Szaladj oda az Atyához!

Elindult az esztendő! S mivel még itt tartózkodsz a földön ez bizony téged is, érint. :)

Az idei első poszt lévén, megragadva a lehetőséget kívánok minden olvasómnak Istentől megáldott és vezetett esztendőt! Isten hűséges és gondviselő Atya! Jó ezt mindenkor szem előtt tartanunk!  

Ha hívő keresztény vagy szeretném most felhívni a figyelmedet arra a tényre, hogy korodtól függetlenül gyermek vagy. Gyermeke a mindenható Istennek, aki örökkévaló beszédének igéjéből szült ujjá téged valóságos szentségben. Gyermek vagy! Persze tudom, hogy ebbéli állapottól el lehet sodródni, mert ahogy az ige mondja különbség, van a fiú és egy fattyú között. A fiú engedelmes még abban az állapotában is, amikor épp az ó természete benézett az élete ablakán.

Miért mondom ezt? Nem ellentmondás ez? Nem! Ha odafordultál és megtértél az élő Isten Jézus Krisztusban, kinyilatkoztatott kegyelméhez a Szent Szellem által, és mennyei válaszként az Atya kegyelméből újjászült, akkor nem! Akkor te kedves testvérem Isten gyermeke vagy! Amiről meggyőződésem, hogy maga a Szent Szellem tesz bizonyságot a te szellemeddel karöltve. Aki hisz az Isten fiában bizonyságtétele van önmagában! Pecsétje /záloga van. Egyszóval nem valami bizonytalan és ködös dolog az Istenfiússág. Ha számodra mégis az, apró lépésekkel haladva nézd meg hogy hol nem vetted figyelembe Isten beszédének útmutatását mely a kereszténnyé válás alaplépéseiben világosan le van fektetve.

Első sorban a megtérésre a felnőtt vízkeresztségre gondolok. Itt a blogomon is írtam már ezekről nem egyszer. De ha kérdésed adódna, írj bátran. A Szent Szellem/Lélek keresztséget, amit rendkívül fontosnak tartok megemlíteni, noha tisztában vagyok vele, hogy nem üdvösségi kérdés ellenben az előző két említett hitbeli szent cselekedettel. De véleményem szerint mindenképp elengedhetetlenül szükséges, ahhoz hogy valaki Isten országának erejében tudjon szolgálni, mind maga mind a környezete életében. Nekem nem probléma, hogyha ezt másként látod még, de én úgy találtam, hogy a Szent Szellem erejében és ajándékaiban tevékenykedő keresztények több területén a hívő életnek sokkal hatékonyabbak /eredményesebbek, mint azon testvéreik, akik eme lehetőséggel bármi okból kifolyólag nem élnek. De erről is írtam már röviden.  

Tehát ott tartunk, mint gyermekeknek, időnként oda kell szaladnunk az Atyához! Oda kell szaladnunk, hogy megöleljen aztán, azért hogy karjára véve neveljen, hiszen fiak vagyunk!

De oda kell szaladnunk a félelmeinkkel, a kudarcainkkal, a sértettségünkkel vagy akár a megbotránkozásunk idején is. Szaladnunk kell akkor is, amikor minden rendben és a világ játszótere teljes napsütésben ragyog! Aztán azért is szaladunk, mert ki szeretnénk fejezni a szeretetünket és a hálánkat a szerető kapcsolatért. Ez mellett szaladunk, hogy felhívjuk a figyelmet a környezetünkre, az embertársainkra, azaz közbenjárni megyünk. Az Atya várja és kívánja, hogy rendszeresen odaszaladjunk hozzá! Az ige azt mondja, ha olyanok nem leszünk mint a gyermekek, lemaradunk/kimaradunk az Isten országából. Nem mehetünk be abba! Talán ezért látni sok lógó orrú keresztényt sokfelé.

De mi testvéreim ne lógassuk a nózinkat semmiért Isten az aki elkezdte bennünk az Ö jó munkáját! S van egy jó hírem így az év elején is!  Ö nem csak elkezd valamit, hanem hatalma van arra, hogy be is fejezze!  A mi dolgunk, az hogy hittel, szeretettel, hálával hozzá szaladjunk!     

Szép hétvégét és köszönöm a figyelmeteket! 

A serdülő gyermekek.

Kristóf bizony erőteljes vágtába kezdett a kamaszodás területén.Hirtelen azt hittem még a két nagy testvérét is be akarja elözni annyira nekilódult. Volt egy két könyv ami aktualitása miatt ismételten előkeült ami a gyermeknevelés a cseperedés állomásai valamint kamaszkor területeit taglalja. Az ilyen témájú irodalom közül van egy két kedvenc is amit örömmel ajánlok a kezdő és a gyakorló szülőknek egyaránt. Ilyenek: Dr. James Dobson valamint Ross Campbell könyvei elég sokat meg lehet kapni magyar fordítással is. A család a gyermeknevelés területén igazán kipróbált hasznos könyvek ezek. Csak ajánlani tudom nekem nagy segítségemre voltak.Áljon itt  Standovári Orsolya rövid összefoglallója a témában.

KAMASZ = PIMASZ? 

Avagy: hogyan kezeljük serdülő csemeténket?

Akár tetszik, akár nem, elérkeztünk a serdülőkor kapujához: ahhoz a dinamikus életszakaszhoz, amely pattanásokkal kezdődik, és szakállasan ér véget? – kezdi Dr. James Dobson pszichológus kamaszokról szóló írását.
Nagyon találó mondat arra az időszakra, amelynek az elején egy gyerekkel van dolgunk, a végén pedig egy felnőtt kerül ki a „kezeink közül”. Ez a metamorfózis az egész család életét megváltoztatja. Ha szeretnénk sikeresen venni az akadályokat, sokat segíthet, ha az alapoktól kezdve átgondoljuk, mivel is kell szembenéznünk, és kialakítunk egy átfogó, tudatos stratégiát. Először is fontos tisztázni, hogy mi a gyereknevelés célja: sikeres, boldog egészséges (testben és lélekben) felnőtteket nevelni, akik megállják a helyüket a „nagybetűsben”, akik különbséget tudnak tenni jó és rossz között, képesek önállóan dönteni saját sorsuk kérdéseiben, és a döntéseik következményeiért vállalják a felelősséget.

Stratégia

A gyermeküket gondosan nevelő szülőket két szélsőség fenyegeti leginkább, amelyeknek mindegyike káros és kerülendő. Az egyik a teljesen liberális nevelés, ilyenkor a szülő –vagy abból a meggyőződésből, hogy ezzel hátráltatná egyénisége kibontakozását, vagy csupán hanyagságból– nem fegyelmezi, nem tiltja el gyermekét semmitől. Nagyon veszélyes módszer, nem készíti fel a nehézségekre, nem tanítja meg a kudarcok feldolgozását, nincsenek beépített korlátok a gyerek életében, amelyek megoltalmazzák a veszélyektől. Sokan azt hiszik, a szülő feladata kimerül a természetes gondviselésben és abban, hogy biztosítsa a gyerek számára a magas színvonalú szórakoztató-ipari hátteret, hogy mindazt élvezhesse, amit a tudomány és a technika nyújtani tud, és amit a szülő esetleg gyerekkorában nélkülözött. A túlzásba vitt liberalizmus káros következményeit viszont felmérések és kutatások százai, valamint maga az élet igazolják. Sem a szülők, sem a tanárok, de még a munkahelyek sem tudnak mit kezdeni az olyan fiatalokkal, akik mindig is azt tettek, amit akartak, és ha valamihez nem volt kedvük, azt egyszerűen ott hagyták.

A másik szélsőség a túlzott védelem/félelem illetve a kemény bánásmód. A túl szigorú szülő megakadályozza gyermekében az egészséges szabadságtudat kialakulását. Ha mindent irányításunk alatt tartunk kamaszkorú gyermekünk életében, akkor megakadályozzuk abban, hogy egyszer elszakadjon tőlünk, és önálló életet éljen. Az apa, aki azzal a felkiáltással, hogy „az élet kemény, sok pofonnal jár, nem fenékig tejfel” és így tovább, ridegtartással neveli gyerekét, nem adja meg neki a szükséges érzelmi támaszt, lelki sérüléseket okoz neki. Az anya, aki annyira félti csemetéjét, hogy legszívesebben magához láncolná, és egyedül nem engedné soha sehova, egészségtelen függőséget épít ki saját maga és gyermeke között, amit talán soha nem sikerül elvágni, és ezzel tönkreteszi a felnövő gyerek életét, sikertelenné teszi majdani párkapcsolatát.

„A gyereknek két dolgot kell adnunk útravalóul: gyökereket és szárnyakat.” –összegezhetjük a helyes magatartás lényegét. Vagyis biztosítanunk kell a hátteret számára: szeretetet, elfogadást, bátorítást, vigasztalást kell nyújtanunk bárhol és bármikor, de tudnunk kell fokozatosan elengedni, hagyni, hogy kipróbálja a saját szárnyait, megtalálja azt, amiben kiteljesedhet, amivel boldog lehet.


A kamaszkor problémáira sokszor egyszerű, gyakorlati szempontok adnak magyarázatot. Az első, amit tudatosítani kell magunkban az, hogy kamasz gyerekünk testi, fizikai, biológiai, hormonális változásokon megy át. Nem (mindig) direkt produkál váratlan hangulatváltozást: lehet, hogy egy pimasz mondatot azonnal megbán, amint már kimondta, és valójában maga sem érti, hogy csúszhatott ki a száján. Olyan folyamatok játszódnak le benne, amelyeket általában nem ért, ezért gyakran nem tudja őket kontrollálni, talán nem is akarja elfogadni, de nem tehet semmit ellenük. Meg kell tanulnia együtt élni új önmagával. A szülőknek sokkal türelmesebbnek kell lenniük gyerekükkel, mint korábban. A kamaszkor mindenkit próbára tesz a családban, gyakoribbak a veszekedések, több a feszültség.

Ezzel kapcsolatban le kell szögeznünk egy fontos dolgot: ha korábban nem volt pontosan kialakított gyereknevelési stratégiánk, ha nem voltunk következetesek az elveinkhez, hanem minden csak úgy alakult, ahogy a helyzet hozta, amolyan „ahogy esik, úgy puffan” módszert alkalmaztunk, akkor most ne várjunk csodát kamasz gyerekünkkel kapcsolatban. A korábbi problémák, a szülők hibái, mulasztásai, rossz döntései a kamaszkorban gyakran felnagyítva jelennek meg. Például ha egy gyereket kisebb korában gyakran kaptunk hazugságon, és nem szoktattuk le erről valamilyen módszerrel, hanem azt gondoltuk, hogy majd kinövi, akkor komoly a veszélye annak, hogy kamaszgyerekünkből professzionális hazudozó válik. Mi a teendő?

Feltétel nélküli szeretet, elfogadás

A gyereknek éreznie és tudnia kell, hogy a szülő mindig, minden körülmények között szereti, elfogadja őt. Ha valamilyen hibát is követ el, vagy rosszul dönt egy helyzetben, vagy szándékosan az ellenkezőjét tette, mint amit a szülő mondott, akkor is van számára megbocsátás. Nem szabad úgy éreznie a kamasznak, hogy csak akkor szeretjük, ha jól teljesít. A szeretet nem függhet az iskolai eredményektől vagy a sportban, zenében stb. elért sikerektől. Ezt a feltétel nélküli szeretetet fontos kimutatni, kimondani, éreztetni, méghozzá akár fizikai módon is: öleléssel, puszival, egy simogatással, persze csak akkor, ha ez nem kínos az alanynak. A szakemberek egybehangzóan állítják, hogy a testi kontaktusnak fontos szerepe van kamaszkorban, mivel a serdülőnek fokozott lelki, érzelmi szükségei vannak: gyakran küzdenek elvetettséggel, kisebbrendűségi érzésekkel, sokszor bizonytalanok, félelmeik vannak, szoronganak.
Példamutatás

Soha nem várhatunk el olyasmit gyerekünktől, amit magunk sem gyakorlunk, például nem prédikálhatunk a dohányzás káros következményeiről cigarettával a kezünkben. Életmódunk, viselkedésünk, jó vagy rossz szokásaink sokkal jobban hatnak a gyerekünkre, mint az elméleti tanításaink. Figyelmet kell fordítanunk arra, hogy mit tanul tőlünk kamasz, mit utánoz le a saját életünkből.
Programok

Mostanában sokat lehet hallani arról, hogy a gyerekek túl vannak terhelve, sok az iskolai és iskolán kívüli elfoglaltságuk, mégis azt javaslom a szülőknek, hogy szervezzenek hasznos tevékenységeket délutánonként, illetve hétvégén, amivel eltöltheti a gyerek a szabadidejét, és minél kevesebb időt hagyjanak a céltalan lődörgésre, semmittevésre. Szerencsés, ha a gyerekek be vannak vonva a ház körüli teendőkbe, házimunkát végeznek, esetleg olyan feladatot is rájuk bízunk, amit nem szívesen csinálnak. Ezzel elkerülhetjük, hogy önző, egoista, lusta felnőtté váljanak. A munka és a küzdelem formálja a jellemet, a cél elérése pedig sikerélményt ad. Richard Whately angol filozófus szerint az, aki szorgalomra szoktatja gyermekeit, jobban gondoskodik róluk, mintha vagyont adna kezükbe.

Standovári Orsolya

Törjük össze a jézuska képet!

Avagy gyermek voltam de felnőttem!



Már igazán régóta kikívánkozik belőlem, hogy hangot adjak abbéli felháborodásomnak, amit évente karácsony tájékán érzek az felett a hihetetlenül buta tény felett ahogy az emberek ilyenkor belekezdenek a jézuskázásba. Na most ezzel meg mi bajod van, kérdezhetitek.
S ha tovább olvasol, igyekszem választ is adni. No nem, azért mert bármelyik bibliai igazság rászorulna az én védelmemre. Csupán az alábbi pár mondattal szeretném a jézuskázás gyakorlatát helyére rakni az embertársaim gondolkozásában. S ha csak egy ember jézussal kapcsolatos képe megváltozik, és helyére kerül, akkor igazán százszorosan megérte leírni az alábbi pár mondatomat.

A legtöbbünk számára nem árulok el titkot, amikor megemlítem, hogy Jézus  kb 2ooo éve csecsemőként megszületett egy betlehemi jászolban. S ezzel elkezdődött az emberi faj visszavásárlása a halál és Isten  ősi ellenségének sátánnak a kezéből. Természetesen a megváltás munkája csak évtizedekkel később kb. 33 éves korában lett egyértelműen elvégezve. Mikor is a Názáreti Jézus Krisztus Jeruzsálem mellett a koponya helyén ismertebb nevén a golgotán kínos kereszthalált szenvedett mindannyinkért feláldozva magát.
Szóval kétség kívül volt Jézusnak gyerekkora, amibe természetesen belefér, az hogy nem egyszer becézve szólíthatták. De azért mert bármiféle kereszténynek gondolt ünnep, mint pl. karácsony  és azon gyakorlat miszerint bizonyos emberek bizonyos egyházakban azon fáradoznak, hogy az emberiség csak egy soha fel nem nőtt Jézuska képpel rendelkezzen  egész egyszerűen tarthatatlan.
Mi emberek - természetesen nem mindenki - ilyentájt előszeretettel elkezd jézuskázni.
Van aki  tudatlanságból vagy a gyerekekre való tekintettel, mivel az a bizonyos ajándék
valamiféle jézuska által került az alá a bizonyos fa alá. Van aki annyira fontos ember, hogy egyáltalán ilyen dolgokkal ö nem is foglalkozik  amúgy is mese az egész.
De most egy pillanatra nézzük meg mi áll a Bibliában arról a tökéletes emberről és Istenről egy személyben, akit a történelemben úgy ismerhettünk, meg hogy Názáreti Jézus Krisztus. 
S akivel ma is milliók tartanak élő személyes kapcsolatot, mivel Ö felcseperedvén elvégezte az emberiség megváltását az ö szent és tiszta vérén. Aki halott volt a mi bűneink miatt! DE IME ÉL!
Csak egy-két igevers a számtalan közül:
Talán kezdjük egy olyan igével, ami arról tájékoztatja az Istenfélő Bibliaolvasó embereket
miszerint  az Úr Jézus az Isteni szava által tartja fent és működteti mind a látható, mind a láthatatlan világmindenséget.
„Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, ült a Felségnek jobbjára a magasságban,”
jézuska helyett itt egy szempillantásnyi ideig megláthatjuk a feltámadott és megdicsőült Jézus Krisztust, akié minden hatalom égen és Földön. Akinek Te és Én mindennap hálásak lehetünk, hogy egyáltalán felébredünk meg tudjuk mozdítani a végtagjainkat, és levegőt vehetünk egy új nap kezdetén.

Vagy nézzük meg a kiküldési parancsát Urunknak.
„És hozzájuk menvén Jézus, szólt nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és íme én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”
Itt is egyértelmű, hogy egy érett a gyermeki kort régen elhagyó Isten fiaként megbizonyítatott minden hatalommal bíró dicsőséges személyt, láthatunk.

Zárószóként szeretnék megnyugtatni mindenkit teljesen jónak, tartom, ha az emberek megajándékozva egymást és a gyermekeket kifejezik a szeretetüket. Persze ez ne szorítkozzon csak egy decemberi napra. Ez a szeretet tapasztalható legyen egész évben.
Ezzel is bizonyítva annak  valódiságát.  Ebben senkit nem zavarhat meg az a tény hogy az Úr Jézus Krisztus már nem kisgyermek.Csak megjegyzem hogy nagyon sokszor az Isten felé mutatott tiszteletlenségeink mögött pontosan az ilyen és hasonló helytelen Jézus kép áll. Hát ezért volt fontos leírnom számotokra ezt a pár sort.
Mi magunk is azt értékeljük ha embertársaink helyesen látnak minket. A mindenható Isten is így van evvel.
Mégpedig a mi érdekünkben.