Sem a hit, sem a kegyelem, mint bibliai igazság, nem tud megtartani Isten nélkül!

 

(Egy odafigyelős, picit nehezebb témát hoztam most a hétvégére.)

 Nem a hit és nem a kegyelem tartja meg a hívőt, hanem az Örökkévaló Isten. Lényegileg fogalmazva, csak egy megváltói ár van, amit Isten meghatározott és elfogad, az pedig nem más mint Jézus Krisztusnak az Isten bárányának a vére! A vért nem lehet, sem a hittel sem a kegyelemmel, sem semmi mással kicserélni, vagy háttérbe szorítani.   

Egyedül és kizárólag Isten az, aki meg tud tartani téged, az érted hozott engesztelő áldozat által. Az, hogy ehhez a te bevonásoddal a bibliai hitet, és a szeretetéből felkínált kegyelmet felhasználja/alkalmazza, nem ellentmondás. Ő az üdvösség, Ő maga az örök élet! Nem rakhatod Isten helyére sem a hit igazságát, sem a kegyelem igazságát. Nem a hitben hiszünk, és nem önmagában a kegyelemben hiszünk, hanem a megváltásunkat véghezvivő Jézus Krisztusban, mint értünk és miattunk megfeszített, testé lett Igében.Ugyan úgy, egy szellemi alapelven áll ez, mint az, hogy a hit cselekedetek nélkül halott! Azaz olyan mintha nem is lenne.  

„Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről.” Nem tehetjük Jézus tökéletes emberi és Isteni személye, és a tőle elválaszthatatlan megváltói munkájának helyére, sem a hitet, sem a kegyelmet, ahogy egy ideje divat sok helyen. (szuper kegyelem tana) Akik ezt cselekszik, szükségszerűen szembekerülnek az Isten beszédével, és eltávolodnak annak teljes igazságától. Fontos megérteni ezeket a szellemi igazságokat, és a helyükön kezelni. A törvényre azért van szükség, hogy világosan felismerjük, hogy mennyire rászorulunk a kegyelemre, ezért nem lehet szétválasztva képviselni ezeket. A megtérést meg kell előznie egy világos bűnfelismerésnek és bűnbánatnak. Azaz nem szétválasztható. Ha nincs az első nincs a második sem.    A bibliai hit nem a hitben hisz! A helyes bibliai hit, nem helyezi Istent, egy rosszul értelmezett kegyelem mögé, másodikként. Hanem Istent, mint aki a kegyelmet adja, megtartja az Őt megillető első és kizárólagos helyen.

Egy olyan ember, aki úgy tart igényt a kegyelem ajándékára, hogy közben nem törekszik az életében felszámolni, mindazt, amit Isten bűnnek mond. Félő, hogy csalódni fog. Mert a kegyelem ajándékának az átvétele, a megtéréshez van kötve. A szellemünkre nézve átvettük mert megkaptuk a megváltásunkat. A lelkünkre még munkáljuk, ezt lejjebb kifejtem. A testünk pedig vár a megváltásra mert tapasztalati szinten még nem birtokoljuk. Sajnos ma, sokan Isten népe között, úgy vélik, ha elmondták a megtérő imát, akkor ez után bármit is gondolnak, tesznek, az már nem érinti az üdvösségük kérdését, mert annak ajándékát átvették hit által. Nos van ebben igazság! De csak és kizárólag azoknak az embereknek, akiknek amúgy, már nincs lehetősége a földi életben levetkőzni a romlott természetüket, mert a halállal való találkozásuk elérkezett. Ilyen volt a lator, a Jézus melletti keresztfán. Ilyen az a haldokló ember a kórházi ágyon, aki segítségül hívja az Úr nevét, és megtérésre jut. Az ilyen embereknek már nincs lehetősége megteremni a megtérésének a gyümölcsit. Ezért nincs is elvárva tülök. De a teljes szentírás fényében meg kell érteni a hívőknek, hogy mindazoktól, akiknek van lehetőségük átöltözni (levetni, felszámolni a romlott természetük cselekedeteit és felöltözni, megvalósítani hitbeli cselekedettekkel az Isten akaratát) azoktól Isten el is várja ezt az engedelmességi folyamatot. Ezért is mondja a szentírási kijelentés, hogy: Szentség nélkül nem látjuk meg Istent. Ezért olvassuk, hogy a menyegzőn egy embertől meg van kérdezve, „hogy van, hogy meztelen van? Hogyan, hogy nincs ruhád? Ezért mondja János a jelenések könyvében, hogy lesznek, akik kint maradnak, akik nem léphetnek be az Isten országába. Át kell ezeket gondolnod testvérem, mert ezek az intések nem hitetlen embereknek, hanem a megtérési imát már elmondott hívő embereknek szólnak. A Bűneiben megmaradó, azzal nem harcoló ember, nem ragaszt a hitéhez cselekedeteket, ezért pedig nagy árat fizethet. Nem kárhoztató szavak ezek, nem akarom, hogy bárki félre értse, csupán át kell gondolnunk a dolgokat, mert kimondhatatlanul nagy a tét.                   

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” Istent Szent, ez mindenki előtt nyilvánvaló igazság. És a négy szellemi lény, amelyek közül mindegyik hat-hat szárnnyal bír, köröskörül és belül teljes szemekkel; és meg nem szűnik nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt és aki van és aki eljövendő. Tehát Istent, ha mi hívők egyre inkább megismerjük, annál inkább elkezdünk hozzá hasonlítani minden területen. Mintegy elváltozunk az Ő ábrázatára.

A szentség területén is. Ezért fogunk tudni itt a földön úgy járni, ahogy Jézus tette! „Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Ő benne,” Meg kell értenünk, mindannyian sokféle bűnben éltünk különböző mélységekben a megtérésünk előtt és után is, sajnos. De miután „vettük a Krisztust” megtértünk elkezdtük megismerni Őt és akaratát, az ige felszólít, hogy ahogy vettük, ahogy folyamatában megismerjük Istent, az Urunkat és megváltónkat, úgy járjunk benne, azaz a vele lévő kapcsolatban. Márpedig Őt nem hazugnak, nem szeretetlennek, nem házasságtörőnek, nem homoszexuálisnak, nem a másikat leigázónak, nem önzőnek, és nem engedetlennek, stb. ismertük meg, hanem Szentnek. Isten minden gyermekétől azt várja, hogy amiképpen Ő maga mi is szentek legyünk, és ahogy Ő járt, úgy járunk, éljünk mi is ezen a földön.

Köszönöm a figyelmeteket. Áldott hétvégét kívánok számotokra.     

 

Isten a vendégszoba polcán!

Isten nem akar csupán egy fogalom lenni az életedben! Sokan úgy vannak Istennel, mint a pilóták az ejtőernyőjükkel, baj esetére magukkal viszik, de remélik, hogy soha nem lesz rá szükség. /ezt sort, valahol olvastam és megfogott/ Az ilyen emberek valami módon beengedik Istent az életük, szalonképes és megmutatható szobájába, de ott is többnyire csak egy polcra kerül, A fogalom polcára. Én hívő vagyok, keresztény vagyok, ó én is megtértem. De ahogy él, ahogy cselekszik, ahogy beszél, az semmiben nem különbözik szinte, a világ folyásától, és értékrendjétől, vagy ha mégis, az leginkább egy jól eljátszott színházi szerep a maga minden odavaló kellékével. Azt is többször megfigyeltem, hogy az ilyen ember teljesen megvan győződve, hogy ebbéli játékáról senki nem tud. S lehet hogy ez igaz a keresztény környezetére, ott a magasabb fokú bizalom, és sokszor a rálátás hiánya, némi felületesség miatt, ez a játék eljátszható. De nem így a világban. Ott az emberek a farkastörvények miatt, az állandó aktivitáskényszer miatt, mintegy önvédelmi ösztönből, igen hamar felismerik, beazonosítják a „színészeket”. Erre még rájön, hogy sátán még be is segít ilyenkor, hiszen érdeke, ha egy hívőt hiteltelenné tud tenni. De mivel azt váltja ki, amit az írás, előre megmondott: „Mert az Istennek neve miattatok, káromoltatik a pogányok között…” Ezért bizony nagyon fontos erről beszélni, és ezt visszaszorítani. Hihetetlen károkat tudnak okozni az ilyen „eljátszom a dolgot” emberek. Ráadás az is igen nagy gond, hogy amikor rájuk hivatkozva takaródznak a világiak, az épp az örömhírt hallgató emberek. Nagyon nehéz nekik mit mondani, és valahogy megvédeni az ilyen színésztestvéreket, és meggyőzni a hivatkozó felet, hogy az adott keresztény színészkedése csak átmeneti, már Isten kezeli nála a dolgokat.  /ha nem igazán érted miről beszélek, akkor jó neked, kimaradtál az ilyen kényelmetlen helyzetekből./ Ne legyen félreértés, nem azzal van a bajom, ha felszínre jön az életedben valamilyen bűn, mert Isten dolgozik rajtad, olvaszt, azért, hogy szembesítsen az eltávolítandó salakoddal. Ez jó dolog!  Magadba szállva megállsz, őszintén megbánod, bűnvallást teszel, amiben is, kilépsz a világosságra és engeded, hogy Jézus vére az Isten végtelen kegyelméből megtisztítson minden bűntől. A megszentelődésnek is van egy fajta útja, tehát ez jó. Amire fentebb utaltam, amit igazán komoly problémának látok, az a képmutató életvitel a meghátráló harc nélküli megalkuvásban megkövesedett, hiteltelenség. Isten ennél sokkal jobbról/többről van, felölünk meggyőződve! Az ilyen embereket pedig segítsd, hogy hamar kitaláljon a színházi életen kívülre, a valóságba! Ahol Isten nem csak egy fogalom a vendégszoba polcán!

Köszönöm a figyelmedet. 

Jézus vérének egyedülállósága 5.bejegyzés

Az előző posztban leírtam hogy nagyon más eredményre vezet, ha egy dolgot jelen esetben az eredendő bűnt és az ebből felnövekedő személyes bűnmegnyilvánulásokat. A magunk emberi szemszögéből vizsgáljuk vagy azt a mindenható Isten a biblián keresztül adott világosságában látjuk, értelmezzük. Isten akaratában vagyunk az emberi józan és reális gondolkozással de tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy Isten valóságlátása, igazságértelmezése kifejezhetetlenül  magasabb szélesebb és mélyebb, mint az egész emberiségé. 
„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útiatok az én útiam, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én utaim utaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” 

Ebből az igazságból egy példán keresztül világítottam meg hogy teljesen jogos az ha mi emberek egymáshoz mérve magunkat, különbséget teszünk. De ezt annak tudatában kell megtennünk, hogy Isten látásmódja elsősorban nem egymáshoz viszonyit minket, hanem az Ö egyszülött fiához a Szentség a tisztaság a tökéletes emberi jellem abszolút zsinórmértékéhez mér mindenkit.  Így megállapítottuk, hogy minden egyes ember, aki élt, él,és ezután születik. Mind egytől egyig az Úr Jézusban megvalósult fent említett mérővonal alatt van. Az eredendő bűn valamint a későbbiekben felcseperedve a  bűnnel való azonosulása miatt Istentől elszakadt állapotban, létezik, tehát „fuldoklik”.   Legyen bármilyen mélységű is a vízfelszín alatt való tartózkodása, azaz egymáshoz viszonyítva mennyire bűnös. Vannak jobb és még jobb gonosz és még gonoszabb emberek de, valamennyire igaz hogy fuldoklik és biztos a halál ténye. Ebből az állapotból csak a megváltás őszinte elfogadása/birtokbavétele által van lehetőség kitörni. Ráadás kizárólag az Istentől elfogadható és kért módon. Azaz az Úr Jézus megváltói vérének elfogadása és Jézus nevének segítségül hívása által. 
„nincsen senkiben, másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.” …Mint az Úr Jézus neve.

Ezek után most ismételten nézzünk meg egy a vérrel kapcsolatos nagyon fontos igerészt.
A teremtés könyvének 3 fejezetében olvassuk: készített az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltöztette őket azokba. Ezek a bőr ruhák Isten által leölt/áldozatra adott állatok bőréből készültek. Mely tény arra világit rá ismételten, hogy a rendbehozatal a kapcsolatrendezés a helyreállítás érdekében Vérnek kellett ontatnia. Egy életnek, igaz akkor még csak egy állati lény életének kellett véget érnie a további kapcsolat érdekében. Zárásként nézzünk meg az újszövetségből egy igeverset a hébereknek írt levél kilencedik fejezetéből. 
„
 "Innét van, hogy az első sem szenteltetett meg vér nélkül.
Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vévén a borjúknak és a bakoknak vérét, vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt, magát a könyvet is és az egész népet meghintette,
Mondván: Ez azon szövetség vére, amelyet Isten számotokra rendelt.
Majd a sátort is és az istentiszteletre való összes edényeket hasonlóképpen meghintette vérrel. És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat. Annak okáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai effélékkel tisztíttassanak meg, magok a mennyei dolgok azonban ezeknél különb áldozatokkal.
Mert nem kézzel készített szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk.
Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatul, mint ahogy a főpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel;
Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.
És miképpen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet:
Azonképpen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett, másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak, akik őt várják üdvösségökre"

Ebből a rendkívül fontos igerészből kiemelném azt az alapigazságot, melyet a 22.vers állít. „. És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.”
Tehát leegyszerűsítve, ha nincs megfelelő vér, akkor nincs bűnbocsánat sem.
Ha pedig nincs bűnbocsánat, akkor az ember menthetetlen, bűnei miatt elveszett.
De hála legyen Isten kegyelmének és szeretetének. Ö eltervezte, és Fia által kivitelezte a lehetetlent. A megrontott és elbukott emberi fajt megmentette mikor a saját fiát a legdrágább kincsét miértünk a keresztfán halni engedte. Ezáltal lehetőséget adván az egyéneknek a hit által való megigazulásra az Istennel való megbékélés lehetőségére.
Bárcsak mindenki élne eme csodálatos lehetőséggel!



Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket.
A témát szeretném folytatni a következő bejegyzésemkor.

Jézus vérének egyedülállósága

Az Istennel való megbékülésem első éveiben. Nem egyszer gondolkoztam el azon melyek azok a szellemi jellemzők bibliai igazságok melyek az istenfélelmet választó embereket az Istentől való békességbe, megnyugvásba „hazaértem tudatba” helyezik. Melyek azok a kijelentések, amelyek konkrétan megtapasztalható a személyes életre kiható sorsdöntő fordulatot hozó vízválasztók hivő és nem hivő emberek között. Ahogy ezeket kezdtem számba venni és mélyebben megérteni. Napról napra egyre inkább és egyre egyértelműben kiemelkedett a megváltás mibenléte Jézus Krisztus vérének mindent meghatározó kifejezhetetlen felfoghatatlan csodája valósága mely azt a bizonyos vízválasztó konkrétumot képzi az ember életében.

 Az emberiség családjába tartozókat nézve legyen az a megváltást elfogadó hivő vagy azt még nem ismerő Istennel meg nem békült vallásos vagy ateista világnézettel rendelkező ember. /nem véletlen írtam így/ általánosságban elmondhatja, hogy az életében a külsőségeket nézve igazi szembetűnő különbséget nem lát. Mindkét oldalon vannak érték teremtő és hordozó emberek és ennek ellenkezője is. Mindkét táborban ismert a tragédia a fájdalom a szenvedés vagy a nevetés és a győzelem.
Mindkét oldal be tud számolni sikerről vagy épp katasztrofális veszteségről, áldásokról vagy romlást hozó átkokról, betegségekről és sorolhatnám. Egy szóval a szem előtt valókra fókuszálva /és az ember legtöbbször így tesz/ nem igazán látni elsőre a különbségeket. Nyilván épp ezen ok miatt szükséges nem csak a látható dimenzióban szemlélnünk e felismerésünket hanem tovább kell lepnünk.

 Pont ezért fontos hogy kutatásunk és értelmezésünk helyessége érdekében a saját eddigi tapasztalatainkat, véleményeinket sokszor előítéleteinket, prekoncepcióinkat háttérbe tudjuk helyezni azokon át, tudjunk lépni. Tudjunk és merjünk más szemével látni más gondolatait figyelemmel kísérni. Nincs mitől tartani, hiszen ha az igazsággal azon a területen valósággal mi bírunk, akkor a felismert helytelenségek csak még inkább minket igazolnak. Ha viszont a mi látásunk volt helytelen, akkor egy nagyszerű lehetőség nyílt, hogy korrigáljuk a gondolkozásunkat. Szóval mindenképpen jól járunk. Ez alól csak azok vonják ki magukat, akiket a való igazság nem érdekel vagy bármi okból félnek azzal szembenézni.

 Nem akarom a bevezetőt elnyújtani, tehát rátérnék a megváltásunk árára, ami nem más, mint az Úr Jézus Krisztus teljes mértékben egyedi és rendkívüli vére. Melynek kellő méltánylására csak a mindenható Isten képes. Egyedül Ö tudja mindenestől felfogni, ami fölfoghatatlan Jézus vérében. Mi csak ámulattal fogadhatjuk azokat az Isteni kinyilatkoztatásokat, amelyek e témáról szólnak melyek közül az első az a tény: hogy az IGE testé lett! Isten megjelent testben az emberek között. A mindenható hús és vér emberként itt élt közöttünk itt járt Jeruzsálem utcáin és hirdette az Atya szeretetét és igazságát és itt a földön Jeruzsálem mellett a golgota hegyén adta az életét a vérét mindannyinkért, amikor a megváltásunk érdekében a keresztre ment.

 Miért Jézus Krisztus vére a legértékesebb valóság a világmindenségben? Miért az Ő vére az amely csak és kizárólagosan alkalmas hogy az emberiséget és azon belül az egyes embereket kiváltsa/megváltsa megtisztítsa és éltesse? Miért e vér az amely csak és kizárólagosan tudta a Mindenható Isten jogos haragját elfordítani rollunk és azt kiengesztelni?  Ezeket, a kérdéseket fogjuk megválaszolni a következőkben Isten beszédének a fényében.


Egyáltalán miért van szüksége az embernek megváltásra? Talán elsőkként ezt kell megértenünk. Mert ahogy látni fogjuk ez az megváltás témakörének alapja.Sokan hallottak már az eredendő bűnről/vagy ősbűnről. Mikor is az első emberpár az Istentől való függőséget lerázandó félredobta azt az egyetlen egy parancsolatot, ami nem mást hivatott szolgálni, mint hogy emlékeztesse az embert szabadsága és korlátozott függetlensége ellenére továbbra is mindenestől, rá van utalva a teremtőjére. 
„Parancsolt az Úr Isten az embernek mondván: A kert minden fájáról bátran egyél, De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon abból eszel, bizonnyal meghalsz.”

Sajnos tudjuk mi történt, itt nem részletezném. Csak azt emelném ki, hogy az első emberpár az intést nem fogadta meg. Az Isten beszédének nem engedelmeskedvén az Istentől való függetlenséget választotta, amely ahogy Isten előre jelezte, behozta az ember életébe a lázadás a bűn metafizikai valóságát és annak mindenkori következményét a halált. Mivel Isten maga az élet és minden életnek ősforrása, így a tőle való függetlenedés/elszakadás halált eredményez. Sátán ebbe a csapdába csalta bele sikeresen az embert.
A biblia határozottan tanítja hogy az egész emberi faj, Ádám és Éva minden egyes leszármazottja egy vérvonalból való. /Apcsel 17;26/
Így a lázadáskor belépő bűn és annak következménye a halál minden egyes ember életében, aki erre a földre született jelen van. Ez az eredendő bűn oka. Ez az a szörnyű valóság, ami minden emberre kihat az első emberpár óta. Mindenkire! Kivéve egyetlen egy embert, aki pont ezért tökéletes ember, és Isten egy személyben, akin nem más, mint a Názáreti Úr Jézus Krisztus.

 Ezért kulcsfontosságú megértenünk a szűztől való születés a Szent Lélektől/Szellemtől való fogantatás csodáját Jézus Krisztus életében. Ö ugyanis a magasságos erejétől született és így mentes az Ádámi megromlott bűnnel és halállal átitatott vérvonaltól.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek a kulcsfontosságú ténynek az igazságát.

Ha már itt tartunk, már csak ez az egy tény Jézus Krisztusról. Már csak ez az egy kijelentés, megkülönbözteti Öt minden vallásalapítótól, minden prófétától, minden gurutól,
kiknek egyértelműen volt földi apjuk, ezáltal teljes meggyőződéssel állíthatjuk, hogy az eredendő bűnnek kiszolgáltatott, a halál uralma alá vetett emberek voltak.
De nem így a mi MEGVÁLTÓNK JÉZUS! Aki pont ezért az Ő tiszta és szent NEM Ádámi vére miatt tudott a mi hiteles Istentől elfogadott megváltónkká lenni.

Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket.
A témát szeretném folytatni a következő bejegyzésemkor.