Úgy látom, hogy a biblia értelmezés fő alappillére, azaz
gyökere a példabeszédek könyvében több helyen is kijelentett alapelven
nyugszik. Ez az alapelv pedig abból indul ki, hogy a bölcsességhez, a
tudományhoz, a jó tanácshoz, sokak fejére van szükség! Nos a teológiánál, az
írások mély kutatásánál sincs ez másként.
Egészen bizonyos hogy csak a
sajátunk nem elégséges, több szempontból is. Elsőnek az ige, ami értésünkre adja,
azt hogy rész szerinti bennünk az ismeret, a tudás, és amit látunk azt is tükör
által homályosan, tehát nem rendelkezünk a 100% kép látásával és megértésével.
Ezért is mondja az írás:
„Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem
ismer úgy, amint ismernie kell.”
Isten kedvét leli az
atyafiak egységében, egy gondolkozásra való törekvésében.
„Valakik annak okáért tökéletesek vagyunk, ilyen értelemben
legyünk: és ha valamiben másképpen értetek, az Isten azt is ki fogja jelenteni
néktek: /nyilván hogy ne értsünk másként/
Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint
járjunk, ugyanazon értelemben legyünk.”
Ennek fényében én megtérésem óta azon voltam, hogy soha ne
legyek annyira magabiztos, hogy a másik, akár közeli, azaz saját gyülekezeti,
akár távoli, tehát más felekezetbeli ember értelmes véleményét ne hallgassam
meg. A gyakorlatban ez sok sok imával töltött időt, rengeteg könyv megrágását, igen sok szeretetteljes,
felekezeti hovatartozástól független kapcsolatot, és számos blogíró oldalának a
rendszeres olvasgatását is jelenti. Szükségünk van tehát egymásra a teológiai fejlődésünk
érdekében is. Egy-egy Isteni kijelentésnek, örökkévaló szónak be kell látnunk,
hogy csodálatosan színpompás ragyogása van! S mivel az igaz Istentől származik,
ezért nem nehéz megértenünk, hogy mi teremtmények még az újjászületésünk után
is bizonyos egyéni korlátokkal rendelkezünk, melyeket teljes mértékben soha nem
tudunk átlépni. Marad tehát az a tapasztalatunk, hogy az Isten beszédének
sokszínű világosságcsóvájából, nem minden színt ismerünk fel a maga
teljességében. Marad a rész szerinti tudás, még a Szent Szellem vezetése alatt
lévő ideális igetanulmányozás gyakorlatában is. Az igetanulmányozásból mások
által kapott látások, és bölcsességek, amennyiben valóban helytállónak
bizonyulnak, szó szerint megvilágosítanak és egyben megmérnek. Erre pedig igen
nagy szükség van, ha valaki fejlődni szeretne. Az
embernek képesnek kell lenni mérni és megmérettetni. Természetesen ehhez csak a
tudás/ismeret kevésnek bizonyul. Alap és nagyon fontos a kánon keretein belüli
mély igeismeret és az akként való gondolkozás, de ez még nem elégséges
önmagában. Mivel Isten szeretne profitálni is. Tehát azt akarja, hogy elmenj és
teremj gyümölcsöt. Lehetsz Te a legzamatosabb szőlő, ha nem tudnak kóstolni, és
áldást nyerni belőled.
Nem véletlen mondta
az Úr azt, amit épp az írástudóknak mondott:
„Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban
van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam; És nem
akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!” /Személyesen ismertem olyan teológust, aki amikor megkérdeztem tőle, hogy megtért e már az élő Istenhez,rám nézett és azt válaszolta, mit értesz ez alatt?/ Az a teológia, amelyik nem
vezetett még el, az Istennel való személyes kapcsolathoz, és abban a
bűnbocsánaton keresztül megkapott örök életre, szinte semmit se ér. Csak fejtágító. A másik
oldal, ha valaki meg van térve ugyan, de nem törekszik, nem ragad meg minden
lehetőséget, hogy minél átfogóbban és mélyebben megismerje a biblia
kijelentését, az adott lehetőségeihez képest, megint csak óriási problémát
hordoz magában, mivel egyszerűen szükséges hogy ismerd és tudd, mit és miért
hiszel. Az írás azt mondja egy helyen: elvész az én népem, mivelhogy tudomány
nélkül való. E nélkül, nem megy a hívő élet. Tehát mind a hit által való
kapcsolatra, Istennel és emberekkel, mind az írások alapos ismeretére szükséged van, mégpedig úgy, hogy
ezt beleágyazod abba a valóságos szeretetbe, amelyet az Úr Jézus Krisztustól kapsz, hogy mindig és mindenkor lehetőleg és elsősorban ezt a kapott /átélt
szeretetet add tovább az embertársaidnak. Nem értek egyet, a mindig mindenkinek
mindent megtanítani törekvéssel, vannak különbségek, szintek, és bizony mi sem
vagyunk egyformák. De ha a szeretet által munkálkodó hitben éled a
mindennapjaidat, a legjobbat teszed! Valahogy ezt is, szükséges megtanulnunk a mi
mennyei Atyánktól, hogy kihez hogyan és miként kell szólnunk vagy bármiben is
szolgálnunk.
