Ma már tudjuk, hogy a táplálkozás mennyire kihat és befolyásol mindent az ember életében. A vitalitását, az erőnléti állapotát, munkavégzését, egészségét testi szerveit szóval szinte minden területet érint. Ebből kiindulva egyértelmű hogy nem mindegy hogy mit és mikor veszünk magunkhoz táplálék gyanánt. Mindkettő a mit és a mikor kulcsfontossággal bírhat a legtöbb esetben. Ezért igencsak érdemes komolyan venni. Hiszen egészségünk múlhat rajta. Az ige világossá teszi, hogy az ember nem csak kenyérrel értsd fizikai táplálékkal él. Hanem szellemét és lelki életét is saját jól fel fogott érdekében táplálnia szükséges. Mégpedig rendszeresen.Igen ám de nem mindegy a szellemi életben sem hogy mikor és mit eszünk. Van, akinek a tejital való,van akinek már az emésztése gyakorlottabb így szilárd ételt is kaphat.
"Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek. Tejnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg: Mert még testiek vagytok; mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-e és nem ember szerint jártok-e?"
„Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehetik; a hitben erőetlen pedig zöldséget eszik.”
„Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, akiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre. Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú: Az érett korúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.”
Tehát a fenti igeversekből egyértelmű hogy ideje van a tej a zöldség és a kemény eledel fogyasztásának. S azt sem kell különösképpen hangsúlyoznom, hogy a sorrend csak a végéről felcserélhető. Azaz egy kemény eledelt fogyasztó hitben erős ember bármikor ehet zöldséget és esetleg tejet is fogyaszthat noha mivoltánál fogva ez már számára nem üzenet. Ellenben egy hitben csecsemő, ha zöldséget és kemény eledelt kapna, bizonnyal nem tennénk jót vele.
Itt megjegyzem, ezért kell körültekintőnek lenni, abban hogy az interneten vagy a személyes beszélgetésekben valamennyire beazonosítsuk, hogy kivel mit és mikor oszthatunk meg.
Elkerülvén a gyomorrontást vagy a súlyosabb szövődményeket.
A fentiekből következik, hogy ha van fogadó fél, azaz olyan, akit táplálni kell akkor szükségszerű, hogy Isten támasszon olyan embereket, akik táplálnak/és gondoskodnak az étkeztetésünkről.
Hála Istennek Ö ezen a téren is gondviselő és mindenfelé az Ö megbízólevelével bíró gondviselőket, azok által pedig elemózsia raktárakat állít és tesz elérhetővé gyermekei számára.
Az ige alapján: „És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:”
Ez a mag az alap az evidencia Jézus Krisztuson, mint alapon. A hívők sokaságának közössége pedig ezeken, a magtárakon keresztül kapta/kapja meg a szükséges ellátást Istentől, mindaddig, míg szellemi szempontból e száraz, kietlen, éhező Földön vándorol.
De még valamit meg kell jegyezni itt, amit sokan nem gondolnak át. Pedig Isten igéje feltétlen kéri minden hívő embertől. Mégpedig azt hogy tudatosítani kell magunkban, hogy Ők, ezek a nagyszerű és Isten által elhívott felkent és szolgálatba állított emberek, noha hatalmas ajándékok az egyház számára.Legyenek bármelyik felekezetben is elhívva és munkába állítva. Maguk is csak emberek, akik sem, nem tökéletesek sem nem hibátlanok. Nem mindentudóak és nem tévedhetetlenek. De nem is kell azoknak lenniük, és igencsak kegyetlenség lenne az ilyen elvárás velük szemben. Nemrég hallgattam egy előadást, ami azt ecsetelte, hogy a Pásztorokat sokan nem szeretik, sokszor a juhok érdekében „ázottak” „csapzottak” és még szagosak is lehetnek. A bunda a sajt a tej az igen az kell a pásztor környezetének, de a szagosságot már nem fogadják, pedig ez velejárója a természetes pásztori munkának. Szerintem ezt érdekes szellemi szempontból is átgondolni, mert megáll és igaz ez minden más ajándékra is. S mindent meg kell tenni a pásztorok és más elhívottak munkájának segítése érdekében. /Közbenjárás,anyagi és minden más módon történő támogatás stb./
De egyszerűen meg kell értenünk. Bennük is rész szerint van az ismeret rész szerint a tudás. Rájuk, és épp úgy vonatkozik, hogy tükör által homályosan látnak, mint mindenkire, aki az ige fényénél táborozik. Elhívásukból kifolyólag kétségtelen hogy Ők sokkal kevésbé látnak homályosan, mint mi. De emberi edényük miatt nem bírnak a teljesség ismeretével, ezért maradnak vakfoltok és homályos pontok az ö életükben és tanításaikban is. Én magam ebben is Isten hatalmas bölcsességét látom, mert így könnyen megérthetik és megérthető mások által is hogy mennyire egymásra vagyunk utalva és mennyire szükséges minden Isten nagy emberét a maguk területén józanul szeretettel és örömmel fogadnunk. Menyire fontos hogy a felekezeti szemüvegeinket félretéve megértsük és elfogadjuk azt a tényt, hogy Isten máshol másokat is használt és használ az Ö örökkévaló tervének elvégzésére. Miért emeltem ezt most ki? Egyszerű oka van. Azért mert a kemény eledelhez való jutás kulcslépése ez a hívő ember életében. Ennek megértése nélkül nem tudsz közelebb kerülni a keményebb eledel asztalához.
Isten azt akarja, hogy nyitottak legyünk a friss kijelentésekre, amelyeket igéjéből aktualizál számunkra. Azt akarja, hogy mindent, amit az asztalon találunk, megvizsgáljunk és gondoljuk át a fogyaszthatóságát a mi életünkre nézve. Bátraknak kell lennünk, hogy utána merjünk járni az ige fényénél mindennek amit nekünk tanítanak/tanítottak, mint ahogy azt a Béreai keresztények tették.
"Az atyafiak pedig azonnal, azon éjszakán elküldték Pált Silással egyetemben Béreába; kik mikor odamentek, elmentek a zsidóknak zsinagógájába. Ezek pedig nemesebb lelkűek voltak a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az igét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-e ezek."
Egy másik fordításban is olvassuk el.
"Ezután a testvérek még azon az éjszakán útnak indították Pált és Szilászt, akik továbbmentek Bérea városába. Amikor megérkeztek, ott is elmentek a zsinagógába. 11 Az ottani zsidó közösség tagjai nemesebb lelkűek voltak, mint a Thesszalonikabeliek. Nyitott szívvel és örömmel fogadták az üzenetet, amelyet Pál hirdetett. Naponta tanulmányozták az Írásokat, és gondosan megvizsgálták, hogy valóban igaz-e, amit Páltól hallottak."
Szeretném, ha megértenénk, ha ex katedra bárki, még ha felkent elfogadott személyről beszélünk is, bármiben bármit taníthatna, mondhatna, mert az biztos hogy teljesen úgy van. Akkor minek volt szükséges a Béreaiak ellenőrzésére és utánajárása? Amit ne felejtsünk el az ige fontosnak és érett dolognak tart.
Mielőtt a szavaimból azt a helytelen következtetést vonnád le, hogy akkor még a pásztoromban, a tanítómban se bízhatok meg? Szeretném leszögezni, hogy egyáltalán nem erről szóltak a fenti mondataim. A lényeg egy szóban hogy Isten előrehaladásod és az Ö akaratába való beállásod érdekében fel tud, és fel akar használni akár egy karizmatikus tanítót úgy, mint egy fundamentalista tanítást, egy más felekezetben mélyebben felismert meglátást, vagy akár egy régi katolikus hívő tollából származó könyvet. Ennél szájba rágósabban /bocsánat a szóért/ nem tudom kifejezni.
Legyél Nyitott, ha fejlődni szeretnél.
Köszönöm a figyelmet.
