A szeretetparancs súlyos félreértése.

Az imádás tisztaságáról.

 

Istent szellemben és igazságban szükséges imádni, mindezt hitben hitből. Ő ilyen közeledést vár és tud elfogadni. Ez az életvitel számunkra az újjászületésünkkel kezdődik, annak már az első napjától. Élni az elé járulás lehetőségének kiváltságával. Leborulni előtte, hódolni személye előtt, tiszta, épp ajándékot/áldozatot vinni és felmutatni számára, mégpedig hálával, teljesen úgy tenni akaratát ahogy azt kéri, itt kezdődik az imádás. Belépni a szeretetvalóságába, hogy viszont szeressük teljes szívünkből, tisztán, az Úr vére által megmosott állapotban. Ez az imádás. Ennek része az is, hogy élő áldozatként járulunk élé, és ez az áldozat, hasonlóan az ó szövetségi áldozatokhoz, szükséges, hogy teljes, egészséges, hibátlan legyen. Ma az újszövetségben ez konkrétan azt jelenti, hogy bűn nélkül, (nincs megvallatlan, rendezetlen bűn az életünkben) így megvalósulva a teljes szívünkből kitétel. (mert nem tartunk meg semennyit az Ego-számára az önakaratunknak)

A nem teljes engedelmesség, végül is engedetlenség. Ezért folyamatosan törekednünk szükséges az őszinte odaszánásra.

De természetesen a hála, megemlékezés az Úr jóságáról, beszédének mély tisztelete és akaratának megértésére való törekvés is kapcsolódik az Istenimádathoz.

A fentiek alapján látható, hogy egyrészt Ismerni szükséges a mi részünkről, Isten elgondolását és akaratát, arról, hogy milyen is, egy Isten előtt kedves Istentisztelet, (hogy kikerüljük a magaválasztotta istentisztelet helytelen gyakorlatait, pld kígyó fogdosó alkalmak, bálványimádással kevert alkalmak és más szektás vonások stb.) milyen a személyes és helyes kapcsolattartás vele. Másrészt folyamatosan törekednünk kell a tökéletlenségünk felszámolására. Hiszen Isten egyértelműen azt kéri legyünk tökéletesek. Megszabta és bemutatta ezt a mércét az Ő egyszülött fiában, Jézusban. Mi pedig örömmel, minden vádlás és kárhoztatás nélkül, (bűnbocsánat öröme) megélhetjük, hogy noha nem vagyunk tökéletesek (a lábunkat naponta szükséges megmosni) mégis teljes szívvel törekedhetünk a tökéletességre, (tiszta épp egészséges áldozat vitelre) hogy mindinkább elváltozzunk az Úr Jézus ábrázatára.

E folyamat által pedig Istenimádásunk valóban szellemben és igazságban történjen meg.  Megjegyzem, ez pedig rendkívüli módon gördülékennyé teszi az Isten különféle ígéreteinek és áldásainak a gyakorlati átvételét is. Egy engedetlen makacs gyermek, nem érti, nem lát rá mélységében az Atya jóságára, mert engedetlensége megvakítja erre. De ahogy az írás utal rá, mi a megtérésünk után már fiak vagyunk. A Szent Szellem segítségével viselkedjünk is, e szerint. Mert az Írás megjegyzi Istenről, a mi okulásunkra: „A tisztával tisztán bánsz, a hamissal azonban hamis módra.” Ez sok mindent megválaszol a számunkra.

Köszönöm a figyelmeteket.

Tozer lényeglátó gondolata.

 

Békesség és nyugalom.

 Sajnos nagyon sok hivő nem pihen meg Krisztusban, nem tud bemenni abba a nyugalomba, amit Isten elérhetővé tett számunkra az Úr Jézus Krisztusban.

Nem megy be, hitetlenség, aggodalmaskodás és különféle félelmek miatt. Háborog a szívük és a lelkük is, mert a gondolataik nem felelnek meg ennek a kulcsfontosságú szellemi kitételnek:” egyébként testvérek, ami valóigaz, ami tiszteletreméltó, ami igazságos, ami tiszta (ártatlan), ami barátságos, ami jóhírű, ha van valami erényes, ha van valami magasztos: azt vegyétek figyelembe (arra irányuljanak gondolataitok),”

Azért hoztam a Vida Sándor fordítást, mert nagyon tetszik a „valóigaz” ugyanis ez sokkal többet fedd le mint csupán az igazságnak fordítás, A valóigazság az abszolútum Jézus Krisztus, ami jóval több és sokkal magasabb kategória, mint a rész „Igazság”. De nem akarok elkanyarodni, a lényeg, hogy a nyugalomba való bemenetelhez, szükséges helyesen és a helyes dolgokon gondolkoznunk. Miért? Azért, mert a hitetlenség az aggodalmaskodás és a félelmek elsősorban a gondolkozáson keresztül, pontosabban a láthatókra nézés közben felszabadult gondolkozáson keresztül lépnek be az elmébe, és ezekkel a helytelen és negatív gondolatokkal, sátán a hitet, a reménységet és az Úrtól kapott békességet igyekszik felszámolni a hivő életében. Szóval ne engedd meg magadnak a helytelen az Isten által meghatározott gondolatokkal szembemenő gondolkozást. Ahogy Bunyan utalt rá, vigyáznunk kell a "szemkapunkra" és a "fülkapunkra".

„Mert mi, hívők, bemegyünk a nyugodalomba, miképpen megmondotta: amint megesküdtem az én haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba; jóllehet munkáit a világ megalapításától kezdve bevégezte.” Károli

„Mi viszont azért lépünk be békességébe, mert hívőkké lettünk. Azt mondja ugyanis: "Haragban esküdtem eskümet: ők meg nem látják békességemet!" Pedig a teremtés műve a világ megalkotása óta befejeződött.” Békés-Dalos

„Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.” Károli

„Iparkodjunk tehát bejutni abba a nyugalomba, nehogy közületek valaki kövesse a hitetlenség példáját és elvesszen.” Békés-Dalos

„Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!”

„Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Én nem úgy adom nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek és ne szorongjon!” Békés-Dalos

A kép, John Bunyan (1628-1688) angol író A szent háború c remek könyve alapján.

Köszönöm a figyelmedet.

Karácsony, ünnepek, felebaráti szeretet.

 

Nagy öröm számomra, hogy egyre több ember tapasztalja meg Isten valós szeretetét, az által, hogy félre tudta tenni az előítéleteit, és elgondolkozott a sajátjától eltérő világlátásról. Akik így tesznek, felismerik, hogy Isten szeretete folyamatosan áradó és minden időben, (még a legnyomorúságosabb, legsötétebb napokon is) elérhető valóság.  Minden más helyes szeretetnek is ez a forrása.

A probléma az, hogy sokan nem tudják sem elfogadni, sem mások számára felkínálni, pedig ez egyértelműen Isten akarata az emberek számára.

Számos hívő és még Istenre jelenleg nem figyelő embert megismertem, akik remek emberek, de sokuknál a szeretet átvétele és továbbítása komoly problémába ütközik. Ezért sokszor nem minden ok nélkül, olyan véleményt hallunk felőlük, hogy törvénykező, annyira száraz, hogy nem, hogy az élő víz nem árad belőle, de még áporodott sem. Szeretetlen, rosszindulatú, nem nyitott, közösség kerülő. Nos ezek mögött legtöbbször egyértelműen kimutatható a szeretet igazságának nem, illetve félre értése. Az írás azt tanítja nekünk, hogy Isten szeretete a legfontosabb! Ezt még elég jól, át is látjuk/megértjük fontosságát, miután elfogadtuk a létezését. De a konkrét, Isten felé meglévő szeretetünk meglétének az igazi hitelesítője, pontosan, az, hogy az Isten képmására teremtett emberekhez hogyan viszonyulunk. Azokhoz, akik a közvetlen közelünkben élnek, akik tőlünk várnak kimondva, kimondatlanul segítséget az életük bármely területére nézve. Ezek az emberek, hasonlóan, ahogy veled is előfordul a kapcsolataidban, meg tudnak bántani, vétkezni tudnak ellened, hidegek, szeretetlenek, közömbösek tudnak lenni veled szemben. Az ilyen emberek hozzánk hasonlóan arról a szükségről adnak jelzést, hogy irgalomra, megbocsájtásra, szeretetre van szükségük. Ahogy ezekhez, az emberekhez viszonyulsz, az igen sokat elárul az Istennel való kapcsolatodról, az önértékelésedről. Egész pontosan arról, hogy értékeled e magad annyira /legalább annyira/ hogy úgy szeresd magad, mint embertársaidat, és úgy cselekedj velük szemben, ahogy az fordított esetben neked is jól esne. Nos az egészséges önszeretet, önértékelés, önbecsülés teljesen Biblia dolog. Ezt leginkább az Istennel való megbékült kapcsolatból és az értékhordozó embertársainkkal való interakciókból nyerhetjük meg. Mindenki azt tudja adni, amivel rendelkezik. Ezért fontos, hogy mind magad, mind másokat érintően tudd fogadni azt a szeretetet, amivel Isten, és a környezetedben lévő értékképviselő, értéképítő emberek, nap mint nap készek körbevenni, és áldásodra lenni.

„Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?”

„Lássátok milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van.”

„Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad. Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna ő benne.

Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért. Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.”

Szóval az ünnepek!

"Kövessétek mindenki irányában a békességet."

Vásárlás, sürgés forgás, miegymás. Ezek olyan helyzeteket szülnek melyek felkavarják, sőt, ki is akaszthatják az ember érzelmeit. Az ilyenkor egyértelműen megmutatkozó feszültségekben is érdemes szem előtt tartani, hogy mi a békesség követei is vagyunk, mindenki irányában!

Áldott, örömteli karácsonyt kívánok neked kedves olvasó, függetlenül attól, hogy az Úr Jézus mikor született.

Köszönöm a megtisztelő figyelmedet.

Gondolataim az iszlámmal kapcsolatosan.

 

Mit kezdhetünk az Európában teret kapott iszlámmal. Nyilván az Írás (a könyv, ahogy ők hívjak) Igazsága alapján, szükséges szembe helyezkednünk, csak nem úgy, nem olyan szeretetlen és kegyetlen módon, ahogy ők képviselik a saját vallásukat. Ezekkel a gondolatokkal a célom, a téma tovább gondolásának ösztönzése. 

A Bibliában az első kijelentést így olvassuk: "Nevezd nevét Izmaelnek, mivelhogy meghallá Isten a te nyomorúságodat. Az pedig vadtermészetű ember lesz: az ő keze mindenek ellen, és mindenek keze ellene; és minden ő atyjafiának ellenébe üti fel a sátorját” Ezt nem nagyon szükséges magyarázni, Az arab törzsek majd a négy fő kalifátus,igen az Iszlámról, van szó. Őszintén és lényeglátóan, amint azt már a Szentírástól megszoktuk. 

Szóval az van, hogy Európa és az itt élő kereszténység, egy széleskörű, és az élet szinte minden területét érintő, iszlám nyomással és az azzal járó kikerülhetetlen kihívásnak az elszenvedője, lett. (Több dolgot említhetnék, talán kilenc éve, írtam erről, hogy mi várható, ha nem teszünk ez ellen semmit. Sajnos mára minden igazolódott) Elégséges a keresztény templomok felgyújtása a keresztény értékek letaposása, és a megfélemlítésnek való megágyazást, szóbahoznom.  Például az idei karácsonyi vásár ellehetetlenítése, több nagyvárosban és az őslakosok vegzálása, valamint a minden területre kiterjedő bűnözés nagymérvű megszaporodása. Ne így legyen, de félő, hogy ez még csak a kezdet. Durva lapok vannak ebben a pakliban, ami szépen sorban, menetrendszerűen ki is lesz játszva. Mert azt azért nem gondolnám, hogy ezek a folyamatok nincsenek irányítás alatt. A muszlimok kezdetektől fogva, mint harcos nép, rátámadtak az idegen emberekre, gyarmatosították őket, ahol lehetséges volt iszlamizálták őket, és adók kivetésével kizsákmányolták őket. De, természetesen az iszlám megszálló aspektusát a szociológusok, politikatudósok, iszlám szakértők és történészek a mai napig legtöbbször figyelmen kívül hagyják. 

A Lényeg, erre a kihívásra, azt gondolom másként reagál a világ, azaz Isten létét elfogadni nem szándékozó, ateista emberek. Másként a zsidóság és megint másként az Egyház, bár azon belül is lesznek különbségek ennek a kihívásnak a kezelésére. A hozzáállásban már most láthatóak az eltérések. Talán a legfontosabb ott kezdeni, hogy a két különböző vallás gondolkozásának legsarkalatosabb pontja nem más, mint maga az ÚR Jézus Krisztus személyének mivolta. Azért fogalmaztam így, mert az iszlám világ elfogadja Jézus történelmi személyét, elfogadja, hogy Ő egy nagy proféta volt. De itt, meg is állnak. Az iszlám szerint Istennek nem lehet fia, ez képtelenség az ő hitrendszerükben. Számukra az, hogy Jézus Krisztus az Atya egyszülött Fia és egylényegű vele, tehát maga is Isten, olyan állítás, mint amikor az Úr Jézus, nem kevesebbet mondott, mint:” "Én és az Atya egy vagyunk" (János 10:30) Szóval abszurd, számukra. Ez, akkor ott (de sokak számára ma is), olyan hatalmas kijelentés volt, melynek fénye túl erősnek bizonyult, úgy, mint amikor egy sötét kamrában tartott embernek a hirtelen felvillanó fény, belevilágítva a szemébe, ilyenkor az nem segít, inkább elvakítja az illetőt. Jézus azt mondta az Istenségét elfogadó embereknek, az Őt követőknek, hogy Ő a világ világossága, és aki Őt követi az nem járhat sötétségben. Szóval, ahogy a kereszténységben Jézus Krisztus Isten és tökéletes ember mivolta, egy jól átlátott és megértett alapigazság, sokak számára ez felfoghatatlan, a látásukat hirtelen megvakító világosság miatt. Tovább haladva meg kell értenünk, hogy a világosság/a való igazság, feszültséget generáló tényező. Amig a muszlimok (képmutató módon) a békességről, Allah kegyességéről és beleszeretettéről szónokolnak, Jézus világossá tett, hogy Ő bizony nem békességet hozott, ugyanis, az igazság, aki Ő maga, egyben hatalmas kihívás is azoknak, akik nem kíváncsiak az Igazságra. "Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; és hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe. Aki inkább szereti atyját és anyját, hogysem engem, nem méltó én hozzám; és aki inkább szereti fiát és leányát, hogysem engem, nem méltó én hozzám. Aki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám." Az igazságnak ez az arca, csak a vallás maszatol. 

 De nem csak világvallás és világvallás között, hanem azokon belül is. Például az iszlámon belüli vallási feszültség abból ered, hogy a vallás ideális elvei és a vallás történelmi és politikai megjelenése sokszor nem fedik egymást. Ez nem egyedi az iszlámra, de ők járnak élen ebben: keresztényként, buddhistaként vagy hinduként is lehet valaki mélyen békés, és ugyanazon vallások nevében történtek elnyomások, visszaélések, vérengzések, háborúk. De tény, hogy nem véletlen a mondás, hogy az iszlám kard által terjed. (A kard népe) Úgy vélem abban megegyezhetünk, hogy a Szerető Istennek jelenleg, azaz a kegyelem korszakában, az a határozott akarata, hogy valós, gyakorlati szeretettel legyünk egymás felé. Még a máshogy gondolkozok felé is, sőt az ellenségeink felé is. De a békesség lényegi igazságát még a Korán is megfogalmazza:” Allah a béke.” “Nincs kényszer a vallásban” Korán: 4:128 „A béke jobb.” Persze a legtöbb muszlim ismeri a kegyetlen és irgalmatlan passzusokat is, csak arról nem beszélnek kifelé, mert számukra az Iszlám terjedése érdekében, szó szerint, minden megengedett. Ha szükséges egy "kaffirnak" (értsd hitetlenek, azaz nem mohamedánok) nyugodtan mellébeszélni is lehet.    

Sajnos gyakran azt tapasztalni, hogy amikor mi idézzük számukra a rendkívül ellentmondásos koránt és szembesítjük őket egy – egy szúra (fejezet) egy konkrét (ája) azaz versével. Akkor érvelésüket gyakran azzal kezdik, hogy mi nem tudjuk helyesen érteni a korán passzusait, mert nem vagyunk arabok, s mivel ők csak az eredeti arab Koránt fogadják el, igy például a magyar fordításokat, (más fordításokat sem) nem fogadják el, mint hiteles Korán, számukra ezek csupán értelmezések/magyarázatok, vélemények. Ebből pedig az következik, hogy a kompromittáló, kényelmetlen, zavarba ejtő számonkérésekre, még csak válaszolniuk sem szükséges.  De ha válaszolnak is, az inkább megmagyarázás, mintsem igazi magyarázat. A Korán, a többi valláshoz képest egyedülálló módon konkrét és feloldhatatlan ellentmondásokkal van tele. Számos szúra szól pozitívan és negatívan, békés üzenettel, majd ártó szándékkal. Természetesen azokat a fejezeteket, verseket, amelyek a koránra rossz fényt vetnek, kimagyarázásra kerülnek, vagy egyszerűen a nyugatnak szánt verziókból (online is) kihagyják. Fontos megemlíteni, hogy a muszlim világ, a Korán értelmezéséhez maga is használ a hagyományokra épülő, évszázadokon át összegyűjtött segítséget, ezeket hadíszoknak nevezik. De ezek elfogadásában, használatában is különbségek vannak az Iszlám szunnita és síita ágán belül is. Rengeteg lehetőség adódik így a dolgok kimagyarázására.  

Meggyőződésem, hogy amikor bárki, a vallási (de bármilyen más) nézetkülönbségeket erőszakkal, a más véleményen lévő ember félreállításával szándékozik kezelni, leginkább sátán, az embergyilkos van a háttérben. Róla mondta Jézus, hogy nem mást csinál, mint ami a lényege, hogy lop, pusztít, hazudik, és hogy embergyilkos. Bárki bármilyen valláshoz is tartozik, ezt nem engedheti meg magának. Istenre hivatkozva senki nem likvidálhatja a másik embert, annak hitéért vagy esetleges tudatlanságáért. Hála van a szívemben mert voltak és vannak, akik nem a manipulált tömeggel, hanem a józan és gondolkozni képes, a saját hitrendszerének az ütköztetésére kész emberek útját, helyeslik és követik.

Befejezésül nézzünk meg egy fontos szellemi alapelvet a Bírák könyvéből.: „Add ki fiadat, meg kell halnia, mert lerontotta a Baál oltárát és mert kivágta a berket, amely mellette volt. Joás pedig monda mindazoknak, akik körülötte állának: Baálért pereltek ti? Avagy ti oltalmazzátok-é őt?” A biblia, itt ebben a gondolatában egy olyan általános szellemi igazságot fogalmaz meg, amely egyértelműen leülteti azokat a bármilyen hitrendszerhez, valláshoz tartozó, a problémákat erőszakkal megoldani szándékozó vallási fanatikusokat, akik amúgy vallási túlbuzgóságukban a másik ember életét követelik, akarják elvenni. Az Újszövetség a kegyelem és a felebaráti szeretet embersége, viszont ezt nem engedi meg. Tehát Isten nem kell megvédeni! Egyszerűen nem szorul rá, hogy megvédjük Őt. Tudjuk, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet, a Szentírás alapján, ezért világos, hogy abszurd azt gondolnunk, hogy Istent meg kell védeni a híveinek. Itt most nem térek ki Uzza esetére, mert ott más volt a probléma. De Gedeon története remekül kiábrázolja ezt a tényt. Egyetlen egy vallás követőjének nem szabad azt gondolnia, hogy bizonyos helyzetekben neki szükséges megvédeni az Istenét. NEM és NEM és NEM. Isten, ha Ő isten, akkor majd megvédi magát, nem az embernek kell Őt megvédeni. Tehát ebből a felismert tényből fakadóan, bátran kijelenthetjük, hogy se egy muszlimnak, de egyetlen más vallás fiainak sincs megadva az a lehetőség, hogy embertársát, aki történetesen nem abban hisz, mint ő, elkezdje bántalmazni, vegzálni, vagy kioltani az életét. Azt gondolom ennek igazságát, nem annyira a keresztények felé szükséges propagálni, még ha fésülni való akad bőven közöttünk is s szeretet terén.

Természetesen meg kell említenem a félreértés elkerülése miatt, nem vagyok szeretetlen a muszlim embertársaim felé sem, nem általánositok, semmikép nem vagyok iszlamofób és tisztában vagyok azokkal az ígéretekkel és áldásokkal is, amelyekbe a jövőben fognak belépni a Szentírás ígérete alapján, de addig is, az Úr szava világos:”Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól, és a másik a szabadostól. De a szolgálótól való test szerint született; a szabadostól való pedig az ígéret által. Ezek mást példáznak: mert azok az asszonyok a két szövetség, az egyik a Sinai hegyről való, szolgaságra szülő, ez Hágár. Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonlatos pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál. De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindannyiunknak anyja, Mert meg van írva: Ujjongj te meddő, ki nem szülsz; vigadozzál és kiálts, ki nem vajúdsz; mert sokkal több az elhagyottnak magzatja, mint akinek férje vagyon. Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk. De valamint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerint valót, úgy most is. De mit mond az Írás? Űzd ki a szolgálót és az ő fiát; mert a szolgáló fia nem örököl a szabad nő fiával. Annak okáért, atyámfiai, nem vagyunk a szolgáló fiai, hanem a szabadoséi.” (Károli) 

Jelenleg a muszlim embertársaink jó része, úgy véli, mivel vallásuktól és a Korántól is felhatalmazást kaptak, ha kell harc és életük feláldozásával is, de vissza kell venniük amit szerintük Izsák elvett tőlük. Zárásként azt gondolom teljesen megáll az amit a Biblia mond számunkra, Szeretettel legyünk, egy két intés után, ha nem hallgatnak az igazságra, lepjünk túl, hiszen nem mindenkié a hit, lehet vele szemben is állást foglalni. Szóval érdemes átgondolnod a dolgokat, már csak azért is, mert az Úr Jézus azt tanította, hogy a fát annak gyümölcseiről, pontosan felismerhetjük. Akkor nézzük is meg a tényeket: Jézus bármerre járt, megáldotta meggyógyította megvigasztalta és szabadulást adott az embereknek minden gyötrés alól. Minden szavában és cselekedetében, szeretetet közvetített, és szorgalmazta az emberek valós kapcsolatát az Atyával, Önmagán keresztül. Elemben mit látunk a Korán (nem hogy mit mond elsősorban, hanem mit cselekszik a követője) és Mohamed oldalán, háborút, vért, rombolást, megfélemlítést, és fájdalmat és mit látunk ott azokban az országokban, ahol az iszlám van hatalmon, vagy jelenleg nyugat Európában? Szóval gyümölcs tekintetében nincs több kérdésem. 

Köszönöm a figyelmedet.    

       

Gyűrődések, és foltok a menyasszonyi ruhán.

 

Az egyetemes Eklézsiát a világból kihívott emberek gyülekezeti közösségét a Szent Szellem készíti és öltözteti fel a vőlegény számára. Már az is komoly károkat okozott és okoz, hogy a vallási tradícióinkból, hagyományainkból hozzávarrtunk a Szent Szellem által készített menyasszonyi ruhához. De nem álltunk itt meg, hanem bizonyos tevekénységeinkkel foltokat és gyűrődéseket hozunk létre ezen a gyönyörű ruhán. Ne legyen félre értés, teljes szívemből hiszem, hogy Isten, amit elkezdett bennünk és így az egyházban is, azt viszi a teljes délig, befejezve rajtunk az Ő dicsőséges munkáját. Hiszen tudjuk, hogy ami az embereknek lehetetlen, az Istennél lehetséges. Mégis beszélnünk szükséges, olyan dolgokról, amiket helyre kell rakni és ha kell, fel is kell számolni, a közösségeinkben. Számos helyen nincs kellő hangsúly téve a Krisztusi jellemformálás fontosságára, ami erkölcsi és morális gondokat és szerteágazó károkat okoz, mind a közösségekben, a kapcsolatokban, érintve a házasságokat is. Én azt tapasztalom húsz, harminc éve, sokkal komolyabb erőfeszítések történtek, ennek megelőzésére. Egyszerűen azt látom, mélyebb bibliatanulmányozásra, és konkrétabb tanítványosára van szükség, amennyiben a helyreállást és a növekedést szorgalmazzuk.

De nem csak a nyájnak, hanem a vezetőknek is szükséges a helyreállás, a megújulás és a köreikben tapasztalt hiányosságok és más káros, nem jó gyümölcsöket hozó gyakorlatok és példák újra értelmezése és felszámolása. Például gondolok itt, - a szolgálati hivatalokkal és címekkel való visszaélésekre, - az ajándékok körüli zavarokra, -a jogok és kötelezettségek újra tisztázására. -Az egyházban lévő, más vezetők által is elismert és kiküldött, szolgálatok megerősítésére, leginkább a felügyelet nélküli önjelölt, irgalmatlan és szeretetlen, sokszor törvénykező "szolgálatokkal" szemben. De ide tartozik -a tekintélyrend és -az anyagi élet bibliai igazságainak a leporolása és ha szükséges, akkor az újra értelmezése, legalább az elmúlt ötven évben megnyert világosság fényénél. Valamint a jövő érdekében, igen nagy szükség volna -a kereszténység bibliai kereteinek, határvonalainak és felfedezett igazságainak hangsúlyozására, továbbadására és védelmére. Mert nyilván nem csak helytelen vallási hagyományokról és egyházi gyakorlatokról beszélhetünk csupán. Tudom, egyéni és gyülekezeti szinten is komoly árra van ennek a jövőbe való befektetésnek. Megalázkodás, megtérés, kényelmetlenség, izzadság, esetleges padlózás-majd felkelés, túrni tudás, és ami a legfontosabb, visszatalálni az Isten felé való első szeretetbe, és az emberek szeretetéhez, amiről sajnos az emberek leszokófélben vannak.