Sem a hit, sem a kegyelem, mint bibliai igazság, nem tud megtartani Isten nélkül!

 

(Egy odafigyelős, picit nehezebb témát hoztam most a hétvégére.)

 Nem a hit és nem a kegyelem tartja meg a hívőt, hanem az Örökkévaló Isten. Lényegileg fogalmazva, csak egy megváltói ár van, amit Isten meghatározott és elfogad, az pedig nem más mint Jézus Krisztusnak az Isten bárányának a vére! A vért nem lehet, sem a hittel sem a kegyelemmel, sem semmi mással kicserélni, vagy háttérbe szorítani.   

Egyedül és kizárólag Isten az, aki meg tud tartani téged, az érted hozott engesztelő áldozat által. Az, hogy ehhez a te bevonásoddal a bibliai hitet, és a szeretetéből felkínált kegyelmet felhasználja/alkalmazza, nem ellentmondás. Ő az üdvösség, Ő maga az örök élet! Nem rakhatod Isten helyére sem a hit igazságát, sem a kegyelem igazságát. Nem a hitben hiszünk, és nem önmagában a kegyelemben hiszünk, hanem a megváltásunkat véghezvivő Jézus Krisztusban, mint értünk és miattunk megfeszített, testé lett Igében.Ugyan úgy, egy szellemi alapelven áll ez, mint az, hogy a hit cselekedetek nélkül halott! Azaz olyan mintha nem is lenne.  

„Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről.” Nem tehetjük Jézus tökéletes emberi és Isteni személye, és a tőle elválaszthatatlan megváltói munkájának helyére, sem a hitet, sem a kegyelmet, ahogy egy ideje divat sok helyen. (szuper kegyelem tana) Akik ezt cselekszik, szükségszerűen szembekerülnek az Isten beszédével, és eltávolodnak annak teljes igazságától. Fontos megérteni ezeket a szellemi igazságokat, és a helyükön kezelni. A törvényre azért van szükség, hogy világosan felismerjük, hogy mennyire rászorulunk a kegyelemre, ezért nem lehet szétválasztva képviselni ezeket. A megtérést meg kell előznie egy világos bűnfelismerésnek és bűnbánatnak. Azaz nem szétválasztható. Ha nincs az első nincs a második sem.    A bibliai hit nem a hitben hisz! A helyes bibliai hit, nem helyezi Istent, egy rosszul értelmezett kegyelem mögé, másodikként. Hanem Istent, mint aki a kegyelmet adja, megtartja az Őt megillető első és kizárólagos helyen.

Egy olyan ember, aki úgy tart igényt a kegyelem ajándékára, hogy közben nem törekszik az életében felszámolni, mindazt, amit Isten bűnnek mond. Félő, hogy csalódni fog. Mert a kegyelem ajándékának az átvétele, a megtéréshez van kötve. A szellemünkre nézve átvettük mert megkaptuk a megváltásunkat. A lelkünkre még munkáljuk, ezt lejjebb kifejtem. A testünk pedig vár a megváltásra mert tapasztalati szinten még nem birtokoljuk. Sajnos ma, sokan Isten népe között, úgy vélik, ha elmondták a megtérő imát, akkor ez után bármit is gondolnak, tesznek, az már nem érinti az üdvösségük kérdését, mert annak ajándékát átvették hit által. Nos van ebben igazság! De csak és kizárólag azoknak az embereknek, akiknek amúgy, már nincs lehetősége a földi életben levetkőzni a romlott természetüket, mert a halállal való találkozásuk elérkezett. Ilyen volt a lator, a Jézus melletti keresztfán. Ilyen az a haldokló ember a kórházi ágyon, aki segítségül hívja az Úr nevét, és megtérésre jut. Az ilyen embereknek már nincs lehetősége megteremni a megtérésének a gyümölcsit. Ezért nincs is elvárva tülök. De a teljes szentírás fényében meg kell érteni a hívőknek, hogy mindazoktól, akiknek van lehetőségük átöltözni (levetni, felszámolni a romlott természetük cselekedeteit és felöltözni, megvalósítani hitbeli cselekedettekkel az Isten akaratát) azoktól Isten el is várja ezt az engedelmességi folyamatot. Ezért is mondja a szentírási kijelentés, hogy: Szentség nélkül nem látjuk meg Istent. Ezért olvassuk, hogy a menyegzőn egy embertől meg van kérdezve, „hogy van, hogy meztelen van? Hogyan, hogy nincs ruhád? Ezért mondja János a jelenések könyvében, hogy lesznek, akik kint maradnak, akik nem léphetnek be az Isten országába. Át kell ezeket gondolnod testvérem, mert ezek az intések nem hitetlen embereknek, hanem a megtérési imát már elmondott hívő embereknek szólnak. A Bűneiben megmaradó, azzal nem harcoló ember, nem ragaszt a hitéhez cselekedeteket, ezért pedig nagy árat fizethet. Nem kárhoztató szavak ezek, nem akarom, hogy bárki félre értse, csupán át kell gondolnunk a dolgokat, mert kimondhatatlanul nagy a tét.                   

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” Istent Szent, ez mindenki előtt nyilvánvaló igazság. És a négy szellemi lény, amelyek közül mindegyik hat-hat szárnnyal bír, köröskörül és belül teljes szemekkel; és meg nem szűnik nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt és aki van és aki eljövendő. Tehát Istent, ha mi hívők egyre inkább megismerjük, annál inkább elkezdünk hozzá hasonlítani minden területen. Mintegy elváltozunk az Ő ábrázatára.

A szentség területén is. Ezért fogunk tudni itt a földön úgy járni, ahogy Jézus tette! „Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Ő benne,” Meg kell értenünk, mindannyian sokféle bűnben éltünk különböző mélységekben a megtérésünk előtt és után is, sajnos. De miután „vettük a Krisztust” megtértünk elkezdtük megismerni Őt és akaratát, az ige felszólít, hogy ahogy vettük, ahogy folyamatában megismerjük Istent, az Urunkat és megváltónkat, úgy járjunk benne, azaz a vele lévő kapcsolatban. Márpedig Őt nem hazugnak, nem szeretetlennek, nem házasságtörőnek, nem homoszexuálisnak, nem a másikat leigázónak, nem önzőnek, és nem engedetlennek, stb. ismertük meg, hanem Szentnek. Isten minden gyermekétől azt várja, hogy amiképpen Ő maga mi is szentek legyünk, és ahogy Ő járt, úgy járunk, éljünk mi is ezen a földön.

Köszönöm a figyelmeteket. Áldott hétvégét kívánok számotokra.     

 

Ne alkudjunk meg a bűnnel!

Időnként előveszem a bűn témakörét, mert noha az ez elleni harc egy sarkalatos pontja a kereszténységnek. (Mindenkit érintően) Mégis számtalanszor félvállról vesszük, mint egy beletörődve az élet szinte minden területén való jelenlétébe, és a magunkban való megmutatkozásába. A bűn fogalmát számunkra a biblia egyértelművé teszi:” Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.”

Az Isten akaratával való szembehelyezkedés, igazságainak és törvényeinek figyelmen kívül hagyása eredményezi a bűn behatolását az ember személyiségébe. Igen, mondhatjuk, ez bizony így van, és régen is így volt. Ezért szorulunk megváltásra! Viszont arra már kevesebben látnak rá, vagy inkább kevésbé tudatosul bennük, hogy noha Isten szent Fiában, Jézus Krisztusban teljes és tökéletes módon megváltást kaptunk, és nyerhetjük ezt el, hit által. Mégis a bűn kérdése továbbra is érinti a hívő embert, és hihetetlen rombolásra, negatív sorsformálásra, és mindenféle akadály kiépítésére kap lehetőséget, ha meg van tűrve.

 Gondoljuk el, mekkora ellentmondás, (mégis ez valósul meg) hogy egy hívő ember a sátánnal való kapcsolatot szorgalmazza, építi ki, és tűri meg, amikor a bűnnek utat enged. Az írás így szól:” Aki a bűnt cselekszi, az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” Sátán létezési közege a bűn! (az engedetlenség a lázadás, a törvénytelenség) Ahol a bűn bármilyen formája jelen van, megtalálható, ott sátán is jelen van! Pontosabban fogalmazva nem feltétlen közvetlen, hanem közvetve. A bűn, szellemi hidat képez az ember és a sátán között. Ez akkor is így van, ha hívő emberről beszélünk. Szó szerint, aki bűnben él, megtűri/megengedi magának a bűn jelenlétét,

kulcsot hagy a gonosz számára a lábtörlő alatt. „A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővelkedjenek.” Mondja Jézus! A bűn soha, semmilyen szempontból nem jó, és nem járható út, egy keresztény számára. Noha van a bűnnek ideig-óráig való gyönyöre, ahogy az Írás megemlíti, mégis egyértelműen kijelenthetjük, nem életet ad, hanem megfosztja az embert attól! Nem hoz megelégedést, békességet, és bőséget, hanem pontosan ezektől foszt meg, és rabolja el a már meglévőt is. Mi legyen tehát az igazságnak megfelelő záró következtetésünk? Az, hogy ne adjunk helyt a bűnnek magunkban, és ne toleráljuk azt a környezetünkben sem. Buzdításnak még egy gondolat. Fontos tudni, hogy igen szoros kapcsolat van az Isten parancsolatainak a megtartása és a meghallgatott ima között. „És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat tesszük meg, amik kedvesek előtte.” A meg nem hallgatott imák egy részének, egész biztosan az engedetlenség az oka. Persze nem kell most nagyítót ragadnod, hogy hibát/bűnt keress magadban. Ha van, azt úgyis nagyon jól tudod. De akkor, azt számold fel az Isten igéjének megfelelően, hogy eljöjjön a te életedben is a felüdülés, az Istennel való helyreállás. „Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.” Isten adjon kegyelmet számunkra, hogy mi az Ő akaratának cselekvői legyünk, és imáinkra megkapjuk a mennyei választ, Isten szeretetéből fakadóan. Egy rendkívül fontos igazsággal zárom a fenti gondolataimat. A szentírásból tudjuk, ahol bűn van ott a halál is jelen van, ahol nincs bűn ott nincs halál sem!

„Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije;” Nekünk Jézus Krisztushoz kell minél inkább hasonlítanunk, akiben nem volt bűn, aki bűnt nem cselekedett, aki bűnt nem ismert, és szájában hamisság nem találtatott.  

Köszönöm a figyelmeteket.    

A bűn megvallása jó dolog!

A bűneinket kivinni a világosságra, nem csak Isten akaratában van, de az egyik legjobb orvosság is a személyiségünk számára! 

„Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.”

 „Leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr. Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vigyük véghez a mi megszentelésünket.”

Csodálatos és hatalmas ígéreteink vannak! De ennek eléréséhez, az írás azt mondja” tisztítsuk meg magunkat” Ezt neked kell megtenni! Ez a saját jól felfogott érdeked. A megszentelésünk többoldalú! Az alap kiindulásunk, hogy Jézus Krisztus adatott nekünk bölcsességül, igazságul, szentségül és váltságul. Ő a mi megszentelőnk! Mégis számos igevers felszólít minket, hogy dolgozzunk össze Istennel és mintegy így tegyünk pontot a megszentelődésünkre. Így is mutatkozzon meg, hogy félre vagyunk téve, el vagyunk választva a világtól, a bűntől, és Isten számára élünk. A fenti igevers is, de például ez is: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van. És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen Ő is tiszta.” Megfigyelhető, hogy nekünk is van részünk a megtisztítási folyamatban. Isten beszéde szerint gondolkozni, meggyűlölni a bűnt, birkózni vele, ha úgy alakul. Valamint bűnvallást tenni, hogy a Szellemi dimenzióban is el legyenek vágva azok a bűnkötelek, amikkel sátán rövid vagy hosszabb időre megkötözött.

Alapjában nem egészséges, amikor az ember magában vájkál. Ahogy az Írás mondja: „Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez.” Viszont amikor felismerünk magunkban egy–egy bűnt, illetve ahogy az a bibliában olvassuk, előfogja, felszínre tör, megmutatkozik, nyilvánvalóvá lesz egy konkrét bűn, azaz elkövetésre kerül, megfogan. Az konkrétan beszennyezi vagy akár meg is szakíthatja a szövetségedet Istennel.  Az elkövetett bűn, annak mélysége a megmutatója, hogy hogyan kell rendezned. Van, hogy elég hogy hangosan kimondva bocsánatot kérsz Istentől, (ilyenkor ez az információ kimegy a szellemvilágba is) Van, hogy egy testvéreddel való közös megbeszélés és bűnbánati ima hozza el a megoldást. (Ezt tudni fogod, hiszen ha ismét gond van, illetve továbbra is vádlásod van, akkor ez kevésnek bizonyult) Ha ez a helyzet, illetve a bűn súlya alapból megköveteli, akkor érdemes felkeresned egy elismert, kipróbált szolgálótestvért/pásztort, aki minden bizonnyal segítségül tud számodra lenni. „Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.”

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.”

A bűn kegyetlen ellenséged, a bűn egy olyan fecskendő, amin keresztül a sátán mérge folyamatosan beléd árad és dolgozik ellened. Lehet, hogy a büntetés/következmény, azaz a szentencia, ahogy az írás utal rá, nem rögtön valósul meg a bűnben élő ember életében, de kétségtelen, hogy megvan a lehetősége egy nem kívánt eredménynek, akár sok-sok év múltán is, ahogy arra Mózes utalt is. „Mert tudom, hogy halálom után mind inkább-inkább megromoltok és eltértek az útról, amelyet parancsoltam néktek; és utolér majd titeket a veszedelem a későbbi időben, mivelhogy gonoszt cselekszetek az Úrnak szemei előtt, bosszantván őt kezeiteknek csinálmányával.” Ez általános szellemi igazság, tehát ne csak a bálványimádásra gondolj most. De nem is akarom tovább szaporítani a szót, ha szükséges tedd meg amit meg kell tenned! „Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől.”

"

Köszönöm a figyelmeteket! 

Isten szeretetének ragyogása, a bűn sötétségében.

Bizonyára nem csak számomra ismert, hogy létezik a bennünk jelenlévő bűn, és ha felelőtlenek vagyunk, nem hitben járunk, akkor hamar megnyilvánul a romlott természet. Egyszer egy ilyen napon, saját csalárd szívemben erőt vett bűn miatt, nem akartam sehova menni, nem akartam kimozdulni se, nemhogy közösségbe menni. Végül is, tekeregni, lementem az utcára, valamiféle kizökkenést keresve, hogy a szégyenről, és az erős vádlásról levegyem a szemem. Ha valaki már Istennel megbékülve jár, élvezi annak minden áldását és tisztaságát, igen megdöbbentő tapasztalat és szennyes, megalázó érzés az, amikor azt tapasztalja hogy a bűn, bármi okból is, de felütötte a fejét, és mint a sötétség hányadéka megmutatkozik, ott ahol keresnivalója sincs. Bármilyen meglepő, fél óra sem telt el találkoztam egy keresztény testvéremmel, aki miután kezet fogtunk, a következő mondatokat mondta: De jó hogy találkoztunk, mesélj, mi van veled, jól nézel ki, csak úgy ragyogsz! Na, mondom magamban, ha te tudnád, amit én és az Úr tud, velem kapcsolatosan, szóba sem állnál velem. De a testvér csak folytatta, és láttam tényleg komolyan beszél, nem csak az ilyenkor szokásos kedves szavakat, csépeli. Nem sokat, kB. őt percet beszéltünk, aztán megáldva elköszönt. Már messze járt, amikor én még egy helyben álltam és azt fogalmaztam meg hangosan, hogy (magamnak-e, vagy Istennek, nem tudom) nem igaz, hogy tud egy ilyen erős keresztény (mármint aki elment) ennyire mellé nyúlni, velem/a jelenlegi állapotommal kapcsolatban. Hát szellemileg, ennyire vak lenne?

 De még be sem fejeztem a gondolatot, amikor belém hasított a felismerés, nem ö a vaksi, hanem én, ö Isten látásával látott engem, pontosan úgy, ahogy Isten lát minket akkor is, amikor nem vagyunk a helyünkön, amikor lázadunk, amikor a bűnnek teret engedünk. Isten, Jézus Krisztusban az Ő gyakorlati és minden értelmet felülhaladó szeretetében lát minket, és azt üzeni, hogy ne koszold be, ne mocskold be, semmilyen bűnnel magad. Legyél szent, legyél számomra elkülönítve ebben a világban, élj úgy, ahogy kérem, ahogy az kedves a szemeim előtt. Valósítsd meg hit által azt a képet, amit őrzők magamban veled kapcsolatban is. Élj a bűn felett! Uralkodj rajta és ne kiszolgáld azt! Mert velem meglátod sikerül! Én életet adok, örök forrást! Ahogy elárasztott Isten vigasztalása, ahogy megvilágosította az én sötétségemet, sokkal jobban elszégyelltem magam, mint az elkövetett bűn miatt. Talán még el is sírtam magam, ha jól emlékszem. De ez más volt ez olyan megszomorodás volt, ami Isten előtt kedves, ez össze tőrt, megsebzett, és felemelt. Hát ilyen Isten szeretetének irgalma, amikor mi hűtlenek vagyunk is, (De ne legyünk!) Ő hű marad! Ő a pislogó gyertyabelet nem oltja ki. A repedezett nádat nem töri el. Ő azt üzeni, hogyha valaki vétkezik is, tudja meg, hogy van szószólónk! Van közbenjárónk, van, aki ismer és megért, van, aki egészen ismeri a mi szívünket. Nincs sem késő, és nincs az a mélység sem, ahonnan ne lehetne felkiáltani az irgalmasság Atyjához, aki kész minket az Ő fiának vérén keresztül látni minket. Kész megbocsájtani, ha bűnbánatot tartunk. Végső soron az Írás is azt tanítja számunkra, hogy elsősorban ne magunkra nézzünk, ne is másokra, hogy ki gyengébb vagy ki erősebb az Isten útján haladva.

A mi biztos kiindulópontunk, a szentírás szava. A helyreállási koordinátánk, egyetlen egy személyben van meghatározva. Jézus Krisztusban! Nem adatott más név a nap alatt, melyben bűnbocsánat irgalom, és üdvösség van. Az írás felszólít minket, hogy minden időben és helyzetben, nézzünk Jézus Krisztusra a mi hitünk elkezdőjére és bevégzőjére!  

 Mint én, már nem egyszer, te is, kelj fel testvérem, menj az Úr elé, járulj a kegyelem királyi székéhez, és bánd meg a bűnt, ami el akar téged szakítani az Isten dicsőségétől! Bánd meg és tanulj meg rajta uralkodni, az által, aki téged annyira szeretett, hogy az életét adta érted! Fel kell készülnünk arra, hogy a földi vándorlásunk során, nem mindig tudjuk a bűnt távol tartani, mert az bizony vágyódik ránk, be akar borítani, fel akar emészteni. Bizony van, hogy birkóznunk kell vele, néha könnyű leteríteni, amikor megkörnyékez, máskor olyan szívósnak bizonyul, hogy már már a feladáson töprengünk. De ne tegyünk így soha! 

                                                           Gustave Courbet: Birkózók

Ha elestél kelj fel, rendezd a dolgokat, és menj tovább, ne siránkozz, ne sajnáltasd magad, ne magyarázd meg, ne tégy úgy, hogy most már úgyis mindegy. Ne a láthatókra néz! Hitben járj! Isten amikor a neveden szólítva elhívott, nem tévedett veled kapcsolatban sem. Te csak menj és harcold meg a hit szép és nemes harcát. Dicsőség legyen az Úr Jézus Krisztusnak, fent a mennyben és a mi szívünkben is, mindörökké!

Köszönöm a figyelmedet.            

      

Ne legyél szeretetlen, mert a mestered sem az.

Nem elég, ha van hited! Annak cselekedetekben kell megnyilvánulnia. Mégpedig szeretet által munkálkodó hitbéli cselekedetekben. Kétségtelen, hogy sok hívő rendelkezik hittel, mégsem járnak Isten akaratában/vezetésében, mert a szívük, különböző okok miatt kemény. Esetleg csalódás, felnövekedett keserűség, a megbocsájtásnak az elhanyagolása, irgalmatlanság, hálátlanság, arrogancia, a magunk különbnek tartása a másiknál. Tényleg sok oka lehet ennek. De ettől még semmi sem jogosítja fel a hívő embert arra, hogy a viselkedése a hit által/hitből való cselekedetei szeretet nélkül munkálkodjanak. Tudatosítanunk kell, hogy még ha az igazság alapján, és hitből cselekszünk is, nem tehetjük ezt, szeretet nélkül, nem tehetjük irgalom nélkül, mert akkor félő, kikerülünk Isten akaratából/Szellemének vezetéséből! Harminc éves tapasztalatom, hogy rengetegen csúsznak el, és tévesztenek célt ezen a ponton. Most nem citálok ide rengeteg igeverset, de a szentírás világossá teszi, az Úr Jézus kifejezetten elmondta, őszinte szeretetet, és egyértelmű irgalmasságot vár el, a tanítványaitól! A szeretet által munkálkodó hit, pedig pontosan ezt valósítja meg, az emberi/testvéri kapcsolatokban. De maga Jézus Krisztus is ezt mutatta be, földi ittléte során. Tevékenységét tanulmányozva, végi azt látjuk, azt az igazság, az irgalom és szeretet fémjelezte, bármerre járt. Én pedig, bizony ezt hiányolom számos keresztény testvérből. Isten gyermekei, hitük is van, de az nem szeretet által és nem irgalmas szívvel munkálkodik, hanem valami egészen más lelkületből. De a helyzet az, ahogy Pál mondaná: „ nem kellene ennek így lennie, atyámfiai.

A magam részéről, én számos könyvet, tanítást, és véleményt raktam már félre, Isten igéjének /Szellemének útmutatása szerint (ezek később mind igazolódtak) mert még ha meg is fogalmaztak igazságokat, az a szellem amiből ezt tették, nem az Isten Szelleme volt. Hiányzott belőlük mindaz, amit fentebb megemlítettem. Érdemes odafigyelni, hogy az ilyen csapdákat is időben kikerüljük. 

Köszönöm a figyelmet.     

A kegyelem, ami tényleg hiper és szuper, és felfoghatatlan csoda!

Egy hívő kereszténynek, hinnie kell, bíznia kell a kegyelemben, a legnagyobb mélységben és a legnagyobb sötétségben is. Igen a nagybetűs KEGYELEMBEN! De tovább megyek, nevezzék ezt egyesek híperszuper kegyelemnek, mint azt régebben hallottam egy prédikációban. Mert végül is, a kegyelem hiperszuper csodálatos dolog, és nekünk, teljesen rá kell tudnunk hagyatkozni. De ennek fényében is áll, Isten igéjének határozott utasítása, minden hívő gyermeke számára, ami úgy szól, hogy a bűn les rá, vágyódik, hogy elérje az embert. De annak uralkodnia kell rajta. Ez a felszólítás pedig olyan szellemi igazság, amely megelőzte a kegyelem, de a törvény korszakát is, tehát egy olyan feladat, a hívő ember életében, aminek gyakorlati megvalósítására, mindig és minden időben törekednie kell, függetlenül attól, hogy milyen felekezethez, milyen irányzathoz tartozónak vallja magát.

Isten igéje ezt a megvalósult (bűn feletti) uralkodást, összeköti az emelt fővel való járással, ami alatt, egyértelműen nem az önigazultságot (cselekedeteinkre való támaszkodást) értjük. Mint a farizeus és a vámszedő történetében.

„Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta: „Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”

 Ellenkezőleg, a hit által megvalósított Krisztus szerint járó, szent, a hit harcát becsületesen megharcoló, szabályszerűen küzdő, és bűnt felszámoló életet értjük. Hiszen aki igazán várja az Úr Jézus megjelenését/visszajövetelét, ahogy az írás mondja, "önmagát megtisztítja."

Nem szükséges felesleges köröket futnunk, hogy eldöntsük, emelt fővel járhatunk e, avagy sem. Ez nem a megigazulásunkról szól, hanem az Isten felé való szeretetről. (A megigazulásunk kapcsán amúgy is csak Istennek van joga és oka emelt fővel lenni. ) Derek Prince ezt úgy fejezte ki: Akarod tudni, hogy mennyire szereted Istent? Pontosan annyira amennyire az Ő beszédét szereted! Akarod tudni, hogy mennyiire vagy engedelmes Istennek? Annyira amennyire az Ő beszédének engedelmes vagy! Ez egy korrekt mérce, és nem kell érte a szomszédba menni. Hiszen ezen az igeversen alapszik: „Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.”

Aki nem tartja meg, az nem szeret! Ezen nincs mit ragozni. Most felkiálthatsz, hogy de hát én.. még nem vagyok ott, ahol lennem kéne, ez ügyben! Tudom! Magam is elmondhatom ezt. De úton vagyunk! Ez az első. Elfogadtuk az örömhírt, a megváltásunkat. Megigazultunk hit által, és megbékültünk az Istennel Jézus Krisztus által. Ezt Isten szeretete tette lehetővé és elérhetővé számunkra, mi nem tettünk (nem is tudtunk volna) érte semmit. Illetve csak annyit, ami épp elég is Isten akarata szerint ezen a szinten! Hit által elfogadtuk, ezt a hatalmas csodát!

De ahogy utalni szoktam rá, miután Isten kegyelméből odaülhettünk a mennyei családi asztalhoz, (Ingyen kegyelemből hit által) Ezek után, Isten jogosan várja el tőlünk, hogy rá, mint Istenre, a neki kijáró imádással és szeretettel, a többi jelenlévőkre (testvéreink) hit által munkálkodó szeretettel, és az asztal dicsőségéhez (a mennyei elhívásunk) méltóan cselekedve viselkedjünk!

Én, becsaphatlak téged, és fordítva, te is engem. De Istent egyikünk sem tudja becsapni! Ő ismeri az övéit, ismeri a gyermekei szívét, és látja a motívumainkat, és minden dolgainkat. Tud a még meglévő bűneinkről, ismeri a kínlódásainkat, szám szerint tudja a gyötrődésben és szégyenben eltöltött napjaink számát, ismeri a kételkedéseinket, és ennek ellenére szeret minket, elkötelezte magát felénk, és ehhez Ő maradéktalanul hű. De figyelmeztet minket az írások lapjain: „Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál!”„És amely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;”

„Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! Megy be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”

„Mert ti szabadságra hívattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.”

"Mert ha az angyaloktól hirdetett beszéd erős volt és minden bűn és engedetlenség elvette igazságos büntetését: Mi módon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel?"

Nagyon szeretném, hogy a fenti, felrázásra szánt írásomat, senki nem értené félre. A soraim célja, nem a kárhoztatás és a vádolás. Sokkal inkább a testvéri szeretet.

Ez mellett pedig magam is vallom, ezen igevers igazságát: „Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.” Valamint „Egy a törvényhozó, aki hatalmas megtartani és elveszíteni: kicsoda vagy te, hogy kárhoztatod a másikat?” Tehát ne kárhoztatásként éld meg, a fenti fejtegetésem mondandóját, hanem szeretetben való felrázásra, a hívő életed, átgondolására való buzdításaként. Hiszen, az önmagunk helyzetének, haladási irányának, és a hívő életünk súlyának a beazonosítása a saját jól felfogott érdekünk.    

Köszönöm a figyelmed!  

Az igazság és a kegyelem harmoniája

Az alábbi írásomat kifejezetten továbbgondolásra szánom. Ha bármilyen irányú észrevételed van, kérlek oszd meg velem/velünk. Mivel az Istennel való kapcsolat személyes, annak minden egyedi aspektusával együtt. Így az egyéni hívő felé végzett szolgálatok során, törekedni kell a személyes aspektusoknak a feltárására, mert csak egész ritkán lehet általánosítható igazságokra támaszkodni. Másként mondva pontosan a fent nevezett ok, követeli meg, hogy felé ne általánosságban, hanem személyre szabottan fogalmazzuk meg azokat az igazságokat, amelyeket a Szent Szellem vezetésében felismerünk az adott hívővel kapcsolatosan. Az általános igazságmegfogalmazások nem működőképesek, mert leggyakrabban nem helytállóak, nem orvosolnak, nem vigasztalnak, mert nagy valószínűséggel csupán a jéghegy csúcsait érintő igazságoknak féligazságoknak, bizonyulnak, és nem érik el az emberi szívet, legfeljebb csak felszínesen. A személyes szolgálatokban, erre érdemes ügyelni.  Elég, ha Jób barátainak beszédeire, tanácsaira gondolunk. Vagy amikor vallásos közhelybombák hullnak az emberre. A Szent Szellem vezetésében, igen gyakran előfordulhat, hogy látszatra teljesen azonos problémával küszködő két embernek teljesen más, igei igazságokat kell megvilágítanunk a szolgálat során, ahhoz hogy hitben felszabadulva bizalommal és erőt véve tudjon tovább haladni az Isten által szabott útján. Az Isten beszéde kétélű kard, vág életre, vág halálra. Itt is mindenképpen szem előtt kell tartanunk, hogy érdemleges változást, eredményt, egy bűnös ember életében a kegyelem és az igazság együttes alkalmazása tud, tartósan elérni.  Hasonlóan, mint ahogyan az ige akkor a leghatékonyabb felénk, ha mint aranyalma ezüst tálcán, érkezik hozzánk. Azzal az almával, (igazsággal) amit jó erővel az arcodba dobnak, valószínűleg nem a táplálásodat érik el.  

Az írás kijelenti: Kegyelem és Igazság által töröltetik el a bűn. Ha csak az igazságot kaptuk volna Istentől, már egy ember sem élne/létezne a földkerekségen. Ha pedig csak a kegyelemre van a hangsúly téve, mint ma némely helyen az úgynevezett, szuper kegyelmet hirdetik. Megint csak falnak menés lesz a vége, mert zsákutcába vezet. Hiszen az írások fényében látható, hogy a kegyelem igazság nélkül, nem választja el az embert a bűntől, csupán helyzetbe hozza, (amire magától képtelen lenne) hogy így a kegyelem által felemelve elérje, megragadja az igazságot, ami megértve és elfogadva (betöltve, azaz megélve) már képes a bűn erejét megtörni, sőt teljesen felszámolás alá vonni, a hívő életében.

„Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát.”

„Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.”

Láthatjuk, hogy a kegyelem és az igazság harmóniában egymást segítve hozzák létre az Isten által elvárt eredményt. Kegyelemből megigazulunk, hit által, ez máshogy nem tud megvalósulni, mert a kegyelmet sem kiérdemelni, sem cselekedetekkel megvásárolni nem lehet. Isten, a Testé lett Igébe az Ő Szent fiába vetett hitünk miatt, Krisztus igazságát tulajdonítja nekünk. De ezek után teljesen nyilvánvaló és jogos elvárása Istennek a hit által megigazult hívő ember felé, hogy úgyis éljen mint megigazult ember. S nyilvánvaló, hogy Isten által megszabott igazságban járó ember minden módon és egyre inkább elválasztja magát a felismert bűneitől. Arra törekszik, ahogy az írás, erre kéri is, hogy úgy járjon itt a földi életidejében, ahogyan Jézus. „Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Őbenne.”

      Ha nem úgy él, akkor a kegyelem számára csak lehetőség marad, amivel az életvitelét nézve nem él, hanem visszaél. 

„Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, akik ilyeneket cselekesznek. Vagy azt gondolod, óh ember, aki megítéled azokat, akik ilyeneket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét? Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszú tűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít? De te a te keménységed és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz ítélete kijelentésének napjára. Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint: Azoknak, akik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel; Azoknak pedig, akik versengők és akik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal.”  

„Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az ÚR méltóságát.” Egyértelműen ki van fejezve, ha csak a kegyelem van, és nem tanulnak mellette igazságot, nem élik meg az igazságot, (ahogy az ige mondja aki várja Jézust önmagát megtisztítja) akkor a bűn a hamisság még a mennyei helyre is vízumot kapna az ilyen embertől.  

 "Csak beszédből nem tanul a szolga, ha érti is azt, nem törődik vele.”

Nincs érdemleges változás, megy a saját feje után, és ha megnógatják, akkor a kegyelemre hivatkozik. (értsük jól, azzal nincs baj, ha a kegyelemre hivatkozik, jól teszi! De ha ez mellet nincs ott az igazság, a saját életében megélt, gyakorlatba ültettet igazság, nem engedi kiépülni az életében az Istenfélelmet,  akkor lehet, az út végén csak egy zsákutcát talál. Az cselekszik biblikusan, aki tudatában van, hogy lehet, hogy nem tudja felszámolni arra a bizonyos napra az életében lévő minden bűnt/hamisságot. De ennek ellenére nem erre néz, hanem folyamatosan tisztítja magát, folyamatosan harcol (megbirkózik) a felismert bűnével, azt elismeri, bűnnek nevezi, és minden módon, mindent megtesz, fáradhatatlanul, hogy kitakarodjon az (bármi is) az életéből. Ez kedves magatartás Isten előtt, a folyamatos bűnnel szembeni harc, egyben visszaigazolás is, arról hogy a hit jelen van, és aktívan cselekszik. (Persze a hit nem csak a bűnnel szembeni ellenállásban/birkózásban tud megmutatkozni.)

Hogy szól az ige: „Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál!”  Tehát ha az Úr által számunkra elkészíttet, és vezetésében lévő munkát végezzük, az mind a hit cselekedete és kedves Isten előtt.  

  

„Azért, ó, király, fogadd el tanácsomat, és szabadulj meg vétkeidtől igazság által és hamisságaidtól a szegényekhez való irgalmasság által. Így talán tartós lesz a békességed.”  Vétkeidtől igazság által, elég egyértelműen szól.

„Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.”  A kegyelem karjaiban kell átölelve lennünk és élnünk. Az igazságot gyakorlati módon fel kell mutatnunk, meg kell valósítani azt az életünkben. Így vagyunk erősek, és merünk majd mindennel szembemenve, egy Istenfélő életmódot élni, ez pedig azt eredményezi, hogy Isten, minél inkább átitat szentségével, és a bűn lépésről lépésre felszámolódik az életünkben. Egyértelműen felismerhetővé válik a megszentelődésünk, aminek súlypontja természetesen Isten bennünk és értünk végzett munkájában van, hiszen Jézus Krisztus nélkül semmit sem tehetünk. „Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lett nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul:”  Tehát azzal szeretném befejezni, hogy mindig tartsuk szem előtt, amit János apostol levelében olvasunk: „És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.”  Tehát ha a mi mesterünk, megváltónk teljes volt kegyelemmel és igazsággal is! Nekünk, tanítványainak is, mindkét valóságtól egyre inkább át kell itatódnunk, mindkettőre támaszkodva, ragaszkodva kell élnünk a hívő életünket.

Köszönöm a figyelmeteket.     

A tékozló "fiúk" története..

Sokáig a tékozló fiú történetében, csak egyoldalúan láttam a dolgokat, hiszen benne is van a címében, miről is szól ez a történet. De ahogy az sokszor lenni szokott, amikor belépsz egy szobába és villanyt kapcsolsz, meglátod, hogy még más ajtók is nyílnak, amin szintúgy érdemes belépni.  

A tékozló fiú abszolút kegyelemre szorult. Éppen, úgy amiként a nagyobbik fiú is! A két testvér két ellentétes irányban, de egyformán távol tartották magukat az Atya szeretetétől. Az az igazság mindannyian voltaképp tékozlóak vagyunk, minden olyan erőfeszítésünk az, amikor a feltétel nélküli szeretetet máshol vagy másban kerestük/keressük, mint az egyedüli áldott helyen, Isten ölelő karjaiban. A Vagyont elherdáló, moslékon élő, szembetűnően távolra sodródott az Atyai háztól. De azt látni a történetben, hogy az idősebb testvér, noha látszatra jól és helyesen végezte a dolgokat. Sőt, úgy véli magáról ő soha nem hágta át az Atya akaratát. Pedig szeretetlenségével nyilvánvalóan most is épp azt teszi. Márpedig a szeretetlenség egyik fő forrása az önigazság, a magam különbnek tartása. Én! Én félem az Urat! Én jól teszem a dolgokat, bezzeg ő! Én reggel kilenctől a nap terhét hordozva dolgozom, ez meg a nap végén pár óráért ugyan annyit kap! Hol van itt az igazság?  Az emberek sokasága, a két fiú által kiábrázolt végpont között helyezkedik el valahol. Egymáshoz mérten bizony hatalmas különbségek is megmutatkozhatnak. Isten szemszögéből nézve viszont, egyértelműen mindenki kegyelemre szorul, amit hála a mennyei Atyának, Jézus Krisztusban elérhetővé tett az emberek számára! A bátyusnak, a maga ugyan úgy, eltávolodott szívével kellett volna foglalkoznia, de sajnos erről a tényről, mit sem tudott. Hiszen aki mással foglalkozik, lehet hogy nem veszi észre, hogy egy szívbeli nagytakarításra, magának is szüksége van. Elsősorban soha ne a másik szívével, a másik üdvösségével törődj (azzal is kell, de nem elsőnek) Az Istennel való kapcsolatodban Te állsz az Isten előtt nem más. Isten pedig nem kedveli, ha másokra mutogatva próbáljuk magunkat jobb színben feltüntetni. 

Áldott napot, és köszönöm a figyelmedet.       

Élet, ami csak egy hitvány utánzat.

Tudjuk, hogy a világot elárasztják az eredeti termékek utánzatai, legyen szó ruházatról, szerszámokról vagy karórákról. Éppen így van ez a szellemi élettel, a hívő élettel kapcsolatosan is. A képmutatás a világgal való barátság és az isten vezetése nélküli kereszténység, a politikai és divat kereszténység lassan mindenhol jelen van, és kifejti átkos tevékenységét, aminek lényege, hogy az embereket elzárja és a keresőket távol löki Isten valós és személyes megismerésétől. 

Úgy gondolom, hogy az Istennel való személyes és valósan megélt kapcsolat, egy hitvány utánzata az, amikor egy vallási tradícióktól és ezekből kialakított szabályrendszerekre épülő vallásos életet gyakorol valaki, miközben saját képmutatásával és törvénytelenségével teljes mértékben, tisztában van. Ez nem Élet! Ez sokkal inkább, egy saját bejáratú és maga-választotta istentiszteletnek látszó, képmutató vegetálás. (tudom, mert megéltem) Dicsőség Istennek, hogy ezt az igazságot szerető embereknek, felismerni engedi. Valamint a mai idők történései és bizonyos végidőkre jellemző folyamatok beindulásának gyakorlati megtapasztalása is sokakban felismerteti ezt a tényt, (nem elégséges csak a vallásos máz) amin sürgősen változtatni kell azoknak a magukat hívő embereknek tartó személyeknek, akik valóban Isten gondviselésére és megtartó kegyelmére apellálnak. Mielőtt valaki félre akarná érteni, nem a rend, a hasznos és működőképesnek bizonyuló elődeinktől kapott tapasztalatok ellen, szólok. Valamint, semmiképpen nem az Isten törvénye ellen. Hiszen a törvény szent igaz és jó. 

A törvény  egy korlátokkal rendelkező keretet biztosít, és noha tilt, de egyben ugyanakkor véd is. Engem eltilt a táskád ellopásától, és egyben, téged, véd a táskáddal kapcsolatosan, és így tovább. Tehát az Isten törvénye szent, igaz és jó! De fel kell ismernünk nem ad életet, mert nem is feladata és nem is tud, életet adni. Az élet Krisztus és nem a törvény.  Az ó szövetségben és most sincs senki, aki a törvényt pontosan és maradéktalanul betartotta vagy jelenleg betartaná.  (ha pedig egyet megront ...  ezért is kellett még a főpapnak is áldozatot vinnie saját magáért) Erre ( a törvény maradéktalan betöltésére) csak Jézus Krisztus volt képes, mivel nem rendelkezett az Ádámi romlott maggal, hiszen nem földi édesapja volt, hanem a Magasságos Istennek az ereje helyezte el az örökkévaló logosz/ ige azaz Krisztus magját, a kegyelembe fogadott szűz Máriában. Így lett az ige testé, így inkarnálodott Krisztus az emberi testben, és kellett az Atyaisten akarata szerint, Jézusnak, Jézus Krisztusnak nevezni. De hogy visszakanyarodjak, meg kell értenünk és el kell fogadnunk Isten beszédét itt is. A törvény Krisztusra vezérlő mester, azaz olyan, mint egy rámutató Isteni pálca. Mert az történik ugyanis, amikor az ember találkozik az Isten jó és igaz törvényével, hogy az megítéli és leleplezi, hogy bizony a bűn megtalálható benne örökség szerint eredendően, és cselekedetekben megmutatkozva is, amikor is tette ki-ki, azt, amit nem kellett volna, hogy megtegyen, mert ártott magának, másnak, és Isten akaratával is szembe helyezkedett, ami egyértelmű lázadás. De ezen a ponton a Törvény rámutat Jézus Krisztusra, aki az életét adta értünk a golgotai keresztfán, hogy mi megbékélhessünk Istennel az örökkévaló teremtő Istennel, a mennyei Atyával, kegyelem által! Isten beszéde világosan felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a holt, hit nélküli, vallásos élet értelmetlen és semmi haszna nincs. De tovább megyek, a teológiának és az általa megismert tőrvényeknek/szabályoknak is igen csekély hasznuk van (az is csak ide a földi életre van hatással). Az örök élet szempontjából, ha nem vezetnek el, a megtérésre, az Úr Jézus Krisztusba vetet hithez és az Isten személyes megismeréséhez akkor pedig nem volt értelme, hiszen a hit célja a szellem üdvössége! Azaz Isten megismerése, Krisztusba kerülés, és az 

Ő személyének belénk ültetődése. 

„Ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ézsaiás próféta, amint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívük pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai. Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek. És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg.”

„Aki azért mást tanítasz, magadat nem tanítod-é? aki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-é?

Aki azt mondod, ne paráználkodjál, paráználkodol-é? aki útálod a bálványokat, szentségtörő vagy-é? Ki a törvényben dicsekszel, a törvénynek megrontása által az Istent gyalázod-é?

Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, amint meg van írva.

Mert használ ugyan a körülmetélkedés, ha a törvényt megtartod; de ha a törvényt áthágod, a te körülmetélkedésed körülmetéletlenséggé lett. Ha tehát a körülmetéletlen pogány megtartja a törvénynek parancsolatait, az ő körülmetéletlensége nem körülmetélkedésül tulajdoníttatik-é néki? És a természettől fogva körülmetéletlen ember, ha a törvényt megtartja, megítél téged, aki a betű és körülmetélkedés mellett is a törvénynek megrontója vagy. Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az; sem nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen van: Hanem az a zsidó, aki belsőképpen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van.”




Kérlek hallgasd meg Derek Prince kiváló videótanítását ami szorosan kapcsolódik a fenti bejegyzésemhez. Rendkívül nagy áldás Isten ihletett beszédének hallgatása.

Köszönöm a figyelmeteket.  

A meg nem hallgatott ima, fő oka.

„Felele az ember és monda nékik: Bizony csodálatos az, hogy ti nem tudjátok honnan való, és az én szemeimet megnyitotta. Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg. Öröktől fogva nem hallaték, hogy vakon szülöttnek szemeit valaki megnyitotta volna. Ha ez nem Istentől volna, semmit sem cselekedhetnék. Felelének és mondának néki: Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket? És kiveték őt. Meghallá Jézus, hogy kiveték azt; és találkozván vele, monda néki: Hiszel-é te az Isten Fiában? Felele az és monda: Ki az, Uram, hogy higyjek benne? Monda pedig néki Jézus: Láttad is őt, és aki beszél veled, az az. Az pedig monda: Hiszek, Uram. És imádá Őt.”

A meg nem hallgatott ima, fő oka van itt megjelölve!  „Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.” Nehéz ezzel szembenéznünk, de be kell látnunk, ez annak az ó szövetségi igazságnak az Új szövetségi megerősítése, ami így szól: „hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott.”

Nincs mit tenni, ha ez van veled is, akkor tudod mi a dolgod!? Járulnod kell a kegyelem királyi trónszékéhez, megtérésben, bűnbánattal és bűnvallással. Vagy marad a „vasfüggöny”. A döntés a Te kezedben van, Ebben a dologban már, nem Istenre kell várnod. Ő vár rád! 

Megjegyzem a szövegkörnyezet az esemény egésze, arra enged következtetni, hogy a napjainkban még karizmatikus körökben és a missziós munkák során is, annyira hiányolt csodák, jelek hiányának egyik reális oka, ez a probléma lehet, de természetesen nem csak ez. Hiszen a hitetlenség, a helytelen világnézet, a területi sajátosságok/erősségekkel szintén számolni lehet.  

Köszönöm a figyelmedet. 

A pornó, a romlott kívánság és a fizikai test bálványozása!

A legnagyobb és igen jól elrejtőző bálvány, amivel találkozhatunk, az mi magunk vagyunk! A mindenáron trónt követelő énünk. Annyiban, amennyiben elfordul Isten akaratától, illetve arra nem kiváncsi! A romlott kívánság kiszolgálásában megvalósuló bálványimádás után, a következő hatalmas bálványtárgy a saját és a másik ember fizikai teste, szintén annyiban, amennyiben nem Isten akaratával megegyező módon van tekintve és kezelve! Ez a nagy helyzet és ez a világ, hatalmas iramban és minden módon, támogatja és építi ezt a fertelmes nagy bálvány! A szexuális forradalom óta, sátán hatalmas erőket csoportosít erre a területre. Ma már ott tartunk, az elkorcsosulást munkáló gonosz angyaloknak, az alájuk tartozó tisztátalan szellemeknek és az őket kiszolgáló embereknek köszönhetően, nem elég a tisztátalanság, nem elég a pedofília, nem elég a zoofilia, nem elég már semmi, semmilyen démoni tanítás! Genderizmus kell! Az majd megadja a kegyelemdöfést az emberiségnek. Egy a nemiséget és az azzal járó helyes szexualitást felrúgó, azt sátáni és örült módon összekeverni és felszámolni szándékozó világ teremtését láthatjuk a szemünk előtt! De e folyamat mögött, nincs semmi, ami Isten előtt kedves lenne! Isten SZENT! Isten akarata SZENT és Isten örök rendje is SZENT! Ha valaki és bárki, e rend ellen tör, ítéletet gerjeszt, mert a mennyei trón előtt, összeülnek az angyali ítélő bírák, mint azt tették a régi időkben. Az írás azt javasolja, hogy minden féltet dolognál jobban őrizzük meg a szívünket,  (a megelevenített, Istennel, a kegyelem által élő kapcsolatba került szellemi központunkat) mert oda árad be elsősorban, és onnan tud kiáradni a személyiségünk minden területére az Istentől ránk áradó élet. Természetesen ez az élet, leginkább az Isten beszédén, valamint a Szent Szellem kinyilatkoztatásán keresztül ér el bennünket. Sajnos, én Istenfélelem hiányában ezzel nem nagyon törődve, azt gondoltam, hogy játszhatok/kísérletezhetek, hogy meddig is lehet elmenni, határokat megközelíteni. Mondanom sem kell, igen hamar megtapasztaltam, hogy mit is jelent, ha az ordító oroszlán, elkezdi az ember elnyelését. Nem bölcs a kívánságot dédelgetni és a határvonalon táncolni, mert egy szempillantásban dolgozik a kígyó.

Isten szentségével kapcsolatosan most eszembe jutott egy olyan nap, amikor Isten elé álltam. Egy szellemi szempontból igen megalázott és a pornográfiától és önkielégítéstől letiport állapotban, így fordultam, a megváltómhoz, Jézus Krisztushoz.:

 "Istenem senki nem Ismer, úgy ahogy te. Te választottál engem ki, ebből a bukott világból, megkerestél és lehajoltál hozzám. Lehetetlen, hogy tévedtél volna! Most mégis mocskosan jövök eléd,, és ez igen mély gyötrelem, mert jóságodért nem ezt érdemled. Csak nyelvel, szeretlek téged! Csak ígérgetek, újra és újra. Uram te ismered a szívem! De ki kell mondanom előtted, magamat is szembesítve, nekem tetszik ez az egész, hiszen játszani merek vele. Te ismered a harcaimat, az ezernyi kudarcomat, hallottad minden ígérgetésemet, láttad bukásaim folytonosságát. Uram nyilvánvaló, hogy nem szeretlek téged, hiszen nem engedelmeskedem, és az ó természetem, nagyon is él. Úr Jézus, kudarcot vallottam, be kell ismernem, kedvelem a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét. Uram csak azt tudom mondani, amit Péter mondott a csónakban, menj el tőlem, mert még veled járva is bűnös ember vagyok. De ha kérhetem azt, hogy könyörülj rajtam, akkor hozzád kiálltok Szabadításomnak Istene!" 

Szellemileg igen nehéz nap volt. De Isten nyomorúságomat, áldásomra fordította. El kell mondanom, nagyon meglepődtem, mert a szívemben egy nagyon régen olvasott igerész elevenedett meg:

„Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván. Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen. És elfeledkeztetek-e az intésről, amely néktek, mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged; Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa? Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.”

Az egyszerű fordításban így olvassuk:

„Gondoljatok Jézusra! Türelmesen elviselte, amikor a bűnösök gonoszul bántak és makacsul ellenkeztek vele. Ha erre gondoltok, nem fogtok belefáradni munkátokba, sem nem vesztitek el a kedveteket. Isten úgy bánik velünk, mint a fiaival. A bűn elleni harcotokban még nem kellett szembenéznetek a halállal. Isten fiai vagytok, és ő bátorít benneteket. De ezt a bátorítást elfelejtettétek: „Fiam, vedd komolyan, ha az ÚR nevel téged, és ne veszítsd el a kedved, amikor megfegyelmez! Mert az ÚR megneveli azokat, akiket szeret, és megfenyít mindenkit, akit a fiává fogad.”  Fogadjátok el, és vessétek alá magatokat az ilyen nevelésnek! Tekintsétek az Édesapátoktól jövő megfegyelmezésnek! Mert ez azt bizonyítja, hogy Isten úgy bánik veletek, mint a fiaival. Hiszen minden fiút megnevel az apja. Mindenkinek szüksége van a fegyelmezésre. De ha sohasem kaptok fegyelmezést, akkor nem is vagytok igazán Isten fiai, csak törvénytelen gyerekek.”

Isten, bűnnel nem kísért, a bűn nem tőle ered, senki nem mondhatja, hogy Isten valami okból vezetett bele, ebbe vagy abba a bűnbe. NEM és ezerszer is NEM!

„Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.”

 De tudnunk kell, hogy Isten a mi nevelésünkben/fegyelmezésünk részeként fel tudja használni a mi, bűnös engedetlenségünket is. Mindaddig, amíg össze nem törünk, be és el nem ismerjük, hogy mindenestől kegyelemre és irgalomra szorultak vagyunk. Mert elveszett mivoltunk és romlottságunk, félelmetes mélységet mutat, ha test szerint járunk. Saját erőből pedig a szabadulás, kivitelezhetetlen. Ha ideig óráig sikerül is, létre jön más torzulás, és előjön egy másfajta bűn. Mindaddig nem léphetsz a növekedés következő lépcsőfokára, ameddig sikeresen le nem vizsgázol azon a helyen és abban amiben épp a kihívásod zajlik. Isten azt akarja, hogy felismerd és elismerd magad előtt, hogy nem játszadozhatsz, nem tűrhetsz meg az életedben, egy kis kovászt sem, mert annak padló lesz a vége! Ha valóban teljes szívedből akarod, hogy Jézus úr legyen az életedben, és nem csak "uram uram" játékot akarsz. Akkor az életedben/szívedben, semmit nem tarthatsz vissza Istentől, egy kicsin zugot sem tarthatsz elzárva előle, mert akkor ott sötétség lesz, és a sötétség hívni kezdi a szörnyeket és a hóhérokat. Egy kivalló katonája Istennek, Derek Prince ezt úgy fogalmazta meg: „ a nem teljes engedelmesség, végül is engedetlenség.”  

Nos, a fiak, és nyilván azért tértél meg, hogy Isten fiaként éld a hátralévő életedet, nem kedvelik az engedetlenséget. Nem azért mert nem ismerik azt, (sajnos mindenki ismeri) hanem mert jobban szeretik az Atyát és a Fiút, aki az örök élet! Szellemiekhez szellemieket kell szabni az írás szerint. 

A szent Istennel való kapcsolathoz pedig nyilvánvaló, hogy szentség/szentségre való törekvés illik. Azzal, hogy érintőlegesen írtam a fenti témáról, természetesen nem az szerettem volna sugallni, hogy a szexuális bűnök, vagy akár más bűnök félvállról vehetőek, vagy, hogy az ellenük való harc, gyerekfeladat lenne. Abból a szellemi szempontból igen tanulságos napomból, a képvillantást, bátorításként adtam. Mindenképp érdemes őszintén Istenhez fordulni, Ö ismer minket és tudja, hogy kit hogyan kell nevelni. úgy érzem, ennyit helyezett most a szívemre az Isten Szelleme. Ha azonban ezen a területen kérdésed, esetleg harcod van. Nyomatékosan szeretnélek megkérni az Úr Jézus nevében, hogy bátorodjál fel! Keress és kérj segítséget. Menj el pásztorlásra, vegyél rész ismert, szabadító szolgálatban jártas ember tanácsadásában, mert szeretném elmondani neked az Isten örömhírét, melyről magam is bizonyság vagyok! A legmélyebb és a legsötétebb engedetlenségből és lázadásból is van SZABADULÁS az ÚR JÉZUSBAN! Nincs az a bűn, amit Jézus ne tudna darabokra zúzni! De ebben neked is együtt kell működnöd Istennel, a mennyei Atyánkkal, mint jóravaló és engedelmes gyermeke!    

Köszönöm a figyelmedet, Isten áldjon és őrizzen!   

Fenti gondolataim után pár héttel kaptam ezt az általam nem ismert tanítást. Igazság és felrázó tartalma miatt, itt is megosztom. A videó alatt a szöveg letölthető PDF formátumban, tanulmányozásra. 

Gondolataim a húsvéti asztal mellé.

Gondolom senki nem lepődik meg, ha az elején leszögezzük hogy a karácsonyhoz hasonlóan a húsvét szó sem szerepel a bibliában, e szó  fordításánál minden esetben a pészach /pászka/  szerepel. A pászka kovásztalan kenyeret/tésztát jelent. Pl : pászkabárány pászkaünnep Kovásztalan kenyerek ünnepe, ahogy olvashatjuk a bibliában. Ezt a kulcsfontosságú napot/napokat a kereszténység hajnala óta megünnepelték és ünneplik nagy örömmel mind a mai napig. Amiképpen a zsidó nép megmenekült a halál angyalától Egyiptomban amikor is az a pászkabárány vérével megjelölt  otthonokat nem tudta illetni. Hasonlóképp, Mi  az Úr Jézus értünk hozott engesztelő áldozatát és feltámadását elfogadva. Jézus szent és az Ádámi bűntől mentes vére által megváltva szintén megmenekültünk a halál angyalától. Ahogy azt a zsidókhoz írt levélben is olvashatjuk. "Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának." De a János evangéliumában is pont erről van szó: "Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre."

 Minden megváltatlan, Istent nem ismerő ember rab! Egész életét megrabolja és megnyomorítja a haláltól való félelem! Még akkor is igaz ez, ha tudva /tudatlanul mindenféle pótszerrel eme legbensőjében lévő tényt elnyomja, vagy figyelmen kívül hagyja. Legbelül ez a benne lévő félelem előbb-utóbb, ahogy napjait fogyasztja felszínre, tör. De nem akarok elkanyarodni. A húsvét/pészach pont azért örömünnep, mert a Mi megváltásunkról és az Úr Jézus feltámadásáról szól! Kérlek, olvasd ezt el ismét: Jézus Krisztus halála, eltemettetése és feltámadása által MEG VAGY VÁLTVA!  Ha ezt hitben elfogadod, és szívedben nem kételkedsz ebben, megtapasztalod, amiről beszélek.

 "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki, hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassák a világ általa. Aki hiszen ő benne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében." Kérlek most   ne rohanj, ne légy felületes! Gondolkodj el ezeken a szavakon. A hátralévő Földi és az azutáni sorsod dől el ezen kijelentésre adott válaszodon. A húsvét a  kereszténység egyik legfontosabb és legcsodálatosabb üzenetét hordozza. De ahhoz hogy ezt világosan meglássuk szükséges megtisztítani a rárakodott népi szokásoktól és hagyományoktól amiknek semmi, de semmi köze nincs a biblia igazságaihoz, sőt azoknak sokszor pont ellentmond. 

Talán jogosan megállapítható, hogy mára már, nem annyira az a probléma, hogy az emberek ne hinnének Istenben/vagy a természetfelettiben. Sokkal inkább, mint eddig bármikor, elmondhatjuk azt látni, hogy az emberek ezer és ezerféleképp hisznek Istenben/istenekben és más általuk, e szintre emelt, dolgokban. A materializmus az „Isten halott”, vagy épp a felvilágosodás jelmondata: az "értelem mindenek felett" és a hasonló intellektuális ágyúlövedékek, akár hogy is, de mindenképp elhalkulóban vannak. Az emberek kezdik megérteni hogy az izmusok nem kielégítőek. Azok, akiket hitetleneknek, materialistáknak, ateistáknak gondolunk, ők igazából, nem Istenben nem hisznek. (a szó valós értelmében) Hiszen tapasztalat nélkül, inkább az általuk istenről alkotott, illetve magukban logikailag felépített gondolatsorban, csalódva, nem hisznek. Tehát az Istenről való, helytelen gondolkozásból fakadó istenképből kiábrándulva, állítják magukról, hogy számukra olyan, hogy Isten, nem létezik.

Isten mindig, mint tudjuk, jóval több, mint amit mi gondolunk róla, amit megérthetünk felőle. Még a benne, helyes hittel rendelkező, felőle pontosságra törekvően gondolkozó gyermekeinek is, meg kell érteniük, Isten felfoghatatlanul több és mélységében megragadhatatlanabb, mint aminek mi gondoljuk és tapasztaljuk. De paradox módon, mennyivel inkább figyelembe kéne venni ezt azoknak, akik Isten létezését, bármi okból, elvetik. Én magam úgy látom tehát, hogy az Istentagadás mögött sokkal inkább egy szándékosság, egy készakarva -ság, áll. Amire a Szentírás fel is hívja a figyelmünket.

„Mert készakarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára”

„Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. Mert ami az Isten felől tudható nyilván van ő bennük; mert az Isten megjelentette nékik: Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívük megsötétedett. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek; És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.”

„A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolata.”  Nem keres, nem kutat, nem jár utána a dolgoknak, nyilván könnyebb a tv előtti karosszékből ex katedra kijelenteni, nincs isten. Azoknak az embereknek, akik valóban az igazságot keresik, amely véleményem szerint nem szubjektív (Legfeljebb bizonyos időre és időközönként. Megtérési élmények és más személyes jellegű csodák/Isteni beavatkozásokra gondolok.) hanem sokkal inkább objektív, mindenki számára adottak és végső soron ellenőrizhetőek. Krisztus megismerhető! Az Isteni bölcsesség és végül is a dolog problematikája itt, ezen a ponton tör a felszínre. Ugyanis az igazsághoz való eljutáshoz, illetve annak, nem csupán felületes felismeréséhez az ahhoz való, kapcsolódáshoz túlnyomórészt nem rációra / logikára (noha ez is rendkívül fontos a maga helyén) van szükség. Sokkal inkább az ember szellemére, az ember legbelső, mindent átfogó, és önszántából nyitottá, alázatossá tett belsőlényegi-valóságára van szükség. Illetve a későbbiekben az ezen a szívbéli hozzáálláson megszületett és növekvő, bizalomra és hitre.  Azért tértem ki erre a fontos igazságra, mert a fent vázolt alázatos és korrekt, előítéletet és prekoncepciókat nélkülöző nyitott hozzáállás, pont a „nincs Isten’ hangoztatóknál hiányzik leginkább. Ez pedig hatalmas gátat képez köztük és a való igazság között, ami, ahogy Jézus utalt is rá, az Isten beszéde, a teljes szentírás.

„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság.”

„A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.”

Továbblépve tudjuk: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.”

„Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ, a bölcsesség által az Istent, tetszik az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.” Ez a „bolondság” az újjászületés/felülről születés, szükségességének igazsága!  Ez a hihetetlen történet nem más, mint a feltámadás igazsága a megváltásunk örömhíre! Amivel szemben, egy a mindenkire érvényes kötelezettség, a megtérés!

„És mondván: Betelt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” A megtérés nyitja meg az ajtót az igazi Isten akarata szerinti hitre.

 „E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:” Isten szeretettel és kegyelemmel vár, gondolj csak a tékozló fiú esetére.

„Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.”

A keresztény élet így / innen indul, a vallásosodás képmutatásával, a farizeusi magatartással fel kell végre hagyni. Őszinte megtérés, hitből történő megkeresztelkedés, és a Szentlélek pecsétjének átélése szükségeltetik. E nélkül, sajnos gondban lesznek némelyek az Úr előtt.   

„Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől.” Bűnbánatra és megtérésre van szüksége mindenkinek, és ami elválasztott Istentől, a teremtődtől, bármilyen bűn és akadály volt is az, megsemmisül, és az életedre végre rááradhat Isten áldása, amit oly régóta elkészített már számodra!

Kérlek hallgass rám, mindez, mindent megér!

 „Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: "Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért? Mert az embernek Fia eljön az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint.”

Áldott ünnepet és köszönöm a figyelmeteket. 

Egy különleges hajóút.

A hajótest a kegyelem! Isten irgalma és szeretete. A megváltásunk, az a tökéletes és teljes mértékben egyedi áldozat, amit Jézus, az örök életbe való belépésünk érdekében hozott. Az a vér, ami értünk ontatott a bűneink bocsánatára. Szóval, ez a hajó, a kegyelem hajója! Erre a hajóra csak és kizárólag hit által tudunk feljutni, sehogy máshogy! Erre az útra a jegyet Isten ajándékként, szeretetéből és irgalmas kegyelméből biztosította mindenkinek, aki azt hittel elkéri és elfogadja. Itt egyszerűen nem beszélhetünk cselekedetekről az utazás érdekében, az ember oldalán. A cselekedetek a hajó árbocát és a különböző vitorlákat ábrázolják ki. Melyek rendkívül fontosak, de csak miután a hajótest megépült, mert ennek hiányában, a legjobb anyagú és legerősebben megvarrt vitorla és minden más egyéb hajófelszerelés is értelmetlen. Meg kell értenünk, a hajótest nélküli árbocfába kapaszkodva, vagy vitorlavászon lengetéssel (például helyes erkölcsi cselekedetek) nem tudunk a mennyei parthoz eljutni. Ahhoz fent kell lenni az Istentől megadott hajón, és ahhoz az egész út alatt ragaszkodnunk kell, teljes szívünkből. Csak és kizárólag az Isten által rendelt hajótest az, ami a célba tud juttatni minket, ennek hiányában nem beszélhetünk Isten akaratában lévő hajóútról. Az emberi cselekedetek csak is erre a hajótestre ráépülve jöhetnek számításba és érnek valamit. Csak a hajóval, magával és annak céljával azonosulva válnak valóságosan Isten szemében is értékké.  De így már, ha hit és szeretet munkálja őket, előlépnek a hívő élet legfontosabb elemeivé. Ekkor válik érthetővé az a kijelentés, miszerint:” Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.” Vagy hogy: „Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.”.  Megtartani, megcselekedni, bemutatni, valóságossá tenni, testet adni neki, mert ezzel is megvalljuk, hogy Jézus testben megjelent Krisztus. Ezek csodálatos dolgok és cselekvési lehetőségek a számunkra. De tűzálló értékűk, arany, ezüst és drágakő voltuk, csak a hajóra helyezve válnak értékessé. De mindig is így volt ez, első a hit és azt majd követi a cselekedet, ami egyben megmutatja a hit meglétét és minőségét.

Köszönöm az egész éves látogatásaitokat, a megtisztelő figyelmeteket, kívánok minden olvasómnak áldott és vidám évzárást, és áldott újévet. Hajózunk tovább, Isten kegyelmével telve!   

       

  

A trón foglalt nem megosztható!

Egyre több hívőnél tapasztalni, hogy megcsalatnak saját maguktól. Egy olyan csapdába esnek bele, ami a romlott szívből származik, és gőg, önfelmagasztalás, és önigazultságban fejeződik ki. Szellemi szempontból nem más történik ilyenkor, mit az adott „én” veszi a bátorságot, ki tudja milyen okból kifolyólag, és a szívében lévő trónon, amit már előzőleg átadott Krisztusnak, Ura mellé ül. Ez nagyon veszélyes állapotot idéz elő. Történetesen önigazultságot. Amiről így olvasunk: „Két ember ment fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő. A farizeus megállván, ily módon imádkozott magában: Isten! Hálát adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja az égre emelni, hanem mellét verve, mondja: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! Mondom néktek, ez megigazulva ment alá az ő házához, inkább hogy nem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.” Nem az volt a baj ennél a farizeusnál, hogy tisztában volt vele, hogy több dolgot is jól tesz az életében, Isten akaratával megegyezően. Sem az hogy volt bátorsága Istenre nézni emelt fővel. Hiszen mit is mond az Írás: „Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy, mint az Úrnak Lelkétől.”

A mi farizeusunknak tehát nem ez volt a baja, inkább az, hogy már majdnem visszafoglalta a szívében a trónszéket, Istentől. Az életében a hangsúly, arról hogy mit tett érte Isten, és hogy mind az üdvössége, mind az Istennel való személyes kapcsolata, kegyelemből van, volt, és várható! Tehát erről a tényről a szellemi figyelme a szívhangsúly, átkerült arra, hogy ő, mint hívő ember mit tett le az asztalra, hasonló gondolat ez ahhoz, mint amit a tékozló fiú testvérénél megfigyelhetünk. „Ő pedig felelvén, monda atyjának: Íme ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecske-fiát, hogy az én barátaimmal vigadjak. Mikor pedig ez a te fiad megjött, aki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot. Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd! Vigadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.” Nos nem kétséges, hogy süt a tömény szeretetlenség, önigazultság és keserűség a testvér e szavaiból. Sajnos az ilyen állapotba jutott szívnek, sürgősen kijózanító infúzióra van szüksége, ameddig nem késő. Jól tudjuk, hogy kegyelemből tartatunk meg és nem igazán verhetjük a mellünket semmire, még ha oly nagy dolgokat is tudunk felmutatni, mint Isten akaratának megtétele. „E képen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.” Meg kell értenünk, Jézus nem akar, az amúgy is szűkre szabott, szívbéli trónunkon, osztozni. Az önigazultság, kerékkötője az Úr elé letett önátadásnak. Az igazat megvallva a régi időkben,valószínűleg Jób is, ez a kiváló és remek ember, megízlelte e csapda posványos fojtogatását, amit meg is kellett beszélni Istennel.  

Mi vigyázunk, hogy e csapdát kikerüljük. Ha pedig úgy látod, érdemes volna imádkoznod, akkor ne késlekedj.

Köszönöm a figyelmedet!    

Bizonyságtevés a szeretteink, azaz a nagyon közeli kapcsolataink felé.

„Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában.” 

Igen gyakran megfigyelhető, hogy a szóbeli és majd később cselekedetekben jelentkező megváltozott életből származó hiteles, Isten akarata szerint megélt hívő élet, az, ami leginkább megbotránkoztatja, haragra, támadásra ingerli a környezetünket. Leginkább a hozzánk legközelebb álló embereket. Jézus ennek okát elsősorban a tisztelet hiányában látja.

Ennek van egy jogos része, hiszen tisztelni csak azt lehet, akit van miért. S tudjuk mi pont azért is tértünk meg, Urunk hívó szavára, mert tudtuk, hogy bűnös emberek vagyunk, akik nemhogy tiszteletet nem érdemelnek, ellenkezőleg mindenestől kegyelemre szorultak vagyunk. A közvetlen környezetünk is tudja ezt, hiszen kik ismernek minket a leginkább, ha nem ők. Nem akarom mentegetni őket, de ha belegondolunk, nincs könnyű helyzetük. Évek évtizedek óta megismertek minket úgy ahogy, többnyire reálisan. Aki link azt úgy, aki csélcsap azt úgy, aki lusta megbízhatatlan azt úgy, és sorolhatnám. Amikor pedig mi hazatérünk a megtérésünk után és elkezdünk bizonyságot tenni, elkezdjük hirdetni a magunk kezdetleges tapasztalatlan módján az igét. Azt várjuk, hogy ezek a számunkra kedves és szeretett emberek, azonnal megértsék, amit mi már értünk, és azonnal el is fogadják, hiszen mi, most még időben szólunk, meg kell térniük. Őszinte és az igazság talaján álló lépés ez tőlünk, mégis amit kapunk ilyenkor az egy igen komoly hideg zuhany szokott lenni. „ na elmész te…  Te magyarázol nekem, te akarod megmondani, hogy - hogy éljek. Stb stb.

A lényeg, hogy amire Jézus felhívta itt a figyelmet, az nem más, mint az a tény, hogy az emberek oldaláról nézve, (Hiszen Isten elfogadott és megbocsátotta a bűneinket, arra Ő már nem emlékszik, bizalommal van felénk.) nem minden alap nélkül, rendelkezünk egy meglévő negatív előítélettel. Nem tisztelnek, és nem bíznak bennünk. Természetesen ezen lehet és kell változtatnunk, de ez mindenképpen időbe kerül, és egy felmutatott hiteles hívő életbe is természetesen. 

De most mi rólunk, akiknek kezdetben, egész biztosan nincs tiszteletünk, térjünk rá a szeretteink oldalára. Náluk is lelepleződik egy igen fontos tény. Ami komolyabb probléma számukra, az evangélium útjában. Mégpedig az, hogy beskatulyázva és változásra képtelenül élnek egy monoton zárt életvitelt. S ebbe a kitaposott életvitelbe, nem fér bele a Te változásod! Hallani nem akarnak róla, legalábbis legtöbben nem, és leginkább azért, mert a te változásod szembesíti őket azzal, hogy nekik is lehetne és kellene változni. Nekik is meg lehet és meg kell térniük. Hiszen egy élő példa (de az tényleg példa legyen) van előttük, aki letagadhatatlan kihívás és állandó tükör és nyílt levél is egyben. Amikor ezekbe belegondol az ember, sok minden világosabbá válik, és amit mindig hangsúlyozni szoktam, még érvényesebb a sikeres bizonyságtevés érdekében. Légy türelemmel, az embereket nem tudod megnyerni Isten igazsága számára, ha nem nyerted meg előbb a magad számára, azaz ha nem vesz komolyan, hiteltelennek tart nem figyel rád, akkor sajnos a szavaid nem jutnak el a szívébe, max pár percig úgy tesz mintha figyelne rád. Általában is azt vallom, hogy a kereszténységről keveset beszélj, és inkább éld elé az emberek elé, ez majd meghozza, hogy komolyan vegyenek, (ha nem is mindenki). A közvetlen környezetedben lévő szeretteid esetleges negatív megnyilvánulásaiért, pedig ne legyél keserű szájízzel, legyél türelmes velük és járj közben értük, hogy Isten igazsága elérje őket akár, általad akár más Isten gyermeke által.

 Köszönöm a figyelmed és szép hetet kívánok!

„gondoljátok-e, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, akik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő-három ellen. Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a menye a napa ellen.”

„És hazájába érve, tanítja vala őket az ő zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodnak, és ezt mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcsesség és az erők? Nem ez-e amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-e Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak? És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-e? Honnét vannak tehát ennél mindezek? És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül, hanem csak az ő hazájában és házában. Nem is tőn ott sok csodát, az ő hitetlenségük miatt.”