem szorul rá, hogy megvédjük Őt. Tudjuk, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet, a Szentírás alapján, ezért világos, hogy abszurd azt gondolnunk, hogy Istent meg kell védeni a híveinek. Itt most nem térek ki Uzza esetére, mert ott más volt a probléma. De Gedeon története remekül kiábrázolja ezt a tényt. Egyetlen egy vallás követőjének nem szabad azt gondolnia, hogy bizonyos helyzetekben neki szükséges megvédeni az Istenét. NEM és NEM és NEM. Isten, ha Ő isten, akkor majd megvédi magát, nem az embernek kell Őt megvédeni. Tehát ebből a felismert tényből fakadóan, bátran kijelenthetjük, hogy se egy muszlimnak, de egyetlen más vallás fiainak sincs megadva az a lehetőség, hogy embertársát, aki történetesen nem abban hisz, mint ő, elkezdje bántalmazni, vegzálni, vagy kioltani az életét. Azt gondolom ennek igazságát, nem annyira a keresztények felé szükséges propagálni, még ha fésülni való akad bőven közöttünk is s szeretet terén.

Természetesen meg kell említenem a félreértés elkerülése miatt, nem vagyok szeretetlen a muszlim embertársaim felé sem, nem általánositok, semmikép nem vagyok iszlamofób és tisztában vagyok azokkal az ígéretekkel és áldásokkal is, amelyekbe a jövőben fognak belépni a Szentírás ígérete alapján, de addig is, az Úr szava világos:”Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól, és a másik a szabadostól. De a szolgálótól való test szerint született; a szabadostól való pedig az ígéret által. Ezek mást példáznak: mert azok az asszonyok a két szövetség, az egyik a Sinai hegyről való, szolgaságra szülő, ez Hágár. Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonlatos pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál. De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindannyiunknak anyja, Mert meg van írva: Ujjongj te meddő, ki nem szülsz; vigadozzál és kiálts, ki nem vajúdsz; mert sokkal több az elhagyottnak magzatja, mint akinek férje vagyon. Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk. De valamint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerint valót, úgy most is. De mit mond az Írás? Űzd ki a szolgálót és az ő fiát; mert a szolgáló fia nem örököl a szabad nő fiával. Annak okáért, atyámfiai, nem vagyunk a szolgáló fiai, hanem a szabadoséi.” (Károli) 

Jelenleg a muszlim embertársaink jó része, úgy véli, mivel vallásuktól és a Korántól is felhatalmazást kaptak, ha kell harc és életük feláldozásával is, de vissza kell venniük amit szerintük Izsák elvett tőlük. Zárásként azt gondolom teljesen megáll az amit a Biblia mond számunkra, Szeretettel legyünk, egy két intés után, ha nem hallgatnak az igazságra, lepjünk túl, hiszen nem mindenkié a hit, lehet vele szemben is állást foglalni. Szóval érdemes átgondolnod a dolgokat, már csak azért is, mert az Úr Jézus azt tanította, hogy a fát annak gyümölcseiről, pontosan felismerhetjük. Akkor nézzük is meg a tényeket: Jézus bármerre járt, megáldotta meggyógyította megvigasztalta és szabadulást adott az embereknek minden gyötrés alól. Minden szavában és cselekedetében, szeretetet közvetített, és szorgalmazta az emberek valós kapcsolatát az Atyával, Önmagán keresztül. Elemben mit látunk a Korán (nem hogy mit mond elsősorban, hanem mit cselekszik a követője) és Mohamed oldalán, háborút, vért, rombolást, megfélemlítést, és fájdalmat és mit látunk ott azokban az országokban, ahol az iszlám van hatalmon, vagy jelenleg nyugat Európában? Szóval gyümölcs tekintetében nincs több kérdésem. 

Köszönöm a figyelmedet.    

       

Gyűrődések, és foltok a menyasszonyi ruhán.

 

Az egyetemes Eklézsiát a világból kihívott emberek gyülekezeti közösségét a Szent Szellem készíti és öltözteti fel a vőlegény számára. Már az is komoly károkat okozott és okoz, hogy a vallási tradícióinkból, hagyományainkból hozzávarrtunk a Szent Szellem által készített menyasszonyi ruhához. De nem álltunk itt meg, hanem bizonyos tevekénységeinkkel foltokat és gyűrődéseket hozunk létre ezen a gyönyörű ruhán. Ne legyen félre értés, teljes szívemből hiszem, hogy Isten, amit elkezdett bennünk és így az egyházban is, azt viszi a teljes délig, befejezve rajtunk az Ő dicsőséges munkáját. Hiszen tudjuk, hogy ami az embereknek lehetetlen, az Istennél lehetséges. Mégis beszélnünk szükséges, olyan dolgokról, amiket helyre kell rakni és ha kell, fel is kell számolni, a közösségeinkben. Számos helyen nincs kellő hangsúly téve a Krisztusi jellemformálás fontosságára, ami erkölcsi és morális gondokat és szerteágazó károkat okoz, mind a közösségekben, a kapcsolatokban, érintve a házasságokat is. Én azt tapasztalom húsz, harminc éve, sokkal komolyabb erőfeszítések történtek, ennek megelőzésére. Egyszerűen azt látom, mélyebb bibliatanulmányozásra, és konkrétabb tanítványosára van szükség, amennyiben a helyreállást és a növekedést szorgalmazzuk.

De nem csak a nyájnak, hanem a vezetőknek is szükséges a helyreállás, a megújulás és a köreikben tapasztalt hiányosságok és más káros, nem jó gyümölcsöket hozó gyakorlatok és példák újra értelmezése és felszámolása. Például gondolok itt, - a szolgálati hivatalokkal és címekkel való visszaélésekre, - az ajándékok körüli zavarokra, -a jogok és kötelezettségek újra tisztázására. -Az egyházban lévő, más vezetők által is elismert és kiküldött, szolgálatok megerősítésére, leginkább a felügyelet nélküli önjelölt, irgalmatlan és szeretetlen, sokszor törvénykező "szolgálatokkal" szemben. De ide tartozik -a tekintélyrend és -az anyagi élet bibliai igazságainak a leporolása és ha szükséges, akkor az újra értelmezése, legalább az elmúlt ötven évben megnyert világosság fényénél. Valamint a jövő érdekében, igen nagy szükség volna -a kereszténység bibliai kereteinek, határvonalainak és felfedezett igazságainak hangsúlyozására, továbbadására és védelmére. Mert nyilván nem csak helytelen vallási hagyományokról és egyházi gyakorlatokról beszélhetünk csupán. Tudom, egyéni és gyülekezeti szinten is komoly árra van ennek a jövőbe való befektetésnek. Megalázkodás, megtérés, kényelmetlenség, izzadság, esetleges padlózás-majd felkelés, túrni tudás, és ami a legfontosabb, visszatalálni az Isten felé való első szeretetbe, és az emberek szeretetéhez, amiről sajnos az emberek leszokófélben vannak.

Minek kínlódjak és görcsöljek, ha Isten irányit mindent, elrendelve a dolgokat?

 

Minek kínlódjak és görcsöljek, ha Isten irányit mindent, elrendelve a dolgokat?

El kell mondanom, hogy ez a gondolkozás teljesen téves, legalább olyan üres gon
dolat, mint amikor azt mondják az emberek, nagyot sóhajtva, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ellenkezőleg ahogy szinte az élet minden területét érintően megismerhető mi Isten akarata, épp úgy, meg kell érteni végre az embereknek, hogy fel kell végre hagyni azzal a gondolkozással, véleménnyel, hogy Isten iányit mindent, hogy minden, ami történik az Isten akaratában van, az Ő engedélyével. Ez hatalmas tévedés! Amit évezredek óta sulykol a vallás az emberekbe, és egyben bele is kergeti őket egy önpusztító passzívitásba, és egy abból fakadó megkeseredett, tehetetlen életérzésbe. A másik negatív hatása ennek a helytelen gondolkozásnak, hogy szépen lerázza magáról a fellelőséget, azt sugallva, hogy végső soron mindenért Isten a fellelős. Pedig nagyon nem így vannak a dolgok. Isten világossá tette, hogy az embertől a neki adott szabad akarat alapján, döntést/választást, vár el. „Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;” Isten határozott kérése, világos arra nézve mit is válasszunk. De szükséges itt meglátnod, az a lehetőség, hogy választhatsz, hogy választanod kell, teljesen kizár minden eleve elrendelést, determinációt. Elég nagy és nehéz téma ez. Sok mindenről kéne még beszéni ennek kapcsán, feszültségekről, ellentmondásokról, de itt abban a kontextusban, amit megemlítettem, helytálló és elégséges a leírt gondolatom.

Az Újszövetségben ezt olvassuk:” Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek” Tehát Isten részéről minden ember megtérhet és átveheti az üdvösségét. Tehát itt is világosan látjuk, a hangsúly a fellelőség az ember döntésén áll vagy bukik. nincs itt semmiféle eleve elrendelés, mint mondjuk az iszlámban. Persze Isten nem szenilis öregember, teljesen tisztában van azzal a ténnyel, hogy csak kevesen választják az életet. „Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.”

Szép hétvégét kívánva, kérlek barátom, te tartozz a kevesek közé ebben a dologban.

Jóga a Szentírás szemszögéből.

A jóga.

Érdemes a jóga szellemi oldalát is megvizsgálni? Feltétlen érdemes, János apostolnál meg is vagyunk erre kérve:"Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a szellemeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus [szelleme] a melyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már."

Mivel számos hívő ember, és kapcsolati környezetük számára nem világos, hogy miért is nem ötvözhető a kereszténység és a jóga. Ezért érdemes elgondolkoznunk egy-két igevers felett. Kezdjük Pál apostol azon kijelentésével, ami így szól:„Sőt, hogy amit a pogányok áldoznak, ördögöknek (démonoknak az eredeti szövegben) áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel (démonokkal, tisztátalan szellemekkel) legyetek közösségben.” Egy keresztény számára alap kiindulási pont, hogy az Örökkévaló Isten, személyként önmagát a testben megjelent Jézus Krisztusban kijelentő Igaz Isten.

Szava, örökké megáll. (ég és föld elmúlnak, olvassuk)

Tehát amikor egy keresztény mindenekelőtt Isten beszédére figyelmez, minden és mindenki mással szemben, a legjobbat teszi. Inkább Istennek/ azaz beszédének kell engedni mint emberi akaratnak. Szintén a Korinthusbeliekhez írt levélben olvassuk: „Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, aminthogy van sok isten és sok úr. Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is ő benne, és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is ő általa.”

Tehát egyértelműen megállapítható hogy az Igaz Isten (Ábrahám Izsák és Jákob Istene az Örökkévaló teremtő Isten,) és az egyszülött fia a Názáreti Jézus Krisztus akire minden teremtett lénynek figyelmeznie kellene. De mivel Isten beszéde fontosnak tartotta megjegyezni, hogy van sok más, isten és úr, aki szintén imádatot, tiszteletet, figyelmet, követést vár el az embertől, ezért ezekről tudnunk kell, hogy forrásuk a bukott, Istennel szembehelyezkedett e világ istene, azaz a sátán. Nem véletlen utalt arra Jézus, hogy kizárólag, Ő maga az ÚT, az ÉLET, és az IGAZSÁG. Senki nem mehet az Atya Istenhez, hanem csak is Ő általa. Nem nehéz megértenünk, hogy egyedül Jézus Krisztus az, aki az elbukott emberiség bűn és a halál problémáját, egyszer és mindenkorra sikeresen megoldotta és felszámolta, amikor is engesztelő áldozat lett a mi bűneinkért, és SZENT és TISZTA (eredendő bűntől mentes) vérét adta az emberek megváltásáért a keresztfán. Jézus nem egy vallásalapító a sok között! Ő dicsőséges személyében sokkal magasabban van annál, kimondhatatlanul több mindenkinél hogy egy lapon lehessen említeni az úgynevezett „istenek és urak” kategóriájával. A fenti tényekből, pedig a következő fakad: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez?”

Akkor ezen a ponton a téma miatt megkérdezhetem, mi köze egy kereszténynek, a jógához melynek eredete és forrása egyértelműen beazonosítható. Még akkor sem lehet köze, ha annak szellemi spirituális valóságát, emberi erővel, (magatartással) leválasztani szándékozik, hogy csak egy nyers fittséget előidéző mozgás maradjon. Már csak azért sem, mert köztudott, maguk a jóga oktatok is tanítják, hogy a jógát nem lehet elválasztani annak spiritualitásától, szellemi hátterétől. Ugyan úgy nem lehet, mint ahogy egy küzdősport szakág gyakorlatrendszerét annak alapítójától, és a neki való tiszteletadástól, és az előtte való leborulástól. De ez már egy más lapra tartózó téma. A küzdősportokban is van az a pont, ami rendkívül csúszós, ahol ütközhet az ember akarata Isten akaratával. De a végső szó mindent érintve, Istennél van. A mi felelősségünk átvenni tőle személyre szabottan. Mindannyian neki fogunk számot adni.” Szóval jó a testmozgás férfiasabb változatai is, de Isten bölcsességét, amit a Szentírás lapjain közöl, ezekben a dolgokban sem szabad félre tenni. 

Tizenkét „tisztelgés a napnak” ászana (lásd a képet)

12 „napi üdvözletet” a „bemelegítést” szolgálja a legtöbb helyen. Megfigyelhető, hogy az alapvető pózok nagy része tiszteletteljes, több mint üdvözlet. Az imádás amúgy is testtartás, leborulás is. Ezek a testtartás pózok, egyértelműen tiszteletet és imádást fejeznek ki. (csak megjegyzem, a szentírás azt kéri, hogy mindattól, ami gonosznak látszik, őrizkedjünk, legalább is akkor, ha szeretnénk Istennek tetsző életet élni) A fenti képen látható 12 tisztelgés, nem egyéb, mint bálványimádás, egyértelmű napimádat. Ebben a példában a napot istenként imádják, amely nagyon jelen van a hinduizmusban. Számos más ászana is ismert, amelyek „istenségekhez” kapcsolódnak. Aki szeretne többet és mélyebben a témával foglalkozni, ajánlom figyelmébe Mike Shreve elsőkörös, ex jógaoktató könyveit, szolgálatát. Fontos, hogy ne legyen félreértés, nyilván nem a sport a mozgás ellen vagyok. De a dolgokat a helyére kell tenni ott, ahol olyan ravasz módon van az ember szellemi szempontból támadva, mint a jógán keresztül.

Köszönöm a figyelmet.

A kép a 2019 November 22. első megosztásomról készült.  

Ha Istenre nemet mondanak, mi marad számukra?

Vannak, akik ma is így szólnak: „Távozzál el tőlünk, mert a te utadnak tudásában nem gyönyörködünk!” Amikor az emberek nemet mondanak az Örökkévaló tekintélyére, minden más hatalommal bíró titulus is, elkezdi elveszteni a befolyását, és sorban lefelé, elbukik vagy legyengül. A családfői, a szülői, a tanári, a hatósági. Ez szükségszerűen bekövetkezik, mert minden hatalom eredeti forrása Isten.

 „Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utadnak tudásában nem gyönyörködünk!” Ha nem kell az embereknek Isten uralma, marad a káosz teremtő sátáni befolyás. Jobb esetben, maradnak a mesék a mondák, a válaszokat nem adó filozófiák és a zavart előidéző féligazságok, rosszabb esetben ahogy a szentírás mondja, a démoni tanítások kapnak figyelmet, az igazság helyett. E napjainkra már megvalósult tényt, egyre inkább figyelembe kell venni, ha hatékonyan szeretnénk elérni az emberek szívét az Isten igazságával. Késznek kell lennünk egy minél alaposabb, és átfogóbb igeismeretet elsajátítani, hogy szeretetben, de kellő határozottsággal szembe állítsuk az Igazság szikla zúzó pörölyét az emberek elméjét körülvevő Istentelen magaslatokkal szembe, hogy azokat lerontva megnyerjük a szívüket Krisztus számára. "Lerontva okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtve minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak" Szeresd és rendszeresen kutasd a szentírás kincseit, mert más országokkal ellentétben, ezt még hazánkban minden akadályoztatás nélkül megteheted.

Használd ki ezt a kedvező lehetőséget, hogy a szolgálati területeden, minél élesebb és hadra foghatóbb kardal tudj helytállni, és felszámolni a sötétséget.

Áldott hétvégét kívánva, köszönöm a figyelmedet.

Nincs közöd hozzám!

 

Horoszkóp és más determináló jövendőmondások.

 

Régebben elsőnek csak állatokon, később a rabszolgatartók sikerrel használták bizonyos helyeken az ember orrlyukába helyezett gyűrűs orrláncot. Ez az eszköz jóval durvább és erősebb volt, mint amit ma divatból használnak egy-egy kultúrkörben. Kiválóan alkalmas volt arra, hogy egy nagyon érzékeny ponton fogva tartva az embert, azzal azt csináltassanak, és oda vezessék ahová csak akarják.

Tudni kell, hogy a jövendőmondás (ideértve a horoszkópot is) célja teljesen megegyezik ezzel a fizikai gyakorlattal, csak szellemi módon, leigázva és determinálva az áldozatát.

Meg kell említeni, hogy míg az asztrológia, mint ezoterikus tan ismerete és kutatása a Szentírás alapján egy keresztény számára egyértelműen tiltott, nem keverendő össze az asztronómiával, amely a földönkívüli, csillagászati ismereteket kutatja és magyarázza a fizika eddigi ismeretének fényében. Ez utóbbi, megengedett és hasznos tudományág.

 De, hogy lássátok milyen ravasz módon próbál mindenképpen beférkőzni a horoszkóp általi jövendőmondás, még a keresztények életébe is. Íme egy kiragadott főcím, egy leginkább a hölgyek által közkedvelt lapból: „Sok mindent elárul rólad a bibliai horoszkópod: ilyen küldetést szánt neked Isten. A Biblia horoszkóp megalkotói meghatározták, hogy melyik csillagjegynek mi a szent küldetése az életben.”

Szeretném nyomatékosan felhívni arra a figyelmet olyan, hogy bibliai horoszkóp nem létezik. A biblia szerint nincs köze/egyezése a világosságnak a sötétséggel.

De nézzük meg az írást:” Így szól az Úr, Izráelnek Szentje és Teremtője: Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám!” (A jövőt Isten jelenlétében kell keresni, tőle kell megismernünk és átvennünk. Nála jó kezekben van az életünk és a jövőnk alakulása is.)

„Ha ezt mondják tinektek: Tudakozzatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, akik sipognak és suttognak: hát nem Istenétől tudakozik-é a nép? az élőkért a holtaktól kell-é tudakozni?” Az Úr szerint abszurd dolog az élet dolgai miatt a halottakat, és azok tudományát keresni.

A spiritizmuson (halotti szellemek /démonok) kívül ide tartozik még a tárgyak által, (inga, ouija tábla, kristály vagy üveggömb, kártyavetés stb.) és anyagokból (kávézacc, ólomöntés, belsőségek stb.) való jövendőmondás. Ezek, mint már többször utaltam rá, nem azért kell minden módon kerülni mert butaság, vagy mert nem működik, hanem pont azért, mert a jövendőmondásban, (minden igazságtartalma mellett is) egy sátáni akarat/terv programja kezd el működni, annak meghallgatása után. A jövendőmondás tudatos meghallgatása a szellemvilágban, elfogadást, alávetettséget, azonosulást jelent. Mintegy felhatalmazást ad a mögötte lévő démonoknak, az adott ember sorsának/életének a sátáni leuralására. A szellemvilág, nem ismeri az „á nem hiszek benne csak elolvasom /meghallgatom védekezést. Nem jó játszadozni azzal, amit Isten igen komolyan tilt, mert az embert az okkult (titkos, elzárt ismeret) leigázza és a kárhozatra rendeli. Amit Isten elzárt, azt nem jó kilesni, nem jó ott kutatni, mert e tevékenység ártására van az embernek, megrabolja, leigázza, és nem egy esetben megbetegíti a lelkét és a testét is.

„A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden igéjét beteljesítsük.”

A tudás hatalmas fellelőség, a bukott ember nincs kész rá, hogy bizonyos dolgokról mélyebb tudása legyen. Isten tudja, hogy milyen ismeretet és mikor akar átadni nekünk. Őt megkerülve, a bukott szellemvilágból meríteni információt, akár magunkra nézve akár másokra nézve, roppant nagy felelőtlenség, ami súlyos következményekkel jár, a határt átlépő emberre és leszármazottjaira nézve.

Isten azért adta a Szavának elérhető kijelentését, a Szentírás kinyilatkoztatását, hogy a generációk azon nevelkedjenek. Ebből ugyanis áldás, megértés, bölcsesség, boldogulás, és valós jövőkép ismerhető meg.

Köszönöm a figyelmeteket.

 

 

Milyen Jézust Ismersz?

 

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.”

Amilyen Jézust prédikálnak, az emberek olyan Jézusban hisznek.

Amilyen Jézusról beszélnek, olyan mutatkozik meg az emberek életében.

Amilyen Jézusra figyelsz olyan tud cselekedni benned és általad.  

Ezért is rendkívül szükséges, hogy a teljes írást és azt is helyesen hasogatva mint aranyalma ezüst tálcán kínáljuk fel a teljes evangéliumot a hallgatóságnak. Meg kell érteni, az emberek olyan Jézusban hisznek, amilyet bemutatnak nekik.

Ahol nincs szó a Szent, Igaz, és örökké áldandó Jézus Krisztusról, ott az emberek nem hisznek és nem ismerik a Szent, Igaz és örökké áldandó Jézust. (Megjegyzem a szerető Jézust azért ismerik mindenfelé, mert legtöbbször így mutatják be őt, az embereknek.) De ha csak a szerető Jézus van bemutatva, prédikálva, akkor nem a teljes evangélium van bemutatva és prédikálva. Igy az emberek hite nem fog tudni kialakulni, megmutatkozni egészséges módon, Isten akaratában lévőként, csupán egy legyengített, vérszegény módon. Azt gondolom, ez választ is ad rengeteg problémára az egyházban, és az egyéni hivő életekben egyaránt. Valamint részben a tagolódásra is válasz. Ahol nincs szó a szabaditó Jézusról, ott nem ismerik a szabadító jézust, legfeljebb csak hallomásból, de nem tapasztalatból. Ahol nem beszélnek a gyógyító és mindenre elégséges Jézusról, ott nem fogják ismerni személyesen a gyógyító és mindenre elégséges Jézust, legfeljebb homályos hallomásból. A hit hallásból jön létre! Isten beszédének a hallgatása és a Szent Szellem munkája révén alakul ki az ember szellemében/személyiségében leginkább a szívében megjelenve és onnan kiáradva a gondolkozásra a beszédre, megformálva/meghatározva a cselekedeteket, amelyeket Isten már elkészített, hogy azokban járjunk.

Ne érd be kevesebbel, mint a teljes Szentírás!

Ne érd be kevesebbel, mint a teljes evangélium üzenete!

Ne érd be kevesebbel, mint az Isten beszédén felnövekő, azon megálló, egészséges bibliai hit. Ezek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni.

Köszönöm a figyelmedet.  

 

Valóban több út vezet fel arra a bizonyos hegyre?

 

Tagadhatatlan, hogy a hegyre alulról/lentről felvezető utat az ember tapossa ki. E folyamatnak részeként, mint ahogyan erre számosan utalnak is, akár több út is, megcélozhatja a hegycsúcsot. Látnunk kell viszont, hogy ezeknek az utaknak a java része, még a hegy félmagasságát sem érik el. A hegy különböző magassági szakaszaiban, egyszerűen megszakadva találjuk, mert vagy elérték a céljukat abban a magasságban, vagy egyszerűen, a nem használat miatt,  megszűntek. (Akár, előre nem látott természeti akadály, akár kedvezőtlen és életveszélyessé váló folytatás miatt.) Ebből következve jogosan megállapítható, hogy a valósan a hegycsúcsra tartó utak száma, a magasság növekedésével egyre csökken, és a tapasztalt hegymászók beszámolóit is figyelembe véve, meg kell értenünk, hogy közvetlen a hegycsúcsra már csak egy út kerül kitaposásra.

Most váltsunk a földiről, spirituális nézőpontra és nézzük meg a keresztény igazság fényénél a helyzetet. A biblia határozott állítása, hogy csak egyetlen helyes és igazi út létezik, amelyben/amelyen keresztül, valóságosan eljuthatunk a teremtő örökkévaló Istenhez, az Atyához. Ez az Út pedig, nem más, mint Jézus Krisztus! Az Isten egyszülött fia! Aki testben megjelent és megváltotta az emberiséget, amikor is kereszthalált halt értünk. A megváltó személyének és egyedüliségének igazságát, az egész szentírás kiemeli. Nos általában ez az a pont, ilyenkor szoktak előállni, a biblia ezen igazságát, azaz a kizárólagosságot elvető emberek, azzal, hogy de hát hogy-hogy nem tudjuk, hogy a hegyre sok út vezet fel. Az hogy ezt most szajkózásból, vagy teljes vallási meggyőződésből teszi, másodlagos. Mint láttuk, a gyakorlatban végrehajtott hegymászás is cáfolja feltételezésüket, de vitathatatlan, hogy számos embert visszatart az Úr Jézus követésétől ez a pontatlan „több út vezet a hegyre” feltételezés.

A most következő gondolatomat kifejezetten azoknak írom, akik bizonytalanok ezen a területen, vagy magukénak vallják ezt a több út létezik feltételezést. Szellemi szempontból nincs értelme arról vitázni, hogy hány út is vezet fel a hegyre, mert ez így nem más csak vallás. (maga-választotta istentisztelet)     A vallás, pedig mint tudjuk, minden esetben alulról fölfelé próbál behatolni az Isten jelenlétébe. Ez minden vallásra igaz, ahogy önmegváltásukat, illetve ön-igazulttá tevő vallásos cselekedeteiket végezve építik a saját Bábeli tornyukat. De Isten, soha nem fogadta el a bukott ember, igazságot félretevő, cselekedetekre épülő felfelé törekvését. Tehát a vallások magabiztos toronyépítését, „hegyre való felkapaszkodását” Isten soha nem kedvelte. Erről régebben itt írtam link:Gondolataim a vallásról pillantás Bábel tornyára. 

Isten tehát a bukott ember/emberiség problémájára, egyetlen egy személyben, a testé lett Jézus Krisztusban, az emberiség megváltójában adta meg a választ. Ő mellette tett bizonyságot: „Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.”

Valamint, maga Jézus is ezt állította:” Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mi módon tudhatjuk azért az utat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanem csak én általam.” Befejezésül nagyon fontosnak tartom, hogy soha ne tévesszük szem elől, azt a tényt, hogy a vallások alulról felfelé törekednek az Istennel/Istenekkel kapcsolatba lépni, míg az Igaz Isten, fiában Jézus Krisztusban felülről lefelé lehajolva hozzánk, épített utat számunkra, hogy vele élő kapcsolatban lehessünk.E tényt ábrázolja ki az a csodás történés, amikor is a kegyelem megnyílt az ember számára: „Jézus pedig ismét nagy fennszóval kiáltván, kiadá lelkét. És íme a templom kárpitja fölétől aljáig ketté hasadt” Nem tudok mit mondani, csodálatos, lenyűgöző Isten beszédének tökéletessége. „Aki felülről jött, feljebb való mindenkinél. Aki a földről való, földi az és földieket szól; aki a mennyből jött, feljebb való mindenkinél.” Dicsőség a mi urunknak Jézus Krisztusnak, örökkön örökké!

 Köszönöm a figyelmeteket. 

Legyetek áldottak és legyetek biztosak abban, hogy a helyes úton vagytok. 

Fotó: Pinterest                    

Az Úr Jézus, a két lator, és az emberiség egésze.

A három keresztfa három kategória, ami átöleli az emberiség egészét. Amikor az Úr Jézus értünk hozott engesztelő áldozatára sor került, és életét adta önként szeretetéből fakadóan nem egyedül lett keresztre feszítve. A jobb és bal keze felől is egy-egy latort, aznap elérte az ítélete és megkereste a halál. Három embert lett megfeszítve, ami három igen éles határvonallal elválasztott embersorsot mutat be nekünk, és igen fontos üzenete van számunkra. Kezdjük a középső keresztfán megfeszített emberrel, akit Jézusnak és oly sokszor ember fiának is neveztek. Mint tudjuk, az örökkévaló Krisztus, aki minden szempontból áldandó Isten, kiüresítette magát, és nem vette számba, hogy az Istennel, az örökkévalóság Atyjával egyenlő/egylényegű, emberré lett. Az Ige megjelent testben és lakozott közöttünk, ahogy azt olvassuk. Azaz több mint kétezer évvel ezelőtt, Krisztus Isteni személye, egy héber és még érintetlen hajadonon keresztül, a Szent Szellemtől megfoganván, emberré lett, és az Isteni szónak megfelelően Jézusnak lett elnevezve. Nagyon nagy fontossággal bír, ugyancsak az-az igazság is, hogy a Názáreti Jézus Krisztus test szerint Zsidó származású, amint meg is van írva: „Az Üdvösség a Zsidók közül támadt.” Tehát nem Indiai, nem Afrikai és nem szilaj Magyar ember volt, kackiás bajusszal, bármennyire is szeretnék sokan. De kétségtelen, Jézus Krisztus származásának igazságán, túlmutat az a tény, hogy Ő az Isten, aki megjelent testben, akinek a személyében az Atya Isten kijelentette/láthatóvá tette magát az egész emberiség számára. S akik e kijelentést elfogadják, megtapasztalják, hogy:

"Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. ” Tehát a középső kereszten megfeszített tökéletes, bűntelen ember, (Isten, ha nem lett volna emberré, nem tudott volna meghalni értünk és nem tudott volna megváltani minket, elveszetteket) nem egy a vallási vezetők soraiban, hanem azok felett álló, Isten bizonyságtételével bíró, dicsőséges megváltója az egész emberi nemnek. Ő az uraknak ura, és a királyoknak királya! Több mindenről kéne még itt írnom, de tovább kell haladnunk. Tehát térjünk rá, az Úr Jézus mellett jobb és bal felől megfeszített bűnösökre. Ezek az emberek, mint az el is hangzik, méltán, azaz jogosan lettek elítélve a kor törvényeinek áthágása miatt. Azt is gondolhatnánk két éppen lebukott bűnöző, akik semmiben nem különböznek egymástól. De mint látni fogjuk, a két ember szívbéli gondolkozása, hitcselekedete és sorsa között, hatalmas különbség mutatkozik meg, azokban az igazán nehéz órákban. Míg Jézus az Isten dicsőségét, igazságát, akaratát és országát képviseli, addig a két lator az egész emberiségnek a kiábrázolója. Ugyanis minden kor, minden embere felsorakozik, valamelyik lator mögé.

De nézzük is meg röviden, a két lator közötti égbekiáltó különbségeket. (Azt már letisztáztuk, hogy mindketten bűnös és halált érdemlő emberek, ebben nem volt köztük különbség!) Az egyik kételkedve káromolja Jézus, és látni akar, bizonyítékot akar Jézus Istensége felől, a másik elismeri Jézus bűntelen voltát, de nem csak emberi szinten, hiszen Urának szólítja, és a halál utáni jövőre nézve, segítségül is hívja. Az egyik hitetlenül szól, a szíve, lelkiismerete érintetlen az igazság fényétől. A pillanatnyi földi időre vonatkozó gondolkozással bír: „csak ezt ússzam meg valahogy” de azért próba szerencse odakiált Jézusnak, HA csakugyan az vagy, akinek mondtad magad, HA Krisztus vagy, akkor tegyél már valamit, old meg, hogy ez a rémálom véget érjen. De a HA, az nem hit! A ha, az kételkedés, kétségbevonás, a gonosz megváltatlan szív jellemzője, azaz hitetlenség. Az pedig hatalmas probléma, mert lehetetlen hit nélkül Istennek tetszeni. A másik lator szíve, gondolkozása, hite és reménysége, teljesen más volt. Ő hittel szólt, hittel hívta segítségül az Úr Jézus Krisztust, és bizony még a földi dimenzióban egyértelmű megerősítést is kapott. Az Isteni válasz határozott volt számára. Még ma velem leszel, miután ennek az egésznek vége van itt a földön. Mivel is fejezhetném be ezt a gondolatmenetet, minthogy megkérdezzem konkrétan tőled, kedves olvasó, te melyik lator mögött állsz? Aki kételkedik, vagy aki hisz az Úr Jézus Krisztusnak. 

Bizony nagyon nem mindegy, ezért kérlek gondold át, és köszönöm a figyelmedet.

A képkollázs saját készítésű régebbi oldalam. 

Gondolatom a hittel kapcsolatban.

 

Ahhoz, hogy ne csalódjál, meg kell értened és meg kell élned a bibliai hitet. Ahol ez elmaradt, hajlamosak a hívők úgy kezelni a hitet, mint egy bankjegyet, vagy mint egy könyvespolcon lévő könyvet. Gondolják, ha szükség van rá, előveszik, és használják. (például, fél éve nem imádkozott, nem töltött időt, sem Isten dicsőséges közösségével, sem Isten szavával. Esetleg hébe-hóba rapszodikusan, kénytelenségből, tett valamit, a lelkiismeret megnyugtatására.) Majd hirtelen, egy nap, ott áll valami igazán nem várt és nem jó dolog, (ez nem negatív megvallás, az ige mondja hogy sok baja van az igaznak) történés, esemény, kellős közepében, és mint egy szerencse bankjegyet, elkezdi tenni az addig is jól tudott szent, Isten előtt kedves cselekedetek egyikét, esetleg az összeset, amit ismer. (Mindjárt nem kell könyörögni, hogy keresse az Urat, hirtelen annyiszor fogja segítségül hívni Jézus nevét, mint addig soha.) De mivel a hit, (kivéve a hit ajándéka) nem így működik, mert az egy aktív, szívből feltörő, folyamatosan megélt, Istennel való engedelmes életmód, ezért félő, hogy emberünk csalódni fog. Ha elmarad a csalódása, és mégis megoldást kap, az csak, és egyedül, Isten irgalmának lesz köszönhető. És nem mindegy? Mondhatod. Az eredmény a lényeg. Nem! Nem mindegy! Nagyon nem mindegy, Isten azt akarja, hogy gyermekei hitből éljenek, hit által éljenek. 

Az irgalmával pedig ne éljünk vissza, mert gondot okozunk magunknak. (Egy földi apa is szívesen rendet rak a kis kétéves gyermeke körül, de egy tízéves gyermek felé ezen a téren már vannak jogos elvárások.) Mert az igaz ember hitből él. Aki nem hitből él csak arról tesz bizonyságot, hogy még nem igazult meg, illetve engedetlensége folytán, gondok keletkeztek az Istennel való kapcsolatában. Szóval ne éljünk úgy, hogy egy bizonyos ideig komolyan vesszük Istent, majd egy bizonyos ideig félre állítjuk, mintha soha meg se ismertük volna. Én éltem így, és rengeteget vesztettem, te kikerülheted ezt a csapdát.          

Mert számos kiégett és kiábrándult keresztényt látni, akik helytelen hozzáállásuk miatt, a hit félreértelmezése miatt (mert nem jelent meg cselekedetekben, csak a nyelvükön) csalódva, kifelé, vagy csak magukban, azt kiabálják, hogy nem működik. Ez nálam nem működik. Nem kellene ennek így lenni atyámfiai, mondaná Pál. A hit és a cselekedet mindig kéz a kézben jár. Vagy, ahogy mondani szokták, a hit, amely nem tesz semmit, nem ér semmit. Szánj rá időt és tanulmányozd a bibliai hittel kapcsolatos igazságokat. Legyen benne sok örömöd és Isten áldjon meg.

 

Imák és időszakaszok

Noha tudjuk a mi mennyei atyánkról, hogy könyörgést meghallgató Isten. Aki már akkor tudja mit szeretnénk kérni, miért keressük Őt, amikor még, meg sem fogalmaztuk azt a szánkkal. Mégis a hívő ember, ha nincs résen, el tud keseredni, és el tud bizonytalanodni, ami igen veszélyes állapot, mert ilyenkor a szívéből kilopható a hit. Szerintem mindenki tudja, miről beszélek.                        Az imában Istenhez forduló ember, egyik gyakori hibája, hogy elrebeg egy imát, és kész passz a dolog le is van tudva, hiszen Isten nem süket. Sokszor hallottam hívőket úgy beszélni, hogy ha másodszor imádkozol ugyanazért, akkor az hitetlenség, és más hasonló butaságokat. Az valóban igaz, hogyha életveszélyben, vagy azonnali beavatkozást igénylő történésbe kerül egy hívő, legtöbbször elégséges akár csak az Úr Jézus hatalmas nevét segítségül hívva, kiáltanunk. De az ilyen helyzeteket nem vehetem alapul, mert nem ez az általános. Az általános az sokkal inkább az, amikor zörgetünk, A zörgetés pedig nem egy vagy két koppintás, ezt hamar be lehet látni.  „Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.” Testvéreim, a kérés, a keresés, a zörgetés nem egy másodperces dolog, a legtöbbször egy időt és folyamatosságot igénylő cselekedet. Az ó szövetségben ezt olvassuk: „Monda azután: Vedd fel a nyilakat. És felvette. Ő pedig monda az Izrael királyának: Lőj a földbe, és bele lőtt a földbe háromszor; azután abbahagyta. Akkor megharagudott reá az Isten embere, és monda: Ötször vagy hatszor kellett volna lőnöd, akkor megverted volna a Siriabelieket a megsemmisülésig; de így már csak háromszor vered meg a Siriabelieket.” Ha megnézed, igazolható hogy a kevés is működött, csak éppen jóval alul maradt Isten tökéletes akaratának és áldásának. Értsd meg a dolgoknak ideje, van! Gondolj csak erre az igeversre: „Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket.”  Itt látható, hogy problémának, meghiúsító erőnek mondja Isten, a békességes tűrés hiányát, és még valamit, a restséget. Ugyanis amikor nem biztosítjuk a dolgoknak járó időt, akkor restek, lusták, közömbösek vagyunk. Igy pedig nehézkes lesz jó eredményt elérni. A hitednek legtöbbször kézen kell fogni a türelmet, és együtt kell haladniuk a kijelölt cél felé. A bibliában azt látjuk az áttörések, az imaválaszok, a szabadulások, gyógyulások, váltakozó időszakaszokat kívántak meg. Így olvashatjuk: „abban az órában, vagy azon órában, „és azon a napon” és „másnapra”, vagy „harmadnapra”, vagy „abban az esztendőben”, de igaz ritkán, de előfordul, hogy egy-egy imaválasz beteljesedése hét esztendőt vagy esetlegesen több évtizedet is igénybe vett. Tehát nem szabad elfelejtened, hogy Isten nem véletlen hívja fel a figyelmünket arra, hogy a valós bibliai, Isten igéjéből megnyert hitünk mellé, kitartást, állhatatosságot, jó reménységet (ami a jövővel kapcsolatos) kell ragasztanunk, mert csak így lesz száz százalékos az eredmény feletti örömünk.

 

Isten áldását kívánom az életetekre, és köszönöm a figyelmeteket.  

 

Maszk és oltás

 Számos ember tanácstalan a maszkkal és az oltással kapcsolatosan.Valahol ez érthető, mert tényleg rengeteg információ, és féligazság (jobb esetben) éri az embert, mind két oldalról. Valamint beszélgetéseimben számosan kérdezik, hogy beoltassák e magukat. A maszkkal kapcsolatban azt gondolom nem a szubjektív véleményünk a fontos, akár egyetértek vele, akár nem, a vírus létezik, így a maszkviselésnek megvan a létjogosultsága, és pont. Ez akkor is igaz, ha bizonyos intézkedéseket túldimenzionáltnak vélünk. Akár úgy van, akár nem, nem lehetek felelőtlen, és nem játszhatok mások egészségével, netalán ha tévedek a feltételezésemben. Tehát én magam is hordom a maszkot és másokat is, erre kérek. Az oltással kapcsolatosan viszont lényegesen nehezebb és összetettebb feladatunk van, hogy jó döntést hozzunk. A felelősség az adott emberé, sokan szeretnék, hogy más mondja meg nekik, hogy tegyék, vagy ne tegyék. De ez olyan horderejű, amiben a legfontosabb irányfény szerintem, az, ami így szól: „Te néked hited van: tartsd meg magadban Isten előtt. Boldog, aki nem kárhoztatja magát abban, amit helyesel.” Egy másik ilyen igazság, így szól: „Aki pedig kételkedik, ha eszik, kárhoztatva van, mert nem hitből eszik. Ami pedig hitből nincs, bűn az.” A kételkedés a félelem a dolgok/döntések, sietettet elhamarkodása, amúgy sem jó alap egy döntés meghozatalához.

Még egy ilyen irányfény: „Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak.” Csak annyit fűznék hozzá, mind magunk felé és mind mások felé szükséges, hogy döntéseinkben áldások legyünk, cselekedeteinkben jót tegyünk. Persze még számos ige van, amit fáklyaként használhatunk, hogy minél korrektebb lépést tegyünk az ügyben, épp ezért imádkozva, az igére figyelve szükséges Isten akaratát keresnünk és cselekednünk. Itt szeretném még arra is felhívni a figyelmeteket, illetve inkább csak emlékeztetni, hogy amiképpen hívő életetek során soha nem csalódtatok Isten hűségében és szeretetéből fakadó tökéletes gondviselésében, úgy most se gondoljátok, hogy a sötétebb órák idején, a bizonytalanságban és a kialakult káoszban, magatokra hagyna. Testvérem, jól figyelj rám, ez még akkor is igaz, ha az Úrral való kapcsolatodban a részedről nem minden stimmel.  Isten jó! Isten JÓ! Még a gonoszokra is felhozza a napját és esőt ad, hogy legyen kenyér számukra is. Mennyivel inkább gondoskodik és segíti a te életedet, aki megbékültél vele, szent fia Jézus Krisztus által. Ne félj, és ne legyél kicsinyhitű. Ne csüggedj el lelkedben, sokkal inkább erősítsd meg magad az Úrban, ahogyan Dávid is tette a szorult időszakaiban. Tudom, hogy nem adtam én se konkrét választ a kérdésben, de nem is állt szándékomban, nem csak azért, mert nincs kompetenciám erre, hanem azért is, mert ilyen kérdésekben sokkal inkább, egy személyes hitből (meggyőződésből, és sok tanácsos által való konzekvencianyerésből) fakadó, felelősségteljes döntést kell hozni minden embernek. (A sok tanácsos közé értem a szakembereket, szellemi példaképeket a konkrét tapaszaltokkal rendelkezőket még akkor is ha köztük is lesz pro és kontra vélemény.)   

Meg kell értenünk, olyan időket élünk, amiben minél inkább meg kell tanulnunk Isten vezetésére figyelni, egyre kevésbé opció, az utánzás, a más hitének az oldalvizén való hajózás, Isten személyes Isten és a kapcsolatotok személyességéből fakadóan az Ő szavát akaratát és Szellemének vezetését kell megragadnunk. Ennek a felelősségét, azt gondolom, nem lehet kiadni a kezünkből, máséba áttéve. Isten adjon nekünk vezetést és bölcsességet, amikor eljön az ideje, hogy helyes döntést hozzunk, hiszen ebben a kérdésben sem lehet általánosítva, egy kaptafa szerint cselekedni. Egészen bizonyos vagyok benne, lesz, akinek mindenféleképpen szükséges az oltás Pl. olyan helyen dolgozik, hogy elvárás lesz tőle, ha maradni akar a munkakörében. A másik oldalon, ott lesznek azok, akik, még ha akarnának se kaphatnak oltást, mert egészségi állapotuk és annak speciális kezelése ezt nem engedi. De képtelenség kivesézni egyesével az előfordulható utakat, nekünk a sajátunkat kell felismerni, megérteni, hogy jó lelkiismerettel és szívből/hitben tudjunk áldásos döntést hozni. Jó egészséget és Isten vezetésének felismerését kérem magam és mindenki más számára is.  

Köszönöm a figyelmeteket  

Sem a hit, sem a kegyelem, mint bibliai igazság, nem tud megtartani Isten nélkül!

 

(Egy odafigyelős, picit nehezebb témát hoztam most a hétvégére.)

 Nem a hit és nem a kegyelem tartja meg a hívőt, hanem az Örökkévaló Isten. Lényegileg fogalmazva, csak egy megváltói ár van, amit Isten meghatározott és elfogad, az pedig nem más mint Jézus Krisztusnak az Isten bárányának a vére! A vért nem lehet, sem a hittel sem a kegyelemmel, sem semmi mással kicserélni, vagy háttérbe szorítani.   

Egyedül és kizárólag Isten az, aki meg tud tartani téged, az érted hozott engesztelő áldozat által. Az, hogy ehhez a te bevonásoddal a bibliai hitet, és a szeretetéből felkínált kegyelmet felhasználja/alkalmazza, nem ellentmondás. Ő az üdvösség, Ő maga az örök élet! Nem rakhatod Isten helyére sem a hit igazságát, sem a kegyelem igazságát. Nem a hitben hiszünk, és nem önmagában a kegyelemben hiszünk, hanem a megváltásunkat véghezvivő Jézus Krisztusban, mint értünk és miattunk megfeszített, testé lett Igében.Ugyan úgy, egy szellemi alapelven áll ez, mint az, hogy a hit cselekedetek nélkül halott! Azaz olyan mintha nem is lenne.  

„Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről.” Nem tehetjük Jézus tökéletes emberi és Isteni személye, és a tőle elválaszthatatlan megváltói munkájának helyére, sem a hitet, sem a kegyelmet, ahogy egy ideje divat sok helyen. (szuper kegyelem tana) Akik ezt cselekszik, szükségszerűen szembekerülnek az Isten beszédével, és eltávolodnak annak teljes igazságától. Fontos megérteni ezeket a szellemi igazságokat, és a helyükön kezelni. A törvényre azért van szükség, hogy világosan felismerjük, hogy mennyire rászorulunk a kegyelemre, ezért nem lehet szétválasztva képviselni ezeket. A megtérést meg kell előznie egy világos bűnfelismerésnek és bűnbánatnak. Azaz nem szétválasztható. Ha nincs az első nincs a második sem.    A bibliai hit nem a hitben hisz! A helyes bibliai hit, nem helyezi Istent, egy rosszul értelmezett kegyelem mögé, másodikként. Hanem Istent, mint aki a kegyelmet adja, megtartja az Őt megillető első és kizárólagos helyen.

Egy olyan ember, aki úgy tart igényt a kegyelem ajándékára, hogy közben nem törekszik az életében felszámolni, mindazt, amit Isten bűnnek mond. Félő, hogy csalódni fog. Mert a kegyelem ajándékának az átvétele, a megtéréshez van kötve. A szellemünkre nézve átvettük mert megkaptuk a megváltásunkat. A lelkünkre még munkáljuk, ezt lejjebb kifejtem. A testünk pedig vár a megváltásra mert tapasztalati szinten még nem birtokoljuk. Sajnos ma, sokan Isten népe között, úgy vélik, ha elmondták a megtérő imát, akkor ez után bármit is gondolnak, tesznek, az már nem érinti az üdvösségük kérdését, mert annak ajándékát átvették hit által. Nos van ebben igazság! De csak és kizárólag azoknak az embereknek, akiknek amúgy, már nincs lehetősége a földi életben levetkőzni a romlott természetüket, mert a halállal való találkozásuk elérkezett. Ilyen volt a lator, a Jézus melletti keresztfán. Ilyen az a haldokló ember a kórházi ágyon, aki segítségül hívja az Úr nevét, és megtérésre jut. Az ilyen embereknek már nincs lehetősége megteremni a megtérésének a gyümölcsit. Ezért nincs is elvárva tülök. De a teljes szentírás fényében meg kell érteni a hívőknek, hogy mindazoktól, akiknek van lehetőségük átöltözni (levetni, felszámolni a romlott természetük cselekedeteit és felöltözni, megvalósítani hitbeli cselekedettekkel az Isten akaratát) azoktól Isten el is várja ezt az engedelmességi folyamatot. Ezért is mondja a szentírási kijelentés, hogy: Szentség nélkül nem látjuk meg Istent. Ezért olvassuk, hogy a menyegzőn egy embertől meg van kérdezve, „hogy van, hogy meztelen van? Hogyan, hogy nincs ruhád? Ezért mondja János a jelenések könyvében, hogy lesznek, akik kint maradnak, akik nem léphetnek be az Isten országába. Át kell ezeket gondolnod testvérem, mert ezek az intések nem hitetlen embereknek, hanem a megtérési imát már elmondott hívő embereknek szólnak. A Bűneiben megmaradó, azzal nem harcoló ember, nem ragaszt a hitéhez cselekedeteket, ezért pedig nagy árat fizethet. Nem kárhoztató szavak ezek, nem akarom, hogy bárki félre értse, csupán át kell gondolnunk a dolgokat, mert kimondhatatlanul nagy a tét.                   

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” Istent Szent, ez mindenki előtt nyilvánvaló igazság. És a négy szellemi lény, amelyek közül mindegyik hat-hat szárnnyal bír, köröskörül és belül teljes szemekkel; és meg nem szűnik nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt és aki van és aki eljövendő. Tehát Istent, ha mi hívők egyre inkább megismerjük, annál inkább elkezdünk hozzá hasonlítani minden területen. Mintegy elváltozunk az Ő ábrázatára.

A szentség területén is. Ezért fogunk tudni itt a földön úgy járni, ahogy Jézus tette! „Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Ő benne,” Meg kell értenünk, mindannyian sokféle bűnben éltünk különböző mélységekben a megtérésünk előtt és után is, sajnos. De miután „vettük a Krisztust” megtértünk elkezdtük megismerni Őt és akaratát, az ige felszólít, hogy ahogy vettük, ahogy folyamatában megismerjük Istent, az Urunkat és megváltónkat, úgy járjunk benne, azaz a vele lévő kapcsolatban. Márpedig Őt nem hazugnak, nem szeretetlennek, nem házasságtörőnek, nem homoszexuálisnak, nem a másikat leigázónak, nem önzőnek, és nem engedetlennek, stb. ismertük meg, hanem Szentnek. Isten minden gyermekétől azt várja, hogy amiképpen Ő maga mi is szentek legyünk, és ahogy Ő járt, úgy járunk, éljünk mi is ezen a földön.

Köszönöm a figyelmeteket. Áldott hétvégét kívánok számotokra.     

 

Öt, plusz egy érzékszerv és a hangyák.

 

Meg kellett állapítanom, hogy bejegyzést még nem kezdtem videóval itt a bogon. Ez is elérkezett. 

Amennyiben az időd engedi, és megnézted, a felrakás miértjét is elolvashatod, lejjebb. 

A videó linkje: https://www.youtube.com/watch?v=Chm8mqu_Qj4  

Remélhetőleg sokáig elérhető marad. 

 

Ki szereti, ki nem. A magam részéről rendkívül kedvelem a természetfilmjeit. A maga nemében egy géniusz a területen. Az elhangzott mondatain (idézet) gondolkoztam el, és rendkívül korrektnek tartom az ő szájából. A hangyákat hozza példának, így tudva, tudatlanul teljesen bibliai példát említ. (láttam tőle, az Ant Mountain-t még régebben, hatalmas és lenyűgöző) Íme a videóból vett idézet:

”Vakok, mert meg sem fordul a fejükben, hogy én ott állok, és nézem, mit csinálnak. Nincsenek meg a megfelelő érzékszerveik, amelyek lehetővé tennék ezt. És néha én is úgy érzem, hogy talán nekem is hiányoznak érzékszerveim. Nem tudhatom, hogy bárki más beleszól–e ebbe az egészbe. És ezt igen magabiztosan jelenthetem ki. Teljesen biztos vagyok benne, hogy nincs olyan dolog ebben a világban, aminek csodálatához ne lennének meg az érzékszerveim. Ez lenne az én álláspontom.”

A professzor megemlít valamit, aminek, mint egy érzékszervnek, a hiányában van.

Néha tudatos is nála ez a hiány. Anélkül, hogy bár mit is adnék a professzor úr szájába, amit nem mondott és gondolt. Úgy érzem, pont a hit valóságát fogalmazta meg, mint olyan érzékszervet, ami ugyan felsejlett már előtte, de hiányában van, hiszen minden más érzékszervével teljes körűen átfogja és értelmezi a látható világot, amire oda is szánta az életét. De ne általánosságban említsük most meg a hitet, mert az igen félreérthető, és félre is értik az emberek. Nézzük, meg mit mond a biblia a hitről: „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” 

Szokták mondani, ha hiszel látni is fogsz, de a szentírás tovább viszi ezt a fonalat miután már láttál, nem lesz szükséged a hitre. Tehát a hit egész egyértelműen ad egy látást, egy biztos látást, ami tudásba torkollik.  

A reménylett (a jövőre nézően elvárt) dolgok, és a nem látott dolgok (valóságok)felől a biblia szerint lehet egy kijelentésünk, lehet egy biztos tudásunk, mert a meggyőződés, be kell látni tudás is egyben. Itt most lényegtelen, hogy helyes vagy helytelen tudás ez, szerintem helyes, ezért vagyok keresztény. De ez most tényleg másodlagos. A lényeg, hogy létezik a biblia szerint egy meggyőződés, amit bátran hívhatunk tudásnak is, még akkor is, ha sokan a tudást, a tudományt és a hitet két kizáró dolognak tartják. Nos a professzor úr arról számol be, hogy e világon az öt érzékszervével minden látható és csodálni való dolgot be tud fogni. Nem zárja ki, lásd hangyák példája, hogy létezhet egy nem látható, nem érzékelhető külső megfigyelő, mint a példájában, saját maga. De mivel ez a valaki nem az őt érzékszerven keresztül tapasztalható meg, Ezért nem veti el, de nem is tesz erőfeszítést, lépést, a megismerés (meggyőződés) hogyan tovább, irányába. Pedig egy ilyen, a teremtett világról, ilyen páratlan és mély tudással rendelkező embertől én azt várnám, hogy a szelleméből/ szívéből a szentírás igazságaihoz közelebb hajolva, annak igazságait átgondolva, félre rakva (a nem alaptalan) vallásos ítéleteit, és (egy párat megfogalmaz a videóban is) megragadja a hitet. Hiszen tudjuk mit is állít a szentírás:” Mert ami az Isten felől tudható nyilván van ő bennük; mert az Isten megjelentette nékik: Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.”                  

Azt is feltétlen meg kell jegyeznem, hogy a dolgok további állása, soha nem Istenen múlik. Mint tudjuk, Ő adta és adja kinek-kinek a hit mértékét. Sok esetben fel is sejlik az, de aztán elvész a homályban. Éppen az történik, amit Winston Churchill megfogalmazott. „Az ember időnként belebotlik az igazságba, de legtöbbször feltápászkodik, és tovább megy.”

 

Köszönöm a figyelmeteket. 

Az Isten szerinti lehetetlen.

Szokták mondani, nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Ám a szentírás felhívja a figyelmünket egy érdekes dologra, ezzel kapcsolatosan. Isten, aki maga a hit Istene (legyen Isten szerinti hitetek, mondja az írás) Tehát a hittel teljes és mindenható Isten, azt mondja a gyermekeinek, de mindenki másnak is, hogy van egy dolog, ami lehetetlen. Igen szó szerint: lehetetlen, képtelenség, nem lehetséges. Ez pedig nem más, mint hit nélkül, élő/valós kapcsolatba kerülni Istennel. Azt gondolom, ha Isten valamire azt mondja, hogy lehetetlen, akkor az igen fontos dolgot tanít meg nekünk. Egy tucat fordítást néztem meg, a legtöbb a lehetetlen szót használja a Zsidó levél 11:6-ban ami így hangzik:” Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” Amin most reggel elgondolkoztam, az ennek a gyakorlati része, az ember feladata. Mi is ez? Isten elé járulni! Őt keresni! Ez igen gyakorlati tevékenység, ha számodra nem az, akkor vélhetőleg, most sok problémára, nehézségre és szárazságra az életedben, választ is találtál. Az ige kiemeli, hogy elé járulni, és Őt keresni csak hittel tegyük, mert ennek hiányában, elmarad a megjutalmazás. Ami érdekes, hogy akiben nem hiszünk az elé nem járulunk, azt nem keressük. Ha ezt mégis megteszi valaki, az bír egyfajta hittel. (csak lehet, hogy holt hittel) Ha még sincs eredmény, akkor vagy nem Ő elé járult, Mert Isten nem hazudik. Ha azt ígérte megjutalmaz, akkor megjutalmaz. Vagy elméletben ugyan, az Igaz Isten elé járult, csak éppen nem szívbéli cselekvő hittel, hanem egy passzív elfogadó hittel. Olyannal, mint amilyen annak a példázatbeli fiúnak volt. „A másikhoz is odamenvén, hasonlóképpen szólt. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem ment el.”

Ez a fiú értelmével elfogadta a kérést és befogadta a helyzetet, csak éppen a gyakorlatban nem tette meg, amit megtehetett volna. Ezért a hite halott hit volt. Magamban is, és sokszor keresztény testvéreimben is megtalálom ugyanezt a problémát. Ennek fényében pedig igen erős megvilágítást kap az Úr ezen beszéde:” Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.” „Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.

Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak? Felelt Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.”

Amikor az ember a tükör előtt állva meglátja, hogy mennyire kócos és rendezetlen, nem elsírja magát, hanem előveszi a fésűt, valamint rendbe szedi magát. (persze ha ezt sírva teszi, az sem bűn) Ez a mi részünk, kimenni a példázat béli szőlőbe. 

Köszönöm a figyelmeteket.           

A félelemmel telt világ

Számos videót, írást kapok pro-kontra a járvánnyal az oltással és más aktualitásokkal kapcsolatban. Ma reggel egy Olasz Doktor bejelentését például. Természetesen van ezekben az anyagokban, figyelemreméltó megállapítás, előfeltételezés. Nem mondom, hogy egyáltalán nem kell foglalkozni és átgondolni ezeket, de elmondom, most nektek hangosan. Rengeteg dologtól, történéstől, és embertől lehetne félni, de nem szabad megengedni ennek a nyomását. Nem vagyok hajlandó beengedni a félelmet az életembe, bármilyen ruhába öltözve kopogtat az ajtómon. Abból indulok ki, hogy most vagy Isten gyermeke vagyok vagy nem. Vagy többet ér az életem két verebecskénél, vagy nem. Vagy felettem tartja az Úr az Ő csodálatos kezét, vagy nem. Magyarán, vagy gondot visel rám mindenre kiterjedően, vagy eddig akkor nem jó bibliát olvastam. Nem fogok senki kedvéért aggódni/rettegni. Nekem a szentírás azt mondja, a józanság, a megfontoltság mellett hitből-hit által éljek. Hiszem, hogy Isten meg tudja mutatni nekem/nekünk, hogy mikor mit tegyünk, vagy ne tegyünk, hiszen ezek az életünket kő keményen érintő kérdések. A személyes kapcsoltban ez benne van, ennek meg kell valósulnia. Isten jó és jókat készít el a gyermekeinek. Nem kígyó és kő van terítéken a nekünk terített asztalon. Az Úr Jézus, nem véletlenül figyelmeztet bennünket, hogy ne féljünk. Lehetne, és gondolom van is bőven mitől félni, mégis a mi megváltó Istenünk azt kéri ne a félelmet válaszuk!

Köszönöm a figyelmedet.