Pár szó, az angyalokkal kapcsolatosan.

Ma röviden, mégis teljes határozottsággal, az angyalokról szeretnék szólni nektek, egészen pontosan azért, mert mindenfelé hallani és olvasni, ezekről a bibliában is számtalanszor említett lényekről. Csak sajnos ma a legtöbb angyalokkal kapcsolatos információ egyszerűen nem áll meg a szentírás mérlegén. Az egyik legnagyobb probléma ezekkel a „légből kapott” feltételezésekkel kapcsolatban, az hogy nem számolnak azzal a ténnyel, hogy nem minden angyal jó. Nem minden angyal Isten hírnöke, hanem számosan a sátán szolgálatában tevékenykednek, és fejtik ki gonosz hatásukat sok területen, az emberek kárára, és a világosság feltartoztatására. Egészen biztos, hogy nem csak én hallottam, arról a gonosz angyalról, aki a mormonok könyvét diktálta le és amit rengeteg ember Isten szavának tart, annak ellenére, hogy az Írás így szól: „Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát.

De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok.”  Ez elég világos! Nem is szükséges bármit is hozzáfűznöm.

De a gyógyító angyalok vagy az „univerzum angyalai”, akik erőt adnak beavatott embereknek a gyógyításra, mint a reikinél és a  New Age, az Új kor(szak) által elfogadott és propagált angyalok, esetében bizony nem az Isten országát, nem a biblia igazságát képviselő angyalok. Éppen ellenkezőleg, ezek a világosság angyalainak mutatkoznak, de a sátán követeiként tevékenykednek. Amikor angyal kurzusról, angyal képekről, angyal rajzokról, angyalokkal való kapcsolatfelvételről, angyali tanításokról és iskolákról olvasol vagy hallasz, nem árt, ha ezzel a ténnyel tisztában vagy, és felvillan a lelki szemeid előtt egy hatalmas piros lámpa.  Istennek, ezekhez a kapcsolódásokhoz, még ha szeretetben, békességben és jó szándékban való bemutatkozással is érkeznek, nincs köze. Ezek a megcsalattatás eszközei azok számára, akik nem akarnak engedni az igazságnak. Több titkos kísérelt, kutatás és építkezés gonosz angyalok inspirálására történt a múltban és történik napjainkban, amiből a legtöbben semmit nem vesznek észre. Hiszen a zászlójukon mindig ott leng, hogy a mi érdekünk, biztonságunk, felemelkedésünk, evolúciós ugrásunk, tudásgyarapodásunk, Isteni szintre emelkedésünk és kitudja még mi minden csupa jó dologért, történik mindez. Az-az igazság, hogy sokkal mélyebben is bele lehetne menni a részletekbe ennek a témának a tárgyalásánál, de nem tartanám bölcs dolognak. Több okból sem. Azt teljes szívemből hiszem, hogy az embereknek szólni kell az igazságot, eléjük kell tárni, hogy mi Istennek a véleménye a dolgokról, a biblia alapján. De az igazság megismerése bizonyos értelemben egy folyamat.  Nagyon nem értek egyet azzal, hogy mindenkit egy kalap alá véve, mindenkinek egyforma mélységben, és ugyan úgy kell átadni az ismeretet. A természetes iskolákban sem véletlen vannak meg az egymásra épülő szintek. Mindennek ideje van a nap alatt. Ráadás nem mindenkinek üzenet, minden a tudás a megkapott világosságból / ismeretéből, mert az több kárt okozna, mint használna. Valamint azt is észrevettem, hogy van a sötét dolgokkal kapcsolatosan egyfajta nem helyes kíváncsiság is (nem mindenkinél) ami, egész biztosan nem Isten akarata, és én épp ezért nem is szándékoznám ezt kiszolgálni. Nekem az a tapasztalatom, hogy az Ismeretben való előrejutásban is jó várakozni és megadással lenni az Isten előtt.  A témához való visszakanyarodásként egy pár fontosabb igeversre hívnám fel a figyelmeteket, amelyek csodálatos fáklyafények a számunkra és a szívűnkben való forgatásra méltóak.

„És én János vagyok az, aki ezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam, leborulék az angyal lábai előtt, hogy őt imádjam, aki nékem ezeket megmutatta vala.

Az pedig monda nékem: Meglásd, ne tedd; mert szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak a prófétáknak, és azoknak, akik megtartják e könyvnek beszédeit. Az Istent imádd.”  Tehát nem borulunk le még a menyei angyalok előtt sem. Nem részesítjük imádásban az angyalokat! Erre Egyedül Isten méltó!

„És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd, ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, akiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.”

„Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével.”

Nem csak nem imádjuk, de nem is részesítjük őket tiszteletben. Ez nem velük szembeni tiszteletlenségre ösztönző mondat, hanem a jó angyalokkal való kapcsolatnak Isten akarata szerint kell megvalósulnia. Ez erőltetni, kierőszakolni nem lehet, annak megcsalattatás a vége. De mivel Isten szent! Az Ő angyalai is szentek! Bűn gyűlölőek. Ha te is egyre inkább ilyen emberré válsz Isten segítségével, hitbéli engedelmességgel, akkor bizony a születésedkor kapott saját angyalod mellé, akit Isten bízott meg a te támogatásoddal, és megsegítéseddel, még más jó angyalok is, szívesen veszik és keresik a társaságodat, a Szent Szellem felügyelete alatt.

„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.

Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; akiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen.”  Tehát nem minden arany ami fénylik, ahogy a mondás is tartja.

„Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szűltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam?” Ez az Igevers az Úr Jézus Krisztus abszolúte főségére világit rá, a teljes angyalvilág felett.

„Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez, Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, akik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,

És az újszövetség közbenjárójához, Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.” Bizony hívő emberként, Isten akaratából felfoghatatlanul dicsőséges kapcsolatrendszer nyílt meg a számunkra, de ezt Isten felügyeli és ebben nekünk okoskodni, követelőzni nem szabad.  

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” Sajnos a gonosz angyalok is léteznek, de mindig és mindenkor tudnod kell, Isten megőriz velük szemben.

Be akarom tartani a "csak röviden" ígéretemet, szóval itt megállok, bár lehetne még a témáról beszélni, bőven.  Ha kérdésed van írj bátran.  

Bár lehet, hogy ebben a remek tanulmányban, válaszra is találsz.

Ez pedig egy 2010-ben  írt bejegyzésem a témában.

Köszönöm a figyelmed.        

Eligazodás a szellemi káoszban.

Szokták mondani, hogy bizonyos értelemben sátán utánozó majma Istennek. Hiszen azzal kezdte, hogy a teremtett személyiségét levetkőzni túlnőni akarván, belső romoltsága olyan szinten elhatalmasodott rajta, hogy nem kevesebbet tűzött ki életcéljául minthogy úgy uralkodhasson, mint Isten. A bibliai szövegből világosan megérthető, hogy felfuvalkodottságában, nem csak azonos szintre, de Krisztus fölé helyezte magát, amibe még belegondolni is abszurd, hiszen egy teremtmény az mindig egy teremtmény marad a teremtőjével szemben. A hatalom megszerzése, az uralkodni vágyás, és az egyedül Istennek járó imádás megszerzése, az elbukása után is fő programja maradt. Mint azt tudjuk a földön, az édenben az emberpárt sikeresen félrevezetve, annak kezéből a legális hatalmat kicsavarva, azt megszerezte. Ennek legjobb bizonyítéka az írásban, az amikor Jézus megkísértésekor így szól: „És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, akinek akarom; Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.” A „mert nékem adatott” –ra, sajnos jogosan hivatkozik és ezt Jézus maga sem cáfolja, de természetesen az átruházást, mint a többi kísértést is, az Úr Jézus a leghatározottabban elutasította. Itt csak megjegyzem, nem úgy, mint a világtörténelemben, a legtöbb, a hatalmat megkaparintani tervező emberek, akik pénzért, okkult hatalomért, mindig is készek voltak lepaktálni az ördöggel. Csak úgy, mint a hírnévre törekvők egy része, valamint a mágusok, varázslok és más erős emberek.  A következő amiben sátán leginkább leutánozta a mennyei helyeken látottakat, ahogy kiépítette hierarchikus sátáni királyságát, a maga szintjeivel a második égben illetve a földet érintve is. Érdemes ezt is mélyebben tanulmányozni a szentírás alapján én most csak megemlítettem.

A következő és tulajdonképpen ezért kezdtem bele ebbe a posztba. Az Isten erő-megnyilvánulásainak, a jövendő világ erőmegmutatkozásainak a le-utánzása. Illetve ezen a területen lévő igaz és hamis, jó és rossz, Isten Szellemétől kiinduló és sátán erejét szövetség által elnyert erők és ajándékok, határvonalainak elvékonyítása vagy, lehetőleg teljes felszámolása, a minél nagyobb káosz és átláthatatlanság elérésének az érdekében.

Ez a ravaszsága mindjárt két célt is szolgál, kettős hatású. Az első, hogy keresztények egy részében, félelem-motivált gondolkozást hoz létre, amiben kialakít egy hamis teológiát. Innen már valószínűleg a legtöbb, e csapdába beleesett hívőnél a Szellemi ajándékokra nézően, Isten akaratát már el is zárta, azt vagy tagadtatja, vagy a távoli múltba száműzetésbe küldi. Pedig jól tudjuk, hogy Isten nem változik, és ha a múltban, akkor a jelenben is mindig is kész volt a bibliai hitre válaszolva természetfeletti síkon is munkálkodni. Persze ahol félelem motiválta téves, vallásos egyház-hagyománnyal tömték meg a hívők elméjét. Ott a helyes ige hiányában, a hit nem is tudott kifejlődni. Ezek olyan területei az egyháznak, mint amit Márknál olvashatunk. „Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában. Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak néhány beteget gyógyíta meg, rájuk vetvén kezeit. És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörül járja vala a falvakat, tanítván.”      És egy másik fordítás:

 „Nem is tudott ott csodát tenni, csupán néhány betegre tette rá a kezét, így gyógyította meg őket.  Nagyon elcsodálkozott azon, hogy a város lakói ennyire hitetlenek.”

Annyit emelnék ki a fentiekkel kapcsolatosan, a hit Isten beszédének a hallásából van, az közvetíti az ember elméjébe, majd szívébe. Ha magánvéleményeket, félelmeket, feltevéseket, hígított igéket adunk az embereknek, akkor nem alakul ki az Isten akaratában lévő hit! S ahol Jézus ilyen keresztényekkel találkozik, el fog ismételten csodálkozni, hogy miért hitetlenek/kicsinyhitűek. A fenti esetben, a saját hazájában a rokonai között a maga házában, nyilvánvalóan a pletyka a saját téves koncepció Jézussal szemben, láthatóan megakadályozta, hogy az adott emberek áldáshoz jussanak. Ma sincs ez másként, sok helyen.

Tehát ez az egyik sátán kettős hatásának e területen a félelem motivált helytelen teológia terjesztése, a hitetlenség fenntartása végett.  A másik pedig a ló túloldala, A természetfeletti hajhászása, abba nem az Isten vezetése szerint való belenyúlás, a hamis ajándékokkal való elárasztás mind a világban, de még keresztények között is. Hiszen ha az Isten beszédének útmutatását félretéve az emberek az Ige fáklyafénye nélkül kilépnek a természetfelettibe, szinte biztos a garantált megcsalattatás. A keresztényeknek nincs más lehetőség mint ami régen is volt, ma is hangsúlyozni kell a lehető legnagyobb nyomatékkal. Minél mélyebben és alaposabban és át fogóbban ismerni kell az írásokat, és ugyan így személyes tapasztalatból ismerni, érintve lenni Istennek erejétől. Nincs más! Aki tudja, hogy mit mond a szentírás, valószínűleg be fogja tudni azonosítani azt is, amit nem mond, vagy aminek ellentmond. Ugyan így, aki ismeri személyesen Isten erejét, hatalmát, érintve volt (akár többször is) az tudja, hogy mi nem az, és mi az, ráadás, amikor találkozik a természetfelettivel, annak jelzőlámpáira nem lesz vak, mert az Ige fényénél jár! Jézus a Máté 22 fejezetében a tévelygés két forrását leplezi le. Mindazok az emberek, akik nem ismerik az írásokat és nem ismerik személyesen Isten erejét, hatalmát, nagy valószínűséggel, tévelyegni fognak.       ( Nem tart egyenesen a cél felé, Inog, támolyog, ide- oda járkál, bolyong, pásztor nélkül való kóborló) rövidlátású, ködben tapogató, tévúton járó, eltérítve haladó) Ezeket a gondolatokat azért tartottam fontosnak leírni, mert mára az okkultizmus bizonyos területein keresztül, sátán olyan szinten utánozza le a Szent Szellem munkáját, ajándékait, hogy még az Isten népét is képes megzavarni, elbizonytalanítani. Vagy hamis ajándékokkal igyekszik elaltatni, félrevezetni, vagy a félelmet és a maga által előidézett káoszt felhasználva, a hitüket lopja meg az Istentől való ajándékok és erő-megnyilvánulások terén.

„Természetesen” mint mindig, mi most is hatalmas vigasztalást vehetünk Isten beszédéből és a bennünk lakozó Szent Szellem bizonyságtételéből. „Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.”

Záró gondolaként, szeretném kihangsúlyozni, a legnagyobb védelmet a sötétséggel és hazugságaival szemben, az igazság szeretete, Isten beszédének ismerete és a Szent Szellem vezetése tudja megadni.

Köszönöm a figyelmeteket.

Ha hívő vagy, és az is akarsz maradni!

Gondolatom, a hívő és a gyülekezet kapcsolatáról. Be kell látnunk, valószínűleg, ameddig, Krisztus teste az eklézsia épül. Mindaddig az emberek számos és különféle gyülekezetekbe fognak járni. Ez összeegyeztethető azzal, hogy noha egy test vagyunk, mégis a testnek sok (és igen különböző) tagja van. Például van, ahol a karitatív tevékenységre kerül a nagyobb hangsúly, éppen így egy másik gyülekezetben a dicséret és az igeszolgálat van a középpontban. Megint másik családiasabb, és az egy másfelé való szeretetbeli szolgálatra fókuszál. De minden Isten akarata szerinti gyülekezetben, kisebb nagyobb mértékben, a különböző területeken belül, de megtalálható az Isten akaratának való engedelmesség, és annak hirdetése, mindenki irányába. Valamint számolnunk kell az egyéni hívőkhöz köthető elvárásokkal, ragaszkodásokkal, személyes lehetőségekkel, és más feltételekkel, melyek mind befolyásolhatják, hogy ki milyen közösséget választ, ahol a hívő életének gyülekezeti részét, megélni szeretné. (bár sok esetben ez már eleve Isten vezetése is.) Azt gondolom, hogy amelyik kertben, el lett ültetve a virág, az Isten akaratából, (tehát ahol a megtérés történt) az legtöbbször meg is egyezik Isten akaratával, a földi vándorlás, teljes idejére. Nem mondom, hogy ez egy fixen, mereven, bepecsételt keret. Van, hogy Isten vezetése, vagy az életkörülmények változása, a gyülekezettel való kapcsolatban is változást hoz. De szeretném kiemelni! Kulcsfontossága miatt, igen alaposan és imádkozó szívvel kell átgondolni és gyakorlatba ültetni, ha ilyenre sor kerül. Ez is egy olyan terület ahol nem nagyon engedheted meg a mellélövést. Itt kitérnék egy mondat erejéig, arra, amikor, akár egyénileg, de leginkább (az egymásra hatás miatt) csoportosan állnak fel, bármilyen vélt vagy valós ügyre hivatkozva, és akarják elhagyni a gyülekezetet, azaz szakadást generálnak. Nem tartom Istentől valónak az ilyen lépéseket. Átéltem és ma is az a véleményem, mint annak idején. Minden gyülekezetnek vannak jó és kevésbé jó oldalai, van, amit jól és van, amit kevésbé jól végez. Valamint olyan is van, hogy akár egyszer, akár többször elront dolgokat, nem a legjobb lépést/döntést hozza egy-egy dologban. Mindig mindenben a 100% elvárása, akár a vezetőktől, akár egy gyülekezet egészétől, véleményem szerint kegyetlenség. Erre egyszerűen a megváltásunk jelen idejében, képtelenek vagyunk. A másik gyakorlati észrevételem, attól hogy Istent nem keresve, valaki bölcsesség nélkül, érzelmi vagy más okból, elhagyja a gyülekezetét, attól még semmi sem fog változni azon a területen ahol változást szeretne elérni, sőt, amennyiben helyes volt a meglátása, távozásával, leginkább pont hozzájárul a probléma fennmaradásához. Hiszen ha bezáródik a „fiók” azután, mind a behelyezés mind a kivétel, lehetetlené válik. De hogy visszakanyarodjak. Szeretném kiemelve megfogalmazni a lényeget! A névleges vagy passzív gyülekezeti tagság nem sokat ér. Egy igazi hívő ember, aki az is akar maradni, nem elégedhet meg egy passzív gyülekezeti tagsággal. (ezt most magamnak is megfogalmazom, mert Isten rám pirított, hogy igen elhanyagoltam a gyülekezetbe járást, különféle okokra hivatkozva. Pedig próbáltam felmenteni magam, elhihetitek. :) ) Az a helyes, amikor egy hívő ember az életét, a gyülekezet közösségével való kapcsolata, folyamatosan és egyre mélyebben meghatározza. Ha a gyülekezete egyben életterévé is válik, amennyire ez lehetséges. Hiszen leginkább a családja után, ez az a hely, ahol a Szent Szellem működni akar benne és általa. Ez az elsődleges hely, ahol fejlődni és kiteljesedni tud. Ez az a hely ahol leginkább dolgoznak rajta a saját épülésére, és ez az a hely, ahova ö is befektethet a szolgálatával és minden más módon, Isten akarata szerint, hogy a gyülekezete egyre erősebb, egyre szebb, egyre virágzóbb és jó illatú legyen.

„Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak! Mint a drága olaj a fejen, amely aláfolyik a szakállon, az Áron szakállán; amely lefolyt köntöse prémjére; Mint a Hermon harmatja, amely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!”

Még egy két mondat.

Ha bármi okból jelenleg nincs gyülekezeti otthonod, ne tűrd el ezt a helyzetet, mert ez nem Isten akarata, és szellemi szempontból is veszélyes.

Mit tegyél: Elsőként vidd Isten elé imában, és fejezd ki, hogy ezen a területen is benne bízol és be akarod tölteni az Ö akaratát. Ha ezt szívedből megtetted, állj fel és átgondolva és figyelembe véve a lehetőségeket és az orientációdat, addig ne nyugodj, míg ezt, egy hónap alatt el nem intézed. Ne halogasd.

Ha már van közösséged: Adj hálát érte! Ez mellett tegyél meg minden telhetőt, hogy felismerd, hogyan és miként tudod a gyülekezet áldásait Isten akaratában átvenni a magad számára, és hogyan és miként tudsz te áldás lenni a közösséged tagjai és egésze számára.

Ha van közösséged, de a szellemedben folyamatosan azt érzed, hogy nem vagy a helyeden:

(Nem sértődésről és érzelmi felindultságról beszélek)

Az első, mivel a tudomány és a bölcs döntés, az írás szerint a tanácsosok véleménye által elősegíthető, ezért ne habozz átbeszélni akár két-három tapasztalt testvéreddel is ezt a problémát. Természetesen nem ők azok, akiknek engedned kell hogy helyetted döntsenek, és valószínű nem is akarják átvenni az életedben a Szent Szellem vezetését, de érdemes megfontolni a véleményüket. Azt hogy imában keresd, Isten vezetését, gondolom, meg sem kell említenem. Az a tapasztalat, hogy a felállási szándék késztetése, legtöbbször, nem bizonyul Istentől valónak, de ezzel nem mondom azt hogy nem lehet ilyen vezetése egy Istenfélő az Úrra figyelő hívőnek. Ha pedig élethelyzet változás miatt kell a gyülekezetváltáson gondolkoznod, meggyőződésem, ebben is kapsz útmutatást, ha kérsz. Ezt a terhet sem kell egyedül hordoznod.

   

Köszönöm a figyelmeteket

Két ember, két probléma, egy jó hozzáállás!

 Volt két ember,(példatörténet) az egyik, amikor az istennel való kapcsolatáról beszélgettünk, nagy lelkesen, és ahogy láttam, igen büszkén is, azt újságolta, mennyi mindent tesz isten népéért, istenért, és egyáltalán az igazság térnyerése érdekében. Valóban remek dolgokról számolt be. Jó volt hallgatni, mégis a beszélgetés végén így fordultam hozzá: Jóravaló embernek látszol, mégis azt kell mondanom, igen nagy, hangsúlyeltolódás van a hívő életedben. Tudod az írás szerint, még a jó cselekedeteinket is isten készíti elő nekünk, arról nem is beszélve, hogy nála nélkül, semmit nem tehetünk, Így aztán meg kell mondanom, picit jogtalan büszkeséget érzek a beszámolóidban, mert aki az Úrban dicsekszik, az a hangsúlyt, egyben istenre helyezi és nem a saját cselekedeteire. Kegyelemből tartatunk meg hit által, és nem cselekedetekből van a megigazulásunk. De beszéljen az írás maga: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem. Ha pedig Krisztusban keresvén a megigazulást, mi magunk is bűnösöknek találtatunk, avagy Krisztus bűnnek szolgája-é? Távol legyen. Mert, ha amiket elrontottam, azokat ismét fölépítem, önmagamat teszem bűnössé. Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem. Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által van az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg.”

A másik ember, amikor szintén az Istennel való kapcsolatáról kezdet mesélni, mindig megjegyezte, hogy ö bizony hisz!  Hiszi a szentírás szavait, és bizony, ahogy hallottam helyesen és pontosan idézte a megfelelő igeverseket. (Azt nem kérdeztem honnan e mély írás ismeret, lehet meg kellett, volna. ) Egy idő után megkérdeztem, lenne e kedve, elmesélni egy-két történetet, ami konkrétan öt érinti, vele történt meg, és mint bizonyság elmondhatná. De továbbra is csak a remek biblia idézetekkel számolt be, arról hogy ő hívő, és minden nap, rendszeresen olvassa a bibliát. Bő félóra elteltével, a szívemből a számra, a következő szavakat mondtam neki. Tudod jó dolog hallgatni az igét, jó olvasni az igét, de ha nem építjük be az életünkbe, nem cselekedjük meg, amit átvettünk belőle, akkor bizony nem sokat tud használni számunkra, hiszen olyan lesz, mint az a bizonyos tükör, ami mikor belenézünk, megmutatja, a valós állapotunkat, rávilágít, hogy mit is kellene cselekednünk, és hiszünk is neki. Mégis a tükörtől eltávolodva, már nem a szerint élünk/cselekszünk, mint amit mutatott nekünk.

Nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy noha nem vagyunk a törvény alatt, az nem azt jelenti hogy törvény nélkül lennék! Minket a királyi törvény fog megmérni, amibe, legalábbis én így látom/értelmezem, hogy egyértelműen be van integrálva mind a tízparancsolat mind a hegyi beszéd igazságainak kijelentései. De erre most nem térnék ki részletesebben. Most akkor azt mondom, hogy pl a szombatot meg kell tartani? Nem! Ha valaki a törvény miatt tartja meg, és mást is erre buzdít, akkor nagyon nagyot téved, és az Írás, újszövetségi igazságától, véleményem szerint távol került. Számos igevers bizonyítja ezt. De ha pl hitből tartja meg, ahogyan az ige utal is rá: „Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek.”

  Az írás, az ilyen, fentebb vázolt cselekedet nélküli viselkedést, többféle módon is leírja. „Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.”

 „Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.” 

„Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annak okáért, amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.”  

A fenti két példa, tartalmaz ugyan feszültséget, de nem ellentmondást, mint azt már előttem is, rengetegen kifejtették. Persze, ettől még, időnkét hangsúlyozni kell, azt a nagyon fontos igazságot, miszerint hit által igazulunk meg, de miután megigazultunk (hangsúlyozom hit által, cselekedetek nélkül. „Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.”) isten teljesen jogosan elvárja az Ö megigazult gyermekeitől, hogy igaz emberhez méltóan éljenek és cselekedjenek, természetesen hit által. „Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak.”

 „Ami pedig hitből nincs, bűn az.” A hit által megigazult ember pontosan avval hitelesíti a környezete számára, hogy megigazult. Hogy isten akarata /vezetése szerint élve, cselekszi az isten által a maga számára elkészített általános és egyedi, hitből való jó cselekedeteket. Az általános alatt, azt értem, amit a szentírás isten akarataként közöl velünk, az egyedi alatt pedig a saját magunkhoz személy szerint köthető minket érintő, csak általunk elvégezhető cselekedeteket értem. Természetesen a jó hozzáállás a Szent Szellem vezetése, hiszen Ö tudja egész pontosan, egyénre lebontva, hogy kinek, mire kell az életében a hangsúlyt helyezni, az üdvössége és a hitelessége érdekében. „Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.”

Köszönöm a figyelmeteket! 

A lényeg a különleges képesség!

Megfigyelhető hogy a 70 évektől egy lassú majd mindinkább felgyorsuló, ajánlat tételt dolgozott ki sátán az emberek illetve leginkább a gyermekek számára. Ami nem áll másból, mint a figyelmet lassan, ördögien bölcsen adagolva, ráirányítani a természetfelettire, az okkultra és az azzal velejáró különleges képességekre. A különleges képesség, legyen az bármi, /BÁRMI/ hiszen szerepe nem más mint hogy kaput nyisson azoknak a démonoknak/gonosz szellemeknek akik a már hálóba került lelkeket még inkább megkötözik és gyakorlatilag bármikor hadra foghatják az igazsággal, Isten munkájával szemben. Ez sem új a nap alatt, de kétségtelen hogy e folyamat ilyen intenzitással még nem volt hatással, soha a történelemben. Köszönhetően az ezt propagáló filmeknek és könyveknek, valamint az okkult szimbólumokhoz értő és azt használó varázslásoknak. Az ember kimondatlan is érzi, hogy valamit elvesztett valahogy önmegvalósítása és egy kiteljesedett élet iránti vágya sokszor rendkívüli és erejét meghaladó akadályokba, korlátokba, ütközik. Nos ezt felismerve mit is tart legtermészetesebbnek. Hát azt, hogy e korlátokat és akadályokat a véges és tökéletlen mivoltát bármi áron maga mögé utasíthassa. Az okkultizmus felé való vonzódásnak is ez az egyik mozgatórúgója. Az ember óriási vágya hogy maga fölé emelkedjen, hogy saját korlátait átlépve eredményeket tudjon elérni. Nos viszont ezt csak kétféle módon tudja elérni, kivitelezni. Vagy Isten igazságának és vezetésének az ismeretében. Vagy tudva tudatlanul okkult tudáson keresztül. Nincs más lehetőség. Szellemi szinten valami vagy Isten jóváhagyását és támogatását élvezi. Vagy Isten ítéletét és haragját.

Igen régóta figyelemmel kísérem ezt a területet, természetesen Istenfélelemben és egy egészséges módon. Nincs kényszerem ezzel foglalkozni nem központi téma nálam, Egyszerűen összerakom azokat a dolgokat, amikre Isten igéjéből és más hozzáértő embertől nyert információkból valamint a jelenkor történéseiből felismerek. Szóval mindenkit megnyugtatok, nem látok minden bokorban démont, és minden dolog történése mögött se keresek mindenképp, bukott entitásokat. Beszélhetnék rengeteg dologról, például a KGB illetve más országok államvédelmi okkult gyakorlatáról, ilyen jellegű kíséreltéiről, amit parapszichológiának, vagy más elfogadhatóvá tevő néven neveznek, de ezek neveiktől függetlenül, sem mások, mint Isten előtt utálatos és az embert tönkretevő leigázó megcsaló sötét erők. A lényegük hogy Isten akaratán kívüli tudáshoz, hatalomhoz, erőkhöz, és más előnyökhöz juttatják az embereket. Akik egy része mitsem tud arról, ami történik, egy részük pedig nyíltan felvállalva szolgálja ki ezeket a bukott lényeket. Szinte mindenki tudja, legalábbis nagy vonalakban miről beszélek, ezért nem fogok könyvek és videók és más beszámolók ezreire hivatkozni. Az ige fényével bíró szem, lépten-nyomon felismeri ezeket, szinte mindenhol. A sporttól kezdve a művészetekig, a zenei ipartól a politikáig. Fel kell ismernünk, hogy ezek a folyamatok nem véletlenek, Sátán igyekszik a világot belevezetni egy olyan mindennapokba, amelyekben az okkult teljesen bevett és igényelt valóság. Mint Noé napjaiban is volt. A szellemi elsötétedés e mostani lépcsőjében a különleges képesség keresésére, az arra való nyitottságra tanítja az embereket, mert már készen van a démoni serege, hogy az emberek ilyen irányú nyitottságára  örömmel válaszoljanak.  Természetesen nekünk keresztényeknek Isten igéjének a védelmében és világosságában kell ezt a tendenciát kezelnünk. Igyekezni kell, hogy szellemi erőre tegyünk szert, az Ige és a Szent Szellem ajándékai által. Mert a harc az még tart, sőt az látszik, hogy most kezd a szemünk láttára egyre inkább természetfeletti oldalra átmenni. Saját jól felfogott érdekünk, hogy megtanuljunk Isten igéjére, mint kétélű kardra, és Isten szellemének erejére támaszkodni mind a magunk mind az embertársaink érdekében. A kereszténység azon ágai illetve hívői melyek eddig nem, vagy csak felületesen foglalkoztak a Szent Szellem erejével, ajándékaival és erő-megnyilvánulásaival, véleményem szerint bölcsen teszik, ha az Úr elé viszik ezt a kérdést, mert a jó mellett a gonoszság is egyre inkább növekszik. Felelőtlenség nem számolni a sötétség erejével.

Köszönöm a figyelmet! 

Gondolataim az Isten embereiről.

Akiket Isten küld, azok Isten beszédét szólják, és azzal az erővel szolgálnak, amelyet Isten ad nekik! Nem pszichikai és nem démonikus erő ez! Ezt több dologban is egészen világosan fel lehet és fel kell ismernünk! Egy ilyen fontos dologban nem szabad azt gondolnunk hogy Isten bizonytalanságban akar tartani. 

"Ha valaki szól, mintegy Isten igéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad: hogy mindenben Isten dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen."

Az egyik ilyen mérő, pont a fenti igében van jelen. Akit Isten küldött az-az Isten beszédét szólja. Helyesen hasogatott, szeretettel és irgalommal átitatott, bölcsen közölt igéket oszt meg, amelyek felemelnek, és közelebb visznek Istenhez, ahhoz képest mint előtte voltál.  Ha pedig valaki szolgál azzal az erővel, kell tennie melyet a Szent Szellem Isten, nyilvánít meg a szolgálati és szellemi ajándékokon keresztül. Itt fontos megjegyeznem, hogy ezt a két területet az Isten beszédét és az Isten erejének megnyilvánulását soha nem szabad szétválasztani.  Ahol a bibliai igazságok ismerete és figyelmembe vétele nélkül találkozol természetfeletti erővel, az nem Istentől van, még akkor sem, ha nagyon hasonlít arra. Ha pedig nem látsz, nem találsz egyáltalán erőt /természetfeletti Istentől jövő munkát az életedben és a gyülekezetedben akkor valószínűleg csupán vallásos életet éldegélsz egy vallásos helyen.      

Az Isten beszédét szóló és még inkább az Ö erejében mozgó a Szent Szellem ajándékait, hit által bemutató Isten embereit, a leggyakrabban olyan vádakkal illetik, mint magát Jézus Krisztust is, annak idején, amikor itt a földön testben járt közöttünk! "A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével."  Csak megjegyzem ezek nem hitetlen emberek voltak. Azt mondták rá, hogy csodatevő tevékenységét sátáni /démonikus erővel végzi. Természetesen ez nem volt igaz, de az embereket „az engedetlenség fiait” sátán rendszeresen felhasználja, arra hogy az Isten munkájától a Szent Szellem erő megnyilvánulásaitól az embereket elidegenítse, káoszt, zűrzavart, összemosást és félelmet létrehozva. Meg se tudnám számolni mennyi ilyen témájú videót, és könyvet tanulmányoztam át az évek során. Kifejezetten azért, hogy megértsem melyek azok a biblia irányelvek, amelyeket alkalmaznunk kell, amikor is olyan eseményekkel, természetfeletti megnyilvánulásokkal találkozunk, amelyről az emberek ma már egyre többet, nem csak hallanak, és beszélnek.  Hanem saját maguk is közvetlen vagy közvetett átélői. Ma már olyan időben élünk, amikor a materialista világnézettől tömegével fordulnak el az emberek, mert a meg növekedett információáramlás miatt, az eddig beszűkült világlátásuk jelentősen kitágulva, sok dolog újra átgondolására ösztönzi őket.  Aminek külön örülök, hogy az egyházon belül is tapasztalni ezt, és ha nem is nagy léptekkel, de egyértelműen és folyamatosan apad azon hívők száma is, akik megtérésük ellenére a materialista gondolkozástól valamilyen okból nem szabadultak meg, pedig illett volna nekik. Pár hete kaptam egy videót a ahol képkockákra szedve elemezték hogy a videón szereplő csoda megtörtént e vagy csupán félrevezetés történt. Egy gondom van az ilyen videókkal, kizárólag logikai úton értelmezik a látottakat és nem szellemben. A Szent Szellem ajándékait teljesen mellőzve /azt nem ismerve/ Ez viszont félreértést a látottakba való önkényes gondolat beültetéseket eredményez. Sajnos rendszeresen találkozom olyan, magukat az Isten népének védelmezőiként bemutató megmondom emberekkel, akik azon túl, hogy álnevek és az ismeretlenség leple alatt tevékenykednek. Egyben így saját magukat elérhetetlenné és megmérhetetlenné teszik. Pedig jó volna tudni róluk egy-két alap információt. Mint mondjuk kinek, vannak alárendelve az egyházban, mert ugye, messziről jött ember azt mond, amit akar. Az egyházban bármelyik szárnyát is nézem, van egy hivatalosan elfogadott Isten által felkent és szolgálatba állított hierarchia. Az isten igéjével szolgáló azt tanító embernek ebben a testületben, ismertnek és elfogadottnak kell lennie, és ha olyan kaliberrel lép fel, ami megköveteli a szolgálatának az elismerését és az abba való beállítást, akkor azzal is illik rendelkeznie. Ez a bibliai mérték. Krisztus teste egységes az ajándékok belülről nőnek fejlődnek ki, sokak szeme láttára, pásztorlás /alárendeltség alatt, a Szent Szellem bizonyságtevése mellett. Az ejtőernyős önjelölt szolgálatokat nem nagyon lehet és szabad figyelembe venni. Ismeri az Úr az övéit, és az övéi pedig ismerik egymást és nyitott ellenőrizhető, és elszámoltatható életet élnek. Valamint a szolgálati ajándékoknak alárendelik magukat. Az igazi prófétai szellemben élő hívő, enged a Szent Szellem vezetésének mind a saját életében és még inkább a Krisztus testében elhívott, és kiküldött szolgálok vezetésének. Meg kell érteni az egyházban nincs helye remete kereszténységnek, és még inkább az ellenőrizhetetlen, önjelölt zugpróféták szolgálatának. Isten népe egy közösség, az igazi tagok, kapcsolatban és függésben vannak egymástól, és az egyik legfontosabb jellemzőjük, hogy alárendelik magukat a náluk magasabb tekintélynek, főségi elv alapján, akár értik akár nem a felettük lévő szellemi tekintély lépéseit és határozatait. 

/A kereszténységet hit által éljük meg, nem logikai értés alapján, az sokszor csak később alakul ki./  A másik problémám az olyan emberekkel, akik még ennek az alapnak sem tudnak megfelelni, hogy tudva tudatlanul, de rendkívül nagy károkat okoznak az isten népéhez tartozó fiatalabb és éretlenebb keresztényeknek. Valamint az a tapasztalatom, hogy sok, valami miatt megkeseredett és frusztrálttá vált akár még idősebb keresztényeket is valahogy vonzzák az ilyen önjelölt szolgálatok. Persze ezek nem véletlenek, véleményem szerint ezek olyan csapdáknak bizonyulnak a későbbiekben, melyeket az összekuszáló, a hitető készített az áldozatainak.

Visszakanyarodva feltétlen szeretném még megemlíteni, hogy a legyél nagyon körültekintő amikor olyan könyvekkel és videókkal találkozol, amelyek a Szent Szellem munkáját mossák össze okkult praktikákkal. Vagy olyan anyagokkal melyek Isten által tízezrek felé használt szolgálatokat gúnyolnak és pellengéreznek ki. Mert ha felelőtlen vagy, könnyebben el tud érni a hazugság mérge. Az ilyen témák átbeszélésekor azt is el szoktam mondani, hogy Jézus megmondta nekünk, hogy leginkább ne a fát, hanem a gyümölcseit nézzük, ha helyes eredményre akarunk jutni. A fa a szem előtt való dolgokat jelképezi, ami felületes információt ad csupán számunkra. A gyümölcsök, viszont lehet hogy egy darabig láthatatlanok a szem számára /de nem a szívnek/ és a láthatatlanból kilépő gyümölcs már sokkal, megbízhatóbb információval fog szolgálni a helyes értékítélethez.

Régebbi írásom a témában: Itt olvasható

Köszönöm a figyelmeteket. Istentől megáldott hetet kívánok!                                        

Szobrot állítottak a sátánnak.

Detroitban teljesen jogosan sokan nem örülnek ennek a lépésnek, de van más vélemény is:

„Nagy dolog, mi van akkor felállítottak egy szobrot, ami szerintük sátánt ábrázolja. Nem kell vele foglalkozni, egyszerűen elsétálsz mellette és kész.”

Bárcsak ennyire egyszerű lenne a dolog. Egy materialista gondolkozású ember ennyivel el is intézheti, de azt gondolom az ige fényében nekünk keresztényeknek, ennél azért tovább kell látnunk, és a látottak miatt további kérdéseket kell megfogalmaznunk melyeket megválaszolva, alakíthatjuk ki a helyes hozzáállásunkat az adott eseményhez.

Tudjuk, hogy minden, ami látható az a láthatatlanból állt elő, ahogy erről a biblia tájékoztat bennünket.

 „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.”

„Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.”

Nos az általunk ismert anyagvilágban is az ember nyilván korlátozott módon, de teremtőjéhez hasonlóan jár el /még a bukás után is / és nap, mint nap, szellemében/szívében kigondol, érlel, megtervez, és megalkot dolgokat, melyek egy részét aztán az anyagvilágban láthatóvá is tesz, megfelelő folyamatok által.

   

Ezek az alkotások aztán hol jók és hasznosak, hol rosszak és kifejezetten ártalmasak, de milyenségüktől, és látványuktól függetlenül a láthatatlanból a láthatóba transzferálódnak az emberi szellemen és más anyagi és szellemi csatornákon keresztül, a legkülönfélébb tervezési folyamatok által.  De ne álljunk meg itt, hiszen ezen a mindenki által ismert és tapasztalt tény miatt szükséges további kérdéseket feltennünk és a lehető legpontosabban megválaszolnunk.

Hasonlóan, mint a rendőrségi bűnüldözés során, ki és milyen ember, mit és milyen szellemből, milyen motivációból, milyen kapcsolódással mikor, hol és milyen segítséggel tette, amit tett.

Nekünk érdemes és szükséges, ahogy az írás mondja, mindent megvizsgálni és csak azt ami jó megtartanunk, támogatnunk és értékelnünk.

A legtöbb új vagy ismeretlen helyzetben szükséges a lehető legpontosabban megállapítanunk     

Hogy amit látunk, tapasztalunk az Istentől emberi szellemből, vagy esetleg sátáni, diabolikus forrásból ered, és transzferálódik.  

„Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi.” 

  

Ebben a versben világossá válik hogy van felűről azaz Istentől származó bölcsesség/szellem, van földi azaz emberi bölcsesség/szellem, és bizony sajnos van testi azaz bukott lázadó bölcsesség/ diabolikus szellemiségű.

Jelen esetben a fenti szoborállítás mögött egyértelműen a lázadó sátáni bölcsesség/szellem tevékenykedik. Engem személy szerint rendkívül elszomorít e negatív esemény, mert jóval több van ebben, mint csak egy polgárpukkasztás, és egy keresztényeknek szóló fricska.

Az ilyen jelleggel, jelentősséggel bíró létesítmények, helyek szobrok és más tárgyak. Mint például a totem oszlopok, házi bálványszobrok, amulettek, talizmánok, egyes ékszerek és tetoválások pentagram körök  Stb. sajnos a bálványimádás eszközén túl kapcsolódási pontok is, egyfajta „kutak” kapuk, ajtók, magyarán belépési pontok. Melyeket a sötétség erői előszeretettel hozatnak létre és használnak, hogy sátán tervét előmozdítsák itt a földön.

Az ítélet idején maga Isten is engedélyezi egy ilyen „kútnak” a megnyitását ahogy azt olvassuk a jelenések könyvében.

„Megnyitá azért a mélységnek kútját: és füst jöve fel a kútból, mint egy nagy kemencének füstje; és meghomályosodék a nap és a levegőég a kút füstje miatt.

A füstből pedig sáskák jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint hatalmuk van a föld skorpióinak.”  

Ez a sátáni baphomet szoborállítás igen komoly horderejű mérföldkő a sötétség terjeszkedésében. Nem véletlen nem tudott addig manifesztálódni/megtörténni, ameddig nem előzte meg egy nagyszabású és társadalomromboló szellemi előkészítés, ami a melegházasság törvényes elismertetése. Na ez meghozta azt a negatív szellem i erkölcsi tudatosan elfogadott lázadást, ami megnyitotta mintegy előfúrtként hatott, hogy aztán elkészülhessen az eredeti, a tervezett lyuk. Ami nem más mint hogy végre az ember a lázadásában és az ördögi hazugságra és bölcsességre építve tudatosan felállította Isten ellenségének szobrát hogy sátáni kapcsolatát fémjelezze. /én így látom/
A szobor mellet található két gyermek alak, nyíltan utal a fiatalság figyelmének sikeres elterelésére a hazugság irányába, állnak ott, felfelé bámulva, mintegy megigézve a hazugság megtestesültjétől.  

Isten áldását és vezetését kívánom és kérem a Detroiti keresztények és jóérzésű lakosok számára, hogy bölcsen tudják kezelni ezt a helyzetet. Valamint bátorítom a szellemi harcra érett keresztényeket hogy keressék Isten vezetését ez ügyben is. 

A fenti kép a dagon bálványszobrának arcra esését ábrázolja! 

Ezt egy remek képnek gondolom ehhez a posztomhoz. A történetről Sámuel első könyvének ötödik fejezeténél olvashatsz. 

Köszönöm a figyelmeteket. 

A függetlenség csapdája

Derek Prince:

 A függetlenség csapdája

„Olyanok lesztek, mint az Isten, jónak és gonosznak tudói” (1.Mózes 3,5) Valóban dicséretes és fennkölt példakép - hasonlóvá válni Istenhez! Hogy is lehetne ebben bármi rossz? Mégis a Sátán kígyó formájában, ezzel a beszéddel olyan szerencsétlenségbe taszította Ádámot és Évát, melynek következményei azóta is befolyásolják utódaik sorsát. Mi volt az az észrevétlen csapda, aminek Ádám és Éva áldozatul estek? A függetlenség ígérete motiválta őket. Ha már biztos tudatában vagy annak, hogy mi a jó és a rossz, teljes szabadságot nyersz ahhoz, hogy kizárólag a saját elhatározásaid szerint cselekedhessél. Függetlenné válhatsz Istentől. Ez az az örökség, ami Ádámról és Éváról az egész emberi fajra átszállt: az erőszakos vágyakozás a függetlenség után. Ez a megkülönböztető jegye a régi Ádámnak - az elbukott, bűnös természet - amely ott bujkál mindegyikünkben. A függetlenséghez vezető utak Áttekintve a történelmet jól látszik, hogy az emberiség több különböző útvonalat is kiépített, hogy elérhesse Istentől való függetlenségét.

Az egyik: a TUDÁS. Az Éden kertjében két különleges fa is volt - az Élet fája és a Tudás fája. A történelem egy válságos pillanatában azonban Ádám és Éva elfordultak az Élet fájától és a Tudás fáját választották. Attól kezdve az emberiség egyik legfőbb céljává a TUDÁS elérése vált. Az utóbbi kéthárom évszázadban ez a törekvés egyre fokozódó hangsúllyal a TUDOMÁNY-ban fejezte ki magát. Az angol kifejezés: science /tudomány/, közvetlenül a latin scientia /tudás, ismeret/ szóból származik. Valójában azonban a tudomány robbanásszerű fejlődése egyáltalán nem szolgálta az emberiség olyan alapvető problémáinak megoldását, mint a szegénység, betegség, igazságtalanság, kegyetlenség vagy a háború. Sőt, a legtöbb esetben inkább csak fokozta is azokat. A tudomány jóvoltából juthattak az emberek olyan tömegpusztító fegyverek birtokába, amelyek képesek az egész emberi fajt eltörölni és sivár pusztasággá tenni az egész Földet. Ráadásul ezek a fegyverek a legtöbbször olyan kegyetlen és gonosz emberek kezében vannak, akik az erkölcsi törvényeket és a könyörületességet teljesen figyelmen kívül hagyják.

Az Istentől való függetlenséghez vezető másik út olyan, hogy első pillanatban nagyon meghökkentő. Ez az út: a VALLÁS. Az emberek számos olyan vallásos rendszert és szabályt hoztak létre, amelyek annyira tökéletes, kerek és mindenre kiterjedő formái az istentiszteletnek, hogy ott többé valójában már magára Istenre nincs is szükség. Az embereknek csak az a dolguk, hogy a szabályokat betartsák. Ez a jellemzője a fő világvallásoknak: júdaizmus, iszlám, buddhizmus - sőt, ide tartozik a kereszténység néhány változata is. Az összes ilyen vallásra az a jellemző, hogy az emberek annyira el vannak ragadtatva a saját rendszerüktől, annyira meg vannak elégedve a saját szabályaikkal, hogy ezáltal magától Istentől teljesen függetlenekké válnak. Ez magyarázza azt a tényt, hogy sokszor a komoly és vallásos emberek képesek a legnehezebben elfogadni az örömhírt, amelyben Isten ingyenesen ajánlja fel a kegyelmét - amit nem lehet cselekedetekkel kiérdemelni.

A következő módszer, amivel az emberek szeretnék biztosítani függetlenségüket Istentől: a VAGYON. Minél több pénzt, anyagi javakat felhalmozni. Jézus mondott egy példabeszédet a gazdag földesúrról, akinek olyan bőségesen termett a földje, hogy nem volt már hol tárolnia a hatalmas termést. Elhatározta, hogy az eddigieknél sokkal nagyobb tárolókat épít és így szólt magában: „és ezt mondom a lelkemnek: lélek, sok javad van neked sok esztendőre eltéve, pihenj meg, egyél, igyál, légy vidám! Isten pedig ezt mondta neki: esztelen (meggondolatlan), az éjjel elkérik (számon kérik) a lelkedet tőled, akkor amiket készítettél, kié lesz?” (Luk. 12,19-20) Ez a vágyakozás a teljes függetlenségre a történelem során megszámlálhatatlanul sok embert indított arra, hogy ugyanezt a végzetes hibát elkövessék. Pontosan ugyanígy cselekszik az emberek többsége napjainkban is.

Az Istentől való függetlenség vágya - ez a megkülönböztető jegye minden teremtménynek, aki a Sátán királyságához tartozik: lázadó angyalok, démonok, a bukott emberiség. Ilyen a jellege a világnak is, amelyről Jézus beszélt a tanítványoknak: Ti nem e világból vagytok, ahogy én sem e világból való vagyok. Ebben az értelemben a világ azokból az emberekből áll, akik sosem vetették magukat alá az Istentől kijelölt Király - az Úr Jézus Krisztus - uralmának. Néhányan közülük valóban erkölcsös, vallásos emberek, de amikor Istennek azzal a feltételével kell szembesülniük, hogy fenntartások nélkül engedelmeskedjenek Jézusnak, akkor rögtön kibukkan belőlük a lázadó, független óember a felszín alól és mereven visszautasítják Isten ajánlatát - azt az üdvösséget, amely egyedül csak kegyelem által érhető el.

1

A magányos, elidegenített emberiség Az Istentől való függetlenség vágya az, ami elválasztja az embereket Isten többi teremtményétől. Ezek ugyanis a puszta létezésükkel is teljesen egyértelmű, megkérdőjelezhetetlen függőséget árulnak el Teremtőjüktől. Egyik égitest sem mutatja azt, hogy függetlenségre vágyna. Teremtett holdat az ünnepeknek mutatására, a Nap tudja, mikor kell lenyugodnia (Zsolt 104,19) A csillagok válaszolnak, mikor nevükön szólítja őket: Ő számontartja a csillagokat, nevükön hívja őket (Zsolt 147,4) Nem számít hogy az elemek időnként szilajnak tűnnek - azok mindig engedelmeskednek Teremtőjüknek. Tűz és jégeső, hó és köd, szélvihar - teljesítik az Ő szavát (Zsolt. 148,8) Ugyanez igaz az állati teremtményekre is: „Oroszlánkölykök ordítanak a prédáért, Istentől várják eledelüket” (Zsolt 104,21) „... az apró állatok, a nagyokkal együtt... Tereád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben” (Zsolt 104,25-27) A madarakról maga Jézus mondja, hogy az Atya gondoskodik róluk. Ezek után nem csoda, hogy a lázadó ember időnként magányosan és elidegenítve érzi magát az őt körülvevő világtól, amelyben minden más teremtmény Istentől függően létezik.

A függőséghez vezető út A kereszten Jézus gondoskodott arról, hogy bukott természetünknek kettős segítséget nyújtson. Először is, összes bűnünk büntetését kifizette helyettünk, így lehetővé tette Istennek, hogy megbocsássa bűneinket anélkül, hogy az Ő igazságossága csorbát szenvedne. Másodszor, Jézus azonosította magát a mi független, önző természetünkkel is, amely leural minket. Jézusban ez a lázadás halálra lett adva. A mi lázadó óemberünk megfeszíttetett ővele együtt (Róma 6,6). Ezt a kettős orvosságot kell használnunk ahhoz, hogy Jézus tanítványaivá válhassunk. Először is, meg kell bizonyosodnunk arról - bűnbánat és hit által -, hogy bűneink meg lettek bocsátva. Másodszor ki kell mondanunk a halálos ítéletet saját lázadó, független énünk felett. A tanítványság feltétele az, amit Jézus jelölt ki számunkra: Aki nem hagyja el mindenét, amije van, nem lehet az én tanítványom. Az elhagyni szó így is fordítható: búcsút mondani. Jézus tanítványává lenni tehát azt jelenti, hogy búcsút mondunk mindennek, amitől általában függünk: családnak, barátoknak, pénznek, érvényesülésnek, világi tekintélynek és tisztességnek. Többé már nem birtoklói és urai vagyunk ezeknek, hanem csak olyan szolgák, akik számadással tartoznak arról, hogyan használták ezeket. Függőségünk ezentúl nem az előbb felsoroltakra, hanem kizárólag Istenre irányul. Sokszor megtörténhet, hogy valamilyen válság, csapás, szerencsétlenség az, ami arra vezet minket: beismerjük, Istentől függünk. Pál Rómába utazására gondolok például, ami az ApCsel. 27-ben van lejegyezve. Istennek volt egy speciális terve arra nézve, hogy Pál a Római Birodalom fővárosába menjen. Pál, mint a pogányok apostola, különleges módon működött közre abban, hogy ott egy gyülekezet létrejöhessen. Mégis Pál bilincsbe vert fogolyként utazott.

A hajó, amelyen tartózkodott, olyan borzalmas viharba került, hogy két héten keresztül sem a Napot, sem a csillagokat nem lehetett látni! Végül is hajótörést szenvedtek Málta partjainál, és ott - még mindennek tetejébe - Pált egy mérgeskígyó is megmarta! Ha Isten akarata volt az, hogy Pál Rómába menjen, miért kellett átélnie ilyen rendkívüli megpróbáltatásokat útja során? Ahogy ezen tűnődtem, visszaemlékeztem az ApCsel. 27,20-ra, ahol szó szerint ez áll: minden reményünk elveszett. Tehát ez volt a célja Pál megpróbáltatásainak: elvezetni őt arra a pontra, ahol minden reménynek vége. Pálnak semmi reménye nem maradt, egyedül csak maga Isten. Ebben a próbatételben élte át azt, hogy Isten mindenre elegendő. Az Úr arra a pontra vezette Pált, ahol teljes függőségbe került Tőle. De Isten nyilvánvalóvá tette számára, hogy Őbenne teljesen megbízhat. Ebbe a totális függőségbe kerülve Pál alkalmassá vált arra, hogy szolgálhasson a keresztények felé Rómában. Az utazás felkészítette: kiüresedve és megszabadulva minden önelégültségtől, olyan engedelmes csatornává vált, amelyen keresztül Isten áldásai akadálytalanul tudtak áradni a római keresztényekre. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy Pál nem csak apostol volt, hanem tanítvány is - Isten fegyelmezése alatt. Évek alatt, fokozatosan tanultam csak meg én is ezt a leckét a teljes függőségről. El kell ismernem, igen lassú tanulónak bizonyultam. Isten különböző helyzeteket használt fel arra, hogy rákényszerítsen a lecke alapos megtanulására. De felfedeztem, hogy minél jobban függök Istentől, Ő annál inkább olyan eredményekkel lep meg, melyeket saját erőfeszítésemből sose tudtam volna elérni! Jákób megadásra kényszerül Jákob olyan szereplő a Bibliában, akinek szó szerint fizikai küzdelmébe került, hogy feladja függetlenségét. Fiatal korában ravasz, nagyravágyó és rendkívül önző ember volt. Kihasználva Ézsau testvérének pillanatnyi gyengeségét, egy tál levesért megvette tőle az elsőszülöttségi jogot. Ezek után becsapta atyját, Izsákot - aki vak volt - és megszerezte tőle az atyai áldást.

2

Ennek ellenére sem az elsőszülöttségi jog, sem az atyai áldás nem sok jót hozott számára. El kellett szöknie Ézsau bosszúja elől Mezopotámiába. Ott bujdosóvá vált. De itt újra kimutatta a ravaszságát. Feleségül vette Lábán két lányát és apósa legtöbb vagyonát is megszerezte magának. Aztán Isten azt mondta neki: itt az idő, hogy visszatérj örökséged földjére! Visszatértében találkozott a titokzatos idegennel és egész éjjel küzdött vele. Végül is az idegen kificamította Jákob csípőjét (itt van a legerősebb izom a testben!) - így teljes alávetettségbe került. Ekkor végre Jákob megadta magát és már csak egyhez ragaszkodott: hogy az idegen megáldja őt. Csak ilyen események után vált lehetővé, hogy Jákob visszatérhessen az örökségéhez. De élete végéig bicegve tudott csak járni, a függőség alá vetettség jól látható külső jegyét hordozva magán. Ki volt az a rejtélyes idegen, aki Jákobbal küzdött? Először is a Biblia embernek nevezi. Viszont a következő napon Jákob azt mondja: láttam Istent színről-színre (1.Móz. 32,30.). Később Hóseás próféta így mondja: küzdött az angyallal (Hós. 12,4.). Tehát ugyanaz a személy: Ember is, Isten is, valamint Istentől küldött Angyal is egyben. Csak egyetlen személy létezik az egész Univerzumban, aki megfelel ennek a leírásnak: a Názáreti Jézus. Jákob sorsa lezárult ezzel a találkozással. Ezek után nyerte vissza örökségét és kibékült Ézsauval is. Talán te is tapasztaltál Jákob élményeihez hasonló dolgokat? Talán te is a saját erőddel akartál kikényszeríteni valami szellemi örökséget, áldást, amit Isten készített neked - de valahogy mégsem sikerült! De neked is ugyanazt kell tenni, mint Jákobnak: vesd alá végre magadat fenntartások és kikötések nélkül Jézus Krisztusnak, az Úrnak! De emlékezz: előfordulhat, hogy mostantól fogva kissé bicegni fogsz. Álljon itt egy ima, amit elmondhatsz: „Úr Jézus, hiszem, hogy Te valóban az én Megmentőm vagy és Te örökséget készítettél nekem. De beismerem, hogy én csak a saját erőmben bíztam, hogy megszerezzem azt. Én megbánom ezt most, Uram! Nem akarok függetlenségre törekedni, hanem alávetem magamat fenntartások nélkül a Te vezetésednek. Mostantól fogva a Te mindenre elégséges kegyelmedtől akarok függeni.”

Fordította: György Ákos