A tegnapi Istentiszteletről hazafelé sétálva, a feleségemmel
arról beszélgettem, hogy látok nála egy hitbéli megerősödést, egyfajta friss látogatást
az Úrtól, az életére kiáradni. Egy rövid ideig elgondolkozott, mély öröm töltötte
el, aztán felém fordulva azt kérdezte. Szerinted miért történt meg ez? Picit
meglepett a kérdése, és magam is elgondolkoztam, hogy mit, milyen okokat lehet
ilyenkor megemlíteni. De a szívemből fakadóan a legőszintébben csak annyi volt
a válaszom, hogy azért mert közeledtél az Úrhoz, és így viszont közeledett Ő is
hozzád. Ennek az igazságnak a fejtegetése, aztán kitöltötte a hátralévő időnket,
hazáig. A szentírásban ez az ige így szól: „De majd nagyobb kegyelmet ad; ezért mondja: Az Isten a
kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad. Engedelmeskedjetek
azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek
az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti
bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.”
Külön lehetne itt beszélni a kevélység témájáról, (pár hónapja volt róla szó) a bűn megtűréséről,
és ez által az ördögnek való helyt adásról, hiszen ő, az Írás szerint a bűnben
leledzik. Viszont így, ez az állapot pont nem az, amit Isten kér, hiszen ez nem
ellenállás az ördögnek, nem elutasítása, hanem ajtónyitás számára. A bűn ajtónyitás
az ördög számára. De ahogy olvassuk, Isten pont azt várja el a gyermekeitől,
hogy álljanak ellent az ördögnek. De ezen a ponton, nagyon fontos észrevenni a
sorrendet. Magunk megalázása ez az első. Engedelmesség az Isten megismert beszédének,
ez a második. (Ez által az igazságban járva, az Igazság által erős vagy). Így jöhet
az ellenállás az ördög felé, ez a harmadik. A sátántól a bűntől való
elhatárolódás, az ezzel való szembehelyezkedés leginkább kézen fogható
eredménye pedig az Istenkeresés. Azaz, az ilyen ember elkezd közeledni (a tempó, egyénenként változik) Isten dicsőséges személyéhez, elkezd közelíteni az Atya,
ölelő karjai felé, majd abban megnyugodni. Ezen a ponton is fel kell ismernünk
egy hatalmas igazságot. A mi, isten felé való közeledésünk az, ami kiváltja
Isten felénk való közeledését. ( Ne felejtkezzünk el arról a tényről, hogy Ő előbb szeretett minket és előbb kezdeményezett, mikor is a legdrágább kincsét, az Ő Fiát értünk adta a keresztfán, Ő már nem tud többet adni mert mindet odaadott Jézus Krisztusban! A sor rajtunk van.) Ő soha senkire nem kényszeríti rá, a vele való
kapcsolat megélését!
Szíve vágya, hogy a teremtményei megismerve Őt, vele egy
szeretetteljes kapcsolatba kerüljenek, de ennek a kapcsolatnak a megélését, és
mélységének a milyenségét (hívőkre nézve is igen-igen nagy különbségek vannak)
Isten, mindig az adott ember szomjúságára, azaz hitbéli bizalmára bízza. Isten
nem olyan, mint a sátán, mint a démonok, akik kéretlenül is csalárd módon és
erőszakosan lépnek be az emberek életébe. Isten a neked adott szabad akaraton
nem vesz erőt. Megkeres, tájékoztat, felkér a felé való közeledésre. Elmondja,
hogy a vele való kapcsolathoz, mi szükséges a te részedről. Hit/bizalom a
személyében, az érted hozott megváltói munkájában. Igény az Igazságra és a
szentségre, alázat, az okoskodások félrerakása, a megváltásod örömhírének az elfogadása,
ami a megtérésben, az Újjászületésben kezd el megvalósulni. S így, máris
elkezdtél Isten akarata szerint közeledni felé. Erre a szabad akaratodból való
Istenigenlésre pedig, Ő hatalmas és személyre szóló módon fog meglátogatni
téged, betölteni a szomjúságodat, és megelégíteni az életedet az Ő mindenre
kiterjedő szeretetében.
Köszönöm az olvasásra szánt idődet, kérlek, gondolkozz el a
fenti sorokon, és bátor félelem nélküli szívvel, közeledj Istenhez, mert Ő vár
rád!
