A bibliai látásmód /oldal ajánló /

Lenne egy kérésem azok felé akik értékelik és látogatják a blogomat. Ha van közöttetek olyan aki még nem keresete fel a facebook Bibliai látásmód oldalamat. Azt megkérném tegye meg. Nem csak azért mert ott gyakrabban vagyok aktív és elérhető, hanem mert több téma is van ami csak oda kerül vagy került fel.

 

Valamint mivel a rendszer ott olyan, hogy az emberek arra figyelnek amit sokan olvasnak és lájkolnak, szóval ha értékhordozónak látod a munkámat kérlek látogasd/lájkold illetve legyél aktív például a hozzáoszlásokban véleményezésben is. Ma a kiégésről az Istenben való csalódásról a megbotránkozásról írtam pár gondolatot. Megtisztelsz ha felkeresel. Természetesen ha csak ezen oldalra tudsz időt szánni azt is nagyon köszönöm. 

Isten áldása rád és Szeretteidre! 

Köszönöm hogy ma is erre jártál. 

      

Gondolataim a bibliai hitről.

Bizonyára sokan hallottátok már azt a mondást : „hogy él mint hal a vízben!” S valóban mindenki számára egyértelmű hogy ha élő fickándozó halat akar látni, szükséges kisétálnia egy tóhoz vagy folyóhoz vagy legalábbis mindenképp egy olyan vízben gazdag helyre ahol a különböző halacskák megélhetnek és szaporodhatnak. Tehát ha nem sült halról beszélünk mindenképpen összekötjük a halat még ha nem is tudatosan az életterével, ami a víz!

Nos a keresztényeknek is van egy ilyen kulcsfontosságú életterületük/létezési zónájuk, ami nem más mint a HIT!

Nincs az a hívő aki ne hallotta volna már ezt az Istennel való élő kapcsolathoz elengedhetetlenül fontos tényezőt! Természetesen amikor a bibliai hitről beszélünk tudatosítanunk kell magunkban hogy ez nem az a hit amit a világban értenek a hit alatt. Egy általános hittel minden ember rendelkezik amit a mindennapi életvitelében rendszeresen használ. De a bibliai hit témájánál mi nem erről a hitről beszélünk. Hiszen ez a fajta világban jelenlévő hit nem eredményez Istenismeretet,sem üdvösséget, sem megigazulást és sorolhatnám. Az a hit amit Isten elvár, kér, figyel, és mindenkor kész megjutalmazni az az a fajta hit ami kizárólag az Isten örök beszédéből táplálkozva növekszik fel az ember szívében/szellemében! S itt el is érkeztünk egy olyan ponthoz a hitről való gondolkozásunkban, amiről feltétlen említést kell tennünk. A bibliai hit noha érinti és támogatja/táplálja az elmét, reménységet hozva létre számára! Mégis a bibliai hit elsősorban nem az elméhez hanem a szívhez köthető/kapcsolható. „Szívvel hiszünk az Igazságban” állítja az írás!

S csakugyan amikor azt látjuk, hogy emberek egy értelmi elfogadást/igaznak tartást gondolnak hitnek, nem sok minden változik és történik az életükben, hiszen a szívük a lényegi legbelső valóságuk nincs érintve az Isten beszéde által. Ezért hangoztatta Pál hogy ö amikor prédikál nem emberi bölcsességet közöl, azaz nem az értelemnek hanem a szívnek szól elsősorban. Nem akarom, hogy félre értés legyen, nagyon fontosnak tartom az elmét a racionalitást és a dolgok átgondolását, de az ige alapján jogosan teszünk és kell tennünk különbséget az elmebeli hit és a szívbeli hit között. Az emberi kommunikációt ha nem tölti meg és nem itatja át Isten beszéde mégpedig úgy, hogy mögötte az újjászületett szívet betöltő Szent Szellem jelen van, nem tud létre hozni szívbéli hitet. Ezért utasítja Isten az örömhír mondóit arra: „Ha valaki szól, mintegy Isten igéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad: hogy mindenben Isten dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.”

Véleményem szerint ezért hatástalan és meddő legtöbbször az az igehirdetés ahol az igével szolgáló személy nincs újjászületve. Valami olyan állapot ez amit Jézus úgy jellemzett, hogy vak vezet világtalant és így mindketten a verembe esnek. Eleve Isten országában alapkövetelmény a megtérés az Újjászületés romolhatatlan magból Isten igéjéből valóságos szentségben. Számomra elképesztő, hogy hány a bibliával foglalkozó ember ezt az alap lépést még soha nem tette meg, és csodálkoznak eredménytelenségükön és szó szerinti örömtelen kínlódó hitéletükön. Emlékezzünk mit is mondott Jézus Nikodémusznak! „Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” Mindenképpen érdemes ezen az igeversen is alaposan elgondolkoznunk.

De térjünk vissza a hit kérdésére.

Te hitből élsz? Valós Isten beszédéből származó azon álló, szívbéli hitből élsz, vagy mások utánzásából, esetleg csupán értelmi hitből amelynek nincsenek cselekedetei csak úgy van. De nem a szívedben és ezért holt hit! Semmit sem változtat sem a Te életeden sem a másokén. Az értelmi hitről mondja az írás, hogy cselekedetei nem lévén halott önmagában. Igazából nem oszt nem szoroz.

A hitből való élet nem mások utánzása! Nem rutinból, csípőből, cselekvő élet, mert abból félő hogy, hiányzik a Szent Szellem vezetése! Nem is egy inaktív elmebeli meggyőződés bibliai igazságokban.

Nem! Nem! És Nem! A hitből való élet aktív,cselekvő, a Szent Szellem vezetésére figyelő, bátor Isten beszédét szemelőt tartó, mások által világosan felismerhető és Isten által folyamatosan méltányolt élet! Igen! Isten által méltányolt neki tetsző életvitel, melyet a zsidó levél szerint mindig és folyamatosan vár, elfogad, keres és megjutalmaz!

Fontos bibliai gondolatok! 

-Mindent amit tesztek hit által hitből cselekedjétek.

-Ami nincs hitből bűn az.

-Lehetetlen Istennek hit nélkül tetszeni.

-A kételkedést a kicsinyhitűséget Jézus nem fogadta el.

-Ahol hitetlenség volt nem is tudott csodát tenni,pedig szeretett volna.

-Hitet cselekedetek által kell aktiválni élővé tenni.

-Mivel Isten adta kinek kinek a hit valóságát,jogosan kérdezi :hogy van hogy nincs hitetek?

A győzelmünk Krisztus Jézus által van,ami realizálja a láthatóban ezt a győzelmet az a mi bibliai hitünk! 

Köszönöm a figyelmeteket! 

A témához kapcsolódó érdekes, gondolkozást serkentő posztok.


http://megmondoka.blogspot.hu/2014/06/hogyan-fejlodik-hitunk-velunk-egyutt.html 

http://divinity.szabadosadam.hu/?p=7262 

http://www.ujragondolo.hu/hitem-kepekben/ 

http://www.ujragondolo.hu/ha-hit-probaja/ 

http://divinity.szabadosadam.hu/?p=8089#more-8089 

A homoszexualitás kérdése

Amikor ez a téma előkerül mindig eszembe, jut egy gondolat.

„A valódi kérdés, az hogy megengedjük-e az „erkölcsöst” az „erkölcstelentől” megkülönböztetni már nem tudó kisebbségnek, hogy rákényszerítsen bennünket a jó és a rossz közötti különbségtétel feladására.
F Lagard Smith
Jogi professzor és népszerű szerző.
Többek között ö írta a Szodoma második eljövetele c. a témában egyedülálló könyvet is.

Kétségtelen, hogy ha valamikor, akkor napjainkban igen nagy erőfeszítés történik arra nézve, hogy a biblia tekintélyét de leginkább Istennek az ember szexualitását, érintő kijelentéseit aláaknázzák.
Ma már egyházon belül és kívül a homoszexualitás kérdésköre előtérbe került annak térnyerése miatt. Mind a társadalomban de sok egyházban is szerte a világon egy nagyfokú negatív elhajlás, megalkuvás tapasztalható ezen a területen attól, ami Isten véleménye e témában. Magam azt gondolom, hogy a homoszexuális életmód a biblia alapján elítélendő és bűn. Bűn épp úgy, mint a házasságtörés a prostitúció vagy bármely más bűn. Érdemes itt megemlíteni, hogy a Biblia azt mondja, hogy minden bűn, amit az ember cselekszik az a testen, kívül van. De a szexuális bűnök esetében az ember a maga teste ellen és nyilván a másiké ellen is vét. Azaz olyan folyamatokat indít be, amelyek eredményeképpen fizikai és erkölcsi leépülés és más torzulások jöhetnek létre. Ezt erősíti meg a romai levél első fejezete az I kor 6. fejezete és más igeversek is.
Véleményem szerint a teljes Írás Istentől ihletett így idézhetnék több ó szövetségi igerész is a témához, még akkor is, ha azok nem a mostani kegyelem időszakát hangsúlyozó időben íródtak. De úgy vagyok ezzel a mostanra kialakult helyzettel a kérdésében, mint amikor Urunk megjegyezte:  „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.”
Tehát aki nem akarja elfogadni Isten igazságát annak akár ó szövetségi akár új szövetségi támpontokat, mutatsz nem fog rád hallgatni, mert nem érdekli Isten véleménye.
Ezt megtapasztaltam évekkel ezelőtt az öt kenyér szervezettel folytatott levélváltásomban, akik tudomásom szerint az óta megszűntek, mint egyesület. Valamint nem egy személyes beszélgetésben ahol az önakarat elnyomta az Isten igazságát.

Hogy ne szaporítsam a szót az egész Biblia, arról tesz bizonyságot, hogy Isten az embert az Ö képére és hasonlatosságára teremtette és legfőbb vágya hogy az ember hasonló legyen alkotójához, megváltójához, az Úr Jézus Krisztushoz! Azt szeretné, hogy népe, az egyházat alkotó hívők sokasága visszatükrözze az Ö Isteni szentségét, jellemét, tökéletességét, Istenfélelemben. Nos az a határozott véleményem hogy a homoszexualitás, mint ahogy a többi, Isten által bűnnek nevezet magatartás ebbe az igazi Istenképűségbe sehogy sem fér bele. Isten kinyilvánította hogy szentek legyünk, erre törekedjünk és harcoljuk meg a hitnek szép és nemes harcát, ha kell naponként. Mindenki a maga harcát kell, hogy harcolja, mégpedig azon a területen, amelyik életében még nem illeszkedik Isten tökéletes akaratába. Egy keresztény embernek az Úr Jézus a példaképe! Öt követi és hozzá akar hasonlóvá válni gondolkozásában, beszédében, és életvitelében.
Isten pedig egyértelműen és minden kétséget kizárólag SZENT!

Figyelmeztetés!
A fenti igazságok mellett szeretném kihangsúlyozni, hogy mint minden Isten előtt nem kedves magatartásból, így e bűnből is meg lehet térni / ha nem lehetne Isten, nem kérné / és tapasztalataim szerint Isten kész megbocsátani és gyógyulást adni, mint minden más esetben is, amikor az ember hozzá fordul.
Továbbá soha nem szabad szem elől téveszteni, hogy Isten irgalommal, szeretettel és türelemmel van a bűnös ember/emberek felé! Azaz Isten nem az embert, hanem az embert lealacsonyító, leigázó, és tönkretevő bűnt gyűlöli! Ezért készített számunkra szabadulást, Jézusban, aki az emberiség megváltója.

A témához kapcsolódóan részletesebben többek között még az alábbi helyeken is olvasgathatsz.
bejegyzés  bejegyzés 2.  Ezt is olvasd el még egy poszt  érdemes és tanulságos elolvasni a különféle hozzászólásokat is.

Köszönöm a figyelmeteket.

Gondolataim az Istentiszteletről.

Gondolataim az Istentiszteletről.

A napokban történt egy szoboravatás, amit többen Istentiszteletnek Istentisztelettel egybekötött Isten előtt kedves dolognak véltek. De valóban ez az esemény az volt? Istentisztelet? Vagy valami egészen más? A gondolataim nem politikai jelegűek csupán az adott nap eseményei váltották ki.

A mindenható Istennek minden időben volt népe itt a földön.
Élő/cselekvő hittel rendelkező felűről/ azaz újjászületett szellemi szempontból nézve is élő gyermekei. Ebből fakadóan mindig volt igaz Istentisztelet is a földön, aminek gyakorlatát mibenlétét Isten mindig is meghatározta és a személyéhez ilyen módon közeledőket, befogadta és megáldotta. Az Isten által meghatározott Istenféle való közeledést nevezem én Istentiszteletnek. Ennek gyakorlati megvalósításában, felépítésében, időtartamában, és helyeiben lehetnek eltérések akár a másik gondolkozása szerinti határokat feszegető eltérések is. De egy tényt bizonnyal leszögezhetünk. Az Istentisztelet igazi mibenlétét maga a mindenható Isten határozza meg és nem emberek! Ott ugyanis ahol emberek a gyakorlati Istentiszteletre nézve a Szentírás világos kijelentéseit figyelmen kívül hagyják, nem beszélhetünk Istentiszteletről és arról teljes joggal, megállapíthatjuk, hogy Isten előtt nem áll meg. Ahogy Isten bűnt és ünneplést el nem szenvedhet, ahogy nem hallgatja meg a bűnben leledző ember imáját /kivéve a bűnbánati közeledését/ ahogy az ige megjegyzi, hogy van, aki szolgálja és van, aki nem szolgálja Istent. Úgyannyira biztosak lehetünk abban is, hogy sajnos sok olyan emberi gyakorlat van, még ha tele van aggatva keresztényi vallásos külsőségekkel is. Melyek a legjobb szándékkal sem nevezhetőek istentiszteletnek.
Az igaz Istentiszteletnek vannak a biblia által kétséget kizáróan lefektetett alapjai.

 Az ige egyértelműen kijelenti, hogy ISTEN SZELLEM és Öt imádni, tisztelni, követni, vele azonosulni. Csak Szellemben és Igazságban lehet. Ez azt jelenti, hogy legelsőnek megteszem azt az utasítását Jézusnak, amit Nikodémusnak mondott azon az estén.

„Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az.
Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született. Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek? Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?”

Meg kell látnunk, hogy egy bölcs és Istenfélő embernek, mint Nikodémus aki a nép tanítója is volt és a farizeusi felekezet egyik főembere. Azt mondta Jézus. Nikodémus újjá kell, hogy szülessél Víztől és Szellemtől. Mert ha ezt megteszed rád is igaz lesz az, amit az Írás mond.
„Ami Szellemtől született, Szellem az.” Más szóval, ha már újjászülettél Isten beszédéből és beszéde által, hitből. Akkor már alkalmas, vagy hogy Istent, aki SZELLEM. te magad is szellemben és igazságban keresd. Amíg viszont ez nem igen és ámen az életedben, addig hiába vagy Istenfélő hiába vagy Izrael népének vezetője és tanítója. Ez másoknak lehet, használ de, számodra kevésnek fog bizonyulni, Te nem léphetsz be Isten országába, és nem lehetsz vele olyan akarata szerinti kapcsolatban, amelyet eltervezett számodra.
„De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.”
Bátran kijelenthetjük, hogy Isten és az ember kapcsolatának alappillére az, amikor az ember megtér az élő Istenhez és az ige alapján víztől, és Szellemtől újjászületik.   
Sajnos nagyon sok olyan ember van, aki magát istenkeresőnek istentisztelőnek tartja, de ezen alapfeltételnek még nem tett soha eleget.



Folytassuk a kolossébeliekhez irt levél második fejezeténél.

 „Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével. És nem ragaszkodván a Főhöz, Akiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel.
Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik mind a velük való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint? Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennük semmi becsülni való, mivelhogy a test hízlalására valók.”

A fenti igeszakaszból látható hogy erős párhuzam van a hamis istentisztelet és a az angyalok/gonosz angyalok/ tisztelete közözött. Egy Isten országához tartozó angyal /jó angyal/ azonnal Isten szent Fiára irányítja a figyelmet és nem fogad el tiszteletet és imádást.
Az ige megjegyzi, hogy az ilyen hamis istentiszteletben felfuvalkodottság vallásos arrogancia és nem felürül való, hanem testi okoskodás és bölcsesség van. Ez egy nagyon veszélyes állapot, főleg annak fényében, hogy Pál megjegyzi, hogy amit a pogányok áldoznak azt nem Istennek, hanem az ördögnek /démonoknak áldozzák.
A probléma fő és első számú oka: hogy nem ragaszkodnak a FŐHÖZ azaz JÉZUS KRISZTUSHOZ. Hanem mennek az emberi okoskodás testi útján.
Aztán az Úr útmutatása tovább halad és azt mondja, hogy ez és az ezekhez hasonló Isten felé való közeledés bölcsességnek látszik a testi ember előtt de, mivel nem Isten akarata szerint történik, így hiába tartalmaz vallásos és kegyesnek tűnő elemeket /alázatoskodás, test gyötrése és más külsőségek/ Isten előtt mindez értéktelen és elfogadhatatlan, mivel nem más, mint az ember maga választotta kénye kedve szerinti istentisztelet.

Köszönöm a figyelmeteket!

Legyetek áldottak és ragaszkodjatok mindig Jézus Krisztushoz, és az Ö beszédéhez. Aki/Ami a FŐ! Aki a Kezdet és a Vég! Az Élet és a Feltámadás!

Gondolataim a nyelveken szólásról.

Nemrég a nyelveken szólással kapcsolatosan kérték, hogy írjam le a véleményemet.
Mivel nem vagyok se, teológus se tanító így egyszerűen csak pár mondatot mondok ezzel a minden hívő számára elérhető ajándékkal kapcsolatban. Azzal kezdeném, hogy magam lassan negyed évszázada szólók nyelveken és bátran mondhatom, hogy Isten csodálatos ajándéka ez gyermekei számára még akkor is, ha sátán, mint mindent ezt is leutánozhatja ezáltal zavart és félelmet keltve sok hívő között, hogy Isten népének egy részét megakadályozza ennek a kulcsfontosságú ajándéknak a használatában.
A legnagyobb tévhit meggyőződésem szerint az a helytelen látás ezen a területen, amit, Pál szavait félreértve, kiragadva használnak sokan. „… avagy mindnyájan szólnak é nyelveken? .. „Nagyon sokszor hallottam beszélgetéseim során hogy erre hivatkozva azt mondták, na látod, hogy nem mindenkinek adatik meg ez az ajándék. Ebben a témakörben is osztom Derek Prince hiteles és kipróbált biblia tanító véleményét. Aki mellesleg kivalló ismerője volt a héber, arámi és ó görög nyelveknek. Ö kihangsúlyozza, hogy a Pál által említett igeversnél a nyelvek nemeinek ajándékáról van szó, amelyet mint az összes többi Szellemi ajándékot a Szent szellem használ, működtet egy-egy konkrét helyzetben az Isten akaratát szolgáló hívőn keresztül.
De ez az ajándék soha nem volt a hívőé és nem a hívő kezdi el használni szabad akaratából, hanem a Szent Szellem amint akarja, ott és addig ameddig Ö akarja, adja. Ráadásul haszonra adatik tehát más hívő/hívők vagy akár még meg nem tért emberek hasznára áldására.

Viszont a Szent Szellem keresztségkor megkapott nyelveken való szólást akkor és azután is a hívő gyakorolja szabad akaratából a nyelvét átadva a Szent Szellem vezetésének. Bármikor elkezdheti, és bármikor befejezheti e szent szellemi tevékenységet. A hívő ember maga dönti ezt el, és maga kezdi el a maga személyes hívő életének építésére. Ellenben a nyelvek nemei ajándékánál ahol a Szent Szellem ajándékaként nyilvánul meg a nyelveken szólás a nyelvek nemein belül,és mindig a hívő adott akaratától függetlenül.
/Osztogatja a Szent Szellem, amint akarja./ Ez a megnyilvánulás mindig mások áldására és Isten dicsőségére, felemelésére lép működésbe.

Amúgy ha a nyelveken szólás, mint hiteles keresztségi ajándék nem volna mindenkié, aki hit által veszi a Szent Szellem keresztséget. Akkor Pál nem mondhatná, hogy mindannyinknál jobban tud nyelveken szólni. Valamint értelmetlen lenne az a megfogalmazás is, hogy ha az egész gyülekezet egybe gyűlve, és mindnyájan nyelveken szólnak, ahogy az ige mondja. Azt gondolom a mindnyájan szó a hívők összességére értendő, azaz az eklézsiára.

De tovább megyek, Istentől, mint Jó és nem személyválogató mennyei Atyánktól, aki azt üzeni beszédén keresztül, hogy a hívők új nyelveken szólnak, igencsak kérdéses volna az, ha némely hívő tehetné ezt és némelyek, pedig nem. Szerintem személyválogatás lenne Isten részéről /persze ez abszurd/ hogy némelyek abban a kiváltságban részesülnek, hogy szellemben beszélnek titkos dolgokat Istennel. Valamint egy természetfeletti Isten akaratában lévő lehetőséggel építik magukat és személyes hívő életüket. Mások számára pedig ez a csodálatos lehetőség elérhetetlen lenne.
Hiszem és vallom, tehát hogy az 1 Korinthus 12. fejezetében felsorolt Szent Szellemen belüli egyes ajándékok, NEM minden hívőnek adatnak, és akinek adatnak annak is csak egy-egy szituációban és úgy, ahogy azt a Szent Szellem akarja megnyilvánítani és mindig mások hasznára, és Isten dicsőségére teszi. Tehát így van ez a Szent Szellem ajándékainál a nyelvek nemeihez kapcsolódó nyelveken szólás esetében is.
Viszont hiszem és vallom és magam is gyakorlom azt a nyelveken szólást amelyet a Szent Szellembe való bemerítéskor kap meg minden és bármely hívő aki hit által ezen a területen is enged Isten beszédének. Magam ennek a konkrét tanúja vagyok és láttam és halottam mindenféle felekezetből már hívőket, akik egyházuk antikarizmatikus félelemmel teli tradícióján átlépve ezen a területen is engedtek Isten beszédének.


Utószó: Kedves testvérem szeretném elmondani, hogy attól, mert én szólok nyelveken eszem ágában nincs különb kereszténynek gondolni magam azoknál, akik ezen a területen máshogy gondolkoznak. Fenti kijelentésemet több nagyon kedves testvérem is alátámaszthatja a legkülönfélébb gyülekezetekből. Mégis kérlek, engedjétek, meg hogy megtegyem a fenti írásommal azt, amit Isten elvár tőlem, tudni illik, hogy betöltsem, amit János apostol mond első levelének első fejezetében. „Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.”


Ez is a témához kapcsolódik.


Ha valakit esetleg a nyelveken szólás részletesebben is érdekel, itt is olvashat még. Valamint

Ezen a helyen még olvashat a témához.  Itt pedig egy tanulságos videót találtam: Videó  és ez talán még több mindenre választ ad.: Videó

Ez egy több részes anyag. 


Köszönöm a megtisztelő figyelmet.
Ha esetleg bármilyen kérdés felmerül benned kérlek bátran írj.

A hit másik oldala, avagy MEGMARADNI a kegyelemben cselekedetek által.

A kegyelemben maradni a Királyi törvény által.
Ezen bejegyzésem szorosan kapcsolódik az előző posztomhoz.

Miután az előző bejegyzésben félreérthetetlenül megláttuk, hogy az ember csak és kizárólag az Úr Jézusban, mint személyes megváltójába vetett hit által tud megigazulni. A Jakab levél alapján fontos továbblépnünk. Van egy mondás miszerint vagy a bűn tart távol a bibliától vagy a Biblia a bűntől. Ezt a magam életében is igazolhatom a mögöttem lévő hívő élet alapján. Az ige azon felül, hogy megvilágosít bölcsességet/értelmet ad, hitet és reménységet közvetít a szellemünk és lelkünk, vagy ahogy mások mondják a szívünk és az elménk számára. Sőt az írás még arra is rávilágít, hogy akik megnyerik az igét, magukba fogadják és emésztik, azok számára életet és testük számára egészséget, eredményez. [Szóval szeressétek az igét!] Itt a földön a bibliának kell lenni a legjobb barátodnak. Talán el lehet mondani, hogy még soha egyetlen egy generáció nem volt, amelyikre annyi szerteágazó hatást zúdítottak volna az élet minden területéről,  mint az amelyikben most élünk. Az embernek a figyelméért és reagálásáért a nap minden percében hihetetlen nagy harc folyik. Isten jelenleg is az Ö beszédén keresztül keres és szólít meg elsősorban. Ha nem szánsz időt az igével való kapcsolatra szellemi alultápláltságot, fogsz megélni. Ami igen veszélyesé is tud válni.  

A Jakab levél elején azt olvassuk, hogy egészen bizonyosan minden hívő embert kihívások harcok és próbák, azaz különféle kísértések fognak érni egyszóval meg lesz próbálva a hitünk. Ha eddig nem gondoltál bele egész nyugodtan, tudatosíthatod magadban, hogy a világ/környezeted, sátán, de még a saját régi bukott természeted is rendszeresen támadást indíthat ez által próbára téve a hitedet. S azt se felejtsd el hogy a környezeted is nagyon tudatosan figyel hogy mit és hogyan cselekszel mint hívő.
Ezért nagyon fontos ugyan úgy hangsúlyozni a hitből való megigazulás mellett, amiről az előző bejegyzésben olvashattál. Hogy mennyire de mennyire fontos hogy az Isten kegyelméből megigazított Isten gyermeke mit és hogyan Cselekszik. 
Igen itt már belépnek a hit cselekedetei, mert ahogy Jakab mondja:
"Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.
Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt." 
Azaz Isten minekutána Jézus Krisztusba vetett hited miatt elfogadott és megigazított.
Eme valóságos állapot miatt elvárja hogy most már ehhez méltóan ehhez mérten viselkedj és cselekedj. Magunktól/érdemeink alapján NEM tudunk odaülni a mennyei asztalhoz, ezt Isten KEGYELME végzi el! De minekutána már ott vagyunk Isten elvárja, hogy úgy is  viselkedjünk mint akik valóban a menyei asztaltársasághoz tartoznak.  Szeretném, ha ezt megértenétek! Nagyon sok kereszténynél ez igen komoly probléma, nem az új teremtés szerint cselekszik, hanem illetlenül. Így magára közösségére és Isten munkájára szégyent hoz. Megjegyzem ha nem élünk az ige útmutatása szerint igazságban hogy akarunk helyes önértékelést, ha nem cselekedjük meg az igét a mindennapjainkban hogyan akarunk erősek lenni az Igazság által.  
Tehát a Jakab második fejezete szerint: „Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.” 
Egy másik fordításban: „Ugyanígy van a hit is: ha nem következnek belőle tettek, akkor halott. Nem ér semmit, mert nem hatékony.
Tehát az életeddel, a cselekedeteiddel, a beszédeddel egyszóval mindazzal, ami Te vagy,
meg kell tudnod mutatni, hogy megigazultál, hogy Istennel jársz és hogy minden tökéletlenséged/harcod ellenére, igen is az igének megtartója vagy és nem csak egy bibliai tudással, teológiával bírsz, ami valóságos igei szent szellemi cselekedetek hiányában csupán halott hit.
Jézus azt mondta:” Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ézsaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem.”

"Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annak okáért, amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik."
 Így érthetővé válik, hogyan jön létre a sok erőtlen és lassan-lassan képmutatóvá másokat okoló, másra mutogató keresztény embertípus. Senkit nem szándékozom kárhoztatni Isten az, aki megigazít, akinek kegyelmével helyre tudunk állni. A kulcs, az hogy nincs a hitének cselekedete. Se, jó se kevésbé jó, ami még mindig jobb, mint a semmilyen. Mindössze amit fel tud mutatni az a régi természetének életvitele, megspékelve vallásos mázzal.  Ez nálam is rengeteg problémát okozott korábban. De Istennek van kegyelme és megoldása erre is. De ezt nem javaslom senkinek, hogy megvárja. Bölcsebb, ha igaz emberként igaz cselekedetekben élünk.

Nekünk hitből kell élnünk azokat a jó cselekedeteket megvalósítva melyeket Isten elkészített és megvalósítására ajtót nyitott.
„ És mindent, amit csak cselekszetek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa.”

„Úgy szóljatok, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni.”

Egy pillanatra itt megjegyzem, hogy láthatjátok, hogy minket nem a Mózesi, hanem a Krisztusi Szabadság törvénye fog megítélni. Ami tökéletesebb és Teljesebb mint a Mózesi törvények. Annyival, amennyivel Maga Jézus Krisztus tökéletesebb minden földi embernél a ki eddig élt és valaha élni fog. Mielőtt félre értene valaki, leszögezem a Mózesi törvény szent igaz és Jó, de ez ma a kegyelem korszakában beintegrálódott a Királyi törvénybe, a szabadság törvényébe. Az által, aki azt helyettünk tökéletesen betöltötte. Jézus Krisztus a mi megváltónk által!
Amikor a királyi törvényben élünk a Szabadság törvényében. Akkor szeretetben a törvényt betöltve élünk. Akkor válik igazán világossá számunkra az a rész a bibliából, amely a Római levél 14 fejezetében van számunkra megírva.


„A hitben erőtlent fogadjátok be, nem ítélgetvén vélekedéseit.
Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehetik; a hitben erőtlen pedig zöldséget eszik.
Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik. Mert az Isten befogadta őt. Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon. Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ad az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ad az Istennek. Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának:
Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék. Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? Avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé. Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja. Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek. Annak okáért egymást többé ne kárhoztassuk: hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátok fiának ne szerezzetek megütközést vagy megbotránkozást. Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában: hanem bármi annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. De ha a te atyádfia az ételért megszomorodik, akkor te nem szeretet szerint cselekszel. /megint a királyi törvény!/ Ne veszítsd el azt a te ételeddel, akiért Krisztus meghalt. Ne káromoltassék azért a ti javatok. Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm. Mert aki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves Istennek, és az emberek előtt megpróbált. Azért tehát törekedjünk azokra, amik a békességre és az egymás épülésére valók. Ne rontsd le az ételért az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki botránkozással eszi. Jó nem enni húst és nem inni bort, sem semmit nem tenni, amiben a te atyádfia megütközik, vagy megbotránkozik, vagy erőtlen.
Te néked hited van: tartsd meg magadban Isten előtt. Boldog, aki nem kárhoztatja magát abban, amit helyesel. Aki pedig kételkedik, ha eszik, kárhoztatva van, mert nem hitből eszik. Ami pedig hitből nincs, bűn az.” 

Ezen fejezetből is világosan kitűnik a Királyi törvény a Szeretet törvényének gyakorlati alkalmazásának hogyan ja és  mikéntje, természetesen most még ide lehetne az egy Korintus levél 13. fejezetét is másolni.
Ami szintén megvilágítja a gyakorlati szeretet mibenlétét. Amit természetesen csak Isten kegyelme és Szellemének ereje által tudunk betölteni többé kevésbé sikeresen közvetítve az embertársaink felé.
Egyszóval egész világosan kitűnik mit is vár el ISTEN tőlünk ha már CSELEKEDETEKRŐL van szó!
:)

Köszönöm a figyelmeteket.

A kegyelemből kiesve..

Minden egyes ember megtérése/hitre jutása kifejezhetetlen öröm itt és a mennyei helyen is. Az ige ezt az angyalok örvendezésével fejezi ki. Azt is leszögezhetjük, hogy Isten rendkívüli irgalma miatt. A z ingyen kegyelemből nekünk ajándékozott örök életet bizony nem egykönnyen lehet elveszíteni. Mások szerint, pedig egyáltalán nem lehet a nekünk ajándékozott kegyelmi állapotból kikerülni. Magam ez utóbbi feltevéssel nem tudok azonosulni, de tudom, hogy van ilyen látás is az egyházban.
Éppen ezért gondolkoztam a napokban, azon hogy a biblia egészen konkrétan beszél egy területről a Szent Szellem káromlásán kívül, ami egészen bizonyosan Isten nemtetszését és haragját váltja ki. Oly annyira hogy az a hívő  aki ebbe a csoportba/kategóriába beleesik véleményem szerint még az Istennel való kapcsolatát és örökkévaló sorsát is veszélybe, sodorja. Sokan tudjátok, mire gondolok. Ez a terület nem más, mint a törvény alá való kerülés a törvény rendszerébe való beállás. Ez egy olyan rendkívül veszélyes terület, amiről legnyomatékosabban talán a Galatákhoz írt levélben olvashatunk.
A biblia e könyvében félreérthetetlenül meglátni, hogy Isten több szempontból is kárhoztatja a törvény rendszerébe való beállást. Azaz a cselekedetek általi megigazulást, mint lehetőséget. Amit nem meglepő módon minden kereszténységen kívüli vallás nagyon is hangsúlyoz. Már ez a tény önmagában rendkívül sokatmondó. 

                                                Az oldal készítésénél Kubivet készletét használtam.

Mielőtt belekezdünk a Galatákhoz irt levél témához kapcsolódó igeverseinek megvizsgálásához. Szeretném felhívni a figyelmeteket egy fontos dologra. Megfigyelhető hogy Pál apostol minden levelében még az igen csak erkölcstelen bűnökkel megterhelt  Korinthusiakhoz írott levelében is mindjárt az elején hálákat ad Istennek a gyülekezetért. De ezt a hála megfogalmazást érdekes módon nem találod meg a Galatákhoz íródott levél esetében. Hanem egy rendkívül komoly feddést és számonkérést, figyelhetünk meg.

Az első fejezetben:
"Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát."   
Belevág a közepébe. Galaták az a bajom hogy más evangéliumot nem az eredetit követitek. Egy hamis evangéliumnak adtok teret.

A második fejezetben:
"Tudniillik a belopózkodott hamis atyafiakért, akik alattomban közénk jöttek, hogy kikémleljék a mi szabadságunkat, mellyel bírunk a Krisztus Jézusban, hogy minket szolgákká tegyenek: Kiknek egy pillanatra sem adtuk meg magunkat, hogy az evangélium igazsága megmaradjon számotokra."
Tehát a veszélyforrás nem külső, hanem belső, mégpedig a hamis atyafiak, akik hamis evangéliumot hirdetnek. Valamint Pál megemlíti, hogy egy pillanatra sem fogadták el ezt a hamis szolgálatot és a hamis evangéliumot sem.

Harmadik fejezet:
"Óh balgatag Galátziabeliek, kicsoda igézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek, feszíttetett volna meg? Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-e a Lelket, avagy a hit hallásából?
Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?
Annyit szenvedtetek hiába? ha ugyan hiába. Annak okáért, aki a Lelket szolgáltatja néktek, és hatalmas dolgokat művel bennetek, a törvény cselekedeteiből, vagy a hit hallásából cselekeszi-é? Miképpen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul. Értsétek meg tehát, hogy akik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai."

Pál egyértelművé teszi a Galaták elfogadták a hamis szolgálóktól a hamis evangéliumot melynek következménye, az hogy igézet/varázslás alá kerültek. Aztán ismételten kihangsúlyozza a hit egyedülvalóságát a megigazulás kérdésében! A megigazulás kérdésénél nincs szó cselekedetekről hitbeli cselekedetek kizárólag a megigazultság után annak talaján, jönnek csak szóba, mint a hit másik oldala, ami élővé teszi azt. Mert különben a hit cselekedetek nélkül halott lenne, ahogy azt az Írásból tudjuk.
De az első akkor is a Hit általi megigazulás mindenféle cselekedetek nélkül. Ezért is jelenti ki a biblia az Efézusiakhoz írt levélben egyértelműen, hogy:
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.”
Tehát nem tőlünk nem a mi érdemünk miatt, hanem Isten kegyelméből, szeretetéből és irgalmából van csak üdvösségünk/nyertünk örök életet. Ehhez nincs mit és nem is lehet hozzátenni semmit.
Az pedig hogy nincs ebben a kérdésben kivétel szintén egyértelmű, mert azt mondja az ige, hogy senki egyetlen egy hívő ember sem dicsekedhet és érvelhet, vagy hivatkozhat, hogy ö ezt és ezt és azt meg amazt teszi tette, mert ez fontos az Üdvösség elnyeréséhez. 
Ezért bátorít minket az ige, hogy: „Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában” 

Meg kell érteni ezek az üdvösség szempontjából nem kérdések többé. Mert cselekedetek, amelyekről az imént láthattuk, hogy nem üdvösség szerzők.De nézzük tovább a harmadik fejezetet.

"Minek előtte pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által."

Tehát a törvény Krisztushoz vezet/irányít minket. Aki előtt viszont csak és kizárólag hit által tudunk megállni. Előtte semmilyen cselekedetekre nem hivatkozhatunk. Csak arra a tényre, hogy elfogadtuk hit által a kegyelmet a bűneink bocsánatát és az Örök élet ajándékát, ami nem más, mint Ismerni és személyes közösségben élni a feltámadott Úr Jézus Krisztussal!
„Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él.”
A törvény által senki…..több mint tíz bibliafordítást néztem meg mindenhol egyértelmű
A törvény cselekedeteiből senki nem igazul meg.
Mert a Törvény betöltésre került Jézus Krisztusban. Így a törvény vége Krisztus!Aminek a következménye a hívő megigazulásának lehetősége hit által.

Nézzük a negyedik fejezetet:
"Ámde akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek; Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sőt hogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló elemekhez, amelyeknek megint újból szolgálni akartok? Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket. Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körültetek."
„Gyermekeim! Kiket ismét fájdalommal szülök, míglen kiábrázolódik bennetek Krisztus.”

Mikként tértek vissza???? MEGTARTJÁTOK a napokat… stb. Pál csak annyit mond, félti azokat, akik ezt cselekszik, mert nagyon veszélyes vízen hajóznak.
Pál ismételt szülésről beszél.. nyilván azért mert ismét a „halál” és nem az Élet kezdet működni a Galatáknál a hamis evangélium által.

Ötödik fejezet:
„Annak okáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával. Íme, én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus néktek semmit sem használ. Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani. Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek. Mert mi a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét. Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetélkedetlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit. Jól futottatok; kicsoda gátolt meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak? Ez a hitetés nem attól van, aki titeket hív. Kis kovász az egész tésztát megkeleszti. Bizodalmam van az Úrban ti hozzátok, hogy más értelemben nem lesztek; de aki titeket megzavar, elveszi az ítéletet, bárki legyen. Én pedig atyámfiai, ha még a körülmetélést hirdetem, miért üldöztetem mégis? Akkor eltöröltetett a kereszt botránya. Bárcsak ki is metszetnék magukat, akik titeket bujtogatnak. Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ez egy igében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat.”

Itt  csak annyit jegyzek meg hogy Jézus Krisztuson kívül soha senki nem tudta betölteni a törvényt úgy ahogy azt be kell tölteni,és megismétlek egy versrészt „. íme, én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus néktek semmit sem használ. Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani. Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek.”

Hatodik fejezet:
„Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak.
Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit, hanem az új teremtés.”

Jézus Krisztus
Minden hívő csak benne és általa nyerhet igazságot és ez által a hitben átvett igazságban örök életet.  Ne engedjétek ezt a felfoghatatlan kincseteket, és szabadságotokat semmilyen hamis kereszténynek/tanítónak, aki bármilyen még szükséges cselekedetre hivatkozik, elvenni, és ezáltal benneteket egy hamis evangéliumba belevinni.


A téma és fontossága feletti örömömben egy digitális scrapbookoldalt is készítettem a törvény vagy kegyelem címmel.
Lásd fent

Köszönöm a figyelmeteket.

Gondolataim a bizonyságtevésről.

Ma a bizonyságtevésről / az evangelizálásról szólnék nagy vonalakban. Nem titok hogy minden hívő ember egyben olyan tanítványa is az Úr Jézusnak. Aki meg van bízva, ki van küldve, és fel van kérve a reménységéről való számadásra. Azaz a Krisztusról való vallástétel rendszeres megtételére. Ugyanis teljes mértékben meg vagyok győződve arról, hogy Isten szemszögéből nézve nincs fontosabb, mint hogy az ember megismerje és felvegye a kapcsolatot Teremtőjével az úr Jézus Krisztuson keresztül. S e csoda megtörténte után maga is életével és cselekedeteivel hiteles bizonyság legyen az Úr kegyelméről, irgalmáról és szeretetéről. Az írás azt mondja, hogy már érettek a kalászok az aratásra. Tehát az aratás Ura nem akarja, hogy az emberek elvesszenek a tudatlanságuk és bűneik miatt melyeknek kiszolgáltatva és melyeket kiszolgálva nap, mint nap elkövetnek. 
A biblia kifejezetten azt tanítja, hogy a kárhozat helye nem az emberek számára van elkészítve, hanem a bukott sátáni királyság számára van fenntartva. De ha az ember nem békül meg Istennel, és nem cselekszi annak akaratát, akkor félő, hogy előbb –utóbb beintegrálódik azok közé a bukott szellemi lények közé, akiknek már a kárhoztató ítéletük bizonyos és így maga a bűneiben élő ember is elkárhozik. 

Nos ezt sem Isten, sem a már vele megbékült ember nem akarja, ezért szóban és cselekedetben hirdetni kell az Úr Jézus nevében azt az örömhírt mely az ember megváltásáról, szól. S melynél nincs fontosabb igazság ezen a földgolyón.  Sajnos meg kell jegyeznem, hogy amikor a bizonyságtevésről szólok, nem arról a fajta gyakorlatról beszélek melyet a Russelisták azaz a Jehova tanúi, végeznek a házról házra járogatásuk és az utcán való leszólítgatásuk alkalmával. Szívós kitátásuk  ugyan példás de sajnos nem Isten igazságát tárják az emberek elé, hanem a legtöbb esetben súlyos tévtanaikat.
Akit e téma mélyebben érdekel. Javaslom bizalommal, keresse fel Kovács Zsolt, ex tanú blogját. Itt: Zsotza  Ö nagyobb kompetenciával bír ezen a területen. Mint megtudtam utólag Itt is szeretettel vár Zsolt!

Tehát visszakanyarodva a bizonyságtevéshez meg kell értenünk hogy az nálunk sem állhat másból mint Pálnál és a többi apostolnál bevett gyakorlatból amiről így szól az Írás:  "Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcsességgel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét. Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még, pedig mint megfeszítettről. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek. És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék."
Itt mindenképpen meg kell állnom egy pár mondat erejéig.
Az évtizedek alatt volt részem megismerni mind elméletben mind gyakorlatban az evangelizálás a hitre vezetés különböző formáit. Ismerem az első sorban logikára, a rációra építő tudatosan megtervezett evangelizálást, ami általában a Szent szellem ajándékai nélkül igyekszik az ember értelmére és szívre hatni a maga racionális érveivel. Ez a fajta evangélium átadás az emberi megértésre épít és abból a feltevésből, indul ki hogy a kérdező/hallgató ember ellenvetései általában intellektuális természetűek.A hangsúly a teológiai válaszadáson van. Isten megáldja ezt a fajta bizonyságtevést, bár az igéből kimutathatóan nem tartja minden helyzetben kielégítőnek/teljesnek. Ami a fenti igéből is egyértelműen kitűnik. Mivel Isten országa az ilyen bizonyságtevésben nem jelenik meg csodák és jelek által, amit pedig Pál egyértelműen szükségesnek tart.Főkként azokban az esetekben amikor sátán természetfeletti erővel áll ellen az igazság hirdetésének.

Ezért pár szóban az ilyen fajta bizonyságtevésről is szólnék, mert életem része ez is megtérésemtől fogva. Isten engem karizmatikus keresztényeken keresztül szólított meg és vezetett élő hitre. Ebből kifolyólag az, amitől sok nem pünkösdi és nem karizmatikus testvérem elzárkózik és elutasít, mint ma már nem működő karizmákat. /nyelveken szólás,hit ajándéka szellemek megítélése stb.  Ki jobban ki kevésbé elzárkózó. Az a szellemi miliő engem a Krisztusba vetett hívő életem során kezdetektől kísér immár lassan negyed évszázada. S nagy örömmel mondhatom, hogy egyre és egyre inkább közelebb visz az Úr Jézus csodálatos személyéhez és az Ö népének szeretetéhez. 
Tehát az a fajta bizonyságtétel számomra és hitem számára azért nem idegen mert a hívő életem első heteitől kezdve az életem része. Mivel a pünkösdi karizmatikus teológiát, képviselő igeverseket szólták számomra így a hitem és a hívő életem ezen igazságokból táplálkozva épült fel. A hit hallásból a hallás Isten igéjéből/Krisztus beszédéből jön létre az emberi szívben. S azt látom hogy kinek mit tanítottak kinek milyen módon hasogatott ige jutott az szerint alakult ki a hívő élete és gyakorlata. Sarkítva lett karizmatikus illetve antikarizmatikus. Nem szükséges ezt elfogadni tőlem, de én így gondolom.

Tehát azt látjuk, hogy Pál alázatosan nem magában bízva nem a maga képességeire támaszkodva, hiszen félve és erőtlenül ment szólni az igét. Mégis kiemeli, hogy nem emberi bölcsességet szól, hanem kész a Szent Szellemben és ajándékaiban mozogva magát Isten erejét is megmutatni. Ne érts félre, nem teszem magam Pállal egyenlő szintre. A kisujját se közelítem, szóval ne menjünk le ilyen gyerekes szintre. De szívemből hiszem Jézus a tanítványok, kiküldésénél meghatározta, hogy mit tegyünk, amikor az emberek felé szolgálunk és a bibliában számos példa is, van a mi tanulságunkra megírva hogy-hogy tegyük azt, amit Jézusnak engedelmeskedve teszünk.   Ami viszont teljesen egybe vág azzal a célkitűzéssel miszerint Jézus Urunk egyértelműen, azt szeretné, ha nem tévelyegnénk, hanem ismernénk az ISTEN IGÉJÉT és az ISTENNEK EREJÉT, ugyanis ez a két terület Jézus szerint az emberek közötti félreértés és tévelygés alapja. Sajnos azt tapasztalom, sokfelé hogy a keresztény testvéreim egy része fél és bizonytalan Isten erejét illetően, ami felületes vagy nem helytálló teológiai ismeretének köszönhető az adott területen.Illetve éretlen nem Isten vezetésében lévő keresztény csecsemők helytelen viselkedése váltott ki. Ez akkor is így van, ha az adott teológiai látás több száz éves és az adott felekezetben azt úgy kell látni és hinni.
/Ezt szeretetből írom és nem, azért mert én magamat egy felsőbbrendű hívőnek gondolom./
Isten meggyőződésem hogy egy olyan népet készít el magának ezekben, az időkben, akik hitből hitbe prédikálnak, mert Isten igazsága legfőképp így jelentődik ki. Olyan hívő népet a mely a helyes teológiai válaszadás mellet képes akár egy okkult kihívást is lefegyverezni. /van több ilyen példa a bibliában/ Olyan népet aki végre nem túlhangsúlyoz vagy elvet  egy egy igazságot, hanem a Szent Szellem vezetésében egységet harmóniát és áldást közvetít.  Azt kívánom magunknak, hogy be tudjuk tölteni az Isten beszédét, ami így szól: Ha valaki szól, mintegy Isten igéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad: hogy mindenben Isten dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.


Köszönöm a figyelmedet.

Jézus vérének egyedülállósága 6.bejegyzés

Az előző bejegyzést a zsidókhoz írt levél kilencedik fejezetének 22 versével zártuk.
„És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.”Az emberi kultúrákat és történelmet figyelve szinte minden időben és minden helyen ezen a földgolyón megtaláljuk azokat a vallási rituális gyakorlatokat melyek vagy állati vagy emberi vérhez kapcsolódnak.  Ennél a pontnál megjegyzem az én személyes véleményem, hogy minden vérrel kapcsolatos áldozatnak legyen az Isten előtt kedves és akarata szerint való vagy pont az ellenkezője az Ö fenséges személyétől idegen és előtte utálatos.

 Mindkét áldozat gyakorlásának eredete visszavezet abba az időbe, amikor még az emberi szaporulat csak egy–kétszáz főt számlált tehát teljesen vissza Ádám idejéig.
Ahogy a biblia beszámolóját olvassuk, itt találkozunk két fajta áldozattal. Ami természetesen kétféle eredményt hozott.
„Lőn pedig idő multával, hogy Káin ajándékot vitt az Úrnak a föld gyümölcséből.
Ábel is vitt az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekint az Úr Ábelre és az ő ajándékára. Káinra pedig és az ő ajándékára nem tekintett, miért is Káin haragra gerjedt és fejét lecsüggesztette.”
A történetet bizonyára mindenki ismeri sajnos Káin, engedte a szívét megromlani az irigységből fakadó harag által és Ábelt rövidesen agyonverte. Rengeteg igazságot lehetne itt most boncolgatni. De csak két dolgot említek meg. Ábel áldozata azért volt kedves Isten előtt, mert figyelembe vette Isten igazságát. Cselekedete igazolja, hogy világosan megértette és tudatosította, hogy az Istennel való kapcsolattartáshoz a lázadás óta Isten rendtartása szerint véráldozatra van szükség. Aminek nem beteges barbarizmus a kiváltó oka. Hanem mint előkép a kezdetektől tudatosítja és ráirányítja az ember figyelmét arra a tényre, hogy egy napon a mindenható Isten a saját fiát „az Isten bárányának” életét fogja adni az emberiségért. Minden Isten által elfogadott véráldozatnak ez az elsődleges szerepe. A jelenen túlmutatva a figyelmet Jézus Krisztus értünk hozott szent és tökéletes áldozatára irányítja.

Káin nem így tett. Ö figyelmen kívül hagyta a fent említett Igazságot, és vér nélküli áldozatott vitt Isten elé. Ráadás egy a bűn miatt megromlott föld termését. Ábel áldozatával kapcsolatosan az újszövetségben találunk egy rendkívül fontos megjegyzést. Mégpedig azt hogy hit által vitt elfogadható áldozatot Isten elé.
„Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Káin, ami által bizonyságot nyert a felől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél.” Minden azon múlik engedelmeskedünk e Isten beszédének. Isten szólt és be is mutatta, hogy a kapcsolat helyreállásához tiszta vér szükségeltetik. /vér folyt és állatbőrbe lett felöltöztetve az emberpár./ Isten szólt és Ábel meghallotta és hit Isten szavának. Ezt Isten akarata szerinti cselekedeteiből láthatjuk teljesen egyértelműen. Ahogyan azt a Zsidókhoz irt levélből idézve, megláthattuk az imént. Káin ellenben nem figyelt Istenre. Így áldozata nem hitből és nem Istennek tetsző módon történt miért is így nem erősítette
meg a teremtőjével való kapcsolatát, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy megölte a saját testvérét. 

Befejezésül fontos megjegyezni, hogy e két személy két irányvonalat is jelöl a történelemben. Ábel az igaz egyházat formázza, aki hitből élve Isten beszédének engedve Isten rendtartása szerinti véráldozatot mutat fel a kapcsolat érdekében. Mi az újszövetségben nyilván az Istennel való kapcsolat fenntartása érdekében már nem állatáldozatokat /amik előképek voltak/ viszünk Isten elé. Hanem amikor Isten elé járulunk minden esetben az Ö Fia áldozatára és szent vérére hivatkozva, cselekszünk.
Káin pedig a maga-választotta Istentisztelet az Isten beszédét részben vagy egészben figyelmen kívül hagyó helyes bibliai hit nélkül való vallásos világot szimbolizálja.
Isten csak az előző mintával tud közösséget vállalni.





Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket.
A témát szeretném folytatni a következő bejegyzésemkor.

Jézus vérének egyedülállósága 5.bejegyzés

Az előző posztban leírtam hogy nagyon más eredményre vezet, ha egy dolgot jelen esetben az eredendő bűnt és az ebből felnövekedő személyes bűnmegnyilvánulásokat. A magunk emberi szemszögéből vizsgáljuk vagy azt a mindenható Isten a biblián keresztül adott világosságában látjuk, értelmezzük. Isten akaratában vagyunk az emberi józan és reális gondolkozással de tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy Isten valóságlátása, igazságértelmezése kifejezhetetlenül  magasabb szélesebb és mélyebb, mint az egész emberiségé. 
„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útiatok az én útiam, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én utaim utaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” 

Ebből az igazságból egy példán keresztül világítottam meg hogy teljesen jogos az ha mi emberek egymáshoz mérve magunkat, különbséget teszünk. De ezt annak tudatában kell megtennünk, hogy Isten látásmódja elsősorban nem egymáshoz viszonyit minket, hanem az Ö egyszülött fiához a Szentség a tisztaság a tökéletes emberi jellem abszolút zsinórmértékéhez mér mindenkit.  Így megállapítottuk, hogy minden egyes ember, aki élt, él,és ezután születik. Mind egytől egyig az Úr Jézusban megvalósult fent említett mérővonal alatt van. Az eredendő bűn valamint a későbbiekben felcseperedve a  bűnnel való azonosulása miatt Istentől elszakadt állapotban, létezik, tehát „fuldoklik”.   Legyen bármilyen mélységű is a vízfelszín alatt való tartózkodása, azaz egymáshoz viszonyítva mennyire bűnös. Vannak jobb és még jobb gonosz és még gonoszabb emberek de, valamennyire igaz hogy fuldoklik és biztos a halál ténye. Ebből az állapotból csak a megváltás őszinte elfogadása/birtokbavétele által van lehetőség kitörni. Ráadás kizárólag az Istentől elfogadható és kért módon. Azaz az Úr Jézus megváltói vérének elfogadása és Jézus nevének segítségül hívása által. 
„nincsen senkiben, másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.” …Mint az Úr Jézus neve.

Ezek után most ismételten nézzünk meg egy a vérrel kapcsolatos nagyon fontos igerészt.
A teremtés könyvének 3 fejezetében olvassuk: készített az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltöztette őket azokba. Ezek a bőr ruhák Isten által leölt/áldozatra adott állatok bőréből készültek. Mely tény arra világit rá ismételten, hogy a rendbehozatal a kapcsolatrendezés a helyreállítás érdekében Vérnek kellett ontatnia. Egy életnek, igaz akkor még csak egy állati lény életének kellett véget érnie a további kapcsolat érdekében. Zárásként nézzünk meg az újszövetségből egy igeverset a hébereknek írt levél kilencedik fejezetéből. 
„
 "Innét van, hogy az első sem szenteltetett meg vér nélkül.
Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vévén a borjúknak és a bakoknak vérét, vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt, magát a könyvet is és az egész népet meghintette,
Mondván: Ez azon szövetség vére, amelyet Isten számotokra rendelt.
Majd a sátort is és az istentiszteletre való összes edényeket hasonlóképpen meghintette vérrel. És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat. Annak okáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai effélékkel tisztíttassanak meg, magok a mennyei dolgok azonban ezeknél különb áldozatokkal.
Mert nem kézzel készített szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk.
Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatul, mint ahogy a főpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel;
Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.
És miképpen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet:
Azonképpen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett, másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak, akik őt várják üdvösségökre"

Ebből a rendkívül fontos igerészből kiemelném azt az alapigazságot, melyet a 22.vers állít. „. És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.”
Tehát leegyszerűsítve, ha nincs megfelelő vér, akkor nincs bűnbocsánat sem.
Ha pedig nincs bűnbocsánat, akkor az ember menthetetlen, bűnei miatt elveszett.
De hála legyen Isten kegyelmének és szeretetének. Ö eltervezte, és Fia által kivitelezte a lehetetlent. A megrontott és elbukott emberi fajt megmentette mikor a saját fiát a legdrágább kincsét miértünk a keresztfán halni engedte. Ezáltal lehetőséget adván az egyéneknek a hit által való megigazulásra az Istennel való megbékélés lehetőségére.
Bárcsak mindenki élne eme csodálatos lehetőséggel!



Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket.
A témát szeretném folytatni a következő bejegyzésemkor.

Jézus vérének egyedülállósága 2.bejegyzés

Az előző bejegyzésben megállapítottuk, hogy az ember teremtettségéből eredően olyan  lény, aki egész élete során a szabad akarata ellenére is függésben marad teremtőjétől. Beszéltünk arról is hogy a mindenható Isten az ÉLET! Ö maga minden életnek a forrása, amiből az következik, hogy akármely teremtet lény Istentől az élet forrásától függetleníti magát. Azonnali következményként megjelenik életében a halál ami pontosan a teremtővel való szembekerülését a bűnbe állását a lázadás útjára lépését igazolja. 
Mennyire elgondolkoztató felismerni azt az igazságot a bibliából, hogy a halál nem megsemmisülést jelent. Ezen írásomban nem szándékozom a halállal, kapcsolatos igazságokkal foglalkozni. De a helyes bibliai látáshoz mindenkor szem előtt kell tartani hogy a halál semelyik megnyilvánulása nem jelenti az egyén megsemmisülését.

 Ennek igazolására csak egy igerészt nézzünk, meg noha egy tucatot is lehetne sorolni.
Isten határozottan megmondta, hogy a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyenek gyümölcsöt. /a biblia sehol nem mondja, hogy az a gyümölcs alma lett volna./
Mert ha mégis ennének belőle bizonnyal meghalnak, mégpedig azon a napon. Pár versel arrébb, viszont azt olvassuk, hogy Isten, aki hűvös alkonyatkor arra sétált szólította és beszélt az emberpárral. Ebből a tényből két dologra lehet következtetni. Vagy nem állt meg az - az állítás, hogy amely napon eszel, abból meghalsz. Vagy az amit az emberek sokasága gondol a halálról igencsak téves elképzelés. Mondanom se kell magam ez utóbbiról, vagyok meggyőződve. 

 - A biblia beszél a szellemi halál állapotáról. Amibe minden ember beleszületik így minden ember szelleme a megszületésének pillanatától az eredendő bűn miatt halott. Azaz nincs kapcsolatban az Élő Istennel, a teremtőjével. /ezért szükséges megtérni, amire Isten válaszképpen újjászüli az embert. Akinek a szellem így ismételten életre kell./

 - Beszél a fizikai halálról, amikor szintén nem megsemmisülés történik, hanem az emberi
lélek elhagyja a testi sátorát, azaz egzitál.

 - Valamint beszél a második halálról, ami maga a kárhozat a gyötrelem a teljes és örök érvényű elválasztódás mindattól, ami az ISTEN. Tehát az élettől, az igazságtól, a kegyelemtől, a világosságtól, a szeretettől, a békességtől, a szentségtől, végül is  az elkárhozott ember állapotában állandósul mintegy bepecsételődik az amit választott. Azaz az isten nélküli életet.
Így élt, ilyen állapotban halt, meg /ami tudjuk, nem megszűnést jelent, mint ahogy azt a materialista gondolkozás feltételezi/ és mivel a bibliából nem igazolható a tisztítótűz a purgatórium tanítása így az Isten kegyelme nélkül elhunyt ember megkapja a saját választását, és elkárhozik, kivettetik a külső sötétségre, és végérvényesen kizáródik a Teremtője a Szent és Igazságos Isten jelenlétéből. Na ez a kárhozat nem pedig egy fortyogó üstben lévő lubickolás, amit egy szarvakkal és patákon álló vörös lény kavargat.

Ezért mondja az ige:”Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, Örök élete van: és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az ÉLETRE”
„Az pedig az Örök ÉLET, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél,a Jézus Krisztust.”

Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket.
A témát szeretném folytatni a következő bejegyzésemkor.

Legyél családtag!

Nagyon szeretem amikor emberek nyíltan vállalják és kifejezik hitüket Isten kegyelmében szeretetében gondviselésében. Bizonyára sokan hallottatok a chilei bányászok egy részét ért szerencsétlenségről.

Ami még honpapokkal ezelőtt történt. Többetek halott az elhúzódó de sikeres mentesükről is. 

Viszont talán nem mindenki tud arról hogy ennek a sikeres szabadulásnak a hátterében konkrétan az áll.Hogy ezek a bányászok igencsak Istenfélő emberek legalább is a többségük  családjaikkal barátaikkal együtt.      Hogy miért fontos ez?

Azért mert meggyőződésem hogy a sikeres szabadulásuk hátterében szellemi szempontból nem más húzódik mint az a tény hogy ezek az emberek igen szorult helyzetükben nem átkozódni kezdtek nem jajveszékelni és kígyót békát kiállatni Istenre.. mint amit az emberek többsége tesz hasonló helyzetekben. Hanem kő keményen elkezdték az Igaz Istenbe vetett hitüket kimondani megvallani. Elkezdtek szinte a tragédia elejétől kezdve mind ők mind a családtagok barátok egy aktív közbenjárást imát Hogy Isten kegyelme felszabaduljon és megszabadítsa őket szorultságukból. S ahogy a biblia tanítja nekünk "Az Úr Jézus Krisztus könyörgést meghallgató és szabadító Isten"   Ezt ők meg is tapasztalhatták.

Meggyőződésem hogy az Istenbe vetett hit hiánya a Bibliából vett ígéreteinek nem ismerése az oka azoknak a tragédiáknak amelyekben Isten nem tud segítségül lenni. Hiszen tudjuk hogy Isten nem személyválogató. 

Ahol őszinte bibliai hitet talál  és az ekképpen élő emberek segítségül hívjak azok imáira Isten  egészen bizonyosan és konkrétan válaszol. Viszont azokon az embereken akik Teremtményei csupán de nem gyermekei és Isten akaratával szembehelyezkedve élnek nos azok az emberek saját maguk korlátozzák Istent abban hogy az életükbe bele szólhasson azt átformálhassa és jó irányba terelje.

Természetes szinten is így van ez . Mi emberek is csak akkor tudunk érdemben és folyamatosan segíteni a leghatékonyabban egy gyermeket  ha az a sajátunk. Így van meg a jogi és más szempontból fontos legideálisabb helyzet. Minden más esetben felelősegünk és lehetőségeink igen csak behatároltak.Példaként én nem mehet át a szomszédba egy idegen családba  beleszólni az életükbe teljes jogkörrel  még akkor se ha látom hogy tragédia közeleg. Egyszerűen azért mert a viszonyunkban jogi és más korlátok vannak jelen. Nekünk embereknek Isten teremtményeinek ezért kell arra törekedni hogy továbblépve az Istennel való kapcsolatban Családtagokká váljunk. Isten fiai legyünk felűről születettek.. azaz megtért ujjá született Istennek engedelmes emberként éljünk itt a Földön.  Így tudjuk biztosítani  Isten számára hogy kegyelme szeretete és gondviselése el is tudjon érni bennünket úgy és akkor amikor arra szükség mutatkozik.

Csak hívő ..vagy Tanítvány is!?

Még mindig keveset írogatok eme blogomba./ez nem csak az idő hiánya/

Bár a már eddig posztolt bejegyzések is meggyőződésem szerint gondolkozásra és cselekvésre buzdítóak. Több magánjellegű Email kapok aminek témáját nem ártana feldolgozni itt is. Ma elsősorban egy hetek óta foglalkoztató témát érintenék nem kevesebb céllal mint hogy önmagamat és természetesen e blogot olvasó embertársamat Önvizsgálatra szólítsam.  Igen ÖNVIZSGÁLATRA. Már csak azért is mert erre maga Isten is felkér bennünket a biblia lapjain  "magatokat próbáljátok meg"..!Miért is? Hogy valóságos élő működő hitben élek e.

Ez a vizsgálat noha kényelmetlen is tud lenni rendkívül fontos és  hasznos.Szóval nem véletlen javasolja nekünk a teremtő. Természetesen szükséges hozzá bibliaismeret de ez feltételezem a hívőknek nem okoz gondot mert rendszeresen olvassák és tanulmányozzák az Isten beszédét ami a szentírás. / ha nem így volt esetleg akkor nincs mire várni tovább./ Nagy felelőtlenség az emberi faj ha mondhatni "használati utasítását" figyelmen kívül hagyva egy polcon porosodva tartani. 

Tehát az első lépés az önvizsgálatban hogy megnézzem hitben vagyok e. Azaz nem repedezik e az első szeretett fala az Istennel való kapcsolatomban. Továbbá csak beszédemben tűnik fel hogy Istenfélő ember vagyok vagy az életvitelem és a cselekedeteim is ezt bizonyítják.Csak hívő vagyok .. vagy TANÍTVÁNY is.

-A hívő megtart magának bizonyos területeket az életéből és így egy vagy több területen is engedetlenségbe lázadásba kerül Isten akaratával. 

Egy Tanítvány fő jellemzője hogy ENGEDELMES Isten beszédének. /nem tradícióknak nem emberi rendeléseknek hanem csak és kizárólag Isten beszédének./

-A hívő hallgatja az igét ... de egyáltalán nem  biztos hogy cselekszi is.

Egy igazi  tanítványa az Úr Jézus Krisztusnak  cselekszi megtartja és beépíti az életébe a szentírás szavait.

-A hívő vagy semmi vagy csak minimális áldozatot hoz az Isten országáért Isten tervének megvalósulásáért itt a mai jelenben.S nem igazán kíváncsi Isten életére szóló személyes vezetésére és akaratára.

Egy igazi tanítvány tud és hoz is  bármikor áldozatot Isten akaratáért. Ha kell szenvedést vállal  de  tovább megyek kész életét feláldozni Uráért.  /mint ahogy ezt teszik azok a mártírok akik Kínában Indiában és más helyeken ma meghalnak az evangéliumért./

A hívő mint nevében is benne van hisz Isten beszédének igazságában de ez a hit inkább nevezhető egy értelmi 

elfogadásnak bizonyos dolgokról megállapított igazságok helyesnek tartásával. Ami legyünk őszinték nem teljesen az a hit amit Isten jogosan elvár az Öt követő emberektől.   Mégpedig azért nem mert eme hitnek nincsenek Isten akarata szerinti cselekedetei melyek a lelki területről a súlypontot  a szellemi területre áthelyezve Isten dicsőségére szolgálnának. S így a  hit cselekedetek nélkül halottá működésképtelenné válik.

Pár éve mint egy divathullám sokan állítják magukról hogy hisznek én nem is akarom ezt kétségbe vonni.

Csak arra hívnám fel a figyelmet amit a biblia állít határozottan hogy eme állapot még nagyon kevés hiszen 

mint látjuk a bibliában maga sátán is a bukott gonosz szellemi lények is hisznek Istenben azaz tudják hogy létezik hogy az Ö beszéde igazság.  DE NEM IS AKARJÁK ÉS GONOSZSÁGUK FOLYTÁN NEM IS TUDJÁK CSELEKEDNI ISTEN AKARATÁT.  Ahogy az ige mondja róluk várják a rettenetes ítéletüket

hiszen tudják hogy ez következik rájuk.

De visszakanyarodva a témánkhoz. Egy hívőnek nem elég hogy csak úgymond hisz. Egy hívőnek az kell hogy életcélja legyen hogy  Tanítvánnyá váljon hogy az igének ne csak hallgatója vagy ismerője legyen  ...

HANEM CSELEKVŐJE betöltője megtartója valóságosan megélője legyen. 

Egy igazi tanítvány engedelmes  amit megért azt legjobb tudása szerint elkezdi megvalósítani megcselekedni.

Egy tanítvány tanul! Tanulja Isten beszédét akaratát vezetését tanulja a hívő életet  Isten dicsőségére élni itt a Földön.Az igének szó szerint CSELEKVŐJE! A hívő meg csak annyit mond :de hát én hiszek. 

Nos sok esetben ezért nem változik semmi ezért nem tud megvalósulni Isten akarata akár egy személy akár egy társadalom életében.

Isten támogasson minket az engedelmesség szellemével hogy Igazi TANÍTVÁNYOK legyünk.

Legyen így az Úr Jézus nevében! 

A maga választotta Istentisztelet.

Te miért vagy vallásos ember?

Jézus Krisztus tanítványa vagyok Kereszténynek, tartom magam, de semmiképp nem vallásosnak.  Tudod nekem a vallásról csak a képmutatás az arrogancia a kevélység a rengeteg ember likvidálása inkvizíciók és más hasonló nem épp dicséretes dolgok, jutnak eszembe. A névleges kereszténység eléggé kimutatta kit is szolgál valójában!

 S miattuk milliók félreértés miatt nem keresik az Istennel való személyes kapcsolatot. Hogy is mondta Jézus” Kezetekben van az Isten országának a kulcsa! Ti nem mentek be és akik akarnának azokat se engeditek be…”Hát ez van, a vallásos világ szörnyei rendszeresen a felszínre törtek és törnek a történelem során. Természetesen ma már bizonyos területeken sokkal jobb a helyzet.De a képmutatás a megtérés nélküli szív ma ugyan úgy probléma. S hogy miért vagyok keresztény? Egyszerű a válaszom: A biblia kijelentései hitelesek és megtapasztalhatóak minden egyenes valóban Isten akaratát tenni akaró ember számára. 


 
Mi a vallás? Az ember hite vagy félelme?


Hasztalan emberi erőlködés hogy elhitessék magukat mindent, helyrehoztak Istennel…A vallás nem más, mint az adott időszak fügefalevele… egy nagy erőlködés amit sokszor a félelem motivál! S mindig az ember maga választotta istentisztelete hite. /Ami mondanom se kell nem az  amiről Isten beszél!/

Mi a véleményed a házasságról akkor már az élettársi kapcsolat nem?

A házasság remek dolog. Az hogy rengetegen kudarcot vallanak benne Nem a házasság, mint intézmény kudarca, hanem az embereké. Akik önzőségükkel, felelőtlenségükkel, egoista magatartásukkal ellehetetlenítik
a házasság megélését és válásba kényszerítik  társukat, vagy ők maguk menekülnek inkább a megoldás helyett a kapcsolat lezárásába. Az élettársi kapcsolat meg egy hatalmas nagy hamisítvány…ami úgy néz ki de messze nem az! Hiányzik a lényeg az elkötelezettség a másik felvállalása és a kettőnk körbehatárolása hogy a nehezebb napokon se rohangáljunk ki a kettőnk szövetségéből. Hirtelen ennyi.



Az Idő valóban gyógyít?

Nehéz téma az idő, elsősorban azért, mert a mi értelmünk, létsíkunk szinte csak az időben tud gondolkozni. Helyesebben időben és térben  tudunk leginkább gondolkozni. S néha valóban az idő múlását problémamegoldó erőnek tartjuk. Pedig ha valami az idő haladtával rendeződik ill. bármilyen irányú változás áll be egy adott dologban, azt nem önmaga az idő múlása eredményezte. Hanem az adott területen beállt változások a dolgok megértése feldolgozása.

Mi az első dolog ami az életről eszedbe jut?

Amire itt szerintem gondolsz azt csak nevében, hívják életnek. Erről inkább szomorú, hideg, és negatív dolgok jutnak eszembe általában. Valahogy mindent átjár valami hiba valami tökéletlenség. Mivel az "élet"szépségeit agyontapossuk a mindennapokban megnyilvánuló cselekedeteinkkel, beszédeinkkel, viselkedésünkkel. /természetesen nem mindenki egyformán  nyilván vannak kivételek is akik már nem így tesznek. .S úgymond  ennek a vetésnek  gyümölcseit is mi emberek fogyasztjuk el.  Az Igazi ÉLET számomra Jézus Krisztus. Róla elsőre is mindig jó gondolatok töltenek el.

Milyen közösséghez tartozol?

Szinte mindig ez az első kérdés milyen közösséghez tartozol… mintha ez fontosabb lenne mindennél.

Szerintem a  nevek a címkék másodlagosak, egyetlen egy sem  jogosít fel, arra hogy Isten előtt megálljunk. Egyetlen egy felekezet vagy egyház nem tud üdvösséget adni, legfeljebb a neki adott és alkalmazott világosság szerint vezetheti azokat az embereket, akik tagjai lesznek. Fontosabb hogy az igét helyesen hasogatva a Szent Szellem vezetésében értelmezem , nem kiragadva nem megmásítva sajátos szubjektív belegondolással.   Hogy megéljem  a nekem adott világosságot  beépítsem a szívemhez eljutott kijelentést ez ami igazán fontos.
Vallom hogy mindent  meg kell vizsgálni ,de nem mindegy hogy vizsgálatunkat milyen szellemben végezzük.
Vannak akiket alaptalan félelmek előítéletek válásos hagyományok tanrendszerei kötnek gúzsba. Megint mások felelőtlenségükben még a szentírás alapvető kijelentéseihez sem ragaszkodnak.

Az Isten beszéde szerint világosságra, kijelentésre nézve a gyülekezetek között különbségek vannak. Érthető hogy példának okáért a "szem" számára nem feltétlen megszokott a testben a "térd" feladata és funkcióvégzése. Mégis a test vérkeringésében kétségtelen benne van és az egészséges test számára nélkülözhetetlen mindkét tag.

Személy szerint minden olyan közösséget felekezetet gyülekezetet Krisztus testének tartok ahol hirdetik a megtérést az újjászületést  a teljes Írás elfogadását és útmutatásainak való alárendeltséget.

De hogy válaszoljak a kérdésre is. 89 nyarán Budaörsön tértem meg abban a gyülekezetben amiből a későbbi hit gyülekezete növekedett fel. Mind a mai napig ezt tartom szellemi otthonomnak és folyamatos hála van a szívemben Isten felé azért a munkáért amit Német Sándor vezetőlelkész és a gyülekezet vezetősége végez.