hétfő, július 16, 2018

Gondolatom a kapcsolatok alapjáról.



E gondolat, teljesen igaz az Istennel való egyéni hívő életünkre is. Egyrészt a bűn kérdése Isten kegyelméből rendezve lett. A törvény a parancsolatok tételes ellenünk szóló, teljesen jogos kárhoztató ítélete, oda lett helyezve a keresztfára, amikor az Úr Jézus az életét adta az életünkért, amikor meghalt a mi bűneinkért, és kárhoztatta a bűnt a testében, miértünk, a megváltásunkért, a golgotai keresztfán. Isten szent! Szent és tökéletes!  Azt is világossá tette, hogy szentség nélkül senki nem látja meg Őt. Mégis a velünk való kapcsolata, nem azon áll, hogy mennyire vagyunk szentek és tökéletesek, (de igyekezzünk erre) hanem azért mert Jézus Krisztusban elfogadott/befogadott bennünket, akik hiszünk benne. Konkrét és valós, az életünket végigkísérő szeretete és hűsége mindig a rendelkezésünkre áll. Ez annyira igaz, hogy a szentírás, még azt is megfogalmazza, hogy amikor mi hűtlenek vagyunk, Ő még akkor is hű marad! A szentség minden kulcsfontosságával együtt, csak a szeretet és az elfogadás alapján tud megvalósulni a részünkről. Mert a válasz szeretetünk Isten szeretetére az, ami felépíti a mi gyakorlati szentségünket. (Pl Aki szereti és várja vissza az Úr Jézust, az önmagát megtisztítja!)  Ráadás az örök élet elnyeréséhez szükséges szentségünket Krisztus Jézus csodálatos személyében nyerhetjük el, nem a mi erőfeszítéseink alapján „Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lett nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul: Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.” . De természetesen ehhez kapcsolódik/ ráépül a mi gyakorlatban megszerzett szentségünk. Tehát ennek is megvan a maga igen fontos szerepe! (Ezt csak azért hangsúlyoztam ki, hogy elejét vegyem a félreértéseknek. A Szentek közössége az a szentek közössége, tehát nem a szentség ellen volt a gondolatom.) Tehát zárásként megfogalmazhatom, az Istennel való kapcsolatunk ma jelenleg, hit által tud megvalósulni, aminek egyértelmű táptalaja az Isten felénk való szeretete és hűsége! Ami abban nyilvánul meg leginkább és elsősorban, hogy Isten szól hozzánk! Térben és időben megszólít a szentírás szavaival, és pozitív/igenlő reagálásra, kész az érdekünkben cselekedni.  

Köszönöm a figyelmedet.