Ha hívő vagy, és az is akarsz maradni!

Gondolatom, a hívő és a gyülekezet kapcsolatáról. Be kell látnunk, valószínűleg, ameddig, Krisztus teste az eklézsia épül. Mindaddig az emberek számos és különféle gyülekezetekbe fognak járni. Ez összeegyeztethető azzal, hogy noha egy test vagyunk, mégis a testnek sok (és igen különböző) tagja van. Például van, ahol a karitatív tevékenységre kerül a nagyobb hangsúly, éppen így egy másik gyülekezetben a dicséret és az igeszolgálat van a középpontban. Megint másik családiasabb, és az egy másfelé való szeretetbeli szolgálatra fókuszál. De minden Isten akarata szerinti gyülekezetben, kisebb nagyobb mértékben, a különböző területeken belül, de megtalálható az Isten akaratának való engedelmesség, és annak hirdetése, mindenki irányába. Valamint számolnunk kell az egyéni hívőkhöz köthető elvárásokkal, ragaszkodásokkal, személyes lehetőségekkel, és más feltételekkel, melyek mind befolyásolhatják, hogy ki milyen közösséget választ, ahol a hívő életének gyülekezeti részét, megélni szeretné. (bár sok esetben ez már eleve Isten vezetése is.) Azt gondolom, hogy amelyik kertben, el lett ültetve a virág, az Isten akaratából, (tehát ahol a megtérés történt) az legtöbbször meg is egyezik Isten akaratával, a földi vándorlás, teljes idejére. Nem mondom, hogy ez egy fixen, mereven, bepecsételt keret. Van, hogy Isten vezetése, vagy az életkörülmények változása, a gyülekezettel való kapcsolatban is változást hoz. De szeretném kiemelni! Kulcsfontossága miatt, igen alaposan és imádkozó szívvel kell átgondolni és gyakorlatba ültetni, ha ilyenre sor kerül. Ez is egy olyan terület ahol nem nagyon engedheted meg a mellélövést. Itt kitérnék egy mondat erejéig, arra, amikor, akár egyénileg, de leginkább (az egymásra hatás miatt) csoportosan állnak fel, bármilyen vélt vagy valós ügyre hivatkozva, és akarják elhagyni a gyülekezetet, azaz szakadást generálnak. Nem tartom Istentől valónak az ilyen lépéseket. Átéltem és ma is az a véleményem, mint annak idején. Minden gyülekezetnek vannak jó és kevésbé jó oldalai, van, amit jól és van, amit kevésbé jól végez. Valamint olyan is van, hogy akár egyszer, akár többször elront dolgokat, nem a legjobb lépést/döntést hozza egy-egy dologban. Mindig mindenben a 100% elvárása, akár a vezetőktől, akár egy gyülekezet egészétől, véleményem szerint kegyetlenség. Erre egyszerűen a megváltásunk jelen idejében, képtelenek vagyunk. A másik gyakorlati észrevételem, attól hogy Istent nem keresve, valaki bölcsesség nélkül, érzelmi vagy más okból, elhagyja a gyülekezetét, attól még semmi sem fog változni azon a területen ahol változást szeretne elérni, sőt, amennyiben helyes volt a meglátása, távozásával, leginkább pont hozzájárul a probléma fennmaradásához. Hiszen ha bezáródik a „fiók” azután, mind a behelyezés mind a kivétel, lehetetlené válik. De hogy visszakanyarodjak. Szeretném kiemelve megfogalmazni a lényeget! A névleges vagy passzív gyülekezeti tagság nem sokat ér. Egy igazi hívő ember, aki az is akar maradni, nem elégedhet meg egy passzív gyülekezeti tagsággal. (ezt most magamnak is megfogalmazom, mert Isten rám pirított, hogy igen elhanyagoltam a gyülekezetbe járást, különféle okokra hivatkozva. Pedig próbáltam felmenteni magam, elhihetitek. :) ) Az a helyes, amikor egy hívő ember az életét, a gyülekezet közösségével való kapcsolata, folyamatosan és egyre mélyebben meghatározza. Ha a gyülekezete egyben életterévé is válik, amennyire ez lehetséges. Hiszen leginkább a családja után, ez az a hely, ahol a Szent Szellem működni akar benne és általa. Ez az elsődleges hely, ahol fejlődni és kiteljesedni tud. Ez az a hely ahol leginkább dolgoznak rajta a saját épülésére, és ez az a hely, ahova ö is befektethet a szolgálatával és minden más módon, Isten akarata szerint, hogy a gyülekezete egyre erősebb, egyre szebb, egyre virágzóbb és jó illatú legyen.

„Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak! Mint a drága olaj a fejen, amely aláfolyik a szakállon, az Áron szakállán; amely lefolyt köntöse prémjére; Mint a Hermon harmatja, amely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!”

Még egy két mondat.

Ha bármi okból jelenleg nincs gyülekezeti otthonod, ne tűrd el ezt a helyzetet, mert ez nem Isten akarata, és szellemi szempontból is veszélyes.

Mit tegyél: Elsőként vidd Isten elé imában, és fejezd ki, hogy ezen a területen is benne bízol és be akarod tölteni az Ö akaratát. Ha ezt szívedből megtetted, állj fel és átgondolva és figyelembe véve a lehetőségeket és az orientációdat, addig ne nyugodj, míg ezt, egy hónap alatt el nem intézed. Ne halogasd.

Ha már van közösséged: Adj hálát érte! Ez mellett tegyél meg minden telhetőt, hogy felismerd, hogyan és miként tudod a gyülekezet áldásait Isten akaratában átvenni a magad számára, és hogyan és miként tudsz te áldás lenni a közösséged tagjai és egésze számára.

Ha van közösséged, de a szellemedben folyamatosan azt érzed, hogy nem vagy a helyeden:

(Nem sértődésről és érzelmi felindultságról beszélek)

Az első, mivel a tudomány és a bölcs döntés, az írás szerint a tanácsosok véleménye által elősegíthető, ezért ne habozz átbeszélni akár két-három tapasztalt testvéreddel is ezt a problémát. Természetesen nem ők azok, akiknek engedned kell hogy helyetted döntsenek, és valószínű nem is akarják átvenni az életedben a Szent Szellem vezetését, de érdemes megfontolni a véleményüket. Azt hogy imában keresd, Isten vezetését, gondolom, meg sem kell említenem. Az a tapasztalat, hogy a felállási szándék késztetése, legtöbbször, nem bizonyul Istentől valónak, de ezzel nem mondom azt hogy nem lehet ilyen vezetése egy Istenfélő az Úrra figyelő hívőnek. Ha pedig élethelyzet változás miatt kell a gyülekezetváltáson gondolkoznod, meggyőződésem, ebben is kapsz útmutatást, ha kérsz. Ezt a terhet sem kell egyedül hordoznod.

   

Köszönöm a figyelmeteket

J.C. Ryle: Legyetek szentek! /könyv ajánló/

Igazán sok lehetőségem volt a nyár folyamán olvasgatni és úgy gondolom visszatekintve elég jól éltem is a lehetőséggel. Több remek írás és téma mellett azonban most csak egy könyvet emelnék ki. Mely itt fent a világhálón is  olvasható. J-C-Ryle-Legyetek-szentek Mivel témájában olyan remek és abszolúte aktuális írás melyről meggyőződésem hogy minden keresztény irányzathoz tartózó hívőnek áldott és hasznos igazságokat tartalmaz. Ezért felekezeti háttértől függetlenül ajánlom mindenkinek a mű elolvasását és tanulmányozását.

"Megvagyok győződve arról hogy minél több világosságunk van annál inkább látjuk bűnösségünket. Minél közelebb kerülünk a mennyhez annál alázatosabbak vagyunk."
J.C.Ryle

"Egy kisgyermeket könnyen lefoglalnak és elszórakoztatnak  cifra játékok babák és csörgök mindaddig amíg nem éhes.Amikor azonban éhséget kezd érezni a bensőjében akkor semmi más nem elégíti már ki csak az étel. Éppen így van ez az ember lelkével is."
J.C.Ryle

Köszönöm a figyelmeteket. 

Mi is az Isten akarata!

Nekünk hívőknek nem szabad követnünk a világban elfogadott Isten beszédével, ellenkező azzal szembehelyezkedő cselekedeteket és magatartásokat.De épp úgy nem tolerálhatjuk azokat a hitgyakorlatokat, sem amelyek el vannak terjedve a különböző keresztény felekezetekben és gyülekezetekben. Melyek ugyan úgy ahogyan a világ bűnei teljességgel elfogadhatatlanok és utálatosak Isten szemében. Ezek a vallásos Isten igéjével nem alátámasztható holt cselekedetek mindig minden időben csak akadályozták a Szent Szellem munkáját és így Isten akaratát.
Nagyon sok olyan helytelen igeértelmezés tradíció és vallásos okoskodás hálózza be a Krisztus követni szándékozó hívőket  Ezek gátolják fejlődésüket hitben való növekedésüket, sőt sokszor olyan területre vezetik őket ahol még az örök életre való elhívásuk azaz az üdvösségük is veszélybe kerül. 

Nekünk csak úgy, mint a Béreában élő hívőknek /Apcsel/ naponként tudakoznunk, kutatnunk kell az írásokat az Isten beszédét, hogy megbizonyosodjunk, hogy amit nekünk tanítanak Isten akaratának nyilvánítva, azok valóban a mindenható Isten reánk vonatkozó elvárásait, és akaratát képviselik. Vagy valami egészen mást. Nos bármelyik felekezethez vagy gyülekezethez tartozzunk is, van egy nagyon komoly figyelmeztetés a számunkra Isten igéjében. Az pedig arra int, hogy se, ne tegyünk hozzá, se el ne vegyünk belőle, valamint semmiképpen ne csűrjük csavarjuk el a saját vesztünkre, mint azt bizonyos tanítok, teszik. Itt szeretném megjegyezni elég nekünk a saját gyülekezeti szemüvegünk rendszeres tisztítása egyszerűen, nem engedhetjük, meg hogy e szükséges cselekedeten kívül még eretnek és Isten akaratától távol lévő tanításokkal mérgezzük magunkat. 
Döntsd el hogy csak Isten igéjének vagy hajlandó engedelmeskedni és semmi másnak.
Semmi olyan emberi akaratnak törvénynek és látásnak semmi olyan tradíciónak hagyománynak, még ha több ezer éves is egyszerűen nem kell engedelmeskedned, ha az igazolhatóan szembehelyezkedik Isten, kinyilatkoztatott beszédével, ami nem más, mint a teljes szentírás. 
Megmondom miért fontos ez. Azzal gondolom senkinek, nem mondok újat, hogy mint hívő ember is meg fog állni egyszer Isten előtt megítéltetni. De azt gondolom, sokan nem tudják vagy hajlamosak elfelejteni, hogy az ítélet alapja mércéje nem más, mint az Isten beszéde az Írások, azaz a kanonizált könyvek a biblia kijelentései. Az Isten beszéde és nem más! Ez az egyedüli mérce minden ember számára. Kérlek emlékezetek a következő igeversekre velem együtt. Az első a János evangéliumának ötödik részében van megírva a 22. versben. Valamint a nyolcadik fejezet 15. verse: „Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;”
Tehát az Atya Isten átadta az ítéletet fiának Jézus Krisztusnak. A második hogy Jézus
nem azért jött hogy kárhoztasson, hanem hogy megmentője üdvözítője legyen a benne hívő embereknek. Ezért megjegyzi, hogy Ö nem ítél senkit. Tehát az Atya a Fiúnak adta az ítélettételt a Fiú viszont nem ítélni jött. De egy rendkívül fontos tényre felhívja a figyelmünket.
„És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.
Aki megvet engem, és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szóltam  az kárhoztatja azt az utolsó napon.”
Kérlek, figyeljétek, mit mond az Úr Jézus! Ami kárhoztat az-az Ö beszéde, azaz Isten beszéde a Szentírás. Ez az, ami világosan és egyértelműen fog minket megítélni, mégpedig aszerint  hogy cselekedtük e az abban megírt Isteni akaratot vagy félre dobtuk az Isten akaratát. Nem tudom kellően hangsúlyozni éppen ezért a fent vázolt tény miatt, hogy legyél kész megvizsgálni, hogy amit Isten akarataként fogadtál el az valóban az e.Vagy csupán holt vallásos cselekedet egyszerűen egy emberi akarat, amely vallásos túlbuzgóságból, tradíciókövetésből és sokszor szándékos félremagyarázásból ered. 
A tét sokszor nem kevesebb, mint az egyéni üdvösség. Az Isten akarata szerinti hívő élet.

A folytatásban tervezem, hogy részletesebben kitérek azon pontokra melyeket Isten akarataként, állítanak a hívők elé a keresztény világban de, annak jogosultságát az ige alapján nem tudják igazolni, csupán tradíciókra és szubjektív igemagyarázásokra hivatkoznak.
Nagyon nem mindegy hogy mit fogadunk el Isten beszéde akarataként.
Azon a bizonyos napon semmilyen vallásos cselekedet semmilyen tradíció nem fog tudni minket igazolni és megtartani. Csak és kizárólag Isten beszéde annak ismerete és annak megtartása.  

Átolvasandó Igeversek:


János ev: 5,22
János ev: 8,15
János ev: 12, 47-48
Jelenések : 21,18-19
2 péter lev 3, 16

Köszönöm a figyelmedet Isten áldása legyen az életeden.

Gondolatom a nyitottságról.

Kedvelt időtöltésem lett a könyveim olvasgatása mellett hogy számomra hiteles blogokat látogatok, melyek tartalmukkal igen sokat segítenek, hogy bizonyos dolgokat, területeket még tisztábban és még inkább reálisan lássak. Sok esetben a más vonalon más látással rendelkező testvéreim írásai igazi ösztönzést adnak egy-egy téma további kutatására, boncolgatására. Valamint rendkívül értékes segítséget adnak, hogy látásom sokkal inkább széles spektrumú, mondhatni a más fejével gondolkozó is legyen.

Úgy vélem ugyanis, hogy Isten igéjének fényénél egy-egy téma tanulmányozásánál érdemes a saját szemüvegünket kicsit félre tolni és megvizsgálni, más hitelre méltó emberek gondolatait is, mert ezzel tapasztalatom szerint igen látványos előrelépést élhetünk meg valamint rengeteg úgymond "vakfolt" is eltűnik, amelyek bizony jelen vannak gondolkozásunkban bármely felekezethez is tartozzunk. Megfigyeltem, hogy szinte mindenki, tartozzon Krisztus testében bármely felekezethez/gyülekezethez az évek során akaratlanul is kialakít egy úgynevezett felekezeti szemüveget magának. Nos, ez még nem tragédia nincs is ezzel semmi baj, legalábbis a keresztény élet első éveiben. Hiszen a növekedés részeként szükséges, hogy tápláljanak bennünket. S mint tudjuk, minden családban másként főznek még akkor is, ha az alapanyagok azonosak is. Később, viszont amikor egy hívő ember felnövekedik és már a keményebb eledel megemésztése sem okoz neki problémát. Elkezdi megérteni, felfedezni a helyét Isten munkájában. Általában ebben az időszakban, felismeri ezt a bizonyos "szemüveget" magán. Ez mindenképp az érettségére mutató jel lesz. Amennyiben pedig a Szent Szellem vezetésében felismeri, hogy mikor szükséges e szemüveg megléte mellett is meglátni, felismerni azokat a látásokat, amelyeket Isten még megmutatni szeretne számára. Akkor mind az Úrral való kapcsolatában mind a hitéletében egy újabb mérföldkövet hagy el és egy még izgalmasabb időszakba lép be.

Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy nem vagyunk malacok, akik mindenevők. S az igének engedve szükséges megmaradni abban, amiben megtaníttatunk. Ahogy az ige int is minket:"Kérlek pedig titeket atyámfiai, vigyázzatok azokra, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak a tudomány körül, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el." a botránkozást okozó és szakadást kiváltó tanításokat pedig valóban lelepleznünk, és elutasítanunk kell. Az ilyenek közül, több kifejezetten gonosz szellemek tanítása. "Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi."  Tehát a mi feladatunk előbb-utóbb, Isten vezetésében az lesz, hogy Isten beszédéből se el ne vegyünk, se hozzá ne tegyünk a „szemüvegünk" miatt.  Viszont nyitottságunkban ne essünk át a ló túloldalára sem. Ne fogadjunk el az Isten igazságával szemben álló emberi parancsolatokat, vélelmeket, se ördögi bölcsességgel átitatott eretnekségeket.  

A mi feladatunk a hívő élet növekedésében a személyes és rendszeres táplálkozás. A tejnek itala után a rendszeres kemény eledel emésztése. Melyet nem feltétlen mindig otthon és nem biztos, hogy előre puhítva fogunk megkapni. Isten ugyanis ahhoz, hogy tanítson, elvezessen az életedre vonatkozó aktuális igazságokra, megtartotta magánál annak szabadságát, hogy bármit és bárkit, bármikor felhasználhat a velünk kapcsolatos tervei elérésében.  

 Köszönöm a figyelmed.

Iránytű...

Kinek higgyek végül is?
Annyi vallás van, melyikre figyeljek?

Legelőször is talán azzal kezdeném….Két dolgot mindenképpen érdemes elválasztani Kik tartoznak keresztény felekezetekhez és kik nem.Vegyük azokat, először akik nem… hisz ott nincs miről beszélni…ilyenek  a mormonok , az unitáriusok,a Russelisták / azaz  a Jehova tanúi/ és általában mindazok bármi is a nevük, akik tagadják Jézus Krisztus véráldozatát,testi megszületését  ,és egyáltalán Isten beszédének bármelyik központi igazságát .. Tehát az indiai és ázsiai vallásokat nem is említem, mert nem ismerik el  Jézus Krisztus egyedül valóságát Istenségét…/Szerintük tiszteletre méltó de csak egy a nagy tanítók között./   Azok az embertársaim akik ilyen csoportokba,és közösségekbe járnak lehetnek nagyszerű emberek ,de ez nem mentesíti őket azon felelősségük alól amit az Ige kér tőlük, történetesen azt hogy meg kell vizsgálniuk a teljes szentírás alapján hogy mit is tanítanak nekik! Valamint amit János apostol ajánl: "Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok meg a szellemeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba."

A keresztény felekezeteknek azokat nevezhetem, akik ahogy az ige mondja: Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.

Tehát  ha én találkozok egy hívővel ,engem igazából nem különösen érdekel hogy milyen címke van kiragasztva rá , római katolikus, katolikus karizmatikus,református evangélikus,  vagy a   biblia alapján a  a felnőtt keresztséget  tanítók : baptisták, pünkösdiek karizmatikusok,.fundamentalisták, teljes evangéliumiak, szabad keresztények

Nekem Jézus a példaképem : Ö felnőttként hitből Istennek engedelmeskedve Keresztelkedett meg és azt mondta a meglepődött keresztelő Jánosnak: „Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor enged néki” Jézus a nékünk szót azért használta mert mint egy példát hagyott  hogy akik öt követik Azoknak így illik betölteni minden igazságot…

De visszakanyarodva, mint mondtam nem a nevek, számítanak.. Mert mint tudjuk minden felekezetben, vannak olyan emberek, akik képmutatóak Akik érdekes módon csak néhanap és akkor is csak pár órára keresztények. Mikor is épp Istentiszteletre, templomba, mennek.Ezek az emberek minket lehet, hogy be tudnak csapni, de Istent soha!!!S hogy ki ilyen ember azt végső soron nem én döntöm, dönthetem el Hanem az Úr Jézus  aki a szíveket vizsgálja.: „Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, a ki Krisztus nevét vallja”

Tehát hogy ki üdvözül ki valóban Isten gyermeke és Jézus Krisztus követője Ezt végső soron Isten dönti el egy emberről, persze véleményünk nekünk is lehet.Engem megnyugtat az a tény hogy Isten ismeri az övéit, akiket pedig mi arról Ismerhetünk meg hogy azt látjuk életükben egyre inkább elállnak a bűntől mert egyre inkább megtartják Isten beszédét .

„A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, és én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.”

Tehát a mi feladatunk ismerni az igét. /és nem az emberi okoskodásokat és tradíciókat/
Valamint megtartani, cselekedni, engedelmeskedni….Így Isten azt ígéri velünk, van, kijelenti magát nekünk és szeret minket…..Ebben az állapotban lényegtelené válik a címke és az is hogy ki mit gondol…

Milyen közösséghez tartozol?

Szinte mindig ez az első kérdés milyen közösséghez tartozol… mintha ez fontosabb lenne mindennél.

Szerintem a  nevek a címkék másodlagosak, egyetlen egy sem  jogosít fel, arra hogy Isten előtt megálljunk. Egyetlen egy felekezet vagy egyház nem tud üdvösséget adni, legfeljebb a neki adott és alkalmazott világosság szerint vezetheti azokat az embereket, akik tagjai lesznek. Fontosabb hogy az igét helyesen hasogatva a Szent Szellem vezetésében értelmezem , nem kiragadva nem megmásítva sajátos szubjektív belegondolással.   Hogy megéljem  a nekem adott világosságot  beépítsem a szívemhez eljutott kijelentést ez ami igazán fontos.
Vallom hogy mindent  meg kell vizsgálni ,de nem mindegy hogy vizsgálatunkat milyen szellemben végezzük.
Vannak akiket alaptalan félelmek előítéletek válásos hagyományok tanrendszerei kötnek gúzsba. Megint mások felelőtlenségükben még a szentírás alapvető kijelentéseihez sem ragaszkodnak.

Az Isten beszéde szerint világosságra, kijelentésre nézve a gyülekezetek között különbségek vannak. Érthető hogy példának okáért a "szem" számára nem feltétlen megszokott a testben a "térd" feladata és funkcióvégzése. Mégis a test vérkeringésében kétségtelen benne van és az egészséges test számára nélkülözhetetlen mindkét tag.

Személy szerint minden olyan közösséget felekezetet gyülekezetet Krisztus testének tartok ahol hirdetik a megtérést az újjászületést  a teljes Írás elfogadását és útmutatásainak való alárendeltséget.

De hogy válaszoljak a kérdésre is. 89 nyarán Budaörsön tértem meg abban a gyülekezetben amiből a későbbi hit gyülekezete növekedett fel. Mind a mai napig ezt tartom szellemi otthonomnak és folyamatos hála van a szívemben Isten felé azért a munkáért amit Német Sándor vezetőlelkész és a gyülekezet vezetősége végez.