Gondolatom a hittel kapcsolatban.

 

Ahhoz, hogy ne csalódjál, meg kell értened és meg kell élned a bibliai hitet. Ahol ez elmaradt, hajlamosak a hívők úgy kezelni a hitet, mint egy bankjegyet, vagy mint egy könyvespolcon lévő könyvet. Gondolják, ha szükség van rá, előveszik, és használják. (például, fél éve nem imádkozott, nem töltött időt, sem Isten dicsőséges közösségével, sem Isten szavával. Esetleg hébe-hóba rapszodikusan, kénytelenségből, tett valamit, a lelkiismeret megnyugtatására.) Majd hirtelen, egy nap, ott áll valami igazán nem várt és nem jó dolog, (ez nem negatív megvallás, az ige mondja hogy sok baja van az igaznak) történés, esemény, kellős közepében, és mint egy szerencse bankjegyet, elkezdi tenni az addig is jól tudott szent, Isten előtt kedves cselekedetek egyikét, esetleg az összeset, amit ismer. (Mindjárt nem kell könyörögni, hogy keresse az Urat, hirtelen annyiszor fogja segítségül hívni Jézus nevét, mint addig soha.) De mivel a hit, (kivéve a hit ajándéka) nem így működik, mert az egy aktív, szívből feltörő, folyamatosan megélt, Istennel való engedelmes életmód, ezért félő, hogy emberünk csalódni fog. Ha elmarad a csalódása, és mégis megoldást kap, az csak, és egyedül, Isten irgalmának lesz köszönhető. És nem mindegy? Mondhatod. Az eredmény a lényeg. Nem! Nem mindegy! Nagyon nem mindegy, Isten azt akarja, hogy gyermekei hitből éljenek, hit által éljenek. 

Az irgalmával pedig ne éljünk vissza, mert gondot okozunk magunknak. (Egy földi apa is szívesen rendet rak a kis kétéves gyermeke körül, de egy tízéves gyermek felé ezen a téren már vannak jogos elvárások.) Mert az igaz ember hitből él. Aki nem hitből él csak arról tesz bizonyságot, hogy még nem igazult meg, illetve engedetlensége folytán, gondok keletkeztek az Istennel való kapcsolatában. Szóval ne éljünk úgy, hogy egy bizonyos ideig komolyan vesszük Istent, majd egy bizonyos ideig félre állítjuk, mintha soha meg se ismertük volna. Én éltem így, és rengeteget vesztettem, te kikerülheted ezt a csapdát.          

Mert számos kiégett és kiábrándult keresztényt látni, akik helytelen hozzáállásuk miatt, a hit félreértelmezése miatt (mert nem jelent meg cselekedetekben, csak a nyelvükön) csalódva, kifelé, vagy csak magukban, azt kiabálják, hogy nem működik. Ez nálam nem működik. Nem kellene ennek így lenni atyámfiai, mondaná Pál. A hit és a cselekedet mindig kéz a kézben jár. Vagy, ahogy mondani szokták, a hit, amely nem tesz semmit, nem ér semmit. Szánj rá időt és tanulmányozd a bibliai hittel kapcsolatos igazságokat. Legyen benne sok örömöd és Isten áldjon meg.

 

Sem a hit, sem a kegyelem, mint bibliai igazság, nem tud megtartani Isten nélkül!

 

(Egy odafigyelős, picit nehezebb témát hoztam most a hétvégére.)

 Nem a hit és nem a kegyelem tartja meg a hívőt, hanem az Örökkévaló Isten. Lényegileg fogalmazva, csak egy megváltói ár van, amit Isten meghatározott és elfogad, az pedig nem más mint Jézus Krisztusnak az Isten bárányának a vére! A vért nem lehet, sem a hittel sem a kegyelemmel, sem semmi mással kicserélni, vagy háttérbe szorítani.   

Egyedül és kizárólag Isten az, aki meg tud tartani téged, az érted hozott engesztelő áldozat által. Az, hogy ehhez a te bevonásoddal a bibliai hitet, és a szeretetéből felkínált kegyelmet felhasználja/alkalmazza, nem ellentmondás. Ő az üdvösség, Ő maga az örök élet! Nem rakhatod Isten helyére sem a hit igazságát, sem a kegyelem igazságát. Nem a hitben hiszünk, és nem önmagában a kegyelemben hiszünk, hanem a megváltásunkat véghezvivő Jézus Krisztusban, mint értünk és miattunk megfeszített, testé lett Igében.Ugyan úgy, egy szellemi alapelven áll ez, mint az, hogy a hit cselekedetek nélkül halott! Azaz olyan mintha nem is lenne.  

„Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről.” Nem tehetjük Jézus tökéletes emberi és Isteni személye, és a tőle elválaszthatatlan megváltói munkájának helyére, sem a hitet, sem a kegyelmet, ahogy egy ideje divat sok helyen. (szuper kegyelem tana) Akik ezt cselekszik, szükségszerűen szembekerülnek az Isten beszédével, és eltávolodnak annak teljes igazságától. Fontos megérteni ezeket a szellemi igazságokat, és a helyükön kezelni. A törvényre azért van szükség, hogy világosan felismerjük, hogy mennyire rászorulunk a kegyelemre, ezért nem lehet szétválasztva képviselni ezeket. A megtérést meg kell előznie egy világos bűnfelismerésnek és bűnbánatnak. Azaz nem szétválasztható. Ha nincs az első nincs a második sem.    A bibliai hit nem a hitben hisz! A helyes bibliai hit, nem helyezi Istent, egy rosszul értelmezett kegyelem mögé, másodikként. Hanem Istent, mint aki a kegyelmet adja, megtartja az Őt megillető első és kizárólagos helyen.

Egy olyan ember, aki úgy tart igényt a kegyelem ajándékára, hogy közben nem törekszik az életében felszámolni, mindazt, amit Isten bűnnek mond. Félő, hogy csalódni fog. Mert a kegyelem ajándékának az átvétele, a megtéréshez van kötve. A szellemünkre nézve átvettük mert megkaptuk a megváltásunkat. A lelkünkre még munkáljuk, ezt lejjebb kifejtem. A testünk pedig vár a megváltásra mert tapasztalati szinten még nem birtokoljuk. Sajnos ma, sokan Isten népe között, úgy vélik, ha elmondták a megtérő imát, akkor ez után bármit is gondolnak, tesznek, az már nem érinti az üdvösségük kérdését, mert annak ajándékát átvették hit által. Nos van ebben igazság! De csak és kizárólag azoknak az embereknek, akiknek amúgy, már nincs lehetősége a földi életben levetkőzni a romlott természetüket, mert a halállal való találkozásuk elérkezett. Ilyen volt a lator, a Jézus melletti keresztfán. Ilyen az a haldokló ember a kórházi ágyon, aki segítségül hívja az Úr nevét, és megtérésre jut. Az ilyen embereknek már nincs lehetősége megteremni a megtérésének a gyümölcsit. Ezért nincs is elvárva tülök. De a teljes szentírás fényében meg kell érteni a hívőknek, hogy mindazoktól, akiknek van lehetőségük átöltözni (levetni, felszámolni a romlott természetük cselekedeteit és felöltözni, megvalósítani hitbeli cselekedettekkel az Isten akaratát) azoktól Isten el is várja ezt az engedelmességi folyamatot. Ezért is mondja a szentírási kijelentés, hogy: Szentség nélkül nem látjuk meg Istent. Ezért olvassuk, hogy a menyegzőn egy embertől meg van kérdezve, „hogy van, hogy meztelen van? Hogyan, hogy nincs ruhád? Ezért mondja János a jelenések könyvében, hogy lesznek, akik kint maradnak, akik nem léphetnek be az Isten országába. Át kell ezeket gondolnod testvérem, mert ezek az intések nem hitetlen embereknek, hanem a megtérési imát már elmondott hívő embereknek szólnak. A Bűneiben megmaradó, azzal nem harcoló ember, nem ragaszt a hitéhez cselekedeteket, ezért pedig nagy árat fizethet. Nem kárhoztató szavak ezek, nem akarom, hogy bárki félre értse, csupán át kell gondolnunk a dolgokat, mert kimondhatatlanul nagy a tét.                   

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” Istent Szent, ez mindenki előtt nyilvánvaló igazság. És a négy szellemi lény, amelyek közül mindegyik hat-hat szárnnyal bír, köröskörül és belül teljes szemekkel; és meg nem szűnik nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt és aki van és aki eljövendő. Tehát Istent, ha mi hívők egyre inkább megismerjük, annál inkább elkezdünk hozzá hasonlítani minden területen. Mintegy elváltozunk az Ő ábrázatára.

A szentség területén is. Ezért fogunk tudni itt a földön úgy járni, ahogy Jézus tette! „Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Ő benne,” Meg kell értenünk, mindannyian sokféle bűnben éltünk különböző mélységekben a megtérésünk előtt és után is, sajnos. De miután „vettük a Krisztust” megtértünk elkezdtük megismerni Őt és akaratát, az ige felszólít, hogy ahogy vettük, ahogy folyamatában megismerjük Istent, az Urunkat és megváltónkat, úgy járjunk benne, azaz a vele lévő kapcsolatban. Márpedig Őt nem hazugnak, nem szeretetlennek, nem házasságtörőnek, nem homoszexuálisnak, nem a másikat leigázónak, nem önzőnek, és nem engedetlennek, stb. ismertük meg, hanem Szentnek. Isten minden gyermekétől azt várja, hogy amiképpen Ő maga mi is szentek legyünk, és ahogy Ő járt, úgy járunk, éljünk mi is ezen a földön.

Köszönöm a figyelmeteket. Áldott hétvégét kívánok számotokra.     

 

Öt, plusz egy érzékszerv és a hangyák.

 

Meg kellett állapítanom, hogy bejegyzést még nem kezdtem videóval itt a bogon. Ez is elérkezett. 

Amennyiben az időd engedi, és megnézted, a felrakás miértjét is elolvashatod, lejjebb. 

A videó linkje: https://www.youtube.com/watch?v=Chm8mqu_Qj4  

Remélhetőleg sokáig elérhető marad. 

 

Ki szereti, ki nem. A magam részéről rendkívül kedvelem a természetfilmjeit. A maga nemében egy géniusz a területen. Az elhangzott mondatain (idézet) gondolkoztam el, és rendkívül korrektnek tartom az ő szájából. A hangyákat hozza példának, így tudva, tudatlanul teljesen bibliai példát említ. (láttam tőle, az Ant Mountain-t még régebben, hatalmas és lenyűgöző) Íme a videóból vett idézet:

”Vakok, mert meg sem fordul a fejükben, hogy én ott állok, és nézem, mit csinálnak. Nincsenek meg a megfelelő érzékszerveik, amelyek lehetővé tennék ezt. És néha én is úgy érzem, hogy talán nekem is hiányoznak érzékszerveim. Nem tudhatom, hogy bárki más beleszól–e ebbe az egészbe. És ezt igen magabiztosan jelenthetem ki. Teljesen biztos vagyok benne, hogy nincs olyan dolog ebben a világban, aminek csodálatához ne lennének meg az érzékszerveim. Ez lenne az én álláspontom.”

A professzor megemlít valamit, aminek, mint egy érzékszervnek, a hiányában van.

Néha tudatos is nála ez a hiány. Anélkül, hogy bár mit is adnék a professzor úr szájába, amit nem mondott és gondolt. Úgy érzem, pont a hit valóságát fogalmazta meg, mint olyan érzékszervet, ami ugyan felsejlett már előtte, de hiányában van, hiszen minden más érzékszervével teljes körűen átfogja és értelmezi a látható világot, amire oda is szánta az életét. De ne általánosságban említsük most meg a hitet, mert az igen félreérthető, és félre is értik az emberek. Nézzük, meg mit mond a biblia a hitről: „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” 

Szokták mondani, ha hiszel látni is fogsz, de a szentírás tovább viszi ezt a fonalat miután már láttál, nem lesz szükséged a hitre. Tehát a hit egész egyértelműen ad egy látást, egy biztos látást, ami tudásba torkollik.  

A reménylett (a jövőre nézően elvárt) dolgok, és a nem látott dolgok (valóságok)felől a biblia szerint lehet egy kijelentésünk, lehet egy biztos tudásunk, mert a meggyőződés, be kell látni tudás is egyben. Itt most lényegtelen, hogy helyes vagy helytelen tudás ez, szerintem helyes, ezért vagyok keresztény. De ez most tényleg másodlagos. A lényeg, hogy létezik a biblia szerint egy meggyőződés, amit bátran hívhatunk tudásnak is, még akkor is, ha sokan a tudást, a tudományt és a hitet két kizáró dolognak tartják. Nos a professzor úr arról számol be, hogy e világon az öt érzékszervével minden látható és csodálni való dolgot be tud fogni. Nem zárja ki, lásd hangyák példája, hogy létezhet egy nem látható, nem érzékelhető külső megfigyelő, mint a példájában, saját maga. De mivel ez a valaki nem az őt érzékszerven keresztül tapasztalható meg, Ezért nem veti el, de nem is tesz erőfeszítést, lépést, a megismerés (meggyőződés) hogyan tovább, irányába. Pedig egy ilyen, a teremtett világról, ilyen páratlan és mély tudással rendelkező embertől én azt várnám, hogy a szelleméből/ szívéből a szentírás igazságaihoz közelebb hajolva, annak igazságait átgondolva, félre rakva (a nem alaptalan) vallásos ítéleteit, és (egy párat megfogalmaz a videóban is) megragadja a hitet. Hiszen tudjuk mit is állít a szentírás:” Mert ami az Isten felől tudható nyilván van ő bennük; mert az Isten megjelentette nékik: Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.”                  

Azt is feltétlen meg kell jegyeznem, hogy a dolgok további állása, soha nem Istenen múlik. Mint tudjuk, Ő adta és adja kinek-kinek a hit mértékét. Sok esetben fel is sejlik az, de aztán elvész a homályban. Éppen az történik, amit Winston Churchill megfogalmazott. „Az ember időnként belebotlik az igazságba, de legtöbbször feltápászkodik, és tovább megy.”

 

Köszönöm a figyelmeteket. 

Az Isten szerinti lehetetlen.

Szokták mondani, nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Ám a szentírás felhívja a figyelmünket egy érdekes dologra, ezzel kapcsolatosan. Isten, aki maga a hit Istene (legyen Isten szerinti hitetek, mondja az írás) Tehát a hittel teljes és mindenható Isten, azt mondja a gyermekeinek, de mindenki másnak is, hogy van egy dolog, ami lehetetlen. Igen szó szerint: lehetetlen, képtelenség, nem lehetséges. Ez pedig nem más, mint hit nélkül, élő/valós kapcsolatba kerülni Istennel. Azt gondolom, ha Isten valamire azt mondja, hogy lehetetlen, akkor az igen fontos dolgot tanít meg nekünk. Egy tucat fordítást néztem meg, a legtöbb a lehetetlen szót használja a Zsidó levél 11:6-ban ami így hangzik:” Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” Amin most reggel elgondolkoztam, az ennek a gyakorlati része, az ember feladata. Mi is ez? Isten elé járulni! Őt keresni! Ez igen gyakorlati tevékenység, ha számodra nem az, akkor vélhetőleg, most sok problémára, nehézségre és szárazságra az életedben, választ is találtál. Az ige kiemeli, hogy elé járulni, és Őt keresni csak hittel tegyük, mert ennek hiányában, elmarad a megjutalmazás. Ami érdekes, hogy akiben nem hiszünk az elé nem járulunk, azt nem keressük. Ha ezt mégis megteszi valaki, az bír egyfajta hittel. (csak lehet, hogy holt hittel) Ha még sincs eredmény, akkor vagy nem Ő elé járult, Mert Isten nem hazudik. Ha azt ígérte megjutalmaz, akkor megjutalmaz. Vagy elméletben ugyan, az Igaz Isten elé járult, csak éppen nem szívbéli cselekvő hittel, hanem egy passzív elfogadó hittel. Olyannal, mint amilyen annak a példázatbeli fiúnak volt. „A másikhoz is odamenvén, hasonlóképpen szólt. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem ment el.”

Ez a fiú értelmével elfogadta a kérést és befogadta a helyzetet, csak éppen a gyakorlatban nem tette meg, amit megtehetett volna. Ezért a hite halott hit volt. Magamban is, és sokszor keresztény testvéreimben is megtalálom ugyanezt a problémát. Ennek fényében pedig igen erős megvilágítást kap az Úr ezen beszéde:” Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.” „Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.

Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak? Felelt Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.”

Amikor az ember a tükör előtt állva meglátja, hogy mennyire kócos és rendezetlen, nem elsírja magát, hanem előveszi a fésűt, valamint rendbe szedi magát. (persze ha ezt sírva teszi, az sem bűn) Ez a mi részünk, kimenni a példázat béli szőlőbe. 

Köszönöm a figyelmeteket.           

A fehér ruhához vezető út.

 

A jelenések könyvében, a lezárások, a megérkezések, az összegzések, és a konklúziók idejének elérkezésekor, igen sokszor olvassuk, azt, „ aki győz..”

Amit fontos észre vennünk, hogy a csatákban, és általában véve, a legkisebbtől a legnagyobbig, mindenféle konfrontációban mindig van egy győztes és van egy vesztes. De akár hogy is, a lényeg mindig azon van, hogy mi melyik oldalon vagyunk, mi a személyes területünket érintve győztünk-e, vagy vesztettünk?  De mit jelent győzni? Kiről mondhatjuk el, hogy győzött? Mindenkiről, aki az előzőleg kitűzött eredmény/célt elérte, a rész vesztességek ellenére is. (Az, hogy valaki éppen csak, hogy győzött, vagy hatalmas diadalt aratott, precíz pontossággal a megfelelő és megszokott helyen szakította el a célszalagot, vagy kézzel - lábbal épp ahol érte, másodlagos dolog, ha már győzött.) Természetesen a későbbiekben ennek is lehetnek származékai, de a szentírás szerint a kulcs az, hogy szabályszerűen küzdjön, mert ellenkező esetben, nincs korona.   

A győzelem az minden esetben konkrét cselekedet eredménye, azért fontos ez, mert noha a hit az szerves része a győzelemnek, mégis ahogy a szentírás figyelmeztet minket, ha a hitünknek nincs cselekedete (Isten akaratában való szent életvitel, mint alap, és ezen az alapon a személyes Szent Szellemtől való vezetés megvalósítása ) akkor hitünk ugyan van, csak éppen a szentírás szerint ez halott hit. Halott! Nem ér semmit, nincs mérhető haszna. Ha elviszed a csatába a kardodat, de nem húzod ki a hüvelyéből, és nem használod a harcban, igen hamar véget ér a napod, és nem sokat használt neked, hogy nálad volt. A bukott angyalok és démonok is rendelkeznek hittel, Isten akaratának tényeivel, csak épp szembehelyezkedtek vele, nem engedelmeskednek. Nem is akarnak és nem is tehetik. Mint az embereknél, a régi természet, egyszerűen képtelen Istennek engedelmeskedni, hiszen mint az előzőeket is, a halál hatja át és nem az élet.

 Aki győz! Aki győz, mondja a szentírás: „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.”

„Aki győz, annak nem árt a második halál.”

 „aki győz, és aki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet”

 „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyi székembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyi székében.”

 „A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van.”  „Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.”

 A fentiekből igen világosan kitűnik, a győzelem a személyesen kivívott saját győzelmed, kimondhatatlanul fontos. Az a helyes, ha az ember minden területen győzelmes életet akar élni, de a legfontosabb, hogy az üdvössége a szent életvitel megvalósítása a fehér ruhába való öltözés területén mindenképp győzelmet kell elérnie! Egyszerűen nem rakhatja lejjebb a mércét. Szentség nélkül, meztelenül, ruha hiányában komoly gondok lehetnek. Miként is olvassuk? : „elmenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgat. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lesz sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak." (érdekes a szuper kegyelem tanítása, itt nem igazolódik)

Szeretném, ha megértenéd, a kegyelem árad, Isten velünk van és szeretetével, irgalmával körül vesz! Minden nap teljes kegyelemmel vár, ma még! De a mi részünket nekünk kell megtenni, mert más képtelen helyettünk megtenni. A menyegzőre pedig szép ruha kell, hogy ne legyen kellemetlen meglepetése senkinek!

Áldott napot és köszönöm a figyelmedet! 

 

A szentség tartópillére.

Érdemes megemlékezni arról az igazságról, hogy bárhol és bármerre is tartson a hívő életed útja, az Isten akaratának való engedelmességre mindig és minden időben szükséged van. A Szentírás nem ismeri engedelmesség nélküli megváltás fogalmát. Hiszen a zsidó levél szerint mi fiak vagyunk és nem fenyítés nélküli engedetlen családtagok, azaz nem fattyak. 

Ennek fényében tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy a szívünket mindenkor fent kell tartanunk az engedelmesség szelleme számára, hogy megtámogasson minden napon az életünk minden idejében. Még a gyakorlatban megtapasztal romlott természet időnkénti megnyilvánulásának esetén is. [akkor a bűn megvallása és az attól való teljes elfordulás az engedelmességi üzenet.] Hiszen Péter apostolon keresztül Isten egyértelművé teszi számunkra, hogy engedelmességre vagyunk elhívva. 

„Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Lélek megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen.”

Engedelmesség nélkül a megváltás áldásai, csak alig-alig tudnak megvalósulni az ember életében, ráadás az egy kevés kis kovász, az egész tésztát megkeleszti szellemi igazság alapján akár az üdvössége is veszélybe kerülhet. Derek, kiváló bibliatanító azt mondta erről: „a nem teljes engedelmesség, végül is engedetlenség. A minden felett való engedelmességre, maga az Úr Jézus mutatott példát a Gecsemáné kertjében. : „És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.”

A megváltásunk azért történt, meg, mert Jézus engedelmes volt mindvégig, egészen a keresztre feszítéséig az volt. Mindig az Atya akaratát cselekedte! Még ha mi nem is tudjuk soha ilyen tökéletesen betölteni az engedelmességet. Isten egyértelműen erre hívott el minket. Miután megigazultunk ingyen az Ö kegyelméből, az Úr Jézusba vetett hitünk által. Igaznak bizonyul, hogy a kisiklásokért vagy akár a tönkremenetelért a hit dolgában való hajótörésért pont ez az adott, megtűrt bűn/megalkuvás gyenge láncszeme lesz a felelős. Bár csak ne tudnám a gyakorlatból, hogy mire is akar ez rávilágítani. Bárcsak elmondhatnám, hogy én megtérésem óta mindig és folyamatosan engedelmeskedtem az Atyának. Bár így volna. Még ha ma már érettebb is vagyok és az élet szellemének törvénye, legyőzte bennem a bűn és a halál törvényét, és nincs megvallatlan bűn az életemben, akkor is szüntelen hallanom kell a vándorlásom során, hogy "aki áll vigyázzon, nehogy elessen." Emlékeztetnem kell magamat, hogy szentség és békesség nélkül, senki nem látja meg az Urat. A Szentség tartópillérei pedig az engedelmesség. Mert egészen nyilvánvaló, hogy nem azért lettünk elválasztva Isten számára, hogy továbbra is a világ értékrendje szerint éljünk. 

Nem a kárhoztatás felébresztése a célom, Isten sem kárhoztat az engedetlenségedért, mert tart a kegyelem ideje még. Viszont az is igaz, hogy megtérést, a bűn / az engedetlenség felszámolását várja el minden gyermekétől. Azt szeretné, hogy ha mi magunk is elmondhatnánk Pál apostol szavaival saját magunkra nézve: „Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; aki ugyanis engem megítél, az Úr az.”

Pál itt magába nézve az Isten igazságának fényében megállapítja, hogy nincs rendezetlen bűn az életében. Nem tud magára nézve semmi olyan dolgot, ami Isten szemében nemtetszést váltana ki. (Igen tudok a szentírás által említett "titkos" még az ember által maga előtt sem ismert bűn lehetőségéről, de azt, az Isten irgalma rendezi a világosságra jövetelig) Tehát azt olvassuk, hogy Pál azonnal tovább megy és elismeri, hogy az üdvössége, a megigazult állapota nem ebben a tényben van,(nem tud magára semmit, a szíve nem vádolja)hanem az Istentől Ingyen kegyelemből kapott üdvösségből fakad. Más szóval megigazult hitből és ezek után hit által engedelmeskedik az Isten beszédének. S így a hit és a cselekedetek az engedelmesség által, egységbe kerülnek az adott emberben. Ez pedig igen fontos, mert ez teszi hitelessé Isten, az embertársai és önmaga előtt is, az embert.

Köszönöm a figyelmedet!

Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.

A biblia szerint a szentség, az igazság, a jóság, a szeretet, a hatalom, Istenből árad /ered. Mindezek a tiszta valóságukban belőle/általa hatnak. Sajnos sok hívő úgy gondolja, hogy ha szereti az Isten beszédének kinyilatkoztatását, az egyben, egyenlő az ő részéről a valós Istenszeretettel. De nem! Sőt ha ismered és tudod idézni a biblia verseit, még az sem feltétlen bizonyítéka, hogy szereted az Istent. Az egyedüli próbakő ebben a kérdésben az, hogy megteszed-e gyakorlatba ülteted-e az életedben az Isten beszédét,(nem mást) vagy pedig nem. Ha magadba nézel, ez az egyedüli hiteles visszajelzésed, hogy nem vagy feledékeny hallgatója az Isten szavának. Most ha kivételt keresnél, segítek. A Jézust, Úrnak elismerő lator, na ő egy kivétel volt, de csak azért, mert neki már nem volt lehetősége cselekedni Isten akaratát, mert távoznia kellett ebből a világból. Mindenki másra, ez áll: „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! Megy be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” „Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.”

   Ne értsd félre, nem vádolni/kárhoztatni akarlak. (Ha amúgy, az ilyen üzenetnél ez az első gondolatod, akkor feltétlen javaslom hogy beszélgess el a lelkészeddel) Csupán azt szeretném, hogy megértsd ennek az igazságnak a fontosságát. (Mert saját tapasztalatból tudom, ezt a leckét meg lehet tanulni borzasztó fájdalmak közepette is. De nálad, ne így legyen) Én most elsősorban a földi életedről az Istennel való kapcsolatodról beszélek nem az üdvösségedről, bár előfordul, hogy az engedetlenség elérheti azt a szintet, amikor a kettőt, már nem lehet elválasztani. Derek, a kiváló bibliatanító ezt az autópálya példával jegyeztette meg velünk, akkoriban. Ha a bűn az engedetlenség útjáról nem hajtasz le időben, megeshet, hogy azon az úton amin épp haladsz, már nem lesz több lehajtó, és így nem oda érkezel ahová tervezted. Zárásul Keith Moore szavai jutottak eszembe, „a hit, amely nem tesz semmit, nem ér semmit”

Szóval szeretnélek bátorítani, hogy bátran merítsél erőt Istentől, hit által. Állj fel/kelj fel és felragyog néked a Krisztus! "Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket." Azaz megtapasztalod, hogy nem vagy egyedül a harcodban. Bátorodjék a szíved! Ma még tart a kegyelem napja. Ne vedd fél vállról az Isten kegyelmét! Törődj a jövőddel, törődj a szíveddel! Az Isten irgalma és kegyelme vegyen körül és támogasson meg téged az engedelmesség szellemével!  

Köszönöm a figyelmedet

Nem a hitben hiszek, én Isten „bolondja vagyok”.

„A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztust aláhozza;) Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.) De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk. Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre. Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül. Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik őt segítségül hívják. Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. Mi módon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mi módon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mi módon hallanának pedig prédikáló nélkül? Mi módon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? Amiképpen meg van írva: Mely szépek a békesség hirdetőknek lábai, akik jókat hirdetnek! De nem mindenek engedelmeskedtek az evangyéliomnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek? Azért a hit, hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.” (Róma 10)

Az Istent nem kereső, nem elfogadó embertársaink, gyakran szegezik nekünk, hogy mi egy nem létező fantazmagóriában, egy általunk félelemből (vagy bármi okból) kreált istenben hiszünk. Azaz a szükségeink, gyengeségeink, félelmeink miatt létrehoztunk egy kitalált személyt, akit naponta előveszünk a megnyugtatásunk érdekében. De különben is, ha ez nem így van, akkor bizonyítsuk be Isten létezését. (Itt fontos megemlíteni, hogy maga a szentírás első lapjától kezdve Isten feltételezi, hogy Személyes létezése egyértelmű, és alap a továbbiakra nézve.) A Római levélben van egy elég ütős megjegyzés, ami felett sokan átsiklanak, miszerint: „Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem, mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívük megsötétedett.” Ez a kijelentés világossá teszi, hogy a kezdeti alapállás az volt, hogy nem nagyon létezett értelménél lévő ember a földön, aki számára nem lett volna evidens, hogy a teremtett világnak van teremtője. Bátran kimondhatjuk, hogy ettől az igazságtól a különféle torzulások, és a sötétség szolgáinak információi szakították el az embereket. Kialakultak a hamis istenképek, a kiengesztelésre váró bálványistenek, a gonosz angyalok Istenítése. Vélhetőleg az istentagadás, mint egy választható lehetőség, ha nem is olyan kiforrott és általánosan elterjedt módon, mint napjainkban, de jelen volt.  Ebben a roppant nagy spirituális és vallási káoszban, sötétségben, Isten választott egy olyan népet, amelyiknek a magáról való helyes kijelentést megadva, azt a feladatott adta, hogy közvetítse tovább az Igaz Istenismeretet és rendtartást. Isten szólt rendszeresen a próféták által, majd az idők végén, ahogy olvassuk a szentírásban, kibocsájtotta/elküldte az Ő Szent Fiát hogy tökéletes emberként, a megváltok legyen. Hogy visszakanyarodjak e kis kitérő után a poszt címéhez, azzal folytatnám, hogy az Igaz Istenismeretnek, a valódi hitnek, az alapja, nem a hit maga. A valódi bibliai hit, egy személy körül forog és csúcsosodik ki, aki nem más, mint a messiás, a Názáreti Jézus Krisztus!

A keresztény hit Őreá, az életére, a cselekedeteire, a halálára, és feltámadására épül, és azon nyugszik rendíthetetlenül, oly annyira, hogy még a pokol kapui sem tudnak erőt venni ezen igazságokon. (természetesen próbálkozás az van bőven)

Az írás így szól: „Higgy az Úr Jézusban és üdvözülsz!"  (megtartatsz, megmenekülsz, ha meghalsz is élsz, az Isten által számodra is elkészített helyre kerülsz)

Nem kétlem, ez mesének, fantázia szüleménynek, bolondságnak tűnhet sokaknak, esetleg buta vakhitnek. De akik így gondolják, tévednek, és butaságot beszélnek, a Zsoltárokban ez így van kifejezve: „A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolata.”  Vagy egy másik helyen: "Ezt mondta a balgatag az ő szívében: Nincs Isten.”

A római levél pedig megerősíti: „Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él. Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. Mert ami az Isten felől tudható nyilván van ő bennük; mert az Isten megjelentette nékik: Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívük megsötétedett. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek; És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.”

Nehéz szavak ezek, és könnyebb tagadni, mint szembenézni vele, de ez a tényen nem változtat. Csak az orrunkig látni, vagy csípőből, kizárni Isten létezését, szerintem tényleg butaság, nem csak logikátlan. Én a magam részéről, a biblia által közölt világnézetet, igazságokat, magát kijelentés rendszerét, sokkal inkább megalapozottabbnak látom, mint bármely vallásét, vagy akár a tagadásra épülő ateizmus hitét. Nyilván ezért is tudtam megmaradni hívő embernek, Isten nekem is kegyelmet adott, hogy az „igehirdetés bolondságát” magamhoz öleljem.

„Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcsességét és az értelmeseknek értelmét elvetem. Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-e Isten e világnak bölcsességét? Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetsszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél. Mert tekintsétek csak a ti hivatásotokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek. Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtlenjeit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket. És a világ nemtelenjeit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem. Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lett nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul:

Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.”

Egy kapcsolódó videót itt megnézhetsz.

Köszönöm a figyelmeteket.

Vigyázz a szívedre! Vigyázz a hitedre!

„Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcsességét és az értelmeseknek értelmét elvetem. Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-e Isten e világnak bölcsességét? Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetsszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; ámde magoknak, a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél.”

 Ahogyan a jelen időben tetszik Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által, tartsa meg a hívő embert, melynek központi igazsága a megfeszített (a miattunk és mi érettünk meghalt és feltámadott) Krisztus prédikálása. Istennek éppen úgy tetszésére van, amikor gyermekei megteszik a szükséges lépéseket, hogy a szívűket és a hitűket Isten kegyelmében és áldásában, megőrizzék.   

Ennek a „bolondságnak” az elfogadása, és megélése, egyben egyfajta visszaigazolás is Isten felé, hogy itt vagyok Uram! Az, ez mellett való hűséges kiállás pedig létfontosságú, mind a hívőknek, csak úgy, mint a világiak számára, mert az elsőnek helyet készít, a második számára pedig ítélet visszatartó hatása van. (A világosság és a só végzi a munkáját)

Az Igehirdetés bolondsága, bármilyen mélységben is lássa át valaki elsőre, nem egyébért történik, mint, hogy az ember hazataláljon a teremtőjéhez, és vele megbékülve, ezután hitből és hit által éljen. Így ápolja, és becsülje meg az Istennel való kijelentésen alapuló személyes kapcsolatát. De meg kell, látnunk azt is, hogy pontosan ez az a pont, (a MI HITÜNK) amit kulcsfontossága miatt, sátán mindig is támadott, kihívások elé állított, és felszámolni igyekezett. Mind a mai napig, fő célkitűzése, hogy a hívő ember és Isten között, bizalmatlanságot építsen ki, és az ebből létrejövő hitetlenség által, kapcsolatromlást, vagy szakadást idézzen elő.

Sokan elfelejtkeznek, hogy a hit, oly annyira támadva van, több helyről is, (világ, korszellem, az élet nehézségei, a bukott természetünk, a gonoszság szellemei stb. stb.) hogy Isten egyenesen felkér, a szívünkben lévő hit megvédelmezésére, az azért való tusakodásra, a hit harcának megharcolására, de még tovább is megy, és még a hitnek elsősorban otthont adó szívűnk védelmére is utasítást kapunk.            

„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.”

„Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy íntőileg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott.”

„De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.” A mi Urunk Jézus Krisztus, közbenjár az Isten gyermekeiért, hogy hitük megmaradjon, azt meg tudják őrizni, a szerint tudjanak élni. Ezért teljesen jogosan teszi fel a kérdést, amikor felkel tenni. Miszerint: „hogy van, hogy nincsen hitetek?”

A hit, az élő és tevékeny, azaz gyakorlati tettekben megnyilvánuló/teljességre jutó hit, rendkívül fontos a hívő életében. Ez a hit, nem emberek bölcsességén, nem meséken és kitalált történeteken áll! Nem a teológusok jól vagy kevésbé jól megfogalmazott és precizitásra törekvő részletfeltáró megfogalmazásaikból származik. Nem az írástudók, sokszor gyakorlat nélküli beszédéből jön létre az emberi szívben. Hanem csak is, és kizárólag a Szent Szellem hozza létre és táplálja, az Isten beszédének/igazságának a számunkra való megelevenítése, és szívünkbe ültetése/kijelentése által. Ezt a csodát pedig, noha változatosan, de egyértelműen Isten erejének, felénk való megnyilvánulásaként is megéljük. Ez olyan valóságos ERŐ behatás Istentől, a személyiségünkre, hogy egész életünkben a  (ha megőrizzük) hitünk alapjának fog bizonyulni.

„És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.”  Azt gondolom, az Isten erejének megtapasztalása nélküli hit is becsülendő, de be kell látni, nem Isten akarata, mert az ilyen hittel rendelkező ember, nem, vagy csak nagyon „gyengén muzsikálva” tudja Krisztus hirdetni, és a hívő életét Isten akaratában megélni.

„Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljön reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.”

„Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek, és megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit,” 

Nos amikor csak tehetem, felhívom Isten gyermekeinek a figyelmét, hogy itt, hívő emberekről és nem világiakról szól az ige. Ez alapján meg kell érteni, hogy a hívő emberek előtt, nem lehetnek ezek ismeretlenek, mármint ezek a megtapasztalások: Kijelentés általi megvilágosodás, mennyei ajándék ajándékok elfogadása, Szent Szellem vétele, Isten jó beszédének a fogyasztása és megízlelése, találkozás a jövendő világ erőivel. (véleményem szerint ezek, leginkább a Szent Szellem és az Istentől való angyalok munkája, csodák és erőbehatások a hívő ember életében)

Tehát láthatjuk, hogy a hit, nem csak egy igazságnak tartás, egy pozitív reagálás a biblia szavai felé. Hanem nagyon is konkrétan átélhető, Istentől való, az Ő természetfelettiébe is kinyúlni tudó, szívbéli magatartás. Ez bizony jóval több, mint elmebeli hit, nem vallásos igaznak tartás, és hinni akarás csupán. Ez Istentől való kijelentés, az Ő konkrét személyes és maradandó bemutatkozásainak az átvétele érdekében. 

Most, hogy valamennyire felsejtődött menyire fontos az igazi hit, és annak megőrzése, itt szeretném megemlíteni, hogy számos bibliával kapcsolatos film, videó, teológiai tanulmány és tudományos eszmefuttatással találkozni, amelyeknek egy konkrét célja van, a hited meg-rablása, felszámolása. Valamint rengeteg olyan információ, pletyka, részigazságokkal fűszerezett csúsztatás is létezik, mely szellemiségéből eredően, a hitedet mérgezni, hatástalanítani akarja. De TE:

Vigyázz a szívedre! Vigyázz a hitedre!

Köszönöm a figyelmedet!

     

    

Ne legyél szeretetlen, mert a mestered sem az.

Nem elég, ha van hited! Annak cselekedetekben kell megnyilvánulnia. Mégpedig szeretet által munkálkodó hitbéli cselekedetekben. Kétségtelen, hogy sok hívő rendelkezik hittel, mégsem járnak Isten akaratában/vezetésében, mert a szívük, különböző okok miatt kemény. Esetleg csalódás, felnövekedett keserűség, a megbocsájtásnak az elhanyagolása, irgalmatlanság, hálátlanság, arrogancia, a magunk különbnek tartása a másiknál. Tényleg sok oka lehet ennek. De ettől még semmi sem jogosítja fel a hívő embert arra, hogy a viselkedése a hit által/hitből való cselekedetei szeretet nélkül munkálkodjanak. Tudatosítanunk kell, hogy még ha az igazság alapján, és hitből cselekszünk is, nem tehetjük ezt, szeretet nélkül, nem tehetjük irgalom nélkül, mert akkor félő, kikerülünk Isten akaratából/Szellemének vezetéséből! Harminc éves tapasztalatom, hogy rengetegen csúsznak el, és tévesztenek célt ezen a ponton. Most nem citálok ide rengeteg igeverset, de a szentírás világossá teszi, az Úr Jézus kifejezetten elmondta, őszinte szeretetet, és egyértelmű irgalmasságot vár el, a tanítványaitól! A szeretet által munkálkodó hit, pedig pontosan ezt valósítja meg, az emberi/testvéri kapcsolatokban. De maga Jézus Krisztus is ezt mutatta be, földi ittléte során. Tevékenységét tanulmányozva, végi azt látjuk, azt az igazság, az irgalom és szeretet fémjelezte, bármerre járt. Én pedig, bizony ezt hiányolom számos keresztény testvérből. Isten gyermekei, hitük is van, de az nem szeretet által és nem irgalmas szívvel munkálkodik, hanem valami egészen más lelkületből. De a helyzet az, ahogy Pál mondaná: „ nem kellene ennek így lennie, atyámfiai.

A magam részéről, én számos könyvet, tanítást, és véleményt raktam már félre, Isten igéjének /Szellemének útmutatása szerint (ezek később mind igazolódtak) mert még ha meg is fogalmaztak igazságokat, az a szellem amiből ezt tették, nem az Isten Szelleme volt. Hiányzott belőlük mindaz, amit fentebb megemlítettem. Érdemes odafigyelni, hogy az ilyen csapdákat is időben kikerüljük. 

Köszönöm a figyelmet.     

Az Istenhit egy mankó a számotokra!

"Az Istenhit egy mankó a számotokra!" 

Legyen, nevezzék így azok, akik még nem ismerik ennek a hitnek a csodáját.

Sokszor mondták már nekem, hogy az Istenhit valahol egy mankó egy kapaszkodó, hiszen valamiben hinni kell. Nos ha ez a „mankó” szükséges, ahhoz hogy az Öröklét dicsőségébe beléphessek akkor én nagyon hálás, vagyok, hogy van ez a „mankó” és két kézzel kapaszkodom bele! Ha ez a "mankó szükséges ahhoz, hogy Isten akaratát és véleményét megismerjem, ám legyen. Más szóval Jézus megmondta, hogy Ö nem az egészségesekhez jött és azokhoz, akik azt gondolják nincs semmi bűnük. Akik úgy látják, nekik nincs szükségük Isten kegyelmére. Hanem a betegekhez jött az elveszett bűnös emberekhez. Akinek Örömhírt hozott! „Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem. Elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyitását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat,”.  Egy másik helyen így szól az Írás:

„Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen. Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassák ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írrel kend meg a te szemeidet, hogy láss.”

Én magamra ismertem ezen, versekben is. Ezért is döntöttem az Istenhit mellett és fogadtam el Jézus Krisztusban a megváltást. Mert be kell látni, nem valamiben kell hinni, hanem valakiben! Nem is akárkiben, hanem csak abban, aki az életét adta váltságul, a golgotai kereszten, hogy mi ne vesszünk el, ha rátámaszkodunk teljes szívünkkel, ere a csodálatos személyre, aki ezt a „mankót" számunkra, megtestesíti. Ha ezt „mankónak” titulálja a világ, ám tegye. Hiszen egy mankó szerepe pont a segítés, a megtámogatás, hogy a haladásunk biztos legyen. ( Mankó és haladás ellentmondásosnak tűnhet, de Isten szemében a megváltásra és kegyelemre szoruló emberiségre, illik ez a kép.) Tehát a világiak ezen megfogalmazás, nem hogy nem bántó, hanem egyenesen arra figyelmeztet, hogy bizony Isten, erős jobbjával megtámogat minket, hogy biztosan járjunk az Ő útján. 

A fenti fotó (internetről) azért tetszett meg, mert szó szerint kiábrázolja a rendezést, a rendberakást, a perspektívaváltást. (Természetesen a megváltásunk csodálatos voltát semmilyen képpel, nem lehet visszaadni, de jobb híján, ez is megteszi.) 

Köszönöm a figyelmeteket. 

Pár szó, az angyalokkal kapcsolatosan.

Ma röviden, mégis teljes határozottsággal, az angyalokról szeretnék szólni nektek, egészen pontosan azért, mert mindenfelé hallani és olvasni, ezekről a bibliában is számtalanszor említett lényekről. Csak sajnos ma a legtöbb angyalokkal kapcsolatos információ egyszerűen nem áll meg a szentírás mérlegén. Az egyik legnagyobb probléma ezekkel a „légből kapott” feltételezésekkel kapcsolatban, az hogy nem számolnak azzal a ténnyel, hogy nem minden angyal jó. Nem minden angyal Isten hírnöke, hanem számosan a sátán szolgálatában tevékenykednek, és fejtik ki gonosz hatásukat sok területen, az emberek kárára, és a világosság feltartoztatására. Egészen biztos, hogy nem csak én hallottam, arról a gonosz angyalról, aki a mormonok könyvét diktálta le és amit rengeteg ember Isten szavának tart, annak ellenére, hogy az Írás így szól: „Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát.

De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok.”  Ez elég világos! Nem is szükséges bármit is hozzáfűznöm.

De a gyógyító angyalok vagy az „univerzum angyalai”, akik erőt adnak beavatott embereknek a gyógyításra, mint a reikinél és a  New Age, az Új kor(szak) által elfogadott és propagált angyalok, esetében bizony nem az Isten országát, nem a biblia igazságát képviselő angyalok. Éppen ellenkezőleg, ezek a világosság angyalainak mutatkoznak, de a sátán követeiként tevékenykednek. Amikor angyal kurzusról, angyal képekről, angyal rajzokról, angyalokkal való kapcsolatfelvételről, angyali tanításokról és iskolákról olvasol vagy hallasz, nem árt, ha ezzel a ténnyel tisztában vagy, és felvillan a lelki szemeid előtt egy hatalmas piros lámpa.  Istennek, ezekhez a kapcsolódásokhoz, még ha szeretetben, békességben és jó szándékban való bemutatkozással is érkeznek, nincs köze. Ezek a megcsalattatás eszközei azok számára, akik nem akarnak engedni az igazságnak. Több titkos kísérelt, kutatás és építkezés gonosz angyalok inspirálására történt a múltban és történik napjainkban, amiből a legtöbben semmit nem vesznek észre. Hiszen a zászlójukon mindig ott leng, hogy a mi érdekünk, biztonságunk, felemelkedésünk, evolúciós ugrásunk, tudásgyarapodásunk, Isteni szintre emelkedésünk és kitudja még mi minden csupa jó dologért, történik mindez. Az-az igazság, hogy sokkal mélyebben is bele lehetne menni a részletekbe ennek a témának a tárgyalásánál, de nem tartanám bölcs dolognak. Több okból sem. Azt teljes szívemből hiszem, hogy az embereknek szólni kell az igazságot, eléjük kell tárni, hogy mi Istennek a véleménye a dolgokról, a biblia alapján. De az igazság megismerése bizonyos értelemben egy folyamat.  Nagyon nem értek egyet azzal, hogy mindenkit egy kalap alá véve, mindenkinek egyforma mélységben, és ugyan úgy kell átadni az ismeretet. A természetes iskolákban sem véletlen vannak meg az egymásra épülő szintek. Mindennek ideje van a nap alatt. Ráadás nem mindenkinek üzenet, minden a tudás a megkapott világosságból / ismeretéből, mert az több kárt okozna, mint használna. Valamint azt is észrevettem, hogy van a sötét dolgokkal kapcsolatosan egyfajta nem helyes kíváncsiság is (nem mindenkinél) ami, egész biztosan nem Isten akarata, és én épp ezért nem is szándékoznám ezt kiszolgálni. Nekem az a tapasztalatom, hogy az Ismeretben való előrejutásban is jó várakozni és megadással lenni az Isten előtt.  A témához való visszakanyarodásként egy pár fontosabb igeversre hívnám fel a figyelmeteket, amelyek csodálatos fáklyafények a számunkra és a szívűnkben való forgatásra méltóak.

„És én János vagyok az, aki ezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam, leborulék az angyal lábai előtt, hogy őt imádjam, aki nékem ezeket megmutatta vala.

Az pedig monda nékem: Meglásd, ne tedd; mert szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak a prófétáknak, és azoknak, akik megtartják e könyvnek beszédeit. Az Istent imádd.”  Tehát nem borulunk le még a menyei angyalok előtt sem. Nem részesítjük imádásban az angyalokat! Erre Egyedül Isten méltó!

„És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd, ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, akiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.”

„Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével.”

Nem csak nem imádjuk, de nem is részesítjük őket tiszteletben. Ez nem velük szembeni tiszteletlenségre ösztönző mondat, hanem a jó angyalokkal való kapcsolatnak Isten akarata szerint kell megvalósulnia. Ez erőltetni, kierőszakolni nem lehet, annak megcsalattatás a vége. De mivel Isten szent! Az Ő angyalai is szentek! Bűn gyűlölőek. Ha te is egyre inkább ilyen emberré válsz Isten segítségével, hitbéli engedelmességgel, akkor bizony a születésedkor kapott saját angyalod mellé, akit Isten bízott meg a te támogatásoddal, és megsegítéseddel, még más jó angyalok is, szívesen veszik és keresik a társaságodat, a Szent Szellem felügyelete alatt.

„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.

Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; akiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen.”  Tehát nem minden arany ami fénylik, ahogy a mondás is tartja.

„Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szűltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam?” Ez az Igevers az Úr Jézus Krisztus abszolúte főségére világit rá, a teljes angyalvilág felett.

„Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez, Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, akik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,

És az újszövetség közbenjárójához, Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.” Bizony hívő emberként, Isten akaratából felfoghatatlanul dicsőséges kapcsolatrendszer nyílt meg a számunkra, de ezt Isten felügyeli és ebben nekünk okoskodni, követelőzni nem szabad.  

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” Sajnos a gonosz angyalok is léteznek, de mindig és mindenkor tudnod kell, Isten megőriz velük szemben.

Be akarom tartani a "csak röviden" ígéretemet, szóval itt megállok, bár lehetne még a témáról beszélni, bőven.  Ha kérdésed van írj bátran.  

Bár lehet, hogy ebben a remek tanulmányban, válaszra is találsz.

Ez pedig egy 2010-ben  írt bejegyzésem a témában.

Köszönöm a figyelmed.        

A kegyelem, ami tényleg hiper és szuper, és felfoghatatlan csoda!

Egy hívő kereszténynek, hinnie kell, bíznia kell a kegyelemben, a legnagyobb mélységben és a legnagyobb sötétségben is. Igen a nagybetűs KEGYELEMBEN! De tovább megyek, nevezzék ezt egyesek híperszuper kegyelemnek, mint azt régebben hallottam egy prédikációban. Mert végül is, a kegyelem hiperszuper csodálatos dolog, és nekünk, teljesen rá kell tudnunk hagyatkozni. De ennek fényében is áll, Isten igéjének határozott utasítása, minden hívő gyermeke számára, ami úgy szól, hogy a bűn les rá, vágyódik, hogy elérje az embert. De annak uralkodnia kell rajta. Ez a felszólítás pedig olyan szellemi igazság, amely megelőzte a kegyelem, de a törvény korszakát is, tehát egy olyan feladat, a hívő ember életében, aminek gyakorlati megvalósítására, mindig és minden időben törekednie kell, függetlenül attól, hogy milyen felekezethez, milyen irányzathoz tartozónak vallja magát.

Isten igéje ezt a megvalósult (bűn feletti) uralkodást, összeköti az emelt fővel való járással, ami alatt, egyértelműen nem az önigazultságot (cselekedeteinkre való támaszkodást) értjük. Mint a farizeus és a vámszedő történetében.

„Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta: „Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”

 Ellenkezőleg, a hit által megvalósított Krisztus szerint járó, szent, a hit harcát becsületesen megharcoló, szabályszerűen küzdő, és bűnt felszámoló életet értjük. Hiszen aki igazán várja az Úr Jézus megjelenését/visszajövetelét, ahogy az írás mondja, "önmagát megtisztítja."

Nem szükséges felesleges köröket futnunk, hogy eldöntsük, emelt fővel járhatunk e, avagy sem. Ez nem a megigazulásunkról szól, hanem az Isten felé való szeretetről. (A megigazulásunk kapcsán amúgy is csak Istennek van joga és oka emelt fővel lenni. ) Derek Prince ezt úgy fejezte ki: Akarod tudni, hogy mennyire szereted Istent? Pontosan annyira amennyire az Ő beszédét szereted! Akarod tudni, hogy mennyiire vagy engedelmes Istennek? Annyira amennyire az Ő beszédének engedelmes vagy! Ez egy korrekt mérce, és nem kell érte a szomszédba menni. Hiszen ezen az igeversen alapszik: „Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.”

Aki nem tartja meg, az nem szeret! Ezen nincs mit ragozni. Most felkiálthatsz, hogy de hát én.. még nem vagyok ott, ahol lennem kéne, ez ügyben! Tudom! Magam is elmondhatom ezt. De úton vagyunk! Ez az első. Elfogadtuk az örömhírt, a megváltásunkat. Megigazultunk hit által, és megbékültünk az Istennel Jézus Krisztus által. Ezt Isten szeretete tette lehetővé és elérhetővé számunkra, mi nem tettünk (nem is tudtunk volna) érte semmit. Illetve csak annyit, ami épp elég is Isten akarata szerint ezen a szinten! Hit által elfogadtuk, ezt a hatalmas csodát!

De ahogy utalni szoktam rá, miután Isten kegyelméből odaülhettünk a mennyei családi asztalhoz, (Ingyen kegyelemből hit által) Ezek után, Isten jogosan várja el tőlünk, hogy rá, mint Istenre, a neki kijáró imádással és szeretettel, a többi jelenlévőkre (testvéreink) hit által munkálkodó szeretettel, és az asztal dicsőségéhez (a mennyei elhívásunk) méltóan cselekedve viselkedjünk!

Én, becsaphatlak téged, és fordítva, te is engem. De Istent egyikünk sem tudja becsapni! Ő ismeri az övéit, ismeri a gyermekei szívét, és látja a motívumainkat, és minden dolgainkat. Tud a még meglévő bűneinkről, ismeri a kínlódásainkat, szám szerint tudja a gyötrődésben és szégyenben eltöltött napjaink számát, ismeri a kételkedéseinket, és ennek ellenére szeret minket, elkötelezte magát felénk, és ehhez Ő maradéktalanul hű. De figyelmeztet minket az írások lapjain: „Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál!”„És amely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;”

„Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! Megy be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”

„Mert ti szabadságra hívattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.”

"Mert ha az angyaloktól hirdetett beszéd erős volt és minden bűn és engedetlenség elvette igazságos büntetését: Mi módon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel?"

Nagyon szeretném, hogy a fenti, felrázásra szánt írásomat, senki nem értené félre. A soraim célja, nem a kárhoztatás és a vádolás. Sokkal inkább a testvéri szeretet.

Ez mellett pedig magam is vallom, ezen igevers igazságát: „Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.” Valamint „Egy a törvényhozó, aki hatalmas megtartani és elveszíteni: kicsoda vagy te, hogy kárhoztatod a másikat?” Tehát ne kárhoztatásként éld meg, a fenti fejtegetésem mondandóját, hanem szeretetben való felrázásra, a hívő életed, átgondolására való buzdításaként. Hiszen, az önmagunk helyzetének, haladási irányának, és a hívő életünk súlyának a beazonosítása a saját jól felfogott érdekünk.    

Köszönöm a figyelmed!  

Szeretet nélkül nem fog menni.

A bibliai szeretetben a hangsúly nem annyira az érzelmi oldalon van, mint ahogyan azt sokan félreértik. A szeretet az egy Istenből áradó szellemi valóság, és aki annak vonzásában illetve befolyásának hatása alatt van, annak ezt a tényt, leginkább a cselekedetei mutatják meg. A mai kor keresztényei számára több intő és helyzetfelismerést elősegítő igevers található a bibliában. Én most, az egyik ilyen igen erőteljes részre szeretném felhívni a figyelmet.

Az Úr Jézus Krisztus, amikor ara utalt, hogy hamarosan el fog távozni a tanítványoktól és egyáltalán a földi dimenzióból. Így szólt: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” 

János, aki az Úrhoz az egyik legközelebb álló tanítvány volt, szintén nagyon kifejezően és világosan szólt, erről az igazságról. „Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.”  Mivel a szeretetlenség és annak különböző mélységű megnyilvánulásai a mai kapcsolatrendszereket teljes mértékben átitatja, mérgezi, és megbetegíti, érdemes tovább olvasni a János apostol által kapott kijelentést:

„Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot (a te Igéd Igazság mondja Jézus) nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát.

Mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást;

Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól vala, és meggyilkolá az ő testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az ő cselekedetei gonoszok valának, a testvéreéi pedig igazak.

Ne csodálkozzatok atyámfiai, ha gyűlöl titeket a világ! Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad. Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna ő benne. Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.”

Ezek az igeversek egyértelműek, világosan fogalmaznak, tehát nem nagyon szorulnak, külön magyarázatra, de egy két gondolatot engedjetek meg nekem. Hogy teljesen világos legyen, ez a téma bizony üdvösségi kérdés! Csak úgy, mint a meg nem bocsájtás, amire most nem térek ki, de tudjuk, hogy mit mond az írás: „Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” Ezért is mondom, hogy mind ez, mind amaz, mivel üdvösségi kérdés, kihat az örök sorsunkra, ezért nem vehető félvállról és főkként nem lehet figyelmen kívül hagynia egy magát hívő, és az Úr tanítványának mondó embernek sem. 

Tényleg csak nagyon röviden, arra szeretném most felhívni a figyelmet, hogy ezek a fenti igazságok, Isten szavai, amelyek Isten igazságait és mindenkori akaratát jelentik ki, az adott kor minden hívő embere számára, mégpedig felekezettől függetlenül. Nagyon fontos megértened, hogy amikor a saját életed mérlegre kerül, és megállsz az Isten, keresztényként a Krisztus ítélőszéke előtt, akkor semmilyen felekezeti címkére, semmilyen emberi okoskodásra és véleményre nem hivatkozhatsz, mert nem fogják figyelembe venni. Ami ott egyedül mérvadó, az – az hogy Krisztus mit tett meg érted! (Megbékéltetett az Atyával, rendbe hozta engesztelő áldozatán keresztül a kapcsolatodat Istennel, megbocsájtván a bűneidet, és felszabadított egy hiteles keresztény élet megélésére) Valamint te erre válaszként, hogyan reagáltál. Számba fogják venni a te gyakorlatban itt az embertársaid között megélt hited, és az abból fakadó cselekedeteidet. (Hiszen tudjuk, hogy holt a hit, cselekedetek nélkül! A tékozló fiú is, nem csak eldöntötte, hogy felkel és bűnbánó szívvel, visszamegy az Atya házához, hanem fel is kelt és ténylegesen visszament.) Nem hivatkozhatunk az egyházunkra, a felekezeti hovatartozásunkra, a pásztorunkra / püspökünkre, ahogy a körülményeinkre és a nehézségekre sem. Ott egy lesz a kérdés! Mit kezdtél azzal a ténnyel, hogy Jézus Krisztus megváltott, és a hitre jutásod pillanatától Istennek volt szava hozzád! Mit kezdtél ezzel a szóval? Megtartva beépítetted e az életedbe, vagy engedted a földre hullani.

„Az Isten szavának pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.”

Köszönöm a figyelmeteket. 

A hit környezete/közege.

Ezt a posztomat határozottan egyfajta továbbgondolási/ elmélkedési alapnak szánom, ami segíthet sok mindent pontosabban értelmezni, e téma körül. Jézus egyértelműen beszélt hitetlenségről, kételkedésről, kis és nagy hitről. Ennek alapján, jogos megállapítás, hogy a hit mérhető, és felismerhető valóság. Az emberi megnyilvánulásokon keresztül, (viselkedés/cselekedet, beszéd) az adott ember hite, annak minősége illetve annak esetleges hiánya, többnyire a szellemi ember számára, beazonosítható. Ezért nem tudom elfogadni, amikor keresztények úgy tesznek, mintha a kicsinyhitűség és más, a hittel kapcsolatos probléma, nem is létezne, a hívők életében. Sokszor hallani: „Meg vagyok térve, csak nem képzeled, hogy hitetlen vagyok! Nekem igen is, van hitem” és más hasonló mondatok hangzanak el ilyenkor. Most mégis, én azt kérem, kicsit figyeljünk oda, az alábbi bibliai történetre.

„Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból. Mikor még beszélt, odajöttek a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert? Jézus pedig, amint hallá a beszédet, amit mondtak, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higgy. És senkinek sem engedte, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének. És ment a zsinagóga fejének házához, és látta a zűrzavart, a sok siránkozót és jajgatót. És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.

És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és bement oda, ahol a gyermek fekszik vala. És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; ami megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl. És a leányka azonnal fölkelt és járt. Mert tizenkét esztendős volt. És nagy csodálkozással csodálkoztak.”

Alig záródott le a vérfolyásos asszony ügye. Őszinte, cselekedetekben is konkrétan megnyilvánuló hite miatt, pozitívan. Máris itt volt a következő eset, a főember, aki segítségért folyamodott Jézushoz, azt a hírt kapja, kész, vége, nincs tovább. A lányod meghalt. Nagyon izgalmas számomra, hogy Urunk, azonnal felülírta, megtörte a hatalmát és hatását az elhangzott mondatoknak/halálhírnek, és a főember szívét és gondolatait az Isteni szóra, rányitotta, mégpedig késedelem nélkül. NE FÉLJ, rám figyelj, amit mondok, abban gyakorold, a hiteted. Nyilvánvalóan felismerhető itt is, hogy a hitet, és a hitetlenséget is, egy- egy beszéd szabadítja fel, csak az irány nem mindegy. A másik rendkívül figyelemre méltó történés, hogy Jézus mindenkit kiküldött, és még a tanítványai közül is, akik pedig egy szinten, egyértelműen hittek és követték az Urat. Csak hárman tarthattak vele. Egyik oka ennek az a hírzárlat, amit Jézus rendelt el, mint később olvassuk. De az ok, meggyőződésem hogy kettős volt. Mivel más történetekben is ez igazolható, miszerint, ahol a hit felszabadulását és működésének akartak teret engedni, ott a hitetlenséget a kételkedő cinizmus, és minden más ellentétes erőt, érdemes kizárni/ felszámolni, amennyire csak lehet. Ilyen felszámolásból van radikálisabb, pl amikor Pál eltávolította Elimást aki a kormányzó hitét/hitre jutását akarta álnok és aljas módon megakadályozni. Van gyengébb változat, amikor például az erőtlen szívű embert hazaküldték a csatából, hogy ne mérgezze meg, a bátrak és az elszántak szívét is. Vagy mint a fenti esetben is, ki vannak küldve, el vannak különítve a még hitetlen, zajongó, síró, egyértelműen, egy hatalmas érzelmi nyomás alatt lévő emberek. Hiszen egy ilyen állapot / közeg aláaknázhatja a hit felszabadulását, és az áldás átvételét.

Összegzés képen, megállapíthatjuk, hogy a hit valóságának, van egyfajta közege/ környezete (belső, ami az emberi szív/szellem és egy külső a külvilági látható) ahol egyrészt, létre tud jönni, fejlődni tud, illetve, visszafejlődni is képes (ilyen is van, sajnos. Ezért az intés: „minden féltet dolognál jobban őrizd meg a te szívedet), és ez igaz egyaránt, az emberi szívben belül zajló hitre, hitetlenségre, belsőleg személyes módon. Valamint igaz, történések helyszíneire, helyzetekre, egy külső módon. A szeretet által munkálkodó hit egy csodás alap tud lenni, erre kell törekednünk. Az Írás szerint Péter apostoléval egyenlő drága hitet nyertünk mindannyian. Isten adta, kinek-kinek a hit mértéket. De a lényeg ezután jön! A kapott, felszabaduló, megmutatkozó hitünk mellé, ragasztanunk kell az Írás szerint jó pár dolgot.

„Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet, A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.”

Fontos bibliai gondolatok!

- Mindent, amit tesztek hit által hitből cselekedjétek.

- Ami nincs hitből bűn az.

- Lehetetlen Istennek hit nélkül tetszeni.

- A kételkedést, a kicsinyhitűséget Jézus nem fogadta el.

- Ahol hitetlenség volt nem is tudott csodát tenni, pedig szeretett volna.

- Hitet cselekedetek által kell aktiválni élővé tenni.

- Mivel Isten adta kinek-kinek a hit valóságát,jogosan kérdezi :hogy van hogy nincs hitetek?

A győzelmünk Krisztus Jézus által van, ami realizálja a láthatóban ezt a győzelmet az a mi bibliai hitünk!

Köszönöm a figyelmeteket.      

Egy különleges hajóút.

A hajótest a kegyelem! Isten irgalma és szeretete. A megváltásunk, az a tökéletes és teljes mértékben egyedi áldozat, amit Jézus, az örök életbe való belépésünk érdekében hozott. Az a vér, ami értünk ontatott a bűneink bocsánatára. Szóval, ez a hajó, a kegyelem hajója! Erre a hajóra csak és kizárólag hit által tudunk feljutni, sehogy máshogy! Erre az útra a jegyet Isten ajándékként, szeretetéből és irgalmas kegyelméből biztosította mindenkinek, aki azt hittel elkéri és elfogadja. Itt egyszerűen nem beszélhetünk cselekedetekről az utazás érdekében, az ember oldalán. A cselekedetek a hajó árbocát és a különböző vitorlákat ábrázolják ki. Melyek rendkívül fontosak, de csak miután a hajótest megépült, mert ennek hiányában, a legjobb anyagú és legerősebben megvarrt vitorla és minden más egyéb hajófelszerelés is értelmetlen. Meg kell értenünk, a hajótest nélküli árbocfába kapaszkodva, vagy vitorlavászon lengetéssel (például helyes erkölcsi cselekedetek) nem tudunk a mennyei parthoz eljutni. Ahhoz fent kell lenni az Istentől megadott hajón, és ahhoz az egész út alatt ragaszkodnunk kell, teljes szívünkből. Csak és kizárólag az Isten által rendelt hajótest az, ami a célba tud juttatni minket, ennek hiányában nem beszélhetünk Isten akaratában lévő hajóútról. Az emberi cselekedetek csak is erre a hajótestre ráépülve jöhetnek számításba és érnek valamit. Csak a hajóval, magával és annak céljával azonosulva válnak valóságosan Isten szemében is értékké.  De így már, ha hit és szeretet munkálja őket, előlépnek a hívő élet legfontosabb elemeivé. Ekkor válik érthetővé az a kijelentés, miszerint:” Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.” Vagy hogy: „Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.”.  Megtartani, megcselekedni, bemutatni, valóságossá tenni, testet adni neki, mert ezzel is megvalljuk, hogy Jézus testben megjelent Krisztus. Ezek csodálatos dolgok és cselekvési lehetőségek a számunkra. De tűzálló értékűk, arany, ezüst és drágakő voltuk, csak a hajóra helyezve válnak értékessé. De mindig is így volt ez, első a hit és azt majd követi a cselekedet, ami egyben megmutatja a hit meglétét és minőségét.

Köszönöm az egész éves látogatásaitokat, a megtisztelő figyelmeteket, kívánok minden olvasómnak áldott és vidám évzárást, és áldott újévet. Hajózunk tovább, Isten kegyelmével telve!