Drágakövek, disznók és az engedelmesség.

Ma reggel, az Ige feletti elmélkedésünk során a feleségemmel, egy nagyon érdekes dolgot figyeltünk meg. A szentírás a következőt mondja nekünk. :”Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.” Megállapíthatjuk, hogy ez egy nagyon fontos, Isteni alapelv, és pontosan ezt az elvet követi maga az Úr is, a gyermekeivel kapcsolatban. Értsd jól, most egy alapelvet nézzünk meg, mert tudjuk jól, hogy Isten a gyermekeit nagyon szereti, és nem tartja őket disznóknak, hiszen hitben lát minket. Bár mint tudjuk, tudunk disznó módon viselkedni.

 De ne kanyarodjunk el, amire szeretném felhívni a figyelmet, hogy Isten véleménye a nekünk átadott Igéiről, világosságról, kijelentésről, áldásról, az hogy szent dolgok és igazgyöngyök. Szent és Igaz drága/értékes gyöngyök, drágakövek. Tehát elmondhatjuk, hogy igen felbecsüli ezeket, teljesen jogosan, mivel ezeknek nagyon nagy az értékük. Itt, ezen a ponton lehet megragadni azt a másik szellemi igazságot, hogy ebből az következik, hogy Isten beszédének, kijelentésének, vezetésének, a Szent Szellem jelenlétének, az Istentől kapott áldásoknak, ára van, igen magas ára van! Még akkor is igaz ez, ha most sokan azt gondolják, „de hát nem tudod, hogy kegyelemből vannak ezek, Isten ajándékaként.” De Tudom! Valamint azt is tudom, hiszen láthatjuk és tapasztalhatjuk, hogy Isten az Ő drága értékes kincseit, nem herdálja, nem szórja és tékozolja el, „nem dobálja a disznók elé” ahogy tüllünk is kéri, hanem becsben tartja. Ez pedig jól megvilágítja azt, amiről olyan könnyen el tudunk felejtkezni, amire az ó szövetség szava keményen és határozottan felhívja a figyelmünket, a Mózes ötödik könyvének 28. fejezetében.

”Amiatt, hogy nem szolgáltad az Urat, a te Istenedet örömmel és jó szívvel, mindennel bővülködvén,: Szolgálod majd a te ellenségeidet, akiket reád bocsát az Úr, éhen és szomjan, mezítelen és mindennek szűkiben; és vasigát vet a te nyakadra, míglen elpusztít téged.”

Mielőtt felhorkannál, emlékeztetlek, szellemi alapelvről beszélünk, Valamint azt is tudjuk, hogy az ó szövetség a mi tanulságunkra íratott meg, akik az Újszövetségben élünk. Jézus maga is idézte, és felhívta a figyelmet, hogy az Írás fel nem bontható. Szóval elhiheted, jól tesszük, ha megfontoljuk e keményebb szavakat is. Sok ember várja a vezetést a kijelentés, a látást az életére, én magam is sokáig ilyen voltam. De nincs világosság az engedetlenek számára. Isten beszédének a megértésének, ára van! A Szent Szellem jelenlétének ára van, az Ő csodálatos vezetésének ára van! Nem is kicsi! S ha mi nem akarjuk megfizetni az árat, nem akarunk engedelmeskedni annak, amit már megmutatott nekünk isten, akkor nincs több világosság, nincs vezetés, akkor bizony marad a sivatag. Ahogy olvassuk is:” Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.” Nos az Úr Jézus adjon nekünk kegyelmet és erőt arra, hogy mi ne legyünk engedetlenek, lázadok, makacsok, mert akkor nincs semmi jogunk hisztizni, hogy sivatagban, sötétségben, szomjúságban van részünk. Isten jó! Isten jót készített el számunkra! De ne sajnáljuk a szívből való engedelmességgel megfizetni ennek az árát.

„Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.”

Köszönöm a figyelmedet Isten áldása legyen az életeden.                

Az álmaink megvalósulása!

“Gyönyörködj az úrban, és megadja szíved kéréseit!”

Mit jelent az első rész? Ámulattal szemlélni, rácsodálkozni Isten jóságára és szeretetére, dicsérni őt nagy tetteiért, megemlékezni csodatételeiről, megbecsülni és felmagasztalni beszédét, és természetesen megcselekedni!  Őszinte gyermeki bizalommal, azaz hittel és hitből élni. De mit jelent a második rész? Mit jelent a szívünk kérése, amit ráadás meg is ad Isten, ha az első részben is odaszántak vagyunk. Nem rizikós és könnyelmű ígéret ez Isten részéről? Nos, a dolog kulcsát abban találhatjuk meg, amit az Írás mond: Mi pedig fedetlen arccal szemlélhetjük az Úr dicsőségét és elváltozhatunk ábrázatára. „Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.” Ahogy ez a szent csoda folyamatosan történik velünk, a bálványimádó embereknél pontosan az ellenkezője valósul meg. Így olvassuk a 115. zsoltárban.

„Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.

Szájuk van, de nem szólnak; szemeik vannak, de nem látnak;

Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;

Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólnak az ő torkukkal. Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, akik bíznak bennük!

Izrael! Te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és pajzsa ő.”

„Tudjátok, hogy pogányok voltatok, vitetvén, amint vitettetek, a néma bálványokhoz.”

A néma bálványok imádása, a fa és kő faragványok tiszteletben részesítése, felháborító, sértő a teremtő Isten számára. Itt meg kell jegyeznem, a bálvány az bálvány, nem csak az idegen Istenekről készültek. De a keresztény vallásos világ faragványai még ha mestermunkák is, nem mások mint néma bálványok. "És nem veszi eszébe, nincs ismerete és értelme, hogy mondaná: Felét tűzben megégetém és kenyeret sütöttem annak szenénél, sütöttem húst és megettem; és maradékából utálatosságot csináljak-é, és leboruljak a fagally előtt?" (Természetesen bármilyen anyagra érvényes ez, nem csak a fára)

 „Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, érc-, vas-, fa- és kőisteneket.”   Egy más helyen amikor a bálványok felszámolásáról olvasunk: „És isteneiket tűzbe veték, mert nem istenek voltak, hanem emberi kéznek csinálmánya, fa és kő; így veszthették el azokat. És most Uram, mi Istenünk! Szabadíts meg minket az ő kezéből, hogy megtudják a föld minden országai, hogy Te vagy, Uram, Isten egyedül.”  A néma tehetetlen bálványok, azokat, akik azokat készítik, és azokat is, akik imádják, tisztelik ezeket a faragványokat. Holt, néma, erőtlen és Isten országa számára gyümölcstelen emberekké formálják. Amíg a bálványimádás beteggé teszi a szívet és Isten számára halottá. Addig az Ő dicsőségének a bibliai keretek között maradó és őszinte, szeretetteljes szívből származó szemlélése, bennünket meggyógyít, felemel és Isten szellemének munkája által egyre inkább Krisztusivá formál. Így viszont, nagy valószínűséggel a szívünk kérése is, egyre inkább követni fogja Isten akaratát, tervét, és így annak teljesítése, Isten számára sem ütközik akadályba, (nem mintha bármi akadályt képezne számára, értsd jól) Zárásként még meg kell említenem, a magunkra és a más emberekre való nézést. Azaz a magunkban bízás és a nem megfelelő emberek felé való nyitottság, a velük való szövetség, szintén tőrré/csapdává válhat, ami megint csak gátolhatja azt, hogy Isten szívünk szerint avatkozzon bele a történésekbe. A legbiztosabb út, ha a már megértett Isten igazságát/ és akaratát folyamatosan cselekedve, ("viharokban és amikor napfényed ragyog ránk!") járunk az Úr útján, és ezzel megteremtjük/elősegítjük a szívünk szerinti áldások megvalósulását. 

Köszönöm a figyelmeteket.                                           

A családon belüli szeretetlenség.

Azt tudom, hogy az írás egyértelműen szól, hogy az utolsó időkben, jellemző lesz a szeretetlenség, és e talajon felnövő sok más gonoszság. Mégis valahogy ezt elkönyveltem a világban, az Istent nem ismerő emberek közötti kapcsolatokban. /nincs békességük a hitetleneknek, mondja az írás/ Abból tudnak adni, amivel rendelkeznek. De azt már nagyon nehezen tudom megemészteni, amikor keresztényeknél látni, kiakasztó szeretetlenséget, mégpedig a saját közvetlen hozzátartozójuk körében.

Érthetetlen számomra, miként lökheti el egy szülő a gyermekét, vagy egy gyermek a saját szüleit, mindezt keresztényként, azért mert a másik fél helytelen magatartást, életvitelt, viszonyulást mutat fel, akár tartósan is. Mindig felmerül ilyenkor bennem a kérdés. Mi indokolhatja, indokolhatja e egyáltalán valami a családtagunktól való elfordulást, személyének elutasítását, a tőle való elzárkózást. Ha történik ilyen, miért történik? Mi az alapja az ilyen magatartásnak? Nehéz téma ,de érdemes vele, sőt kell vele foglalkozni!  Több olyan esetről is tudok, amikor szeretetlen, meggondolatlan, felelőtlen és elhamarkodott döntést hoztak keresztények, amelynek a gyümölcsei később egyáltalán nem igazolódtak. Nem segítették elő a negligált személy megtérését, Isten felé fordulását. Sőt inkább, cselekedetük igen nagy lökést adott, a dac a megkeményedés és a hitetlenség felé való eltolódáshoz. Tudok olyan kamaszról, aki azt mesélte, hogy majd belefullad az öt körülvevő szeretetlenségbe, és mellőzöttségbe, ami igen fáj neki, és természetesen a fájdalom vagy némi dac miatt is, nem megy a szüleivel gyülekezetbe. E magatartására a szülőktől még inkább csak, szapulást, az ö szavaival „Isteneskedést” kap, ami teljesen kikészíti már. Egy moziba nem vinnének el, a közös programokból ki vagyok zárva mondván „nekem a bűn a lázadás” fontosabb. Köszönöm de nem kérek ebből a kereszténységből.

Nos több ilyen esetet is tudnék ecsetelni, de szerintem érthető ennyiből is, hogy nagyon nem kéne ennek így lennie! Nem azt mondom, hogy a gyerekek nem tudnak pimaszul gonoszok lenni, /mi is tudtunk, csak erről szívesen elfelejtkezünk. Bizony a szívünkbe markolóan tudnak viselkedni néha. De ez nem szabad, hogy akadályt építsen ki a kapcsolatunkban. Vagy odáig fajuljon hogy nevelési tehetetlenségünkben, vagy igeversekre hivatkozva vagy bármire is, elzavarjuk, kiutáljuk, időnap előtt elszakadjunk tőle. Különben is van egy szülőkre és gyermekekre egyaránt vonatkozó alapelv a bibliában: „Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő háznépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél.” Ezen érdemes minden kereszténynek a meglepetések elkerülése végett elgondolkoznia. Ez a kötelezettség a család minden tagjára és minden irányba érvényes.   

A betegeknek van szükségük orvosra, és ha még ellenséges is velem, hát nem azt tanítja e az írás hogy még az ellenségeimet is szeressem. Ez nem egyetértést vagy azonosulást jelent a bűneikkel, a helytelen életmódjukkal, ez nem megalkuvás! Vagy netán más keresztények előtt szégyellni való magatartás.  Szeretném elmondani a ” gondot viselni „magába foglalja a minőségi idő megadását, a megfelelő törődést, a valós figyelmet a családtagok minden tagja számára, lehetőleg rendszeresen. De éppen így magába foglalja az anyagi gondoskodást, az adott lehetőségeknek megfelelően. Pl., ha épp segélyből él egy család, nem kell figyelembe venni a gyermek 30 ezer forintos lego játék igényét és az ezzel járó hisztijét, vagy egy esetleges kamasz 40 ezres sportcipő kérelmét. De ugyan így, ha egy idős eltartott szülő, akit a gyermekei gondoznak és anyagilag is, támogatnak, mert nincs nyugdíja/vagy kevés. Nem tarthat igényt olyan a fiatalokat megterhelő, őket kényelmetlen helyzetbe vagy adósságba szorító nem létfontosságú dolgokra, amik nélkül amúgy is teljesen jól megvan. Bár az adósságba hajszolást/kényszerítést az a tapasztalatom sokkal inkább a kamasz és felnőtt korú gyermekek kényszerítik ki a szülőktől sokszor teljesen értelmetlen és felesleges dolgokra. De végül is akár ki is teszi, a kényszerítés a másik akaratának megtörése manipulálással, az nem más, mint varázslás. Utálatos egy bűn! Bármilyen okból/célból történjen is. Ide tartozik az örökség kimanipulálása sürgetése, és más minden szeretetet nélkülöző piszkoskodás.

Csak úgy, mint a szeretetlenség a saját családunkban a szeretteinkkel szemben vagy akár a rokonokkal szemben, akik felé lehet, hogy pont mi vagyunk az egyetlenek, akik szolgálni tudnának az evangéliummal, hogy üdvösséget nyerjenek.  

Köszönöm a figyelmeteket!   

A legális és az illegális átok

Gondolataim az átok témájában.

A mai napon az átok imákról, az „ima kommandókról”  és egyáltalán az átokkal kapcsolatosan gondolkozom az ige fényében. Nem egy egyszerű téma, és ahogy lenni szokott

igen sok a félre értés is.  Egyetérthet e Isten az ilyen imával? Van e létjogosultsága?  Nos annak a fényében, hogy az Ige egyértelműen állítja, hogy mi keresztények áldásra vagyunk elhívva, áldást venni és áldást adni! Talán az azonnali válaszunk az kéne, hogy legyen, ennek nincs igei alapja egy hívő életében.

Ezzel így ki is egyeznék, de akkor bizony egy-két igeverset, igaz történetet ki kéne törölnünk a bibliából. Amit ugye egy hívő ember sem gondolhat komolyan.

Nos vágjunk bele, de mindenképp tudatosítanunk kell magunkban, hogy Isten nem humanista, azaz abban az értelemben nem, ahogyan az ember isteníti magát és isten beszédéről hallani, sem akar. A humanista gondolkozásban az ember mindennek a mércéje, de egy bibliát ismerő ember tudja, hogy ez a filozófiai gondolat nem más, mint istenkáromlás. Igaz istenről hogy kifejezhetetlen szeretettel szereti az embert, még a bűnbe esett embert is. De ebben a szeretetében igazságossága is töretlenül ragyog, és egy picit sem veszít mindenkori és mindenkire kiterjedő érvényességéből. Isten az Isten és egy teremtmény soha, de soha, nem tud a teremtője helyébe lépni! Sátán bukását is egy ilyen gőgős, felfuvalkodott elképzelés okozta voltaképp, amikor is Isten akaratával nem egyező módon akarta önhatalmúlag felemelni magát.

„Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibük hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.” 

Ennek alapján most már jobban látjuk, hogy az embernek meg kell értenie és meg kell hajolni Isten véleménye / beszéde előtt.  Persze választhatja azt is, hogy felfuvalkodva, ellene áll. De ennek nem sok értelme van, mint azt látjuk a történelemből, a nemzetek a családok és az egyének életéből. Hiszen azt látjuk, hogy a bűn, a sötétség, a fajdalom az igazságtalanság, ha istent kizárjuk a mindennapi életből, mennyire felerősödik, és pusztítva rombol mindent, amit ér. Ez bizony nem áldás hanem átok. 

Tehát isten nem humanista gondolkozású, sőt, egyáltalán nem emberi gondolkozású, noha ismeri az ember minden gondolatát! 

’Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útiatok az én útaim, így szól az Úr!

Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” 

Ennek fényében már másként fest sok eddig félre értelmezett igerész, de hogy jobban megérthessük ezeket, a dolgokat mélyebbre kell ásnunk az igében, mert ha nem tennék, akkor esetleg istent olyannak látnánk, mint aki szeretetlen, kegyetlen, sőt gyilkos és vérszopó, ahogy egyes ateisták ezt szüntelen hangsúlyozzák.  Erről bővebben már itt a blogon is írtam.:Itt, elolvashatod.

Nézünk most meg egy-két bibliai verset.

„Lásd, én adok ma előtökbe áldást és átkot! Az áldást, ha engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, amelyeket én e mai napon parancsolok néktek; Az átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, és letértek az útról, amelyet én ma parancsolok néktek, és idegen istenek után jártok, akiket nem ismertetek.”

Tehát az átok létjogosultsága egyértelmű, és rögtön meg is állapíthatjuk, hogy bizony ez rengeteg embert érint, akár elfogadja ezt a tényt akár nem.

„Amiatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.

Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle. Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.

Legyen az néki palástul, amelybe beburkolódzik, és övül, amellyel mindenkor övezze magát. Ez legyen jutalmuk az Úrtól az én vádolóimnak, és akik rosszat beszélnek az én lelkemre.”

„Ha meg nem hallgatjátok, és ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátok reátok, és elátkozom a ti áldásotokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre!”

Itt megláthatjuk, hogy az ember döntéseivel/cselekedeteivel vagy áldást vagy, átkot erősít meg magán.

Egy viszont egészen biztos az átokkal kapcsolatosan, amit itt most időszerű megjegyeznem.

„Miképpen a madár elmegy, és a fecske elrepül, azonképpen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.”

Az átok, mint negatív szellemi realitás, a bukás óta végigkíséri az emberiséget a nemzetek a családok és az egyének minden életterületét érintve és befolyásolva. Csatornaként leginkább az emberek helytelen és Isten törvényével, illetve örök rendtartásával szembe helyezkedő, bűnös, lázadó, cselekedeteket használva.

Megtudtuk isten beszédéből, hogy az átoknak mindig oka van, és ha valahol az átok kiváltó oka nem valósul meg ott az átok, nem tud megmaradni, megtelepedni.

Most újszövetség idején, sokan azt gondolják, hogy az átkok ma már nem léteznek, és ha mégis, akkor azok minden bizonnyal a babonaság körébe tartoznak. Nos ez igen nagy tévedés! Ha vesszük a fáradságot és egy kicsit alaposabban, megnézzük az újszövetségi írásokat e témában, láthatjuk, hogy egészen az ég és a föld helyreállításáig találkozni ezzel a negatív, determináló, romboló erővel. Itt megjegyzem a legtöbb átok hatékonyságát és megtelepedését démonok is, segítik. Nem célom hogy mélyebben belemerüljünk ebbe a témába, de annyit mindenképpen meg kell értenünk, hogy az átoknak nem csak okkult /sátáni/ forrása van, ami illegális és isten ítélete alá lett vonva. Hanem létezik, legális, isten által kimondott, illetve általa jóváhagyott átok, mint büntető eszköz.

Nézzünk meg egy két verset.

 „Ha valaki nem szereti az Úr Jézus Krisztust, legyen átkozott! Maran atha.”

Ez Elimás esetében meg is valósult, amikor Pállal konfrontált. Ö mivel az igazság ellensége volt, egyértelműen nem szerette Jézust! Nézzük mi történt:

„Elimás, az ördöngős azonban (mert így magyaráztatik az ő neve) ellenkezik vala velök, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittől.

De Saulus, ki Pál is, megtelvén Szent Lélekkel, szemeit reá vetve,

Monda: Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szűnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani?

Most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetőket.

Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hűn, elálmélkodván az Úrnak tudományán.”

Nos Pál itt egy átkot mondott ki Elimásra, ez egyértelmű. De ez egy isten által jóváhagyott átok volt, amit abból lehet leginkább felismerni, hogy irgalmas volt. Nem egy lepecsételt megváltozhatatlan átok volt, hanem büntető jellegű, és csak ahogy az ige mondja is, egy ideig volt az a hatása hogy Elimás megvakult. Mi keresztények áldásra lettünk elhívva, áldásra és nem átkozásra. De ez nem azt jelenti, hogy a démonokkal tudatosan szövetségben lévő emberek, /legtöbbször okkult, erős emberek/ támadásait és igazság taposásait tolerálnunk, és engednünk kéne. 

Jézus, az apostolok, és a tanítványok is kígyókon és skorpiókon tapostak

amikor azok akadályozni próbálták istentől kapott vezetésüket/útjukat.

De tudom hogy sok kereszténynek ez butaság, hiszen még a „kígyók és a skorpiók” létezését is alig akarják elfogadni, nemhogy azokkal felvenni a harcot, a maguk és mások életében, a mi urunk Jézus Krisztus dicsőséges nevében.

Nem egyszer megkerestek már azzal, hogy egyes keresztények/gyülekezetek mi jogon/ milyen alapon mondanak ki átokimákat, és kezdenek szellemi harcba, hogy tudják ezt a szeretet nevében végezni. Nos a biblia alapján egy kereszténynek, mint sónak, azt a romlást amit az isten ellen lázadó, démonokkal szövetségben járó emberek szabadítanak erre a világra, és állítanak az igazság útjába, kötelessége a maga hitszintjén, és a meglévő kenetében/igeismeretében, gátolni/ felszámolni. Erre minden tanítvány hatalmat és megbízást kapott Jézus Krisztustól! Szerintem egyre nagyobb szükség mutatkozik ennek megértésére.

Befejezésül kanyarodjunk vissza az átokkal kapcsolatos legfontosabb igevershez a bibliában

amely így hangzik:

 „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ:

Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.”

Jézus a golgotai kereszten, amikor a mi bűneinkért ég és föld között megfeszítve volt, magára vette a bűneink minden következményét, és elszenvedte azt! Elszenvedte a halált, magára vette az átkainkat, és a testébe fogadta a mi betegségeinket, hogy mi az ő isteni szent életéből, erejéből, áldásából, dicsőségéből, részesedhessünk már ebben az életben rész szerint, és az örökkévalóságban pedig teljes mértékben. Áldott legyen a mi megváltó Istenünk!

Köszönöm a megtisztelő figyelmed.  

A posztjaimban hangosan gondolkozom annak teljes tudatában hogy rész szerinti igeismeretem és vakfoltjaim vannak. Ezért ha úgy látod hogy szükséges megjegyzést fűznöd és kapcsolódik az adott témához bátran tedd meg.  

         

2012 - 2013

Nemsokára magunk mögött hagyjuk az idei évet. Tudom hogy sokan ezt már alig várták. Nem volt egyszerű év. Sajnos a világban egyre sötétebb és hidegebb van. Mi akik ismerjük Isten végtelen szeretetét biztonságban tudjuk az életünket akár hogyan is alakulnak a dolgok. Ismerni Isten aktuális beszédét kifejezhetetlenül nagy kincs s egyben hatalmas felelősség is. Magamat is beleértve épp ezért szeretnék mindenkit emlékeztetni hogy Isten elvárja tőlünk hogy a kapott világosságunkkal ne vonuljunk félre, a mécsest ne rejtsük véka alá ahogyan Urunk kéri. Mert igen is nagyon nagy szükség van arra hogy Isten gyermekei szólják az evangéliumot és tegyék azt amire elhívást kaptak. 

Szeretnék minden olvasómnak vidám évzárást és egy szíve szerint való 2013 esztendőt kívánni.
S most is úgy érzem ezt leginkább egy  2011-ben írt bejegyzésemmel tehetem. meg. Ma ugyan úgy aktuális.

Valamint szeretném megköszönni azt a figyelmet és időt amit a blogom látogatására fordítottatok az elmúlt esztendőben. Remélem továbbra is találtok majd hasznos és értékes gondolatokat ami közelebb visz benneteket Isten csodálatos személyéhez.

Legyetek áldottak!
      

Boldog-e a boldog Új év?

Boldog-e a boldog Új év?

Szeretnék mindenkinek egy remek esztendőt kívánni. Egy olyan esztendőt
amiben  gördülékenyen könnyedén szívet vidámítóan mennek a dolgok.

Persze tisztában vagyok vele, hogy attól hogy ezt kívánom embertársaim életére
attól  az még nem garancia, arra hogy az meg is lesz.
Másként kifejezve az a véleményem hogy nem attól leszel boldog sikeres, hogy szilveszterkor vagy bármikor is ezt mondták, kívánták neked. Persze kívánják meg minden én is így teszek szívből örömmel. De tudod ez nem sokat ér nem sokat használ ha a szíved és  életvezetésed  nincs a  helyén.

Gondolom mára már mindenki előtt világossá vált, kő kemény idők körvonalazódnak a világ romlása aljassága és az élet szinte minden területére kiható gonoszsága megalíthatatlanul teljesedik ki.  Természetesen erről a biblia tájékoztat bennünket. A Mindenható már jó előre szólt eme folyamatokról tehát én sem úgy írom e sorokat, mintha nagyon meg lennék lepve. Igazából egy mély sajnálat van bennem az Isten nem ismerő tömegek felé. Emberek felé akik sokszor önelégülten sokszor minden remény nélkül tele nem alaptalan félelemmel  csak léteznek egyik napról a másikra de nem ÉLNEK.

Kemény idők vannak és a biblia alapján, azt látom, hogy a világ számára az Istennel nem gondoló emberek számára csak még keményebb lesz ez az élet.
Az Isten beszéde azt mondja:” az Igaz is alig menekül meg akkor hová lesz a bűnös és Istentelen.”
Nem győzöm hangsúlyozni a világ romlott és Isten ellensége! Világosan látszik, hogy igyekszik mindenben Isten világos beszéde ellen törni. Ma már egyértelművé vált hogy a legalapvetőbb emberi értékek és jogok is egyre nagyobb elutasításban és semmibe vevésben részesülnek. A kegyetlen fenevad az Istent nem ismerő világot is használja egyre jobban és látszik, hogy a „széles úton járok” tömegével esnek áldozatul a marcangolásának és csapdáinak.  Ne felejtsük el Jézus, azt mondta sátánról hogy embergyilkos és azért jött hogy lopjon öljön és pusztítson.
Igaz próbálja eme tevékenységét a „keskeny úton” is végezni de Isten kegyelméből ott nem kap teret.

Még mindig évezredek óta nincs más recept a boldog és a sikeres ÉLETHEZ
mint  amit Isten a Józsué könyvében elénk tár. „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.”

Legyél családtag!

Nagyon szeretem amikor emberek nyíltan vállalják és kifejezik hitüket Isten kegyelmében szeretetében gondviselésében. Bizonyára sokan hallottatok a chilei bányászok egy részét ért szerencsétlenségről.

Ami még honpapokkal ezelőtt történt. Többetek halott az elhúzódó de sikeres mentesükről is. 

Viszont talán nem mindenki tud arról hogy ennek a sikeres szabadulásnak a hátterében konkrétan az áll.Hogy ezek a bányászok igencsak Istenfélő emberek legalább is a többségük  családjaikkal barátaikkal együtt.      Hogy miért fontos ez?

Azért mert meggyőződésem hogy a sikeres szabadulásuk hátterében szellemi szempontból nem más húzódik mint az a tény hogy ezek az emberek igen szorult helyzetükben nem átkozódni kezdtek nem jajveszékelni és kígyót békát kiállatni Istenre.. mint amit az emberek többsége tesz hasonló helyzetekben. Hanem kő keményen elkezdték az Igaz Istenbe vetett hitüket kimondani megvallani. Elkezdtek szinte a tragédia elejétől kezdve mind ők mind a családtagok barátok egy aktív közbenjárást imát Hogy Isten kegyelme felszabaduljon és megszabadítsa őket szorultságukból. S ahogy a biblia tanítja nekünk "Az Úr Jézus Krisztus könyörgést meghallgató és szabadító Isten"   Ezt ők meg is tapasztalhatták.

Meggyőződésem hogy az Istenbe vetett hit hiánya a Bibliából vett ígéreteinek nem ismerése az oka azoknak a tragédiáknak amelyekben Isten nem tud segítségül lenni. Hiszen tudjuk hogy Isten nem személyválogató. 

Ahol őszinte bibliai hitet talál  és az ekképpen élő emberek segítségül hívjak azok imáira Isten  egészen bizonyosan és konkrétan válaszol. Viszont azokon az embereken akik Teremtményei csupán de nem gyermekei és Isten akaratával szembehelyezkedve élnek nos azok az emberek saját maguk korlátozzák Istent abban hogy az életükbe bele szólhasson azt átformálhassa és jó irányba terelje.

Természetes szinten is így van ez . Mi emberek is csak akkor tudunk érdemben és folyamatosan segíteni a leghatékonyabban egy gyermeket  ha az a sajátunk. Így van meg a jogi és más szempontból fontos legideálisabb helyzet. Minden más esetben felelősegünk és lehetőségeink igen csak behatároltak.Példaként én nem mehet át a szomszédba egy idegen családba  beleszólni az életükbe teljes jogkörrel  még akkor se ha látom hogy tragédia közeleg. Egyszerűen azért mert a viszonyunkban jogi és más korlátok vannak jelen. Nekünk embereknek Isten teremtményeinek ezért kell arra törekedni hogy továbblépve az Istennel való kapcsolatban Családtagokká váljunk. Isten fiai legyünk felűről születettek.. azaz megtért ujjá született Istennek engedelmes emberként éljünk itt a Földön.  Így tudjuk biztosítani  Isten számára hogy kegyelme szeretete és gondviselése el is tudjon érni bennünket úgy és akkor amikor arra szükség mutatkozik.