Ne építs olyan falat, amit bujkálásra használsz.

Általában elmondható, hogy vannak olyan keresztények, akik rövidebb-hosszabb ideig, akár évekig is, belekezdenek egyfajta bujkálásba, egy maguk által készített elmebeli fal, vagy feltételezés, okoskodása mögött. 

A legnagyobb probléma ezzel az, hogy ez semmi mást nem szolgál, azon felül, hogy egy hatalmas öncsalás. Mint hogy a minden területre kiterjedően meggátolja az adott ember, szellemi, lelki fejlődését. A szellemi érettség, a hit, a kapcsolatokban való őszinteség, az Istennek való engedelmesség, és sok más terület van szó szerint, ilyenkor kiszáradva. Emberünknél, a céltévesztettség, a gyümölcstelenség, a dolgok megmagyarázása, egyfajta bujkálás figyelhető meg.

 Minden külső okot képes ilyenkor akár valós, akár nem, felnagyítani, és ez mögött a fal mögött, éveket elbujdosni, magát és másokat is elhitetve, hogy mindenki sáros, és ami rajta található sár, ahhoz pedig neki semmi köze, mert mástól fröccsent rá.

 Ehhez társul önigazultság, önsajnálat, kevélység, fásultság és megkeseredés, és sok minden más is. Nem ragozom tovább, rendkívül kiüresítő/felemésztő állapot ez. 

Az embert, lent tartja, a környezetének azt üzeni, hogy a kereszténység nem működőképes, mert lám- lám, és különben is, meg aztán. Tehát szó szerint rossz bizonyság. Ebből az következik, hogy az Istennek való dicsőségadás és hálaadás helyett, megszomorítja Isten szellemét, és a környezetében lévő embereket nem hogy ösztönözné az Istenkeresésre, hanem még el is löki őket a magatartásával. 

Sok ilyen kiépített bujkáló fal létezik. Nézzünk meg párat, a legszembetűnőbbek közül: Fals a pásztor, de a gyülekezet is. Képmutatóak, lopnak, csalnak, hazudnak. Gyenge/vagy téves a tanítás, nincs kenet, szeretetlenek. Ennek a falnak a másik oldala pedig ez: Te egyszerűen annyira mocskos és bűnös vagy, hogy nem mehetsz le ezek közé az Istennel járó, szent emberek közé. Ha ez a fal áll, bujkáljon bármelyik oldalán is a hívő, az ördög sajnos nyerésre áll, az ilyen hívő életében. 

Épp az Istennel és az Isten népével való közösséget aknázza alá ilyenkor, a tenyerét dörzsölve. A másik ilyen gyakori fal, hogy nekem nincs szükségem gyülekezetre, ahhoz, hogy hívő életet éljek. Ennek a falnak a másik oldala, teljesen mindegy milyen a hívő életem, én legalább járok gyülekezetbe. (még ha semmi nem is változik évek óta az életében, és tisztában van azzal, hogy keményszívű), ide tartozik szorosan a helytelen prioritás fala, ahol az isten országának a keresését gyakorlatilag minden megelőzi. Egy következő fal amit elhitetve magukat ki szoktak építeni, egyesek: a nekem nincs hitem, én nem tudok hinni, van olyan változata is, hogy Isten nekem/velem nem tesz semmit, azért hogy higgyek neki. Ennek a falnak a túloldala, pedig így hangzik, Isten megtett mindent, kész tény az üdvösségem, tegyek bármit is ezután, a jegyem tuti a mennyei helyekre. (nos az ilyen hí-per-szuper kegyelem, sok fontos igerészt és történetet nem vesz figyelembe, ami igen nagy felelőtlenség. Csak egy példa: „Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgat. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lesz sírás és fogcsikorgatás.” Akár hogy is, de lehet látni, bizony folyik a falgyártás, az ördög legnagyobb örömére. De hogy ne örüljön sokáig, van egy csodálatos fegyver, az Isten igéje, ami képes ezeket a felállított falakat, elmebeli korlátokat bezúzni, és felszámolni.

„Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak; És készen állván megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességetek.”

Zárszóként, bátorítani szeretnék, mindenkit, hogy ilyen, a fentebb vázolt munkában ne legyen kőműves, ne emeljen olyan falakat, amelyek csak elválasztják Istentől és Isten népétől.

Ha már késő, és állni látsz ilyen falakat az életedben, kérlek, rakj most félre mindent, és mond el az Atyának, hogy meguntad a falak gyártását, és a mögöttük való bujkálást is. Nevezd nevén, amit megmutat a Szent Szellem és bánd meg ezeket. Ne felejtsd Isten ígéretét: „Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok.” „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.” „Annak okáért mondja: Serkenj föl, aki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyog tenéked a Krisztus.”

Köszönöm a figyelmeteket.                    

Gondolatom az elidegenedésről.

Az elidegenedés mindig is veszélyt jelentett a hívő emberre, és az a tapasztalat, hogy nem érdemes félvállról venni ezt a problémát. Az Istennel és az embertársainkkal való kapcsolatunkban a legnagyobb elidegenítő erő a bűn. Viszont ha ezt fel is fogjuk valamennyire általában csak belenyugvás, egyfajta szégyenkező de a változtatásra passzív közömbösség a reakciónk továbbra is. Az elidegenedés leginkább egy lassú folyamat, ami igen hasonlít egy élő lávafolyamhoz, ami szép lassan araszol előre mindent és minden védőkorlátot is felemésztve, ami az útjába kerül. Sokszor megbújva a már előzőleg megkeményedett megszenesedett vékony felszíni réteg alatt halad. Az ilyen folyamatok megelőzésére több útmutatást is kapunk a Biblia szavaiból. Nézzünk, meg egy ilyen részt.

„Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, És felöltőzzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, kiki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk.

Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon; Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet. Aki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek.

Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem, csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.”

Amit most egy picit az elidegenedés kapcsán kiemelnék az a következő. A napot ne zárjuk le, ne engedjük lenyugodni úgy, hogy a szívünkben harag, neheztelés, meg nem bocsátás, és más negatív indulatok vannak jelen. Az ilyen érzelmek kövezik ki az elidegenedés útját, az emberi kapcsolatokban. De nem csak ez miatt nem célszerű ilyen indulatokkal nyugovóra térni, hanem mert ezek felelősek, számos úgynevezett pszichoszomatikus betegségekért, amelyek az embereket kínozzák. A negatív érzelmek megélése/kiélése sokkal több betegségért felelős az emberi testben, mint sem azt elsőre gondolnánk. A bűn, mint általános elidegenítő erőn belül, az Isten személyétől való elhidegülést, az úgynevezett „első szeretet” elhagyását, leginkább az e világ szelleme, a bukott világ értékrendjéhez való ragaszkodás, az azzal való barátkozás, és e kerülő úton való közlekedést kiszolgáló önakarat és egoizmus a felelős. Igen fontos hogy ezeken, a dolgokon elgondolkozzunk, hogy az létrehozza bennünk a megfelelő szívbéli össze-törtséget, megbánást, ami elvezet a megtérésig, a korrigálásig. Még tart a ma, még elérhető a kegyelem trónszéke. 

Köszönöm a figyelmeteket.