Gondolatom az ökumenikus törekvésekről.

Legyen téma az ökumenizmus. Ha megengeditek, felvázolom röviden, hogy én hogy állok ehhez a kérdéshez. (Igaz régebben is írtam már ezzel kapcsolatosan pár mondatot.)Nagyon jó ha az ember nyitott/érdeklődő és támogató. Ez mind benne van abban, hogy a másikat különbnek tartjuk, ahogy azt a szentírás javasolja. Ez nem kényszer, aki ezt valóban megéli Isten szeretetében, annak ez áldás!      

A sónak az asztalon a helye, ott pedig sok mindent találni, aminek pont sóra van szüksége.  Feltétlen el kell mondanom, hogy az mellett, hogy szívesen gondolkozom együtt, más felekezetbe tartózó Istent kereső és az Ő igazságát helyesen értelmezni szándékozó embertársaimmal. Mégis, igaz az, hogy a teljes evangéliumban általam felismert és megértett igazságoktól az Isten előtt való jó lelkiismeretem megőrzése miatt, eltérni nem akarok. Így amikor akár mely felekezet, a személyes üdvösséget érintő kérdésben (véleményem szerint) elfordul az igazságtól, és a szentírás összességéből nem igazolható tant képvisel, vagy az általam Isten embereinek tartott személyeket lesajnálja, kötelességemnek tartom, hogy azt szóvá tegyem és meghagyva a másik fél szabadságát, de mindenképp elhatárolódjam. (Nem mondom, hogy másnak ezt kell cselekednie, a hit az nem utánoz. Én így kezelem ezt, még ha esetleg tévedhetek is.) Tehát semmiképp nem tudom elfogadni, a tárgyiasított és megmagyarázott istenkeresést, a maga-választotta istentiszteletet.

 „Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével. És nem ragaszkodván a Főhöz, Akiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel. Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik mind a velük való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint? Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennük semmi becsülni való, mivelhogy a test hízlalására valók.” 

Tehát nem csak az e világ elemi tanításaitól de a vallási világ számomra nem igazolt tanításaitól is elfordultam. Elhatárolódóm a tárgyiasítás a látható, tapintható istenközvetítést minden formájától, mert bálványimádást eredményez/eredményezhet. Olyan területre viszi a hívő embert, ami a szentírás fényében teljesen jogosan megkérdőjelezhető. Isten pedig azt kéri tőlünk, hogy mindentől, ami gonosznak látszik, tartsuk távol magunkat.  Isten országa jelenleg, nem látható módon, a hitre jutott emberi szívben van jelen, és nem külsőségekben! Szintén nem értek egyet a Római Katolicizmusban megtalálható több tantétellel és hitgyakorlattal, melyek egy olyan rendszert képviselnek, melyekben azt találom, hogy nem lehet maradéktalanul figyelembe véve a szentírás igazságigényét, megélni a hívő életet. Ezért a rendszertől, elhatárolódom, és az oda tartózó Istent kereső embertársaimnak, igyekszem, mint oly sokan, régen és ma is, felhívni a figyelmet a van tovább és van mélyebb kapcsolat Istennel, lehetőségére. Tehát az ökumenikus törekvésekre, ebből a szempontból határozott nem a válaszom. Kötelességemnek érzem, hogy Isten akaratával nem egyező rendszerektől és tanításoktól, elhatárolódjam, azon világosság szerint, ami nekem megadatott a szentírásból. Tehát magam különbséget teszek a felekezetek, irányzatok rendszere és az egyén, mint hívő ember között. A rendszert megfigyelhetem, kielemezhetem, és ha nem látom megállni a szentírás alapján, akkor nem fogadom el. (A hívő embert hitem szerint másként kell megközelítenem.) Hiszen mint tudjuk nem a felekezetek irányzatok adnak üdvösséget, hanem Krisztus egyedül! Jézus az aki feltámaszt majd ama napon, és nem az egyház. Az üdvözítés jogát nem adta át az Úr Jézus se más személynek, se az eklézsiának. Az egyéneket érintő üdvösség tekintetében sokkal inkább magammal kell foglalkoznom, hiszen mindenki maga ad számot, magáról az Istennek. Az üdvösség elérése amúgy is, emberek számára lehetetlen feladat. Istennél azonban lehetséges. „A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.” Magamat ehhez tartom, ez a legbölcsebb véleményem szerint. Isten, aki a szívek és vesék vizsgálója, aki mindentudásában Ismeri az övéit, áldja meg azokat, akik segítségül hívják az Ő nevét, bármely helyen, és bizalommal vannak Ő hozzá. Hogy ki mennyire tanítvány és mennyire őszintén követi az Úr Jézust, csak felületes véleményem lehet. Tudni egészen pontosan, hogy ki a valós családtag, azt csak az Atya tudja.

Áldott legyen örökké, aki szeretetében saját fiát adta értünk, engesztelő áldozatul, hogy ne legyünk Isten nélkül valók –e világon. 

Köszönöm a figyelmeteket!                

Gondolataim az ökumenizmus elvtelenségéről és az igaz szeretetről.

Sokan ismertek személyesen is, tudjátok rólam azt is, hogy nem igazán tudom elfogadni az elvtelen ökumenizmust. Már csak azért sem mert a különbözőségek megléte minket, gondolkozó embereket, arra kell, hogy indítson, hogy mérlegeljünk és foglaljunk állást. Szoktam mondani, az lehetséges hogy mindenki téved egy dologgal kapcsolatosan, ezt a logika megengedi. De hogy mindenkinek igaza legyen, a meglévő nyilvánvaló különbözőségek megléte mellett, azt már a logika sem tudja elfogadni, és szellemi szempintből nézve is lehetetlen, hiszen az Írás is kijelenti:” Mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak?” Szóval én nem kultiválom, a rakjunk félre az igazságot, egy humanista, hamis és őszintétlen szeretet zászlaja alatt. Többször is kifejtettem ezt már. Pl. : Itt is.

De rögtön itt meg kell állni egy pillanatra és meg kel emlékeznünk a Szentírás mindent elsöprő kijelentéseiről, melyek az ismeretet, és minden mást is felülíró szeretetről, a hit által munkálkodó őszinte, és képmutatás nélkül való, atyafiúi szeretetről beszélnek, és ennek betöltésére szólítanak fel bennünket! Tudom, hogy mindenki tisztában van vele, hogy Jézus felhívta a figyelmet, hogy a világ abból fogja felismerni, hogy Jézus követői vagyunk, ha egymást szeretjük. Mégpedig a szó valós értelmében. Nos ha szétnézünk láthatóvá, válik, hogy ettől sikerült sok esetben igen messzire távolodnunk. Én a magam részéről, több mint negyed évszázados tapasztalatból mondom, hihetetlen mélységű szeretetlenség tapasztalható a magukat hívő embereknek vallók között. A kő kemény önző szeretetlenség, a kevély és büszke arroganciával és a másikat lenéző/lesajnáló, nyílt vagy burkolt magatartással, tudom, mindannyian találkoztatok már. Persze a másik oldal is igaz, mi magunk is felmutattuk ezt a kapcsolatainkban nem egyszer. Pedig tudjuk, mint már utaltam rá, hogy Isten előtt a szeretetlenség, az irgalmatlanság nem kedves, sőt egyértelműen elfogadhatatlan. Lehet, hogy ebben a sátán által, és az öt kiszolgáló emberek által megfertőzött, és végletekig korrupt és rothadó rendszerben, ami a világot jelenleg átitatja, és minket is minden nap eláraszt. Lehetetlennek tűnő feladat a valós szeretet megélése, mégis erre kell törekedni a hitelességünk érdekében. Ez a nagy helyzet! Ha ezt nem tudjuk felmutatni, kevés esélyünk marad az emberekhez elvinni az evangélium örömüzenetét.

Meg kell végre értenünk, az mellett, hogy az elvtelen, a hamis szeretetet kiszolgáló, minden igazságot feladó/és félre tevő ökumenizmust, teljesen jogosan, nem fogadjuk el. A legfontosabb isteni törvénnyel még számolnunk kell, azaz szeretnünk kell egymást. Hiszen mit mond az írás: „Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?”

Ha most erre az a gondolatod támadt, hogy de hisz én nem gyűlölők senkit, és kész is, felmentve érzed magad. Akkor szeretnélek megkérni, hogy ne légy felületes és gondolkozz el egy kicsit mélyebben, ebben a dologban, nehogy szeretetlennek találtassál, amikor eljön az ideje. Ha a zsidó keresztény kinyilatkoztatás fényében akarunk élni, meg kell tanulnunk, szeretni. Tudom nem egyszerű feladat, hiszen előtte magunkat kéne értékelni, elfogadni szeretni, /szeresd embertársadat mint önmagadat/, és valljuk be őszintén, lehet ez még nehezebb feladat, mivel teljesen tisztában vagyunk, hogy mennyi képmutatás, bűn, és hazugság akadályozza a saját magunk szeretetét és értékelését. De hála Isten kegyelmének ezen lehet változtatni, ezért térünk meg, tartunk bűnbánatot és kérjük Isten kegyelmét egy hiteles élet megéléséhez. Van egy csodálatos példaképünk Jézus személyében, tehát nincs kibúvónk. Az irgalmas szamaritánus példája rendkívül erőteljes ebben a kérdésben. Amikor szereted magad, illetve az embertársaidat, az nem rövidlátást a másik helytelen dolgainak az elfogadását és támogatását jelenti, hanem azt, hogy igyekszel úgy elérni és kapcsolatot tartani vele, mint abban példát mutat nekünk Isten, és amit az 1 korintus levél 13 fejezete mélységében ismertet.  

Áldott hetet kívánok és köszönöm a figyelmeteket. 

Apcsel 15.fejezet: Gyújtás ráadva.

Elindulunk:
Örömmel tölt el, az a tapasztalom, hogy egyre több hívő ismeri fel, hogy mennyire szükségessé válik olykor túllátni a saját felekezeti szemüvegén, és ugyanígy szükségeltetik, hogy szeretett kapcsolata a hívő emberekkel mérhető legyen a világi,az Isten még nem Ismerő embertársaink előtt. Mos nem az ökumenizmusról, beszélek, arról korábban elmondtam a véleményem. Itt olvasható.. Hanem arra akarok emlékeztetni mindenkit, amit Jézus mondott. A tanítványok első ismérve, az hogy őszintén szeretik egymást.
Azt gondolom, hogy mindenkinek sikerült elolvasni és elgondolkozni az apostolok cselekedeteinek 15. fejezetén, amit kiindulási pontnak választottunk azon az úton, amin szeretnénk rendet tenni és újragondolni, hogy mi az, amit Isten elvár tüllünk, mint NEM zsidó háttérből megtért hívőktől. Ha ezen a ponton helyes látással bírsz, az olyan valóságos és mély szabadságot és ebből fakadó örömöt biztosít. Amely mindenképp megéri az erőfeszítést. Nem beszélve arról a rengeteg időről és energiáról, ami felszabadul a hitéletedben, ha elhagyod azokat a vallásos holt cselekedeteket melyek rendkívül Istenesnek, hangzanak csak épp a bibliából, nem lehet gyakorlatukat alátámasztani.

Tehát az első, amit alá kell húznunk ebben a fejezetben az - az hogy azok a kijelentések, amiket a Szent Lélek/Szent Szellem és az Apostolok teljes egységben elvárásként itt megfogalmaztak.
„Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlva holt állattól és a vértől.”
„Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlva holt állattól, és a paráznaságtól; melyektől, ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!”
Azok a pogány háttérből, a nemzetekből megtért hívőkre vonatkoznak. De azokra kötelezően és mindenkire. Hangsúlyozni szeretném hogy nem akárki, hanem a Szent Szellem az, akinek tetszett, hogy a pogányok közül megtértekre  SEMMI TÖBB TEHER ezen SZÜKSÉGES dolgokon kívül ne terhelődjön. Ennek fényében kell elgondolkoznunk azokon a számtalan részünkre elvárt, sőt kötelezővé tett 
vallási és hit gyakorlatról, amelyeket a fentiek után jó esetben is csupán emberi parancsolatoknak titulálhatunk. Ezeket Jézus úgy hívta, hogy embereknek rendelései parancsolatai. Tradíciók hagyományok vallási és felekezeti elvárások stb.. stb..
„És erőtlenné tettétek az Isten parancsolatát a ti rendeléseitek által.Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ézsaiás, mondván:
Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai.”

De most kanyarodjunk vissza ahhoz a négy Isteni elváráshoz, amelyeket viszont nem lehet kellően hangsúlyozni pontosan, azért mert ezeket MAGA ISTEN várja el azon gyermekeitől, akik a nemzetek közül megtérnek Ö hozzá, hogy földi életüket Istennel megbékülve éljék tovább.
Ez a négy elvárás egyforma súllyal bír nincs rangsor közöttük pl a vérevés nem kisebb bűn, mint a bálványimádás, még ha nem is, annyira szerteágazó és sokrétű.

Az első a bálványimádás /bálványáldozat és minden, ami ehhez kapcsolódik.
A második a Paráznaság a testi és a szellemi paráznaság egyaránt. 
A harmadik a fúlva holt állat.
A negyedik pedig a vérevés és a vérrel kapcsolatos bűnök tilalma.

Ismét szeretnélek megkérni benneteket, hogy olvassátok el a 15. fejezetet és
tudatosítsátok magatokban, hogy milyen nagy Isten kegyelme velünk szemben
hogy csupán négy dolgot/elvárást határozott meg ezen a nagyon fontos apostoli gyűlésen.
Valamint gondolkozzatok e négy alapbűn valóságán és gyakorlatán, hogy miként van jelen az emberi társadalmakban.

A folytatásban szeretnék erre is kitérni.

UI: Kérlek a lassú tempó az ismételgetések melyek már biztos, feltűntek számodra akár előző bejegyzéseimből is, ne zavarjanak, azt tapasztaltam sokkal eredményesebb így haladni előre.

Köszönöm a figyelmet.

Gondolatom az ökumenizmusról.

Tegnap reggel kaptam egy kérdést az ökumenizmussal kapcsolatosan amit a facebook Bibliai látásmód oldalamra már kitettem de ide is felrakom.


 Nos ha a spirituális és teológiai értelemben beszélünk az ökumenizmusról.Akkor nem hiszek az ökumenikus törekvésekben és célkitűzésekben.A keresztény egyház és más világi vallások tekintetében semmiképp.
Ahogy az ige mondja mi köze hívőnek hitetlenhez.
A kereszténységen belül természetesen más a helyzet.
Úgy gondolom Isten azt a testet, amit az egyetemes egyháznak, Krisztus testének tudunk- tagokra osztotta. Meggyőződésem hogy a térd feladatát példának okáért a szem nem képes betölteni és nincs is elvárva tőle. A tagok Isten által meghatározott ez a fajta különbözősége egyértelművé teszi azok egymás területén való inkompetenciájukat is. Minden tagnak más - más a feladata működése de még a kinézete is. Ez annak ellenére igaz, hogy a tagok mind egy azon testnek a részei.

Akkor most azt mondom, hogy a Krisztusban hívő testvérek által alkotott felekezetek és gyülekezetek legyenek egymás felé közömbösek és érdektelenek. Semmi képen!
Hanem csupán ara szeretnék rávilágítani, hogy nem az ökumenizmus az a kolossébeliekhez írt levélben meghatározott „kapcsok és kötelek” amit Isten használ a test tagjainak összetartására. Hanem a másik ember értékének elfogadása méltánylása ha szükséges, akkor a megbocsátás és a szeretetben való őszinte elhordozása. Egyszóval az igazi atyafiúi szeretet az igazi kötődési pont. Mindez pedig benne, Krisztusban, a Főben és az Ö vérében, ami megváltotta, élteti és fenntartja a Testet az eklézsiát. 

Ha viszont az ökumenizmus az összefogást a valós érték elérésére való törekvést jelenti az igazság általam megismert kereteinek tiszteletben tartása mellett, Szellemi célkitűzés nélkül. Akkor Isten vezetésében kész vagyok megvizsgálni mi az én részem és abban aktívan részt venni.
A biblia keretein kívül eső szellemi szempontok alapján történő ökumenizmust már csak azért is elutasítom, mert egyértelműen melegágya lenne az egységes világvallásnak.A vallásokat nem lehet összegyúrni még akkor sem ha felszínes vizsgálódásban találhatunk közös pontokat bennük. Az egy világvallás felé való törekvés pedig mint tudjuk nem Isteni, hanem antikrisztusi akarat. Mi viszont Isten országát építjük.