Gondolataim az Isten embereiről.

Akiket Isten küld, azok Isten beszédét szólják, és azzal az erővel szolgálnak, amelyet Isten ad nekik! Nem pszichikai és nem démonikus erő ez! Ezt több dologban is egészen világosan fel lehet és fel kell ismernünk! Egy ilyen fontos dologban nem szabad azt gondolnunk hogy Isten bizonytalanságban akar tartani. 

"Ha valaki szól, mintegy Isten igéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad: hogy mindenben Isten dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen."

Az egyik ilyen mérő, pont a fenti igében van jelen. Akit Isten küldött az-az Isten beszédét szólja. Helyesen hasogatott, szeretettel és irgalommal átitatott, bölcsen közölt igéket oszt meg, amelyek felemelnek, és közelebb visznek Istenhez, ahhoz képest mint előtte voltál.  Ha pedig valaki szolgál azzal az erővel, kell tennie melyet a Szent Szellem Isten, nyilvánít meg a szolgálati és szellemi ajándékokon keresztül. Itt fontos megjegyeznem, hogy ezt a két területet az Isten beszédét és az Isten erejének megnyilvánulását soha nem szabad szétválasztani.  Ahol a bibliai igazságok ismerete és figyelmembe vétele nélkül találkozol természetfeletti erővel, az nem Istentől van, még akkor sem, ha nagyon hasonlít arra. Ha pedig nem látsz, nem találsz egyáltalán erőt /természetfeletti Istentől jövő munkát az életedben és a gyülekezetedben akkor valószínűleg csupán vallásos életet éldegélsz egy vallásos helyen.      

Az Isten beszédét szóló és még inkább az Ö erejében mozgó a Szent Szellem ajándékait, hit által bemutató Isten embereit, a leggyakrabban olyan vádakkal illetik, mint magát Jézus Krisztust is, annak idején, amikor itt a földön testben járt közöttünk! "A farizeusok pedig ezt hallván, mondának: Ez nem űzi ki az ördögöket, hanemha Belzebubbal, az ördögök fejedelmével."  Csak megjegyzem ezek nem hitetlen emberek voltak. Azt mondták rá, hogy csodatevő tevékenységét sátáni /démonikus erővel végzi. Természetesen ez nem volt igaz, de az embereket „az engedetlenség fiait” sátán rendszeresen felhasználja, arra hogy az Isten munkájától a Szent Szellem erő megnyilvánulásaitól az embereket elidegenítse, káoszt, zűrzavart, összemosást és félelmet létrehozva. Meg se tudnám számolni mennyi ilyen témájú videót, és könyvet tanulmányoztam át az évek során. Kifejezetten azért, hogy megértsem melyek azok a biblia irányelvek, amelyeket alkalmaznunk kell, amikor is olyan eseményekkel, természetfeletti megnyilvánulásokkal találkozunk, amelyről az emberek ma már egyre többet, nem csak hallanak, és beszélnek.  Hanem saját maguk is közvetlen vagy közvetett átélői. Ma már olyan időben élünk, amikor a materialista világnézettől tömegével fordulnak el az emberek, mert a meg növekedett információáramlás miatt, az eddig beszűkült világlátásuk jelentősen kitágulva, sok dolog újra átgondolására ösztönzi őket.  Aminek külön örülök, hogy az egyházon belül is tapasztalni ezt, és ha nem is nagy léptekkel, de egyértelműen és folyamatosan apad azon hívők száma is, akik megtérésük ellenére a materialista gondolkozástól valamilyen okból nem szabadultak meg, pedig illett volna nekik. Pár hete kaptam egy videót a ahol képkockákra szedve elemezték hogy a videón szereplő csoda megtörtént e vagy csupán félrevezetés történt. Egy gondom van az ilyen videókkal, kizárólag logikai úton értelmezik a látottakat és nem szellemben. A Szent Szellem ajándékait teljesen mellőzve /azt nem ismerve/ Ez viszont félreértést a látottakba való önkényes gondolat beültetéseket eredményez. Sajnos rendszeresen találkozom olyan, magukat az Isten népének védelmezőiként bemutató megmondom emberekkel, akik azon túl, hogy álnevek és az ismeretlenség leple alatt tevékenykednek. Egyben így saját magukat elérhetetlenné és megmérhetetlenné teszik. Pedig jó volna tudni róluk egy-két alap információt. Mint mondjuk kinek, vannak alárendelve az egyházban, mert ugye, messziről jött ember azt mond, amit akar. Az egyházban bármelyik szárnyát is nézem, van egy hivatalosan elfogadott Isten által felkent és szolgálatba állított hierarchia. Az isten igéjével szolgáló azt tanító embernek ebben a testületben, ismertnek és elfogadottnak kell lennie, és ha olyan kaliberrel lép fel, ami megköveteli a szolgálatának az elismerését és az abba való beállítást, akkor azzal is illik rendelkeznie. Ez a bibliai mérték. Krisztus teste egységes az ajándékok belülről nőnek fejlődnek ki, sokak szeme láttára, pásztorlás /alárendeltség alatt, a Szent Szellem bizonyságtevése mellett. Az ejtőernyős önjelölt szolgálatokat nem nagyon lehet és szabad figyelembe venni. Ismeri az Úr az övéit, és az övéi pedig ismerik egymást és nyitott ellenőrizhető, és elszámoltatható életet élnek. Valamint a szolgálati ajándékoknak alárendelik magukat. Az igazi prófétai szellemben élő hívő, enged a Szent Szellem vezetésének mind a saját életében és még inkább a Krisztus testében elhívott, és kiküldött szolgálok vezetésének. Meg kell érteni az egyházban nincs helye remete kereszténységnek, és még inkább az ellenőrizhetetlen, önjelölt zugpróféták szolgálatának. Isten népe egy közösség, az igazi tagok, kapcsolatban és függésben vannak egymástól, és az egyik legfontosabb jellemzőjük, hogy alárendelik magukat a náluk magasabb tekintélynek, főségi elv alapján, akár értik akár nem a felettük lévő szellemi tekintély lépéseit és határozatait. 

/A kereszténységet hit által éljük meg, nem logikai értés alapján, az sokszor csak később alakul ki./  A másik problémám az olyan emberekkel, akik még ennek az alapnak sem tudnak megfelelni, hogy tudva tudatlanul, de rendkívül nagy károkat okoznak az isten népéhez tartozó fiatalabb és éretlenebb keresztényeknek. Valamint az a tapasztalatom, hogy sok, valami miatt megkeseredett és frusztrálttá vált akár még idősebb keresztényeket is valahogy vonzzák az ilyen önjelölt szolgálatok. Persze ezek nem véletlenek, véleményem szerint ezek olyan csapdáknak bizonyulnak a későbbiekben, melyeket az összekuszáló, a hitető készített az áldozatainak.

Visszakanyarodva feltétlen szeretném még megemlíteni, hogy a legyél nagyon körültekintő amikor olyan könyvekkel és videókkal találkozol, amelyek a Szent Szellem munkáját mossák össze okkult praktikákkal. Vagy olyan anyagokkal melyek Isten által tízezrek felé használt szolgálatokat gúnyolnak és pellengéreznek ki. Mert ha felelőtlen vagy, könnyebben el tud érni a hazugság mérge. Az ilyen témák átbeszélésekor azt is el szoktam mondani, hogy Jézus megmondta nekünk, hogy leginkább ne a fát, hanem a gyümölcseit nézzük, ha helyes eredményre akarunk jutni. A fa a szem előtt való dolgokat jelképezi, ami felületes információt ad csupán számunkra. A gyümölcsök, viszont lehet hogy egy darabig láthatatlanok a szem számára /de nem a szívnek/ és a láthatatlanból kilépő gyümölcs már sokkal, megbízhatóbb információval fog szolgálni a helyes értékítélethez.

Régebbi írásom a témában: Itt olvasható

Köszönöm a figyelmeteket. Istentől megáldott hetet kívánok!                                        

Kezdjük utunkat az apostolok cselekedeteinek 15.fejezetével.

Azt terveztem, hogy jelen posztban pár mondat erejéig kitérek azokra a kereszténységen belül fellelhető tanításokra, látásokra és elvárásokra melyek kisebb nagyobb erővel de valamiképp beékelődtek a hívő emberek hitéletébe, de Isten beszédéből nem igazolhatóak. Ma szerte a különböző felekezetek és gyülekezetek között számtalan olyan hitgyakorlat létezik melyek tradíciókra, felekezeti hagyományokra Isten beszédének kiforgatására vagy egy egy igazság túlhangsúlyozására épülve Isten akarataként van tálalva és a hívőktől számon kérve. Noha ezek nagyon sokszor pontosan hogy ellentétben állnak Isten tervével és akaratával. 

Előző bejegyzésemben említettem hogy nekünk nem lehetőségünk, hanem egyenesen kötelességünk, az, hogy amiként a Béreai keresztények tették annak idején mi is hasonló kép, ellenőrizzük le, járjunk utána az Isten beszédében, hogy az, amit nekünk a szószékről vagy a pulpitus mögül Isten akarataként tanítanak, az csakugyan annak is bizonyul vagy csupán emberi vallásos akarat, még ha jó szándékból sarjadt is ki. Mert bizony, ha csak emberi okoskodás tradíció, vallásos vakbuzgóság. Akkor bizony rettenetes csalódásba fog torkollni az a nap, amikor megmérettetünk. Isten előtt nem tudnak megtartani a vallásos holt cselekedeteink a tradíciókra és hagyományokra épülő hitélet bizony homokra épített ház, amely még az itteni a földi élet próbáiban se bizonyul elégségesnek nemhogy mennyei szemszögből tekintve.

Mielőtt nekiálltam írni e jelen sorokat volt bennem egy vágy, hogy ezen rendkívül fontos
témát hogyan tudnám a legegyszerűbben és a leghatásosabb módon átadni a posztot olvasó felebarátaim számára. Végül is arra jutottam, hogy első körben nem magukat a témákat fogom ecsetelni, mint például, miket nevezünk holt cselekedeteknek, kell egy újszövetségi hívőnek szombat napot tartani,egyenértékű e a tradíció és az Isten beszéde,Isten akarata e a csecsemő keresztség,vagy nekünk Jézus Krisztus példáját kell követnünk ebben is, stb.. – stb..
Szóval nagyon - nagyon sok terület van, amit szó szerint minden hívő embernek újraértelmezni és újragondolni kellene szigorúan Isten igéjének a fényében, már ha mélyebb Istennel való közösséget és eredményesebb hívő életet szeretne megélni.

Ennek fényében arra jutottam, hogy vizsgálódásainkat kezdjük magának Istennek a beszédével a mely ÉLET és SZELLEM! Amely eleven és az Igazság erejétől duzzadva elhat az emberi lélek és szellem legbelsőbb részeiig, és ott valóságos változást tud elérni Isten akarata szerinti hitet létrehozva.

Legyen kiindulási pontunk az apostolok cselekedeteinek 15 fejezete. Kérlek, tudatosítsd magadban, hogy most Isten beszédét olvasod, rakj félre minden előítéletet és okoskodást, hogy az Ige meg tudjon világosítani. A legjobb, ha pár szóban megkéred Isten, hogy segítsen befogadni és megemészteni az Ö szavát.   

Apostolok Cselekedetei 15. rész 

1.
Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem idvezülhettek.
2.
Mikor azért Pálnak és Barnabásnak nagy háborúsága és vetekedése lőn azok ellen, azt végezék, hogy Pál és Barnabás és némely mások ő közülök menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyében.
3.
Ők tehát kikísértetvén a gyülekezettől, általmentek Fenicián és Samárián, elbeszélve a pogányok megtérését; és nagy örömet szerzének az összes atyafiaknak.
4.
Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet és az apostolok és a vének fogadák őket, és ők elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedék az Isten ő velök.
5.
Előállának azonban némely hivők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák.
6.
Egybegyülének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek.
7.
És mikor nagy vetekedés támadt, felkelvén Péter, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangyéliomnak beszédét, és higyjenek.
8.
És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Lelket, miként nékünk is;
9.
És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét.
10.
Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?
11.
Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hiszszük, hogy megtartatunk, miképen azok is.
12.
Elhallgatott azért az egész sokaság; és hallgatják vala Barnabást és Pált, a mint elbeszélék, mennyi jelt és csudát tett az Isten ő általok a pogányok között.
13.
Miután pedig ők elhallgattak, felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem!
14.
Simeon elbeszélé, mimódon gondoskodott először az Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az ő nevének,
15.
És ezzel egyeznek a próféták mondásai, mint meg van írva:
16.
Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt:
17.
Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, a kik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi.
18.
Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedeteit.
19.
Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez;
20.
Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.
21.
Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.
22.
Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válaszszanak ki magok közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással, Júdást, kinek mellékneve Barsabás, és Silást, kik az atyafiak között főemberek valának.
23.
Megírván azok keze által ezeket: Az apostolok, a vének, és az atyafiak az Antiókhiában, Siriában és Czilicziában levő, a pogányok közül való atyafiaknak üdvözletüket!
24.
Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk:
25.
Tetszék nékünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válaszszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal,
26.
Oly emberekkel, kik életüket tették koczkára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.
27.
Küldöttük azért Júdást és Silást, kik élőszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket.
28.
Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül,
29.
Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!
30.
Azok annakokáért elbocsáttatván, elmenének Antiókhiába; és egybegyűjtvén a sokaságot, átadák a levelet.
31.
És mikor elolvasták, örvendezének az intésen.
32.
Júdás és Silás pedig maguk is próféták lévén, sok beszéddel inték az atyafiakat, és megerősíték.
33.
Miután pedig bizonyos időt eltöltöttek, elbocsáták őket az atyafiak békességgel az apostolokhoz.
34.
De Silásnak tetszék ott maradni.
35.
Pál és Barnabás is Antiókhiában időzének, tanítva és prédikálva másokkal is többekkel az Úrnak ígéjét.
36.
Egynéhány nap mulva pedig monda Pál Barnabásnak: Visszatérve most, látogassuk meg a mi atyánkfiait minden városban, melyben hírdettük az Úrnak ígéjét, hogyan vannak.
37.
És Barnabás azt tanácsolá, hogy vegyék maguk mellé Jánost, ki Márknak hívatik.
38.
Pál azonban azt tartá méltónak, hogy a ki elszakadt tőlük Pamfiliától fogva, és nem ment velök a munkára, ne vegyék maguk mellé azt.
39.
Meghasonlás támada azért, úgyhogy elszakadának egymástól, és Barnabás maga mellé véve Márkot, elhajózék Cziprusba;
40.
Pál pedig Silást választván maga mellé, elméne, az Isten kegyelmére bízatván az atyafiaktól.
41.
És eljárá Siriát és Czilicziát, erősítve a gyülekezeteket.

Ha megkérhetlek, pár perc múlva olvasd el ismételten a fenti fejezetet és koncentrálj a 19. 20. 24. 28. és 29. versekre. Forgasd a szívedben és gondolkozz felette.

itt olvashatsz egy egyszerűbb fordítást is:Apostolok15

Innen szeretném folytatni, ha Isten is megengedi.
Köszönöm a figyelmed.

Jézus vérének egyedülállósága 2.bejegyzés

Az előző bejegyzésben megállapítottuk, hogy az ember teremtettségéből eredően olyan  lény, aki egész élete során a szabad akarata ellenére is függésben marad teremtőjétől. Beszéltünk arról is hogy a mindenható Isten az ÉLET! Ö maga minden életnek a forrása, amiből az következik, hogy akármely teremtet lény Istentől az élet forrásától függetleníti magát. Azonnali következményként megjelenik életében a halál ami pontosan a teremtővel való szembekerülését a bűnbe állását a lázadás útjára lépését igazolja. 
Mennyire elgondolkoztató felismerni azt az igazságot a bibliából, hogy a halál nem megsemmisülést jelent. Ezen írásomban nem szándékozom a halállal, kapcsolatos igazságokkal foglalkozni. De a helyes bibliai látáshoz mindenkor szem előtt kell tartani hogy a halál semelyik megnyilvánulása nem jelenti az egyén megsemmisülését.

 Ennek igazolására csak egy igerészt nézzünk, meg noha egy tucatot is lehetne sorolni.
Isten határozottan megmondta, hogy a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyenek gyümölcsöt. /a biblia sehol nem mondja, hogy az a gyümölcs alma lett volna./
Mert ha mégis ennének belőle bizonnyal meghalnak, mégpedig azon a napon. Pár versel arrébb, viszont azt olvassuk, hogy Isten, aki hűvös alkonyatkor arra sétált szólította és beszélt az emberpárral. Ebből a tényből két dologra lehet következtetni. Vagy nem állt meg az - az állítás, hogy amely napon eszel, abból meghalsz. Vagy az amit az emberek sokasága gondol a halálról igencsak téves elképzelés. Mondanom se kell magam ez utóbbiról, vagyok meggyőződve. 

 - A biblia beszél a szellemi halál állapotáról. Amibe minden ember beleszületik így minden ember szelleme a megszületésének pillanatától az eredendő bűn miatt halott. Azaz nincs kapcsolatban az Élő Istennel, a teremtőjével. /ezért szükséges megtérni, amire Isten válaszképpen újjászüli az embert. Akinek a szellem így ismételten életre kell./

 - Beszél a fizikai halálról, amikor szintén nem megsemmisülés történik, hanem az emberi
lélek elhagyja a testi sátorát, azaz egzitál.

 - Valamint beszél a második halálról, ami maga a kárhozat a gyötrelem a teljes és örök érvényű elválasztódás mindattól, ami az ISTEN. Tehát az élettől, az igazságtól, a kegyelemtől, a világosságtól, a szeretettől, a békességtől, a szentségtől, végül is  az elkárhozott ember állapotában állandósul mintegy bepecsételődik az amit választott. Azaz az isten nélküli életet.
Így élt, ilyen állapotban halt, meg /ami tudjuk, nem megszűnést jelent, mint ahogy azt a materialista gondolkozás feltételezi/ és mivel a bibliából nem igazolható a tisztítótűz a purgatórium tanítása így az Isten kegyelme nélkül elhunyt ember megkapja a saját választását, és elkárhozik, kivettetik a külső sötétségre, és végérvényesen kizáródik a Teremtője a Szent és Igazságos Isten jelenlétéből. Na ez a kárhozat nem pedig egy fortyogó üstben lévő lubickolás, amit egy szarvakkal és patákon álló vörös lény kavargat.

Ezért mondja az ige:”Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, Örök élete van: és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az ÉLETRE”
„Az pedig az Örök ÉLET, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél,a Jézus Krisztust.”

Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket.
A témát szeretném folytatni a következő bejegyzésemkor.

A hívő élet alapja/fundamentuma.

 "A hívő ember életét a Biblia több helyen is épület vagy ház építéséhez hasonlítja."
 Derek Prince




Az alábbi részletet Derek egy nemzetközileg jól ismert könyvéből a Kereszténység hat alaptanításából idézem. Emlékszem több évtizede került ez a könyve a kezembe és elmondhatatlan nagy áldás volt a hívő életem megalapozásakor.

A keresztény hit alapja  

      A hívő ember életét a Biblia több helyen is épület vagy ház építéséhez hasonlítja....épülvén a ti szentséges hitetekben [felépítvén magatokat a ti legszentebb hiteteken] ...

      Pál apostol is sokszor használja ugyanezt a képet. A...Isten épülete vagytok... mint bölcs építomester,fundamentumot.vetettem...
Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Szellem által.
 Az Apostolok cselekedetei 20,32-ben pedig azt olvassuk:
... az o kegyelmessége Igéjének, aki [amely] felépíthet [titeket] ...

      Mindezek az igék házépítéshez hasonlítják a hívő életét. Ismert tény, hogy minden szilárd és tartós épület elso és legfontosabb része az alap, amely egyúttal a rá építheto ház súlyát és magasságát is meghatározza. Gyenge alap csak kis épületet képes megtartani, eros alapra viszont nagy ház építheto. Az alap és az épület elore meghatározott arányban állnak egymással.

      Jeruzsálemben egyszer egy olyan házban laktam, amelyet egy asszír férfi építtetett. Egy kétemeletes ház építésére szerzett engedélyt a helyi elöljáróságtól, és az alapot is ennek megfeleloen készítették el. Ö azonban növelni akarta a ház bérbeadásából származó jövedelmét, s ezért Pgy harmadik emeletet is húzott az épületre, anélkül hogy erre engedélyt kért volna. Az eredmény az lett, hogy mialatt mi a házban laktunk, az egész épület megsüllyedt az egyik sarkánál, és végül teljesen elferdült.
      Mi volt ennek az oka? Egyetlen dolog: az alap nem volt elég eros ahhoz, hogy megtartsa a házat, amelyet a tulajdonos ráépített.
      Mivel ez az elv a szellemi életben is érvényes, hasonlóan jár sok keresztény is. A legnagyobb elszántsággal fognak hozzá, hogy egy szép, impozáns keresztény életet építsenek fel. Sajnálatos módon azonban ez az épület egy ido után elkezd süllyedni, megvetemedik és elhajlik. Az ilyen keresztények élete eltorzul, sot néha teljesen össze is omlik, és semmi sem marad belole, csak a fogadkozások és fohászkodások romhalmaza, valamint a puszta jó szándék.
      A kudarc oka a romok alá van betemetve. A nem rendesen lerakott alap okozta a bajt, mivel nem volt képes megtartani az eltervezett nagyszabású építményt. Krisztus a koszikla

      Mi hát a keresztény élet Isten által kijelölt alapja? Pál apostol világosan megadja Mert más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a jézus Krisztus.

      Ezt Péter apostol is megerosíti 1. levelében, ahol Jézus Krisztusról szólva azt mondja Azért van meg az Írásban: Ímé szegletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses...
                                                                             

Péter itt az Ézsaiás könyve 28,16-ra utal, ahol azt olvassuk:

Ezért így szól az úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet. erős.alappal...

      Ebből is látszik, hogy ezt a létfontosságú tényt illetoen is teljes az összhang az ószövetség és az Újszövetség között: a keresztény élet igazi alapköve maga jézus Krisztus - senki és semmi más! Nem egy hitvallás, nem egy felekezet vagy egy gyülekezet, nem is egy szertartás vagy valamilyen szentség, hanem maga Jézus Krisztus - mert más fundamentumot senki sem vethet.
      Segítségünkre lehet, ha a kérdéssel kapcsolatban figyelembe vesszük jézus saját szavait is. A Máté evangéliuma 16,13-18-ban olvasható az a párbeszéd, amelyet tanítványaival folytatott:

Mikor pedig jézus Cézárea Hippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? Ok pedig mondának: Némelyek Keresztelo Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak vagy egynek a próféták közül. Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. És felelvén jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kosziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.

      Vannak, akik szerint jézusnak ezek a szavai azt jelentik, hogy Péter apostol az a koszikla, amelyre a keresztény egyházat fel kell építeni, és hogy így nem is annyira maga Jézus Krisztus, hanem inkább Péter a kereszténység fundamentuma. Ez a téma, vagyis az igazi alap kérdése olyan dönto fontosságú és nagy hordereju, hogy e mondat pontos jelentésének megértéséhez érdemes alaposan megvizsgálnunk jézus szavait.
      Az Újszövetség eredeti, görög nyelvu szove gében jézus Péternek adott válasza egy szándékos szójátékot tartalmaz. A Péter név görögül Petrosz, a petra pedig koszikla. A hasonló hangzásra utalva jézus ezt mondja:

... te Péter (Petrosz) vagy, és ezen a kosziklán (petra) építem fel az én anyaszentegyházamat...

      Jóllehet a két szó hangzásában van hasonlóság, jelentésük mégis elég eltéro. A petrosz kis követ vagy kavicsot jelent, a petra viszont nagy sziklát. Az az elképzelés, hogy az egyházat egy kavicsra kell felépíteni, nyilvánvalóan nevetséges lenne, vagyis biztos, hogy a Mester nem erre gondolt.
      Jézus azért használta ezt a szójátékot, hogy rávilágítson a tanítványaival közölni kívánt igazságra. Pétert nem azonosította a kosziklával, hanem éppen ellenkezoleg: szembeállította azzal. Arra mutatott rá, hogy a kis kodarab, Péter, mennyire apró és jelentéktelen ahhoz a hatalmas sziklához képest, amelyre az egyháznak kell épülnie.
                                         
      A józan ész és a Szentírás egyaránt ezt a tényt erosítik meg. Ha Krisztus egyháza valóban Péter apostolra lenne alapozva, akkor a világ legbizonytalanabb és legingatagabb építménye lenne. Valamivel késobb ugyanis, Máté evangéliumának ugyanebben a fejezetében azt olvassuk, hogy jézus elkezdte figyelmeztetni tanítványait rövidesen bekövetkezendo szenvedéseire és kereszthalálára (21. vsz.), majd a beszámoló így folytatódik (22-23. vsz.):

És Péter elofogván ot, kezdé feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg teveled. O pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tolem, Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.

Jézus Krisztus itt egyenesen azzal vádolja Pétert, hogy gondolkodását az emberek véleménye, mi több, maga a Sátán befolyásolja. Hogyan lehetne egy ilyen ember az egész keresztény egyház alapja?
      Késobb pedig azzal szembesülünk az evangéliumokban, hogy Péter, ahelyett hogy vallást tett volna Krisztusról egy szolgálólánynak, háromszor is nyilvánosan megtagadta az Urat. A honfitársaitól való félelem még jóval késobb, Jézus feltámadása és pünkösd napja után is arra indította Pétert, hogy egy ponton eltérjen az evangélium igazságától - amint errol Pál beszámol a Galáciaiakhoz írt levél 2,11-14-ben.
      Nyilvánvaló tehát, hogy Péter nem volt koszikla. Szeretetreméltó és lobbanékony férfi volt; született vezeto, mégis ugyanolyan ember, mint akárki más, tele gyengékkel és gyarlósággal. Csakis Krisztus lehet az egyedüli koszikla, amelyre az igaz és tartós keresztény hitet alapozhatjuk.
      Ezt a létfontosságú tényt a tiszta, bibliai hit alapjáról az Ószövetség is megerosíti. A zsoltáríró Dávid a Szent Szellem által ihletetten azt prófétálta a 18. zsoltár 3. versében:

Az úr az én kosziklám... obenne bízom: az én pajzsom, üdvösségem sz*rva, menedékem.

A 62. zsoltárban hasonló hitvallást tesz. A 2-3. versben így szól:

Csak Istenben nyugszik meg lelkem; tole van az én szabadulásom. Csak o az én kosziklám és szabadulásom; o az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb.

      Ugyanennek a zsoltárnak a 6., 7. és 8. versében ismét azt mondja Dávid:

Csak Istenben nyugodjál meg lelkem... Csak ö az én kosziklám és szabadulásom; ö az én oltalmam, azért nem rendülök meg. Istennél van szabadulásom és dicsoségem; az én erős kősziklám, az én menedékem Istenben van.

      Ennél aligha lehet bármi egyértelmubb. A koszikla szó háromszor, a szabadulás pedig négyszer fordul elo az idézett versekben, vagyis az Ige szorosan és elválaszthatatlanul összekapcsolja a koszikla és a szabadulás szavakat. Mind a kettot egyetlen személyben lehet csak megtalálni, és ez a személy maga az úr. Ezt a tényt a „csak" szó ismételt használata is hangsúlyozza. Ha még bárki további bizonyítékokat kívánna, odalapozhatunk magának Péternek a szavaihoz. Az Apostolok cselekedetei 4,12-ben - a Názáreti jézus Krisztusról szólva - azt mondja Izrael népének:

És nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.

      Így tehát egyedül az úr jézus Krisztus az igazi koszikla, minden korszak kosziklája, akiben üdvösség van. Aki erre a fundamentumra építkezik, az elmondhatja, amit Dávid mondott: „Csak o az én kosziklám és szabadulásom; o az én oltalmam, azért nem rendülök meg..."
A szembesülés

      Hogyan kezd tehát az ember építkezni erre a sziklára, amely maga Krisztus? Vagy más szavakkal: hogyan tudjuk ezt az alapot lefektetni az életünkben?
      Menjünk most vissza ahhoz a drámai pillanathoz, amikor Krisztus és Péter szemtol szembe álltak egymással, és Péter ezt mondta:

Te vagy a Krisztus, az élo Istennek Fia.

      Fontos megvizsgálnunk, hogy ekkor pontosan mi is történt kettejük között.
      Azt már láttuk, hogy maga Jézus Krisztus a koszikla. O azonban nem egy megközelíthetetlen vagy elvont Krisztus. Péternek konkrét, személyes megtapasztalása volt róla, s ennek a megtapasztalásnak négy, egymást követo szakaszát különböztethetjük meg.
      Az első: Péter és jézus közvetlenül, személyesen szembesült egymással. Krisztus szemben állt Péterrel, közvetíto nem állt közöttük. Harmadik személy nem játszott szerepet az eseményekben.
      A második: Péter közvetlen és személyes kijelentést kapott. Jézus azt mondta Péternek: ,,...nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám". Vagyis Péter nem valamilyen természetes okfejtés vagy értelmi felismerés eredményét mondta ki, hanem egy olyan közvetlen szellemi kinyilatkoztatásét, amelyet magától az Atya Istentol kapott.
      A harmadik: Péter személyesen elismerte, igaznak fogadta el a neki kijelentet-- igazságot.
      A negyedik: Péter nyíltan és nyilvánosan megvallotta az általa felismert igazságot.
      Ebbol a négy, egymást követo lépésbol megértjük, mit jelent az, hogy elkezdünk a sziklára építeni. Ebben az egészben nincs semmi elvont, spekulatív vagy elméleti dolog. Mindegyik szakaszban egyértelmu, személyes megtapasztalásról van szó.
      Az elso lépés tehát a közvetlen, személyes szembesülés jézus Krisztussal. A második lépés a közvetlen, szellemi kinyilatkoztatás jézus Krisztusról.

A harmadik lépés Jézus Krisztus személyes elfogadása. A negyedik lépés Jézus Krisztus nyílt és személyes megvallása.
      Az így megtapasztalt, kijelentett, elismert és megvallott Krisztus az a Krisztus, aki ezáltal minden egyes hívő számára azzá a kosziklává, azzá a fundamentummá válik, amelyre a hite épülhet.
A kinyilatkoztatás

      Felmerül a kérdés: lehetséges-e ma is ilyen megtapasztalás? Megismerheti-e valaki jézust ma is ugyanolyan közvetlen, személyes módon, mint ahogy egykor Péter megismerte?
      E fontos kérdésre azt kell válaszolnunk, hogy igen! Mégpedig a következő két ok miatt.
      Eloször is: Péter nem csupán Jézus Krisztus emberi természetérol kapott kijelentést, hiszen o akkor már jó ideje ismerte a názáreti jézust, az ács fiát. Az a személy, akiről ö akkor a kinyilatkoztatást kapta, Isten örökkévaló, soha nem változó Fia volt, ugyanaz a Krisztus, aki ma megdicsoülten él a mennyben az Atya jobbján. Az azóta eltelt közel kétezer évben semmilyen változás nem történt benne: Ö most is az a jézus Krisztus, aki tegnap és ma és örökké ugyanaz. Aki oszintén keresi ot, ma is kaphat róla kijelentést - ugyanúgy, ahogy egykor Péter.

Másodszor: Péter nem „test és vér" által, vagyis nem valamilyen természetes vagy érzékszervi úton kapta a kijelentést, hanem szellemi kinyilatkoztatásban részesült, Isten saját Szent Szellemének a munkájából. Ugyanaz a Szellem, aki Péternek ezt a kijelentést adta, ma az egész világon tevékenykedik, és ugyanúgy kijelenti ugyanazt a Krisztust. Ezt Jézus maga ígérte meg tanítványainak a János evangéliuma 16,13-14-ben:

De mikor eljő amaz [Ö], az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem önmagától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendoket megjelenti néktek. Az [Ö] engem dicsoít majd, mert az enyémbol vesz, és megjelenti néktek.

      Mivel a kinyilatkoztatás az örökkévaló, szellemi világban történik, az olyan fizikai vagy természeti tényezok, mint például az ido múlása, a nyelvek, a szokások, az öltözködés vagy a körülmények változása semmilyen módon nem korlátozzák.
      Az egyetlen, változhatatlan koszikla, az egyedüli mozdíthatatlan alap, amelyre minden igazi keresztény hitének épülnie kell, ma sem lehet más, mint jézus Krisztusnak, Isten Fiának ez a személyes, egyéni megtapasztalása a Szent Szellem kijelentése által, amit az ö személyes elismerésének és megvallásának kell követnie. A hitvallások és a vélemények, az egyházak és a felekezetek mind változhatnak, ez az egyetlen igaz koszikla azonban örökkévaló és változhatatlan: Isten csak a Krisztusba vetett személyes hit által adja az üdvösséget. Erre az alapra - mind az időben, mind az örökkévalóságot illetően - olyan biztonsággal és bizalommal építhetjük hitünket, amelyet soha semmi nem képes megingatni.

 ---------------------------     ----------------------------  -------------------------

Derek Prince Indiában született, brit szülõk gyermekeként. Angliában az Eton College-ban és a Cambridge-i Egyetemen a görög és latin nyelv szakértõjévé képezték ki. A King's College tagja volt az õsi és modern filozófia területén. A Cambridge-i Egyetemen és a jeruzsálemi Héber Egyetemen tanult héberül és arámul is. Ezen kívül számos mai nyelvet beszélt.
    A második világháború idején, amikor a brit hadseregben szolgált, tanulmányozni kezdte a Bibliát és találkozott Jézus Krisztussal. Ez megváltoztatta az életét. Ebbõl a találkozásból levont két következtetést: elõször is, hogy Jézus Krisztus él; másodszor, hogy a Biblia igaz, helytálló és aktuális könyv. Ezek a következtetések egész életpályáját megváltoztatták. Akkortól kezdve a Biblia tanulmányozásának és tanításának szentelte az életét. A Kulcsok a sikeres élethez (korábban A mai nap Derek Prince-szel) címû naponkénti rádióadása a világ több mint felét eléri, hallható például arabul, kínaiul, horvátul, madagaszkári nyelven, mongolul, oroszul, szamoaiul, spanyolul és tongául. Derek Prince több mint ötven könyv szerzõje. Több mint négyszázötven audió- és százötven videó-tanítása jelent meg, amelyeket több mint nyolcvan nyelvre lefordítottak és ki is adtak. Derrek fõ ajándéka az, hogy a Bibliát és annak tanítását magyarázza egyszerûen és világosan. Felekezetiségtõl és szektásságtól mentes magatartásának köszönhetõen a tanítása mindenféle faji és vallási háttérbõl származó embert megszólít és segít.
     2003. szeptember 24-én Derek álmában, jeruzsálemi otthonában költözött el megváltójához.