Az Úr, hadakozó Isten is!

Azt mondom, és ezt felháborodással teszem! Számos helyen keresztényest játszanak, de a hívők nincsenek megtanítva, a gonoszság elleni harcra, a sátán munkáinak a rombolására.

Pedig igen visszás dolog, azt állítani, hogy Istent képviseljük, miközben az ellenség igája alatt nyögve, vánszorgunk. Számos közösségben a keresztények ismerik az alkalmakon való bájos mosolygást, ismerik az Isten beszédét alig tartalmazó pulpitusi beszédeket. Az azt követő finomságokkal teli cseverészéseket, melynek jelentős részében a testvéreik kibeszélése a téma. Szóval ismernek mindenféle jó, és kevésbé jó, bevett gyakorlatot. De nem ismerik a megváltójuk, hatalmas nevét! Nem ismerik az Ő dicsőségének hatalmát és erejét, nem tudják a gyakorlatban, hogy hogyan is kell csatába szállni, az Úr Jézus neve alatt. Ha egész véletlenül találkoznak, valami folytán, a Szent Szellem erő-megnyilvánulásaival, szabadulással, a szellemi konfliktusok, szemmel látható fizikai megnyilvánulásával, akkor pedig a többség, balgatagul kígyót-békát kiáltva majdnem hogy határához érkezik a Szent Szellem káromlásnak. Az Úr Jézus munkáját ördögtől valónak titulálva. Pál szavaival élve, nem kéne ennek így lennie testvéreim. Fel kell fognunk végre, Isten jogosan várja el tőlünk, hogy győzedelmeskedjünk a gonoszság erői felett, az életünk minden területét érintve.

Rajtunk és bennünk meg kell, hogy mutatkozzék a feltámadásnak ereje, a megígért és kitöltött Szent Szellemnek az ereje, a bűn felszámolásának az ereje, a megkötözöttek ám szabadulni vágyok felé való segítő és hatékony Isteni erőnek. Az elmúlt években sokak megfogalmazták, hogy számosan szerte a világon, azért fordulnak el a kereszténységtől, mert erőtlen és tehetetlen. Most ne menjünk abba bele, hogy mi az igazi kereszténység és mi a vallásos kereszténység, a lényeg, hogy valóban nagyon nagy szükség lesz a jövőre nézve, a kereszténységnek erőt felmutatva, minél inkább betölteni Isten akaratát.

Az Úr hatalmas, erős, és hadakozó Isten! Senki nincs olyan, mint Ő! Talán van egy két ember aki emlékszik egy régi-régi dicséretre, ami úgy kezdődött, hogy az „Úr feltűrte szent karját, erőt övedzett fel” Nos teljes meggyőződésem hogy a jövőre nézve, még inkább ezt fogja cselekedni az Úr, és hatalmas karja alatt, hittel teljes mindenre elszánt és bátor hívőket sorakoztat fel! Hiszen: „Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.”

Köszönöm a figyelmeteket.    

A tanítványság tekintélyt feltételez.

A Keresztények többsége egyetért abban, hogy a hitre jutása után az ima és az Isten beszédével való rendszeres kapcsolattartás mellett, a szellemi növekedésének a kulcsa az, hogy tanítvánnyá váljon. Tanítvánnyá, hiszen a szentírás szerint lett/van most már egy Mestere! Ráadás az egyedüli igazi mesterrel léphetett tanítványi kapcsolatba. Ezért is mondja az Írás, hogy senkit ne hívjunk mesternek, mert egy a mi mesterünk az Úr Jézus Krisztus. Tehát a szó teljes és minden területet átfogó értelmében valóban csak Őt illeti meg a Mester szólítás. Ahogyan Jézus Krisztus az Uraknak Ura és a királyok királya éppen úgy a mesterek Mestere is. 

 Most hajnali 5:38 van. A feleségem is ébren motoszkál, neki készülődik a napnak. Én pedig a meleg tejeskávém mellett, ölemben a klaviatúrával arra összpontosítok, hogy megfelelő szavakkal adjam át nektek a gondolataimat, amit hitem szerint Isten kijelentett beszéde inspirál bennem a Szent Szellem csodálatos és izgalmas munkája során. Ő ugyanis megígérte, hogy szava munkálkodik is bennünk, akik hiszünk. Csak azért említettem most ezt meg, mert az Istennel való élő kapcsolat súlypontjának a te életedben is a tanítványság a Mesterre figyelés kell, hogy legyen. De ennél a pontnál most szeretném kiemelni, és nyomatékosítani, hogy a tanítványság gyakorlati megvalósulása a te életedben is csak úgy tud megvalósulni, ha felismered és megérted, valamint minden módon támogatod az Eklézsiában és az azt alkotó helyi közösségekben meglévő tekintélyrendet. Már többször megfigyeltem, amikor ez a téma szóba kerül, mindig akad egy két ember, aki felszisszen és elkezd fészkelődni. Nos, pont miattuk érdemes erről beszélni, de mindenki másnak is áldásos, (még ha tudja és érti is) ha mint erősen levert szegek, mélyen megértett igazságokká válnak ezek a kijelentések. Csak emlékeztetek mindenkit, hogy a tekintélyrend mindenhol, mind a látható mind a (most még) láthatatlan szinten, jelen van és kimutatható. De még a bukott szellemvilágban is (hiszen másol mindent) egyértelműen jelen van minden káosz és anarchia, minden lázadás ellenére.

Pont ennek a fényében szomorú látnom azt, hogy számos hívő, nem érti és elutasítóan viszonyul az Istentől adott és szolgálatba állított tekintélyekhez. (Pedig az Isten beszéde azt kéri tőlünk, hogy még egymást is különbnek tartsuk, nemhogy az Úr által szolgálatba állított vezérkart.)

Ahogy nincs remete kereszténység sem, teljes bizonyossággal állítom, nincs olyan tanítvány, Isten által tanítványnak tartott hívő sem, aki független lenne az Eklézsia hierarchiájában valamikor is beállított szolgálati ajándékoktól, és azoknak a helyi gyülekezetekben a gyülekezet előtt szolgálatba állított és kiküldött képviselőitől. „És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.”

„És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére:” Tehát meg kell értenünk, némely embereket Jézus Krisztus, mint szolgálati ajándék ad és emel ki az egyházban, ezáltal megkülönböztetett pozíciót biztosítva számukra, minden emberi gyengeségük és hibáik/bűneik ellenére is. Ábrahámtól kezdve a prófétákon át az apostolokig, mind-mind kegyelemre szoruló és a maguk gyarlóságát olykor megvillantó emberek voltak. Lehet ez ellen ágálni és ragadozni egy két helyét nem találó, és meggyökerezni nem szándékozó hívőnek, de már most megmondom, Isten nem fog ezen változtatni senki kedvéért sem, a jelenlegi kegyelmi időszakban. Csak egy két igevers a legális tekintélyi hatalomgyakorlással kapcsolatban. : „Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak.”

„Bizony mondom néktek: amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.”

„Mert én távol lévén ugyan testben, de jelen lévén lélekben, már elvégeztem, mintha jelen volnék, hogy azt, aki ekként ezt cselekedte, Ti és az én lelkem a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyűlvén, a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával Átadjuk az ilyent a Sátánnak a testnek veszedelmére, hogy a lélek megtartassék az Úr Jézusnak ama napján.”

„A kívül valókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül.”

De van még számos, amit érdemes tanulmányozni, hogy a helyére kerüljenek a dolgok. 

Zárásként szeretnék mindenkit buzdítani, hogy becsüljétek meg az Isten szolgáit! Nem sok Apostol, próféta, tanító, evangélista és pásztor van, de vannak, mert Jézus szolgálatba állít ilyen embereket, mégpedig a szentek érdekében. azért hogy az egyházban rend legyen, azért hogy az egyházban már átvett javak és Isteni áldások továbbra is, Isten uralma és akaratában maradjanak.
Itt megemlítem, hogy nem véletlen figyelmeztet az Írás, hogy : "Presbiter ellen vádat ne fogadj el, hanem csak két vagy három tanúbizonyságra." Tehát nuku pletyka!
 A hadsereg példáját is érdemes figyelembe venni, a tábornokok a vezérezredesek az ezredesek az őrnagyok és így lefelé megosztva a tekintély és a parancsadási lehetőség, nem véletlen, nem ok nélkül találomra épül így fel. S nehéz helyzetben nem véletlen, hogy ezeket a magas rangú tiszteket menekítik elsőnek. Egyszerűen azért, mert a gyakorlati harcászati tudásuk, és háborús tapasztalataik, messze felülemelik őket a természetesen nem lebecsült állomány fölé. Most alapelvről, és az ideális helyzetről beszéltem és nem a rossz kivételekről és példákról, mert nyilván az is van. Mint ahogy Szellemi szempontból is vannak hamis apostolok és más álnok munkások. De a kivételekre mutogatva senkinek nincs joga, az Istentől megadatott szolgálati ajándékokat elutasítani, és magukat tőlük függetleníteni. Legalábbis akkor, ha valaki tanítványként akar járni az Úrral!  

Köszönöm a figyelmeteket. 

Ezen a linken a témához kapcsolódó videó  tekinthető meg. Ez is szorosan kapcsolódik   

UI: Ezt írták egy közösségi oldalon: Jó lenne, ha tárgyilagos módon kifejtenéd, hogy mit jelent, hogyan épül fel, és a valóságban hogyan működik az eklézsia hierarchiája. E magyarázat nélkül értelmezhetetlen a bejegyzésed.  Válaszom:

 Talán igazad van és még ez a pár mondat szükséges a posztba. Pótolom is. Csak nagyon általánosan. A fej a szegletkő Krisztus! A hatalom innen folyik alá a Szent Szellem gyakorlati vezetése és igazolása/ és az adott közösség bizonysága mellett. A szolgálati ajándékok őt van ilyen, valamint kormányok, gyámolok, ezek mellet/alatt a gyülekezet presbitériuma, diakóniai szolgálata. A tartós hatalom leosztás a Szellemi tekintélybe helyezés itt kb véget is ér. Tehát igazán nem sok. Természetesen a fentebb említettek, ideiglenesen megbízhatnak, és egyfajta tekintélybe helyezhetnek másokat is. De ezek befolyása és tekintélye csak egy-egy területre korlátozódik. Tehát egy gyülekezetben egy idősebb hívő csak azért mert idősebb és elvileg tapasztaltabb, attól nem lesz semmiképpen szellemi tekintély. Vagy az én illetve más bloggerek esetében, aki blogol, vlogol vagy bármilyen módón képviseli az Isten beszédét az online térben, ettől nem válik szellemi tekintélyé, és ha korrekt, akkor nem is lép fel így. Amúgy pedig a hatalomnak és a tekintélynek jellemző sajátja hogy külső visszaigazolásból táplálkozik. Nem lehet (legálisan legalábbis) kiharcolni, kikönyökölni, elvenni. Ez vagy van, vagy nincs, beszéljünk bármilyen területről. Az illegális területre nem térnék most ki.        

Van amikor szabadulásra van szükségünk.

„Ha akarom, többet nem csinálom!

Akkor ne csináljad! Mutasd meg hogy szabad ember vagy.

Mutasd meg, hogy tudsz uralkodni a romlott szenvedélyed fölött.

De addig, amíg nem tudod abbahagyni, addig ne csapd be magadat.

Mert legjobban magadat csapod be, és a legnagyobb vesztese ennek az öncsalásnak te magad leszel. Aki szabad, az abbahagyja azokat a cselekedeteket, amiről a biblia azt mondja, hogy rossz, káros, negatív, és kárt okoz.”  /Németh Sándor/

Tudnod kell, ma még tart a kegyelem napja! Ma még kérhetsz Istentől szabadulást, legyen bármi is az, ami megkötözött. Ma még így szól a Szentírás szava!:

 „Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem!” Mind a gyógyulásra, mind a szabadulásra egyaránt szükségünk van.

„És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én, megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.” De be kell ismerned, el kell ismerned, hogy nyomorult helyzetben vagy. ( Most a függőségekkel kapcsolatban beszélünk a szabadulásról, de természetesen szabadulni nem csak démonoktól lehet, hanem negatív élethelyzetekből, negatív környezetből, szorult helyzetből is.)

„Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tőréből. A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.” (A „madarász tőre” itt a sátánra, illetve az általa állított csapdákra vonatkozik.)

„Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.” Ha nem hívod, segítségül, akkor nem is adsz jelzést arra nézve, hogy bajban vagy.  

„Hirtelen megszabadul a fogoly, és nem hal meg a veremben, kenyere sem fogy el:”

Van, hogy hosszabb idő, de van, hogy a szabadulás percek alatt hírtelen megtörténik.  

„Seregek Ura, Istene! Állíts helyre minket; világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk!”

Csak és kizárólag Isten tudja az embert helyreállítani! Arcának dicsősége a személyes kapcsolatra is utal, amiben velünk foglalkozva, segítségül van számunkra, akár gyógyulással akár szabadulással, vagy a helyzetünkre nézően, útmutatással. Ne felejtsük egy pillanatra sem, Isten jó! Jó akarattal van felénk, és jót gondolt el felőlünk. Nem hagyott magunkra, és bárhonnan is bármilyen mélységből keressük Őt, nem utasít el minket.

„Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk néki.”

A szabadulás a Fiak kenyere! (Élő személyes kapcsolatot feltételez)A célja pedig az, hogy Isten gyermekei, hatékonyan és félelem nélkül tudják Őt szolgálni/képviselni!

Ha szabadulásra van szükséged, tudsz magad felé is szolgálni hit által, de van hogy Isten úgy látja jónak, hogy egy erre alkalmas, gyakorlattal rendelkező testvéredet akarja feléd használni, mert ez hoz megoldást. Viszont sok esetben, fel kell keresned a gyülekezeted vezetőit, akik Isten Szellemének vezetésében tudni fogják, hogy hogyan szolgáljanak feléd. Keresd őket bátran és bizalommal, nem te leszel az első, megnyugtatlak.  

Köszönöm a figyelmed.    

Vigyázz a szívedre! Vigyázz a hitedre!

„Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcsességét és az értelmeseknek értelmét elvetem. Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-e Isten e világnak bölcsességét? Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetsszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; ámde magoknak, a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél.”

 Ahogyan a jelen időben tetszik Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által, tartsa meg a hívő embert, melynek központi igazsága a megfeszített (a miattunk és mi érettünk meghalt és feltámadott) Krisztus prédikálása. Istennek éppen úgy tetszésére van, amikor gyermekei megteszik a szükséges lépéseket, hogy a szívűket és a hitűket Isten kegyelmében és áldásában, megőrizzék.   

Ennek a „bolondságnak” az elfogadása, és megélése, egyben egyfajta visszaigazolás is Isten felé, hogy itt vagyok Uram! Az, ez mellett való hűséges kiállás pedig létfontosságú, mind a hívőknek, csak úgy, mint a világiak számára, mert az elsőnek helyet készít, a második számára pedig ítélet visszatartó hatása van. (A világosság és a só végzi a munkáját)

Az Igehirdetés bolondsága, bármilyen mélységben is lássa át valaki elsőre, nem egyébért történik, mint, hogy az ember hazataláljon a teremtőjéhez, és vele megbékülve, ezután hitből és hit által éljen. Így ápolja, és becsülje meg az Istennel való kijelentésen alapuló személyes kapcsolatát. De meg kell, látnunk azt is, hogy pontosan ez az a pont, (a MI HITÜNK) amit kulcsfontossága miatt, sátán mindig is támadott, kihívások elé állított, és felszámolni igyekezett. Mind a mai napig, fő célkitűzése, hogy a hívő ember és Isten között, bizalmatlanságot építsen ki, és az ebből létrejövő hitetlenség által, kapcsolatromlást, vagy szakadást idézzen elő.

Sokan elfelejtkeznek, hogy a hit, oly annyira támadva van, több helyről is, (világ, korszellem, az élet nehézségei, a bukott természetünk, a gonoszság szellemei stb. stb.) hogy Isten egyenesen felkér, a szívünkben lévő hit megvédelmezésére, az azért való tusakodásra, a hit harcának megharcolására, de még tovább is megy, és még a hitnek elsősorban otthont adó szívűnk védelmére is utasítást kapunk.            

„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.”

„Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy íntőileg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott.”

„De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.” A mi Urunk Jézus Krisztus, közbenjár az Isten gyermekeiért, hogy hitük megmaradjon, azt meg tudják őrizni, a szerint tudjanak élni. Ezért teljesen jogosan teszi fel a kérdést, amikor felkel tenni. Miszerint: „hogy van, hogy nincsen hitetek?”

A hit, az élő és tevékeny, azaz gyakorlati tettekben megnyilvánuló/teljességre jutó hit, rendkívül fontos a hívő életében. Ez a hit, nem emberek bölcsességén, nem meséken és kitalált történeteken áll! Nem a teológusok jól vagy kevésbé jól megfogalmazott és precizitásra törekvő részletfeltáró megfogalmazásaikból származik. Nem az írástudók, sokszor gyakorlat nélküli beszédéből jön létre az emberi szívben. Hanem csak is, és kizárólag a Szent Szellem hozza létre és táplálja, az Isten beszédének/igazságának a számunkra való megelevenítése, és szívünkbe ültetése/kijelentése által. Ezt a csodát pedig, noha változatosan, de egyértelműen Isten erejének, felénk való megnyilvánulásaként is megéljük. Ez olyan valóságos ERŐ behatás Istentől, a személyiségünkre, hogy egész életünkben a  (ha megőrizzük) hitünk alapjának fog bizonyulni.

„És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.”  Azt gondolom, az Isten erejének megtapasztalása nélküli hit is becsülendő, de be kell látni, nem Isten akarata, mert az ilyen hittel rendelkező ember, nem, vagy csak nagyon „gyengén muzsikálva” tudja Krisztus hirdetni, és a hívő életét Isten akaratában megélni.

„Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljön reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.”

„Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek, és megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit,” 

Nos amikor csak tehetem, felhívom Isten gyermekeinek a figyelmét, hogy itt, hívő emberekről és nem világiakról szól az ige. Ez alapján meg kell érteni, hogy a hívő emberek előtt, nem lehetnek ezek ismeretlenek, mármint ezek a megtapasztalások: Kijelentés általi megvilágosodás, mennyei ajándék ajándékok elfogadása, Szent Szellem vétele, Isten jó beszédének a fogyasztása és megízlelése, találkozás a jövendő világ erőivel. (véleményem szerint ezek, leginkább a Szent Szellem és az Istentől való angyalok munkája, csodák és erőbehatások a hívő ember életében)

Tehát láthatjuk, hogy a hit, nem csak egy igazságnak tartás, egy pozitív reagálás a biblia szavai felé. Hanem nagyon is konkrétan átélhető, Istentől való, az Ő természetfelettiébe is kinyúlni tudó, szívbéli magatartás. Ez bizony jóval több, mint elmebeli hit, nem vallásos igaznak tartás, és hinni akarás csupán. Ez Istentől való kijelentés, az Ő konkrét személyes és maradandó bemutatkozásainak az átvétele érdekében. 

Most, hogy valamennyire felsejtődött menyire fontos az igazi hit, és annak megőrzése, itt szeretném megemlíteni, hogy számos bibliával kapcsolatos film, videó, teológiai tanulmány és tudományos eszmefuttatással találkozni, amelyeknek egy konkrét célja van, a hited meg-rablása, felszámolása. Valamint rengeteg olyan információ, pletyka, részigazságokkal fűszerezett csúsztatás is létezik, mely szellemiségéből eredően, a hitedet mérgezni, hatástalanítani akarja. De TE:

Vigyázz a szívedre! Vigyázz a hitedre!

Köszönöm a figyelmedet!

     

    

Eligazodás a szellemi káoszban.

Szokták mondani, hogy bizonyos értelemben sátán utánozó majma Istennek. Hiszen azzal kezdte, hogy a teremtett személyiségét levetkőzni túlnőni akarván, belső romoltsága olyan szinten elhatalmasodott rajta, hogy nem kevesebbet tűzött ki életcéljául minthogy úgy uralkodhasson, mint Isten. A bibliai szövegből világosan megérthető, hogy felfuvalkodottságában, nem csak azonos szintre, de Krisztus fölé helyezte magát, amibe még belegondolni is abszurd, hiszen egy teremtmény az mindig egy teremtmény marad a teremtőjével szemben. A hatalom megszerzése, az uralkodni vágyás, és az egyedül Istennek járó imádás megszerzése, az elbukása után is fő programja maradt. Mint azt tudjuk a földön, az édenben az emberpárt sikeresen félrevezetve, annak kezéből a legális hatalmat kicsavarva, azt megszerezte. Ennek legjobb bizonyítéka az írásban, az amikor Jézus megkísértésekor így szól: „És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, akinek akarom; Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.” A „mert nékem adatott” –ra, sajnos jogosan hivatkozik és ezt Jézus maga sem cáfolja, de természetesen az átruházást, mint a többi kísértést is, az Úr Jézus a leghatározottabban elutasította. Itt csak megjegyzem, nem úgy, mint a világtörténelemben, a legtöbb, a hatalmat megkaparintani tervező emberek, akik pénzért, okkult hatalomért, mindig is készek voltak lepaktálni az ördöggel. Csak úgy, mint a hírnévre törekvők egy része, valamint a mágusok, varázslok és más erős emberek.  A következő amiben sátán leginkább leutánozta a mennyei helyeken látottakat, ahogy kiépítette hierarchikus sátáni királyságát, a maga szintjeivel a második égben illetve a földet érintve is. Érdemes ezt is mélyebben tanulmányozni a szentírás alapján én most csak megemlítettem.

A következő és tulajdonképpen ezért kezdtem bele ebbe a posztba. Az Isten erő-megnyilvánulásainak, a jövendő világ erőmegmutatkozásainak a le-utánzása. Illetve ezen a területen lévő igaz és hamis, jó és rossz, Isten Szellemétől kiinduló és sátán erejét szövetség által elnyert erők és ajándékok, határvonalainak elvékonyítása vagy, lehetőleg teljes felszámolása, a minél nagyobb káosz és átláthatatlanság elérésének az érdekében.

Ez a ravaszsága mindjárt két célt is szolgál, kettős hatású. Az első, hogy keresztények egy részében, félelem-motivált gondolkozást hoz létre, amiben kialakít egy hamis teológiát. Innen már valószínűleg a legtöbb, e csapdába beleesett hívőnél a Szellemi ajándékokra nézően, Isten akaratát már el is zárta, azt vagy tagadtatja, vagy a távoli múltba száműzetésbe küldi. Pedig jól tudjuk, hogy Isten nem változik, és ha a múltban, akkor a jelenben is mindig is kész volt a bibliai hitre válaszolva természetfeletti síkon is munkálkodni. Persze ahol félelem motiválta téves, vallásos egyház-hagyománnyal tömték meg a hívők elméjét. Ott a helyes ige hiányában, a hit nem is tudott kifejlődni. Ezek olyan területei az egyháznak, mint amit Márknál olvashatunk. „Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában. Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak néhány beteget gyógyíta meg, rájuk vetvén kezeit. És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörül járja vala a falvakat, tanítván.”      És egy másik fordítás:

 „Nem is tudott ott csodát tenni, csupán néhány betegre tette rá a kezét, így gyógyította meg őket.  Nagyon elcsodálkozott azon, hogy a város lakói ennyire hitetlenek.”

Annyit emelnék ki a fentiekkel kapcsolatosan, a hit Isten beszédének a hallásából van, az közvetíti az ember elméjébe, majd szívébe. Ha magánvéleményeket, félelmeket, feltevéseket, hígított igéket adunk az embereknek, akkor nem alakul ki az Isten akaratában lévő hit! S ahol Jézus ilyen keresztényekkel találkozik, el fog ismételten csodálkozni, hogy miért hitetlenek/kicsinyhitűek. A fenti esetben, a saját hazájában a rokonai között a maga házában, nyilvánvalóan a pletyka a saját téves koncepció Jézussal szemben, láthatóan megakadályozta, hogy az adott emberek áldáshoz jussanak. Ma sincs ez másként, sok helyen.

Tehát ez az egyik sátán kettős hatásának e területen a félelem motivált helytelen teológia terjesztése, a hitetlenség fenntartása végett.  A másik pedig a ló túloldala, A természetfeletti hajhászása, abba nem az Isten vezetése szerint való belenyúlás, a hamis ajándékokkal való elárasztás mind a világban, de még keresztények között is. Hiszen ha az Isten beszédének útmutatását félretéve az emberek az Ige fáklyafénye nélkül kilépnek a természetfelettibe, szinte biztos a garantált megcsalattatás. A keresztényeknek nincs más lehetőség mint ami régen is volt, ma is hangsúlyozni kell a lehető legnagyobb nyomatékkal. Minél mélyebben és alaposabban és át fogóbban ismerni kell az írásokat, és ugyan így személyes tapasztalatból ismerni, érintve lenni Istennek erejétől. Nincs más! Aki tudja, hogy mit mond a szentírás, valószínűleg be fogja tudni azonosítani azt is, amit nem mond, vagy aminek ellentmond. Ugyan így, aki ismeri személyesen Isten erejét, hatalmát, érintve volt (akár többször is) az tudja, hogy mi nem az, és mi az, ráadás, amikor találkozik a természetfelettivel, annak jelzőlámpáira nem lesz vak, mert az Ige fényénél jár! Jézus a Máté 22 fejezetében a tévelygés két forrását leplezi le. Mindazok az emberek, akik nem ismerik az írásokat és nem ismerik személyesen Isten erejét, hatalmát, nagy valószínűséggel, tévelyegni fognak.       ( Nem tart egyenesen a cél felé, Inog, támolyog, ide- oda járkál, bolyong, pásztor nélkül való kóborló) rövidlátású, ködben tapogató, tévúton járó, eltérítve haladó) Ezeket a gondolatokat azért tartottam fontosnak leírni, mert mára az okkultizmus bizonyos területein keresztül, sátán olyan szinten utánozza le a Szent Szellem munkáját, ajándékait, hogy még az Isten népét is képes megzavarni, elbizonytalanítani. Vagy hamis ajándékokkal igyekszik elaltatni, félrevezetni, vagy a félelmet és a maga által előidézett káoszt felhasználva, a hitüket lopja meg az Istentől való ajándékok és erő-megnyilvánulások terén.

„Természetesen” mint mindig, mi most is hatalmas vigasztalást vehetünk Isten beszédéből és a bennünk lakozó Szent Szellem bizonyságtételéből. „Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.”

Záró gondolaként, szeretném kihangsúlyozni, a legnagyobb védelmet a sötétséggel és hazugságaival szemben, az igazság szeretete, Isten beszédének ismerete és a Szent Szellem vezetése tudja megadni.

Köszönöm a figyelmeteket.

Isten erős és hatalmas!

Elszomorító, hogy még számos hívő is, valósabb erőt tulajdonit a sátánnak, mint a mindenható Istennek. Szándékosan nem a nagyobb, hanem a valósabb szót használtam. Mert noha hiszik, hogy Isten erősebb, de ennek tényét a múlthoz kötik, vagy kitolják a mennyei helyekre. Szeretném most egy kicsit más oldalról megközelíteni a szellemi ajándékok témáját, főleg a megszűnéselméletet elfogadó hívő testvéreim előtt. Az első, amit le akarok szögezni, ha valaki nekilát és a biblia első könyvétől kezdve a jelenések könyvéig, áttanulmányozza a bibliát, az emberi kultúrákat, és történéseket. Azt fogja tapasztalni, hogy mind az Ó mind az Új szövetség beszámol arról a tényről, hogy a természetfeletti jelen volt és van az emberek / népek életében. Jelen van, mégpedig a szellemvilág mindkét pólusát képviselve. Isten országa, és a bukott szellemvilág is a maga ezerarcúságával, mindig is befolyással bírt az emberi nemre. Hol gyengébben, hol erőteljesebben, de minden időben minden évszázadot felölelően, megállapíthatjuk ezt. Ezt a reális feltételezést, úgy gondolom, jogosan vehetem kiindulási pontnak, ami a jelenre is egyértelműen érvényes. Több mint egy évtizede, tudatosan kísérem figyelemmel az embereket ért, szellemi hatásokat, befolyásokat, és az ilyen irányú kapcsolattartásokat, mindkét oldalon. Megszámolni sem tudom hány videót és a témához kapcsolódó publikációt, tanulmányoztam át. Ezt csak azért említem meg, mert tisztelem az olvasót annyira, hogy ne hasra csapásra gondoljon, amikor a véleményemet olvassa. Azt is szeretném kiemelni, hogy konklúzióm, nem azért az ami, mert karizmatikus gyülekezetben ismertem meg az Úr Jézust, és lettem hívő ember. A szentírás igazságait amelyek, pró és kontra számolnak be a szellemi behatásokról, itt most nem részletezném. Ki mélyebben, ki kevésbé, de mindannyian tudjuk, miről beszélek. Figyelmemet most a jelenünkre szegezem, és mindjárt el is ismerem, hogy annyi zűrzavar és annyi visszaélés és annyi gonosznak látszó szellemi tevékenység veszi körül a hívő életet és a mindennapokat, hogy tényleg nem csodálkozom azon, hogy számos keresztény, lehetőleg sehogy, vagy ha mégis, akkor csak madártávlatból, és merev betűbe zárt, többnyire hagyományokra épülő teológiával közelítik meg ezt a szerintem igenis sarkalatos kérdést. Sarkalatos és valóban életbevágó, hogy mi hívő emberek, hogyan látjuk a természetfeletti kérdését a mindennapokban. Tájékoztatásul elmondom, napjainkra (tucatnyi videóval tudom alátámasztani) az okkult és démonikus kapcsolatokat igénybe vevő, ilyen szövetségeket vállalni akaró emberek, hatalmas léptekkel haladnak előre, és terjesztik és növelik, a gonoszság duzzadó táborát a környezetükben tudva/ vagy épp tudatlanul, és bukott, természetfeletti erőben járnak.

A keresztény oldalt megfigyelve, az a tapasztalat, hogy jelentős lemaradásban van Isten népe a legtöbb gyülekezetet érintve, leginkább pont ott, ahol bármi okból is, de nyílt ellenállás és érthetetlen elutasítás van, mind a démonológiával kapcsolatosan mind a szellemi ajándékok terén. Pedig kétségtelen, hogy ugyan az, az erő, ami rendelkezésre állt a kereszténység számára az első tanítványok kiküldésétől, ma is épp úgy rendelkezésre áll. Isten nem változik, és ahogyan támogatta az Ő népét / szolgáit, ma ugyan úgy ezt megteszi, illetve megtenné, ha hitetlenségünkkel és hagyományrendszerünk merevségében, és más bűneinkkel nem gátolnánk, és akadályoznánk ebbéli terveit. Mégis sokan még mindig, azon vitatkoznak, vannak e gonosz szellemek, létezik e valóban Istentől való nyelveken szólás, működhet e még Isten, mint csodatevő, és más hasonszőrű kérdésfelvetések.  Mintha készakarva, vagy félelemből, vagy téves, nem felülvizsgált teológiai látásból fakadóan, direktbe az ördög malmára hajtanák a vizet. Véleményem szerint ennek az egésznek a gyümölcseit figyelve, azt látom ez mögött is sátán ravaszsága áll. Hiszen az, amit Jézus kért a tanítványoktól, és amire az apostolok is felhívták a figyelmet, valamint, amit minden idők odaszánt hívői is többnyire igazoltak, tudni illik, hogy Isten erős, harcos és hadakozó Isten, akinek gyermekei Isten erejében járhatnak és hitük Isten erején nyugodhat. Mintha nem létezne. Mintha egy sarki bűvésznek, egy gurunak egy illuzionistának vagy a sötétségben mélyebben lévőknek, nagyobb szellemi erejük és jobb rálátásuk lenn a szellemi és pszichikai erőre, mint a keresztényeknek. Hát ez elszomorító, ugyan úgy mint az a kategória, aki az  Uram-uram körbe tartozik. Akiknek az Úr, azt kénytelen majd mondani, hogy nem ismertelek benneteket. Használták az Isten beszédét, használták a nevét, csodákat is tettetek, mégis ez mind igazából róluk szolt, ez mutatja leginkább, hogy nem voltak az Úr ismerői, (akkor nem maguknak éltek volna, keresztény köntösben forgolódva, világi mérték szerint élve.) és az Úr sem ismerte őket.

De ez a ló másik oldala, nekünk pedig a közepére kell ülnünk, így lehet stabilan előre lovagolva haladni. Azaz elfogadva az Isten Szellemének ma is munkálkodó hatalmas erejét, ami kész megnyilvánulni az ige igazságának megerősítőjeként. Mind a szellemi ajándékokban, mind a jövendő világ erő-megnyilvánulásaiban. Hívő emberként, Isten katonájaként, kész kell legyél arra, hogy Isten ha úgy látja jónak, egy csodában egy természetfeletti erő- megnyilvánulásban ott és úgy, és az felé használjon ahogyan az, az Ő dicsőségét szolgálja. Mi pedig ne akadályozzuk Őt hitetlenséggel, lázadással, kicsinyhitűséggel. Mert ilyen esetben, mint ahogy az meg is lett jegyezve egy alakalommal,

„Pedig én tanítottam járni Efraimot; ő vette őket karjaira, de ők nem ismerték el, hogy én gyógyítottam meg őket.”  És az újszövetségben: „Nem is tőn ott sok csodát, az ő hitetlenségük miatt.” Érdemes utána nézni, hányszor fedte meg Jézus a tanítványokat hitetlenség miatt. Sokkal többször mint azt gondolnánk.  

El kell végre fogadnunk, Isten elvárja, hogy gyermekei ne legyenek hitetlenek semmilyen területen, semmilyen akarata szerinti és jó gyümölcsű igazsággal szemben. Meg kell értenünk, hogy Isten jövőbeni terveit nem akadályozhatjuk erőtlenséggel, egy esetleges okkult vagy más negatív szellemű találkozásban/ csatában, akár saját magunkban, akár a világban kint. Az erőtlen keresztény, luxusát egyszerűen már nem engedhetjük meg, ha sikeresen akarjuk futni a hit pályáját.

„Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek, és megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit,” Szeretettel kérdezem meg tőled: Megvilágosítottál? Részese lettél a Szent Szellemnek? Megízlelted az Isten jó beszédét? és a jövendő világ erőit? Azt is megízlelted? Miben mutatkozott ez meg? Be tudsz számolni erről? Vagy, sajnos nem. Nem, mert azok közé tartozol még, akik hite, nem Isten erején nyugszik, hanem Pál szavai szerint emberi bölcsességen.: „és az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.”

Most akkor azt mondom, hogy akinek nincs Istennel megélt természetfeletti tapasztalata, soha nem mozgott még Isten akaratában és Isten vezetésében a Szent Szellem erejében, ezen a területen, akkor az, egy másodrangú keresztény? NEM! Nem ezt mondtam, nem is mondhatnám. De azt állítom, hogy Isten Szelleme és annak ereje nélkül, igen gyenge és vérszegény kereszténységet tud csak megélni az ilyen hívő. Ez pedig semmi képpen, nem Isten akarata. Főkként nem annak fényében, hogy a világban a sátán által félrevezetett, és Isten gyermekei ellen bármikor támadni kész sötét erők, egyértelműen egyre nyíltabban mutatkoznak, és a sátáni lázadó birodalom hierarchiájában legalulra bekapcsolódó negatív szellemi erővel töltekező emberek, abszolút nem tétlenek, hanem erőteljesen kiszolgálják sátán tervét. Amikor tanulmányozzuk a bibliában az Istennel együtt munkálkodó embereket, megfigyelhetjük, hogy alapjában véve, bátor, jellemes, és Isten erejét ismerő / felismerő, és ha kellett, azt szolgáló csatornák voltak. Lehet, hogy én többször voltam padlón mint te, az is meglehet, hogy a gyakorlati szolgálatokban is számos pofont kaptam és követtem el hibákat is, nem is egyet. De vélhetőleg jobban is ismerem a frontvonalat és a harc izzadságát is, ezáltal. Teljesen megvagyok győződve arról, hogy Istent nem dicsőíti, az erőtlenség, nem örül, ha valaki úgymond, csupán íróasztal keresztény. Krisztusnak jó vitézei vagyunk mindannyian. Az rendben van hogy nem mindenki tábornok, nem mindenki hadnagy. De mindenki aki hívő az katona is egyben. Egy katonától pedig elvárható a jó erőnlét, a fegyver és terep ismeret, és még sok minden más is. Nincs más lehetőség, ahogy haladunk előre a teljes délig, meg kell tanulni mint tananyagot az Isten erejében való járást is, még ha minden módon akadályozza is ezt a sátán. 
„Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr.” 

„Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.” Isten gyermekeinek nem elég csak a teológia, az írások ismerete, épp annyira szükséges hogy ismerjék Isten hatalmát, erejét, amellyel a törvényszegést fékezi és töri ebben a jelenvaló világban.   

  

Köszönöm a figyelmed.       

Ne olvass olyan könyvet, ami nem hű a címéhez.

Olvastam hogy készült egy petíció, egy oldal megszüntetésének érdekében, ami állítólag Sándor pásztor tanításait közli. De mint kiderült, inkább egy fajta anarchia klubbá vált, ahol ki egyet, ki mást szól. Egy oldalnál is az van, mint egy könyvnél. A tartalomnak illik a címhez igazodnia. Ez mivel nem valósult meg, így valóban okafogyottá vált az oldal, és aki kezdeményezte és aláírta, teljesen érthető, jól járt el, mivel többnyire csak a Gyülekezetet és a vezető lelkészt ekézik a hozzászólásokban, márpedig nyilvánvaló, az oldal nem ezét jött létre. A törlési kérelem szerintem egyértelmű, hogy nem azért lett kérve, hogy a szólásszabadság korlátot kapjon, hanem mert etikátlan , övön aluli, tehát nem sportszerű, nem korrekt az oldal megléte. (De nincs gond, az Istent szeretőknek, minden a javára van)  Mivel az elérhetőség, mindeddig nem törlődött, bizonyára több olyan ember ki is használja ezt, akik véleményem szerint nem helyesen járnak el, amikor keserűségből, sértettségből, vagy féligazságokra támaszkodva, a keresztényi normákat figyelmen kívül hagyva, írogatnak az oldalon. Nyilván van erre kereslet, mindig is volt, az ember már csak ilyen, és a világnak is ad csámcsogni valót hogy szálkákat keressenek, a maguk gerendái helyett. Mégis el kell mondanom, nem mindegy, hogy Te mit és kit, hallgatsz/olvasol. Ebben józannak kell lenned és körültekintőnek. A juhok ismerik a pásztor hangját, a pásztorokat utánzó farkasok hangját, viszont meg kell tanulniuk felismerni a Szent Szellem vezetésében. Ez rendkívül fontos feladata egy hívőnek. Lassan három évtizede azt látom, hogy a gyülekezetet vagy a vezetőséget mindig is csapkodták, szidalmazták, hol ezért, hol meg amazért.  De Isten megáldja, és erőteljesen használja az ö népének azon részét, amelyet a Hit gyülekezete alkot, és megőrzi, mert hőséges Isten. Megmondta világosan, hogy neki az Ö gyermekeire gondja van. Valamint arról se szabad megfeledkeznünk, tartozzunk bármely gyülekezetbe is, hogy a „görbe tükrök” is a javunkra vannak. A maguk szintjén, hozzá segítenek, hogy még inkább formába hozzuk magunkat, és megfésülködjünk, ahol ez szükségessé válik. De azt látom némelyek nem csak egyéneknek, de egész gyülekezeteknek meg akarják mondani, minden kompetencia nélkül, hogy mi hol kócos, de még ez sem elég, egyenesen meg akarják szabni, hogy nekünk melyik frizura áll jól és szerintük melyiket kéne hordanunk, amit már ők is elfogadhatónak tartanak. Ezzel az a baj, hogy egyenesen a Krisztusban kapott vezetésünket és szabadságunkat támadják meg. Ehhez pedig elhívás nélküli önjelölteknek egyszerűen nem ad felhatalmazást az ige. Világosan látjuk a biblia alapján, hogy az Antiókhiába érkező Pétert, amikor Isten azt látta, hogy korrigálni szükséges az evangélium érdekében, akkor nem akárkit küldött oda hozzá, hanem Pált. Szellemiekhez szellemieket, kaliberhez kalibert.  Ne felejtsétek el, Isten soha nem vádol, és nem kárhoztat. Ö megigazítja a gyermekeit, és ebbéli munkájához bármit bármikor fel tud használni. De ezen munkákat is bölcsen szeretettel és irgalommal végezteti.  Az írás közli velünk: „Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.” Az ökör jellemzője, hogy erős, gabonatermelése kiemelkedően jó és igen nagy haszonnal jár. Az adott ökrök között a karámon belül a legerősebbre ez még inkább igaz. Biztosak lehetünk abban, hogy a „Gazdát” nem lepi meg, hogy van munka a jászolban az ökrei miatt. Csak ha már felkerültünk a mennyei otthonunkba, fogunk mentesülni az Urunk által meghatározott mindennapi lábmosás alól. Soha nem értettem meg azokat az embereket akik, vélt vagy akár valós problémák miatt a rendezésre való törekvés helyett, a megbocsátás az elengedés/túllépés helyett, képesek lennének úgymond, az egész istállót felgyújtani, mert épp olyanjuk van.  Isten irgalmas, kegyelmes, hosszú tűrő, nem fedődik minduntalan. Reális velünk kapcsolatban, tudja, mi lakozik bennünk. Mégis velünk van, mellettünk áll, és használ minket. De akadnak némelyek, akik ezeket a csodálatos és hatalmas áldásokat csak maguknak akarják kisajátítani. Ezzel le is leplezték a szívüket, hogy nem a jó kincs, amit előhoztak felelőtlenül és irgalmatlanul.

Köszönöm a figyelmeteket. 

Még mindig a karizmatikusságnál maradva.

Megemlíteném, sokan félre értették a videóban Dr Ruff T mondatát. Hogy ö többféle nyelveken is szól, ráadás akkor, amikor ö akarja. Megértem, hogy azok a testvéreim, akik bizonyos karizmáktól bármi okból kifolyólag távol vannak. Azoknak ez a mondat pökhendinek tűnhet. De tudnotok kell nem az! Szerintem kevés dolog áll távolabb tőle, mint a kevélység.  A személyes imanyelv ismeri az adott ajándékon belüli fejlődést, kiteljesedést. Ennek egy totál megtapasztalható eredménye a kezdeti kapott nyelv kiteljesedése és más nyelvekkel történő bővülése. A magam tapasztalata is az, hogy több nyelvet is megtudok különböztetni szellemi imáim során. /most nehogy azt gondold, hogy az értelemmel való imát nem tartom szelleminek. :)/ Picit olyan ez a jó értelemben való dicsekedés/büszkeség, mint József köntöse. Ö se volt szomorú, hogy ilyen csodás ajándékot kapott, hanem mint gyermek örömmel újságolta.  A gond nem Józseffel volt és nem is a köntössel, a testvérei hozzáállása, nem volt megfelelő. Az írás egyértelművé teszi hogy a nyelveken szóló, szól nyelveken, nem a Szent Szellem. Ha a Szent Szellem szólna nyelveken, akkor valóban Istenkáromlás lenne minden olyan feltételezés, hogy én a hívő irányítom a Szent Szellemet, ahogy nekem tetszik. De pont ezért hívom fel rá a figyelmet, hogy nem a Szent Szellem szól nyelveken, hanem a hívő ember, hit által, és itt a lényeg, úgy ahogy a Szent Szellem adja néki a szót a szellemén keresztül. Ezt egy olyan  ajándék, a személyes imanyelvet, amit a keresztény életben való növekedés és épülésünk érdekében kapunk. Ami egyben ajtó is a további Szellemi ajándékokra, amelyeket már a Szent Szellem osztogat, úgy ahogyan Ö jónak látja és akkor, amikor Ö akarja. Hiszen ezek az ajándékok a közösséget és másnak a hasznát szolgálják. Míg a keresztségkor nyert nyelveken szólás, magunk épülésére, áldására, erő vételre, védelemre és növekedés érdekében kapjuk. Tehát, hogy ne legyen zavar, meg kell különböztetnünk azt a nyelveken szólást, amelyet hitem szerint, minden keresztény megkap/megkaphat és ez általában a Szent Szellem keresztség vagy betöltekezés velejárója. A betöltekezés történhet közvetve vagy közvetlenül Isten Szellemének akarata szerint. S egyértelmű jele a túlcsordulás a megtelés, ami egy személyes imanyelv megtapasztalásával jár együtt.  Egészen más a Pál által, az 1 korinthus levél 12: 30-ban említett nyelveken szólás ajándéka. Noha a személyes imanyelvi nyelveken szólás nem egyszer beléphet és be is lép az ajándék szintű nyelveken szólásba. Ott a hívő már nem magának szól nyelveken, nem magát építi, hanem Isten a közösség felé akarja használni, természetfeletti módon a Szent Szellem egy vagy több ajándékán keresztül. Az ilyen nyelveken szólásra igaz, hogy nem mindnyájan szólnak nyelveken, és ha mégis van szóló, akkor egy vagy kettő legyen, és feltétlen magyarázza is meg vagy ö vagy más hívő, természetesen a nyelvek magyarázásának ajándékában, nem pedig önkényesen. Hiszen csak így épülhetnek a testvérek belőle. A gyülekezetben vagy a magánéletben, amikor nem a közösséghez szól a hívő, a magyarázat nem indokolt. Bár az én magánvéleményem, az hogy kívánhatja/kérheti a magyarázó ajándék működését. Magam az tudom mondani, nem egyszer kaptam már, hit által így, igen megerősítő segítséget.

Ma olvastam egy tudományos elemzést, igaz nem az első volt, találkoztam már ilyennel, ami Isten igéjét és az azon belül megfogalmazott dolgokat boncolgatta. Kedvelem a tudományokat, de leginkább csak akkor ha, nem lépik át a saját kompetenciájuk területét. Ha átlépik, nem örülök, mert általában többet ártanak, mint használnak az adott dolognak, és nem egyszer teljesen félreértve vonnak le konzekvenciákat. Valamint Isten igéjében nem azért hiszünk mert a tudomány azt igazolni látszik. Még akkor is így van ez ha sok azonos következtetésre jutnak mint a biblia.

Az ige azt mondja: „Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.”  Mondom, örülök hogyha a világban a tudósok, bibliai dolgokkal is foglalkoznak, de a fenti ige alól, ők sem kivételek. Azok Istennek fiai akiket a Szent Szellem vezet nem pedig akiket a tudomány és annak megállapításai. Ráadás nagyon érdekelne, hogy az a nyelveken szóló hívő, aki az Atyával való intimitásából kilépve, tudományos vizsgálatra adja az Atyától kapott szellemi ajándékait, az mennyire kérdezte meg erről az Istent. De visszakanyarodva.

E témánál mindig szeretem megjegyezni, senki ne gondolja, hogy azért mert én nyelveken szóló karizmatikus ember vagyok bárkit is másodrangú kereszténynek, vagy kevésbé szelleminek gondolok. Erről a nyelveken szólás bejegyzésemben már írtam a blogomon. De egyszerűen nem tehetem meg, hogy ne beszéljek, ne írjak e sok port kavart témáról, hiszen az írás is erre utal: „Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk. Én ezeket egy világi háttérből megtérve halottam, láttam és megtapasztaltam a magam életében is egész gyakorlati módon. Nem lenne korrekt erről hallgatni, csupán egy állbékesség kedvéért. 

Köszönöm a figyelmeteket. 

A karizmatikusság témájához.

Előzmények: Vitaest a karizmatikusságról címmel, nem régen megtartott előadás. Nagyon fontos mérföldkő volt.  Valamint egy általam igen kedvelt, blogger/teológus, (Ez az oldal)témához kapcsolódó bejegyzései.   

A legjobb hozzáállásom ellenére se tudok mit kezdeni, azokkal akik a megszűnés elméletére építik a teológiájukat. S azt vallják, hogy a csodák ideje lejárt, és így a nyelveken szólást is elutasítják. Más a helyzet azokkal, akik jobb esetben egy pszichikai túlfűtöttségnek, azaz lelkinek, így nem Istentől valónak tekintik. Rosszabb esetben összemosva a valóban ördögi nyelveken szólással, az Istentől valót is, a sátántól eredőnek tartják. Velük szerintem amennyiben hajlandóak erre, érdemes elbeszélgetni, hiszen az írás utal rá hogy egymás hite által épülünk. Arra már többször utaltam, hogy a hamisítvány megléte egyben igazolja az eredetit is. De sajnos, ahogy az írás mondja a pszichikai ember számára az Isten Szellemének dolgai megfoghatatlanok, érthetetlenek, bolondságok, és így ezekkel kapcsolatosan leginkább tévesen hoz ítéletet.  Aztán található a hívő közösségekben olyan keresztény réteg, aki a karizmatikus keresztényekkel együtt, tarthatatlannak látják a megszűnés elméletet. Ők még nyitottak is lennének és a szívükben izgalmat, örömet tapasztalnak, e témánál. De a beléjük nevelt előítéletek és félelmek miatt ezt elnyomva, inkább nem kockáztatnak. De a baj az ilyenkor, hogy döntésüket/gondolkozásukat nem a hit hanem a félelem irányítja. 

Az első és második  pontnál Sytka posztjában, lényeges hogy megértsük a nyelveken szólásról számos ige beszél. Az hogy a Márk evangéliumának utolsó fejezete hozzátoldás és így kevésbé figyelembe vehető, szerintem másodlagossá válik annak fényénél, hogy az írás eleve azt mondja, hogy két vagy három bizonyságra erősíttessék meg, amit igazságnak fogadunk el. A nyelveken szólás, a démonűzés a kígyók felvétele, a kézrátétel, a méreggel szembeni ellenálló képesség sem csak a 16 fejezet hozzáfűzésében található meg. Például az apcsel 28. fejezetében maga Pál apostol tapasztalja, meg, hogy kígyót illetett, és mégsem esik össze holtan. Természetesen nem Istent kísértve, hanem véletlen történt a dolog.

„De néki, minekutána a kígyót lerázta a tűzbe, semmi baja sem lőn.”

A méregivásra hirtelen egy ószövetségi eset jut eszembe. De ez amúgy se számít, hiszen az írás fel nem bontható.  „Mikor azután feladták a férfiaknak, hogy egyenek, és ők enni kezdének a főzelékből, felkiáltának és mondának: Halál van a fazékban, Isten embere! És nem bírták megenni.” Itt is egyértelmű a méreggel való találkozás a beleevés és hogy végül is megmenekedtek.

 Ha a csodák bármilyen szintű megértésére törekszünk, a materialista gondolkozás mellett, ami nem más, mint hitetlenség, a szőrszálhasogatást, és az előítéleteket is fel kell számolnunk. Az együttgondolkodás alapját teremtjük meg ezzel a felszámolással. (Ezt nem Sytkára, a poszt írójára értem, Ö egy igen mély és széles látókörű teológus, akinek látásaiból és józanságából sokat épültem.) Még azt is fontosnak tartom itt megemlíteni, hogy átvitt értelemben a beszédre is ( hazugság, álnok beszéd, átok,) utal úgy a szentírás, hogy kígyóméreg. De mi védelmet kapunk tőle, ha ragaszkodunk az igazsághoz. A Harmadik pontban magam is hasonló látásra jutottam. Talán nálam, akinek az életében 25 éve jelen van a nyelveken való szólás, az óvatosság már nem kap annyi szerepet, ne értsd félre nem elbizakodottság nem felfuvalkodás ez, csupán tudom kinek hiszek és kinek szolgálok, minden tökéletlenségem ellenére. Ö pedig nem más, mint az Úr Jézus Krisztus!  Kicsit úgy vagyok ezzel, karizmatikus keresztényként, mint az a hamis pénzel foglalkozó osztály FBI-os tisztje, akit megkérdeztek egyszer. Hogy hogyan képes felismerni a rengeteg hamis pénzt. Mert irdatlan sok van!

Nagyon fontos igazság volt a válasza: „ Nézze, viszonylag könnyű dolgom van, mivel ismerem az igazi pénzjegyeket, így feltudom ismerni a hamisat, még ha nagyon hasonlít akkor is észreveszem az eltérést. 

E pár mondatni megjegyzésem zárásául Egy jól ismert igevers: "Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok.Mert aki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat." 

A nyelveken szólással kapcsolatosan, egy régebbi posztomat  itt olvashatod el.  

A vitaest videóját a karizmatikusságról pedig itt találod.

Sytka írása pedig itt olvasható.

Köszönöm a figyelmedet. 

Gondolataim a természetfeletti területről.

A természetfeletti jelen van! Ezt ma már, a materializmus lassú halálának idején egyre többen fel valamint elismerik.  A mai gondolataim leginkább azok a kedves de véleményem szerint kissé naiv hívőkkel is kapcsolatos, akik valamilyen /bármilyen okból a tiszta/Isten szentségével átitatott természetfeletti valóságot figyelmen kívül hagyják az érte való szellemi birkózással együtt, és mint a minket körül vevő mindennapos tényt elbagatellizálják, vagy kispadra ültetik a hívő életükben.

Nem állítom, azt hogy a keresztény élet másról sem szól csak harcról, hála az Úrnak Ö a békesség Isten! Így egy kereszténynek rendszeres és hosszú távú tapasztalata is lehet a békesség, mint Isten áldása. Természetesen ez, mint tudjuk nem zárja ki azt a tényt, hogy egy keresztény egész földi életében rövidebb – hosszabb ideig különböző intenzitással, és eredménnyel de harcban áll! Harca/tusakodása van a régi természetével, a világgal, és a lázadó gonosz szellemi lényekkel is.

Sok naiv keresztény ezen a területen a legbizonytalanabb. Aztán akadnak olyanok is akik sajnos tévelyegnek e témában! Nem ismerik a maguk vagy vezetőik hiányos/felületes igeismerete /nem helyes teológiai látása és a Szent Szellem gyakorlati erejének megtapasztalásából fakadó hiánya miatt azt a területet, amit viszont az írás szinte lapról lapra elénk tár. Összekeverik a jót a rosszal az Isten Szellemének munkáját a démonok tevékenységével és sorolhatnám.  A legnagyobb problémát én sok hívő embernél abban látom, hogy a hívő életük nem Istenek az erején nyugszik! /ahogy ezt Pál apostol ezt világosan le is írja az első Korinthusi levél második fejezetében./  Az ilyen hivők alig vagy sehogy nem rendelkeznek a Szent Szellemtől való konkrét saját maguk által megtapasztalt erő-megnyilvánulásokkal, melyeket ők maguk éltek át, illetve amelyek általuk történtek az Isten vezetésében a Szent Szellem által. „Velük együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Léleknek közléseivel az ő akarata szerint.” Arra most nem térnék ki, hogy Jézus Urunk biztosított minket arról a tényről, hogy számunkra is hatalmat és erőt adott a Szent Szellem által. : „Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.” Tudjuk hogy a Szent Lélek/Szellem eljövetelével és vételével/betöltekezésével a tanítványok Isteni erőt nyertek a hívő élet minden területére nézve.

„Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.”

Akik olvassák a blogomat azok tudják hogy nem tudom elfogadni a megszűnési elméletet! Mind az igetanulmányozásaimnak mind a gyakorlati hívő életemnek ellentmondó teológiai feltevés.  Azt gondolom a hívők része, így az én részem is nagyon világosan le van írva az Efézus levélben:

„Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentésnek Lelkét az Ő megismerésében.; És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között, És mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint, Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben.

Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is: És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak fejévé,”

Hiszünk az Ö hatalma erejének munkája szerint, aminek legfenségesebb és legdicsőségesebb mozzanata az volt, amikor Jézus Krisztus a Szent Szellem által a harmadik napon feltámadt!  Ugyanez az erő  amely most megeleveníti a mi halandó testünket is, ugyan ez az erő a Szent Szellem ereje az amely segítségünkre van hogy hiteles hívő életet éljünk. Ami nem csak az erkölcs területén, nem csak a karitatív cselekedetekben, nem csak az ige ismeretében áll. Hanem a gyakorlati Isten Szellemétől/ Ö általa való erőmegtapasztalások, a Szent Szellem ajándékaira való hitbéli ráhagyatkozás és azokkal való együttműködésből is áll! 

A minap egy oldalt meglátogatva, felmerült az a kérdés hogy miért nem történnek ma hiteles csodák, és egyáltalán az egyház a mai kereszténység miért nem mutatja fel és éli át azokat az Isteni beavatkozásokat, jeleket és csodákat melyek a korai tanítványokat életében mindennaposak voltak.

Noha én is azt gondolom, hogy az Isten vezetésében és kenetében végzett általános mindenhol megtapasztalható csodák és jelek által kísért igeszolgálatok valóban nincsenek még azon a szinten ahol Istent dicsőítve és az igét megerősítve, lehetnének. De hogy ne lennének, azt az állítást nem tudom elfogadni, egyre több helyről és egyre gyakrabban hallani és tapasztalni áttörést ezen a területen is. Valamint sok hazai hívő is megerősíti a konkrét Isteni beavatkozást az életében. De elismerem, van ma még létjogosultsága a kérdésnek. 

Sok lehetséges okot lehet számításba vennünk e kérdés valamilyen szintű megválaszolásához.

Említsünk meg egy párat melyek figyelemre méltó gondolatok:  - Nincs olyan tiszta mély közösség Isten Szellemével és kenetével, mint volt az apostoloknak és a korai keresztényeknek. - Nem szolgálati ajándék az, akihez fordulnak a hívők segítségért. Figyelembe kell venni a szolgálati területet és az emberek hozzáállását, hiszen tudjuk, hogy volt olyan város ahol maga Jézus sem tudott úgy csodákkal is beavatkozni, ahogy szerette volna, mert az emberek nem válaszoltak hittel. Ezért csak egy-két ember tudott gyógyulást átvenni. Aztán sokszor felmerül a konkrétan meglévő még áttöretlen sötét ellenállás, melynél eredményeket csak az „erős megkötözése” a sátáni erők térdre kényszerítése után lehet elérni. Köztudott a földrajzi területek közötti igen jelentős szellemi különbség is, amit szintén meg kell említeni. Afrikai, Ázsiai és Indiai testvéreink gyakori és hatalmas csodákról tesznek bizonyságot, míg Amerikai és Európai keresztények ritkábban élik át Isten áldásának ilyen megnyilvánulását. Igaz az előbbi testvéreink mérhetetlenül nagyobb kihívásokat, szenvedéseket és próbákat élnek át nap, mint nap, mint mi.   Egyszóval sok olyan aspektusa van e témakörnek, amire egyáltalán nem vagy csak részben látunk rá.

De akár hogy itt is érvényes, az hogy minden változást az egyéntől, azaz magunktól/magunkból kell elindítani. Ezért most egy pillanatra térjünk vissza az Efézusi igerészhez: „ .. Mi az Ő hatalmának felséges nagysága irántunk, akik hiszünk, az Ő hatalma erejének ama munkája szerint”  

A kérdés régen is és most is leginkább az, hogy hiszünk e Isten hatalmas erejének a hivő életébe beavatkozó működésében, vagy elvetjük azt bármi okból kifolyólag?  Itt nem csak az úgynevezett üdvözítő hitről van szó. Hanem arról a hitről, ami utat készít és felszabadítja a gyakorlati beavatkozásra az Isten erejét, ami sokszor társul a hit ajándékával, de mégis véleményem szerint nem azonos azzal de bele torkollhat.

Szóval megkérdezlek hiszel e Isten hatalmas ma is az életedbe beavatkozni tudó erejében vagy te is csak azt gondolod hogy a természetfelettinek csak okkult oldala van és minden természetfeletti történés a sátán produktuma? Azt gondolod Isten ezen a területen, nem tesz semmit? Ellenben megengedi hogy évről évre egyre nagyobb démoni erővel rendelkező „erős emberek” okkultisták, mágusok lépjenek a színre, akik mint régen magukat valami nagynak állítják a nép előtt, és sokak szívét elfordítják Izrael Istenének keresésétől azokkal a csodajelekkel, amiket a nép között tesznek. NEM! NEM! és NEM! Isten féltékeny és féltőn szerető Isten, aki nem nézi jó szemmel, ha azt a dicsőséget, ami neki jár, megrabolják!  Az Ige azt állítja együtt nő az igazság ereje és a hazugság ereje a búza és a konkoly. Nem testvérem! Ha az okkult emberek növekednek a sötét szellemi erőben a démonokkal való egyre intenzívebb szövetségük miatt, akkor Isten népének is /legalább is egy részének egész biztosan/ mindenképpen növekedni kell a Szent Szellem erejében és ajándékaiban való gyakorlati tevékenységben! Egy hívőnek ezt agy kell látnia. Mózes botja mindig erősebb!

Fülöp és Péter kenete mindig nagyobb, mint a Simon mágusok bűbája és szemfényvesztése.            

Nézük ezt az igét más fordításokban is:

EFO:

 „Imádkozom, hogy megtudjátok, milyen mérhetetlenül nagy Isten ereje, amely értünk működik, akik hiszünk.”

Csia:

” mennyire felülmúl mindent az ő nagy hatalma a mi életünkben, akik abban a mértékben hittünk, ahogy az ő erejének uralkodó hatalmát a Krisztus életében munkálkodni láttuk.”

Nem szükséges senkinek bizonygatnom hogy Isten hatalmas és erős Isten! Jó akaratú és mindenható! De e tényekből a személyes életünkben/tapasztalatunkban csak úgy és olyan mértékben tudunk leginkább részesedni, ha hiszünk Isten erejében! /természetesen tudom, hogy létezik más hite által való áldásba jutás is, de itt most nem erről beszélünk./ Ha valóban bízunk, abban hogy Ö kész a mi életünkbe is Atyai szeretetéből beavatkozni. /természetesen akkor, úgy és olyan módon, ahogy szuverén akaratában van/ Ha teljesen bizonyosak vagyunk és egészen elhittük, hogy Jézus Krisztus tegnap ma és mindörökké ugyan az! Ahogy ezt az ige kijelenti róla, s ahogyan régen is jót tett mindenekkel Ö ugyan így tesz ma is! Csak ha ilyen hozzáállással leszünk, akkor fogjuk egyre inkább megtapasztalni a mindennapjainkban is, azt a tényt, hogy Isten a jelenben is és a mi életünkben is csodatevő Isten!

A magam részéről az elmúlt évtizedekben igen sok konkrét csodát éltem meg az élet különböző területein, melyek több hittestvérem valamint családtagom előtt is ismert dolog.  Természetesen ezek java része szubjektív, de igen számos az olyan jelek illetve csodák száma is melyek mások életében történtek meg úgy hogy Istennek tetszett, hogy rajtam keresztül szolgáljon szabadulással, gyógyulással, és más a Szent Szellem által való beavatkozással az adott személy vagy személyek életében. Istené minden dicsőség, Ö ismeri a szívemet! Ezeket csupán azért említettem meg hogy felbuzdítsam a szíveteket, hogy keressétek Isten akaratát ezekben, a dolgokban is. Egy hívő embernek, ha nem is egyforma mértékben, de ismernie, értenie és értelmeznie kell tudni a természetfeletti világot, természetesen igei módon, a Szent Szellem vezetésében, hogy se szégyent ne valljon egy konfrontáció esetében, se túl ne lépje a hitének mértékén ezen a területen sem, mert ettől is int minket az Isten beszéde. S ami a legfontosabb hogy felismerje mi az ami Isten szelemének munkája és mi az nem. S még véletlenül se essen abba a hibába hogy ami az Isten Szellemétől van azt az ördögnek tulajdonítja. Mint annak idején a farizeusok némelyike akik a Szent Szellem erejében szolgáló Úr Jézus tevékenységét a Belzebub munkájának titulálták.  

A következő posztban a lehetséges természetfeletti kihívásokkal kapcsolatosan fogok hangosan gondolkozni, ha teheted, tarts velem akkor is. 

Köszönöm hogy megtiszteltél a figyelmeddel.       

Szaladj oda az Atyához!

Elindult az esztendő! S mivel még itt tartózkodsz a földön ez bizony téged is, érint. :)

Az idei első poszt lévén, megragadva a lehetőséget kívánok minden olvasómnak Istentől megáldott és vezetett esztendőt! Isten hűséges és gondviselő Atya! Jó ezt mindenkor szem előtt tartanunk!  

Ha hívő keresztény vagy szeretném most felhívni a figyelmedet arra a tényre, hogy korodtól függetlenül gyermek vagy. Gyermeke a mindenható Istennek, aki örökkévaló beszédének igéjéből szült ujjá téged valóságos szentségben. Gyermek vagy! Persze tudom, hogy ebbéli állapottól el lehet sodródni, mert ahogy az ige mondja különbség, van a fiú és egy fattyú között. A fiú engedelmes még abban az állapotában is, amikor épp az ó természete benézett az élete ablakán.

Miért mondom ezt? Nem ellentmondás ez? Nem! Ha odafordultál és megtértél az élő Isten Jézus Krisztusban, kinyilatkoztatott kegyelméhez a Szent Szellem által, és mennyei válaszként az Atya kegyelméből újjászült, akkor nem! Akkor te kedves testvérem Isten gyermeke vagy! Amiről meggyőződésem, hogy maga a Szent Szellem tesz bizonyságot a te szellemeddel karöltve. Aki hisz az Isten fiában bizonyságtétele van önmagában! Pecsétje /záloga van. Egyszóval nem valami bizonytalan és ködös dolog az Istenfiússág. Ha számodra mégis az, apró lépésekkel haladva nézd meg hogy hol nem vetted figyelembe Isten beszédének útmutatását mely a kereszténnyé válás alaplépéseiben világosan le van fektetve.

Első sorban a megtérésre a felnőtt vízkeresztségre gondolok. Itt a blogomon is írtam már ezekről nem egyszer. De ha kérdésed adódna, írj bátran. A Szent Szellem/Lélek keresztséget, amit rendkívül fontosnak tartok megemlíteni, noha tisztában vagyok vele, hogy nem üdvösségi kérdés ellenben az előző két említett hitbeli szent cselekedettel. De véleményem szerint mindenképp elengedhetetlenül szükséges, ahhoz hogy valaki Isten országának erejében tudjon szolgálni, mind maga mind a környezete életében. Nekem nem probléma, hogyha ezt másként látod még, de én úgy találtam, hogy a Szent Szellem erejében és ajándékaiban tevékenykedő keresztények több területén a hívő életnek sokkal hatékonyabbak /eredményesebbek, mint azon testvéreik, akik eme lehetőséggel bármi okból kifolyólag nem élnek. De erről is írtam már röviden.  

Tehát ott tartunk, mint gyermekeknek, időnként oda kell szaladnunk az Atyához! Oda kell szaladnunk, hogy megöleljen aztán, azért hogy karjára véve neveljen, hiszen fiak vagyunk!

De oda kell szaladnunk a félelmeinkkel, a kudarcainkkal, a sértettségünkkel vagy akár a megbotránkozásunk idején is. Szaladnunk kell akkor is, amikor minden rendben és a világ játszótere teljes napsütésben ragyog! Aztán azért is szaladunk, mert ki szeretnénk fejezni a szeretetünket és a hálánkat a szerető kapcsolatért. Ez mellett szaladunk, hogy felhívjuk a figyelmet a környezetünkre, az embertársainkra, azaz közbenjárni megyünk. Az Atya várja és kívánja, hogy rendszeresen odaszaladjunk hozzá! Az ige azt mondja, ha olyanok nem leszünk mint a gyermekek, lemaradunk/kimaradunk az Isten országából. Nem mehetünk be abba! Talán ezért látni sok lógó orrú keresztényt sokfelé.

De mi testvéreim ne lógassuk a nózinkat semmiért Isten az aki elkezdte bennünk az Ö jó munkáját! S van egy jó hírem így az év elején is!  Ö nem csak elkezd valamit, hanem hatalma van arra, hogy be is fejezze!  A mi dolgunk, az hogy hittel, szeretettel, hálával hozzá szaladjunk!     

Szép hétvégét és köszönöm a figyelmeteket! 

Soha nem ismertelek titeket!

Van egy igevers a Máté evangéliumának hetedik versében, amelyet talán a legtöbbször szoktak hangsúlyozni a karizmatikus keresztényekre nézve. Teszik ezt néha jó, de legtöbbször lenyomó elbizonytalanító, olyan megbotozásos módszerrel.  Semmi gond nincs azzal, ha egy hívő segítő szándékkal van a testvére felé, és szeretetből felhívja a figyelmét esetlegesen figyelmen kívül hagyott tényekre. De nekem az a tapasztalatom, hogy ezt a sokat emlegetett igeverset:

„Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! Megy be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.”

Igencsak durungozásra használják sokan a karizmákat valló és azokban hittel járó hívőkre nézve. Ennek a jelenségnek is meg lehetne rajzolni a szellemi térképét, de én most csak azért hoztam szoba, mert a mai bibliai elmélkedésem része volt ez a fejezet is.

Az előző igerészből megtudhattuk, hogy jó fa nem terem rossz gyümölcsöt és romlott fa sem terem jó gyümölcsöt. Ez igen fontos megállapítás, mint a téma előzménye.

Ha példának okáért veszünk egy körtefát /ami jó fa/ és vesszük az elmúlt öt évét ennek a fának. Mondjuk, megállapítjuk, hogy az első két évben pompás termést hozott. Majd a harmadikban sajnos gyümölcstelen volt, és a negyedik ötödik esztendőben pedig egyenesen szánalmas. Mert hiába hozott ugyan termést az ehetetlen volt állaga és íze, valamint a hemzsegő kukacok miatt. Nos, minekutána ezt megállapítottuk akkor sem mondhatjuk, hogy az adott fa, rossz fa! Hiszen ez a fa, ugyanaz a fa, amelyik egy másik évben dúsan hozta a zamatos körtét. A problémát nem a fában találjuk elsősorban, hanem a gyümölcsfa gondozásában illetve más külső forrásban például elverte a jég megtámadta valami kórokozó és ezért lett az amúgy jó gyümölcs ehetetlen. Természetesen a jövőre nézve a problémát sürgősen orvosolni kell. De a fa jó fa! Remélem, sikerül leírnom mit akarok ezzel mondani. Ami szellemtől született szellem az! Mondja az írás. Aki Isten gyermeke az Isten gyermeke! Lehet, hogy korrekcióra szorul, de e tény miatt egy hajszálnyit sem lesz nem családtag.

Szerintem nem bölcs dolog egy hívőt rossz fának titulálni, csupán azért mert jelen helyzetében alig tudunk vele azonosulni, mert mondjuk helytelen dolgokat látok az életében. Pál is sok éktelen dolgot látott a Korinthoszi testvéreknél. Mégis szeretettel köszöntötte őket, és mindenki mást is a leveleiben kivéve a törvénykező Galatákat.  A Róma levél a következő igét hozza: „Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.” Ha a testet éri valami erős behatás és eltörik a láb vagy a kar, az igaz hogy egy darabig használhatatlan lesz, de attól még a test tagja marad.

De nézzük a 22 verset. Egyre inkább arra hajlok, hogy az itt felsorolt démonűző. prófétáló, és más erő megnyilatkozást felmutató emberek, nem hívők, nem egyháztagok. Azaz a szó igazi értelmében nem ujjá született Istennel járó emberek. Sokkal inkább skéva fiaihoz hasonló kontárok, akiket nemhogy Isten, de még a démonok se ismertek el kiküldött szellemi hatalomként. Hiszen Jézus azt mondja, nem ismeri, soha nem ismerte őket, valamint azt hogy törvénytelenséget /gonoszt cselekvők. Pedig tudjuk az írásból, hogy ismeri az Úr az övéit, akiknek egyik legfőbb ismérvük pontosan az, hogy elállnak/elhagyják a hamisságot /törvénytelenséget.  1Kor 8:3 "Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik ő tőle." Valamint : "Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja." Továbbmenve Jézus amikor János beszámolt neki egy olyan emberről aki démonokat űzött Jézus nevében, de nem volt hajlandó a tanítványokkal menni ezért a tanítványok eltiltották. Jézus nem helyeselte ezt a döntést és azt mondta "Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, aki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem."  Mk 9:39

Összefoglalva azt gondolom, hogy a fenti igeverset. Újjászületett, Isten beszédének folyamatában engedelmeskedő. Jézus Krisztusban bízó, Öt dicsőítő, /tehát valószínűleg nem ismeretlen nem gonoszt cselekvő/ a Szent Szellem általi erő-megnyilvánulásokat megélő, démonűzésben, prófétálásban valamennyire aktív, és ezáltal Isten parancsolatának engedelmeskedő / „Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.”Mt. 10:8/  hívőket a fentiekben tárgyalt igével ostorozni és mások előtt, megpróbálni lejáratni nagyon nem Krisztusi.     

Ezt a verset sokkal inkább a pogány és okkult, ördögűzőkre és hamis prófétákra az Isten nevét a szentháromságot használó, Skéva fiai kaliberekre, elhívás és kiküldés nélküli önjelölt a szellemvilágba tiltott módon belepiszkáló  emberekre kell értelmezni.  Akiket valóban sohasem ismert az Úr. Valamint azokra a vallásos emberekre akik felvették ugyan a kereszténységet mint egy köntöst de alatta ott van a bálványimádás és a pogány vallásoknak valamint kereszténység egyfajta rút keveréke. Azt gondolom ezt megtért Istennel járó keresztényre vonatkoztatni csak egész ritka esetben lehet, talán akkor ha a hitet megtagadta és Istenétől elfordult. Bár akkor sem érvényes rá hogy soha nem ismertelek. Na mindegy. Ezért szeretek gondolkozni Isten beszédén mert kimondhatatlanul nagyobb és dicsőségesebb mindennél.
 /nem zárom ki annak lehetőségét hogy fiatal tudatlan keresztények között is akadhat olyan aki Isten akaratán kívül, vezetés nélkül, helytelen, nem igei módon belekontárkodik a szellemi dolgokba, de mivel ők fiak és nem neveletlen fatyúk ahogy a zsidó levél mondja. Így Isten őket helye teszi, ebben megnyugodhatunk. Világosan megmondta hogy az ö gyermekeit csak bízzuk rá!/

Természetesen örömmel fogadom, ha a karizmatikus egyház, a jó és hasznos és sok szempontból eredményes munkája mellett azokon a területeken ahol szükséges megfésülködik, és rendbe szedi magát. Ha az arra hivatottak a menet közben felmerülő elhajlásokat, túlhangsúlyozásokat, és tévedéseket rendbe teszik. Mert ők ezt szeretetben és a Szent Szelem vezetésében fogják tenni.

De annak nem tudok örülni, amikor antikarizmatikus vagy a Szent Szellem általi igeértelmezést figyelmen kívül hagyó, vallásos emberek a fenti és a hasonló igéket furkósbotként használva szeretetlenül az ajándékaikat Isten dicsőségére használó testvéreikre támadnak.

Legyünk óvatosak, helye van a dolgok igei megvizsgálásának. De ne legyünk se a vallásos félelem, se tudatlanság miatt olyanok, akik Isten munkáját akadályozzuk.

Köszönöm a figyelmeteket.