Gondolatom az ökumenikus törekvésekről.

Legyen téma az ökumenizmus. Ha megengeditek, felvázolom röviden, hogy én hogy állok ehhez a kérdéshez. (Igaz régebben is írtam már ezzel kapcsolatosan pár mondatot.)Nagyon jó ha az ember nyitott/érdeklődő és támogató. Ez mind benne van abban, hogy a másikat különbnek tartjuk, ahogy azt a szentírás javasolja. Ez nem kényszer, aki ezt valóban megéli Isten szeretetében, annak ez áldás!      

A sónak az asztalon a helye, ott pedig sok mindent találni, aminek pont sóra van szüksége.  Feltétlen el kell mondanom, hogy az mellett, hogy szívesen gondolkozom együtt, más felekezetbe tartózó Istent kereső és az Ő igazságát helyesen értelmezni szándékozó embertársaimmal. Mégis, igaz az, hogy a teljes evangéliumban általam felismert és megértett igazságoktól az Isten előtt való jó lelkiismeretem megőrzése miatt, eltérni nem akarok. Így amikor akár mely felekezet, a személyes üdvösséget érintő kérdésben (véleményem szerint) elfordul az igazságtól, és a szentírás összességéből nem igazolható tant képvisel, vagy az általam Isten embereinek tartott személyeket lesajnálja, kötelességemnek tartom, hogy azt szóvá tegyem és meghagyva a másik fél szabadságát, de mindenképp elhatárolódjam. (Nem mondom, hogy másnak ezt kell cselekednie, a hit az nem utánoz. Én így kezelem ezt, még ha esetleg tévedhetek is.) Tehát semmiképp nem tudom elfogadni, a tárgyiasított és megmagyarázott istenkeresést, a maga-választotta istentiszteletet.

 „Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével. És nem ragaszkodván a Főhöz, Akiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel. Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik mind a velük való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint? Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennük semmi becsülni való, mivelhogy a test hízlalására valók.” 

Tehát nem csak az e világ elemi tanításaitól de a vallási világ számomra nem igazolt tanításaitól is elfordultam. Elhatárolódóm a tárgyiasítás a látható, tapintható istenközvetítést minden formájától, mert bálványimádást eredményez/eredményezhet. Olyan területre viszi a hívő embert, ami a szentírás fényében teljesen jogosan megkérdőjelezhető. Isten pedig azt kéri tőlünk, hogy mindentől, ami gonosznak látszik, tartsuk távol magunkat.  Isten országa jelenleg, nem látható módon, a hitre jutott emberi szívben van jelen, és nem külsőségekben! Szintén nem értek egyet a Római Katolicizmusban megtalálható több tantétellel és hitgyakorlattal, melyek egy olyan rendszert képviselnek, melyekben azt találom, hogy nem lehet maradéktalanul figyelembe véve a szentírás igazságigényét, megélni a hívő életet. Ezért a rendszertől, elhatárolódom, és az oda tartózó Istent kereső embertársaimnak, igyekszem, mint oly sokan, régen és ma is, felhívni a figyelmet a van tovább és van mélyebb kapcsolat Istennel, lehetőségére. Tehát az ökumenikus törekvésekre, ebből a szempontból határozott nem a válaszom. Kötelességemnek érzem, hogy Isten akaratával nem egyező rendszerektől és tanításoktól, elhatárolódjam, azon világosság szerint, ami nekem megadatott a szentírásból. Tehát magam különbséget teszek a felekezetek, irányzatok rendszere és az egyén, mint hívő ember között. A rendszert megfigyelhetem, kielemezhetem, és ha nem látom megállni a szentírás alapján, akkor nem fogadom el. (A hívő embert hitem szerint másként kell megközelítenem.) Hiszen mint tudjuk nem a felekezetek irányzatok adnak üdvösséget, hanem Krisztus egyedül! Jézus az aki feltámaszt majd ama napon, és nem az egyház. Az üdvözítés jogát nem adta át az Úr Jézus se más személynek, se az eklézsiának. Az egyéneket érintő üdvösség tekintetében sokkal inkább magammal kell foglalkoznom, hiszen mindenki maga ad számot, magáról az Istennek. Az üdvösség elérése amúgy is, emberek számára lehetetlen feladat. Istennél azonban lehetséges. „A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.” Magamat ehhez tartom, ez a legbölcsebb véleményem szerint. Isten, aki a szívek és vesék vizsgálója, aki mindentudásában Ismeri az övéit, áldja meg azokat, akik segítségül hívják az Ő nevét, bármely helyen, és bizalommal vannak Ő hozzá. Hogy ki mennyire tanítvány és mennyire őszintén követi az Úr Jézust, csak felületes véleményem lehet. Tudni egészen pontosan, hogy ki a valós családtag, azt csak az Atya tudja.

Áldott legyen örökké, aki szeretetében saját fiát adta értünk, engesztelő áldozatul, hogy ne legyünk Isten nélkül valók –e világon. 

Köszönöm a figyelmeteket!                

Se Apollós, se Pál!

Délelőtt egy igen fontos, és érdekes igerészről gondolkoztam, amiről ritkán beszélünk.„Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok, és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben. Mert megtudtam felőletek atyámfiai a Kloé embereitől, hogy versengések vannak köztetek. Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé.” Az azonosan szólás, az egy értelemben és ugyanazon vélemény, nem kizárja az igazságot, hanem magához öleli. Mondhatni a felismert, a számunkra jelenleg megadatott világosság, alapját képzi, és ezen építkezik tovább. Számos emberi kapcsolódás, szövetség, paktum létezik, amely az igazság, jó, a helyes teljes nélkülözésével jön létre, ezek nélkül a tartópillérek nélkül, vannak egy véleményen, egy akaraton, a benne szereplő emberek. Egész biztos, hogy Isten beszéde nem ilyenre gondol, amikor, bennünket az egy véleményre, ugyanazon értelemre buzdít. Éppen ezért nincs ellentmondás, amikor bátorkodom megjegyezni, hogy ameddig egy hívő testvéreddel, vagy egy gyülekezettel, vagy egy keresztény honlappal, csak addig tudsz azonosulni, ameddig kizárólag ugyan azt mondja, gondolja, és teszi, amit te, és még az érdeklődési körének is azonosnak kell lennie mindenben, addig sikeresen bezárod magad egy zárt rendszerbe, amiben Isten vezetését is korlátozod, az életedre nézve. Természetesen, ennek is megvan a maga rendeltetése, és ideje, de a szellemi növekedés velejárója ennek a mielőbbi magunk mögött hagyása. Ennek az elhagyásnak az elmaradása az, hogy a hit helyét sokszor az utánzás veszi át, és a szeretetet egy részrehajló kettős mérce hígítja fel. Az ilyen emberek kapcsolatai, felületesek, általában önzőek, és alig- alig érik el a szentírásban elvárt, de leginkább az újszövetségben lefektetett elvárásokat. Sok esetben ez a válasz az egyházon belül megélt, igen durva egymásba rúgásnak, a másikon való átlépésnek is. (Nem, nem a mimóza lelkületről beszélek, az más téma, és annak valóban nincs helye.) De nem kell, annyira részleteznem mindenki tudja kimondva, kimondatlanul, hogy mire gondolok. Sajnos van valós tapasztalatunk, bőven. Adunk és kapunk, csak éppen nem azt, amit Isten vár, hogy átadjunk a kapcsolatainkban egymásnak.

„Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é? Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta. Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. Azért sem aki plántál, nem valami, sem aki öntöz; hanem a növekedést adó Isten.”

Ha most azt gondolod, hogy én nem kedvelem a tekintélyt, akkor kérlek, olvasd el a korábbi írásaimat,  és magad is meglátod, ez igen távol áll tőlem. Nem, én nem a tekintély ellen, hanem az Isten életedre való vezetésének, és a neked szánt, számodra elkészített növekedésről beszélek. Arról, hogy ezt ne korlátozd én Apollós, én pedig Pál gondolkozással.

Köszönöm a figyelmedet. 

Egy hatékony sereg.

A hatékony sereg.
Nemcsak  kardja van! De a forgatáshoz is van ereje Isten Szelleme által.

Tegnap egy beszélgetés után ahol e témát is szóba hoztam, még ma is ezen gondolkozom.

Teljes szívemből hiszem hogy Isten elkezdett egy olyan munkát nagyon sok keresztény életében, melynek célja hogy a felekezeti szemüveget /melynek meglétét magam nem tartom feltétlen bajnak, minden helyen van ilyen/ háttérbe tolva, egy újfajta egységet kovácsol olyan keresztényekből, akik a mellett, hogy a saját szülői házukhoz értsd felekezetükhöz hálás szívvel lojálisak. Egy olyan feladatra is felkészülnek, amely kibontakozóban van a szemünk láttára. Egészen pontosan arra gondolok, ahogy egyre inkább közeledünk azokhoz a napokhoz, amelyeket a biblia nehéz és sötét és utolsó szavakkal illet. Az azt megelőző napokra gondolok, amikor az Úr lezárja a pogányok idejét. Akkor előáll egy olyan helyzet, amely sokkal inkább át lesz már itatva a sötétség erejével, mint az eddigiek bármikor. A bibliában felismerhetőek olyan időszakok, lezárások például kivonulás előtt, Urunk keresztre feszítésekor, az apostolok pünkösd utáni igeszolgálatának hajnala, amikor is sátán már nem tudta az igét természetes szinten gátolni, lefékezni, hatástalanítani. Így okkult természetfeletti erőket mozgósított hogy Isten munkáját megakadályozza, vagy lefékezze.

Gondoljatok csak az egyiptomi varázslókra, Heródes irracionális tébolyultságára, Simon mágus vagy Barjézus esetére. Ezek kétségtelen a „normális/megszokott” igével szembeni ellenállásnál, jóval, nagyobb gonoszsággal és sötét démonikus töltettel támadták az igazságot/Isten akaratát.
Hála a mindenható kegyelmének ezekben, a helyzetekben Isten megoldást adott olyan embereken keresztül, akik ott és olyan hatékonysággal tudtak eljárni, hogy sátán terve kudarcba fulladt. Nos azt gondolom Isten ezekhez, a napokhoz mérten elkészít/felkészít egy olyan kommandós egységet, kérlek, értsd jól. Amely nem csak a kereszténység egy bizonyos ágához tartozik nem csak egy felekezethez. Hanem minden felekezet és ágban lesznek ilyen harcba bevethető tagok. Mégpedig nem ritkaság számba menően, hanem a feladathoz mérten. Ami meglátásom szerint igen komoly és sorsdöntő lesz. Csak gondoljatok bele, hogy az ige azt mondja egy bizonyos időben sátán dühöngeni fog nagy haraggal, mert tudja ténykedésének hátralévő rövidségét. De ne gondoljátok, hogy e dühnek és haragnak nem lesz az emberiséget egyaránt érintő nagyon komoly előszele mintegy bevezetője. Sajnos lesz.
De ezekben, az órákban a kegyelem lezárásának idején, mint a futóknál a hajrá pillanataiban, Isten a pogányok számának utolsóként érkező elhívottjai felé is szolgálni akar és fog is! Még ha az antikrisztusi sötétség valóban már kiteljesedése előtt fog állni. Tulajdonképpen erre az időre készít Isten egy igen hatékony és ütőképes népet a világ minden részén. Olyan hívőkből  akik már nem csak felekezeti szemüveget használva tudnak látni. Olyan hívőkből, akik az Ismeret redőnyfalait felhúzva, olyan egységre tudnak szert tenni, amely eddig nem volt jellemző.
Az igazságnak Isten igéjének a fényénél szeretetben összekapcsolódva egy olyan kenetre tesznek szert, amely képessé teszi őket a legkeményebb sötétség megzúzására is. Amelyet a környezetükben tapasztalnak.
Ezt a Krisztusban valósan megélt gyakorlati szeretetet az alázat, az önzetlen felebaráti segítés, a másik méltánylása, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Hiszen Isten maga állítja hogy minden gyermekének adott talentumot. A hívő életben megértet teológiai látás másik fél javára fordítása. Az egymás szolgálatának mind mélyebb megértése, s személyének szeretetben való elhordozása. A képmutatás, és hamis ellenségkép felszámolása, a gyakorlati szentség minden irányú megvalósítására tett rendszeres erőfeszítés. Egy olyan egységet tud létrehozni, ami 
Elhozza azokat a napokat melyekben, az hogy szó szerint taposunk az ellenség minden erején, és semmi nem árthat nekünk. Rendszeresen megélt élettapasztalat lesz. Nem csak próbálkozgatás, mely igen sokszor a hitetlenség a tudatlanság a szentség hiánya a meg nem élt egység a felebaráti képmutatás az arrogancia a felfuvalkodottság a büszkeség a Szent Szellem erejének nem ismerete, a kialakult teológiai tudás falai miatt eddig rendszeresen meghiúsult. A megosztásnak és a fent vázolt bűnök meglétének sátán mindig nagyon örült, mert tudta hogy még ezeket fent tudja tartani a hívők/felekezetek életében addig azzal a Szent Szellemi erővel, nem nagyon kell számolnia, amiről az apostolok többször is beszéltek a Szentírás lapjain.
Meg vagyok győződve, arról hogy egyre többen, jutnak erre a felismerésre ezekben, a napokban. Aminek eredményeként a hívők a missziós parancsnak Isten akarata szerint sokkal jobban és hatékonyabban tudnak engedelmeskedni, mint eddig bármikor.
Mert Isten minden akadályon és falon átmenve el akarja érni az embereket az örömhírrel!  Éljenek bárhol is és legyenek bármilyen sötétség által megbilincselve.

Köszönöm a figyelmed.