Karácsony, ünnepek, felebaráti szeretet.

 

Nagy öröm számomra, hogy egyre több ember tapasztalja meg Isten valós szeretetét, az által, hogy félre tudta tenni az előítéleteit, és elgondolkozott a sajátjától eltérő világlátásról. Akik így tesznek, felismerik, hogy Isten szeretete folyamatosan áradó és minden időben, (még a legnyomorúságosabb, legsötétebb napokon is) elérhető valóság.  Minden más helyes szeretetnek is ez a forrása.

A probléma az, hogy sokan nem tudják sem elfogadni, sem mások számára felkínálni, pedig ez egyértelműen Isten akarata az emberek számára.

Számos hívő és még Istenre jelenleg nem figyelő embert megismertem, akik remek emberek, de sokuknál a szeretet átvétele és továbbítása komoly problémába ütközik. Ezért sokszor nem minden ok nélkül, olyan véleményt hallunk felőlük, hogy törvénykező, annyira száraz, hogy nem, hogy az élő víz nem árad belőle, de még áporodott sem. Szeretetlen, rosszindulatú, nem nyitott, közösség kerülő. Nos ezek mögött legtöbbször egyértelműen kimutatható a szeretet igazságának nem, illetve félre értése. Az írás azt tanítja nekünk, hogy Isten szeretete a legfontosabb! Ezt még elég jól, át is látjuk/megértjük fontosságát, miután elfogadtuk a létezését. De a konkrét, Isten felé meglévő szeretetünk meglétének az igazi hitelesítője, pontosan, az, hogy az Isten képmására teremtett emberekhez hogyan viszonyulunk. Azokhoz, akik a közvetlen közelünkben élnek, akik tőlünk várnak kimondva, kimondatlanul segítséget az életük bármely területére nézve. Ezek az emberek, hasonlóan, ahogy veled is előfordul a kapcsolataidban, meg tudnak bántani, vétkezni tudnak ellened, hidegek, szeretetlenek, közömbösek tudnak lenni veled szemben. Az ilyen emberek hozzánk hasonlóan arról a szükségről adnak jelzést, hogy irgalomra, megbocsájtásra, szeretetre van szükségük. Ahogy ezekhez, az emberekhez viszonyulsz, az igen sokat elárul az Istennel való kapcsolatodról, az önértékelésedről. Egész pontosan arról, hogy értékeled e magad annyira /legalább annyira/ hogy úgy szeresd magad, mint embertársaidat, és úgy cselekedj velük szemben, ahogy az fordított esetben neked is jól esne. Nos az egészséges önszeretet, önértékelés, önbecsülés teljesen Biblia dolog. Ezt leginkább az Istennel való megbékült kapcsolatból és az értékhordozó embertársainkkal való interakciókból nyerhetjük meg. Mindenki azt tudja adni, amivel rendelkezik. Ezért fontos, hogy mind magad, mind másokat érintően tudd fogadni azt a szeretetet, amivel Isten, és a környezetedben lévő értékképviselő, értéképítő emberek, nap mint nap készek körbevenni, és áldásodra lenni.

„Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?”

„Lássátok milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van.”

„Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad. Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna ő benne.

Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért. Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.”

Szóval az ünnepek!

"Kövessétek mindenki irányában a békességet."

Vásárlás, sürgés forgás, miegymás. Ezek olyan helyzeteket szülnek melyek felkavarják, sőt, ki is akaszthatják az ember érzelmeit. Az ilyenkor egyértelműen megmutatkozó feszültségekben is érdemes szem előtt tartani, hogy mi a békesség követei is vagyunk, mindenki irányában!

Áldott, örömteli karácsonyt kívánok neked kedves olvasó, függetlenül attól, hogy az Úr Jézus mikor született.

Köszönöm a megtisztelő figyelmedet.

Szellemi Múzeum vagy Boldog Karácsony!

Hat óra. Nem az órát figyelem, csupán hallom, hogy a közeli harang felébredt egy kondulásnyi időre. Nincs mellettem a megszokott kávém sem, reggel valami más ízre vágytam, így a hűtő előtti félhomályban, jó nagyot húztam egy hideg, vörös gyümölcsléből. Igazán jólesett! Bár ebbéli örömömet, kikezdte az a tény, hogy jól leöntöttem magam. No, nem mintha a hálóruhámat sajnálnám, sokkal inkább magam, amikor az én rendszerető feleségem, meglátja majd ezt a szörnyű katasztrófát. 😊 Na de most még alszik, én meg úgy nézek ki ebben a pizsama felsőben, mint egy orosz veterán, aki épp kitüntetést kapott a mellkasára. Szóval miközben e plecsnit szemlélem, azon tűnődöm, vajon hány keresztény ébred fel szerte a világon hogy egy újabb napot eltöltsön itt, mint egy Szellemi Múzeum. Igen, mint egy Szellemi Múzeum, melynek vitrinjeiben megannyi pompás dolgot látni. (Ami nem szép azt nem rakjuk ki) Valósan megélt hitéletet, csodákat, győzelmeket, időben érkező imaválaszokat, az érettséget bizonyító szellemi csatákban szerzett sebeket, szóval mindent látni itt. De van ezzel egy nagy baj! Az hogy ez a vitrinedben van. Isten pedig a legkevésbé sem akarja, csak ott látni! Nem akarja, hogy a szellemi életed, a vele való kapcsolatod a múltból táplálkozzék csupán. (Ezt most, ismét aláhúztam!) Abból az időszakból, mikor még az egész hívő életed, úgy an bloc, jól szuperált! Nem akarja Isten, hogy a fölött merengj egész nap, hogy milyen is volt az, amikor még Isten valóságosabb volt a számodra! Ő friss forrásod akar lenni, az év minden napján!  

Nem barátom, ne nosztalgiáz! Amit tenned kell az – az, hogy fel kell emelned egy határozott mozdulattal a hátsódat, és fel kell állnod. Tudod, ahogy a gyermekektől is elvárják. Feláll, leporol, továbbmegy. Amit Szellemben kezdtél el, azt ne akard testben befejezni! Neked saját magadnak kell, hit által elszakítanod a rezignáltság, a csalódottság a frusztráltság és a lustaság, vagy akár a keserűség köteleit. Kelj fel, s felragyog néked a Krisztus! Akár milyen állapotban vagy, akár milyen távol lökted magad Istentől, akár milyen szennyesnek érzed is magad. Emlékezzél meg arról, hogy Isten, nem vádol! Nem kárhoztat! Akár mi is van a „számládon” Isten nem bánta meg a megváltásodat, és szeretettel kötelezte el magát feléd! De neked is tenned kell a te részed! Más, ugyanis, nem tudja megtenni helyetted! A kereszténység személyes kapcsolat, a feltámadott Krisztussal. A Múzeum jó dolog a maga helyén, értéke van. De Isten Élő Isten! A hit, élő valóság! A Krisztus követés, dinamikus, életteli, nem a múlt, hanem a jelen kijelentéseiből és csodáiból táplálkozik. Isten várja, hogy meg tedd te is a Te részed. Ne csak a pásztorodtól várd el, hogy aktív és élő hittel szolgáljon feléd. Tegyél hitbeli lépéseket, még ma Isten felé, és garantálom, hogy áldott lesz a karácsonyod, még akkor is, ha ez csak, névlegesen keresztény ünnep.        

Boldog, hittel-teli, ünnepi készülődést!