A probléma az, hogy sokan nem tudják sem elfogadni, sem
mások számára felkínálni, pedig ez egyértelműen Isten akarata az emberek
számára.
Számos hívő és még Istenre jelenleg nem figyelő embert
megismertem, akik remek emberek, de sokuknál a szeretet átvétele és továbbítása
komoly problémába ütközik. Ezért sokszor nem minden ok nélkül, olyan véleményt
hallunk felőlük, hogy törvénykező, annyira száraz, hogy nem, hogy az élő víz
nem árad belőle, de még áporodott sem. Szeretetlen, rosszindulatú, nem nyitott,
közösség kerülő. Nos ezek mögött legtöbbször egyértelműen kimutatható a
szeretet igazságának nem, illetve félre értése. Az írás azt tanítja nekünk,
hogy Isten szeretete a legfontosabb! Ezt még elég jól, át is látjuk/megértjük
fontosságát, miután elfogadtuk a létezését. De a konkrét, Isten felé meglévő
szeretetünk meglétének az igazi hitelesítője, pontosan, az, hogy az Isten
képmására teremtett emberekhez hogyan viszonyulunk. Azokhoz, akik a közvetlen
közelünkben élnek, akik tőlünk várnak kimondva, kimondatlanul segítséget az
életük bármely területére nézve. Ezek az emberek, hasonlóan, ahogy veled is
előfordul a kapcsolataidban, meg tudnak bántani, vétkezni tudnak ellened,
hidegek, szeretetlenek, közömbösek tudnak lenni veled szemben. Az ilyen emberek
hozzánk hasonlóan arról a szükségről adnak jelzést, hogy irgalomra,
megbocsájtásra, szeretetre van szükségük. Ahogy ezekhez, az emberekhez viszonyulsz,
az igen sokat elárul az Istennel való kapcsolatodról, az önértékelésedről.
Egész pontosan arról, hogy értékeled e magad annyira /legalább annyira/ hogy
úgy szeresd magad, mint embertársaidat, és úgy cselekedj velük szemben, ahogy
az fordított esetben neked is jól esne. Nos az egészséges önszeretet,
önértékelés, önbecsülés teljesen Biblia dolog. Ezt leginkább az Istennel való
megbékült kapcsolatból és az értékhordozó embertársainkkal való interakciókból
nyerhetjük meg. Mindenki azt tudja adni, amivel rendelkezik. Ezért fontos, hogy
mind magad, mind másokat érintően tudd fogadni azt a szeretetet, amivel Isten,
és a környezetedben lévő értékképviselő, értéképítő emberek, nap mint nap
készek körbevenni, és áldásodra lenni.
„Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli
a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát,
hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?”
„Lássátok milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya, hogy
Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg
Őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá,
hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő
hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van.”
„Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert
szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad.
Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy
embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna ő benne.
Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta
érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért. Akinek
pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van,
és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete?
Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és
valósággal.”
Szóval az ünnepek!
"Kövessétek mindenki irányában a békességet."
Vásárlás, sürgés forgás, miegymás. Ezek olyan helyzeteket
szülnek melyek felkavarják, sőt, ki is akaszthatják az ember érzelmeit. Az
ilyenkor egyértelműen megmutatkozó feszültségekben is érdemes szem előtt
tartani, hogy mi a békesség követei is vagyunk, mindenki irányában!
Áldott, örömteli karácsonyt kívánok neked kedves olvasó,
függetlenül attól, hogy az Úr Jézus mikor született.
Köszönöm a megtisztelő figyelmedet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése