Sem a hit, sem a kegyelem, mint bibliai igazság, nem tud megtartani Isten nélkül!

 

(Egy odafigyelős, picit nehezebb témát hoztam most a hétvégére.)

 Nem a hit és nem a kegyelem tartja meg a hívőt, hanem az Örökkévaló Isten. Lényegileg fogalmazva, csak egy megváltói ár van, amit Isten meghatározott és elfogad, az pedig nem más mint Jézus Krisztusnak az Isten bárányának a vére! A vért nem lehet, sem a hittel sem a kegyelemmel, sem semmi mással kicserélni, vagy háttérbe szorítani.   

Egyedül és kizárólag Isten az, aki meg tud tartani téged, az érted hozott engesztelő áldozat által. Az, hogy ehhez a te bevonásoddal a bibliai hitet, és a szeretetéből felkínált kegyelmet felhasználja/alkalmazza, nem ellentmondás. Ő az üdvösség, Ő maga az örök élet! Nem rakhatod Isten helyére sem a hit igazságát, sem a kegyelem igazságát. Nem a hitben hiszünk, és nem önmagában a kegyelemben hiszünk, hanem a megváltásunkat véghezvivő Jézus Krisztusban, mint értünk és miattunk megfeszített, testé lett Igében.Ugyan úgy, egy szellemi alapelven áll ez, mint az, hogy a hit cselekedetek nélkül halott! Azaz olyan mintha nem is lenne.  

„Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről.” Nem tehetjük Jézus tökéletes emberi és Isteni személye, és a tőle elválaszthatatlan megváltói munkájának helyére, sem a hitet, sem a kegyelmet, ahogy egy ideje divat sok helyen. (szuper kegyelem tana) Akik ezt cselekszik, szükségszerűen szembekerülnek az Isten beszédével, és eltávolodnak annak teljes igazságától. Fontos megérteni ezeket a szellemi igazságokat, és a helyükön kezelni. A törvényre azért van szükség, hogy világosan felismerjük, hogy mennyire rászorulunk a kegyelemre, ezért nem lehet szétválasztva képviselni ezeket. A megtérést meg kell előznie egy világos bűnfelismerésnek és bűnbánatnak. Azaz nem szétválasztható. Ha nincs az első nincs a második sem.    A bibliai hit nem a hitben hisz! A helyes bibliai hit, nem helyezi Istent, egy rosszul értelmezett kegyelem mögé, másodikként. Hanem Istent, mint aki a kegyelmet adja, megtartja az Őt megillető első és kizárólagos helyen.

Egy olyan ember, aki úgy tart igényt a kegyelem ajándékára, hogy közben nem törekszik az életében felszámolni, mindazt, amit Isten bűnnek mond. Félő, hogy csalódni fog. Mert a kegyelem ajándékának az átvétele, a megtéréshez van kötve. A szellemünkre nézve átvettük mert megkaptuk a megváltásunkat. A lelkünkre még munkáljuk, ezt lejjebb kifejtem. A testünk pedig vár a megváltásra mert tapasztalati szinten még nem birtokoljuk. Sajnos ma, sokan Isten népe között, úgy vélik, ha elmondták a megtérő imát, akkor ez után bármit is gondolnak, tesznek, az már nem érinti az üdvösségük kérdését, mert annak ajándékát átvették hit által. Nos van ebben igazság! De csak és kizárólag azoknak az embereknek, akiknek amúgy, már nincs lehetősége a földi életben levetkőzni a romlott természetüket, mert a halállal való találkozásuk elérkezett. Ilyen volt a lator, a Jézus melletti keresztfán. Ilyen az a haldokló ember a kórházi ágyon, aki segítségül hívja az Úr nevét, és megtérésre jut. Az ilyen embereknek már nincs lehetősége megteremni a megtérésének a gyümölcsit. Ezért nincs is elvárva tülök. De a teljes szentírás fényében meg kell érteni a hívőknek, hogy mindazoktól, akiknek van lehetőségük átöltözni (levetni, felszámolni a romlott természetük cselekedeteit és felöltözni, megvalósítani hitbeli cselekedettekkel az Isten akaratát) azoktól Isten el is várja ezt az engedelmességi folyamatot. Ezért is mondja a szentírási kijelentés, hogy: Szentség nélkül nem látjuk meg Istent. Ezért olvassuk, hogy a menyegzőn egy embertől meg van kérdezve, „hogy van, hogy meztelen van? Hogyan, hogy nincs ruhád? Ezért mondja János a jelenések könyvében, hogy lesznek, akik kint maradnak, akik nem léphetnek be az Isten országába. Át kell ezeket gondolnod testvérem, mert ezek az intések nem hitetlen embereknek, hanem a megtérési imát már elmondott hívő embereknek szólnak. A Bűneiben megmaradó, azzal nem harcoló ember, nem ragaszt a hitéhez cselekedeteket, ezért pedig nagy árat fizethet. Nem kárhoztató szavak ezek, nem akarom, hogy bárki félre értse, csupán át kell gondolnunk a dolgokat, mert kimondhatatlanul nagy a tét.                   

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” Istent Szent, ez mindenki előtt nyilvánvaló igazság. És a négy szellemi lény, amelyek közül mindegyik hat-hat szárnnyal bír, köröskörül és belül teljes szemekkel; és meg nem szűnik nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt és aki van és aki eljövendő. Tehát Istent, ha mi hívők egyre inkább megismerjük, annál inkább elkezdünk hozzá hasonlítani minden területen. Mintegy elváltozunk az Ő ábrázatára.

A szentség területén is. Ezért fogunk tudni itt a földön úgy járni, ahogy Jézus tette! „Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Ő benne,” Meg kell értenünk, mindannyian sokféle bűnben éltünk különböző mélységekben a megtérésünk előtt és után is, sajnos. De miután „vettük a Krisztust” megtértünk elkezdtük megismerni Őt és akaratát, az ige felszólít, hogy ahogy vettük, ahogy folyamatában megismerjük Istent, az Urunkat és megváltónkat, úgy járjunk benne, azaz a vele lévő kapcsolatban. Márpedig Őt nem hazugnak, nem szeretetlennek, nem házasságtörőnek, nem homoszexuálisnak, nem a másikat leigázónak, nem önzőnek, és nem engedetlennek, stb. ismertük meg, hanem Szentnek. Isten minden gyermekétől azt várja, hogy amiképpen Ő maga mi is szentek legyünk, és ahogy Ő járt, úgy járunk, éljünk mi is ezen a földön.

Köszönöm a figyelmeteket. Áldott hétvégét kívánok számotokra.     

 

A fehér ruhához vezető út.

 

A jelenések könyvében, a lezárások, a megérkezések, az összegzések, és a konklúziók idejének elérkezésekor, igen sokszor olvassuk, azt, „ aki győz..”

Amit fontos észre vennünk, hogy a csatákban, és általában véve, a legkisebbtől a legnagyobbig, mindenféle konfrontációban mindig van egy győztes és van egy vesztes. De akár hogy is, a lényeg mindig azon van, hogy mi melyik oldalon vagyunk, mi a személyes területünket érintve győztünk-e, vagy vesztettünk?  De mit jelent győzni? Kiről mondhatjuk el, hogy győzött? Mindenkiről, aki az előzőleg kitűzött eredmény/célt elérte, a rész vesztességek ellenére is. (Az, hogy valaki éppen csak, hogy győzött, vagy hatalmas diadalt aratott, precíz pontossággal a megfelelő és megszokott helyen szakította el a célszalagot, vagy kézzel - lábbal épp ahol érte, másodlagos dolog, ha már győzött.) Természetesen a későbbiekben ennek is lehetnek származékai, de a szentírás szerint a kulcs az, hogy szabályszerűen küzdjön, mert ellenkező esetben, nincs korona.   

A győzelem az minden esetben konkrét cselekedet eredménye, azért fontos ez, mert noha a hit az szerves része a győzelemnek, mégis ahogy a szentírás figyelmeztet minket, ha a hitünknek nincs cselekedete (Isten akaratában való szent életvitel, mint alap, és ezen az alapon a személyes Szent Szellemtől való vezetés megvalósítása ) akkor hitünk ugyan van, csak éppen a szentírás szerint ez halott hit. Halott! Nem ér semmit, nincs mérhető haszna. Ha elviszed a csatába a kardodat, de nem húzod ki a hüvelyéből, és nem használod a harcban, igen hamar véget ér a napod, és nem sokat használt neked, hogy nálad volt. A bukott angyalok és démonok is rendelkeznek hittel, Isten akaratának tényeivel, csak épp szembehelyezkedtek vele, nem engedelmeskednek. Nem is akarnak és nem is tehetik. Mint az embereknél, a régi természet, egyszerűen képtelen Istennek engedelmeskedni, hiszen mint az előzőeket is, a halál hatja át és nem az élet.

 Aki győz! Aki győz, mondja a szentírás: „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.”

„Aki győz, annak nem árt a második halál.”

 „aki győz, és aki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet”

 „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyi székembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyi székében.”

 „A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van.”  „Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.”

 A fentiekből igen világosan kitűnik, a győzelem a személyesen kivívott saját győzelmed, kimondhatatlanul fontos. Az a helyes, ha az ember minden területen győzelmes életet akar élni, de a legfontosabb, hogy az üdvössége a szent életvitel megvalósítása a fehér ruhába való öltözés területén mindenképp győzelmet kell elérnie! Egyszerűen nem rakhatja lejjebb a mércét. Szentség nélkül, meztelenül, ruha hiányában komoly gondok lehetnek. Miként is olvassuk? : „elmenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgat. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lesz sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak." (érdekes a szuper kegyelem tanítása, itt nem igazolódik)

Szeretném, ha megértenéd, a kegyelem árad, Isten velünk van és szeretetével, irgalmával körül vesz! Minden nap teljes kegyelemmel vár, ma még! De a mi részünket nekünk kell megtenni, mert más képtelen helyettünk megtenni. A menyegzőre pedig szép ruha kell, hogy ne legyen kellemetlen meglepetése senkinek!

Áldott napot és köszönöm a figyelmedet! 

 

A szívedet magadtól is védened kell.

Van egy nagyon fontos igazság, amit sokan csak akkor tanulnak meg, amikor már késő. Amikor már figyelmetlenségüknek, felületességüknek, már komoly ára van. A heti rendszeres beszélgetéseimből is látom, nem csak alapigazság, de aktuális is, hogy az ember szíve mennyire megcsalható, ha nem vigyáz rá. Mennyire megrabolható, ha nem őrzi, ahogyan azt a szentírásban Isten elrendelte. Egyrészt a szív, megbízhatatlan, ingadozásra, és öncsalásra képes. Csak gondoljatok a Jeremiás 17. fejezetére. „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt? Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem, és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.” és egy másik "Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól."

Vagy az Ézsaiás 44. fejezetben „Ki hamuban gyönyörködik, megcsalt szíve vezette félre azt, hogy meg ne szabadítsa lelkét. Ezt most azért hoztam szóba, hogy ne legyünk tudatlanságban a szívünket illetőleg. A szív csak akkor van védelem alatt, ha korrekt módon éled a hívő életedet, ha egyenesen jársz az Úrral, és szabályszerűen harcolod a hit harcát. Ez a magatartás, felszabadult, erős, bátor, Isten Szent Szellemére érzékeny szívet eredményez. Ebből kiindulva megállapíthatjuk, hogy a különböző okok (bűn, engedetlenség, harag, sértettség, meg nem bocsátás, frusztráltság, stb.) miatt leterhelt szív, igen hajlamos az öncsalásra és a külső forrásból származó félrevezetésre. 

Egy régebbi gondolatplakátomon, lényegileg azt írtam, hogy ha engeded a szívedben kiépülni a bizalmatlanságot, ami ellenkezik a hittel. Akkor a gonosznak lehetőséget adtál arra, hogy onnantól kezdve, úgy rángasson, ahogy jónak látja. A „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” Szentírási figyelmeztetése, nem véletlen olyan radikális. Minden féltett, számodra kedves, értékes dolognál jobban őrizd! Tudatosítanod kell magadban, hogy őrizned szükséges a szívedet. Legelsőnek magadtól! Hogy ne csapd be magad. Tiszta szívű legyél és ne tisztátalan. (itt nem csak szexuális bűnökre gondolok, hanem általánosságban minden bűnre) Ez alap, hogy kikerüld az öncsalást. Másodszor őrizned kell a szíved bizonyos emberektől, helytelen társaságoktól. „Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.” Mondja a Korinthusbeliekhez írt levél. Harmadszor pedig magától sátántól. Amit Mikál vesztére elfelejtett: „Mikor pedig immár az Úr szövetségének ládája a Dávid városába jutott, Mikál a Saul leánya kitekint az ablakon, s látván, hogy Dávid király táncol és vígad, szívében megutálta őt."  Nem szabadott volna megengednie Mikálnak, hogy ez vele megtörténjen. Az ilyen szívromlás mögött, ami életeket tesz tönkre, visz félre Isten akaratától, mindig sátán, az ordító oroszlán van jelen. Zárszóként tehát, neked kötelességed, megvédeni az újjászületett szívedet, a sátán tervétől. Bármilyen irányból is érkezzék a támadás. Ne engedd se, magadnak se másnak, se bukott lényeknek a szívedet megrontani, becsapni, igézet alá vonni. 

Köszönöm a figyelmedet, legyen áldott az életed és tiszta a szíved.          

Isten Szent Isten!

Amikor Isten erejéből merítve, végre sikerült egy makacs, visszatérő bűntől megszabadulnom, valami nagyon érdekes dolgot figyeltem meg az életemben. Nem csak a földi létem mindennapjaiban, hanem a szellemi életemben leginkább. Sokkal hatékonyabb lett az imaéletem, rendkívül könnyűvé vált a Szent Szellemre való figyelés/érzékenység. Bár az is igaz, hogy új harcmezők jelentek meg az életem horizontján. Komolyan csak ennyin múlik egy minőségi fejlődés, csodálkoztam magamban néha még hangosan felkiáltva is. Pár nap múlva egy reggel, úgy véltem Isten azt kérdezi, tőlem, hogy ki Ő. Az Istenem vagy! Az apám vagy! Járta át a válasz az egész bensőmet. Ez így van! Véltem hallani a választ. S tudod mi az én Istenségem alapja? Az igazság az, hogy rendesen zavarba jöttem ezen a kérdésen, de mielőtt bármit is válaszolhattam volna, a leghatározottabban hallottam a szívemben. A szentség! A szentség az én dicsőségemnek egyik alapja. Bizonyára töltött már be benneteket a Szent Szellem, így tudjátok mit éltem át a következő másodpercekben. Miután megéltem ezeket, a pillanatokat annyira tisztán és világosan, megértettem, hogy Isten SZENT! Ha mi, az Ö gyermekei szintén törekszünk a szentségre, bármennyi kudarc és látszatvereség után is, a harcot nem feladva, nem meghátrálva/megalkudva, szentek tiszták akarunk lenni, Isten akaratával megegyezően, akkor valami hihetetlen közel tudunk kerülni az Úr személyéhez a lényéhez a dicsőségének a valóságához. Olyan elementáris megújító, megelevenítő erő tud elárasztani a mennyből, ami a legmerészebb álmaidat is felülmúlja. Szó, ami szó kedvelek imádkozni, még a böjt sincs ellenemre, bár ezt elhanyagoltam az utóbbi időben. De azt kell mondanom nektek, a gyakorlati szentségre törekvést Isten rendkívüli módon méltányolja.

Isten SZENT! Ahogyan ezt az angyalok a biblia utolsó könyvében kikiáltják a világmindenségbe!

„És a négy szellemi lény, amelyek közül mindeniknek hat-hat szárnya volt, köröskörül és belül teljes voltak szemekkel; és meg nem szűntek nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő,”

Köszönöm a figyelmed.

Gondolatom a kijelentés és a szentség kapcsolatáról.

Nem szeretjük, ha belevilágítanak a szemünkbe, ez kellemetlen és rendkívül kizökkentő tud lenni, bármikor is éri az embert. Talán épp ezért nincs kizárva, hogy Isten bölcsessége az, hogy az igazság fényével folyamatosan világosít meg minket, mintegy hozzászoktatva ahhoz. 

De van, az igazság leleplezésének/felismertetésének egy mindent félretoló formája is, ez pedig az közvetlen és hirtelen kijelentés ami mégis mentes a fenti negatív hatástól. A kijelentés adása, a dolgok összefüggésének, vagy egy-egy konkrét helyzetre vonatkozó megoldásnak a megértése, mélyebb és összetettebb összekapcsolása és egy komplexebb felismerése, legtöbbször hirtelen és nem várt módon érkezik. A kiváltó ok, a kijelentés érkezésének pillanata a legjobb felkészültség mellett is, nem meghatározható. Ennek megtörténtét, Isten koordinálja. Az ember befolyásolhatja, hogy életében, minél nagyobb teret biztosítson a várt Isteni útmutatásnak, az igazság felismerésének és megértésének. De ez mellett is elmondható, hogy a kijelentés átvételének módja, eszköze, és történésének ideje, teljes mértékben Isten kegyelmétől és a Szent Szellem munkájától függ.

Természetesen ez a tény nem szabad, hogy feljogosítson minket a passzivitásra, mondván: „Isten majd kijelenti, ha jónak látja, ezért várakozom”. A passzivitás igen távol van a hittől! Az igében elrejtett titkok kikutatása pedig a mi feladatunk. A hit cselekszik, mégpedig a jelenben. Ezért a kijelentés számára való út, készítésével van elfoglalva. Itt most nem első sorban a rendszeres imaéletre, az ige olvasására, és a jó cselekedetekre, irányuló törekvésre gondolok. Ezek rendkívül fontosak, de ezeket is megelőzi a kijelentésre váró ember életében a szentség! Az Isten által, a maga számára való elkülönítettség/elválasztottság. Ez nem feltétlen jelent bűn nélküli állapotot minden esetben, mint azt sokan helytelenül gondolják. A kegyelmet nyert latornak nem volt ideje levetkőzni az ó emberét, sürgősen, még aznap Jézussal kellett utazni a mennyei helyekre. Mégis egész biztosak lehetünk abban, hogy amikor Jézust elfogadta, mint igaz és bűn nélküli Istenembert, hiszen Úrnak szólította, és azt kérte emlékezzen meg, járjon közben érte. Jézus minden kétséget kizáróan arról biztosította, hogy még aznap vele lesz, az Isten országában.

Ez pedig azért volt lehetséges, mert a kereszten segítségül hívta Jézust! Megigazult, bűnbocsánatot nyert és egyben félre is tétetett, elkülönítettet a világtól, Isten számára.

De kanyarodjunk vissza és ismerjük fel, hogy nekünk magunknak is Isten számára félretett állapotba kell kerülnünk, azaz Isten által megszentelté! E hatalmas csoda után viszont, mindjárt szemben találjuk magunkat egy hatalmas kötelességgel is. A megszentelődés emberi oldalának felelősségével! Szóval az van, hogy a hívő ember feladata is lett az, hogy az életében az Isten kijelentése számára leszállópályát/belépési kaput hozzon létre és tartson üzemben a saját érdekében. Ennek az érkezési kapunak a szívünkben/szellemünkben elkészítendő leszállópályának pedig az építő anyaga, nem más, mint az Isten beszédének való engedelmesség! Azaz a gyakorlati szent életvitel. Az Isten akaratának a Szent Szellem vezetésének való engedelmesség, ami felépíti az életedben a szentséget, a szent életvitel pedig helyet biztosít a kijelentés számára. Ha már itt tartunk, a szentség nem egy ködös megfoghatatlan vallásos fogalom, hanem egy mindenkor mérhető Isten beszédének keretei és korlátai között megmutatkozó, elkülönített, Isten irgalmára, kegyelmére valamint erejére támaszkodó hitbéli életvitel. 

Isten elhívásával megszentel, és ezek után azt mondja nekünk legyünk szentek! Éljünk szent életvitelt, bármi is az ára, bármi is akar ebben megakadályozni. Legyen akármilyen nehézség, harc és sötétség, amivel szembe kell néznünk, Isten mégis elvárja, hogy szentek legyünk. Mindegy hogy min mentél keresztül, hogy hívő életed ez idáig eltelt idejében, hányszor voltál padlón, hányszor estél el a legpiszkosabb bűnökben, hányszor aláztak meg igazságtalanul, mindez nem számít már. Ezekből remélhetőleg megtértél már, illetve sikerült meggyógyulnod. Isten tisztában van mindezekkel, átérzi fájdalmainkat és harcainkat, de Ö nem erre néz! Ö megmondta, hogy valóságosan szeret! A neveden hívott el, és fogantatásod óta ismer! Veled van és el nem hagy téged! Arról is biztosított minket, hogy mindent megadott számunkra, ami az élethez és a kegyességhez szükségeltetik. Nem kell félnünk, mert megváltottak vagyunk, és a mi Istenünknek van hatalma megtartani minket! Azt gondolom, hogy ezek a csodálatos igazságok, mindenképpen arra kell, hogy ösztönözzenek bennünket, hogy ha kijelentést, vezetést, és az Istentől való erőt, szeretnénk látni az életünkben, akkor nem spórolhatjuk meg az engedelmességet, a gyakorlati szentséget. Annál is inkább, mert az engedelmességből fakadó szentség, Isten barátjává tesz minket.

Ö pedig a barátjának, mint az látjuk Ábrahám esetében, bőségesen ad kijelentést és vezetést, és megjelenti a bekövetkezendőket.

Köszönöm a figyelmeteket. Áldott hétvégét kívánok!