A legális és az illegális átok

Gondolataim az átok témájában.

A mai napon az átok imákról, az „ima kommandókról”  és egyáltalán az átokkal kapcsolatosan gondolkozom az ige fényében. Nem egy egyszerű téma, és ahogy lenni szokott

igen sok a félre értés is.  Egyetérthet e Isten az ilyen imával? Van e létjogosultsága?  Nos annak a fényében, hogy az Ige egyértelműen állítja, hogy mi keresztények áldásra vagyunk elhívva, áldást venni és áldást adni! Talán az azonnali válaszunk az kéne, hogy legyen, ennek nincs igei alapja egy hívő életében.

Ezzel így ki is egyeznék, de akkor bizony egy-két igeverset, igaz történetet ki kéne törölnünk a bibliából. Amit ugye egy hívő ember sem gondolhat komolyan.

Nos vágjunk bele, de mindenképp tudatosítanunk kell magunkban, hogy Isten nem humanista, azaz abban az értelemben nem, ahogyan az ember isteníti magát és isten beszédéről hallani, sem akar. A humanista gondolkozásban az ember mindennek a mércéje, de egy bibliát ismerő ember tudja, hogy ez a filozófiai gondolat nem más, mint istenkáromlás. Igaz istenről hogy kifejezhetetlen szeretettel szereti az embert, még a bűnbe esett embert is. De ebben a szeretetében igazságossága is töretlenül ragyog, és egy picit sem veszít mindenkori és mindenkire kiterjedő érvényességéből. Isten az Isten és egy teremtmény soha, de soha, nem tud a teremtője helyébe lépni! Sátán bukását is egy ilyen gőgős, felfuvalkodott elképzelés okozta voltaképp, amikor is Isten akaratával nem egyező módon akarta önhatalmúlag felemelni magát.

„Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibük hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.” 

Ennek alapján most már jobban látjuk, hogy az embernek meg kell értenie és meg kell hajolni Isten véleménye / beszéde előtt.  Persze választhatja azt is, hogy felfuvalkodva, ellene áll. De ennek nem sok értelme van, mint azt látjuk a történelemből, a nemzetek a családok és az egyének életéből. Hiszen azt látjuk, hogy a bűn, a sötétség, a fajdalom az igazságtalanság, ha istent kizárjuk a mindennapi életből, mennyire felerősödik, és pusztítva rombol mindent, amit ér. Ez bizony nem áldás hanem átok. 

Tehát isten nem humanista gondolkozású, sőt, egyáltalán nem emberi gondolkozású, noha ismeri az ember minden gondolatát! 

’Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útiatok az én útaim, így szól az Úr!

Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” 

Ennek fényében már másként fest sok eddig félre értelmezett igerész, de hogy jobban megérthessük ezeket, a dolgokat mélyebbre kell ásnunk az igében, mert ha nem tennék, akkor esetleg istent olyannak látnánk, mint aki szeretetlen, kegyetlen, sőt gyilkos és vérszopó, ahogy egyes ateisták ezt szüntelen hangsúlyozzák.  Erről bővebben már itt a blogon is írtam.:Itt, elolvashatod.

Nézünk most meg egy-két bibliai verset.

„Lásd, én adok ma előtökbe áldást és átkot! Az áldást, ha engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, amelyeket én e mai napon parancsolok néktek; Az átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, és letértek az útról, amelyet én ma parancsolok néktek, és idegen istenek után jártok, akiket nem ismertetek.”

Tehát az átok létjogosultsága egyértelmű, és rögtön meg is állapíthatjuk, hogy bizony ez rengeteg embert érint, akár elfogadja ezt a tényt akár nem.

„Amiatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.

Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle. Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.

Legyen az néki palástul, amelybe beburkolódzik, és övül, amellyel mindenkor övezze magát. Ez legyen jutalmuk az Úrtól az én vádolóimnak, és akik rosszat beszélnek az én lelkemre.”

„Ha meg nem hallgatjátok, és ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátok reátok, és elátkozom a ti áldásotokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre!”

Itt megláthatjuk, hogy az ember döntéseivel/cselekedeteivel vagy áldást vagy, átkot erősít meg magán.

Egy viszont egészen biztos az átokkal kapcsolatosan, amit itt most időszerű megjegyeznem.

„Miképpen a madár elmegy, és a fecske elrepül, azonképpen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.”

Az átok, mint negatív szellemi realitás, a bukás óta végigkíséri az emberiséget a nemzetek a családok és az egyének minden életterületét érintve és befolyásolva. Csatornaként leginkább az emberek helytelen és Isten törvényével, illetve örök rendtartásával szembe helyezkedő, bűnös, lázadó, cselekedeteket használva.

Megtudtuk isten beszédéből, hogy az átoknak mindig oka van, és ha valahol az átok kiváltó oka nem valósul meg ott az átok, nem tud megmaradni, megtelepedni.

Most újszövetség idején, sokan azt gondolják, hogy az átkok ma már nem léteznek, és ha mégis, akkor azok minden bizonnyal a babonaság körébe tartoznak. Nos ez igen nagy tévedés! Ha vesszük a fáradságot és egy kicsit alaposabban, megnézzük az újszövetségi írásokat e témában, láthatjuk, hogy egészen az ég és a föld helyreállításáig találkozni ezzel a negatív, determináló, romboló erővel. Itt megjegyzem a legtöbb átok hatékonyságát és megtelepedését démonok is, segítik. Nem célom hogy mélyebben belemerüljünk ebbe a témába, de annyit mindenképpen meg kell értenünk, hogy az átoknak nem csak okkult /sátáni/ forrása van, ami illegális és isten ítélete alá lett vonva. Hanem létezik, legális, isten által kimondott, illetve általa jóváhagyott átok, mint büntető eszköz.

Nézzünk meg egy két verset.

 „Ha valaki nem szereti az Úr Jézus Krisztust, legyen átkozott! Maran atha.”

Ez Elimás esetében meg is valósult, amikor Pállal konfrontált. Ö mivel az igazság ellensége volt, egyértelműen nem szerette Jézust! Nézzük mi történt:

„Elimás, az ördöngős azonban (mert így magyaráztatik az ő neve) ellenkezik vala velök, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittől.

De Saulus, ki Pál is, megtelvén Szent Lélekkel, szemeit reá vetve,

Monda: Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szűnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani?

Most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetőket.

Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hűn, elálmélkodván az Úrnak tudományán.”

Nos Pál itt egy átkot mondott ki Elimásra, ez egyértelmű. De ez egy isten által jóváhagyott átok volt, amit abból lehet leginkább felismerni, hogy irgalmas volt. Nem egy lepecsételt megváltozhatatlan átok volt, hanem büntető jellegű, és csak ahogy az ige mondja is, egy ideig volt az a hatása hogy Elimás megvakult. Mi keresztények áldásra lettünk elhívva, áldásra és nem átkozásra. De ez nem azt jelenti, hogy a démonokkal tudatosan szövetségben lévő emberek, /legtöbbször okkult, erős emberek/ támadásait és igazság taposásait tolerálnunk, és engednünk kéne. 

Jézus, az apostolok, és a tanítványok is kígyókon és skorpiókon tapostak

amikor azok akadályozni próbálták istentől kapott vezetésüket/útjukat.

De tudom hogy sok kereszténynek ez butaság, hiszen még a „kígyók és a skorpiók” létezését is alig akarják elfogadni, nemhogy azokkal felvenni a harcot, a maguk és mások életében, a mi urunk Jézus Krisztus dicsőséges nevében.

Nem egyszer megkerestek már azzal, hogy egyes keresztények/gyülekezetek mi jogon/ milyen alapon mondanak ki átokimákat, és kezdenek szellemi harcba, hogy tudják ezt a szeretet nevében végezni. Nos a biblia alapján egy kereszténynek, mint sónak, azt a romlást amit az isten ellen lázadó, démonokkal szövetségben járó emberek szabadítanak erre a világra, és állítanak az igazság útjába, kötelessége a maga hitszintjén, és a meglévő kenetében/igeismeretében, gátolni/ felszámolni. Erre minden tanítvány hatalmat és megbízást kapott Jézus Krisztustól! Szerintem egyre nagyobb szükség mutatkozik ennek megértésére.

Befejezésül kanyarodjunk vissza az átokkal kapcsolatos legfontosabb igevershez a bibliában

amely így hangzik:

 „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ:

Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.”

Jézus a golgotai kereszten, amikor a mi bűneinkért ég és föld között megfeszítve volt, magára vette a bűneink minden következményét, és elszenvedte azt! Elszenvedte a halált, magára vette az átkainkat, és a testébe fogadta a mi betegségeinket, hogy mi az ő isteni szent életéből, erejéből, áldásából, dicsőségéből, részesedhessünk már ebben az életben rész szerint, és az örökkévalóságban pedig teljes mértékben. Áldott legyen a mi megváltó Istenünk!

Köszönöm a megtisztelő figyelmed.  

A posztjaimban hangosan gondolkozom annak teljes tudatában hogy rész szerinti igeismeretem és vakfoltjaim vannak. Ezért ha úgy látod hogy szükséges megjegyzést fűznöd és kapcsolódik az adott témához bátran tedd meg.  

         

Jézus vérének egyedülállósága 2.bejegyzés

Az előző bejegyzésben megállapítottuk, hogy az ember teremtettségéből eredően olyan  lény, aki egész élete során a szabad akarata ellenére is függésben marad teremtőjétől. Beszéltünk arról is hogy a mindenható Isten az ÉLET! Ö maga minden életnek a forrása, amiből az következik, hogy akármely teremtet lény Istentől az élet forrásától függetleníti magát. Azonnali következményként megjelenik életében a halál ami pontosan a teremtővel való szembekerülését a bűnbe állását a lázadás útjára lépését igazolja. 
Mennyire elgondolkoztató felismerni azt az igazságot a bibliából, hogy a halál nem megsemmisülést jelent. Ezen írásomban nem szándékozom a halállal, kapcsolatos igazságokkal foglalkozni. De a helyes bibliai látáshoz mindenkor szem előtt kell tartani hogy a halál semelyik megnyilvánulása nem jelenti az egyén megsemmisülését.

 Ennek igazolására csak egy igerészt nézzünk, meg noha egy tucatot is lehetne sorolni.
Isten határozottan megmondta, hogy a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyenek gyümölcsöt. /a biblia sehol nem mondja, hogy az a gyümölcs alma lett volna./
Mert ha mégis ennének belőle bizonnyal meghalnak, mégpedig azon a napon. Pár versel arrébb, viszont azt olvassuk, hogy Isten, aki hűvös alkonyatkor arra sétált szólította és beszélt az emberpárral. Ebből a tényből két dologra lehet következtetni. Vagy nem állt meg az - az állítás, hogy amely napon eszel, abból meghalsz. Vagy az amit az emberek sokasága gondol a halálról igencsak téves elképzelés. Mondanom se kell magam ez utóbbiról, vagyok meggyőződve. 

 - A biblia beszél a szellemi halál állapotáról. Amibe minden ember beleszületik így minden ember szelleme a megszületésének pillanatától az eredendő bűn miatt halott. Azaz nincs kapcsolatban az Élő Istennel, a teremtőjével. /ezért szükséges megtérni, amire Isten válaszképpen újjászüli az embert. Akinek a szellem így ismételten életre kell./

 - Beszél a fizikai halálról, amikor szintén nem megsemmisülés történik, hanem az emberi
lélek elhagyja a testi sátorát, azaz egzitál.

 - Valamint beszél a második halálról, ami maga a kárhozat a gyötrelem a teljes és örök érvényű elválasztódás mindattól, ami az ISTEN. Tehát az élettől, az igazságtól, a kegyelemtől, a világosságtól, a szeretettől, a békességtől, a szentségtől, végül is  az elkárhozott ember állapotában állandósul mintegy bepecsételődik az amit választott. Azaz az isten nélküli életet.
Így élt, ilyen állapotban halt, meg /ami tudjuk, nem megszűnést jelent, mint ahogy azt a materialista gondolkozás feltételezi/ és mivel a bibliából nem igazolható a tisztítótűz a purgatórium tanítása így az Isten kegyelme nélkül elhunyt ember megkapja a saját választását, és elkárhozik, kivettetik a külső sötétségre, és végérvényesen kizáródik a Teremtője a Szent és Igazságos Isten jelenlétéből. Na ez a kárhozat nem pedig egy fortyogó üstben lévő lubickolás, amit egy szarvakkal és patákon álló vörös lény kavargat.

Ezért mondja az ige:”Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, Örök élete van: és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az ÉLETRE”
„Az pedig az Örök ÉLET, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél,a Jézus Krisztust.”

Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket.
A témát szeretném folytatni a következő bejegyzésemkor.