Élet, ami csak egy hitvány utánzat.

Tudjuk, hogy a világot elárasztják az eredeti termékek utánzatai, legyen szó ruházatról, szerszámokról vagy karórákról. Éppen így van ez a szellemi élettel, a hívő élettel kapcsolatosan is. A képmutatás a világgal való barátság és az isten vezetése nélküli kereszténység, a politikai és divat kereszténység lassan mindenhol jelen van, és kifejti átkos tevékenységét, aminek lényege, hogy az embereket elzárja és a keresőket távol löki Isten valós és személyes megismerésétől. 

Úgy gondolom, hogy az Istennel való személyes és valósan megélt kapcsolat, egy hitvány utánzata az, amikor egy vallási tradícióktól és ezekből kialakított szabályrendszerekre épülő vallásos életet gyakorol valaki, miközben saját képmutatásával és törvénytelenségével teljes mértékben, tisztában van. Ez nem Élet! Ez sokkal inkább, egy saját bejáratú és maga-választotta istentiszteletnek látszó, képmutató vegetálás. (tudom, mert megéltem) Dicsőség Istennek, hogy ezt az igazságot szerető embereknek, felismerni engedi. Valamint a mai idők történései és bizonyos végidőkre jellemző folyamatok beindulásának gyakorlati megtapasztalása is sokakban felismerteti ezt a tényt, (nem elégséges csak a vallásos máz) amin sürgősen változtatni kell azoknak a magukat hívő embereknek tartó személyeknek, akik valóban Isten gondviselésére és megtartó kegyelmére apellálnak. Mielőtt valaki félre akarná érteni, nem a rend, a hasznos és működőképesnek bizonyuló elődeinktől kapott tapasztalatok ellen, szólok. Valamint, semmiképpen nem az Isten törvénye ellen. Hiszen a törvény szent igaz és jó. 

A törvény  egy korlátokkal rendelkező keretet biztosít, és noha tilt, de egyben ugyanakkor véd is. Engem eltilt a táskád ellopásától, és egyben, téged, véd a táskáddal kapcsolatosan, és így tovább. Tehát az Isten törvénye szent, igaz és jó! De fel kell ismernünk nem ad életet, mert nem is feladata és nem is tud, életet adni. Az élet Krisztus és nem a törvény.  Az ó szövetségben és most sincs senki, aki a törvényt pontosan és maradéktalanul betartotta vagy jelenleg betartaná.  (ha pedig egyet megront ...  ezért is kellett még a főpapnak is áldozatot vinnie saját magáért) Erre ( a törvény maradéktalan betöltésére) csak Jézus Krisztus volt képes, mivel nem rendelkezett az Ádámi romlott maggal, hiszen nem földi édesapja volt, hanem a Magasságos Istennek az ereje helyezte el az örökkévaló logosz/ ige azaz Krisztus magját, a kegyelembe fogadott szűz Máriában. Így lett az ige testé, így inkarnálodott Krisztus az emberi testben, és kellett az Atyaisten akarata szerint, Jézusnak, Jézus Krisztusnak nevezni. De hogy visszakanyarodjak, meg kell értenünk és el kell fogadnunk Isten beszédét itt is. A törvény Krisztusra vezérlő mester, azaz olyan, mint egy rámutató Isteni pálca. Mert az történik ugyanis, amikor az ember találkozik az Isten jó és igaz törvényével, hogy az megítéli és leleplezi, hogy bizony a bűn megtalálható benne örökség szerint eredendően, és cselekedetekben megmutatkozva is, amikor is tette ki-ki, azt, amit nem kellett volna, hogy megtegyen, mert ártott magának, másnak, és Isten akaratával is szembe helyezkedett, ami egyértelmű lázadás. De ezen a ponton a Törvény rámutat Jézus Krisztusra, aki az életét adta értünk a golgotai keresztfán, hogy mi megbékélhessünk Istennel az örökkévaló teremtő Istennel, a mennyei Atyával, kegyelem által! Isten beszéde világosan felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a holt, hit nélküli, vallásos élet értelmetlen és semmi haszna nincs. De tovább megyek, a teológiának és az általa megismert tőrvényeknek/szabályoknak is igen csekély hasznuk van (az is csak ide a földi életre van hatással). Az örök élet szempontjából, ha nem vezetnek el, a megtérésre, az Úr Jézus Krisztusba vetet hithez és az Isten személyes megismeréséhez akkor pedig nem volt értelme, hiszen a hit célja a szellem üdvössége! Azaz Isten megismerése, Krisztusba kerülés, és az 

Ő személyének belénk ültetődése. 

„Ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ézsaiás próféta, amint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívük pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai. Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek. És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg.”

„Aki azért mást tanítasz, magadat nem tanítod-é? aki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-é?

Aki azt mondod, ne paráználkodjál, paráználkodol-é? aki útálod a bálványokat, szentségtörő vagy-é? Ki a törvényben dicsekszel, a törvénynek megrontása által az Istent gyalázod-é?

Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, amint meg van írva.

Mert használ ugyan a körülmetélkedés, ha a törvényt megtartod; de ha a törvényt áthágod, a te körülmetélkedésed körülmetéletlenséggé lett. Ha tehát a körülmetéletlen pogány megtartja a törvénynek parancsolatait, az ő körülmetéletlensége nem körülmetélkedésül tulajdoníttatik-é néki? És a természettől fogva körülmetéletlen ember, ha a törvényt megtartja, megítél téged, aki a betű és körülmetélkedés mellett is a törvénynek megrontója vagy. Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van.”




Kérlek hallgasd meg Derek Prince kiváló videótanítását ami szorosan kapcsolódik a fenti bejegyzésemhez. Rendkívül nagy áldás Isten ihletett beszédének hallgatása.

Köszönöm a figyelmeteket.  

Egy mérföldkő az értelmezésben.

Úgy tűnik, azt már elfogadták a keresztények, hogy a teljes írás Istentől ihletett! Tudatosítottuk azt is, hogy leginkább a Biblia magyarázza a Bibliát. Általában akkor, amikor a Szent Szellem vezeti az írás előtt alázatosan megnyílt szívet. Megértettük hogy a megtartott igazságértelmezésünket, rendszeresen meg kell mások által méretni, hogy a részismereteink, vakfoltjaink miatti tévedéseinket, minél hatékonyabban korrigálhassuk. Valamint azt is, ha lassan, de megemésztjük, hogy a teológia különféle területeinek kutatása, a saját jól felfogott érdekünk.


Eszembe jut, amikor Utley professzor bibliai kommentár anyagát tanulmányoztam, (elérhető link ) mekkora örömet okozott az a kijelentésként ható megállapítása, miszerint a Bibliában fellelhető paradox ellentét párok, nem azért találhatóak meg, hogy azokat feloldjuk, hanem mert Isten így tervezte és engedte, hogy azok a szentírás lapjain megtalálhatóak legyenek. Egész pontosan így fogalmazott: „Isten az igazságokat keleti műfajokban fejezi ki, nem pedig nyugati műfajokban. Nem szabad elmozdítanunk azt a feszültséget, amit azok a látszólagos ellentétpárok okoznak, amit a tanokban megjelenő igazságok alkotnak”. Szóval az a nagy helyzet, hogy nem bölcs ezen ellentétpárok feloldása, valamelyik adott igazság javára való eldöntése, annak egyoldalú túlhangsúlyozásával. A teljesség igénye nélkül, említsünk meg egy pár a Bibliában megtalálható paradox párt:

- szabad akarat, szemben az eleve elrendelés tanával

- hit általi megigazulás, szemben cselekedetek fontosságával

- konkrét üdvbizonyosság, szemben a kimunkálandó üdvösséggel

- Jézus, aki egy az Atyával, szemben az Atyának alárendelt Jézussal

Természetesen még számos ilyen, látszatra egymásnak ellentmondó igazsággal is találkozhatunk az Igében, ( Isten egyértelműen gyógyít! Mégis tudjuk, hogy nem minden hívő gyógyul meg, és nem feltétlen azért mert nincs hite a gyógyulásra. Vagy ott van az egyik oldalról, a szenvedés a szegénység bibliában közölt igazságai, szemben a bővelkedésről/prosperitásról szóló épp úgy Isten beszédében megtalálható kijelentésekkel.)  Fontos, hogy ezek az ellentmondási feszültségek többé ne zavarjanak meg bennünket, bátran állítom, hogy a Szent Szellem vezetését kérve, arra figyelve, eljuthat a kereső szív az adott helyzet, esemény, történés, helyes megértésére és az oda vonatkozó bibliai igazságok helyes hasogatására. Olyan is előfordul, hogy egyszerre mindkét igazság él, egy időben. Bár ennek lehetősége az emberi agy számára igen megerőltető, értelmünk végességéből adódóan, nem értjük, hogyan lehet egyszerre két állítás is igaz, egy időben. Így nehéz megragadnunk, hogy a végtelen Isten hogyan teremthet, szabad akarattal bíró, mégis véges teremtményt. Hogy lehet valakinek szabad akarata, ha mégis eleve el van rendelve. Ebben a helyzetben intellektuális probléma elé kerül a hívő, és még számos esetben. Tehát valahol érthető, hogy az ember fel akarja oldani ezeket a feszültségeket. De a megoldás, mégis úgy tűnik az, hogy nem kell így tenni. Ha mégis, azt pedig a Szent Szellemnek kell vezetnie, nem pedig az emberi logikának okoskodásnak.   

Bátran elhihetjük, hogy a Mindenhatónak gondja van az Ő beszédére, hogy az örökre megmaradva, betöltse a feladatát. Nem érdemes elvenni az Igéből, nem érdemes hozzátenni.

A feszültséggel bíró, látszatra önellentmondásban lévő verseket pedig, nem kell feloldanunk mindenáron. Csak egy példa: a szombat nap kijelentésében, mint azt tudjuk, nagyon fontos igazság van, de ez nem azt jelenti, hogy a törvény alá menetelve, a hívőnek meg kell tartani a szombat napot. Ha szeretné megtartani, tartsa meg hitből cselekedve, lehetőleg szabaddá téve a szombatját, más valaki pedig így tesz a vasárnapi nappal, van aki meg egyáltalán nem tesz erre hangsúlyt. Mindenkinek saját magának kell vigyáznia a Krisztusban hit által nyert szabadságára. (az új szövetségben csak a hit által való cselekedetek elfogadhatóak, a törvénynek vége van Krisztusban, betöltötte számunkra, ha mi benne vagyunk és Ő mibennünk.) Senki nem tehet semmit kötelezővé az Eklézsia számára azon felül amit a Szent Szellem az apostolok által megüzent a pogányokból lett hívók számára. „Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken, a szükséges dolgokon kívül, hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlva holt állattól, és a paráznaságtól; melyektől, ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!”

De ha, valaki hitből és nem törvényből, valamit cselekszik, Isten dicsőségére, és felé való szeretetből, ám tegye. 

„Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik. Mert az Isten befogadta őt. Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon. Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve.  (mert a hit végső soron személyes dolog.)Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek.”

 A mi feladatunk, hogy tanulmányozzuk az Írásokat, lehetőleg minél helyesebb módszereket alkalmazva, figyelve az Istentől való vezetésére. Olyan ez, mint a kétélű kard! Vág életre, vág halálra. Van, hogy csak az egyik éle érint meg minket az adott igazságnak, van hogy ugyanabban a szituációban és körülményekben másszor a másik éle. Ezt pedig senki, csak a Szent Szellem tudja eldönteni, hogy neked, mit kell épp tenned, a te helyzetedben. Ezért is, azok Istennek fiai, akiket Ő vezet! Minden hívőnek előbb – utóbb, saját érdekében meg kell tanulnia, hogy hitben átvegye a saját személyes vezetését, az életének minden területén és a legkülönfélébb dolgokban egyaránt. Mások utánzása, még ha jól és jót is tesz valaki, nem feltétlen fog a mi életünkben is működni. Jó dolog tanácsot kérni másoktól, de amikor a végére érsz, igen sokféle lehetőséget fogsz tudni számba venni. Jót és kevésbé jót, egyaránt. Ráadásul döntened, megint csak neked kell, és vállalnod is azt.

Na de nem akarok elkanyarodni, mert ez már átmenne a személyes vezetés, témájába. Nézzünk meg egy másik mondatát is Dr. Utley-nek.

„a bibliai igazság mindig is egy sor feszültséggel teli paradox párban lett kijelentve. A felekezetiesség mindig is hajlamos volt arra, hogy elvegye ezt a bibliai feszültséget azáltal, hogy az ellentmondó pároknak csak az egyikét hangsúlyozta ki.”

Ennek fényében látható, hogy miért is alakultak ki a pártoskodások „Én Pálé vagyok!

Én meg Apollósé!” és sok más hasonló. A fent vázolt esetben nem annyira személyekre, inkább valamelyik igazságoldalra való merev odaállással voksoltak a hívők, és döntöttek a jó és kevésbé jó, illetve a teljesen elvetendő irányzatok, tantételek stb. között. Éppen ezért tartom én megfelelő hozzáállásnak, ha valaki nem merevedik be csupán azért, mert valakinek nem olyan a teológiája, mint a sajátja. Egy józan nyitottsággal/taníthatósággal kell bírnunk, ha fejlődni szeretnénk. A kapcsolatokban, jó esetben tanulunk, esetleg tőlünk tanulnak. Van, hogy mindkettő történik, és ezek a javunkat szolgálják. Sokkal jobb más fejével is meg tanulnunk gondolkozni, mint csak az általunk elért megismerés hegycsúcsán állva, büszkén zászlót lobogtatni. Ne értsd félre, ez is igen jó eredmény már.  Mert gondolkozást feltételez, és letett munka van mögötte, amikor egy – egy csúcsra felérünk a magunk keretei között.

Az Írás mégis azt mondja: „Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell.” Isten segítsen nekünk józanul, nyitottaknak maradnunk, és tanítson minket az Ő örökkévaló szavából, ami egyedül képes, megvilágosítani a mi sötétségünket.       

Köszönöm a figyelmet.

         

A törvény és a hit kapcsolata. Egyensúlykeresés az ige alapján.

Igen fontos kérdést kaptam megosztom veletek.

Lenne egy kérdésem hozzád, sokat olvasgatok mostanában az Isten törvényével kapcsolatosan, és egy helyen azt írták, hogy ha hívő vagyok, akkor a törvényhez nincs közöm. Neked mi a véleményed?

Köszönöm a kérdésedet, úgy látom, elérkeztél a kereszténység egyik igen fontos témaköréhez. A törvény és a kegyelem kérdésköréhez, ezen belül pedig a gyakorlati mindennapos hitből megélt cselekedetekhez.  Valóban sokan ezen igazságokat is túl tudják hangsúlyozni egyiket a másik rovására. Pedig ez, meglátásom szerint nem Isten akarata.

A legfontosabb talán azt megérteni, hogy az ember nem tud megigazulni, Istennel megbékült elfogadott állapotba kerülni a törvény által. Hiszen a törvény nem ezért adatott! Megértettük az igéből, hogy a törvény cselekedeteiből senki, egy ember sem tud megigazulni, mert az csak hit által lehetséges. Ezen a ponton sokan hajlamosak a törvényt teljesen félre tolni és azt gondolni, hogy kész, nekünk többé semmi közünk hozzá, a hitéletünk hátralevő részében. Pedig ez nagyon nem így van! A törvény elsősorban az istent kereső ember számára, Jézus Krisztusra /személyére/megváltói munkájára/ mutató vezérlőmester/mutatópálca. Amikor ezt a feladatát betöltötte, és az ember megtér Jézus Krisztushoz! Az Igazság és az élet egyedüli forrásához, és benne megigazul hit által. A törvény e feladatát betöltve, hitem szerint beintegrálódik a királyi törvénybe, a szabadság törvényébe, de ott továbbra is érvényben marad, és keretet biztosít, és utat mutat a gyakorlati hívő élethez, mint láttuk nem a megigazulás szempontjából nézve, hanem erkölcsi, etikai és más szellemi szempontból, amit szintén csak hitből hit által tudunk megvalósítani az életünkben, a Szent Szellem gyakorlati segítségére támaszkodva.   

Ezért mondja az isten beszéde a hívőknek feltéve a kérdést: A törvényt tehát hiábavalóvá / számunkra feleslegessé tesszük/ hit által? Távol legyen! Hangzik a válasz! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.

A törvény vége Krisztus minden hívő igazságára! De csak a megigazulás kérdésében vége! Azaz elvégezte a munkáját, odavezetett Krisztushoz azáltal hogy felismertette velem, hogy mennyire bűnös, elveszett, és menthetetlen vagyok Jézus nélkül!  Kegyelemre szoruló vagyok, mint mindenki más is ezen a bolygón. De a törvény munkája nem merül ki ebben az egy kérdésben. Noha egyértelműen ez a fő feladata.  Hanem a Szeretet törvényében a szabadság királyi törvényében ismét viszont látjuk a hívő életünkben mintegy a hit általi cselekedeteinknek egy formát, egy keretet biztosítva. Voltaképp, a már megigazult hívőt visszairányítja a törvényhez, de nem a törvény alá! NEM  a TÖRVÉNY ALÁ, hanem a törvényhez ami szent igaz és jó! Tudom nem egyszerű ezt elsőre átlátni, de az igéből ezt a folyamatot lehet látni.  

Ismét fontosak lesznek az isten akarata szerinti cselekedetek a törvény keretein kívül és belül, például, ne kívánd felebarátod … de bármelyik parancsolatra igaz ez, ami nem kifejezetten Izrael népét érinti. /mert az ige különbséget tesz jelenleg Izrael és a gyülekezet között/   Gondoljunk csak a hegyi beszéd felfoghatatlanul magas mércéjére, már az első mondatában leszögezi hogy a lelki szegények azok akik, semmit nem tudnak felmutatni istennek, tehát nincsenek ön-igazult cselekedeteik, azok boldogok mert övék a mennyek országa. /hit által /hitből élnek, de nincsenek törvény nélkül! Ahogy Jézus sem volt soha és a korai egyház sem./ Azaz Jézus elfogadva hit által megigazulva beléphetnek a mennybe, isten kegyelméből. De tovább menve, ha jól megfigyeljük a további igeverseket is, azt tapasztaljuk, hogy olyan elvárásokat /cselekedetek meglétét várja el a hívő embertől Jézus, mint irgalmasság, háborúságtűrő, békességre törekvő, az igazság szomjúhozása, és mindenféle csodálatos kijelentés között, mint ti vagytok a világ világossága, sók vagytok, stb egyszer csak azt mondja Jézus : „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.” Paff! 

Aztán megemlít, mint az öt követőktől elvárásként pár dolgot: „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre.

Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: aki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: aki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.” 

Aztán azt kéri legyünk az ellenségünk jóakarója, ne tekintsünk gonosz kívánsággal az embertársunkra, ne váljunk el csak ha a paráznaság bűne megvalósult, teljességgel ne esküdözzünk, ne álljunk ellent a gonosznak, szeressük az ellenségünket. Azt gondolom ezek a dolgok igen magasra, teszik a lécet. Azt látom, hogy az Úr által betöltött törvény meg lett erősítve, és egy másik munkájaként most folyamatosan arra figyelmeztet bennünket, hogy ne vegyük le a szemünket Jézusról, mert a fenti elvárásoknak és minden más a bibliában felénk támasztott elvárásnak csak és kizárólag hit által a törvény és a parancsolatok szent igaz és jó medrében  és Isten Szellemének erejére támaszkodva tudunk valamiképp megfelelni. Természetesen mi hívők hit által/ hitből élünk. Jézus, aki betöltötte a törvényt, mégpedig tökéletesen, bennünk él és végső soron bennünk és belőlünk kiáradva tölti be a törvényt ma is, az Isten dicsőségére. Azt gondolom a törvény/ a parancsolatok ismerete rendkívül fontos, noha igaz, az hogy nem a törvény cselekedetei juttatnak be az istennel való közösségbe, mégis ha már bejutottunk Jézus azt mondja, hogyha öt szeretjük, akkor az egyik ismertető jelünk az, hogy az ö parancsolatait/ beszédeit megtartjuk, megcselekedjük.

Sok hívő van, aki a hitből való megigazulást túlhangsúlyozva az mellett is kereszténynek mondja és tartja magát, hogy az életében megtűr, és tolerál olyan dolgokat, amiket az írás bűnnek mond, és kifejezetten tilt a keresztények számára. Nos ezek az emberek félre rakták a törvényt, a parancsolatokat és maguknak élnek, annak korlátai nem védik és őrzik őket, így sajnos cselekedetek hiányában, ami által teljessé lesz a hit, félő hogy célt tévesztve, a földi életükre nézve nem fogják tudni betölteni Isten akaratát, és életük nyitva lesz a sátán számára, hogy ott hazudni, lopni, rabolni és ölni tudjon benne. Az hogy az ilyen ember az üdvösségét is elveszti-e, arra azt gondolom ember nem tudja megadni a választ. A másik ember üdvösségével kapcsolatosan Isten nem engedte ki a kezéből a döntési jogot. Ő igazságos, és mindenkitől azt fogja elvárni, ami az adott embernek megadott világosságban elvárható.  hiszen mit mond az írás:

„Épen így ti is, kívülről igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, de belől rakva vagytok képmutatással és törvénytelenséggel.” Mivel van tele az életük? Törvénytelenséggel, ebből fakadóan pedig képmutatóak. Kirívó példa a meleg egyház, 

„Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.”

E versből az következik, hogy aki életében a törvény, mint korlát jelen van, és hit által annak keretei között marad az nem fog bűnt cselekedni! Ilyen volt Jézus Krisztus!  

A megtérés egy ma még nyitott út mindenki számára, lehet segítséget kérni, meg lehet békülni Istennel, de a törvénytelenség útját választó emberek, nincs kizárva, hogy nagyot fognak csalódni!

A harcot nem lehet kikerülni, arra hivatkozva, hogy megigazultam már és a menybe kerülök.  A birkózást nem végzi el senki helyettünk a test cselekedeteivel, a hit pályáját nekünk kell megfutni és a hit harcát nekünk, kell megvívni.

Amikor harcolsz a bűnnel, birkózol vele, amikor hetedszerre sem adod fel, hanem felkelsz és folytatod a hit pályáján való futásodat, akkor pontosan arról teszel bizonyságot a szellemvilág előtt, hogy te nem e világból való vagy már, te isten gyermeke vagy, és igen is, őszinték a törekvéseid egy szent Isten előtt kedves életvitel megvalósítására! Ez törvényes és hittel teli cselekedet! Isten áldjon meg benne!

Pál szavaival fejezném be a fenti gondolataimat: „A törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg.”

Pál sem volt törvény nélkül való, ö Krisztus törvényében a szeretett törvényében a királyi törvényben élt, ami egyértelműen magába foglalja a tízparancsolatot, és a biblia más parancsolatait is noha azok egyértelműen Izraelnek adattak, mégis a mi intésünkre is megírattak, hogy lássuk azokat a kereteket, mozgásterületeket, esetleges falakat, melyeket Isten kinyilvánított, és a mai napig nem törölt el. 

Ha megértük hogy a törvény és a parancsolatok mennyire fontosak, és hogy Jézus a mi Mesterünk, hogy viszonyult, és töltötte be azt. S hogyan hívta fel a figyelmet, arra hogy senki ne rontsa meg azt. Akkor megérthetjük azt is, hogy miért mondta : „Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába.”  Ezen emberek tanították, de nem cselekedték, nem töltötték be, tanították de nem élték mert Jézus elmarasztalásából ez világosan kitűnik!

„Annak okáért, amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.”

Sajnos a mai időben is így van ez, sok keresztény beszél Istenről, Isten dolgairól, beszédéről

de sajnos nem engedelmeskednek az igének, nem cselekszik azt, ha kell még az írások jelentéstartalmát is megváltoztatják, elcsűrik-csavarják csak hogy magukat igazolják.

Nos ez az egyik legveszélyesebb állapot, mert ez  farizeusi állapot! Ha ezt megtűri valaki az életében, akkor bizony félő, hogy nem léphet be a menny birodalmába. A mi Istentől kapott igazságunknak nem csak a nyelvünkben kell élni, hanem az életvitelünkben, a cselekedeteinkben is! Így mi nem megrontói, hanem megtartói leszünk /még ha tökéletlen megtartói is/ az Isten törvényének. De az a mi vigaszunk, hogy tudjuk: „Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lett nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul:

Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.”

Mint látjuk, Jézus adatott nekünk Igazságul, szentségül, váltságul, /dicsőség Istennek ezért!/ de ezekben nekünk gyakorlati módon a törvényt nem megrontva, hit által élnünk is kell! Úgy kell járnunk ahogy Ö is járt az Istennek engedelmeskedve, és Öt dicsőítve! 

Azaz: „Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.”

Ezen mindannyiinknak szóló figyelmeztetéssel zárom most be a fenti gondolataimat.

Szívesen veszek minden véleményt, együtt gondolkozást, hiszen fontos hogy egymás hite által épüljünk, és gyarapodjunk.

Köszönöm a megtisztelő figyelmedet

  

Gondolataim az Újszövetség feltételhez kötött szövetségi ígéreteiről.

Ma a szövetség feltételeiről gondolkoztam.

Isten az emberi történelem során, amikor lehajolt az emberekhez ezt egy szövetség formájában tette meg. Szövetséget kötött és adott az emberiségnek egy általa választott emberen keresztül. Így beszélünk a biblia alapján: Ádámmal, Noéval, Ábrahámmal, Mózessel, Dáviddal kötött szövetségről. Majd „Dávid fiával” azaz az Úr Jézus Krisztussal a szűztől született egyedüli és kizárólagos megváltónkkal való szövetségről. Ma a mindenható Isten a világot a benne élő emberek összességét az Újszövetség által szólítja, meg amely a kegyelem szövetsége is egyben. Ennek a szövetségnek a hirdetését nevezzük örömhírnek/ evangéliumnak.  Ahogy minden szövetségnek így e most érvényben lévőnek is van képviselője/ közbenjárója, az Úr Jézus Krisztus. Vannak e szövetségnek is feltétel nélküli Isten szeretetét és kegyelmét biztosító ígéretei. Például Isten, felhozza a napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esővel öntözi meg a földet, hogy legyen termés és kenyér az ember számára. Általában nem is a feltétel nélküli ígéretekkel van az embernek problémája. Isten nemtetszését az váltja ki, amikor szövetség áldásainak feltételhez kötött részét az ember elhanyagolja, félre teszi, és úgy próbál a szövetségben feltételhez szabott áldásokból részesedni. Az ilyen ember sokszor a saját magára vonatkozó rész betöltését is, Istentől vagy másvalakitől várja el.

Természetesen ennek csalódás lesz a vége, amit Isten jó előre közölt is az ilyen hívők számára.  Például, azt mondja az írás: „Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat”

Tehát ha nem követed a békességet, mégpedig mindenki irányába és nem szent módon kapcsolódsz az embertársaidhoz, akkor ez azzal fog járni, megtérés hiányában hogy nem láthatod majd meg az Urat! Ne kockáztass! Tudom, hogy nem cselekedetekből tartatunk meg és hogy nem vagyunk a törvény alatt. De ha figyelembe veszed a teljes szentírás tanítását. Látni fogod, hogy az újszövetségben is vannak Istennek olyan ígéretei melyeknek megvalósulása egyértelműen kapcsolva, van egy vagy több feltételhez. Ilyen a hit, a szentségre való törekvés, az úrvacsora vétele, ami egyértelműen pásztori befolyást és valós keresztény közösséghez való tartózást feltételez. Valamint ilyen feltétel az Isten és emberek felé meglévő valós szeretet. De bőven lehetne még sorolni. Ez pedig nem törvénykezés, hanem Isten igazsága.

Sajnos a mai világban a szövetség/ígéret szegés/rontás általános minden területen. Kormányok az állampolgárok felé tett ígéretüket, házasfelek a házassági  hűség fogadalmukat, munka adok és munka vállalok a tett ígéreteiket szegik meg és teszik az adott szövetséget működésképtelenné.

Természetesen az Istennel való szövetség nem hasonlítható ezekhez, mert ebben a szövetségben az örök életünk, az Isten orcájának a mi megváltónknak a meglátása a tét.      

Köszönöm a figyelmedet!

Úgy látom nem csak én gondolkoztam ezeken a dolgokon a napokban. Most olvastam Szabados Ádám oldalán ezt a remek a fenti írásomhoz kapcsolódó gondolatot. 

Miért pont Izrael?

A mindennapi beszélgetéseim során ismerőseimtől, munkatársaimtól nem egyszer elhangzik az a kérdés. Hogy miért a Zsidó nép Isten választott népe. Miért van megkülönböztetés.
Akár korrekt tudás/ megérteni vágyás akár negatív töltetű legyen is, az ilyen kérdésekre is fontos embertársainknak a nekünk adott világosságban megválaszolni.
Én azzal szoktam kezdeni, hogy türelmet kérek, mivel sokszor az egy-két mondatban feltett kérdést mélysége és összetettsége miatt a legtöbbször nem lehet pár mondatban megválaszolni. Következőnek, mint általában mindig igyekszem azokat az igehelyeket megemlíteni melyek Isten beszédében le, vannak fektetve az adott kérdéssel kapcsolatosan.

Ha a kérdező fél figyelme érdeklődése nem lankadt, akkor együtt átbeszélve igyekszem értelmezni számára az olvasottakat. Ez segítség számára, hogy meg tudjon ragadni bele, tudjon látni sokszor egy számára teljesen más gondolkozási/értelmezési folyamatba.
A fenti kérdés esetében például, megemlítem, ha mód van rá vele, együtt felolvasom a következő igeverseket. Hogy meglássa a lényeg nem a mi véleményünkön, hanem Isten véleményén, szaván van.   
Isten mindig különbséget tesz az Élet és a halál az igaz ember és hamis ember a jó és a rossz cselekedetek az áldás és az átok között. Izrael népének kiválasztása elhívása egy bálványimádó Istentelen Istennel nem foglalkozó Öt figyelmen kívül hagyó gonosz közegben történt. A kiindulási igerésznek Mózes ötödik könyvének hetedik fejezetét szoktam választani. Itt pontosan ebbe a közegbe kapunk bepillantás. Ezután Isten kijelenti hogy szuverenitásából kifolyólag hozott egy döntést [ez kapcsolódik Római levél 9:21-hez ami arról szól hogy ha egy fazekasnak van lehetősége az agyaggyuradékból dísztárgyat vagy akár hétköznapi használati tárgyat készíteni akkor mennyivel inkább van erre lehetősége a Teremtőnek.]
„Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén.
Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok;
Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, amellyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; azért hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és szabadított meg téged a szolgaságnak házából, az Egyiptomibeli Fáraó királynak kezéből.
És hogy megtudjad, hogy az Úr, a te Istened, ő az Isten, a hűséges Isten, aki megtartja a szövetséget és az irgalmasságot ezeríziglen azok iránt, akik őt szeretik, és az ő parancsolatait megtartják."
A kulcs ezekben, a versekben, az hogy Isten nem ember hogy hazudjon, és nem ígér olyat, amit nem tenne meg. Ábrahámnak Izsáknak és Jákobnak tett ígéretét megtartva, a bálványimádó megromlott gonosz nemzetségek közül választott elkülönített magának egy népet, akiket megszentelvén, megtisztítván elkülönített hogy akaratának ismerői megtartói és hirdetői is legyenek. Egy olyan rendtartásban, amit az Ó szövetségből ismerhetünk meg.
A mai kegyelmi időszakban, az Újszövetségi rendtartásban is ez történik csak most a kegyelmet és az Istennel való kapcsolattartás lehetőségét kiterjesztve Isten az egyházat, az eklézsiát [ az egyház alatt a minden népekből kihívottak seregét értem akik Jézus Krisztusban újjászülettek legyen az zsidó vagy a nemzetek közül való nép. ] hívta el/ki az Istentelen világból. Természetesen hangsúlyozni szeretném, hogy az Egyház elhívása nem szüntette meg Izrael elhívását./lásd Római levél idevonatkozó részei./ A szelíd olajfába mi a nemzetekből megtértek oltattunk be, és nem fordítva.
Jézus egyszer azt mondta: „Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.” Ezen vers is egyértelműen kifejezi hogy ezek a „más” juhok is léteznek, Istenéi, és egy napon majd hallgatni fognak rá úgy, ahogyan az most az igazi egyház teszi.
Tehát egyfelől nem szabad Izrael különleges szerepét elvitatni, se túlhangsúlyozva azt elfelejteni, hogy most a kegyelem időszakában a nemzetek megtérésének érdekében félre vannak téve egy ideig még a nemzetek közül a „sokaság” megtérésre jut. S a Szent Szellem elő kövekből / újjászületett emberek/ felépíti az Isten templomát. Ezek után Isten ismét teljes mértékben Izrael felé fog fordulni.Mivel a menyasszony az egyház elkészült, felékesítette magát. 
Nem szabad tehát elfelejtkeznünk arról az igazságról, hogy a jelen időszakban a Mindenható Isten, ha lehet így mondani három kategóriában, gondolkozik és minden kategóriával más- más a  munkája és terve, van. Ez a három kategória ma a Földön Izrael az Egyház és a Nemzetek.


Egy régebbi posztom : a témával kapcsolatosan. 

Tanulmányozandó igerészek.
5Mózes 7. fejezet.
Római levél 3. fejezet.
Római levél 10. 11. fejezet.

A hit másik oldala, avagy MEGMARADNI a kegyelemben cselekedetek által.

A kegyelemben maradni a Királyi törvény által.
Ezen bejegyzésem szorosan kapcsolódik az előző posztomhoz.

Miután az előző bejegyzésben félreérthetetlenül megláttuk, hogy az ember csak és kizárólag az Úr Jézusban, mint személyes megváltójába vetett hit által tud megigazulni. A Jakab levél alapján fontos továbblépnünk. Van egy mondás miszerint vagy a bűn tart távol a bibliától vagy a Biblia a bűntől. Ezt a magam életében is igazolhatom a mögöttem lévő hívő élet alapján. Az ige azon felül, hogy megvilágosít bölcsességet/értelmet ad, hitet és reménységet közvetít a szellemünk és lelkünk, vagy ahogy mások mondják a szívünk és az elménk számára. Sőt az írás még arra is rávilágít, hogy akik megnyerik az igét, magukba fogadják és emésztik, azok számára életet és testük számára egészséget, eredményez. [Szóval szeressétek az igét!] Itt a földön a bibliának kell lenni a legjobb barátodnak. Talán el lehet mondani, hogy még soha egyetlen egy generáció nem volt, amelyikre annyi szerteágazó hatást zúdítottak volna az élet minden területéről,  mint az amelyikben most élünk. Az embernek a figyelméért és reagálásáért a nap minden percében hihetetlen nagy harc folyik. Isten jelenleg is az Ö beszédén keresztül keres és szólít meg elsősorban. Ha nem szánsz időt az igével való kapcsolatra szellemi alultápláltságot, fogsz megélni. Ami igen veszélyesé is tud válni.  

A Jakab levél elején azt olvassuk, hogy egészen bizonyosan minden hívő embert kihívások harcok és próbák, azaz különféle kísértések fognak érni egyszóval meg lesz próbálva a hitünk. Ha eddig nem gondoltál bele egész nyugodtan, tudatosíthatod magadban, hogy a világ/környezeted, sátán, de még a saját régi bukott természeted is rendszeresen támadást indíthat ez által próbára téve a hitedet. S azt se felejtsd el hogy a környezeted is nagyon tudatosan figyel hogy mit és hogyan cselekszel mint hívő.
Ezért nagyon fontos ugyan úgy hangsúlyozni a hitből való megigazulás mellett, amiről az előző bejegyzésben olvashattál. Hogy mennyire de mennyire fontos hogy az Isten kegyelméből megigazított Isten gyermeke mit és hogyan Cselekszik. 
Igen itt már belépnek a hit cselekedetei, mert ahogy Jakab mondja:
"Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.
Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt." 
Azaz Isten minekutána Jézus Krisztusba vetett hited miatt elfogadott és megigazított.
Eme valóságos állapot miatt elvárja hogy most már ehhez méltóan ehhez mérten viselkedj és cselekedj. Magunktól/érdemeink alapján NEM tudunk odaülni a mennyei asztalhoz, ezt Isten KEGYELME végzi el! De minekutána már ott vagyunk Isten elvárja, hogy úgy is  viselkedjünk mint akik valóban a menyei asztaltársasághoz tartoznak.  Szeretném, ha ezt megértenétek! Nagyon sok kereszténynél ez igen komoly probléma, nem az új teremtés szerint cselekszik, hanem illetlenül. Így magára közösségére és Isten munkájára szégyent hoz. Megjegyzem ha nem élünk az ige útmutatása szerint igazságban hogy akarunk helyes önértékelést, ha nem cselekedjük meg az igét a mindennapjainkban hogyan akarunk erősek lenni az Igazság által.  
Tehát a Jakab második fejezete szerint: „Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.” 
Egy másik fordításban: „Ugyanígy van a hit is: ha nem következnek belőle tettek, akkor halott. Nem ér semmit, mert nem hatékony.
Tehát az életeddel, a cselekedeteiddel, a beszédeddel egyszóval mindazzal, ami Te vagy,
meg kell tudnod mutatni, hogy megigazultál, hogy Istennel jársz és hogy minden tökéletlenséged/harcod ellenére, igen is az igének megtartója vagy és nem csak egy bibliai tudással, teológiával bírsz, ami valóságos igei szent szellemi cselekedetek hiányában csupán halott hit.
Jézus azt mondta:” Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ézsaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem.”

"Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annak okáért, amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik."
 Így érthetővé válik, hogyan jön létre a sok erőtlen és lassan-lassan képmutatóvá másokat okoló, másra mutogató keresztény embertípus. Senkit nem szándékozom kárhoztatni Isten az, aki megigazít, akinek kegyelmével helyre tudunk állni. A kulcs, az hogy nincs a hitének cselekedete. Se, jó se kevésbé jó, ami még mindig jobb, mint a semmilyen. Mindössze amit fel tud mutatni az a régi természetének életvitele, megspékelve vallásos mázzal.  Ez nálam is rengeteg problémát okozott korábban. De Istennek van kegyelme és megoldása erre is. De ezt nem javaslom senkinek, hogy megvárja. Bölcsebb, ha igaz emberként igaz cselekedetekben élünk.

Nekünk hitből kell élnünk azokat a jó cselekedeteket megvalósítva melyeket Isten elkészített és megvalósítására ajtót nyitott.
„ És mindent, amit csak cselekszetek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa.”

„Úgy szóljatok, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni.”

Egy pillanatra itt megjegyzem, hogy láthatjátok, hogy minket nem a Mózesi, hanem a Krisztusi Szabadság törvénye fog megítélni. Ami tökéletesebb és Teljesebb mint a Mózesi törvények. Annyival, amennyivel Maga Jézus Krisztus tökéletesebb minden földi embernél a ki eddig élt és valaha élni fog. Mielőtt félre értene valaki, leszögezem a Mózesi törvény szent igaz és Jó, de ez ma a kegyelem korszakában beintegrálódott a Királyi törvénybe, a szabadság törvényébe. Az által, aki azt helyettünk tökéletesen betöltötte. Jézus Krisztus a mi megváltónk által!
Amikor a királyi törvényben élünk a Szabadság törvényében. Akkor szeretetben a törvényt betöltve élünk. Akkor válik igazán világossá számunkra az a rész a bibliából, amely a Római levél 14 fejezetében van számunkra megírva.


„A hitben erőtlent fogadjátok be, nem ítélgetvén vélekedéseit.
Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehetik; a hitben erőtlen pedig zöldséget eszik.
Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik. Mert az Isten befogadta őt. Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon. Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ad az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ad az Istennek. Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának:
Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék. Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? Avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé. Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja. Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek. Annak okáért egymást többé ne kárhoztassuk: hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátok fiának ne szerezzetek megütközést vagy megbotránkozást. Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában: hanem bármi annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. De ha a te atyádfia az ételért megszomorodik, akkor te nem szeretet szerint cselekszel. /megint a királyi törvény!/ Ne veszítsd el azt a te ételeddel, akiért Krisztus meghalt. Ne káromoltassék azért a ti javatok. Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm. Mert aki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves Istennek, és az emberek előtt megpróbált. Azért tehát törekedjünk azokra, amik a békességre és az egymás épülésére valók. Ne rontsd le az ételért az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki botránkozással eszi. Jó nem enni húst és nem inni bort, sem semmit nem tenni, amiben a te atyádfia megütközik, vagy megbotránkozik, vagy erőtlen.
Te néked hited van: tartsd meg magadban Isten előtt. Boldog, aki nem kárhoztatja magát abban, amit helyesel. Aki pedig kételkedik, ha eszik, kárhoztatva van, mert nem hitből eszik. Ami pedig hitből nincs, bűn az.” 

Ezen fejezetből is világosan kitűnik a Királyi törvény a Szeretet törvényének gyakorlati alkalmazásának hogyan ja és  mikéntje, természetesen most még ide lehetne az egy Korintus levél 13. fejezetét is másolni.
Ami szintén megvilágítja a gyakorlati szeretet mibenlétét. Amit természetesen csak Isten kegyelme és Szellemének ereje által tudunk betölteni többé kevésbé sikeresen közvetítve az embertársaink felé.
Egyszóval egész világosan kitűnik mit is vár el ISTEN tőlünk ha már CSELEKEDETEKRŐL van szó!
:)

Köszönöm a figyelmeteket.

A kegyelemből kiesve..

Minden egyes ember megtérése/hitre jutása kifejezhetetlen öröm itt és a mennyei helyen is. Az ige ezt az angyalok örvendezésével fejezi ki. Azt is leszögezhetjük, hogy Isten rendkívüli irgalma miatt. A z ingyen kegyelemből nekünk ajándékozott örök életet bizony nem egykönnyen lehet elveszíteni. Mások szerint, pedig egyáltalán nem lehet a nekünk ajándékozott kegyelmi állapotból kikerülni. Magam ez utóbbi feltevéssel nem tudok azonosulni, de tudom, hogy van ilyen látás is az egyházban.
Éppen ezért gondolkoztam a napokban, azon hogy a biblia egészen konkrétan beszél egy területről a Szent Szellem káromlásán kívül, ami egészen bizonyosan Isten nemtetszését és haragját váltja ki. Oly annyira hogy az a hívő  aki ebbe a csoportba/kategóriába beleesik véleményem szerint még az Istennel való kapcsolatát és örökkévaló sorsát is veszélybe, sodorja. Sokan tudjátok, mire gondolok. Ez a terület nem más, mint a törvény alá való kerülés a törvény rendszerébe való beállás. Ez egy olyan rendkívül veszélyes terület, amiről legnyomatékosabban talán a Galatákhoz írt levélben olvashatunk.
A biblia e könyvében félreérthetetlenül meglátni, hogy Isten több szempontból is kárhoztatja a törvény rendszerébe való beállást. Azaz a cselekedetek általi megigazulást, mint lehetőséget. Amit nem meglepő módon minden kereszténységen kívüli vallás nagyon is hangsúlyoz. Már ez a tény önmagában rendkívül sokatmondó. 

                                                Az oldal készítésénél Kubivet készletét használtam.

Mielőtt belekezdünk a Galatákhoz irt levél témához kapcsolódó igeverseinek megvizsgálásához. Szeretném felhívni a figyelmeteket egy fontos dologra. Megfigyelhető hogy Pál apostol minden levelében még az igen csak erkölcstelen bűnökkel megterhelt  Korinthusiakhoz írott levelében is mindjárt az elején hálákat ad Istennek a gyülekezetért. De ezt a hála megfogalmazást érdekes módon nem találod meg a Galatákhoz íródott levél esetében. Hanem egy rendkívül komoly feddést és számonkérést, figyelhetünk meg.

Az első fejezetben:
"Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát."   
Belevág a közepébe. Galaták az a bajom hogy más evangéliumot nem az eredetit követitek. Egy hamis evangéliumnak adtok teret.

A második fejezetben:
"Tudniillik a belopózkodott hamis atyafiakért, akik alattomban közénk jöttek, hogy kikémleljék a mi szabadságunkat, mellyel bírunk a Krisztus Jézusban, hogy minket szolgákká tegyenek: Kiknek egy pillanatra sem adtuk meg magunkat, hogy az evangélium igazsága megmaradjon számotokra."
Tehát a veszélyforrás nem külső, hanem belső, mégpedig a hamis atyafiak, akik hamis evangéliumot hirdetnek. Valamint Pál megemlíti, hogy egy pillanatra sem fogadták el ezt a hamis szolgálatot és a hamis evangéliumot sem.

Harmadik fejezet:
"Óh balgatag Galátziabeliek, kicsoda igézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek, feszíttetett volna meg? Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-e a Lelket, avagy a hit hallásából?
Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?
Annyit szenvedtetek hiába? ha ugyan hiába. Annak okáért, aki a Lelket szolgáltatja néktek, és hatalmas dolgokat művel bennetek, a törvény cselekedeteiből, vagy a hit hallásából cselekeszi-é? Miképpen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul. Értsétek meg tehát, hogy akik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai."

Pál egyértelművé teszi a Galaták elfogadták a hamis szolgálóktól a hamis evangéliumot melynek következménye, az hogy igézet/varázslás alá kerültek. Aztán ismételten kihangsúlyozza a hit egyedülvalóságát a megigazulás kérdésében! A megigazulás kérdésénél nincs szó cselekedetekről hitbeli cselekedetek kizárólag a megigazultság után annak talaján, jönnek csak szóba, mint a hit másik oldala, ami élővé teszi azt. Mert különben a hit cselekedetek nélkül halott lenne, ahogy azt az Írásból tudjuk.
De az első akkor is a Hit általi megigazulás mindenféle cselekedetek nélkül. Ezért is jelenti ki a biblia az Efézusiakhoz írt levélben egyértelműen, hogy:
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.”
Tehát nem tőlünk nem a mi érdemünk miatt, hanem Isten kegyelméből, szeretetéből és irgalmából van csak üdvösségünk/nyertünk örök életet. Ehhez nincs mit és nem is lehet hozzátenni semmit.
Az pedig hogy nincs ebben a kérdésben kivétel szintén egyértelmű, mert azt mondja az ige, hogy senki egyetlen egy hívő ember sem dicsekedhet és érvelhet, vagy hivatkozhat, hogy ö ezt és ezt és azt meg amazt teszi tette, mert ez fontos az Üdvösség elnyeréséhez. 
Ezért bátorít minket az ige, hogy: „Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában” 

Meg kell érteni ezek az üdvösség szempontjából nem kérdések többé. Mert cselekedetek, amelyekről az imént láthattuk, hogy nem üdvösség szerzők.De nézzük tovább a harmadik fejezetet.

"Minek előtte pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által."

Tehát a törvény Krisztushoz vezet/irányít minket. Aki előtt viszont csak és kizárólag hit által tudunk megállni. Előtte semmilyen cselekedetekre nem hivatkozhatunk. Csak arra a tényre, hogy elfogadtuk hit által a kegyelmet a bűneink bocsánatát és az Örök élet ajándékát, ami nem más, mint Ismerni és személyes közösségben élni a feltámadott Úr Jézus Krisztussal!
„Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él.”
A törvény által senki…..több mint tíz bibliafordítást néztem meg mindenhol egyértelmű
A törvény cselekedeteiből senki nem igazul meg.
Mert a Törvény betöltésre került Jézus Krisztusban. Így a törvény vége Krisztus!Aminek a következménye a hívő megigazulásának lehetősége hit által.

Nézzük a negyedik fejezetet:
"Ámde akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek; Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sőt hogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló elemekhez, amelyeknek megint újból szolgálni akartok? Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket. Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körültetek."
„Gyermekeim! Kiket ismét fájdalommal szülök, míglen kiábrázolódik bennetek Krisztus.”

Mikként tértek vissza???? MEGTARTJÁTOK a napokat… stb. Pál csak annyit mond, félti azokat, akik ezt cselekszik, mert nagyon veszélyes vízen hajóznak.
Pál ismételt szülésről beszél.. nyilván azért mert ismét a „halál” és nem az Élet kezdet működni a Galatáknál a hamis evangélium által.

Ötödik fejezet:
„Annak okáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával. Íme, én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus néktek semmit sem használ. Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani. Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek. Mert mi a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét. Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetélkedetlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit. Jól futottatok; kicsoda gátolt meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak? Ez a hitetés nem attól van, aki titeket hív. Kis kovász az egész tésztát megkeleszti. Bizodalmam van az Úrban ti hozzátok, hogy más értelemben nem lesztek; de aki titeket megzavar, elveszi az ítéletet, bárki legyen. Én pedig atyámfiai, ha még a körülmetélést hirdetem, miért üldöztetem mégis? Akkor eltöröltetett a kereszt botránya. Bárcsak ki is metszetnék magukat, akik titeket bujtogatnak. Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ez egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.”

Itt  csak annyit jegyzek meg hogy Jézus Krisztuson kívül soha senki nem tudta betölteni a törvényt úgy ahogy azt be kell tölteni,és megismétlek egy versrészt „. íme, én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus néktek semmit sem használ. Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani. Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek.”

Hatodik fejezet:
„Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak.
Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit, hanem az új teremtés.”

Jézus Krisztus
Minden hívő csak benne és általa nyerhet igazságot és ez által a hitben átvett igazságban örök életet.  Ne engedjétek ezt a felfoghatatlan kincseteket, és szabadságotokat semmilyen hamis kereszténynek/tanítónak, aki bármilyen még szükséges cselekedetre hivatkozik, elvenni, és ezáltal benneteket egy hamis evangéliumba belevinni.


A téma és fontossága feletti örömömben egy digitális scrapbookoldalt is készítettem a törvény vagy kegyelem címmel.
Lásd fent

Köszönöm a figyelmeteket.

Apcsel 15.fejezet:a négyes fogat

Akkor nézzük meg röviden a Szentlélek/Szellem tetszésével bíró négy apostoli határozatot, amelyek minden nem zsidó származású ember számára, aki megtért az Élő Istenhez, kötelező érvényű alap ebben a kapcsolatban Melyre felépülhet egy megszentelt azaz Isten számára félretett élet.

Az első a bálványimádás /bálványáldozat és minden, ami ehhez kapcsolódik.

“Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
Ne készítsél magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak.Ne imádd, és ne tiszteld azokat.."

A bálványimádás az idegen Isten/Istenek színre lépése mindig ott kezdődik, amikor a láthatatlan Istent láthatóvá, érinthetővé, szándékozzák tenni.  Úgymond tárgyiasítják.
A láthatatlan Istent kizárólag áldott fia a testé lett Jézus Krisztus életének és munkájának tanulmányozásával és a kinyilatkoztatott isteni beszéden, a biblián keresztül lehetséges  helyesen megismerni. 

Istennel ma kizárólag csak hit által lehet személyes kapcsolatban lenni. A jelen üdvtörténeti időszakban el kell fogadnunk, hogy Isten ezt így látja jónak. Természetesen e korszak lezárásakor Isten láthatóvá teszi magát és akkor már nem lesz szükség a hitre. Meg kell jegyeznem itt nem vak, és logikátlan hitre gondolok. Hanem arra az élő hitre melyet Isten igéjéből beszédének hallgatásából nyer a hívő  Mely folyamatosan egy olyan konkrét /ugyan láthatatlan/érzékszervévé válik, mint például a látható keze, amivel fog és tapint. Vagy bármely más fizikai érzékszerve. 
A bálványok legszembetűnőbb ismertetőjegyét Isten a 115. zsoltárban határozza meg.
"Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.Szájuk van, de nem szólnak; szemeik vannak, de nem látnak;Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólnak az ő torkukkal. Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, akik bíznak bennük!"
Tehát a fő jellemvonás hogy halott tárgyak még akkor is, ha élethűségük páratlan. Ezt nem kell jobban ecsetelnem a fenti zsoltárrész, magáért beszél.Természetesen, amikor élő embereket netán állatokat bálványoznak az is kő kemény bálványimádásnak, számít. Ugyan úgy az Igaz Istent, megillető helyet bitorolja.A képek tárgyak és a szentek tisztelete is ide tartozik."NE TISZTELD" Nos ha reálisan körbenézünk a vallások háztáján, nagyon hamar felismerjük a fenti bűn kiterjedt problémáját mind a keresztény mind a nem keresztény vallásokban. A bálványáldozat az ilyen személyeknek illetve tárgyaknak felajánlott kedveskedés. Legyen az egy ima egy virág vagy bárminemű élelem vagy ajándéktárgy ami konkrétan fel lett ajánlva.

A biblia a fösvénységet és az engedetlenséget is összeköti a bálványimádással. A ma közkedvelt bálványai: pénz/mammon/, szex, hatalom, önistenítés egoizmus,önakarat  Vallásos vagy/és világi hírességek eltúlzott nem megfelelő szintű tisztelete.Angyalok imádása/tisztelete.Szellemi lények tisztelete vezető szellem vagy guru követése és tisztelete stb stb ezek is kimerítik ezt a bűnt.



A második a Paráznaság a testi és a szellemi paráznaság egyaránt.


A paráznaság is kapcsolódik a bálványimádáshoz. Nem minden esetben lehet konkrétan elválasztani a kettőt. Szellemi paráznaság vizsgálatánál az alapelv a Férjed a Te teremtőd, ha Isten személyén kívül a szíved másra vágyik más dolgokról, álmodozol, ha bármi arrébb löki Istent a szívedben az első hely központjából, akkor elérkeztél a lelki házasságtörés pusztító területére. Kinek van a legnagyobb szava az életedben? Ki vagy mi az, ami nélkül értelmetlen lenne az életed? Bármi, amiről nem tudsz lemondani, amit nem tudsz elengedni már észrevétlen a szeretőd/bálványod lett.
A testi paráznaság pedig mindaz a szexuális élet, ami a házasságon kívül valósul meg akár gondolatban akár beszédben akár cselekedetben. Ez a kijelentés nem túl népszerű a mai mindent átható szexuális lázadásban de attól még igaz. Ennél a témánál mindig eszembe jut Derek Prince a kiváló bibliatanító véleménye. „A szex olyan, mint a tűz. A kályhába a megfelelő keretek közé való! Azon kívül fájdalmat szenvedés és tragédiákat okoz.” Igen megszívlelendő meglátás.
"A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért.Aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében.A paráznaság (veszélye) miatt azonban mindenkinek legyen felesége, és minden asszonynak férje. A férj teljesítse (szexuális) kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt. A feleség nem tulajdonosa a maga testének, hanem a férje; s ugyanúgy a férj sem tulajdonosa a maga testének, hanem a felesége. Kerüljétek a paráznaságot! Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik. Vagy nem tudjátok, hogy a testetek a bennetek lakozó Szent Szellem temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek ezért Istent a testetekben.Mert a parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életre vadászik.Javaidból akkor mások laknak jól, más házába jut, amit összekuporgattál. Paráznaság, bor és must elveszi az észt."



A harmadik a fúlva holt állat.


Ez közvetlen bevezet a következő Isten szemében rendkívül fontos parancsolatba.
A vérevés teljes tilalmába. A fúlva holt állat vére nem folyt ki úgymond nem lett kivéreztetve.

A negyedik pedig a vérevés és a vérrel kapcsolatos bűnök tilalma.

,, semmi vért se egyetek meg bármely lakhelyeteken: se madárnak, se baromnak vérét."  ,,És ha valaki Izrael házából, vagy a köztük tartózkodó jövevények közül valamiféle vért megeszik: kiontom haragomat az ellen, aki a vért megette, és kiirtom azt az ő népei közül. Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne lévő élet által szerez engesztelést. Azért mondom Izrael fiainak: Egy lélek se egyék vért közületek; a köztetek tartózkodó jövevény se egye meg a vért. És ha valaki Izrael fiai közül, vagy a köztük tartózkodó jövevények közül vadászásban vadat vagy madarat fog, amely megehető: ontsa ki annak vérét, és fedje be azt földdel. Mert minden testnek élete az ő vére a benne lévő élettel. Azért mondom Izrael fiainak: Semmiféle testnek a vérét meg ne egyétek, mert minden testnek élete az ő vére; valaki megeszi azt, irtsák ki. Ha pedig valaki elhullott, vagy vadtól megszaggatott állatot eszik, akár bennszülött, akár jövevény: mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estig, azután tiszta.Csakhogy a vért meg ne egyétek; a földre öntsd azt, mint a vizet."
/vérevés ivás: sült vér, hagymás vér, véres hurka, tudottan véresen vagy vérrel készült élelmiszer, a vér megivása./

Isten azt mondja az adott faj élete annak vérében, van. Ezt keverni magunkba fogadni szándékosan étel vagy ital formájában súlyos bűn, amely a szellemi területen túl a fizikai testre is rendkívül károsan hat. A témában igen sok kivalló irodalom van a hálón is. Itt szeretném elmondani, hogy meggyőződésem hogy mivel a vérben ÉLET van. Ezért egy haldokló embert véradás által, megmenteni NEM bűn, hanem a szeretetnek egy megnyilvánulási formája. 

Tehát a fenti négy rendelkezés/parancs ALAP keret, természetesen a hívő élet gyakorlatában a Szent Szellem személyes vezetése „e négy lábra, egy csiszolt asztallapot" készít karöltve az engedelmes tanítvánnyal  ami mentes a biblia más helyein megnevezett bűnöktől is mint pl a hazugság a káromkodás a lopás a kevélység a varázslás és sorolhatnám. Amelyet, amikor az Úr megérkezik örömmel fog megszemlélni. Az ilyen hívő élet alkalmas lesz, arra hogy az Úr az Örökkévalóság idejére is megterítsen rajta másoknak áldásul.

Köszönöm a látogatásod és a figyelmed.

Jézus más vallások kérdések...

Miért elutasítóak a keresztények a más vallású emberekkel?



Azzal kezdeném, hogy szerintem nem tartják a keresztények magukat különb embereknek másoknál. A társadalomban gyakran vádolják a keresztény hívőket intoleranciával, türelmetlenséggel, sőt ellenségességgel a más vallásokban lévő emberekkel szemben. Bárcsak azt írhatnám, hogy ez minden alapot nélkülöz. De sajnos van a kereszténységen belül egy réteg, aki nem nagyon értette meg talán soha igazán hogy miről is szól a kereszténység a Krisztus követés. De nem akarok elkanyarodni. Maradjunk annyiban a kereszténység Valódi igazi része nem ellenséges és nem lenéző a más vallást képviselő emberekkel szemben.

Egy keresztény gondolatait két fontos erkölcsi parancs mozgatja. "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és szeresd felebarátaidat, mint saját magadat. Ez a Tőrvény ez a törvény betöltése. A keresztények szeretik az embertársaikat akármilyen vallásúak is. De nem szeretik, és nem tudják elfogadni ezen embereknek az Istenhitét, kultuszgyakorlatait és spirituális látását. Szeretem azt az embert, aki hindu vallásúnak mondja magát, de nem értek egyet és nem vállalok közösséget a hinduizmussal.

Szeretek egy buddhista embert mint felebarátomat de elutasítom a buddhizmust amit gyakorol. Szeretem a krisnásokat mint embereket ,de semmi kép nem tisztelem krisnát. Egy keresztény a materialistáknak is a javát munkálja, de nem válik materialistává. Egy kereszténynek Isten szava a Biblia a zsinórmértéke. S az egyértelműen fogalmaz: Amikor a pogányok áldoznak nem Isten számára áldoznak hanem démonoknak. Ti pedig ne legyetek démonokkal közösségben.

Az elutasítás tehát nem embereknek szól nem is az evangéliumi keresztények türelmetlensége a másság iránt. Hanem ez első és legfontosabb parancsolatból fakadó erkölcsi felelősség.

 
 Szia. A parlamentbe bejutott jobbik párt keresztény pártnak tartja magát. Mi erről a véleményed?


Nem az én véleményem a mérvadó elsősorban. Mindenkinek joga van magát bárhogyan aposztrofálni. A Biblia alapján elég világosan meghatározható hogy Isten kit tart kereszténynek azaz Krisztus követőnek.Maradjunk annyiban hogy a politikai kereszténység az nem az a kereszténység amiről az Isten igéje beszél. Azt egy más szellem vezeti és más evangéliumot hirdet.



Lenne egy kérdésem. Elfogadom hogy Jézus egy nagy próféta volt, mint buddha és a többi is, miért kéne bármelyik személyt kiemelni?


Kérdésed alapján látom hogy még igencsak kereső stádiumban vagy, de ezzel mindenki van/volt így. Talán a legelső tény amit nem lehet kellőképp hangsúlyozni az az hogy minden vallásalapítóval szemben Jézust nem a követői emelték Isteni rangra nem egyszerűen rá lett fogva hogy Ö Isten. Hanem tucatnyi tény Kiálltja hogy Jézus Krisztus az Isten!Ö az Isten egyszülött fia! Egyedül Jézus Krisztus az aki a Szent Szellem által fogant egy szűz méhében. Tehát nem emberi/Ádámi/ vonalon, hanem a Szent Szellem által Istentől fogant. S egy kegyelembe fogadott érintetlen szűz volt az aki testet adott eme felfoghatatlan csodának. Ezért Jézus Krisztus Tökéletes EMBER és ISTEN egy személyben.

Mivel nem az Ádámi vonalon született.  Így Ö bűnt nem ismert, bűnt nem cselekedett Ö benne bűn nem találtatott sem szájában hamisság nem volt soha. /Ezt egyetlen egy más emberről sem tudjuk elmondani/ Innen nézve Jézus nem egy a nagy próféták között hanem Ö MAGA AZ EGYEDÜLI próféta. Nem kevesebbet állított magáról mint hogy aki Öt látta az látta az Atyát a mindenható, örökkévaló Istent. Aki Öt hallgatja az -az Isten szavát, hallgatja. Jézus nem egy a sorban, még ha némelyek a legelső helyre rakják is. Hanem messze a sor felett van minden tekintetben minden szempontból.Az Isten más kategória mint az ember itt kell kezdeni az igazság keresését.

Bemegyek a király elé Törvény ellenére!

 Megvalósítható-e manapság a Tízparancsolat?

Jézus a kora embereinek de végül is mindenkinek azt mondta, hogy a törvényt nem tartják be félre teszik emberi érdekek és parancsolatok miatt. Ez ma sincs másként. A törvény lényegi szerepe, az hogy megmutatja az embernek, hogy bűnös és hogy menthetetlen. S ezáltal az Úr Jézusra irányítja a figyelmet aki megváltott bennünket a törvény átkától /mert minket az halálra ítélt,de eme halálból nem képes kivezetni./ S vele járva alkalmasakká tesz bennünket, arra hogy Isten előtt és az embertársaink áldására szeretetben járjunk. Mert aki szeret az a törvényt, betöltötte! Mert ha szereted az Istent  és az embertársadat, aki az Ö képmása… akkor:
Nem okozol neki fájdalmat nem, bántod meg nem, lopod meg nem, veszed el a férjét feleségét, azaz nem vagy se hűtlen se parázna stb.. stb.. stb. Mintegy oda- visszahat a törvény, mert amikor az egyiknek tilt a másikat, védi és fordítva. Szóval nagyon jó kis Isteni találmány! Mégis Istennel megbékélni nem a törvény által lehet, hanem kegyelem által! Kegyelem által, amit Jézus Krisztusban tett számunkra elérhetővé. Ezt nem tudjuk eléggé se megköszönni se meghálálni. 
Jézus egyértelműen megmondta: Nem Mózes adta-e néktek a törvényt? És senki sem teljesíti közületek a törvényt. Ezt a kor zsidó embereinek mondta… még a szanhedrini felső vallási vezetőnek is azt mondta „ Nikodemos ha nem születsz újjá víztől, és szellemtől nem léphetsz be Isten országába.Pedig ez az ember Istenfélő a törvényt tisztelő és tanító ember volt….Mindenki eredendően bűnös természettel születik…ez a gyökér,  és ahogy növekszik az ember Elkezdi ebből a gyökérből felnövő bűnöket elkövetni, amik a levelek../lopás hazugság hitetlenség önzőség paráznaság stb stb
Nem mindenkinél van meg minden levél, de mindenkinél azonos a gyökér. A lényeg nem azon van, ki tud kevesebb levelet felmutatni, persze cél és jó lelkiismereti kérdés hogy minél kevesebb legyen ,de az igazi lényeg hogy megigazuljon hit által… a gyökér kezelés kell.Ez a megoldás!!! Ezek után Isten segítségével igaz emberként éljen….így és csak így működik az evangélium ereje az ember életében.  Ahogy Pál apostol mondja:” Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; a ki ugyanis engem megítél, az Úr az.
Törekedni kell ara, hogy mi se tudjunk magunkra semmit, ne vádoljon a szívünk, azaz ne legyen semmi bűn az életünkben, amit ne bántunk volna meg szívünkből Isten előtt.S rendeztünk volna el minden módon. 
De a lényeg továbbra is az marad hogy „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez”

A törvény más szóval a parancsolatok Szentek, igazak és jók!Maga a megváltó is felhívta a figyelmet Ö nem eltörölni hanem betölteni jött a Törvényt. A törvényt Isten angyalok rendelésére Mózesen, az ő szolgáján keresztül hozta be ebbe a világba  természetfeletti módon. A tízparancsolat alapvető útmutatást
ad az embernek hogy hogyan viszonyuljon Istenhez a Teremtőjéhez,és az Isten képmására teremtett embertársaihoz. A törvény azért adatott hogy felismerjük, azt hogy  A bűn létezik, nagyon is valóságos, mindanyuinkat gyakorlatilag is érintő ,magunkban is megtapasztalható realitás. Mindenki tisztában van azzal hogy míg Jézus Krisztus Betöltötte maradéktalanul, tökéletesen a törvényt. Addig Mi jócskán a léc alatt vagyunk….és a mércét Bárminemű igyekezetünk ellenére se tudjuk Még csak megközelíteni sem.

Az örömhír az /evangélium/ pontosan azért Valóságos örömhír számunkra mert arról Add tájékoztatást, hogy Isten Jézus Krisztusban Az Ő fiában megoldást adott az emberi nem bűnnel kapcsolatos ősi és szinte az élet minden területén jelenlévő,és a halálra ,pusztulásra ható fájdalmas bajára. A törvény tehát mintegy rávilágít Jézus Személyére és megváltói művére….Ezáltal Krisztushoz vezet minket Akiben hit által megigazulhatunk elfogadván az Ö mi értünk hozott engesztelő áldozatát.S ez által megbékülhetünk a Mindenható Istennel!