Isten szeretetének ragyogása, a bűn sötétségében.

Bizonyára nem csak számomra ismert, hogy létezik a bennünk jelenlévő bűn, és ha felelőtlenek vagyunk, nem hitben járunk, akkor hamar megnyilvánul a romlott természet. Egyszer egy ilyen napon, saját csalárd szívemben erőt vett bűn miatt, nem akartam sehova menni, nem akartam kimozdulni se, nemhogy közösségbe menni. Végül is, tekeregni, lementem az utcára, valamiféle kizökkenést keresve, hogy a szégyenről, és az erős vádlásról levegyem a szemem. Ha valaki már Istennel megbékülve jár, élvezi annak minden áldását és tisztaságát, igen megdöbbentő tapasztalat és szennyes, megalázó érzés az, amikor azt tapasztalja hogy a bűn, bármi okból is, de felütötte a fejét, és mint a sötétség hányadéka megmutatkozik, ott ahol keresnivalója sincs. Bármilyen meglepő, fél óra sem telt el találkoztam egy keresztény testvéremmel, aki miután kezet fogtunk, a következő mondatokat mondta: De jó hogy találkoztunk, mesélj, mi van veled, jól nézel ki, csak úgy ragyogsz! Na, mondom magamban, ha te tudnád, amit én és az Úr tud, velem kapcsolatosan, szóba sem állnál velem. De a testvér csak folytatta, és láttam tényleg komolyan beszél, nem csak az ilyenkor szokásos kedves szavakat, csépeli. Nem sokat, kB. őt percet beszéltünk, aztán megáldva elköszönt. Már messze járt, amikor én még egy helyben álltam és azt fogalmaztam meg hangosan, hogy (magamnak-e, vagy Istennek, nem tudom) nem igaz, hogy tud egy ilyen erős keresztény (mármint aki elment) ennyire mellé nyúlni, velem/a jelenlegi állapotommal kapcsolatban. Hát szellemileg, ennyire vak lenne?

 De még be sem fejeztem a gondolatot, amikor belém hasított a felismerés, nem ö a vaksi, hanem én, ö Isten látásával látott engem, pontosan úgy, ahogy Isten lát minket akkor is, amikor nem vagyunk a helyünkön, amikor lázadunk, amikor a bűnnek teret engedünk. Isten, Jézus Krisztusban az Ő gyakorlati és minden értelmet felülhaladó szeretetében lát minket, és azt üzeni, hogy ne koszold be, ne mocskold be, semmilyen bűnnel magad. Legyél szent, legyél számomra elkülönítve ebben a világban, élj úgy, ahogy kérem, ahogy az kedves a szemeim előtt. Valósítsd meg hit által azt a képet, amit őrzők magamban veled kapcsolatban is. Élj a bűn felett! Uralkodj rajta és ne kiszolgáld azt! Mert velem meglátod sikerül! Én életet adok, örök forrást! Ahogy elárasztott Isten vigasztalása, ahogy megvilágosította az én sötétségemet, sokkal jobban elszégyelltem magam, mint az elkövetett bűn miatt. Talán még el is sírtam magam, ha jól emlékszem. De ez más volt ez olyan megszomorodás volt, ami Isten előtt kedves, ez össze tőrt, megsebzett, és felemelt. Hát ilyen Isten szeretetének irgalma, amikor mi hűtlenek vagyunk is, (De ne legyünk!) Ő hű marad! Ő a pislogó gyertyabelet nem oltja ki. A repedezett nádat nem töri el. Ő azt üzeni, hogyha valaki vétkezik is, tudja meg, hogy van szószólónk! Van közbenjárónk, van, aki ismer és megért, van, aki egészen ismeri a mi szívünket. Nincs sem késő, és nincs az a mélység sem, ahonnan ne lehetne felkiáltani az irgalmasság Atyjához, aki kész minket az Ő fiának vérén keresztül látni minket. Kész megbocsájtani, ha bűnbánatot tartunk. Végső soron az Írás is azt tanítja számunkra, hogy elsősorban ne magunkra nézzünk, ne is másokra, hogy ki gyengébb vagy ki erősebb az Isten útján haladva.

A mi biztos kiindulópontunk, a szentírás szava. A helyreállási koordinátánk, egyetlen egy személyben van meghatározva. Jézus Krisztusban! Nem adatott más név a nap alatt, melyben bűnbocsánat irgalom, és üdvösség van. Az írás felszólít minket, hogy minden időben és helyzetben, nézzünk Jézus Krisztusra a mi hitünk elkezdőjére és bevégzőjére!  

 Mint én, már nem egyszer, te is, kelj fel testvérem, menj az Úr elé, járulj a kegyelem királyi székéhez, és bánd meg a bűnt, ami el akar téged szakítani az Isten dicsőségétől! Bánd meg és tanulj meg rajta uralkodni, az által, aki téged annyira szeretett, hogy az életét adta érted! Fel kell készülnünk arra, hogy a földi vándorlásunk során, nem mindig tudjuk a bűnt távol tartani, mert az bizony vágyódik ránk, be akar borítani, fel akar emészteni. Bizony van, hogy birkóznunk kell vele, néha könnyű leteríteni, amikor megkörnyékez, máskor olyan szívósnak bizonyul, hogy már már a feladáson töprengünk. De ne tegyünk így soha! 

                                                           Gustave Courbet: Birkózók

Ha elestél kelj fel, rendezd a dolgokat, és menj tovább, ne siránkozz, ne sajnáltasd magad, ne magyarázd meg, ne tégy úgy, hogy most már úgyis mindegy. Ne a láthatókra néz! Hitben járj! Isten amikor a neveden szólítva elhívott, nem tévedett veled kapcsolatban sem. Te csak menj és harcold meg a hit szép és nemes harcát. Dicsőség legyen az Úr Jézus Krisztusnak, fent a mennyben és a mi szívünkben is, mindörökké!

Köszönöm a figyelmedet.            

      

A meg nem hallgatott ima, fő oka.

„Felele az ember és monda nékik: Bizony csodálatos az, hogy ti nem tudjátok honnan való, és az én szemeimet megnyitotta. Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg. Öröktől fogva nem hallaték, hogy vakon szülöttnek szemeit valaki megnyitotta volna. Ha ez nem Istentől volna, semmit sem cselekedhetnék. Felelének és mondának néki: Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket? És kiveték őt. Meghallá Jézus, hogy kiveték azt; és találkozván vele, monda néki: Hiszel-é te az Isten Fiában? Felele az és monda: Ki az, Uram, hogy higyjek benne? Monda pedig néki Jézus: Láttad is őt, és aki beszél veled, az az. Az pedig monda: Hiszek, Uram. És imádá Őt.”

A meg nem hallgatott ima, fő oka van itt megjelölve!  „Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.” Nehéz ezzel szembenéznünk, de be kell látnunk, ez annak az ó szövetségi igazságnak az Új szövetségi megerősítése, ami így szól: „hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott.”

Nincs mit tenni, ha ez van veled is, akkor tudod mi a dolgod!? Járulnod kell a kegyelem királyi trónszékéhez, megtérésben, bűnbánattal és bűnvallással. Vagy marad a „vasfüggöny”. A döntés a Te kezedben van, Ebben a dologban már, nem Istenre kell várnod. Ő vár rád! 

Megjegyzem a szövegkörnyezet az esemény egésze, arra enged következtetni, hogy a napjainkban még karizmatikus körökben és a missziós munkák során is, annyira hiányolt csodák, jelek hiányának egyik reális oka, ez a probléma lehet, de természetesen nem csak ez. Hiszen a hitetlenség, a helytelen világnézet, a területi sajátosságok/erősségekkel szintén számolni lehet.  

Köszönöm a figyelmedet. 

Megbocsájtás a kapcsolatokban.

A házasság tervével Istennek az volt a célja, hogy két különböző nemű embert, teljes valójukban összekovácsoljon és egységbe hozzon. Mind szellemi szempontból mind testi vonatkozásban. Egy igei kapcsolatban egy nő és egy férfi közösen alkotnak Isten szemében, EGY TELJES EMBERT, ami a leghitelesebben tudja visszaadni és képviselni itt a földön Isten képmását. A szexualitásban való örömszerzési egyesülés, és az utódlás is, csak egy nő és egy férfi aktusában tud megvalósulni úgy, hogy az betöltse Isten akaratát. Minden más út, és próbálkozás, ami Isten eme tervét figyelmen kívül szándékozik hagyni, saját magát korlátozza és ítéli fájdalomra. Isten tervének figyelmen kívül hagyása, még a helyes felállású kapcsolatban is problémákat és fájdalmat generál, nem még egy olyanban, ami alapjaiban mond ellent Isten szándékának. Az ilyen kapcsolat csupán emberi okoskodásra és abból fakadó lázadásra épül, a Szentírás egészének és egységének felbontása és az igeversek szándékos félremagyarázásával párhuzamban, amennyiben a felek magukat hívőknek mondják. Számos beszélgetés és gyakorlati példa figyelemmel kísérése után, bátran mondom Isten akaratát két azonos nemű és egymással kapcsolatban élő személy, a kiteljesedés és az Isteni rend szempontjából nézve, nem tudja megvalósítani és betölteni, még akkor sem, ha elmondásuk szerint és láthatóan is, őszintén és valóságosan szeretik is egymást.  

Ahhoz, hogy be tudjuk tölteni Isten akaratát a házasságunkban, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, aki adta a házasság intézményét. Az Ö útmutatása és teremtői bölcsessége nélkülözhetetlen egymás megismerésének gyakorlatában. Jézusnak az a tanácsa, hogy úgy cselekedjünk másokkal, ahogy szeretnénk, hogy hasonló esetben velünk is bánjak, nem csak a házasságon kívül áll meg. Sőt, mivel ebben a kapcsolatban tapasztaljuk meg leginkább a másik fél hibáit, gyengeségeit, és jellemproblémáit, ezért pont a házasságon belül van a legnagyobb szükség, a türelemre, a toleranciára, és a szeretetteljes megbocsájtás készségére.

A másik gyengeségeinek megismerése, lelepleződése, és azok nem bibliai, szeretetlen megközelítése, kimondhatatlan sok házasság tönkremeneteléért felelős. Ez megmagyarázza egyben azt is, hogy miért történhet az meg, hogy mindig a hozzánk legközelebb álló személytől/személyektől kaphatjuk a legnagyobb és legfájdalmasabb pofont. A megbocsájtani tudás és annak elfogadása, adott esetben, a biblia szerint, felfoghatatlanul hatalmas erő, mely temérdek csodában nyilvánult már meg, az emberi kapcsolatokban. Rendkívül fontos tehát a sikeres kapcsolatok érdekében, ha megtanulunk megbocsájtani, és ha úgy alakulna, mi magunk is bocsánatot kérni és elfogadni.

(A bejegyzésem általánosságban beszél és érti a megbocsájtást, és tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy van amikor a megbocsájtás, nem ilyen területen jön szóba. Abban az esetben például a házastársi hűtlenség esetében, a megbocsájtás mellett, tudom a helyreállás nem mindig tud megvalósulni, még ha tettek is ez felé őszinte lépéseket.) 

„Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.”

Köszönöm a figyelmeteket!