Az Istenhit egy mankó a számotokra!

"Az Istenhit egy mankó a számotokra!" 

Legyen, nevezzék így azok, akik még nem ismerik ennek a hitnek a csodáját.

Sokszor mondták már nekem, hogy az Istenhit valahol egy mankó egy kapaszkodó, hiszen valamiben hinni kell. Nos ha ez a „mankó” szükséges, ahhoz hogy az Öröklét dicsőségébe beléphessek akkor én nagyon hálás, vagyok, hogy van ez a „mankó” és két kézzel kapaszkodom bele! Ha ez a "mankó szükséges ahhoz, hogy Isten akaratát és véleményét megismerjem, ám legyen. Más szóval Jézus megmondta, hogy Ö nem az egészségesekhez jött és azokhoz, akik azt gondolják nincs semmi bűnük. Akik úgy látják, nekik nincs szükségük Isten kegyelmére. Hanem a betegekhez jött az elveszett bűnös emberekhez. Akinek Örömhírt hozott! „Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem. Elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyitását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat,”.  Egy másik helyen így szól az Írás:

„Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen. Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassák ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írrel kend meg a te szemeidet, hogy láss.”

Én magamra ismertem ezen, versekben is. Ezért is döntöttem az Istenhit mellett és fogadtam el Jézus Krisztusban a megváltást. Mert be kell látni, nem valamiben kell hinni, hanem valakiben! Nem is akárkiben, hanem csak abban, aki az életét adta váltságul, a golgotai kereszten, hogy mi ne vesszünk el, ha rátámaszkodunk teljes szívünkkel, ere a csodálatos személyre, aki ezt a „mankót" számunkra, megtestesíti. Ha ezt „mankónak” titulálja a világ, ám tegye. Hiszen egy mankó szerepe pont a segítés, a megtámogatás, hogy a haladásunk biztos legyen. ( Mankó és haladás ellentmondásosnak tűnhet, de Isten szemében a megváltásra és kegyelemre szoruló emberiségre, illik ez a kép.) Tehát a világiak ezen megfogalmazás, nem hogy nem bántó, hanem egyenesen arra figyelmeztet, hogy bizony Isten, erős jobbjával megtámogat minket, hogy biztosan járjunk az Ő útján. 

A fenti fotó (internetről) azért tetszett meg, mert szó szerint kiábrázolja a rendezést, a rendberakást, a perspektívaváltást. (Természetesen a megváltásunk csodálatos voltát semmilyen képpel, nem lehet visszaadni, de jobb híján, ez is megteszi.) 

Köszönöm a figyelmeteket. 

Gondolataim az unalmas hívő életről.

Sok hívő unalmasnak találja az Istennel való kapcsolatát. Persze ezt nem mondják ki, és igen erőteljesen azon vannak, hogy ezt senki észre se vegye. De akárhogy is ezt sem lehet sokáig eltitkolni. A tapasztalt szem sok olyan dolgot észre vesz náluk, ami sajnos egy igen sekélyes/felszínes kapcsolatról árulkodik. Talán a legelső, hogy nem bíznak Istenben, legalább is a szó igazi értelmében nem bíznak benne. A személyiségük súlypontja nem nyugszik Istenben, még túl sok van megtartva a saját akaratukból, ami nem engedi a bizalom fejlődését. A hit és a bizalom nagyon szorosan kapcsolódik egymáshoz. (Igen sok vélt és félreértett oka van annak, amikor az emberi szív bizalmatlan Isten felé. Ilyenkor szükséges hogy a hívő felülvizsgálja a dolgokat és az arra adott válaszait.) A másik, ami az elsőből következik, nincs imaéletük, vagy az is a kapcsolatra jellemzően, szívtelen, felülete, és hála nélküli. A csak a szükségre koncentráló, követelőző imának nevezett valami, nem a legjobb kapcsolatalakító magatartás. A kapcsolati unalmuk harmadik erőforrása valószínűleg abban rejlik, hogy megunták már, Isten mindig ugyanazt mondja a szívük mélyén. Azaz az „elsős tananyagot”, ami valljuk be, ötödikben vagy még később, valóban unalmas is tud lenni. Gyerekes daccal, lázadással elkezdik egyre jobban kerülni Istent, mert nem tetszik nekik, amit Isten beszédének tűkre eléjük tár újra és újra. De testvérem! Ha az ige tűkre azt mutatja, hogy meg kell fésülködnöd, amott pedig egy nagy koszfoltot le kell mosnod. Akkor érdemes megértened, nem nagyon van más üzent a számodra csak az „elsős anyag”. Mosd le, amit le kell és fésülködj meg. Elmondom Isten, nem fogja megunni, kész százszor is elmondani a leckét, mindaddig ameddig nem készíted el a házi feladatodat! Ne aggódj, tudom, miről beszélek. Aki csapkod, lázad és hisztizik, azok mi vagyunk, nem Isten. Akik megunják a dolgokat, és hűtlenné tudnak lenni az igazság követésén, azok mi vagyunk és nem Isten. Nem a mennyei dolgok unalmasak! Nem Isten unalmas! Nem a hívő élet unalmas! Ha valami unalmas, az-az ember kemény szíve! Ez tényleg unalmas. Isten számára mindenképp, de azt gondolom az igazságot szerető emberek számára is nagy kihívás a keményszívű ember, aki mindig másra vagy a körülményekre mutogatva indokolja, a számára valóban unalmas hívő életet. 

Köszönöm a figyelmedet. 

Érdek kereszténység!

Elismerem hogy az Istenhez kapcsolódás, érdek! Igen nagy szükség /a bűnösségünk/motiválta érdek! De a kapcsolódási motívumok nem mindenkinél egyformák. Van, divat kereszténység is, de én most inkább az érdek kereszténységről gondolkoznék pár szóban. Találkozni olyan emberekkel, akiknek Jézus Krisztus nem egyéb, mint egy ugródeszka! Elrugaszkodási lehetőség a saját önmegvalósításuk érdekében. Olyan emberek ezek, akik Jézust, a Bibliát, az Isten népét, igazából meg nem tért szívvel, önző önérdekből saját vágyaik és karrierjük felépítésére akarják használni. 

Sajnálom ezeket, az embereket! Kicsit olyanok ők, mint azok, akik az oázis helyett, pár palack vízért rohangálnak egyik helyről a másikra, egyik embertől a másikig, érdek kapcsolatokat kialakítani. /Természetesen, mindannyian alakítunk ki érdek kapcsolatokat valamilyen szinten, és nincs is ezzel semmi gond, mert a motívum az, ami számít. S ha te Isten akaratát keresed az Ö dicsőségét és nevének felemelését, akkor nem romlik meg a szíved az úton, és az oázis felé haladsz./ Viszont azok az emberek, akik nem helyes motivációval úgy mond, hozzácsapódtak a kereszténységhez. Igen nagy csalódás lesz az osztályrészük, ha a kezdeti helytelen és nem őszinte hozzáállásukat, nem változtatják meg, és nem térnek meg teljes szívükből. Ne értsd félre, nem olyan emberekről beszélek, akik azért tértek meg, hogy meggyógyuljanak, hogy áldást nyerjenek, hogy rendbe jöjjön az életük. /Mondjuk a legjobb motívum a mély bűnbánat és kegyelemért kiáltás/ Nem, nem ilyen emberekre gondolok! Hiszen mi mindannyian betegek vagyunk/voltunk ezért is jöttünk az egyedüli nagybetűs Orvoshoz! Hiszen az Úr maga mondta, nem az egészségeseknek, van szükségük orvosra. Nem az úgymond igazakat hívja megtérésre.  A fent említett emberek egész mások, még azoknál is felelőtlenebbek, mint akik Istent egy automatának nézik. Ezek ugyanis előbb utóbb ráeszmélnek balgaságukra és rendezik a kapcsolatukat Istennel. Mint ahogy a kisgyermek életében is vége egyszer a pelenkázási időszaknak. Nem így az Istent használni/kihasználni akaró emberek, mert ők mivel nem esnek rá a kősziklára, hogy összetöressenek, ezért az fogja majd egy napon szétmorzsolni őket. Valós megtérés nélkül álmaikból semmi nem tud megvalósulni. Ne takaródzunk tehát Istennel, a magunk hírnevét kovácsolva. Igen mély zsákutca ez. Ha a környezetedben úgy látod, lenne kiért közbenjárni, feltétlen tedd meg. Ma még tart a kegyelem napja, és a legnagyobb mélységből, álnokságból és bűnből is meg lehet térni! Az oázis nem érdemes feladni, pár palack múlandó italért.

Van még egy téma, amit röviden érdemes lenne megemlíteni, ilyen az egyházban való szolgálati címek jogtalan/illegális használata. Amikor valaki úgy építi ki a saját szolgálatát,

hogy azt megelőzően valamilyen szolgálati ajándék környezetében mutatkozik, illetve attól szolgálatot kap/vagy kér, és ezt úgy állítja be mások előtt, mint jogalapot a saját szolgálatának elindítására. Természetesen, még ha feltételezem is hogy a szándék jó, akkor sincs Isten vezetésében. Az így megragadott szolgálat nem legális, ha van is bármilyen pozitív eredménye. Az kizárólag Isten irgalma miatt és az adott személyhez kapcsolódó emberek hite miatt van. Az ilyen szolgálatokra a legjellemzőbb a zártság, a legális valós elhívással rendelkező szolgálati ajándékok kerülése, azok megszólása, vagy egyenesen szidása. Testi módon megragadott szolgálati titulusok nyilvános birtoklása, hatalom/befolyás kiépítés céljából.  Csak egy példa, hogy egészen világos legyek. Nekem az a szolgáló, aki nincs alárendelve Krisztus testében már egyértelmű gyümölcsöket hozó legális szolgálati ajándékoknak, valamilyen szinten nem velük együtt mozog a Szent Szellem vezetésében. Nem nyitott, a testvérbaráti kapcsolatra, és az abban való megmérettetésre.  Számomra az ilyen emberek igen nagy kérdést jelentenek a hitelességüket illetőleg. Még akkor is, ha mindenféle titulusi címkét aggatnak magukra. xy pásztor vagy xy apostol, evangélista, stb. Nos az ilyen emberek sokszor inkább kerékkötőinek bizonyulnak Isten munkájának, mintsem áldására. Lehet hogy pszichikai erővel pár embert valahogy /főkként Isten irgalma miatt, mert nézi az egyszerű hívő emberek hitét és szükségeit/ elterelget. De sorozatos botrányok, visszaélések és más visszás dolgok kísérik a tevékenységét. Melyek agyon vannak hallgatva és csak fájdalmat, és kárt okoztak sokaknak. Ez nincs Isten dicsőségére, és nem építi az egyházat. Nagyon nem mindegy, hogy kit fogadunk el fogadunk be, Istentől való áldásként az életünkbe. Nemcsak pásztorok, béresek is vannak, és bizony vannak farkasok is. A legbölcsebben akkor járunk el, ha a nyilvánosság előtt megmért, megalapozott és hitelesített szolgálatokat /ezek legtöbbször belűről kinőtt, Isten és emberek által megpróbált személyek/  részesítjük előnybe, ezeket támogatjuk. Az új szolgálatokra is nagy szükség van, nem kell bizalmatlannak lennünk, de körültekintőnek és Isten vezetésére figyelőnek igen!  Természetesen a hiteles szolgálatokat is rendszeresen érik és érhetik rágalmak és vádak, hiszen ismerjük, hogy sátán miképpen akarja fékezni Isten munkáját. A mi részünk, az hogy minden módon elősegítsük az Isten munkáját, támogassuk minden módon a valóban Isten által felkent és szolgálatba helyezett ajándékokat. Valamint szüntelen törekedjünk a hiteles kereszténység megélésére, és bemutatására. Isten nem kér a divat kereszténységből, és még inkább nem kér az érdek kereszténységből. Ahogyan a politikai és a mammon által vezérelt kereszténységből sem. 

Köszönöm a figyelmedet!

Áldott hétvégét kívánok Isten örömében.