Hazafelé lépdelve

A mennyei karrier megkezdése, egészen új és ma még többnyire ismeretlen kihívásokat tartalmaz! A földön élt keresztény életünk, ebbe fog beleintegrálódni, az ehhez való kapcsolódást alapozza meg. Jó, rendben. Bekerülök a menybe, és mit fogok ott tenni? Állandóan dicsérem majd Isten? Kórista leszek az örökkévalóságban?

Nos a fenti mondat a fülem hallatára hangzott el, egy keresztény szájából, és egészen ledöbbentettek. Nem annyira a mondatok mögött lévő földhözragadtság, a pökhendi minden alázatot nélkülöző kevélység miatt. Sokkal inkább, mert ezek a mondatok, egy igen mély sötétségre vallanak és egy félelmetesen sivár kapcsolatról árulkodnak e hívő részéről.

Ez már komoly betegség jele és egy nem megbecsült kapcsolatról árulkodik. Ha a benned lévő világosság sötétség, mekkora akkor a sötétség?

Az Isteni dicsőség otthonába való bekerülésünk Isten végtelen kegyelméből, nem végcél, hanem alap! Tudom most sokan arra az igeversre, gondolhatnak, hogy elérvén a hit célját, a lélek üdvösségét. Természetesen ez jogos, de itt a hit céljáról beszélünk, ha figyelmesen megnézed. Mondhatnám úgy is, elérvén a mennyei hely küszöbét. A menny célja kimondhatatlanul nagyobb, szerteágazóbb és most még alig - alig felfogható, mint a mi, egyáltalán nem lebecsült, mennybe kerülésünk lehetősége. („Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek. Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.”) A mennybe jutás nem a teljes cél, az a kezdete az örökkévalóság egy olyan korszakának, amiben már nem kell számolnunk a földön megismert korlátokkal/ hátrányokkal és fékekkel. Hiszen mit mond az Írás! Mi is a kiteljesedett mennyei cél? A test feltámadása! A teljes személyiségünk Isten előtt való megjelenése. A teljes megváltásunk gyakorlati átvétele, annak (nem csak a szellemünk és lelkünk) a megvalósult kiteljesedése, amikor feltámadott testben fogunk Urunk előtt leborulni, és átvenni a megjutalmazásunkat.

„Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.” Szükséges, mert csak így tudjuk majd elkezdeni a mennyei karrierünket. Csak így tudunk megfelelni azoknak a mennyei feladatoknak és életvitelnek, amelyet Isten személy szerint nekünk rendel. Ott már nem leszünk romlandóak, nem leszünk erőtlenek, ami gyalázatban vetettet el, az dicsőségben támad majd fel! Ami halandó elnyeri a halhatatlanságot. Így fogunk felkészülni a mennyei életvitelre! Kiteljesedve és teljes örömmel bírva! Noha nyilvánvalóan nem leszünk mindentudóak önmagunkban, mégis a rész szerinti ismeret, már nem lesz jellemzőnk, mert mindig és mindenkor meríthetünk majd. az örökké áldandó Istenünk, mindentudásából. A színről-színre látás feladataink ezerfélesége, az Isten oldalán való munkavégzés sokszínűsége most még elképzelhetetlen. Felül fogja haladni a legmerészebb álmainkat is! (angyalok és úgy vélem más teremtmények feletti igazságos, Isten dicsőségére való hatalomgyakorlás, a teremtés meglévő és további gazdagításának munkálatai, a mennyei könyvtárhoz tartozó munkálatok, de bátran használható a képzelet, természetesen az írások fényénél.)  Nem úgy lesz az, ahogyan a fentebb említett ember gondolja. A hazaérkezés nem abból áll, hogy a küszöbnél megállva, befelé köszöngetek és ennyi a boldogság. Azt azért, azonnal megjegyzem, az mellett, hogy már a hazaérkezésünk és köszönési lehetőségünk is teljes hálára kötelez, mert ez az igazság! Nyugodtan fellélegezhetünk, mert az „itt” gyakran megélt sivárságát, nem kell és nem is szabad az „ott” valóságára kivetítenünk.

Az Úr nem csak jó helyet készített nekünk, hanem csodálatosat és minden álmunkat, messze meghaladót is.  De érthető módon, erről most még, hogy a bibliai kereteit ne lépjük át, igen keveset szólhatunk.  Áldott legyen az Ö neve!

Köszönöm a figyelmeteket, és kérlek, nézzétek el, hogy ebben a csodálatos témában, csak igen érintőlegesen tudtam fogalmazni.

Egy különleges hajóút.

A hajótest a kegyelem! Isten irgalma és szeretete. A megváltásunk, az a tökéletes és teljes mértékben egyedi áldozat, amit Jézus, az örök életbe való belépésünk érdekében hozott. Az a vér, ami értünk ontatott a bűneink bocsánatára. Szóval, ez a hajó, a kegyelem hajója! Erre a hajóra csak és kizárólag hit által tudunk feljutni, sehogy máshogy! Erre az útra a jegyet Isten ajándékként, szeretetéből és irgalmas kegyelméből biztosította mindenkinek, aki azt hittel elkéri és elfogadja. Itt egyszerűen nem beszélhetünk cselekedetekről az utazás érdekében, az ember oldalán. A cselekedetek a hajó árbocát és a különböző vitorlákat ábrázolják ki. Melyek rendkívül fontosak, de csak miután a hajótest megépült, mert ennek hiányában, a legjobb anyagú és legerősebben megvarrt vitorla és minden más egyéb hajófelszerelés is értelmetlen. Meg kell értenünk, a hajótest nélküli árbocfába kapaszkodva, vagy vitorlavászon lengetéssel (például helyes erkölcsi cselekedetek) nem tudunk a mennyei parthoz eljutni. Ahhoz fent kell lenni az Istentől megadott hajón, és ahhoz az egész út alatt ragaszkodnunk kell, teljes szívünkből. Csak és kizárólag az Isten által rendelt hajótest az, ami a célba tud juttatni minket, ennek hiányában nem beszélhetünk Isten akaratában lévő hajóútról. Az emberi cselekedetek csak is erre a hajótestre ráépülve jöhetnek számításba és érnek valamit. Csak a hajóval, magával és annak céljával azonosulva válnak valóságosan Isten szemében is értékké.  De így már, ha hit és szeretet munkálja őket, előlépnek a hívő élet legfontosabb elemeivé. Ekkor válik érthetővé az a kijelentés, miszerint:” Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.” Vagy hogy: „Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.”.  Megtartani, megcselekedni, bemutatni, valóságossá tenni, testet adni neki, mert ezzel is megvalljuk, hogy Jézus testben megjelent Krisztus. Ezek csodálatos dolgok és cselekvési lehetőségek a számunkra. De tűzálló értékűk, arany, ezüst és drágakő voltuk, csak a hajóra helyezve válnak értékessé. De mindig is így volt ez, első a hit és azt majd követi a cselekedet, ami egyben megmutatja a hit meglétét és minőségét.

Köszönöm az egész éves látogatásaitokat, a megtisztelő figyelmeteket, kívánok minden olvasómnak áldott és vidám évzárást, és áldott újévet. Hajózunk tovább, Isten kegyelmével telve!   

       

  

A trón foglalt nem megosztható!

Egyre több hívőnél tapasztalni, hogy megcsalatnak saját maguktól. Egy olyan csapdába esnek bele, ami a romlott szívből származik, és gőg, önfelmagasztalás, és önigazultságban fejeződik ki. Szellemi szempontból nem más történik ilyenkor, mit az adott „én” veszi a bátorságot, ki tudja milyen okból kifolyólag, és a szívében lévő trónon, amit már előzőleg átadott Krisztusnak, Ura mellé ül. Ez nagyon veszélyes állapotot idéz elő. Történetesen önigazultságot. Amiről így olvasunk: „Két ember ment fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő. A farizeus megállván, ily módon imádkozott magában: Isten! Hálát adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja az égre emelni, hanem mellét verve, mondja: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! Mondom néktek, ez megigazulva ment alá az ő házához, inkább hogy nem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.” Nem az volt a baj ennél a farizeusnál, hogy tisztában volt vele, hogy több dolgot is jól tesz az életében, Isten akaratával megegyezően. Sem az hogy volt bátorsága Istenre nézni emelt fővel. Hiszen mit is mond az Írás: „Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy, mint az Úrnak Lelkétől.”

A mi farizeusunknak tehát nem ez volt a baja, inkább az, hogy már majdnem visszafoglalta a szívében a trónszéket, Istentől. Az életében a hangsúly, arról hogy mit tett érte Isten, és hogy mind az üdvössége, mind az Istennel való személyes kapcsolata, kegyelemből van, volt, és várható! Tehát erről a tényről a szellemi figyelme a szívhangsúly, átkerült arra, hogy ő, mint hívő ember mit tett le az asztalra, hasonló gondolat ez ahhoz, mint amit a tékozló fiú testvérénél megfigyelhetünk. „Ő pedig felelvén, monda atyjának: Íme ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecske-fiát, hogy az én barátaimmal vigadjak. Mikor pedig ez a te fiad megjött, aki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot. Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd! Vigadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.” Nos nem kétséges, hogy süt a tömény szeretetlenség, önigazultság és keserűség a testvér e szavaiból. Sajnos az ilyen állapotba jutott szívnek, sürgősen kijózanító infúzióra van szüksége, ameddig nem késő. Jól tudjuk, hogy kegyelemből tartatunk meg és nem igazán verhetjük a mellünket semmire, még ha oly nagy dolgokat is tudunk felmutatni, mint Isten akaratának megtétele. „E képen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.” Meg kell értenünk, Jézus nem akar, az amúgy is szűkre szabott, szívbéli trónunkon, osztozni. Az önigazultság, kerékkötője az Úr elé letett önátadásnak. Az igazat megvallva a régi időkben,valószínűleg Jób is, ez a kiváló és remek ember, megízlelte e csapda posványos fojtogatását, amit meg is kellett beszélni Istennel.  

Mi vigyázunk, hogy e csapdát kikerüljük. Ha pedig úgy látod, érdemes volna imádkoznod, akkor ne késlekedj.

Köszönöm a figyelmedet!    

A szolgaság földjén.

Avagy a lelki rabszolgaság fáraója a törvénytelenség.

Életutunkon való vándorlás során, az egyik legkártékonyabb aknamunkát a törvénytelenség, az igazságtalanság okozza. Teszi ezt nyíltan vagy kevésbé szembetűnően, de pusztító rombolását felismerhetjük, a megkeseredett, hitet és reményt vesztett, megbotránkozott, és kiégett életek ezreiben, bármerre járunk is a világban, vagy akár az egyházban. A sötétség egyértelmű célja, hogy a törvénytelenség és az igazságtalanság átitassa és uralja ennek a a világrendnek a rendszerét. Hiszen mi is hirdetné hatékonyabban a hazugságát, mint egy törvénytelenséggel, a jó elnyomásával/ellehetetlenítésével, egy ördögi hazugságra épülő rendszer. Ami azt hangoztatja minden sarkon a föld minden részén, hogy nincs Isten, vagy ha van, akkor érzéketlen, gonosz és nem törődik a saját teremtésével. Nincs igazság kiálltja és rámutat, mindarra a temérdek igazságtalanságra, visszaélésre, képmutatásra, hazugságra ami átitatja az élet minden területét az egyéntől kezdve a családokon és más emberi kapcsolatokon keresztül, sport világáig. 

Ezzel szemben Jézus állítása az, hogy egyedül Isten jó, a szó teljes értelmében. Valamint csak Isten, aki teljes mértékben igazságos és szavatartó.

Azt gondolom a végidők sátáni lemezjátszóján nem az istentagadás fog forogni, hanem ez a hazug, alattomban dolgozó méreg, ami azt sulykolja, hogy isten nemhogy jó, hanem egyenesen gonosz, érzéketlen és kegyetlen. Ez a lemez forgott annak idején, amikor az angyalok egy része sátán mögé állt. Ez forgott, amikor az emberpár elhitetése volt soron, és ez szól most is, ahogy kezd mozgás lenni a végidők színpadán. A törvényszegés titkos bűne, az igazság, hazugsággal való feltartoztatása, már igen rég folyik a világban, megmérgezve az emberek szívét, sokszor még a jóakaratú emberek szívét is, akik közül nem egy, szép lassan feladja az árral szemben való küzdelmét, e tendencia miatt. Te ne tedd ezt! Meg kell értened, és tudatosítanod kell magadban, hogy van igaz ítélője ennek a világnak és minden embernek, aki csak felsírt bármikor ezen a bolygón. Ha a szívedben megértve elfogadod, hogy Isten az Ő bölcsességében mindent a megfelelő időben, igazságosan és részrehajlás nélkül fog megítélni és ez által maradéktalanul igazságot fog szolgáltatni, akkor megtetted a legfontosabb lépést a lelki méregtelenítésed területén. „Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz, mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-e igazságot?” Tudom, hogy nem könnyű ezt elfogadni, de attól még ez az igazság, egy nap minden rendbe lesz téve, mind a látható mind a láthatatlan világmindenségben. Ez nem holmi olcsó önvigasztalás, ha esetleg most erre gondolnál, ez Isten ígéretébe vetett reménység, ami nem szégyenít meg, mert bizonnyal megvalósul. Ha valaki csak azzal a gyakorlati ténnyel tisztában van, hogy a Bibliai próféciák mennyire precízen és pontosan és milyen hatalmas nagy számban, beteljesedtek, nem nehéz megértenie hogy a hátralévőek is mind sorban ahogy írva van be fognak teljesedni.  Az igazságtalanságokból fakadó szenvedés, mérgezi a lelket, torzít, elégedetlenséget, frusztráltságot és lázadást eredményez. Ezt meg kell tanulni kezelni. Ez a világ nem lesz jobb! Nem is célja Istennek javítgatni, foltozgatni, mert tisztában van vele, hogy amit ma megvarrna/rendbe hozna a világnak, azt holnapra darabokra szaggatva taposná a világ. Isten az emberekben akar változást elérni a kegyelem örömhíre által, és az Ő beszédének szavával. Egyedül ez az, ami valóságosan, érdemben hatással tud lenni a világ állapotára is. Az antikrisztusi szellem célja a káoszteremtés, a háborúság és gyűlölet életre keltése az igazságtalanság miatti lázadás elérése, a nyomás alá helyezés az élet minden területén, a gazdaságtól kezdve az oktatási rendszeren át a politikát és mindent felölelve. Ez nem összeesküvés elmélet, ez világosan, nyomon követhető az avatottabb szem számára. Az ellehetetlenített, igazságától megfosztott, idegileg kimerült ember, két dologra inspirálódik, e gonosz és sötét erő miatt. A harag által energizált lázadásra, ami kívülre a társadalom felé hat elsősorban. Valamint a reményvesztettségből táplálkozó megkeseredésre, ez belül dolgozik, aminek egyértelmű eredménye a leépülés, annak minden aspektusával együtt. Tehát az önpusztítással együtt járó függőségeket is ide értem. Pált idézve azt mondom, nem kell ennek így lennie! Ezen ördögi terv megfékezésére, felszámolására nincs okosabb döntés, mint amit az evangélium kínál!

Ez pedig az Istennel való megbékélés, a megváltás elfogadása. Nos én azt tapasztalom, hogy minden szempontból tényleg ez a legbölcsebb döntése az embernek, ha a sötétség erőinek keresztbe szándékozik tenni, a maga és mások életében. Természetesen nem becsülöm le azok ellenállását a gonoszsággal szemben, akik szabad akaratukból, Istennel nem számolva élnek. (még jelenleg) De értékhordozó és értékteremtő célkitűzéseikben azon vannak, hogy az életet mind maguk, mind mások számára élhetőbbé/szebbé tegyék. Tulajdonképpen nekik még nehezebb is e harc, mint a hívőknek/nekem, aki Isten oldalán állva kelek és fekszem. Hiszen: „Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én pajzsom, üdvösségem szarva, menedékem.” aki mindenkinek igazságot és jogos ítéletet fog szolgáltatni, mikor annak ideje elérkezik. Akár hívő vagy akár nem, a szél fúj, és nemcsak a déli, de az északi is eléri az ember életét. Továbbra se add fel a harcot a lelki rabszolgasággal és a hazugság mételyével szemben! Ha kell, változz és változtass, amiben csak módodban áll és tudod, hogy szükséges. Haladj tovább az árral szemben, mert mindenképp megéri. Keresd az igazságot, vagy ha már megtaláltad úgy öleld magadhoz, mint a haldokló utolsó lélegzetét, mert az Ige világosan szól: „Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az ő szájának leheletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével”. Érjen minket ez a nap a teremtővel való megbékélt állapotban, az Ő akaratát követve.

Köszönöm a figyelmedet.           

Az Úr közel és adódik pár kérdés.

Krisztus teste, noha sok tagból áll, mégis egy test. Amit az egy főség eredeztetett/megosztott hatalom, és az egy Szent és Tiszta vér Jézus Krisztus vére táplál és éltet, valamint a  Szent Szellem épít és öltöztet. Tedd fel magadnak a kérdést! Hova tartozom a Testben! Hol a helyem a testben! Kinek vagyok alárendelve a testben? Kik azok a vének, akikhez fordulhatok Isten akarata szerint, ha úgy adódik?  Kik azok az élő hitű emberek, akiknek joguk van, Isten akaratában és igéje alapján, ha kell meg fedni, korrigálni, és ha valamit helytelenül tennék, rendreutasítani? Tedd fel ezeket, a kérdéseket magadnak és válaszold is meg az ige világosságánál, mégpedig kielégítő módon.

A Test a Menyasszony az Egyház az a kihívottak összessége! Nem te egyedül! Nincs remete kereszténység! Nincs külön-bejáratú Jézus, aki téged otthon tanít, még akkor, sem ha neked keneted van a Szenttől! Ugyanis ez a kenet is alá van rendelve az Egyház kenetének, kijelentésének, és az Egyháznak adott Szent Szellemtől való vezetésnek. Jézus Krisztus nem „házi istenség” és te pedig nem függetlenítheted magad a Krisztus testétől és az Ö általa adott szolgálati ajándékoktól! Gondold át ezeket a nagyon fontos dolgokat az életedben, a saját jövőd/megmaradásod érdekében. Isten áldjon és adjon kegyelmet, hogy rendezni tudd a dolgaidat az élő Isten akarata szerint. Az Úr közel, jó, ha rend van az éltedben! 

Kép:  

Átváltoztatás Carl Bloch

Köszönöm a figyelmedet, további áldott hetet! 

Gondolatom az ima szükségességéről

 

Miért kell kérnem Isten beavatkozását a dolgokba?
Mivel az oldal olvasói között vannak olyan, szimpatizálok, illetve fiatalabb keresztények, akik számára még nem egyértelmű, hogy miért is kell imádkozni, közbenjárni, kiáltani Istenhez. Miért kell külön és folyamatosan kérni az Urat, hogy cselekedjen annak érdekében, hogy az Ö akarata legyen/valósuljon meg a világban, hogy emlékezzen meg a szükségeinkről és töltse be/pótolja ki azokat.

Ezért írnék most pár gondolatot. Nem szeretem, a kell szót, aki megérti az ima csodálatos lehetőségét/kiváltságát, annak e szent, szellemi cselekedet végzése, nem azért fog történni, mert kell, sokkal inkább azért, mert amikor imádkozik egyértelműen részt vesz Isten akaratának a kiterjesztésében/mozgásba hozásában, és ez igen csodálatos dolog.

Isten mindentudó látja a szükségeket, miért kell külön, még kérnem is? Ő dönti el mikor, és mit akar cselekedni. Úgyis az lesz, amit már eldöntött. stb. Sokszor hallottam már e mondatokat, de akik így gondolkoznak, tévednek. Isten egyértelművé tette hogy a földet az embernek adta, azaz használati jogot kapott rá. Egyben megbízta konkrét feladatokkal melyek elvégzése esetén a helyes működés, fejlődés, adott lesz. Most itt nem térnék ki arra, hogy az ember már a kezdetben kudarcot vallott és ezt a hatalmat átruházta az Isten és az ember ősi ellenségének a sátánnak.
 Ennek következtében az igazságot szerető és érvényesíteni akaró embereknek szükségessé vált az Isten akarata szerinti imádkozás rendszeres gyakorlatba ültetése, annak érdekében, hogy ez által elismerje rászorultságát Isten kegyelmére. Valamint a közbenjárásával ki kell fejeznie azt az alázatot is Isten felé, amivel elismeri, hogy nem magában bízik és nem a saját erejére támaszkodik a gonoszság erejével/a bukott szellemvilággal szemben vívott küzdelmében.
 Amikor a hívő ember ezt hitel isten akarata szerint megteszi, lehetőséget biztosít Isten számára, hogy beavatkozzon a legkülönfélébb élethelyzetekbe/ problémákba és megoldást hozzon. Igen azt írom, lehetőséget biztosít Isten számára, mert igaz, hogy Isten bármikor beavatkozhat minden és bármely dologba mindenhatóságából kifolyólag, mégis azt kéri a gyermekeitől, hogy rendszeresen kérjenek, imádkoznak, és járjanak közben magukért és másokért. Nagyon fontos megérteni tehát, hogy amióta az ember átruházta a gyakorlati hatalmat sátánnak a föld/világ felett. /az ige egyértelműen tanítja hogy sátán lett az e világ fejedelme/ Sajnos ez még akkor is igaz még egy ideig, hogy tudjuk a Názáreti Jézus Krisztus totális és végérvényes vereséget mért sátánra és az egész lázadó világmindenségre, a golgotai kereszten elszenvedett kereszthalála által!
 Sátán kiépített a bukott/bűnös emberrel karöltve egy olyan mindenre kiterjedő és átfogó rendszert, amely érinti az emberi élet minden területét, azt megfertőzve és bepiszkítva, különböző mélységű törvénytelenséggel és lázadással.

Ezért ebben a kialakult helyzetben Isten úgy látta jónak, hogy a hitből való imádságok azok, amelyek ebből az Istennel szembehelyezkedő nyílt lázadásban lévő világból ki tudnak törni és Jézus nevében elmondva, meghallgattatás tudnak elérni Isten trónja előtt. Remélem ez a pár mondat, segít megérteni, hogy mennyire fontos és jogosan elvárt jog és kötelesség a hitből való ima, rendszeres végzése minden hívő számára, önmagáért, szeretteiért, és mindenki másért is, Isten vezetésére figyelve.

Köszönöm a figyelmedet. 

Érdek kereszténység!

Elismerem hogy az Istenhez kapcsolódás, érdek! Igen nagy szükség /a bűnösségünk/motiválta érdek! De a kapcsolódási motívumok nem mindenkinél egyformák. Van, divat kereszténység is, de én most inkább az érdek kereszténységről gondolkoznék pár szóban. Találkozni olyan emberekkel, akiknek Jézus Krisztus nem egyéb, mint egy ugródeszka! Elrugaszkodási lehetőség a saját önmegvalósításuk érdekében. Olyan emberek ezek, akik Jézust, a Bibliát, az Isten népét, igazából meg nem tért szívvel, önző önérdekből saját vágyaik és karrierjük felépítésére akarják használni. 

Sajnálom ezeket, az embereket! Kicsit olyanok ők, mint azok, akik az oázis helyett, pár palack vízért rohangálnak egyik helyről a másikra, egyik embertől a másikig, érdek kapcsolatokat kialakítani. /Természetesen, mindannyian alakítunk ki érdek kapcsolatokat valamilyen szinten, és nincs is ezzel semmi gond, mert a motívum az, ami számít. S ha te Isten akaratát keresed az Ö dicsőségét és nevének felemelését, akkor nem romlik meg a szíved az úton, és az oázis felé haladsz./ Viszont azok az emberek, akik nem helyes motivációval úgy mond, hozzácsapódtak a kereszténységhez. Igen nagy csalódás lesz az osztályrészük, ha a kezdeti helytelen és nem őszinte hozzáállásukat, nem változtatják meg, és nem térnek meg teljes szívükből. Ne értsd félre, nem olyan emberekről beszélek, akik azért tértek meg, hogy meggyógyuljanak, hogy áldást nyerjenek, hogy rendbe jöjjön az életük. /Mondjuk a legjobb motívum a mély bűnbánat és kegyelemért kiáltás/ Nem, nem ilyen emberekre gondolok! Hiszen mi mindannyian betegek vagyunk/voltunk ezért is jöttünk az egyedüli nagybetűs Orvoshoz! Hiszen az Úr maga mondta, nem az egészségeseknek, van szükségük orvosra. Nem az úgymond igazakat hívja megtérésre.  A fent említett emberek egész mások, még azoknál is felelőtlenebbek, mint akik Istent egy automatának nézik. Ezek ugyanis előbb utóbb ráeszmélnek balgaságukra és rendezik a kapcsolatukat Istennel. Mint ahogy a kisgyermek életében is vége egyszer a pelenkázási időszaknak. Nem így az Istent használni/kihasználni akaró emberek, mert ők mivel nem esnek rá a kősziklára, hogy összetöressenek, ezért az fogja majd egy napon szétmorzsolni őket. Valós megtérés nélkül álmaikból semmi nem tud megvalósulni. Ne takaródzunk tehát Istennel, a magunk hírnevét kovácsolva. Igen mély zsákutca ez. Ha a környezetedben úgy látod, lenne kiért közbenjárni, feltétlen tedd meg. Ma még tart a kegyelem napja, és a legnagyobb mélységből, álnokságból és bűnből is meg lehet térni! Az oázis nem érdemes feladni, pár palack múlandó italért.

Van még egy téma, amit röviden érdemes lenne megemlíteni, ilyen az egyházban való szolgálati címek jogtalan/illegális használata. Amikor valaki úgy építi ki a saját szolgálatát,

hogy azt megelőzően valamilyen szolgálati ajándék környezetében mutatkozik, illetve attól szolgálatot kap/vagy kér, és ezt úgy állítja be mások előtt, mint jogalapot a saját szolgálatának elindítására. Természetesen, még ha feltételezem is hogy a szándék jó, akkor sincs Isten vezetésében. Az így megragadott szolgálat nem legális, ha van is bármilyen pozitív eredménye. Az kizárólag Isten irgalma miatt és az adott személyhez kapcsolódó emberek hite miatt van. Az ilyen szolgálatokra a legjellemzőbb a zártság, a legális valós elhívással rendelkező szolgálati ajándékok kerülése, azok megszólása, vagy egyenesen szidása. Testi módon megragadott szolgálati titulusok nyilvános birtoklása, hatalom/befolyás kiépítés céljából.  Csak egy példa, hogy egészen világos legyek. Nekem az a szolgáló, aki nincs alárendelve Krisztus testében már egyértelmű gyümölcsöket hozó legális szolgálati ajándékoknak, valamilyen szinten nem velük együtt mozog a Szent Szellem vezetésében. Nem nyitott, a testvérbaráti kapcsolatra, és az abban való megmérettetésre.  Számomra az ilyen emberek igen nagy kérdést jelentenek a hitelességüket illetőleg. Még akkor is, ha mindenféle titulusi címkét aggatnak magukra. xy pásztor vagy xy apostol, evangélista, stb. Nos az ilyen emberek sokszor inkább kerékkötőinek bizonyulnak Isten munkájának, mintsem áldására. Lehet hogy pszichikai erővel pár embert valahogy /főkként Isten irgalma miatt, mert nézi az egyszerű hívő emberek hitét és szükségeit/ elterelget. De sorozatos botrányok, visszaélések és más visszás dolgok kísérik a tevékenységét. Melyek agyon vannak hallgatva és csak fájdalmat, és kárt okoztak sokaknak. Ez nincs Isten dicsőségére, és nem építi az egyházat. Nagyon nem mindegy, hogy kit fogadunk el fogadunk be, Istentől való áldásként az életünkbe. Nemcsak pásztorok, béresek is vannak, és bizony vannak farkasok is. A legbölcsebben akkor járunk el, ha a nyilvánosság előtt megmért, megalapozott és hitelesített szolgálatokat /ezek legtöbbször belűről kinőtt, Isten és emberek által megpróbált személyek/  részesítjük előnybe, ezeket támogatjuk. Az új szolgálatokra is nagy szükség van, nem kell bizalmatlannak lennünk, de körültekintőnek és Isten vezetésére figyelőnek igen!  Természetesen a hiteles szolgálatokat is rendszeresen érik és érhetik rágalmak és vádak, hiszen ismerjük, hogy sátán miképpen akarja fékezni Isten munkáját. A mi részünk, az hogy minden módon elősegítsük az Isten munkáját, támogassuk minden módon a valóban Isten által felkent és szolgálatba helyezett ajándékokat. Valamint szüntelen törekedjünk a hiteles kereszténység megélésére, és bemutatására. Isten nem kér a divat kereszténységből, és még inkább nem kér az érdek kereszténységből. Ahogyan a politikai és a mammon által vezérelt kereszténységből sem. 

Köszönöm a figyelmedet!

Áldott hétvégét kívánok Isten örömében.       

Kegyelem vagy szuper kegyelem?

Mint mindent, sajnos a kegyelmet is túl lehet hangsúlyozni.  

Mi nem a hitben hiszünk! A hitünk központja, lényege és valója a Názáreti Jézus Krisztus, aki kereszthalált halt a mi bűneinkért, és feltámadott a mi megigazulásunkért! Aki hit által átvette a megigazulását, arról elmondható, hogy Krisztusban van! Hiszen csak benne van lehetőség megigazulni, igazságot nyerni hit által. Ez az állapot, a maga személyes, és szubjektív valósága miatt, másoknak nem látható! Ezért ennek a csodálatos valóságnak két oldala van.„Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanem ha én bennem maradtok.” Mi Krisztusban, Ö pedig bennünk él! Ez már viszont mindenki által felismerhető és mérhető! A mi Krisztusban oldal, nem annyira látható és utánozható / én hívő vagyok, de a valóság egy képmutató élet/. A Krisztus bennünk oldal viszont látható és mérhető, itt a tények beszélnek, a még meglévő tökéletlenségek ellenére is.  / Pl. legyen hittel és Szent Szellemmel teljes, nem lenne logikus ezt kérni, ha nem lenne mérhető / Akiben Jézus Krisztus, lakozást vett, annak az élete, belülről fakadva megváltozik/átalakul és egyre inkább hasonlóan fog élni, mint Jézus! Hiszen azt mondja az írás: „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában, való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” Hitben élem, de nem halott hitben! Erről nemrég írtam pár gondolatot. Tehát bátran kijelenthetjük, hogy az, aki azt állítja, hogy Jézus Krisztusban van és megigazult hit által, az egyben azt is állítja, hogy nem csak ö van Jézus Krisztusban, hanem Krisztus is ö benne! Ez pedig mindenképpen előbb-utóbb szent életvitelben mutatkozik meg! Nem szabad lemondanunk, a gyakorlati szent életre való törekvésről, csupán azért, mert most divat lett a kegyelmet kiragadva, túlhangsúlyozva egyfajta szuper kegyelmet tanítani némelyeknek. A test megfeszítése ma sokaknál kigúnyolandó tanítás, hiszen mindent szabad nekik. A tisztaságra való felhívás, ma sokaknak törvénykezés. Csak sajnálni tudom azokat, akik így gondolkoznak, ez nem a felűről való bölcsesség, inkább testi és démoni.   

Köszönöm hogy itt jártál!   

Gondolataim az Isten embereiről.

Akiket Isten küld, azok Isten beszédét szólják, és azzal az erővel szolgálnak, amelyet Isten ad nekik! Nem pszichikai és nem démonikus erő ez! Ezt több dologban is egészen világosan fel lehet és fel kell ismernünk! Egy ilyen fontos dologban nem szabad azt gondolnunk hogy Isten bizonytalanságban akar tartani. 

"Ha valaki szól, mintegy Isten igéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad: hogy mindenben Isten dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen."

Az egyik ilyen mérő, pont a fenti igében van jelen. Akit Isten küldött az-az Isten beszédét szólja. Helyesen hasogatott, szeretettel és irgalommal átitatott, bölcsen közölt igéket oszt meg, amelyek felemelnek, és közelebb visznek Istenhez, ahhoz képest mint előtte voltál.  Ha pedig valaki szolgál azzal az erővel, kell tennie melyet a Szent Szellem Isten, nyilvánít meg a szolgálati és szellemi ajándékokon keresztül. Itt fontos megjegyeznem, hogy ezt a két területet az Isten beszédét és az Isten erejének megnyilvánulását soha nem szabad szétválasztani.  Ahol a bibliai igazságok ismerete és figyelmembe vétele nélkül találkozol természetfeletti erővel, az nem Istentől van, még akkor sem, ha nagyon hasonlít arra. Ha pedig nem látsz, nem találsz egyáltalán erőt /természetfeletti Istentől jövő munkát az életedben és a gyülekezetedben akkor valószínűleg csupán vallásos életet éldegélsz egy vallásos helyen.      

Az Isten beszédét szóló és még inkább az Ö erejében mozgó a Szent Szellem ajándékait, hit által bemutató Isten embereit, a leggyakrabban olyan vádakkal illetik, mint magát Jézus Krisztust is, annak idején, amikor itt a földön testben járt közöttünk! "A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével."  Csak megjegyzem ezek nem hitetlen emberek voltak. Azt mondták rá, hogy csodatevő tevékenységét sátáni /démonikus erővel végzi. Természetesen ez nem volt igaz, de az embereket „az engedetlenség fiait” sátán rendszeresen felhasználja, arra hogy az Isten munkájától a Szent Szellem erő megnyilvánulásaitól az embereket elidegenítse, káoszt, zűrzavart, összemosást és félelmet létrehozva. Meg se tudnám számolni mennyi ilyen témájú videót, és könyvet tanulmányoztam át az évek során. Kifejezetten azért, hogy megértsem melyek azok a biblia irányelvek, amelyeket alkalmaznunk kell, amikor is olyan eseményekkel, természetfeletti megnyilvánulásokkal találkozunk, amelyről az emberek ma már egyre többet, nem csak hallanak, és beszélnek.  Hanem saját maguk is közvetlen vagy közvetett átélői. Ma már olyan időben élünk, amikor a materialista világnézettől tömegével fordulnak el az emberek, mert a meg növekedett információáramlás miatt, az eddig beszűkült világlátásuk jelentősen kitágulva, sok dolog újra átgondolására ösztönzi őket.  Aminek külön örülök, hogy az egyházon belül is tapasztalni ezt, és ha nem is nagy léptekkel, de egyértelműen és folyamatosan apad azon hívők száma is, akik megtérésük ellenére a materialista gondolkozástól valamilyen okból nem szabadultak meg, pedig illett volna nekik. Pár hete kaptam egy videót a ahol képkockákra szedve elemezték hogy a videón szereplő csoda megtörtént e vagy csupán félrevezetés történt. Egy gondom van az ilyen videókkal, kizárólag logikai úton értelmezik a látottakat és nem szellemben. A Szent Szellem ajándékait teljesen mellőzve /azt nem ismerve/ Ez viszont félreértést a látottakba való önkényes gondolat beültetéseket eredményez. Sajnos rendszeresen találkozom olyan, magukat az Isten népének védelmezőiként bemutató megmondom emberekkel, akik azon túl, hogy álnevek és az ismeretlenség leple alatt tevékenykednek. Egyben így saját magukat elérhetetlenné és megmérhetetlenné teszik. Pedig jó volna tudni róluk egy-két alap információt. Mint mondjuk kinek, vannak alárendelve az egyházban, mert ugye, messziről jött ember azt mond, amit akar. Az egyházban bármelyik szárnyát is nézem, van egy hivatalosan elfogadott Isten által felkent és szolgálatba állított hierarchia. Az isten igéjével szolgáló azt tanító embernek ebben a testületben, ismertnek és elfogadottnak kell lennie, és ha olyan kaliberrel lép fel, ami megköveteli a szolgálatának az elismerését és az abba való beállítást, akkor azzal is illik rendelkeznie. Ez a bibliai mérték. Krisztus teste egységes az ajándékok belülről nőnek fejlődnek ki, sokak szeme láttára, pásztorlás /alárendeltség alatt, a Szent Szellem bizonyságtevése mellett. Az ejtőernyős önjelölt szolgálatokat nem nagyon lehet és szabad figyelembe venni. Ismeri az Úr az övéit, és az övéi pedig ismerik egymást és nyitott ellenőrizhető, és elszámoltatható életet élnek. Valamint a szolgálati ajándékoknak alárendelik magukat. Az igazi prófétai szellemben élő hívő, enged a Szent Szellem vezetésének mind a saját életében és még inkább a Krisztus testében elhívott, és kiküldött szolgálok vezetésének. Meg kell érteni az egyházban nincs helye remete kereszténységnek, és még inkább az ellenőrizhetetlen, önjelölt zugpróféták szolgálatának. Isten népe egy közösség, az igazi tagok, kapcsolatban és függésben vannak egymástól, és az egyik legfontosabb jellemzőjük, hogy alárendelik magukat a náluk magasabb tekintélynek, főségi elv alapján, akár értik akár nem a felettük lévő szellemi tekintély lépéseit és határozatait. 

/A kereszténységet hit által éljük meg, nem logikai értés alapján, az sokszor csak később alakul ki./  A másik problémám az olyan emberekkel, akik még ennek az alapnak sem tudnak megfelelni, hogy tudva tudatlanul, de rendkívül nagy károkat okoznak az isten népéhez tartozó fiatalabb és éretlenebb keresztényeknek. Valamint az a tapasztalatom, hogy sok, valami miatt megkeseredett és frusztrálttá vált akár még idősebb keresztényeket is valahogy vonzzák az ilyen önjelölt szolgálatok. Persze ezek nem véletlenek, véleményem szerint ezek olyan csapdáknak bizonyulnak a későbbiekben, melyeket az összekuszáló, a hitető készített az áldozatainak.

Visszakanyarodva feltétlen szeretném még megemlíteni, hogy a legyél nagyon körültekintő amikor olyan könyvekkel és videókkal találkozol, amelyek a Szent Szellem munkáját mossák össze okkult praktikákkal. Vagy olyan anyagokkal melyek Isten által tízezrek felé használt szolgálatokat gúnyolnak és pellengéreznek ki. Mert ha felelőtlen vagy, könnyebben el tud érni a hazugság mérge. Az ilyen témák átbeszélésekor azt is el szoktam mondani, hogy Jézus megmondta nekünk, hogy leginkább ne a fát, hanem a gyümölcseit nézzük, ha helyes eredményre akarunk jutni. A fa a szem előtt való dolgokat jelképezi, ami felületes információt ad csupán számunkra. A gyümölcsök, viszont lehet hogy egy darabig láthatatlanok a szem számára /de nem a szívnek/ és a láthatatlanból kilépő gyümölcs már sokkal, megbízhatóbb információval fog szolgálni a helyes értékítélethez.

Régebbi írásom a témában: Itt olvasható

Köszönöm a figyelmeteket. Istentől megáldott hetet kívánok!                                        

Gondolataim a bűn valóságát érintve!

A keresztények egy része nem nagyon szeret a bűnről beszélni. Nálam, ez sem tabu! Két dolog miatt sem az. Az első é legfontosabb, hogy Istennek legyen örök hála. Van megoldás rá! 

A második, az hogy beszélni kell róla, mert mindenkit érint! A biblia azt mondja mindenki vétkezett: „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.”

De szeretnék most egy nagyon fontos dolgot mondani, az hogy a bűn megvan bennünk, a bukott természetünkbe beépülve, az nem azt jelenti, hogy a megtérésünk/újjászületésünk után még abban, azaz bűnben kéne élnünk. Az igazság az, hogy nincs mivel mentenünk a bűneinket, mert az édenben is el lehet esni /bűnt elkövetni/ és a legrosszabb helyen, ahol a sátán zsinagógája van, ott is meg lehet állni, azaz megtartani az Isten igéjét.

Nekünk is az kell, legyen az ideális állapot, amiről Pál is beszámolt a maga életére nézve. „Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; aki ugyanis engem megítél, az Úr az.” Tehát Pál, amikor magába nézett, azt tudta megállapítani, hogy nem él bűnben, nincs megvallatlan, bűn az életében. Nem vádolja a szíve! Ezért bizodalma van!  Világosságban /egyenesen jár, és tudjuk hogy Jézus vére, annak megtisztító ereje, pontosan a világosságban tud hatékony lenni és eredményt, megtisztítást elérni. „Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.”

Ha jól belegondolsz az itt említett közösség egy vagy több kereszténnyel való, élő aktív közösséget feltételez. Ha ez megvan, akkor mivel segítséget kérünk, bűnvallást teszünk, világosságra hozzuk a dolgainkat, természetesen nem akárkinek és bölcsen Istenre, vezetésére figyelve. Akkor Jézus vére a mi érdekünkben is hatékonnyá válik, mert betöltöttük a feltételt, megvallottuk, elismertük, megbántuk a bűneinket, Isten előtt, és ha szükséges volt a bűn súlya miatt, akkor egy bűnvallást segítő személy segítségét is kértük és így töltöttük be a világosság feltételét! Sok hívő, ezen a ponton rontja el a dolgokat, mert nem vallja meg, nem hozza világosságra a bűneit, pedig annak súlya miatt ezt kéne tennie. Van, amikor nem elég csak otthon Isten előtt megvallani és megbánni. Sok esetben segítségre is szükség lehet.

A lényeg hogy bármibe is kerüljön, bármilyen erőteljes és elhúzódó is legyen a szabadságunkért való harcunk, a gyakorlati szentség megélésének érdekében. Meg kell tennünk, meg kell harcolnunk a saját „óriásainkkal”.

Jézus velünk van ebben a harcban, ezt nem szabad elfelejtenünk. Ö szabadságra hívott el bennünket. „Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.” Elismerem, hogy rendkívül erős a bűn és a halál törvénye, vannak saját tapasztalataim, de Jézus vére, engesztelő áldozata, a megváltásunk ténye, még sokkal inkább, erősebb!

„Mindezek pedig megfeddetvén, a világosság által napvilágra jönnek; mert minden, ami napvilágra jő, világosság. Annak okáért mondja: Serkenj föl, aki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyog tenéked a Krisztus. Meglássátok annak okáért, hogy mi módon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek: Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok. Annak okáért ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akarata. És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van; hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel,

Reményteli áldott hétvégét, köszönöm hogy itt jártál!

Gondolatom a kijelentés és a szentség kapcsolatáról.

Nem szeretjük, ha belevilágítanak a szemünkbe, ez kellemetlen és rendkívül kizökkentő tud lenni, bármikor is éri az embert. Talán épp ezért nincs kizárva, hogy Isten bölcsessége az, hogy az igazság fényével folyamatosan világosít meg minket, mintegy hozzászoktatva ahhoz. 

De van, az igazság leleplezésének/felismertetésének egy mindent félretoló formája is, ez pedig az közvetlen és hirtelen kijelentés ami mégis mentes a fenti negatív hatástól. A kijelentés adása, a dolgok összefüggésének, vagy egy-egy konkrét helyzetre vonatkozó megoldásnak a megértése, mélyebb és összetettebb összekapcsolása és egy komplexebb felismerése, legtöbbször hirtelen és nem várt módon érkezik. A kiváltó ok, a kijelentés érkezésének pillanata a legjobb felkészültség mellett is, nem meghatározható. Ennek megtörténtét, Isten koordinálja. Az ember befolyásolhatja, hogy életében, minél nagyobb teret biztosítson a várt Isteni útmutatásnak, az igazság felismerésének és megértésének. De ez mellett is elmondható, hogy a kijelentés átvételének módja, eszköze, és történésének ideje, teljes mértékben Isten kegyelmétől és a Szent Szellem munkájától függ.

Természetesen ez a tény nem szabad, hogy feljogosítson minket a passzivitásra, mondván: „Isten majd kijelenti, ha jónak látja, ezért várakozom”. A passzivitás igen távol van a hittől! Az igében elrejtett titkok kikutatása pedig a mi feladatunk. A hit cselekszik, mégpedig a jelenben. Ezért a kijelentés számára való út, készítésével van elfoglalva. Itt most nem első sorban a rendszeres imaéletre, az ige olvasására, és a jó cselekedetekre, irányuló törekvésre gondolok. Ezek rendkívül fontosak, de ezeket is megelőzi a kijelentésre váró ember életében a szentség! Az Isten által, a maga számára való elkülönítettség/elválasztottság. Ez nem feltétlen jelent bűn nélküli állapotot minden esetben, mint azt sokan helytelenül gondolják. A kegyelmet nyert latornak nem volt ideje levetkőzni az ó emberét, sürgősen, még aznap Jézussal kellett utazni a mennyei helyekre. Mégis egész biztosak lehetünk abban, hogy amikor Jézust elfogadta, mint igaz és bűn nélküli Istenembert, hiszen Úrnak szólította, és azt kérte emlékezzen meg, járjon közben érte. Jézus minden kétséget kizáróan arról biztosította, hogy még aznap vele lesz, az Isten országában.

Ez pedig azért volt lehetséges, mert a kereszten segítségül hívta Jézust! Megigazult, bűnbocsánatot nyert és egyben félre is tétetett, elkülönítettet a világtól, Isten számára.

De kanyarodjunk vissza és ismerjük fel, hogy nekünk magunknak is Isten számára félretett állapotba kell kerülnünk, azaz Isten által megszentelté! E hatalmas csoda után viszont, mindjárt szemben találjuk magunkat egy hatalmas kötelességgel is. A megszentelődés emberi oldalának felelősségével! Szóval az van, hogy a hívő ember feladata is lett az, hogy az életében az Isten kijelentése számára leszállópályát/belépési kaput hozzon létre és tartson üzemben a saját érdekében. Ennek az érkezési kapunak a szívünkben/szellemünkben elkészítendő leszállópályának pedig az építő anyaga, nem más, mint az Isten beszédének való engedelmesség! Azaz a gyakorlati szent életvitel. Az Isten akaratának a Szent Szellem vezetésének való engedelmesség, ami felépíti az életedben a szentséget, a szent életvitel pedig helyet biztosít a kijelentés számára. Ha már itt tartunk, a szentség nem egy ködös megfoghatatlan vallásos fogalom, hanem egy mindenkor mérhető Isten beszédének keretei és korlátai között megmutatkozó, elkülönített, Isten irgalmára, kegyelmére valamint erejére támaszkodó hitbéli életvitel. 

Isten elhívásával megszentel, és ezek után azt mondja nekünk legyünk szentek! Éljünk szent életvitelt, bármi is az ára, bármi is akar ebben megakadályozni. Legyen akármilyen nehézség, harc és sötétség, amivel szembe kell néznünk, Isten mégis elvárja, hogy szentek legyünk. Mindegy hogy min mentél keresztül, hogy hívő életed ez idáig eltelt idejében, hányszor voltál padlón, hányszor estél el a legpiszkosabb bűnökben, hányszor aláztak meg igazságtalanul, mindez nem számít már. Ezekből remélhetőleg megtértél már, illetve sikerült meggyógyulnod. Isten tisztában van mindezekkel, átérzi fájdalmainkat és harcainkat, de Ö nem erre néz! Ö megmondta, hogy valóságosan szeret! A neveden hívott el, és fogantatásod óta ismer! Veled van és el nem hagy téged! Arról is biztosított minket, hogy mindent megadott számunkra, ami az élethez és a kegyességhez szükségeltetik. Nem kell félnünk, mert megváltottak vagyunk, és a mi Istenünknek van hatalma megtartani minket! Azt gondolom, hogy ezek a csodálatos igazságok, mindenképpen arra kell, hogy ösztönözzenek bennünket, hogy ha kijelentést, vezetést, és az Istentől való erőt, szeretnénk látni az életünkben, akkor nem spórolhatjuk meg az engedelmességet, a gyakorlati szentséget. Annál is inkább, mert az engedelmességből fakadó szentség, Isten barátjává tesz minket.

Ö pedig a barátjának, mint az látjuk Ábrahám esetében, bőségesen ad kijelentést és vezetést, és megjelenti a bekövetkezendőket.

Köszönöm a figyelmeteket. Áldott hétvégét kívánok!

A hitetlen "hívő" esete.

Ne légy hitetlen, és ez miatt engedetlen!

„Hallottam Izrael fiainak zúgolódásait,/ma a hívőkét is, ugyan úgy /akik zúgolódnak ellenem! Mondd meg nékik: Élek én, azt mondja az Úr, hogy épen úgy cselekszem veletek, amiképpen szóltatok az én füleim hallására!”

„Se pedig ne zúgolódjatok, miképpen ő közülük zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által. Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett,”

Isten azt akarta hogy Ábrahám gyermekei békességben éljenek a nekik megígért földön. Ehelyett ők a pusztában éltek és haltak meg, mert nem akartak megbízni Istenben, nem támaszkodtak teljes szívükből Őhozzá! Szeretném elmondani Isten nem változott meg. Ma is egyértelműen azt akarja hogy gyermekei azokban az ígéretekben és áldásokban éljenek amelyeket elérhetővé tett a Jézus Krisztus által mindannyiunk számára! Olyan ígéretek és áldások ezek, amelyek az Ige szerint hit és békességes tűrés által átvehetőek /megnyerhetőek és élvezhetőek már itt a földi életünkben! Csodák, szabadulások, gyógyulások, áttörések, a jövendő világ erőinek megtapasztalása, ahogy a zsidó levélben olvassuk.

De van ennek egy feltétele, ez pedig nem más, mint a hit! Isten világosan értésünkre adta hogy lehetetlen neki hit nélkül tetszenünk! Ha elé állunk mielőtt kérünk tőle bármit is, azt kérdezi: "Hiszed é ezt?" Azaz ha eredmény akarsz látni akkor hinned kell! Mégpedig helyesen hinned. Ilyenkor annyiszor hallottam, de hát én hiszek Jézusban, elfogadom az Isten beszédét hogy igaz.  Igen de itt most nem erről van szó mert ezt az ige szerint a démonok is megteszik.

 „Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.”

Azaz ha te hiszel ugyan, de nincsenek a hitednek élő isten akaratában lévő cselekedetei, akkor az a hit halott hit. Félő hogy nem különb annál amit a démonok is feltudnak mutatni. Ha te ugyan, ahogy állítod hiszel, de közben a cselekedeteid nem állnak másból, mint zúgolódás, kesergés, panaszkodás, hitetlen beszéd, okoskodás, negatív megvallás, önátok, az életedben megvallatlan bűn van és a helyzeted megmagyarázása, akkor azt tapasztalod hogy nincs eredmény! Nincs áldás nincs áttörés, nincs csoda és ez félelmet, és rettegést okoz, és kiégést is!Hiszen szükséges hogy egy hívőnek a hite, Isten beszédén annak való engedelmességen és Isten erején nyugodjék. De hogyan is lehetne eredmény, hisz hasonló szinten vagy mint a fentebb említett negatív szellemi lények. Annyi különbséggel hogy nekik nincs és nem is lehet megbékült állapotuk istennel, az ilyen hívőnek viszont, ha könyörög Isten kegyelméért, üdvössége hitem szerint megragadható, és ez csodálatos. Mert hiszen a hit célja a szellem üdvössége. De Isten nem csak a jövőre nézve tartogat csodálatos áldásokat és ajándékokat számunkra, hanem minden szükséget betöltő ígéretei és csodái már itt a földi életünkben megtapasztalhatóak az írások szerint.  Tehát meg kell értenünk ha bizalmatlanul, a láthatókra nézve, keseregve és zúgolódva járulsz Isten elé, akkor gyakorlatilag hitetlenül kerested meg öt.

Márpedig így valószínű hogy nem tud cselekedni az érdekedben. Ugyanez igaz akkor is ha megvallatlan bűnnel, vagy meg nem bocsátással a szívedben állsz elé. Ezek számára nem a hitedről hanem a hitetlenségedről tesznek bizonyságot. Látod, hogy mennyire fontos hogy helyesen higgy Isten beszédében. De persze azt is elmondom, hogy ha helyesen hiszel, akkor sem várható minden esetben azonnal az imameghallgatásod, de nincs is ezzel semmi baj. Hit és békességes tűrés által nyerjük meg az ígéreteket!Isten a te gondviselő mennyei Atyád, nagyon jól tudja, hogy mit mikor és hogyan cselekedjen az életedben.

„És monda nékem az Úr: Jól láttál, mert gondom van az én igémre, hogy beteljesítsem azt.” 

Bizonyára neked is feltűnt hány és hány keresztény él úgy, ami nem Isten dicsőségére van.  Mielőtt felhorkannál, nem a hívőket ért kihívások és problémákról beszélek. Hiszen tudjuk: „Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.”   Tehát nem erre gondoltam, hanem arra, amikor hihetne, bízhatna Istenben, rá támaszkodhatna, kereshetné böjtöléssel, és virrasztással, hangos kiáltásokkal, a hit harcát harcolva, ellenállva az ördögnek, ahogy az írva van ahogy azt kéri Isten a hívőktől! De ez helyett a láthatókra néz, pedig tudjuk hogy az igaz ember hitben jár és nem látásban! Zúgolódik, kő kemény hitetlen megvallások hagyják el a száját, panaszkodik, és rendre megmagyarázza a balgatag hitetlenségét, hogy ö tulajdonképpen miért viselkedik úgy ahogy.

Tudom nagyon jól miről írok most nektek, magam ugyanúgy elkövettem ezt a végzetes hibát mint gyerekbetegséget! De van egy jó hírem! Ma még tart a kegyelem napja! Ma még a hitetlenségből, a keserűségből, a zúgolódásból, és mindenből, amin nincs Isten tetszésére, meg lehet térni!

Döntsd el mit szeretnél a jövőben tenni. Igazi gyakorlati hívőként, Isten beszédének végre, megalkuvás nélkül engedelmeskedve élni, vagy zúgolódó, szeretetlen, meg nem bocsátó, és száraz kiégett terméketlen, gyümölcstelen életet élve.

Ne felejtsd az írás azt mondja: „Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.”

Csak az engedetlenek! Csak az engedetlenek lakoznak a gyümölcstelen, száraz, forró, és könyörtelen sivatagban. Minden más hívő ha meg is tapasztal átmeneti nehézségeket, támadásokat, gyötréseket, bizton tudhatja és örömmel kiálthatja!  A beteg is azt mondja Hős vagyok! Az Úr velem kicsoda ellenem! 

Köszönöm a figyelmedet, Isten gazdag áldása vegyen körül!

    

              

Prófécia a közeli múltból. /1987/

  

A kijelentés ideje 1987.

kapta: Lance Lambert 

Zsidó-keresztény Bibliakutató/próféta

Az üzenetet a Kármel hegyén mondta el.

Ott ahol Illés próféta Isten akaratából a bálványimádást megítélte, és a baál 450 prófétáját megszégyenítette! Ahol Isten egyértelművé tette az Ö hatalma által, tűzet küldvén az égből, hogy nincs más Isten rajta kívül!

  

A prófécia:

Ne féljetek!

„Nem telik el sok idő, amikor eljön a világra egy olyan időszak, amilyen eddig nem volt, egy olyan zűrzavarnak és fölfordulásnak a korszaka Ne féljetek, mert én az Úr vagyok, aki megrázok minden dolgokat. Én kezdtem ezt a megrázást az első világháborúval és nagymértékben megnöveltem ezt a második világháború alatt. 1973 óta adtam neki még egy nagyobb lökést.  Az utolsó szakaszban az a tervem, hogy befejezzem ezt a megrázkódtatási korszakot, magának a világmindenségnek a megrázásával! Jelekkel a napban, a holdban és a csillagokban. De mielőtt még elérjük ezt, én megítélem a nemzeteket és ennek az ideje közel, van. Nem csak háborúk által, polgárháborúk által, anarchia, és terrorizmus által, pénzügyi összeomlások által, fogom megítélni a nemzeteket, hanem természeti csapások által is, földrengések hiányok és éhínségek által is. Régi és új járványos betegségek által. Megítélem őket azzal hogy átadom őket a saját útjaiknak. A törvénytelenségnek a szeretetlen önzésnek az öncsalásnak, és annak hogy higgyenek a hazugságban, higgyenek a hazug vallásoknak, hamis vallásnak, és a tőlem elszakadt egyháznak, a kereszténységnek amely én nélkülem él a világban. Ne féljetek, amikor ezek a dolgok el kezdenek megtörténni, mert én megnyilvánítom ezeket, a dolgokat nektek, mielőtt még elkezdődnek, azért hogy ti felkészülhessetek, és a bajnak és a gonosznak a napján szilárdan megállhassatok, és győzhessetek! 

  

Mert az - az én célom hogy ti legyetek a bátorításnak, a megerősítésnek az eszközei, sokak számára akik szeretnek engem, de akik gyengék. Azt kívánom, hogy ti általatok sokan megerősödjenek én bennem, és sokaságai más embereknek megtalálhassák az én üdvösségemet tiáltalatok. És halljátok, meg ezt ne féljetek a Kreml erejétől!  /nagy nevetés/

Ne féljetek az iszlám forradalom erejétől! Mert én azt tervezem, hogy mindkettőjüket Izrael által töröm össze, arroganciájukat és láncra fűzöm őket, mivelhogy káromolták az én nevemet Azon a napon meg bosszulom minden mártírnak a vérét, és azoknak az ártatlanoknak a vérét, amelyet ők lemészároltak. Én valóságosan megcselekszem ezt a dolgot, tehát bizonnyal megteszem ezt a dolgot, mivel hogy azt gondolták, hogy nincs senki, aki ítéletet mondjon fölöttük. De én láttam az ö útjaikat, és hallottam az elnyomottaknak és üldözötteknek a kiáltását, és megtöröm az ö hatalmukat, és véget vetek neki. Legyetek azért készen, mert amikor mindez megtörténik, akkor lesz nektek az utolsó nagy lehetőségetek, arra hogy prédikáljátok szabadon az evangéliumot, minden nemzet számára. 

De mindezen zűrzavar és megrázkódtatás közepette és mindezek középpontjában ott áll az én egyházam, a mennyei helyeken egybe van kapcsolva én velem egy szellemben, és én az én egyházamat királyi székre szántam, ti vagytok az én szeretteim, akiket megváltottam, fölkentem, ti az enyéim vagytok. Én fölruházlak benneteket hatalommal és ti föl fogtok kelni és nagy dolgokat fogtok cselekedni az én nevemben, még a  sötétség és gonoszság közepette is. Mert én megnyilvánítom az én erőmet, az én kegyelmemet, az én dicsőségemet rajtatok keresztül. Ne tartsátok vissza, és ne kérdőjelezzétek meg, az én útjaimat veletek, mert minden én veletek való munkáimban mindig azt a célt tartom szem előtt, hogy az én menyasszonyom részei legyetek és velem együtt uralkodjatok. Ne fejtsétek el hogy ehhez egy különös fegyelemre és képzésre van szükség, ezért adjátok át magatokat nekem, hogy én cselekedhessem bennetek a munkát a fönnmaradó időben. 

Mert én úgy tervezem, hogy ez alatt a megrázkódtatás alatt is a menyasszony készítse magát. És a földön a nemzetek közepette, amelyek konfliktusokkal és nyugtalanságokkal vannak tele, oda helyeztem az én Izraelemet, igen én így mondom az én Izraelemet, bár ők engedetlenségekben, vétkekben járnak és az ö szívük makacsságában és hitetlenség által elszakadtak tőlem. Mégis emlékezettek arra, hogy én tettem őket az evangélium ellenségeivé tiérettetek, én az Úr magam vakítottam és keményítettem meg őket hogy az üdvösség jöhessen teljességgel a pogányokra. Mégis ők az enyémek, és szeretettek és én gyengéd és kifogyhatatlan szeretettel szeretem őket! Ők az én csontomból és húsomból valók és én szeretem őket! Vajon föladjam é őket, azért amit ők cselekedtek velem, mondja az Úr. Mégis átadtam őket a bánatnak, szívszaggatásnak és az állandó szenvedésnek, de soha nem mondtam le róluk! Minden szenvedésükben én is szenvedtem, bár nem szabadítottam meg őket és nem mentettem meg őket a haláltól. Mégis ott voltam jelen én Izrael királya, jelen voltam bár észrevétlenül és nem vettek figyelembe minden szenvedésükben. Nem volt olyan gázkamra olyan tömegmészárlás, amiben nem lettem volna jelen. De most bizonnyal eljött az idő amikor befogadom őket!  És megnyilvánítom magamat nekik és nagy ámulattal fognak ők felismerni engem. Ezek alatt az ítéletek alatt tömegek és tömegek fognak megtérni a nemzetekből. Alig fogjátok tudni hogy - hogy gyűjtsétek be az aratni valót! De az én Szellemem föl fog ruházni benneteket, erre a feladatra. Izraelhez pedig én odafordulok azon a napon és felolvasztom a szívüknek a keménységét. Én fogom az ő vakságukat világos látássá változtatni. Lerántom a leplet az ő szívükről. És akkor ők megtérnek egy szívből kitörő örömmel, és ez lesz a kútfeje egy új feltámadott életnek a megváltottak teljes serege számára!

Ne féljetek ezektől, a napoktól! Mert én terveztem, azt hogy velem együtt megálljatok, és szolgáljatok engemet ezekben, a napokban. Ne féljetek, mert én szeretlek benneteket, megvédlek, és mindennel ellátlak benneteket. Én az Úr felkenlek benneteket új kenettel, és fogjátok cselekedni az én cselekedeteimet és betöltitek az én tanácsomat. Előttem fogtok állni az egész föld ura előtt, és szolgálni fogtok engem értelemmel, erővel és hatalommal, és velem együtt fogtok uralkodni ezekben, a napokban. Legfőképpen a közbenjárásra hívlak benneteket. „

 ...

Maga a prófécia idáig szól, legalább is Lamberté. /mert több is van, más prófétáktól csak más területre vonatkozóak/  A kazettán halható  részletesebb kifejtését, itt nincs lehetőségem leírni.

De a fenti prófécia egyértelmű szerintem és igen nagy istenfélelmet keltő annak fényében, hogy minimum 28 éve hangzott el, de lehet még pár évvel előbb.

Karmel

Markáns formakincsű hegylánc Izrael északnyugati részén. Kb. 45 km hosszú gerince 548 méteren éri el legnagyobb magasságát. Héberül: har ha-Karmel, azaz "a Karmel hegye". Nevének jelentése: termékeny, gyümölcsöskert, ültetvény, amely mezőgazdasági jelentőségére utal.

Nagyon fontos hogy összességében lásd a próféciát, ne ragadj ki belőle szavakat, mondatokat, mert akkor tévesen értelmezheted, és olyat is bele láthatsz, ami nincs benne. A próféciák olyanok, mint a világító tornyok, megbízhatóak és stabilak, de a szemünk és a tornyok között mindig számolni kell az időjárási tényezőkkel is.  

Ha esetleg kérdésed van, írj bátran.

Köszönöm a figyelmedet!

      

Pünkösdi gondolataim.

Mi, akik kegyelmet kaptunk és a Szent Szellem munkája által, befogadtuk Jézus Krisztust az életünkbe/a szívünkbe. Egyben kiváltságba kaptuk azt a lehetőséget is, hogy pünkösd idején megemlékezzünk, és tiszta szívvel méltassuk a Szent Szellemet, aki mindig és mindenhol felemeli és dicsőíti a mi urunkat és megváltónkat, Jézus Krisztust. Természetesen, amikor a Szentháromságban kijelentett Istent imádjuk, magasztaljuk egyben mindhárom Isteni személy előtt, kifejezzük a hódolatunkat! Mégis helye van a hívő ember életében annak is, hogy egy-egy Isteni személy, értünk tett/végzett munkáját is, időnként részletekbe menően és személy szerint is méltassunk, arról megemlékezzünk.

Ezért a teljesség igénye nélkül, felsorolok pár olyan tényt, melyet a Szent Lélek/Szellem

tett, illetve tesz az életünkben. Ami még inkább emeli a pünkösdi hálaadásainkat és Istendicséretünket.

Az Isten megismerése a megtérésünk/hitre jutásuk a Szent Szelem fáradhatatlan munkája is volt, hiszen az Atya Ö általa vont és vezetett el Jézus, Krisztusként való felismeréséig.

Aztán a hívő életünk hajnalától kezdve Ö az aki elvezet bennünket minden igazságra, a Szent Szellem az aki segít értelmeznünk, befogadnunk és megemésztenünk az ige, az élet kenyerét!

Ismét csak Ö az aki felruházza a tanítványokat mennyei erővel, hogy hitelesen képviseljük az Úr Jézust itt a földi szolgálatunk idejében.

Ö az aki kimondhatatlan fohászok által van segítségünkre a kritikus időszakokban.

Ö az aki egyéni életünket és szolgálatunkat megáldja ajándékaival és munkálja bennünk a Szellem gyümölcseit, hogy áldásban részesüljünk és áldást osszunk meg a környezetünkben.

Ö az aki elpecsételt bennünket az örök váltság napjára, aki szüntelen kész vigasztalni és pártfogolni az életünk minden idejében és minden élethelyzetében.

Valamint Ö az aki megeleveníti a mi halandó tagjainkat/testünket aki az elragadtatásunkkor, vagy feltámadásunkkor Isteni munkájával szintén mellettünk fog állni.

Hála és áldás az Atyának Jézus nevében, azért hogy megengedte, és lehetővé teszi, mindannyink számára hogy Isten akarata szerint újra és újra betöltekezzünk/vegyünk Szent Szellemet, mégpedig mérték nélkül, hiszen Ö kész jelenlétét így megosztani velünk!

Minden kedves olvasómnak/bloglátogatónak sok sok áldást kívánok Pünkösd alkalmából!  

A törvény és a hit kapcsolata. Egyensúlykeresés az ige alapján.

Igen fontos kérdést kaptam megosztom veletek.

Lenne egy kérdésem hozzád, sokat olvasgatok mostanában az Isten törvényével kapcsolatosan, és egy helyen azt írták, hogy ha hívő vagyok, akkor a törvényhez nincs közöm. Neked mi a véleményed?

Köszönöm a kérdésedet, úgy látom, elérkeztél a kereszténység egyik igen fontos témaköréhez. A törvény és a kegyelem kérdésköréhez, ezen belül pedig a gyakorlati mindennapos hitből megélt cselekedetekhez.  Valóban sokan ezen igazságokat is túl tudják hangsúlyozni egyiket a másik rovására. Pedig ez, meglátásom szerint nem Isten akarata.

A legfontosabb talán azt megérteni, hogy az ember nem tud megigazulni, Istennel megbékült elfogadott állapotba kerülni a törvény által. Hiszen a törvény nem ezért adatott! Megértettük az igéből, hogy a törvény cselekedeteiből senki, egy ember sem tud megigazulni, mert az csak hit által lehetséges. Ezen a ponton sokan hajlamosak a törvényt teljesen félre tolni és azt gondolni, hogy kész, nekünk többé semmi közünk hozzá, a hitéletünk hátralevő részében. Pedig ez nagyon nem így van! A törvény elsősorban az istent kereső ember számára, Jézus Krisztusra /személyére/megváltói munkájára/ mutató vezérlőmester/mutatópálca. Amikor ezt a feladatát betöltötte, és az ember megtér Jézus Krisztushoz! Az Igazság és az élet egyedüli forrásához, és benne megigazul hit által. A törvény e feladatát betöltve, hitem szerint beintegrálódik a királyi törvénybe, a szabadság törvényébe, de ott továbbra is érvényben marad, és keretet biztosít, és utat mutat a gyakorlati hívő élethez, mint láttuk nem a megigazulás szempontjából nézve, hanem erkölcsi, etikai és más szellemi szempontból, amit szintén csak hitből hit által tudunk megvalósítani az életünkben, a Szent Szellem gyakorlati segítségére támaszkodva.   

Ezért mondja az isten beszéde a hívőknek feltéve a kérdést: A törvényt tehát hiábavalóvá / számunkra feleslegessé tesszük/ hit által? Távol legyen! Hangzik a válasz! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.

A törvény vége Krisztus minden hívő igazságára! De csak a megigazulás kérdésében vége! Azaz elvégezte a munkáját, odavezetett Krisztushoz azáltal hogy felismertette velem, hogy mennyire bűnös, elveszett, és menthetetlen vagyok Jézus nélkül!  Kegyelemre szoruló vagyok, mint mindenki más is ezen a bolygón. De a törvény munkája nem merül ki ebben az egy kérdésben. Noha egyértelműen ez a fő feladata.  Hanem a Szeretet törvényében a szabadság királyi törvényében ismét viszont látjuk a hívő életünkben mintegy a hit általi cselekedeteinknek egy formát, egy keretet biztosítva. Voltaképp, a már megigazult hívőt visszairányítja a törvényhez, de nem a törvény alá! NEM  a TÖRVÉNY ALÁ, hanem a törvényhez ami szent igaz és jó! Tudom nem egyszerű ezt elsőre átlátni, de az igéből ezt a folyamatot lehet látni.  

Ismét fontosak lesznek az isten akarata szerinti cselekedetek a törvény keretein kívül és belül, például, ne kívánd felebarátod … de bármelyik parancsolatra igaz ez, ami nem kifejezetten Izrael népét érinti. /mert az ige különbséget tesz jelenleg Izrael és a gyülekezet között/   Gondoljunk csak a hegyi beszéd felfoghatatlanul magas mércéjére, már az első mondatában leszögezi hogy a lelki szegények azok akik, semmit nem tudnak felmutatni istennek, tehát nincsenek ön-igazult cselekedeteik, azok boldogok mert övék a mennyek országa. /hit által /hitből élnek, de nincsenek törvény nélkül! Ahogy Jézus sem volt soha és a korai egyház sem./ Azaz Jézus elfogadva hit által megigazulva beléphetnek a mennybe, isten kegyelméből. De tovább menve, ha jól megfigyeljük a további igeverseket is, azt tapasztaljuk, hogy olyan elvárásokat /cselekedetek meglétét várja el a hívő embertől Jézus, mint irgalmasság, háborúságtűrő, békességre törekvő, az igazság szomjúhozása, és mindenféle csodálatos kijelentés között, mint ti vagytok a világ világossága, sók vagytok, stb egyszer csak azt mondja Jézus : „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.” Paff! 

Aztán megemlít, mint az öt követőktől elvárásként pár dolgot: „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre.

Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: aki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: aki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.” 

Aztán azt kéri legyünk az ellenségünk jóakarója, ne tekintsünk gonosz kívánsággal az embertársunkra, ne váljunk el csak ha a paráznaság bűne megvalósult, teljességgel ne esküdözzünk, ne álljunk ellent a gonosznak, szeressük az ellenségünket. Azt gondolom ezek a dolgok igen magasra, teszik a lécet. Azt látom, hogy az Úr által betöltött törvény meg lett erősítve, és egy másik munkájaként most folyamatosan arra figyelmeztet bennünket, hogy ne vegyük le a szemünket Jézusról, mert a fenti elvárásoknak és minden más a bibliában felénk támasztott elvárásnak csak és kizárólag hit által a törvény és a parancsolatok szent igaz és jó medrében  és Isten Szellemének erejére támaszkodva tudunk valamiképp megfelelni. Természetesen mi hívők hit által/ hitből élünk. Jézus, aki betöltötte a törvényt, mégpedig tökéletesen, bennünk él és végső soron bennünk és belőlünk kiáradva tölti be a törvényt ma is, az Isten dicsőségére. Azt gondolom a törvény/ a parancsolatok ismerete rendkívül fontos, noha igaz, az hogy nem a törvény cselekedetei juttatnak be az istennel való közösségbe, mégis ha már bejutottunk Jézus azt mondja, hogyha öt szeretjük, akkor az egyik ismertető jelünk az, hogy az ö parancsolatait/ beszédeit megtartjuk, megcselekedjük.

Sok hívő van, aki a hitből való megigazulást túlhangsúlyozva az mellett is kereszténynek mondja és tartja magát, hogy az életében megtűr, és tolerál olyan dolgokat, amiket az írás bűnnek mond, és kifejezetten tilt a keresztények számára. Nos ezek az emberek félre rakták a törvényt, a parancsolatokat és maguknak élnek, annak korlátai nem védik és őrzik őket, így sajnos cselekedetek hiányában, ami által teljessé lesz a hit, félő hogy célt tévesztve, a földi életükre nézve nem fogják tudni betölteni Isten akaratát, és életük nyitva lesz a sátán számára, hogy ott hazudni, lopni, rabolni és ölni tudjon benne. Az hogy az ilyen ember az üdvösségét is elveszti-e, arra azt gondolom ember nem tudja megadni a választ. A másik ember üdvösségével kapcsolatosan Isten nem engedte ki a kezéből a döntési jogot. Ő igazságos, és mindenkitől azt fogja elvárni, ami az adott embernek megadott világosságban elvárható.  hiszen mit mond az írás:

„Épen így ti is, kívülről igazaknak látszotok ugyan az emberek előtt, de belől rakva vagytok képmutatással és törvénytelenséggel.” Mivel van tele az életük? Törvénytelenséggel, ebből fakadóan pedig képmutatóak. Kirívó példa a meleg egyház, 

„Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.”

E versből az következik, hogy aki életében a törvény, mint korlát jelen van, és hit által annak keretei között marad az nem fog bűnt cselekedni! Ilyen volt Jézus Krisztus!  

A megtérés egy ma még nyitott út mindenki számára, lehet segítséget kérni, meg lehet békülni Istennel, de a törvénytelenség útját választó emberek, nincs kizárva, hogy nagyot fognak csalódni!

A harcot nem lehet kikerülni, arra hivatkozva, hogy megigazultam már és a menybe kerülök.  A birkózást nem végzi el senki helyettünk a test cselekedeteivel, a hit pályáját nekünk kell megfutni és a hit harcát nekünk, kell megvívni.

Amikor harcolsz a bűnnel, birkózol vele, amikor hetedszerre sem adod fel, hanem felkelsz és folytatod a hit pályáján való futásodat, akkor pontosan arról teszel bizonyságot a szellemvilág előtt, hogy te nem e világból való vagy már, te isten gyermeke vagy, és igen is, őszinték a törekvéseid egy szent Isten előtt kedves életvitel megvalósítására! Ez törvényes és hittel teli cselekedet! Isten áldjon meg benne!

Pál szavaival fejezném be a fenti gondolataimat: „A törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg.”

Pál sem volt törvény nélkül való, ö Krisztus törvényében a szeretett törvényében a királyi törvényben élt, ami egyértelműen magába foglalja a tízparancsolatot, és a biblia más parancsolatait is noha azok egyértelműen Izraelnek adattak, mégis a mi intésünkre is megírattak, hogy lássuk azokat a kereteket, mozgásterületeket, esetleges falakat, melyeket Isten kinyilvánított, és a mai napig nem törölt el. 

Ha megértük hogy a törvény és a parancsolatok mennyire fontosak, és hogy Jézus a mi Mesterünk, hogy viszonyult, és töltötte be azt. S hogyan hívta fel a figyelmet, arra hogy senki ne rontsa meg azt. Akkor megérthetjük azt is, hogy miért mondta : „Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába.”  Ezen emberek tanították, de nem cselekedték, nem töltötték be, tanították de nem élték mert Jézus elmarasztalásából ez világosan kitűnik!

„Annak okáért, amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.”

Sajnos a mai időben is így van ez, sok keresztény beszél Istenről, Isten dolgairól, beszédéről

de sajnos nem engedelmeskednek az igének, nem cselekszik azt, ha kell még az írások jelentéstartalmát is megváltoztatják, elcsűrik-csavarják csak hogy magukat igazolják.

Nos ez az egyik legveszélyesebb állapot, mert ez  farizeusi állapot! Ha ezt megtűri valaki az életében, akkor bizony félő, hogy nem léphet be a menny birodalmába. A mi Istentől kapott igazságunknak nem csak a nyelvünkben kell élni, hanem az életvitelünkben, a cselekedeteinkben is! Így mi nem megrontói, hanem megtartói leszünk /még ha tökéletlen megtartói is/ az Isten törvényének. De az a mi vigaszunk, hogy tudjuk: „Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lett nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul:

Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.”

Mint látjuk, Jézus adatott nekünk Igazságul, szentségül, váltságul, /dicsőség Istennek ezért!/ de ezekben nekünk gyakorlati módon a törvényt nem megrontva, hit által élnünk is kell! Úgy kell járnunk ahogy Ö is járt az Istennek engedelmeskedve, és Öt dicsőítve! 

Azaz: „Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.”

Ezen mindannyiinknak szóló figyelmeztetéssel zárom most be a fenti gondolataimat.

Szívesen veszek minden véleményt, együtt gondolkozást, hiszen fontos hogy egymás hite által épüljünk, és gyarapodjunk.

Köszönöm a megtisztelő figyelmedet

  

Tiszteljétek/becsüljétek Isten felkentjeit!

A mostani gondolatomat, elsősorban azoknak a fiatalabb hívő testvéreimnek szánom, akiknek szíve még nem fertőződött meg azzal a méreggel, amit én úgy neveznék, hogy tekintély ellenesség. Ez kezdetben csak egy magatartás, egy rossz viszonyulási alap, az egyházban / a szellemi életben. 

De ha meg van tűrve és nincs leleplezve/megítélve, nagyon hamar ajtót nyit, olyan lázadó szellemi erőknek / démonoknak, melyek az adott személyben kiépítenek egy  negatív szellemi erő által inspirált hozzáállást. 

Ez által sátán rendszeresen meglopja Isten áldásától, életére vonatkozó tervétől az ilyen embert.

Az ilyen lelkületű/ szellemi befolyás alatt lévő ember ismérvei, leginkább a kritizálás, a cinizmus, a hibakeresés, egyfajta pitiáner rosszindulatú zúgolódás, mely igen gyakran pletyka, rágalmazás és mélyebb szinten, konkrét hazugságok, és vádak terjesztésében nyilvánul meg. Az ilyen ember magát nagyobbnak / többnek, de legalább is, egyenértékűnek tartja olyan emberekkel szemben is, akik egyértelműen, Isten munkájában nagyobb terhet hordozva, nagyobb és kézzelfoghatóbb eredményeket tudnak felmutatni Isten dicsőségére, mint a szóban forgó emberek. Igen fontos megértenünk, hogy a szellemvilágban, mindkét oldalon egyértelmű hierarchia mutatható ki a biblia alapján. Így van ez, az egyházban és általában minden emberi kapcsolatrendszerben is. Lehet ez ellen rúgkapálni, csak nem érdemes, mivel igen hamar csúnyán vissza tud ütni.

Gondoljatok csak bele mi volt az első bűn? Miben nyilvánult meg? Bizony azt olvassuk, hogy a bűnnek az atyja sátán felfuvalkodott, ez indította el a bukását. Felfuvalkodott, kevély lett, a magasságos fölé akarta emelni magát, akinek dicsőséges és csodálatos személyére még szent állapotban is alig lehet ránézni, nemhogy lázadó lelkülettel. Nos az önfelmagasztalás, a felfuvalkodottság, a kevélység, a büszkeség, az arrogancia megtűrése, igen erős ego-hoz fog vezetni. Az ilyen ember pedig csípőből, megszól, kritizál, becsmérel szinte mindenkit a környezetében. Leginkább persze olyanokat, aki mérföldekkel előttük járnak, jó gyümölcsök felmutatásában. Ezek a gonosz cselekedetek képzik az alapját az Isten felkentjei ellen elkövetett bűnöknek.

Tehát kedves fiatalabb testvéreim szeretnélek benneteket arra buzdítani, hogy egymás különbnek lássátok, kiváltképp pedig azokat, akiket Isten kenete/ elhívása kiemel az egyházban!

Ezt olvassuk az írásokban: „És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.”

Egy másik helyen megismétli: „És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:”

                    

„A jól forgolódó presbiterek kettős tisztességre méltattassanak, főképpen, akik a beszédben és tanításban fáradoznak.” Látjátok a szolgálati ajándékok körébe még bele nem tartozó véneknek is kijár a kettős tisztelet! Mennyivel inkább a már működő, a Szent Szellem által szolgálatba állított és felkent, Jézus Krisztus által elhívott/adott szolgálati ajándékoknak!

„Presbiter ellen vádat ne fogadj el, hanem csak két vagy három tanúbizonyságra.”

A fenti elvet követve, ugyan így, a szolgálati ajándékokra ez még inkább igaz!

Szeretném ha tudnád hogy Isten számára rendkívül értékes ember vagy! Őszintén és csodálatosan szeret téged. Az életed egy gyöngyszem az Ö kezében, melyet folyamatosan alakít és csiszol. Ha engedelmességben jársz azt fogod tapasztalni hogy egyre nagyobb kenet és előmenetel fog érni, meglehet szenvedésekkel és üldözésekkel együtt. S ha Isten az Ö bölcsességében jónak látja még az sincs kizárva hogy beemel a fenti szolgálatok/ kenet valamelyikébe. Addig pedig cselekedj úgy ahogy Elizeus tette fiatal korában, egy közeledben lévő ajándékot támogass Isten útmutatása szerint. 

Becsüljük és támogassuk, Isten felkentjeit! Imáinkkal, és minden más módon is, ez kedves dolog lesz Isten szemében.  

Köszönöm a figyelmeteket.