hétfő, augusztus 25, 2014

Pár mondat az engedelmességről.



Rendszeresen emlékeztetnem kell magamat, és el kell mondanom minden Istenfélő ember számára is. Tartozzon is bármelyik felekezethez vagy gyülekezethez, vagy valami oknál fogva ép közösség nélküli keresés alatt lévő hívő. Meg kell értenünk, és tudatosítanunk kell magunkban:

A Szentírás nem ismeri az engedelmesség nélküli megváltás fogalmát.
Nem tudok egyetérteni a "szuper kegyelem" tanítóival.

Ennek fényében tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy a szívünket mindenkor fent kell tartanunk az engedelmesség szelleme számára, hogy megtámogasson minden napon az életünk minden idejében. Még a gyakorlatban megtapasztal romlott természet időnkénti megnyilvánulásának esetén is. [akkor a bűn megvallása és az attól való teljes elfordulás az engedelmességi üzenet.] Hiszen Péter apostolon keresztül Isten egyértelművé teszi számunkra, hogy engedelmességre vagyunk elhívva.

„Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Lélek megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen.”
Engedelmesség nélkül nem létezik a megváltás. Maga az Úr Jézus mutatott erre rá a Getsemáné kertjében. : „És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.”

A megváltásunk azért történt, meg, mert Jézus engedelmes volt mindvégig egészen a keresztre feszítéséig az volt. Mindig az Atya akaratát cselekedte!
Még ha mi nem is tudjuk soha ilyen tökéletesen betölteni az engedelmességet.
Isten egyértelműen erre hívott el minket. Miután megigazultunk ingyen az Ö kegyelméből. Az Úr Jézusba vetett hitünk miatt.
Isten egyik nagyszerű munkása Derek, hangsúlyozta sokszor. „a nem teljes engedelmesség végül is engedetlenség.”

Mert a kisiklásokért vagy akár a tönkremenetelért a hit dolgában való hajótörésért pont ez az adott megtűrt bűn/megalkuvás gyenge láncszeme lesz a felelős. Bár csak ne tudnám a gyakorlatból, hogy mire is akart rávilágítani. Bárcsak elmondhatnám, hogy én megtérésem óta mindig és folyamatosan engedelmeskedtem az Atyának. Bár így volna. Még ha ma már érettebb is vagyok és az élet szellemének törvénye, legyőzte bennem a bűn és a halál törvényét. Akkor is folyamatosan emlékeztetnem kell magamat, hogy engedelmesség/szentség nélkül senki nem látja meg az Urat.

Nem a kárhoztatás felébresztése a célom Isten sem kárhoztat az engedetlenségedért.
Viszont az igaz,hogy megtérést, a bűn / az engedetlenség felszámolását várja el minden gyermekétől. Azt szeretné, hogy ha mi magunk is elmondhatnánk Pál apostol szavaival saját magunkra nézve: „Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; aki ugyanis engem megítél, az Úr az.”
Pál itt magába nézve az Isten igazságának fényében megállapítja, hogy nincs rendezetlen bűn az életében. Nem tud magára nézve semmi olyan dolgot, ami Isten szemében nemtetszést váltana ki. Persze azonnal tovább megy és elismeri, hogy az üdvössége a megigazult állapota nem ebben a tényben van.
Hanem az Istentől Ingyen kegyelemből kapott üdvösségből fakad. Más szóval megigazult hitből és ezek után hit által engedelmeskedik az Isten beszédének. S így a hit és a cselekedetek az engedelmesség által egységbe kerülnek az adott emberben. Ami rendkívül fontos egy hívő ember életében. Mert ez teszi hitelessé Isten, az embertársai és önmaga előtt is.