Volt két ember,(példatörténet) az egyik, amikor az istennel való
kapcsolatáról beszélgettünk, nagy lelkesen, és ahogy láttam, igen büszkén is,
azt újságolta, mennyi mindent tesz isten népéért, istenért, és
egyáltalán az igazság térnyerése érdekében. Valóban remek dolgokról számolt be. Jó volt hallgatni, mégis a beszélgetés végén így fordultam hozzá: Jóravaló
embernek látszol, mégis azt kell mondanom, igen nagy, hangsúlyeltolódás van a hívő életedben. Tudod az írás szerint, még a jó cselekedeteinket is isten
készíti elő nekünk, arról nem is beszélve, hogy nála nélkül, semmit nem
tehetünk, Így aztán meg kell mondanom, picit jogtalan büszkeséget érzek a
beszámolóidban, mert aki az Úrban dicsekszik, az a hangsúlyt, egyben istenre
helyezi és nem a saját cselekedeteire. Kegyelemből tartatunk meg hit által, és
nem cselekedetekből van a megigazulásunk. De beszéljen az írás maga: „Tudván
azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus
Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk
a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény
cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem. Ha pedig Krisztusban keresvén a megigazulást, mi magunk is
bűnösöknek találtatunk, avagy Krisztus bűnnek szolgája-é? Távol legyen. Mert,
ha amiket elrontottam, azokat ismét fölépítem, önmagamat teszem bűnössé. Mert
én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal
együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus;
amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki
szeretett engem és önmagát adta érettem. Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert
ha a törvény által van az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg.”
A másik ember, amikor szintén az Istennel való kapcsolatáról
kezdet mesélni, mindig megjegyezte, hogy ö bizony hisz! Hiszi a szentírás szavait, és bizony, ahogy
hallottam helyesen és pontosan idézte a megfelelő igeverseket. (Azt nem kérdeztem
honnan e mély írás ismeret, lehet meg kellett, volna. ) Egy idő után
megkérdeztem, lenne e kedve, elmesélni egy-két történetet, ami konkrétan öt
érinti, vele történt meg, és mint bizonyság elmondhatná. De továbbra is csak a
remek biblia idézetekkel számolt be, arról hogy ő hívő, és minden nap, rendszeresen
olvassa a bibliát. Bő félóra elteltével, a szívemből a számra, a következő
szavakat mondtam neki. Tudod jó dolog hallgatni az igét, jó olvasni az igét, de
ha nem építjük be az életünkbe, nem cselekedjük meg, amit átvettünk belőle,
akkor bizony nem sokat tud használni számunkra, hiszen olyan lesz, mint az a
bizonyos tükör, ami mikor belenézünk, megmutatja, a valós állapotunkat,
rávilágít, hogy mit is kellene cselekednünk, és hiszünk is neki. Mégis a
tükörtől eltávolodva, már nem a szerint élünk/cselekszünk, mint amit mutatott
nekünk.
Nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy noha nem vagyunk a törvény alatt, az nem azt jelenti hogy törvény nélkül lennék! Minket a királyi törvény fog megmérni, amibe, legalábbis én így látom/értelmezem, hogy egyértelműen be van integrálva mind a tízparancsolat mind a hegyi beszéd igazságainak kijelentései. De erre most nem térnék ki részletesebben. Most akkor azt mondom, hogy pl a szombatot meg kell tartani? Nem! Ha valaki a törvény miatt tartja meg, és mást is erre buzdít, akkor nagyon nagyot téved, és az Írás, újszövetségi igazságától, véleményem szerint távol került. Számos igevers bizonyítja ezt. De ha pl hitből tartja meg, ahogyan az ige utal is rá: „Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig
minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. Aki
ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel.
Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és aki nem eszik, az
Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek.”
Az írás, az ilyen, fentebb vázolt cselekedet nélküli viselkedést, többféle módon is leírja. „Azonképpen a
hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.”
„Az igének pedig
megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki
hallgatója az igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez,
aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette,
milyen volt.”
„Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annak
okáért, amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de
az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.”
A fenti két példa, tartalmaz ugyan feszültséget, de nem
ellentmondást, mint azt már előttem is, rengetegen kifejtették. Persze, ettől
még, időnkét hangsúlyozni kell, azt a nagyon fontos igazságot, miszerint hit
által igazulunk meg, de miután megigazultunk (hangsúlyozom hit által,
cselekedetek nélkül. „Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.”) isten
teljesen jogosan elvárja az Ö megigazult gyermekeitől, hogy igaz emberhez
méltóan éljenek és cselekedjenek, természetesen hit által. „Aki azért tudna jót
cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak.”
„Ami pedig hitből nincs, bűn az.”
A hit által megigazult ember pontosan avval hitelesíti a környezete számára,
hogy megigazult. Hogy isten akarata /vezetése szerint élve, cselekszi az isten
által a maga számára elkészített általános és egyedi, hitből való jó
cselekedeteket. Az általános alatt, azt értem, amit a szentírás isten
akarataként közöl velünk, az egyedi alatt pedig a saját magunkhoz személy
szerint köthető minket érintő, csak általunk elvégezhető cselekedeteket értem. Természetesen
a jó hozzáállás a Szent Szellem vezetése, hiszen Ö tudja egész pontosan, egyénre
lebontva, hogy kinek, mire kell az életében a hangsúlyt helyezni, az üdvössége
és a hitelessége érdekében. „Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.”
Köszönöm a figyelmeteket!
