Milyen Jézust Ismersz?

 

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.”

Amilyen Jézust prédikálnak, az emberek olyan Jézusban hisznek.

Amilyen Jézusról beszélnek, olyan mutatkozik meg az emberek életében.

Amilyen Jézusra figyelsz olyan tud cselekedni benned és általad.  

Ezért is rendkívül szükséges, hogy a teljes írást és azt is helyesen hasogatva mint aranyalma ezüst tálcán kínáljuk fel a teljes evangéliumot a hallgatóságnak. Meg kell érteni, az emberek olyan Jézusban hisznek, amilyet bemutatnak nekik.

Ahol nincs szó a Szent, Igaz, és örökké áldandó Jézus Krisztusról, ott az emberek nem hisznek és nem ismerik a Szent, Igaz és örökké áldandó Jézust. (Megjegyzem a szerető Jézust azért ismerik mindenfelé, mert legtöbbször így mutatják be őt, az embereknek.) De ha csak a szerető Jézus van bemutatva, prédikálva, akkor nem a teljes evangélium van bemutatva és prédikálva. Igy az emberek hite nem fog tudni kialakulni, megmutatkozni egészséges módon, Isten akaratában lévőként, csupán egy legyengített, vérszegény módon. Azt gondolom, ez választ is ad rengeteg problémára az egyházban, és az egyéni hivő életekben egyaránt. Valamint részben a tagolódásra is válasz. Ahol nincs szó a szabaditó Jézusról, ott nem ismerik a szabadító jézust, legfeljebb csak hallomásból, de nem tapasztalatból. Ahol nem beszélnek a gyógyító és mindenre elégséges Jézusról, ott nem fogják ismerni személyesen a gyógyító és mindenre elégséges Jézust, legfeljebb homályos hallomásból. A hit hallásból jön létre! Isten beszédének a hallgatása és a Szent Szellem munkája révén alakul ki az ember szellemében/személyiségében leginkább a szívében megjelenve és onnan kiáradva a gondolkozásra a beszédre, megformálva/meghatározva a cselekedeteket, amelyeket Isten már elkészített, hogy azokban járjunk.

Ne érd be kevesebbel, mint a teljes Szentírás!

Ne érd be kevesebbel, mint a teljes evangélium üzenete!

Ne érd be kevesebbel, mint az Isten beszédén felnövekő, azon megálló, egészséges bibliai hit. Ezek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni.

Köszönöm a figyelmedet.  

 

Kin keresztül és hogyan szól Isten?

Mindenekelőtt azokon az embereken keresztül, akik az Isten beszédét szólják. Ahogyan írva is van: „Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket.”

 Érdemes megfigyelni az Isten akarata szerinti beszédet, Jézus kerek perec összekapcsolja a Szent Szellem Isten, konkrét jelenlétével. Ahol csak a száraz olaj nélküli lisztláng van, ott az ige csupán betű, hatás nélküli, vagy épp ellentétes hatású, nem megelevenít, hanem megöl. A szentírás, az kenyér is, az élet kenyere. Így, kerül ide a liszt és az olaj. A lényeg hogy mindkét összetevőre szükség van és volt is, ahogy azt a Mózes harmadik könyvének második fejezetében olvashatod. (érdemes és tanulságos)

   Isten beszéde, kijelentése több a teljes kánonba foglalt szentírásnál, erre maga Jézus hívja fel a figyelmet, amikor arra utal, hogy még sok mondanivalója/szava lenne hozzánk, de azt még most el nem tudjuk hordozni. Most ne mond azt, hogy ez az apostoloknak szólt, mert az ige örök! A még el nem mondott/elrejtett ige is az. De kanyarodjunk vissza és szögezzük le bátran, a mai, ó és újszövetségi szentírás az, amire bátran támaszkodhatunk és hivatkozhatunk.

Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy aki Isten beszédét szólja, arra minden bizonnyal érdemes odafigyelnünk, no persze nem mindig! Meg is magyarázom miért. Elsőnek gondolj csak azokra a történetekre, amikor maga sátán, aki igen jól ismeri a szentírást, idézte/szólta, még ha tévesen is, az igét. Tehát a gonosz szellemben lévő igéket (gonosz/félrevezető angyalok által diktált kijelentések és más okkult csatornákon érkező szavakat) akár pontosak akár nem, nem szabad figyelembe vennünk. De menjünk vissza az emberi szintre. Fontos, hogy számba vedd, aki szól, milyen szellemből, és hogy teszi. Az igei alapelv, hogy aki szólja az igét, úgy tegye, mintha aranyalmát szolgálna fel ezüst tálcán.

„Mint az arany alma ezüst tányéron: olyan a helyén mondott ige!”

Az arany alma a tűzben megpróbált tiszta gyümölcsöző, elfogadott/megélt igét jelképezi, az ezüst tányér pedig a kegyelem és az irgalom jelképe itt. Azért fontos, hogy ez ne kerülje el a figyelmedet, mert az igazán Isten akaratában lévő, feléd szolgáló ember, még akkor is amikor megfedd/megdorgál, még ha kemény is ahogy az igazság élével megvág, akkor is szeretettel és irgalommal teszi! Úgymond sóval fűszerezve és mindig a kegyelem talaján állva teszi, soha nem kárhoztatva. Az általános prófétálás („Aki pedig prófétál, embereknek beszél épülésre, intésre és vigasztalásra.”) nem vádlás és kárhoztatás közvetítő, hanem épít, buzdít, és ha kell szeretetben megfeddő. 

Általában alap kiindulási pontunknak Jézus szava kell, hogy előttünk legyen. „Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre.”

Tehát akár az örömhírt, akár tanítói igét szólunk, vagy épp megfeddünk valakit, tegyük irgalmas szívvel, ekképpen emeljük fel vagy korrigáljuk.

A másik nagyon fontos dolog, amit mindenképp szeretnék most szóba hozni, hogy megfigyeltem némelyek elkövetnek egy igen súlyos hibát, amikor prédikációt hallgatnak. Történetesen azt, hogy a prédikáló/szóló személy külsődleges jegyeivel vannak elfoglalva.

Pedig nagyon fontos megtanulni, hogy Isten a szívet vizsgálja és nézi, nem a külsőt. Azaz, nem számít, hogy nő vagy férfi, fekete vagy fehér, hogy kövér e vagy sovány, fiatal vagy idős, jól öltözött e vagy kevésbé. Zsebre tett kézzel járkálva, vagy keresztbe tett lábbal, széken ülve prédikál.

Ezek mind- mind semmit nem számítanak! Ha Isten használja feléd és szót ad a szájába, akkor vagy bölcs, ha nem engeded, hogy a külsőségek elvonják a figyelmedet a neked szánt üzenetről.

Egy két átgondolni való igeverssel fejezném be.

„Ezekre emlékeztesd, kérvén, kérve őket az Úr színe előtt, hogy ne vitatkozzanak haszontalanul, a hallgatóknak romlására. Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét. A szentségtelen üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek. És az ő beszédük, mint a rákfekély terjed; közülük való Himenéus és Filétus.”

„A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mi módon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek.”

„Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.”

„Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott igét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket.”

UI: Igen, tisztában vagyok vele, hogy a mi szerető menyei atyánk, tud szólni és szól is, az emberekhez, a teremtet világon keresztül, események és történések üzeneteiben, egyedi és személyre szóló módon, a Szent Szellem Isten, a Szentírás szavait kiemelő, megelevenítő vezetésében, amikor az igét olvassuk. Szólhat álmok és látások által. S mint tudjuk ha kell egy szamarat felhasználva is.

Köszönöm a figyelmeteket.

A kegyelem, ami tényleg hiper és szuper, és felfoghatatlan csoda!

Egy hívő kereszténynek, hinnie kell, bíznia kell a kegyelemben, a legnagyobb mélységben és a legnagyobb sötétségben is. Igen a nagybetűs KEGYELEMBEN! De tovább megyek, nevezzék ezt egyesek híperszuper kegyelemnek, mint azt régebben hallottam egy prédikációban. Mert végül is, a kegyelem hiperszuper csodálatos dolog, és nekünk, teljesen rá kell tudnunk hagyatkozni. De ennek fényében is áll, Isten igéjének határozott utasítása, minden hívő gyermeke számára, ami úgy szól, hogy a bűn les rá, vágyódik, hogy elérje az embert. De annak uralkodnia kell rajta. Ez a felszólítás pedig olyan szellemi igazság, amely megelőzte a kegyelem, de a törvény korszakát is, tehát egy olyan feladat, a hívő ember életében, aminek gyakorlati megvalósítására, mindig és minden időben törekednie kell, függetlenül attól, hogy milyen felekezethez, milyen irányzathoz tartozónak vallja magát.

Isten igéje ezt a megvalósult (bűn feletti) uralkodást, összeköti az emelt fővel való járással, ami alatt, egyértelműen nem az önigazultságot (cselekedeteinkre való támaszkodást) értjük. Mint a farizeus és a vámszedő történetében.

„Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta: „Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”

 Ellenkezőleg, a hit által megvalósított Krisztus szerint járó, szent, a hit harcát becsületesen megharcoló, szabályszerűen küzdő, és bűnt felszámoló életet értjük. Hiszen aki igazán várja az Úr Jézus megjelenését/visszajövetelét, ahogy az írás mondja, "önmagát megtisztítja."

Nem szükséges felesleges köröket futnunk, hogy eldöntsük, emelt fővel járhatunk e, avagy sem. Ez nem a megigazulásunkról szól, hanem az Isten felé való szeretetről. (A megigazulásunk kapcsán amúgy is csak Istennek van joga és oka emelt fővel lenni. ) Derek Prince ezt úgy fejezte ki: Akarod tudni, hogy mennyire szereted Istent? Pontosan annyira amennyire az Ő beszédét szereted! Akarod tudni, hogy mennyiire vagy engedelmes Istennek? Annyira amennyire az Ő beszédének engedelmes vagy! Ez egy korrekt mérce, és nem kell érte a szomszédba menni. Hiszen ezen az igeversen alapszik: „Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.”

Aki nem tartja meg, az nem szeret! Ezen nincs mit ragozni. Most felkiálthatsz, hogy de hát én.. még nem vagyok ott, ahol lennem kéne, ez ügyben! Tudom! Magam is elmondhatom ezt. De úton vagyunk! Ez az első. Elfogadtuk az örömhírt, a megváltásunkat. Megigazultunk hit által, és megbékültünk az Istennel Jézus Krisztus által. Ezt Isten szeretete tette lehetővé és elérhetővé számunkra, mi nem tettünk (nem is tudtunk volna) érte semmit. Illetve csak annyit, ami épp elég is Isten akarata szerint ezen a szinten! Hit által elfogadtuk, ezt a hatalmas csodát!

De ahogy utalni szoktam rá, miután Isten kegyelméből odaülhettünk a mennyei családi asztalhoz, (Ingyen kegyelemből hit által) Ezek után, Isten jogosan várja el tőlünk, hogy rá, mint Istenre, a neki kijáró imádással és szeretettel, a többi jelenlévőkre (testvéreink) hit által munkálkodó szeretettel, és az asztal dicsőségéhez (a mennyei elhívásunk) méltóan cselekedve viselkedjünk!

Én, becsaphatlak téged, és fordítva, te is engem. De Istent egyikünk sem tudja becsapni! Ő ismeri az övéit, ismeri a gyermekei szívét, és látja a motívumainkat, és minden dolgainkat. Tud a még meglévő bűneinkről, ismeri a kínlódásainkat, szám szerint tudja a gyötrődésben és szégyenben eltöltött napjaink számát, ismeri a kételkedéseinket, és ennek ellenére szeret minket, elkötelezte magát felénk, és ehhez Ő maradéktalanul hű. De figyelmeztet minket az írások lapjain: „Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál!”„És amely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg;”

„Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! Megy be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”

„Mert ti szabadságra hívattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.”

"Mert ha az angyaloktól hirdetett beszéd erős volt és minden bűn és engedetlenség elvette igazságos büntetését: Mi módon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy idvességgel?"

Nagyon szeretném, hogy a fenti, felrázásra szánt írásomat, senki nem értené félre. A soraim célja, nem a kárhoztatás és a vádolás. Sokkal inkább a testvéri szeretet.

Ez mellett pedig magam is vallom, ezen igevers igazságát: „Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.” Valamint „Egy a törvényhozó, aki hatalmas megtartani és elveszíteni: kicsoda vagy te, hogy kárhoztatod a másikat?” Tehát ne kárhoztatásként éld meg, a fenti fejtegetésem mondandóját, hanem szeretetben való felrázásra, a hívő életed, átgondolására való buzdításaként. Hiszen, az önmagunk helyzetének, haladási irányának, és a hívő életünk súlyának a beazonosítása a saját jól felfogott érdekünk.    

Köszönöm a figyelmed!  

A láthatóság kérdése.

Erich Sauer (1898-1959) Nevével, majd harminc éve ismerkedtem meg. Személye, biblia szeretete, nagyon megérintet. Sajnálatos módon a rengeteg rossz látási körülmények között történt bibliatanulmányozásba, szó szerint belevakult. Ilyen esetekben is csodálatos reménységünk, hogy Isten hazaérkezésünkkor, helyreállítja/megszünteti azokat a fizikai problémákat, amelyekre a megoldást/gyógyulást itt a földön nem tudtuk, vagy nem egészében, tudtuk átvenni. Tehát, Erich, kiteljesedett jó léte felől, nincs semmi kétségem. A következő gondolata a láthatatlansággal kapcsolatosan, nagyon erőteljesen megmaradt bennem. 
"A láthatóság nem tartozik az anyag lényegéhez, hanem az teljesen a mi szemünktől függ. A hőségben gázzá párologtatott arany is anyagi arany. Tehát annyira lényegtelen feltétele a láthatóság a földi anyagoknak, hogy bármikor elveszítheti, és újra felveheti ezt a nélkül, hogy alaptulajdonságaiból akár csak egyetlen egyet is elveszítene. Így a láthatatlan levegő -130° C-nál égszínkék cseppfolyóssá, még nagyobb hidegben, pedig kemény kristálytömbbé változik és megfordítva a kemény gyémántból, vastömbből, vagy aranyrögből megfelelő hőfokon”láthatatlan” gáz lesz, és megfelelő lehűtés és kezelés után ismét látható a gyémánt, a vas, az arany. Tehát hő segítségével a „láthatóból” láthatatlan lesz hideg segítségével, pedig a „láthatatlanból” látható. A látható világmindenség azért nem egyéb, mint a hideg által megalvasztott s így az ugyancsak „megalvasztott” anyagból felépített szemünk előtt láthatóvá lett anyag. Az anyag azonban maga sem nem „láthatatlan” sem nem „látható”. 
Különben is a láthatóság igen „szűk” fogalom. A színek millióiból nagyon keveset „látunk” Ahogy a hangok millióiból is csak egészen keveset „hallunk”Az Úristen élénk helyezheti a legcsodálatosabb képet, nem látjuk, hacsak rezgésszáma nem 400-800 billió között mozog. A leggyönyörűbb zene ölelheti körül a földet, de mi nem halljuk, ha másodpercenként 75000-nél több a levegő rezgése. Milyen meggondolatlanság tehát, az ellenvetés, hogy a mennyet vagy az angyalokat még egyetlen ember se látta. Mintha ez valamiféle bizonyíték lenne, arra hogy nem léteznek vagy nem anyagszerűek, holott az egyszerű tény az, hogy mi emberek egy angyallal szemben „vakok és „süketek”vagyunk. Bizony minden láthatóság és láthatatlanság teljesen a mi látóképességünktől függ, Az pedig Isten akaratától. Még tovább a láthatóság egyenesen az anyag alacsonyabb állapota. A megdermedés és a megfagyás a „halála” megbénítása minden földi anyag erőinek. -200°C-n a legerősebb savak sem képesek a fémet megtámadni. Ezért hevítjük fel az anyagot kémiai megmunkálásnál egészen cseppfolyós vagy gáznemű állapotig, így ez már természettudományos tény: A földi anyagok magasabb rendű állapotukban láthatatlanok.! Ugyan ezt mondja a biblia a mennyei anyagokról, s nyilvánvalóvá lesz, hogy a modern természetkutatás egyre jobban közeledik a bibliai világképhez."

A gondolat Erich Sauer egy könyvéből idézve.

Köszönöm a figyelmet. 

A zsinórmérték.

Minden Isten beszédével foglalkozó embernek érdemes a kapott kijelentését, kialakult látását rendszeresen megméretni, más Istenfélő emberek következtetéseinek fényénél. (elsősorban a szenteknek adott tanítói és más ajándékokra, szolgálatokra gondolok, amelyek hitelre méltóak.) Ez egyben segít, hogy kikerüljük a csaló és hitető szellemek befolyását, és hogy friss hiteles igei látással rendelkezzünk, hiszen ahogy halad a történelem, a kijelentésben is egyre messzebb és mélyebben látunk, Isten Szellemének segítségével. Ahhoz nem fér kétség, hogy Isten akaratának helyesen felismert igazságai, mindennel és mindenkivel szemben elsőbbséggel bír. Ez abban mutatkozik meg leginkább, hogy maga Jézus többször így szólt: „nem olvastátok –e” valamint: „Meg van írva” Tehát még a megváltónk számára is zsinórmérték, az Írás, noha Ő maga nagyobb/több az Írásoknál. (a Biblia, a való igazságnak csak egy bizonyos részét közvetíti számunkra. Leginkább azt mi az élethez és az Üdvösségünkhöz szükségeltetik.) De ez nem jeleni azt, hogy mindent, amiről nincs, konkrétan írva az Igében azt el kell utasítanunk. 

Ezért kulcsfontosságú tanulni a Szent Szellem vezetését, mert az Ő bizonysága (elvezet minden igazságra) ezért fontos a különböző látások összevetése, mert a tudomány sok tanácsos által kristályosodik ki. Valamint a jelentkező gyümölcsök, Jézus szerint, megbízható kiindulási pontok.

Mindig arra kell törekedni Isten népének, amire az apostolok cselekedeteinél találjuk a legszebb példát és konklúziót. „Mert tetszik a Szent Léleknek és nékünk..” 

Itt is jól látható, elsőnek fel van ismerve Isten akarata a Szent Szellem vezetésében és örömében, ezután a megkapott kijelentést, az arra kompetens emberek, elismerik és jóváhagyva kiindulópontnak veszik. Az Írás fel nem bontható, és abból, se elvenni se hozzátenni, nem ajánlatos. Hasznos a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre. Folyamatossága és aktualitása adott, és nem csak a földi történelem emberi aspektusában, hiszen ahogy olvassuk: „Uram! Örökké megmarad a te igéd a mennyben.”

A teljes írás Istentől ihletett, és mivel tudjuk, hogy „monda nékem az Úr: Jól láttál, mert gondom van az én igémre, hogy beteljesítsem azt.”  Semmi, de semmi okunk nincs, hogy a látható világban történő időleges események/történések, és intellektuális csűrcsavarok, rációbombák miatt, azt bármikor is megkérdőjelezzük. Jézus a főpapi imájában így szól: „Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság.” Ugyan úgy szent igazság, ahogyan azt annak idején a zsoltáros jegyezte meg: „a te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.” A teljes szentírás, minden aspektusból nézve, megbízható és hitelre méltó, amit szintén egy szép zsoltár versben olvashatunk. „Az Úr beszédei tiszta beszédek, mint földből való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.” (ajánlom Derek Prince, idevágó tanítását tanulmányozni) Így válik a hívő ember számára az Isten beszéde ÉLETTÉ és SZELLEMÉ „a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet.” hívja fel a figyelmet erre a tényre, Jézus! „És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben;” ajánlja az Apostol számunkra. „Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.” Csak és kizárólag Isten örökkévaló beszéde az, ami természetfeletti volta révén, áldásunkra/megtartásunkra, meg tudja érinteni és élettel tudja betölteni még a személyiségünk legmélyebb rétegeit is. 

 Az ige igazsága, fegyver is! Tűz és sziklazúzó pöröly! Ami képes a sötétség minden erejét megzúzni és hazugságait porrá égetni.  „Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak;” éppen ezért nekünk, embereknek, megfelelő módon, és nyitott szívvel kell a szentírás elé állnunk. „szelídséggel fogadjátok a beoltott igét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket." Egyedül csak ez az Isten szájából származó igaz beszéd az, ami megtartó erővel bír az öröklét szempontjából, a számunkra. Semmi más nincs ilyen, sem a látható sem a láthatatlan világban. Ezért a mi dolgunk az, mint azoké a hívő embereké, akikről az Írás így emlékezik meg. „Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (aminthogy valósággal az is), amely munkálkodik is ti bennetek, akik hisztek.”

Munkálkodik is Ti bennetek, akik szeretettel, tisztelettel, jó szívvel, engedelmességgel, alázattal és rendíthetetlen bizalommal/hittel viszonyultok az örök igéhez!

Köszönöm a figyelmeteket!

A játszom eszem, mentalitás.

Az írás azt mondja, hogy akinek sok bűne bocsájttatott meg, az jobban is szeret. Valószínűsíthető, hogy ez mindkét irányba, azaz vertikálisan és horizontálisan is hatni tud. Mivel nekem sok bűnöm nyert bocsánatot, azt találtam magamban, hogy a szeretetre és az irgalomra való képességem és érzékem, az átlagnál valóban erősebb. Ebből aztán az következik, hogy ha bármilyen területen, irgalmatlansággal és hideg szeretetlenséggel találkozom, akkor az hamar kiakaszt, és egyben megpróbál. Egy másik dolog, ami rendkívüli módon irritál és felbosszant, az a kevélység, a felfuvalkodottság. A játszom eszem, mentalitás. Ennél már csak az elszomorítóbb, hogy ez a másokat lesajnáló, lenéző, viszonyulás az egyházban, Isten népe között sem ismeretlen. Pedig ez nem más, mint nettó szeretetlenség és igen feltűnő pökhendiség. Az én, vagyok valaki gondolkozás (amivel semmi bajom, mert helyes) csak addig tud, értékében csillogni, ameddig nincs kárára a környezetének, és nem válik szeretetlen felfuvalkodottsággá. A fent hordom az orrom keresztény, senkinek nincs épülésére, a világban is visszataszító és így az általános evangelizálásnál is komoly akadályt jelent. Mind a természetes kapcsolatokban, de épp úgy, az online térben a lekezelő, felsőbbrendűséget árasztó kommunikáció igen nagy akadály tud lenni és igen visszataszító is. Az egyik ember a másiktól, bizony nagyon sok területen különbözik. De ez így van jól, és ennek tudatosítása után a másik tiszteletére is hangsúlyt kell fektetnünk. Ez alól, senkinek nincs felmentése. A keresztény élet, egyik formája sem alacsonyabb vagy magasabb rendű a másiknál. Mindnek megvan a maga szerepe funkciója és hatásköre. Az egyházban is rendkívül sok különbözőség fellelhető, amelyhez meg kell tanulnunk alkalmazkodni, az úr vezetésében. Az egység nem egyformaságot jelent, még csak nem is, mindenben egy gondolkozást. Bármilyen magasztos cél, és a hozzá kiválasztott út, akkor sem gyúrhatja az embereket egy nagy halmazzá, hiszen Isten nem véletlenül teremtet bennünket egyedi külsővel és belsővel. Megismételhetetlen és igen komplex létezést adva.     

 „Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.”

„Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.”

„Azért fogadjátok be egymást, miképpen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.”

„Megkövéredett szívüket elzárták, szájukkal kevélyen szólnak.”

„Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.”

„Ne szóljátok meg egymást atyámfiai. Aki megszólja atyjafiát, és aki kárhoztatja atyjafiát, az a törvény ellen szól, és a törvényt kárhoztatja. Ha pedig a törvényt kárhoztatod, nem megtartója, hanem bírája vagy a törvénynek.”

Köszönöm a figyelmeteket. 

Az a bizonyos szem és fül kapu.

Bizonyára többeteknek feltűnt, hogy a jó pár éve egy szisztematikus és igen erőteljes lejáratása folyik a hívő életnek, a kereszténységnek (még ha legtöbbször pontatlanul határozzák is meg) és a szentírásnak. Nyilván ez betudható a korszellemnek, a világra egyre inkább ráterülő sötétségnek. Valamint sajnos, számos negatív példa és botrány is elősegíti az ilyen témákat ecsetelő filmeknek, és más formában történő publikálásoknak a megszületését és terjedését. Ma már általánosan a legtöbb filmben, filmsorozatban, mintha kötelező lenne, kisebb nagyobb mélységben megjelenik a kereszténységet ekéző, lesajnáló, idejétmúltnak beállító jelenet. Párhuzamosan a női és férfi másságot ezerrel propagáló nyílt szereplésekkel együtt. Elszomorító látni hogy a nyúl akarja vinni a puskát. Nyilván ez tudatos munkája a sötétség erőinek, melyek hozzájárulnak ahhoz, hogy egyre nagyobb teret nyerjen a hazugság az igazsággal szemben, ahogy arra Jézus utalt is, példázatában, hogy a sötétség is növekszik, nem csak az igazság/világosság terjed. A legtöbb film szöveganyagát megnézve, azt találjuk, hogy a kilencvenes évekig tartó általános káromkodást és görbe tükröt, tartó odamondásokat. (mivel valós sztorikból merít, van létjogosultsága) Egyre inkább leváltja a tudatosan ferdítő, gonoszságból, eltaposási szándékból táplálkozó szövegezés. Számomra legdurvább példái azok, amikor a legtrágárabb káromkodásokba tudatosan és irányítottan, együtt említik/veszik a szájukra az Úr Jézus nevét, megváltói munkáját, és a Szentírást vagy egy-egy kiragadott idézetet. Természetesen a szent a bizonyos értelemben tabunak számító szavak és azok jelentéstartalmát, a közönséges és legdurvább szavak és kifejezési környezetek közvetlen közelében megjeleníteni, kimondani, nem egyébért történik, mint hogy teljes mértékben szétzúzzák, és felszámoljanak minden tiszteletet az emberek gondolkozásában, úgy általában minden szent, értékhordozó, és igazságot megszólaltató kommunikációval szemben. Mire is gondolok? Csak egy példa: Urunk nevét, abszolúte nem, véletlen hangoztatják egy egy-egy totál erkölcstelen, vagy vértől tocsogó jelenetben a legobszcénabb káromkodásokkal egy mondatban. Nem akarom tovább ragozni ezt az igen mély problémát, amit nagyon sokan, félvállról vesznek. Csupán arra szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy vigyázzatok a szívetekre, hogy a méreg ne tudja elérni, és negatív irányba terelni. Arról már nem is szólva, hogy kétszer is gondold, meg mit nézel meg, mit engedsz be a szem és fűl, kapudon! Addig figyelj erre oda, ameddig még megteheted, ameddig még lehetőséged/szabadságod van, hogy megválaszd, mit nézel és hallgatsz meg.

Köszönöm a figyelmeteket.          

A szolgaság földjén.

Avagy a lelki rabszolgaság fáraója a törvénytelenség.

Életutunkon való vándorlás során, az egyik legkártékonyabb aknamunkát a törvénytelenség, az igazságtalanság okozza. Teszi ezt nyíltan vagy kevésbé szembetűnően, de pusztító rombolását felismerhetjük, a megkeseredett, hitet és reményt vesztett, megbotránkozott, és kiégett életek ezreiben, bármerre járunk is a világban, vagy akár az egyházban. A sötétség egyértelmű célja, hogy a törvénytelenség és az igazságtalanság átitassa és uralja ennek a a világrendnek a rendszerét. Hiszen mi is hirdetné hatékonyabban a hazugságát, mint egy törvénytelenséggel, a jó elnyomásával/ellehetetlenítésével, egy ördögi hazugságra épülő rendszer. Ami azt hangoztatja minden sarkon a föld minden részén, hogy nincs Isten, vagy ha van, akkor érzéketlen, gonosz és nem törődik a saját teremtésével. Nincs igazság kiálltja és rámutat, mindarra a temérdek igazságtalanságra, visszaélésre, képmutatásra, hazugságra ami átitatja az élet minden területét az egyéntől kezdve a családokon és más emberi kapcsolatokon keresztül, sport világáig. 

Ezzel szemben Jézus állítása az, hogy egyedül Isten jó, a szó teljes értelmében. Valamint csak Isten, aki teljes mértékben igazságos és szavatartó.

Azt gondolom a végidők sátáni lemezjátszóján nem az istentagadás fog forogni, hanem ez a hazug, alattomban dolgozó méreg, ami azt sulykolja, hogy isten nemhogy jó, hanem egyenesen gonosz, érzéketlen és kegyetlen. Ez a lemez forgott annak idején, amikor az angyalok egy része sátán mögé állt. Ez forgott, amikor az emberpár elhitetése volt soron, és ez szól most is, ahogy kezd mozgás lenni a végidők színpadán. A törvényszegés titkos bűne, az igazság, hazugsággal való feltartoztatása, már igen rég folyik a világban, megmérgezve az emberek szívét, sokszor még a jóakaratú emberek szívét is, akik közül nem egy, szép lassan feladja az árral szemben való küzdelmét, e tendencia miatt. Te ne tedd ezt! Meg kell értened, és tudatosítanod kell magadban, hogy van igaz ítélője ennek a világnak és minden embernek, aki csak felsírt bármikor ezen a bolygón. Ha a szívedben megértve elfogadod, hogy Isten az Ő bölcsességében mindent a megfelelő időben, igazságosan és részrehajlás nélkül fog megítélni és ez által maradéktalanul igazságot fog szolgáltatni, akkor megtetted a legfontosabb lépést a lelki méregtelenítésed területén. „Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz, mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-e igazságot?” Tudom, hogy nem könnyű ezt elfogadni, de attól még ez az igazság, egy nap minden rendbe lesz téve, mind a látható mind a láthatatlan világmindenségben. Ez nem holmi olcsó önvigasztalás, ha esetleg most erre gondolnál, ez Isten ígéretébe vetett reménység, ami nem szégyenít meg, mert bizonnyal megvalósul. Ha valaki csak azzal a gyakorlati ténnyel tisztában van, hogy a Bibliai próféciák mennyire precízen és pontosan és milyen hatalmas nagy számban, beteljesedtek, nem nehéz megértenie hogy a hátralévőek is mind sorban ahogy írva van be fognak teljesedni.  Az igazságtalanságokból fakadó szenvedés, mérgezi a lelket, torzít, elégedetlenséget, frusztráltságot és lázadást eredményez. Ezt meg kell tanulni kezelni. Ez a világ nem lesz jobb! Nem is célja Istennek javítgatni, foltozgatni, mert tisztában van vele, hogy amit ma megvarrna/rendbe hozna a világnak, azt holnapra darabokra szaggatva taposná a világ. Isten az emberekben akar változást elérni a kegyelem örömhíre által, és az Ő beszédének szavával. Egyedül ez az, ami valóságosan, érdemben hatással tud lenni a világ állapotára is. Az antikrisztusi szellem célja a káoszteremtés, a háborúság és gyűlölet életre keltése az igazságtalanság miatti lázadás elérése, a nyomás alá helyezés az élet minden területén, a gazdaságtól kezdve az oktatási rendszeren át a politikát és mindent felölelve. Ez nem összeesküvés elmélet, ez világosan, nyomon követhető az avatottabb szem számára. Az ellehetetlenített, igazságától megfosztott, idegileg kimerült ember, két dologra inspirálódik, e gonosz és sötét erő miatt. A harag által energizált lázadásra, ami kívülre a társadalom felé hat elsősorban. Valamint a reményvesztettségből táplálkozó megkeseredésre, ez belül dolgozik, aminek egyértelmű eredménye a leépülés, annak minden aspektusával együtt. Tehát az önpusztítással együtt járó függőségeket is ide értem. Pált idézve azt mondom, nem kell ennek így lennie! Ezen ördögi terv megfékezésére, felszámolására nincs okosabb döntés, mint amit az evangélium kínál!

Ez pedig az Istennel való megbékélés, a megváltás elfogadása. Nos én azt tapasztalom, hogy minden szempontból tényleg ez a legbölcsebb döntése az embernek, ha a sötétség erőinek keresztbe szándékozik tenni, a maga és mások életében. Természetesen nem becsülöm le azok ellenállását a gonoszsággal szemben, akik szabad akaratukból, Istennel nem számolva élnek. (még jelenleg) De értékhordozó és értékteremtő célkitűzéseikben azon vannak, hogy az életet mind maguk, mind mások számára élhetőbbé/szebbé tegyék. Tulajdonképpen nekik még nehezebb is e harc, mint a hívőknek/nekem, aki Isten oldalán állva kelek és fekszem. Hiszen: „Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én pajzsom, üdvösségem szarva, menedékem.” aki mindenkinek igazságot és jogos ítéletet fog szolgáltatni, mikor annak ideje elérkezik. Akár hívő vagy akár nem, a szél fúj, és nemcsak a déli, de az északi is eléri az ember életét. Továbbra se add fel a harcot a lelki rabszolgasággal és a hazugság mételyével szemben! Ha kell, változz és változtass, amiben csak módodban áll és tudod, hogy szükséges. Haladj tovább az árral szemben, mert mindenképp megéri. Keresd az igazságot, vagy ha már megtaláltad úgy öleld magadhoz, mint a haldokló utolsó lélegzetét, mert az Ige világosan szól: „Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az ő szájának leheletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével”. Érjen minket ez a nap a teremtővel való megbékélt állapotban, az Ő akaratát követve.

Köszönöm a figyelmedet.           

A lényeg a különleges képesség!

Megfigyelhető hogy a 70 évektől egy lassú majd mindinkább felgyorsuló, ajánlat tételt dolgozott ki sátán az emberek illetve leginkább a gyermekek számára. Ami nem áll másból, mint a figyelmet lassan, ördögien bölcsen adagolva, ráirányítani a természetfelettire, az okkultra és az azzal velejáró különleges képességekre. A különleges képesség, legyen az bármi, /BÁRMI/ hiszen szerepe nem más mint hogy kaput nyisson azoknak a démonoknak/gonosz szellemeknek akik a már hálóba került lelkeket még inkább megkötözik és gyakorlatilag bármikor hadra foghatják az igazsággal, Isten munkájával szemben. Ez sem új a nap alatt, de kétségtelen hogy e folyamat ilyen intenzitással még nem volt hatással, soha a történelemben. Köszönhetően az ezt propagáló filmeknek és könyveknek, valamint az okkult szimbólumokhoz értő és azt használó varázslásoknak. Az ember kimondatlan is érzi, hogy valamit elvesztett valahogy önmegvalósítása és egy kiteljesedett élet iránti vágya sokszor rendkívüli és erejét meghaladó akadályokba, korlátokba, ütközik. Nos ezt felismerve mit is tart legtermészetesebbnek. Hát azt, hogy e korlátokat és akadályokat a véges és tökéletlen mivoltát bármi áron maga mögé utasíthassa. Az okkultizmus felé való vonzódásnak is ez az egyik mozgatórúgója. Az ember óriási vágya hogy maga fölé emelkedjen, hogy saját korlátait átlépve eredményeket tudjon elérni. Nos viszont ezt csak kétféle módon tudja elérni, kivitelezni. Vagy Isten igazságának és vezetésének az ismeretében. Vagy tudva tudatlanul okkult tudáson keresztül. Nincs más lehetőség. Szellemi szinten valami vagy Isten jóváhagyását és támogatását élvezi. Vagy Isten ítéletét és haragját.

Igen régóta figyelemmel kísérem ezt a területet, természetesen Istenfélelemben és egy egészséges módon. Nincs kényszerem ezzel foglalkozni nem központi téma nálam, Egyszerűen összerakom azokat a dolgokat, amikre Isten igéjéből és más hozzáértő embertől nyert információkból valamint a jelenkor történéseiből felismerek. Szóval mindenkit megnyugtatok, nem látok minden bokorban démont, és minden dolog történése mögött se keresek mindenképp, bukott entitásokat. Beszélhetnék rengeteg dologról, például a KGB illetve más országok államvédelmi okkult gyakorlatáról, ilyen jellegű kíséreltéiről, amit parapszichológiának, vagy más elfogadhatóvá tevő néven neveznek, de ezek neveiktől függetlenül, sem mások, mint Isten előtt utálatos és az embert tönkretevő leigázó megcsaló sötét erők. A lényegük hogy Isten akaratán kívüli tudáshoz, hatalomhoz, erőkhöz, és más előnyökhöz juttatják az embereket. Akik egy része mitsem tud arról, ami történik, egy részük pedig nyíltan felvállalva szolgálja ki ezeket a bukott lényeket. Szinte mindenki tudja, legalábbis nagy vonalakban miről beszélek, ezért nem fogok könyvek és videók és más beszámolók ezreire hivatkozni. Az ige fényével bíró szem, lépten-nyomon felismeri ezeket, szinte mindenhol. A sporttól kezdve a művészetekig, a zenei ipartól a politikáig. Fel kell ismernünk, hogy ezek a folyamatok nem véletlenek, Sátán igyekszik a világot belevezetni egy olyan mindennapokba, amelyekben az okkult teljesen bevett és igényelt valóság. Mint Noé napjaiban is volt. A szellemi elsötétedés e mostani lépcsőjében a különleges képesség keresésére, az arra való nyitottságra tanítja az embereket, mert már készen van a démoni serege, hogy az emberek ilyen irányú nyitottságára  örömmel válaszoljanak.  Természetesen nekünk keresztényeknek Isten igéjének a védelmében és világosságában kell ezt a tendenciát kezelnünk. Igyekezni kell, hogy szellemi erőre tegyünk szert, az Ige és a Szent Szellem ajándékai által. Mert a harc az még tart, sőt az látszik, hogy most kezd a szemünk láttára egyre inkább természetfeletti oldalra átmenni. Saját jól felfogott érdekünk, hogy megtanuljunk Isten igéjére, mint kétélű kardra, és Isten szellemének erejére támaszkodni mind a magunk mind az embertársaink érdekében. A kereszténység azon ágai illetve hívői melyek eddig nem, vagy csak felületesen foglalkoztak a Szent Szellem erejével, ajándékaival és erő-megnyilvánulásaival, véleményem szerint bölcsen teszik, ha az Úr elé viszik ezt a kérdést, mert a jó mellett a gonoszság is egyre inkább növekszik. Felelőtlenség nem számolni a sötétség erejével.

Köszönöm a figyelmet! 

Milyen az Istenképed?

A Bosszúálló/haragvó Istenkép, nem helyes ma, amikor a hangsúlyt Isten a kegyelemre és az irgalomra helyezi! 

A legismertebb és egyben leginkább eltorzult Istenkép egyike, egy büntetésre kiéhezett bosszúálló Isten mutat be. Megszámlálhatatlanul sok ember rendelkezik egy ilyen képpel Istenről. Amikor néha napján a tudatukba engedik egyáltalán annak a lehetőségét, hogy mi van ha tényleg létezik Isten, mi van ha tényleg a keresztény világkép helytálló, Szinte azonnal egy haragvó, bosszúálló, büntetésre kész Isten jelenik meg a tudatukban. Egy olyan Istent látnak, aki elérhetetlen erkölcsi mércéket állítva, eleve kudarcra és vereségre kárhoztatva az embert, a tenyerét dörzsölve várja az ítélkezés óráját. Nos szeretném nyomatékosan felhívni, a figyelmet arra, hogy semmi nincs távolabb az igazságtól, Ez a fajta Istenkép, kiragadott, helytelenül értelmezett bibliai igazságokra, az emberi beszennyeződött lelkiismeretre, és a személyes gonosz hazugságaira épül. Ezért rendkívül fontos, hogy legalább egyszer az életben leírásra kerüljön a szemed előtt, egy helyes a szentírás által közvetített Istenkép. Ezt az Istenképet, a kegyelem és az igazság szüli meg az ember szívében. A helyes Istenkép a fentiekkel ellentétben, Isten jóságában, kegyelmében/irgalmában és valós szeretetében fedezhetőek fel! Ezek pedig a legmélyebben koncentrálva, mindenki által ellenőrizhető módon, egyszer és mindenkorra a golgotai kereszten megfeszített Jézus Krisztusban Jelent meg. Mégpedig minden ember számára!  „Mert megjelent az Isten üdvösséget hozó kegyelme minden embernek,”. Egy másik helyen pedig így szól az Írás: „

„Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek igéjét. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.” A fenti, totálisan felszabadító örömteli és csodálatos kijelentése Istennek, mindenkié! Mindenki élhet vele, Isten világossá tette hogy az Ö szent Fia, Jézus Krisztus, aki bűnt nem ismert, a mi megváltásunk és Istennel való megbékélésünk érdekében, magára vette a mi bűneinket, azonosulva azokkal, kínhalált szenvedve a keresztfán, kifizette a mi számlánkat (minden adósságunkat) az Isteni igazságnak megfelelően! Szabad az út hit/bizalom által az Istennel való örömteli személyes kapcsolathoz. Szabad az út, megadatott a lehetőség! Ezért is szól a figyelmeztetés: „Mi módon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy üdvösséggel? Amelyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, akik hallották, biztosítottak számunkra,” Csak kegyelemből, Isten jóságából és szeretetéből tudunk megmenekülni, békességre találni. Ezt nem tudjuk kiérdemelni jó cselekedetekkel, nem tudjuk megszolgálni. Nem tudjuk megragadni semmi emberi erénnyel. Csak és kizárólag kegyelemből kapjuk! Feltéve, ha igényeljük, elkérjük Istentől még ebben a földi életben.

Szentségéből és igazságából eredő, jogos, a bűnt és a gonoszságot megítélő haragját,az istentelenség végleges felszámolását a kegyelem a mi érdekünkben egy Isten által tudott ideig felfüggesztette. Noha való igaz, hogy: "Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni." és „Buzgón szerető és bosszúálló Isten az Úr, bosszúálló az Úr, és telve haraggal; bosszút áll az Úr az ő ellenségein, és haragot tartó az ő gyűlölői ellen.”  Tehát nem ajánlatos visszaélni kegyelmével és jóságával. Mégis elmondható, hogy a jelen időszakban, a hangsúly Isten kegyelmének jó hírén, az evangélium hirdetésén áll.  

Köszönöm a figyelmeteket, és egy kulcsfontosságú igével zárom be a soraimat. „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;

Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.”

 Ajándék! Bátorítalak, fogadd el ezt a csodálatos ajándékot! Ne egy haragvó és büntető Istenképpel éld az életedet. Békülj meg Istennel és járj az Ö által vezérelt úton. Áldás rád! 

    

Isten Szent Isten!

Amikor Isten erejéből merítve, végre sikerült egy makacs, visszatérő bűntől megszabadulnom, valami nagyon érdekes dolgot figyeltem meg az életemben. Nem csak a földi létem mindennapjaiban, hanem a szellemi életemben leginkább. Sokkal hatékonyabb lett az imaéletem, rendkívül könnyűvé vált a Szent Szellemre való figyelés/érzékenység. Bár az is igaz, hogy új harcmezők jelentek meg az életem horizontján. Komolyan csak ennyin múlik egy minőségi fejlődés, csodálkoztam magamban néha még hangosan felkiáltva is. Pár nap múlva egy reggel, úgy véltem Isten azt kérdezi, tőlem, hogy ki Ő. Az Istenem vagy! Az apám vagy! Járta át a válasz az egész bensőmet. Ez így van! Véltem hallani a választ. S tudod mi az én Istenségem alapja? Az igazság az, hogy rendesen zavarba jöttem ezen a kérdésen, de mielőtt bármit is válaszolhattam volna, a leghatározottabban hallottam a szívemben. A szentség! A szentség az én dicsőségemnek egyik alapja. Bizonyára töltött már be benneteket a Szent Szellem, így tudjátok mit éltem át a következő másodpercekben. Miután megéltem ezeket, a pillanatokat annyira tisztán és világosan, megértettem, hogy Isten SZENT! Ha mi, az Ö gyermekei szintén törekszünk a szentségre, bármennyi kudarc és látszatvereség után is, a harcot nem feladva, nem meghátrálva/megalkudva, szentek tiszták akarunk lenni, Isten akaratával megegyezően, akkor valami hihetetlen közel tudunk kerülni az Úr személyéhez a lényéhez a dicsőségének a valóságához. Olyan elementáris megújító, megelevenítő erő tud elárasztani a mennyből, ami a legmerészebb álmaidat is felülmúlja. Szó, ami szó kedvelek imádkozni, még a böjt sincs ellenemre, bár ezt elhanyagoltam az utóbbi időben. De azt kell mondanom nektek, a gyakorlati szentségre törekvést Isten rendkívüli módon méltányolja.

Isten SZENT! Ahogyan ezt az angyalok a biblia utolsó könyvében kikiáltják a világmindenségbe!

„És a négy szellemi lény, amelyek közül mindeniknek hat-hat szárnya volt, köröskörül és belül teljes voltak szemekkel; és meg nem szűntek nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő,”

Köszönöm a figyelmed.

Gondolataim az ökumenizmus elvtelenségéről és az igaz szeretetről.

Sokan ismertek személyesen is, tudjátok rólam azt is, hogy nem igazán tudom elfogadni az elvtelen ökumenizmust. Már csak azért sem mert a különbözőségek megléte minket, gondolkozó embereket, arra kell, hogy indítson, hogy mérlegeljünk és foglaljunk állást. Szoktam mondani, az lehetséges hogy mindenki téved egy dologgal kapcsolatosan, ezt a logika megengedi. De hogy mindenkinek igaza legyen, a meglévő nyilvánvaló különbözőségek megléte mellett, azt már a logika sem tudja elfogadni, és szellemi szempintből nézve is lehetetlen, hiszen az Írás is kijelenti:” Mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak?” Szóval én nem kultiválom, a rakjunk félre az igazságot, egy humanista, hamis és őszintétlen szeretet zászlaja alatt. Többször is kifejtettem ezt már. Pl. : Itt is.

De rögtön itt meg kell állni egy pillanatra és meg kel emlékeznünk a Szentírás mindent elsöprő kijelentéseiről, melyek az ismeretet, és minden mást is felülíró szeretetről, a hit által munkálkodó őszinte, és képmutatás nélkül való, atyafiúi szeretetről beszélnek, és ennek betöltésére szólítanak fel bennünket! Tudom, hogy mindenki tisztában van vele, hogy Jézus felhívta a figyelmet, hogy a világ abból fogja felismerni, hogy Jézus követői vagyunk, ha egymást szeretjük. Mégpedig a szó valós értelmében. Nos ha szétnézünk láthatóvá, válik, hogy ettől sikerült sok esetben igen messzire távolodnunk. Én a magam részéről, több mint negyed évszázados tapasztalatból mondom, hihetetlen mélységű szeretetlenség tapasztalható a magukat hívő embereknek vallók között. A kő kemény önző szeretetlenség, a kevély és büszke arroganciával és a másikat lenéző/lesajnáló, nyílt vagy burkolt magatartással, tudom, mindannyian találkoztatok már. Persze a másik oldal is igaz, mi magunk is felmutattuk ezt a kapcsolatainkban nem egyszer. Pedig tudjuk, mint már utaltam rá, hogy Isten előtt a szeretetlenség, az irgalmatlanság nem kedves, sőt egyértelműen elfogadhatatlan. Lehet, hogy ebben a sátán által, és az öt kiszolgáló emberek által megfertőzött, és végletekig korrupt és rothadó rendszerben, ami a világot jelenleg átitatja, és minket is minden nap eláraszt. Lehetetlennek tűnő feladat a valós szeretet megélése, mégis erre kell törekedni a hitelességünk érdekében. Ez a nagy helyzet! Ha ezt nem tudjuk felmutatni, kevés esélyünk marad az emberekhez elvinni az evangélium örömüzenetét.

Meg kell végre értenünk, az mellett, hogy az elvtelen, a hamis szeretetet kiszolgáló, minden igazságot feladó/és félre tevő ökumenizmust, teljesen jogosan, nem fogadjuk el. A legfontosabb isteni törvénnyel még számolnunk kell, azaz szeretnünk kell egymást. Hiszen mit mond az írás: „Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?”

Ha most erre az a gondolatod támadt, hogy de hisz én nem gyűlölők senkit, és kész is, felmentve érzed magad. Akkor szeretnélek megkérni, hogy ne légy felületes és gondolkozz el egy kicsit mélyebben, ebben a dologban, nehogy szeretetlennek találtassál, amikor eljön az ideje. Ha a zsidó keresztény kinyilatkoztatás fényében akarunk élni, meg kell tanulnunk, szeretni. Tudom nem egyszerű feladat, hiszen előtte magunkat kéne értékelni, elfogadni szeretni, /szeresd embertársadat mint önmagadat/, és valljuk be őszintén, lehet ez még nehezebb feladat, mivel teljesen tisztában vagyunk, hogy mennyi képmutatás, bűn, és hazugság akadályozza a saját magunk szeretetét és értékelését. De hála Isten kegyelmének ezen lehet változtatni, ezért térünk meg, tartunk bűnbánatot és kérjük Isten kegyelmét egy hiteles élet megéléséhez. Van egy csodálatos példaképünk Jézus személyében, tehát nincs kibúvónk. Az irgalmas szamaritánus példája rendkívül erőteljes ebben a kérdésben. Amikor szereted magad, illetve az embertársaidat, az nem rövidlátást a másik helytelen dolgainak az elfogadását és támogatását jelenti, hanem azt, hogy igyekszel úgy elérni és kapcsolatot tartani vele, mint abban példát mutat nekünk Isten, és amit az 1 korintus levél 13 fejezete mélységében ismertet.  

Áldott hetet kívánok és köszönöm a figyelmeteket. 

Gondolataim az örökkévalóságról.

Mi emberek az időben élünk, az Örökkévaló, (mármint Isten) mint ahogyan neve is utal rá, az örökkévalóság tejhatalmú Ura, életre hívója és fenntartója! Az időben létező ember és az örökkévalóságban jelenlévő Isten kapcsolatát az olvasás példáján keresztül is meg lehet ragadni. Az időben élő és az örökkévaló kapcsolata, hasonlít az olvasó és az általa olvasott könyv eseményeihez való szellemi és lelki viszonyuláshoz. A könyv olvasása során egy bizonyos időrendet ismer fel és követ az olvasó. Van, amikor a múlt eseményeiről olvas, van, amikor a jelenben zajlanak az események és van, amikor a jövőre nézve kap tájékoztatást a lapok olvasása során. De a teljes képbe beletartozik maga az olvasó, aki a könyvön kívüli, egy másik az olvasott könyvhöz mérve /az igazi/ valóságban létezik. Amikor az emberünk olvas ez az ö jelenében, történik! Ez akkor is igaz, ha a könyvben éppen a múltról olvas, vagy a könyvben megjelenő bármelyik idősíkról. Az olvasó egy teljesen más valóság része, s mivel a könyv eseményein kívül való, ezért akárhol is kezdi el a könyvben az olvasást, az számára mindig a jelen. Éppen ehhez hasonlóan, Istennél nincs múlt és jövő. Istennél a jelen van!  Istennél a most van! Ö egy szempillantásban átfogja az idősíkokat, legyen az bárhol a látható, vagy a láthatatlan teremtésben. Isten örökkévalósága az állandó jelen, de érthető, hogy mi, akik a térben és időben bezárva létezünk, igen nehezen tudunk bármit is kezdeni, olyan „fogalmakkal”, mint az örökkévalóság vagy az örök élet. Ezen valóságok bármilyen színtű megragadásához, az igazságból származó kijelentésre van szükségünk. De az is igaz, hogy abból a tudásból, hogy Isten számára a mi életünk, mindig az Ő szemei előtt, zajlik, az állandó jelenben, hatalmas vigasztalást nyerhetünk! Ugyanis az Ö dicsőséges, és jó akaratú személye, kész az Úr jézus értünk hozott engesztelő áldozata miatt, most és bármikor az életünkbe beavatkozva, rendet tenni, minket helyreállítani. Áldott legyen a mi Atyánk, az örökkévalóság Istene!

Gondolatom az ima szükségességéről

 

Miért kell kérnem Isten beavatkozását a dolgokba?
Mivel az oldal olvasói között vannak olyan, szimpatizálok, illetve fiatalabb keresztények, akik számára még nem egyértelmű, hogy miért is kell imádkozni, közbenjárni, kiáltani Istenhez. Miért kell külön és folyamatosan kérni az Urat, hogy cselekedjen annak érdekében, hogy az Ö akarata legyen/valósuljon meg a világban, hogy emlékezzen meg a szükségeinkről és töltse be/pótolja ki azokat.

Ezért írnék most pár gondolatot. Nem szeretem, a kell szót, aki megérti az ima csodálatos lehetőségét/kiváltságát, annak e szent, szellemi cselekedet végzése, nem azért fog történni, mert kell, sokkal inkább azért, mert amikor imádkozik egyértelműen részt vesz Isten akaratának a kiterjesztésében/mozgásba hozásában, és ez igen csodálatos dolog.

Isten mindentudó látja a szükségeket, miért kell külön, még kérnem is? Ő dönti el mikor, és mit akar cselekedni. Úgyis az lesz, amit már eldöntött. stb. Sokszor hallottam már e mondatokat, de akik így gondolkoznak, tévednek. Isten egyértelművé tette hogy a földet az embernek adta, azaz használati jogot kapott rá. Egyben megbízta konkrét feladatokkal melyek elvégzése esetén a helyes működés, fejlődés, adott lesz. Most itt nem térnék ki arra, hogy az ember már a kezdetben kudarcot vallott és ezt a hatalmat átruházta az Isten és az ember ősi ellenségének a sátánnak.
 Ennek következtében az igazságot szerető és érvényesíteni akaró embereknek szükségessé vált az Isten akarata szerinti imádkozás rendszeres gyakorlatba ültetése, annak érdekében, hogy ez által elismerje rászorultságát Isten kegyelmére. Valamint a közbenjárásával ki kell fejeznie azt az alázatot is Isten felé, amivel elismeri, hogy nem magában bízik és nem a saját erejére támaszkodik a gonoszság erejével/a bukott szellemvilággal szemben vívott küzdelmében.
 Amikor a hívő ember ezt hitel isten akarata szerint megteszi, lehetőséget biztosít Isten számára, hogy beavatkozzon a legkülönfélébb élethelyzetekbe/ problémákba és megoldást hozzon. Igen azt írom, lehetőséget biztosít Isten számára, mert igaz, hogy Isten bármikor beavatkozhat minden és bármely dologba mindenhatóságából kifolyólag, mégis azt kéri a gyermekeitől, hogy rendszeresen kérjenek, imádkoznak, és járjanak közben magukért és másokért. Nagyon fontos megérteni tehát, hogy amióta az ember átruházta a gyakorlati hatalmat sátánnak a föld/világ felett. /az ige egyértelműen tanítja hogy sátán lett az e világ fejedelme/ Sajnos ez még akkor is igaz még egy ideig, hogy tudjuk a Názáreti Jézus Krisztus totális és végérvényes vereséget mért sátánra és az egész lázadó világmindenségre, a golgotai kereszten elszenvedett kereszthalála által!
 Sátán kiépített a bukott/bűnös emberrel karöltve egy olyan mindenre kiterjedő és átfogó rendszert, amely érinti az emberi élet minden területét, azt megfertőzve és bepiszkítva, különböző mélységű törvénytelenséggel és lázadással.

Ezért ebben a kialakult helyzetben Isten úgy látta jónak, hogy a hitből való imádságok azok, amelyek ebből az Istennel szembehelyezkedő nyílt lázadásban lévő világból ki tudnak törni és Jézus nevében elmondva, meghallgattatás tudnak elérni Isten trónja előtt. Remélem ez a pár mondat, segít megérteni, hogy mennyire fontos és jogosan elvárt jog és kötelesség a hitből való ima, rendszeres végzése minden hívő számára, önmagáért, szeretteiért, és mindenki másért is, Isten vezetésére figyelve.

Köszönöm a figyelmedet. 

Még mindig a karizmatikusságnál maradva.

Megemlíteném, sokan félre értették a videóban Dr Ruff T mondatát. Hogy ö többféle nyelveken is szól, ráadás akkor, amikor ö akarja. Megértem, hogy azok a testvéreim, akik bizonyos karizmáktól bármi okból kifolyólag távol vannak. Azoknak ez a mondat pökhendinek tűnhet. De tudnotok kell nem az! Szerintem kevés dolog áll távolabb tőle, mint a kevélység.  A személyes imanyelv ismeri az adott ajándékon belüli fejlődést, kiteljesedést. Ennek egy totál megtapasztalható eredménye a kezdeti kapott nyelv kiteljesedése és más nyelvekkel történő bővülése. A magam tapasztalata is az, hogy több nyelvet is megtudok különböztetni szellemi imáim során. /most nehogy azt gondold, hogy az értelemmel való imát nem tartom szelleminek. :)/ Picit olyan ez a jó értelemben való dicsekedés/büszkeség, mint József köntöse. Ö se volt szomorú, hogy ilyen csodás ajándékot kapott, hanem mint gyermek örömmel újságolta.  A gond nem Józseffel volt és nem is a köntössel, a testvérei hozzáállása, nem volt megfelelő. Az írás egyértelművé teszi hogy a nyelveken szóló, szól nyelveken, nem a Szent Szellem. Ha a Szent Szellem szólna nyelveken, akkor valóban Istenkáromlás lenne minden olyan feltételezés, hogy én a hívő irányítom a Szent Szellemet, ahogy nekem tetszik. De pont ezért hívom fel rá a figyelmet, hogy nem a Szent Szellem szól nyelveken, hanem a hívő ember, hit által, és itt a lényeg, úgy ahogy a Szent Szellem adja néki a szót a szellemén keresztül. Ezt egy olyan  ajándék, a személyes imanyelvet, amit a keresztény életben való növekedés és épülésünk érdekében kapunk. Ami egyben ajtó is a további Szellemi ajándékokra, amelyeket már a Szent Szellem osztogat, úgy ahogyan Ö jónak látja és akkor, amikor Ö akarja. Hiszen ezek az ajándékok a közösséget és másnak a hasznát szolgálják. Míg a keresztségkor nyert nyelveken szólás, magunk épülésére, áldására, erő vételre, védelemre és növekedés érdekében kapjuk. Tehát, hogy ne legyen zavar, meg kell különböztetnünk azt a nyelveken szólást, amelyet hitem szerint, minden keresztény megkap/megkaphat és ez általában a Szent Szellem keresztség vagy betöltekezés velejárója. A betöltekezés történhet közvetve vagy közvetlenül Isten Szellemének akarata szerint. S egyértelmű jele a túlcsordulás a megtelés, ami egy személyes imanyelv megtapasztalásával jár együtt.  Egészen más a Pál által, az 1 korinthus levél 12: 30-ban említett nyelveken szólás ajándéka. Noha a személyes imanyelvi nyelveken szólás nem egyszer beléphet és be is lép az ajándék szintű nyelveken szólásba. Ott a hívő már nem magának szól nyelveken, nem magát építi, hanem Isten a közösség felé akarja használni, természetfeletti módon a Szent Szellem egy vagy több ajándékán keresztül. Az ilyen nyelveken szólásra igaz, hogy nem mindnyájan szólnak nyelveken, és ha mégis van szóló, akkor egy vagy kettő legyen, és feltétlen magyarázza is meg vagy ö vagy más hívő, természetesen a nyelvek magyarázásának ajándékában, nem pedig önkényesen. Hiszen csak így épülhetnek a testvérek belőle. A gyülekezetben vagy a magánéletben, amikor nem a közösséghez szól a hívő, a magyarázat nem indokolt. Bár az én magánvéleményem, az hogy kívánhatja/kérheti a magyarázó ajándék működését. Magam az tudom mondani, nem egyszer kaptam már, hit által így, igen megerősítő segítséget.

Ma olvastam egy tudományos elemzést, igaz nem az első volt, találkoztam már ilyennel, ami Isten igéjét és az azon belül megfogalmazott dolgokat boncolgatta. Kedvelem a tudományokat, de leginkább csak akkor ha, nem lépik át a saját kompetenciájuk területét. Ha átlépik, nem örülök, mert általában többet ártanak, mint használnak az adott dolognak, és nem egyszer teljesen félreértve vonnak le konzekvenciákat. Valamint Isten igéjében nem azért hiszünk mert a tudomány azt igazolni látszik. Még akkor is így van ez ha sok azonos következtetésre jutnak mint a biblia.

Az ige azt mondja: „Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.”  Mondom, örülök hogyha a világban a tudósok, bibliai dolgokkal is foglalkoznak, de a fenti ige alól, ők sem kivételek. Azok Istennek fiai akiket a Szent Szellem vezet nem pedig akiket a tudomány és annak megállapításai. Ráadás nagyon érdekelne, hogy az a nyelveken szóló hívő, aki az Atyával való intimitásából kilépve, tudományos vizsgálatra adja az Atyától kapott szellemi ajándékait, az mennyire kérdezte meg erről az Istent. De visszakanyarodva.

E témánál mindig szeretem megjegyezni, senki ne gondolja, hogy azért mert én nyelveken szóló karizmatikus ember vagyok bárkit is másodrangú kereszténynek, vagy kevésbé szelleminek gondolok. Erről a nyelveken szólás bejegyzésemben már írtam a blogomon. De egyszerűen nem tehetem meg, hogy ne beszéljek, ne írjak e sok port kavart témáról, hiszen az írás is erre utal: „Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk. Én ezeket egy világi háttérből megtérve halottam, láttam és megtapasztaltam a magam életében is egész gyakorlati módon. Nem lenne korrekt erről hallgatni, csupán egy állbékesség kedvéért. 

Köszönöm a figyelmeteket. 

A karizmatikusság témájához.

Előzmények: Vitaest a karizmatikusságról címmel, nem régen megtartott előadás. Nagyon fontos mérföldkő volt.  Valamint egy általam igen kedvelt, blogger/teológus, (Ez az oldal)témához kapcsolódó bejegyzései.   

A legjobb hozzáállásom ellenére se tudok mit kezdeni, azokkal akik a megszűnés elméletére építik a teológiájukat. S azt vallják, hogy a csodák ideje lejárt, és így a nyelveken szólást is elutasítják. Más a helyzet azokkal, akik jobb esetben egy pszichikai túlfűtöttségnek, azaz lelkinek, így nem Istentől valónak tekintik. Rosszabb esetben összemosva a valóban ördögi nyelveken szólással, az Istentől valót is, a sátántól eredőnek tartják. Velük szerintem amennyiben hajlandóak erre, érdemes elbeszélgetni, hiszen az írás utal rá hogy egymás hite által épülünk. Arra már többször utaltam, hogy a hamisítvány megléte egyben igazolja az eredetit is. De sajnos, ahogy az írás mondja a pszichikai ember számára az Isten Szellemének dolgai megfoghatatlanok, érthetetlenek, bolondságok, és így ezekkel kapcsolatosan leginkább tévesen hoz ítéletet.  Aztán található a hívő közösségekben olyan keresztény réteg, aki a karizmatikus keresztényekkel együtt, tarthatatlannak látják a megszűnés elméletet. Ők még nyitottak is lennének és a szívükben izgalmat, örömet tapasztalnak, e témánál. De a beléjük nevelt előítéletek és félelmek miatt ezt elnyomva, inkább nem kockáztatnak. De a baj az ilyenkor, hogy döntésüket/gondolkozásukat nem a hit hanem a félelem irányítja. 

Az első és második  pontnál Sytka posztjában, lényeges hogy megértsük a nyelveken szólásról számos ige beszél. Az hogy a Márk evangéliumának utolsó fejezete hozzátoldás és így kevésbé figyelembe vehető, szerintem másodlagossá válik annak fényénél, hogy az írás eleve azt mondja, hogy két vagy három bizonyságra erősíttessék meg, amit igazságnak fogadunk el. A nyelveken szólás, a démonűzés a kígyók felvétele, a kézrátétel, a méreggel szembeni ellenálló képesség sem csak a 16 fejezet hozzáfűzésében található meg. Például az apcsel 28. fejezetében maga Pál apostol tapasztalja, meg, hogy kígyót illetett, és mégsem esik össze holtan. Természetesen nem Istent kísértve, hanem véletlen történt a dolog.

„De néki, minekutána a kígyót lerázta a tűzbe, semmi baja sem lőn.”

A méregivásra hirtelen egy ószövetségi eset jut eszembe. De ez amúgy se számít, hiszen az írás fel nem bontható.  „Mikor azután feladták a férfiaknak, hogy egyenek, és ők enni kezdének a főzelékből, felkiáltának és mondának: Halál van a fazékban, Isten embere! És nem bírták megenni.” Itt is egyértelmű a méreggel való találkozás a beleevés és hogy végül is megmenekedtek.

 Ha a csodák bármilyen szintű megértésére törekszünk, a materialista gondolkozás mellett, ami nem más, mint hitetlenség, a szőrszálhasogatást, és az előítéleteket is fel kell számolnunk. Az együttgondolkodás alapját teremtjük meg ezzel a felszámolással. (Ezt nem Sytkára, a poszt írójára értem, Ö egy igen mély és széles látókörű teológus, akinek látásaiból és józanságából sokat épültem.) Még azt is fontosnak tartom itt megemlíteni, hogy átvitt értelemben a beszédre is ( hazugság, álnok beszéd, átok,) utal úgy a szentírás, hogy kígyóméreg. De mi védelmet kapunk tőle, ha ragaszkodunk az igazsághoz. A Harmadik pontban magam is hasonló látásra jutottam. Talán nálam, akinek az életében 25 éve jelen van a nyelveken való szólás, az óvatosság már nem kap annyi szerepet, ne értsd félre nem elbizakodottság nem felfuvalkodás ez, csupán tudom kinek hiszek és kinek szolgálok, minden tökéletlenségem ellenére. Ö pedig nem más, mint az Úr Jézus Krisztus!  Kicsit úgy vagyok ezzel, karizmatikus keresztényként, mint az a hamis pénzel foglalkozó osztály FBI-os tisztje, akit megkérdeztek egyszer. Hogy hogyan képes felismerni a rengeteg hamis pénzt. Mert irdatlan sok van!

Nagyon fontos igazság volt a válasza: „ Nézze, viszonylag könnyű dolgom van, mivel ismerem az igazi pénzjegyeket, így feltudom ismerni a hamisat, még ha nagyon hasonlít akkor is észreveszem az eltérést. 

E pár mondatni megjegyzésem zárásául Egy jól ismert igevers: "Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok.Mert aki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat." 

A nyelveken szólással kapcsolatosan, egy régebbi posztomat  itt olvashatod el.  

A vitaest videóját a karizmatikusságról pedig itt találod.

Sytka írása pedig itt olvasható.

Köszönöm a figyelmedet. 

Gondolatom a tapasztalati teológiáról

Egy vitaest margójára. 

Friss élmény bennem a tegnapi karizmatikusságról tartott vitaest és csak úgy hullámzanak bennem a gondolatok, legerősebben, az hogy mennyire de mennyire megfosztott bennünket az ördög az ilyen kulcsfontosságú tisztázó jellegű beszélgetésektől, látásegyeztetésektől. Hogy milyen okból az többrétű, de sajnos elérte évtizedeken keresztül hogy az ilyen beszélgetések vitaestek ne tudjanak megvalósulni. Többnyire a megszégyenüléstől való félelem, a jaj mi lesz ha nem tudok jól érvelni, ha kiderül hogy nem nekem van igazam. De a felekezeti gőg, vagy a más véleményen lévő emberrel szembeni előítélet, beskatulyázás, és a konkrét szeretetlenség is, szintén okolható itt. A második legerősebb felismerés bennem most jelenleg az, hogy velem együtt Isten népének mennyire szükségeltetik, hogy az Isten igéjének a tanulmányozásában mind inkább elmélyedjünk, a lehető legmélyebb szintekig. Egyszerűen magunkhoz kell ölelni a teológiát, és annak minél több ágát, de nem egy bálványként, hanem mint Isten akaratában lévő eszközt. Hogy minél hitelesebben szerezzünk dicsőséget az ö nevének! Az igazat megvallva az első 20 évemben a teológia, mint olyan nem nagyon volt azon a helyen az életemben ahol kellett volna lennie. Ez nem azt jelenti, hogy nem voltam hiteles keresztény a magam minden harcaival együtt. Csupán éltem a mindennapi keresztény életvitelt több-kevesebb sikerrel. De a mély teológiai képzésre nem fektettem hangsúlyt, noha rengeteget olvastam. Valahogy így alakult, a munka a három gyermek és a család teendői mellet. Természetesen leginkább a pünkösdi karizmatikus teológia alap könyveit ismertem meg. Az utóbbi öt-hat évben lett ebben egy áttörés és változás. Ma már sokkal nagyobb hangsülyt fektetek a saját magam képzésére, nyitottan és Isten áldása alatt.

Mivel mindig igyekeztem a Biblia általam megértett/megismert igazságait, a gyakorlati életembe átültetni, így a teológián belül a tapasztalati teológia az, amihez az elmúlt évtizedekben a leginkább közöm lett. Természetesen az Isten munkájának végzése közben elsajátított illetve felmerülő tapasztalatokat rendkívüli figyelemmel, józansággal és a biblia igazságainak fényében kell megvizsgálni/kiértékelni minden esetben. De ennek létjogosultsága szerintem nem vitatható és háttérbe szorítását illetve figyelmen kívül hagyása egyszerűen nem megengedhető. Az eddigi élettapasztalatom az, hogy az íróasztal mögötti teológiát és a mindennapi keresztény gyakorlatban megélt tapasztalati teológiát folyamatosan együtt kell vizsgálni és kiértékelni és alkalmazni. Ez vezet ma leginkább Isten akaratának mélyebb megértéséhez szerintem. 

Ezért is okoz nagy örömet bennem, ha olyan kezdeményezések tért nyernek, mint a tegnap esti karizmatikusságról szóló vitaest. Ezt folytatni kell!  (Nagyon élveztem, havonta kéne ilyen. Meggyőződésem előrébb tartanánk mi keresztények, muszlim körökben sem az a szóbeszéd járna hogy a keresztények súlytalanok és erőtlenek.)  

 Tapasztalati teológiát, ma még mindig nem veszik kellően komolyan, Pedig a teológiának ezt a fajtáját sem szabad negligálni, szubjektivitása miatt, főkként, amikor minden szempontból komolyan vehető hívő emberek számolnak be ugyanazokról a megtapasztalásokról.  Ezeket csípőből, leördögizni, hamisnak tekinteni igen nagy butaságnak tartom, és nem kis kockázattal is jár, hiszen ha netalán a Szentlélek munkája, és én mégis bármi okból félre dobom, sátántól valónak titulálom, félő, hogy Istennel szembe helyezkedem. Netalán a Szent Szellem káromlása, forogna fent. Ez nagyon komoly dolog! Mivel bizony ez üdvösségi kérdés, nem szabad elhamarkodottnak lenni, ilyenkor, ha a megítélendő ajándék, szolgálat, megnyilvánulás, oly annyira eldönthetetlen, hogy most kitől, mitől lehet, milyen szellem van mögötte. Én a magam részéről azt javaslom, hogy karanténba kell zárni, pontosan, ugyanúgy ahogyan azt a kiemelten fertőző esetekben szokták fizikai betegség esetén. Ezek után összeülhet a konzílium Jézus ott lesz közöttük és nyilván segítségükre lesz a dolgok helyes megítélésében. Egyben így időt is biztosítottunk arra, hogy kiderüljön valóban fertőzött volt, vagy csak olyan tüneteket mutatott, esetleg totál félre értés volt a személy nem beteg, úgy ahogy azt gondoltuk. Tehát mindenképp ezt látom helyes hozzáállásnak.

 De a fent vázolt problematika miatt, nem bölcs valamit csak azért, mert számomra ismeretlen vagy nem, logikus vagy nem szemet gyönyörködtető látvány, azonnal leírni és démoni dolognak kikiáltani. Gondoljunk csak arra, amikor Jézus földre köpött és sarat készítve rákente azt a vak ember szemére. Ez nem túl gusztusos, de ha itt leragadnánk, elvesztenénk ennek az embernek a szeme világának a megnyerését. Olyan intő próféciát mondani, egy az egyház számára pénzt adó embernek, aki pár perc múlva holtan esik össze, enyhén szólva biztosíték kiverő esemény, mégis Istentől való ítélet volt. A lényeg én azt javaslom, ne ítéljünk elhamarkodottan, csupán látás szerint, mert nem lenne Isten akarata. Ráadás van egy óriási lehetőségünk is Istennél! Azt javasolja az ige, hogy akinek nincs bölcsessége, kérje Istentől, azt javasolja az írás, hogy kívánjam a Szellemi ajándékokat ebben a szellemek megítélését is lehet kérni/kívánni más ismeret ajándékokkal egyetemben. Ez hatalmas lehetősége a hívőknek, arra hogy sikeresen vegyék fel a harcot a természetfeletti és a természetes szinten egyaránt a sötétséggel, a káosszal és a bűnnel szemben.

E rövid kitérő után nézzük a tapasztalati teológia hitelességének alapját.  

 

„Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.”

„Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Igéjéről.”

„Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.

Ezeket, az igeverseket figyelembe véve, szerintem igen is van létjogosultsága a tapasztalati teológiának. Természetesen ebben a kérdésben is látok egyfajta félelmet, ami motiválja az elutasítókat, nyilván nem minden alap nélkül. Hiszen igen nagy káoszt, értetlenséget és megbotránkozást okoztak a hiteles ajándékokkal rendelkező, de motívumaikban, életvitelükben igen is megkérdőjelezhető, abban visszaélő emberek. Ehhez még hozzá jön a valóban hamis ajándékokkal tért nyerni akaró sátánt kiszolgáló erős emberek, és ténylegesen kész a teljes a káosz a természetfeletti kérdésében.

De saját jól felfogott érdekünkben, azért azt nem tehetjük meg, hogy ez miatt az egészet úgy ahogy van leírjuk, csupán azért mert nagyon össze van csomózva és mi kényelmi szempontból nem akarunk a kicsomózással fáradozni, mert mint az életben is, inkább odavágnánk a földhöz az összegubancolódott csomóhalmazt. Ebben a hamisítványokkal teleaggatott témában/kérdésben pontosan a hamisítványok mutatnak rá az eredeti a hiteles ajándékok/karizmák és szolgálatok kulcsfontosságára/ létezésére, meglétére Isten népe között. Sátán nyilván nem helyezne ekkora hangsúlyt a zűrzavar és a hamis ajándékok életre hívására/fenntartására, ha nem félne, hogy a keresztények ennek hiányában, meg tanulnak Isten erejében és ajándékaiban szolgálni. Na ha valamitől fél a bukott szellemvilág, az pontosan ez a lehetőség. Ezért számukra mindent megér hogy az Isten szentjeit e területen homályban, félelemben, meg nem értésben tartsák. Nekünk meg szerintem az a dolgunk hogy kicsomózzuk amit összekuszáltak, értelmes szeretetben lévő párbeszédekkel leüljünk és mint nekünk és kortársainknak kijutott feladat, megvitassuk/ helyre tegyük azokat a pontokat/területeket amelyek a kereszténységben belül, eddig csak a szeretetlenséget a félelmet, meg nem értést, és az Isten akaratán kívüli távolságtartást szolgálták. Mindezzel megerőtlenítve Isten népét és munkavégzését. Nem egyszerű ez a feladat, de nem lehetetlen!

Köszönöm a figyelmeteket.