Olvastam hogy készült egy petíció, egy oldal megszüntetésének érdekében, ami állítólag Sándor pásztor tanításait
közli. De mint kiderült, inkább egy fajta anarchia klubbá vált, ahol ki egyet,
ki mást szól. Egy oldalnál is az van, mint egy könyvnél. A tartalomnak illik a
címhez igazodnia. Ez mivel nem valósult meg, így valóban okafogyottá vált az
oldal, és aki kezdeményezte és aláírta, teljesen érthető, jól járt el,
mivel többnyire csak a Gyülekezetet és a vezető lelkészt ekézik a
hozzászólásokban, márpedig nyilvánvaló, az oldal nem ezét jött létre. A törlési kérelem szerintem egyértelmű, hogy nem azért lett kérve, hogy a szólásszabadság korlátot kapjon, hanem mert etikátlan , övön aluli, tehát nem sportszerű, nem korrekt az oldal megléte. (De nincs gond, az Istent szeretőknek, minden a javára van) Mivel az elérhetőség, mindeddig nem törlődött, bizonyára több olyan ember ki is
használja ezt, akik véleményem szerint nem helyesen járnak el, amikor keserűségből,
sértettségből, vagy féligazságokra támaszkodva, a keresztényi normákat
figyelmen kívül hagyva, írogatnak az oldalon. Nyilván van erre kereslet, mindig
is volt, az ember már csak ilyen, és a világnak is ad csámcsogni valót hogy
szálkákat keressenek, a maguk gerendái helyett. Mégis el kell mondanom, nem mindegy, hogy Te mit és kit,
hallgatsz/olvasol. Ebben józannak kell lenned és körültekintőnek. A juhok
ismerik a pásztor hangját, a pásztorokat utánzó farkasok hangját, viszont meg
kell tanulniuk felismerni a Szent Szellem vezetésében. Ez rendkívül fontos
feladata egy hívőnek. Lassan három évtizede azt látom, hogy a gyülekezetet vagy
a vezetőséget mindig is csapkodták, szidalmazták, hol ezért, hol meg
amazért. De Isten megáldja, és
erőteljesen használja az ö népének azon részét, amelyet a Hit gyülekezete alkot, és megőrzi, mert hőséges Isten. Megmondta világosan, hogy neki az Ö gyermekeire
gondja van. Valamint arról se szabad megfeledkeznünk, tartozzunk bármely
gyülekezetbe is, hogy a „görbe tükrök” is a javunkra vannak. A maguk szintjén,
hozzá segítenek, hogy még inkább formába hozzuk magunkat, és megfésülködjünk,
ahol ez szükségessé válik. De azt látom némelyek nem csak egyéneknek, de egész
gyülekezeteknek meg akarják mondani, minden kompetencia nélkül, hogy mi hol
kócos, de még ez sem elég, egyenesen meg akarják szabni, hogy nekünk melyik
frizura áll jól és szerintük melyiket kéne hordanunk, amit már ők is
elfogadhatónak tartanak. Ezzel az a baj, hogy egyenesen a Krisztusban kapott
vezetésünket és szabadságunkat támadják meg. Ehhez pedig elhívás nélküli
önjelölteknek egyszerűen nem ad felhatalmazást az ige. Világosan látjuk a
biblia alapján, hogy az Antiókhiába érkező Pétert, amikor Isten azt látta, hogy
korrigálni szükséges az evangélium érdekében, akkor nem akárkit küldött oda
hozzá, hanem Pált. Szellemiekhez szellemieket, kaliberhez kalibert. Ne felejtsétek el, Isten soha nem vádol, és
nem kárhoztat. Ö megigazítja a gyermekeit, és ebbéli munkájához bármit bármikor
fel tud használni. De ezen munkákat is bölcsen szeretettel és irgalommal végezteti.
Az írás közli velünk: „Mikor nincsenek
ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.” Az
ökör jellemzője, hogy erős, gabonatermelése kiemelkedően jó és igen nagy
haszonnal jár. Az adott ökrök között a karámon belül a legerősebbre ez még inkább igaz. Biztosak
lehetünk abban, hogy a „Gazdát” nem lepi meg, hogy van munka a jászolban az
ökrei miatt. Csak ha már felkerültünk a mennyei otthonunkba, fogunk mentesülni
az Urunk által meghatározott mindennapi lábmosás alól. Soha nem értettem meg
azokat az embereket akik, vélt vagy akár valós problémák miatt a rendezésre
való törekvés helyett, a megbocsátás az elengedés/túllépés helyett, képesek
lennének úgymond, az egész istállót felgyújtani, mert épp olyanjuk van. Isten irgalmas, kegyelmes, hosszú tűrő, nem
fedődik minduntalan. Reális velünk kapcsolatban, tudja, mi lakozik bennünk.
Mégis velünk van, mellettünk áll, és használ minket. De akadnak némelyek, akik
ezeket a csodálatos és hatalmas áldásokat csak maguknak akarják kisajátítani. Ezzel le is leplezték a szívüket, hogy
nem a jó kincs, amit előhoztak felelőtlenül és irgalmatlanul.
Köszönöm a figyelmeteket.
