A háborúság és üldöztetés evangéliuma?

Ha viharban vagy, sötét van, emlékezzél meg, hogy olyan is létezik, hogy háborúság és üldöztetés "evangéliuma". Hogy merem az evangélium dicsőségét, azaz, azt a reményt és vigaszt, amit az örömhír közöl, egyfajta nehézségnek is tartani? Nos ha most sokan felhördültek, akkor már megérte leírnom ezt a címet. Természetesen meg is válaszolom a kimondatlan kérdést, mégpedig a szentírás egy ismert, de kevésbé hangsúlyozott versével. Azt tudjuk, hogy Isten országába való szabad bemenetelünk lehetősége Jézus Krisztus által/miatt megadatott. Ez igazi örömhír! De csak úgy, mint a jutalom kérdésénél, Jézus válaszát, miszerint „üldöztetésekkel együtt” rendszerint elhagyják. Épp így szinte alig van megemlítve az embereknek, hogy az Isten országába való bemenetel nem mindig egy vidámparki utazás. Az apostolok cselekedeteiben ezt olvassuk: „Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.”  Egy másik vers arról tájékoztat bennünket, hogy „sok baja van az igaznak” De itt rögtön meg is jegyzi: „de valamennyiből kimenti őt az Úr”.  Ez, hatalmas vigasztalás a számunkra, mégis a tény, tény marad, aminek eshetőségével számolnunk kell. Az evangéliumokban így olvashatunk erről: „És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.” 

A Kősziklára építkezés, az Istenbe vetett bizalmat, az Isten beszédének a megismerését, minél korrektebb megélését a hitből való cselekedetek tégláinak, saját életünkben való kiégetését jelenti.

 A hit jót vár! Ahogy egy dicséretben énekelni is szoktuk. Ez az alaphelyzet, ez nem vitás. Mégis az Isten beszédéből nyert útmutatás, fel kell, hogy készítsen bennünket, hogy itt a „sivatagi” vándorlásunk során, léteznek gonosz napok, viharok, és nem kedvelt történések.

Kérlek, ne érts félre, nem elrémíteni, nem kellemetlen félelmes gondolatokat akarok ébreszteni benned. Távol legyen! Sokkal inkább azt szeretném elérni, hogy ha a hívő vándorlásod során, nehézségbe, akadályba, próbába, kerülnél, ne érjen felkészületlenül. Ne akasszon ki, ne érje el, hogy pánikba/félelembe, reménytelen sötét és kilátástalan helyzetben érezd magad, még akkor se, ha kellemetlen és érthetetlen is, amivel találkoztál. Isten veled van, mindig is melletted volt! Semmi okod a kétségbeesésre! Az ellenség ismerete, (hogy meg ne csaljon minket a Sátán: Mert jól ismerjük az ő szándékait.) és Urunk tökéletes győzelmének tudata, már fél győzelem! Ha Jézusra nézel, ha bízol Isten kegyelmében és jóakaratában, ha megteszed a te részed, ami elvárható tőled, ha hittel és türelemmel/kitartással leszel, meglesz a másik fele is, és meglesz a teljes győzelmed! Isten nem ember hogy hazudjon, nem ígér olyat, amit meg ne tenne. Nem késik el az ígérettel/ a szabadítással, te csak kiálts hozzá, hívd Őt segítségül!

„Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.”

„Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.”

„Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.”

Még a mi Urunk, Jézus Krisztus előtt sem volt ismeretlen a sötét napok problematikája.

„Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért,”            

Viszont ezen ismeret/tudás hiányában, sok hívő, elkényelmesedve egy jóféle életvitelbe, egyfajta nem józan naivitásba kerülhetnek. Aztán amikor történetesen, eléri az életüket, egy-egy a hit hőseinél is felsorolt igazán kényelmetlen helyzethez hasonló történés, máris kész a baj, és a hitnek és Isten magasztalásának még az emlékére is sötét fátyol, a meg nem értés és a csalódás leple borul. Hiszen nekik soha nem mondták, hogy egy hívő embert is érhet kellemetlenség, baj, egyszóval nem csak terülj-terülj asztalkám létezik, az élet minden napjára kötelezően.

Isten áldjon és óvjon, erős karjával, tartson meg minket a vihar idején.

Azt még feltétlen szeretném megemlíteni, hogy a „te részed” megtételébe, az is beletartozik, hogy segítséget kérsz, ha magad nem tudsz fölé kerekedni a problémának, vagy a vihar által hátrahagyott törmelék halomnak. Egész biztosra veszem, hogy az általad megélt viharral kapcsolatban, már másnak is van tapasztalata, és más módokon is segíteni tudnak neked.  

Zárásként egy ígéret: "Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek."

Köszönöm a figyelmedet.  

Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért.

Az írásban azt találjuk, hogy az apostoloknak, igen kijutott a szenvedésből. Az Urat követve, a keskeny úton haladva, mi tanítványok is találkozhatunk / átélhetünk üldözéseket, kiszolgáltatottságot, szenvedést és gyötrelmet, olykor, mint Jézus Krisztus jó vitézei, még fizikai halált is. Az – az út, ahol végig csokoládé és fagylaltárust látni, az valószínűleg nem a keskeny út. Tudom, az örömhír csodálatos üzenete mellett a szenvedés ténye, valóban elhomályosul / átértékelődik. („Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”) 

De nem tehetünk úgy, mintha az ige, erről nem beszélne.

 „Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek.”

„Te pedig követted az én tanításomat, életmódomat, szándékomat, hitemet, hosszútűrésemet, szeretetemet, türelmemet, Üldöztetéseimet, szenvedéseimet, amelyek rajtam estek Antiókhiában, Ikóniumban, Listrában: minémű üldöztetéseket szenvedtem! de mindezekből megszabadított engem az Úr. De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak.”

 „Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.”

„Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is; Megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve,

Akikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban. És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.”

„Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk;

Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen a mi testünkben. Mert mi, akik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben. Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig ti bennetek.”

„Amint meg van írva, hogy: Te éretted gyilkoltatunk minden napon; olybá tekintenek mint vágó juhokat. De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, aki minket szeretett. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.

Sajnos több olyan bibliai igazság is van, amelyről manapság nagyon kevés szó esik, Egyfelől érthető, hogy az emberek nem igazán kíváncsiak az ilyen típusú igazságokra. A hívők pedig, ahogy az ige mondja is nekik, általában és leginkább a jó dolgokon, a pozitívumokon gondolkoznak. Viszont az ilyen nehezebb igazságokról is időnként szót kell ejtenünk, mert az Írás, tartalmazza, valamint soha nem tudhatjuk, hogy kinek szólhat, kit erősíthet meg, hogy amin épp átmegy, az nem ismeretlen, nem távoli dolog a hívő élettől, és ebben a helyzetében, nem kétségbe esnie és félnie kell, hanem az  Úrra, a mi szabadító Istenünkre nézve, erőt meríthet. Isten áldja meg és legyen szabadításul, minden szorultságban lévő testvéremnek!  

Köszönöm a figyelmet.       

Gondolataim a jelenlegi migráns problémában.

Nem örülök a migránsoknak . . . 

Biztos, hogy szeretetlen vagyok?

Szeretném megkérdezni hangosan: szeretetlenségnek nevezhető-e az amikor valaki jobban ragaszkodik az igazsághoz, Isten örökkévaló beszédéhez, mint bármi máshoz, ami annak irányelveit és a legsötétebb helyen is korrekten világító fényét megkérdőjelezi, idejétmúltnak, és bizonyos esetekben nyugodtan hanyagolhatónak tartja. Az én válaszom az, hogy nem! Nem szeretetlenség. Sőt inkább, ahogy az apostolok minden ilyen helyzetben, nekünk is akképpen kell reagálnunk.

„Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.”

Értsd jól , nem áll szándékomban igeversek mögé bújni, a véleményem nem ilyen célzatú. Tisztában vagyok azon igevers tartalmával, mert kezdettektől egy kiemelt igeversem. „Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?”

Most ne kelljen mindig ott kezdenem, hogy Isten JÓ!

Ez az alap mindig, mindenkor ahonnan ki kell indulnunk. Isten jóakarattal van még a nem hívő, az Őt naponta káromló emberek felé is. Arra tanít beszédében, hogy még az ellenségeinket is szeressük, és sorolhatnám a rengeteg szeretetteljes, irgalmát és kegyelmét, jóakaratát, hirdető igeverseket, bibliában ismertetett történeteket. Arról a tényről nem is beszélve, hogy mélységes szeretetében a legdrágább kincsét az Ő egyszülött fiát is képes volt értünk, a megváltásunkért oda adni a keresztre. Szóval azt gondolom, bátran kiindulhatunk abból az egyértelmű tényből, miszerint Isten JÓ!

Megjegyzem, azon pedig nem kell meglepődnünk, hogy sátán pedig mindent megtesz az emberi élet palettáján, azért hogy Istent érdektelennek, kegyetlennek, zsarnoknak, önző despota, a végletekig szeretetlen lénynek mutassa be. Ha viszont Isten jó, mint ahogyan  az ige is mondja:

 „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az-az ember, aki ő benne bízik.”

Akkor hova tegyük, mit kezdjünk azon igerészekkel, amelyek ennek ellentmondani látszanak.

Van bőven ilyen mindkét szövetségben, és ha ezek nincsenek a helyükre téve, bizony félreértést, hitetlenséget, zavart okoznak. A részletes megbeszélése nélkül, említsünk meg egy-két ilyen részt. A fáraó szívének megkeményítése, az Izrael honfoglalásakor kiirtandó népek kérdése, az Ézsaiási „gonoszt teremtek” vers, a Kananeus asszony esete, amikor is Jézus szó szerint lekutyázta, a Jézusi korbácsragadás, Ananiás és Safira esete a kegyelem kiáradásának közepén, szóval lehet sorolni. Amit fontos megértenünk, hogy egyetlen egy esetben sem Isten szeretetlenségéről, vagy közömbösségéről van szó, hanem a mélyebb bibliakutatás, minden ilyen történetnél/igeversnél egyértelműen megtalálja a problémát, a mulasztást és a törvénytelenséget, mégpedig mindig az ember és sohasem Isten részéről.

Jelenkorunk mostani igen komoly problémája a migráns kérdés. Bizony látni, hogy ennek zűrzavarában is milyen félreértések, és sok esetben az ige igazságát félre tevő, Isten akaratával nem egyező megoldásokat és humanista (a bukott embert piedesztáló, istenítő) vagy evvel totálisan szembe menő (másik véglet) lépéseket tartanak elfogadhatónak, Isten igéjének teljes képet adó igazságának semmibevételével.

Szerintem ebben a kérdésben az igazi súlypont nem az amúgy fontos gondoskodásban és segítségnyújtásban mutatkozik meg. Ennek amúgy is mindig és minden körülmények között helye van, mindentől függetlenül.  

A súlypontja ennek a kérdésnek ott mutatkozik meg hogy vajon Isten akarata-e, hogy olyan helyzetbe hozzuk őket, amelyben az általuk nyíltan semmibe vett és rendszeresen megtaposott kultúránkat, hitünket, értékeinket, és eredményeinket szolgáltatjuk ki nekik. Figyelembe véve a  zsigereiket is átható, gyerekkoruktól beléjük táplált haragot, gyűlöletet, valamint a vallási nézeteikre hivatkozó kegyetlenkedéseiket. (bátran olvasd el a korán ide vonatkozó rendelkezéseit)

Azt gondolom, hogy ezen a ponton feltétlen meg kell húznunk a határt!

Meg kell húznunk:

-Az igazság miatt!  

Mert egyértelmű, hogy melyik kultúra az, amelyik minden hibája ellenére, életpárti, emberbarát, és leginkább működőképes.

- Az önvédelem miatt!

Mert az Istentől kapott ajándékainkat - család, egzisztencia és elért eredmények - meg kell tudnunk védelmezni.

- Valamint az utánunk következő generáció miatt is!

  Nem lehetünk annyira felelőtlenek, hogy életterüket, és mindennapjaikat kiszolgáltatjuk egy idegen vallásnak és kultúrának, mely épp eléggé bizonyította már, hogy semmi jót nem tartogat sem a zsidóknak sem a keresztényeknek és egyáltalán senkinek, aki nem hódol be, úgymond az iszlámban lefektetett akaratnak.

 Mindig is voltak olyanok, akik azt gondolják a felületes rész igazság, egyben a teljes igazság, és annak pillanatnyi kezelése, egyben a teljes probléma megoldása.

Pedig sajnos ez nem így van. Mindig az összképet és a lehető legtöbb lépést kell előre látni, valahogy úgy, mint a sakkban is. Például rész igazság, ha az éhezőnek enni adsz, ez jó, de így még mindig függésben marad. Ha úgymond a hal odaadása mellett, még meg is tanítod halászni, akkor a rész igazságtól egy óriási lépést tettél a teljes igazság irányába. Nehéz és felelősségteljes a jelenben előregondolkozva hozni jó döntéseket, mégis ezt kell tennünk ez a mi feladatunk, még ha kockázatos is.

Elejét véve, hogy bárki is félre értelmezze a fent leírtakat, szeretném egyértelművé tenni, egyetértek a rászoruló embertársaim megsegítésével a kereteimen belül, legyen bárki.

Nem értek egyet az agresszív, hőzöngő, a problémát eltörölni és nem megoldani akaró gyűlöletkeltéssel, mert mindig csak szélsőséget szül.

Ellemben nem vagyok hajlandó Isten igazságát félre tenni, a jót rossznak és a rosszat jónak mondani. S nem fogok semmilyen eltorzult humanista ideológiát sem kiszolgálni a békesség kedvéért. Az igazságot még a békességnél is nagyobbra értékelem, mint ahogy Jéhu is tette.

„És mikor meglátta Jórám Jéhut, monda: Békességes-é a dolog, Jéhu? Felele ő: Mit békesség?! Mikor Jézabelnek, a te anyádnak paráznasága és varázslása mindig nagyobb lesz!”

Sajnos azt látni, hogy a szellemi paráznaság és a varázslás egész Európát elöntötte, pedig volt elég baj és orvosolni való eddig is bőven. Én eldöntöttem, hogy a szociális érzékem mellett a józanságomat is megőrzöm.  

A migránsok alatt több csoportot is értek. A politikai és gazdasági menekültek mellett, meglátásom szerint, igen nagy létszámot képvisel a helytelen vallási és kulturális beállítottság miatt átok alatt lévő gyümölcstelenségben szenvedő, irigy és frusztrált réteg, akik viszont más -  jelen esetben Európa nemzeteinek - áldásaira szépen rá akarnak tenyerelni. Mert látták az internet segítségével, hogy lehet így is élni. Ez nekik is kell. Persze, az ehhez vezető izzadság és kulturális valamint szellemi változás, az már nem. 

Továbbá ott vannak a nyíltan kimondott, a tömegbe beépülő ismeretlen számú, az Iszlámot erőszakkal terjesztő  katonák is. Természetesen ezek megkülönböztetése szinte lehetetlen, több okból is, ezért ez nem tud a megoldás alapja lenni.

A magam részéről az mellett hogy most leírtam a gondolataimat, azt gondolom hogy nagyon fontos a rendszeres közbenjárás e terület és probléma mielőbbi megoldásáért.      

Köszönöm a figyelmedet.

A padlón.

Voltál már úgy igazán padlón! Amikor azt érezted, hogy, kész ennyi!

Nem igazán tudom, hogy mit tehetnék még? Nem értem hogy mit rontok el, mert tudom, tudom nem Istenben, van a hiba! Voltál már úgy padlón, amikor a legnagyobb fájdalmat nem a mások kíméletlen és kegyetlen rúgásai okozzák? Nem a közel vagy a távollévők néha egész váratlan pofonja a mély fájdalmad forrása, hanem a saját magadban való egészen kiábrándító csalódás! Voltál már így? Vagy esetleg most vagy így a padlón elterülve? Kész ennyi befejeztem, nem kínlódom tovább, nekem ez nem megy! Különben is mást se tudok csak ígérgetni Istennek, és Ö újra és újra csalódik bennem. Elég! Elég, nem képműtatőskódom tovább! Voltál már így? Ez is a gonosz napok egyike? Vagy csak belenéztél a tükörbe felelőtlenül? Hogy érted ezt? Hogy-hogy felelőtlenül?

Úgy értem reménység nélkül, hitetlenül! Mert bizony, ha elfelejtkezel Jézus Krisztusról! Ha leveszed a szemed a Te főpapodról és érted végzett szolgálatáról, akkor bizony felelőtlen vagy! Az ige azt mondja nézvén Jézus Krisztusra a hitünk elkezdőjére és bevégzőjére! Hallod? Bevégzőjére! Ö az aki elkezdte benned a jó munkát és ahogy ígérte is, be is fejezi! Neki van hatalma, arra, hogy amit elkezd azt be is, fejezze! Mit mond? Nem te kerested öt, hanem Ö téged! Nem te kezdted ezt a munkát magadban, hanem Ö benned! Nem te választottad öt hanem Ö téged! Már a megtérésed előtt gondolt veled, és ismert minden tényt veled kapcsolatosan. Mégis úgy döntött, hogy kijelenti magát neked, megengedi, hogy a dicsőségében megtaláld a nyugalmadat és a szeretetében örök békességet, találj!

Testvérem csak gondolj, arra hogy mi mindenen vezetett már át, hogy soha nem hagyott cserben, még ha nem is az általad várt irányból érkezett a szabadítása. Gondolj, arra hogy nem vagy egyedül a te csatádban! Hiszen Ö magam mondta! Soha el nem hagylak téged! Sőt, ha te hitetlenkednél is én hű vagyok! Isten bízik benned, ismer, tud mindent rólad, mégis bízik benned, szeret és végérvényesen elfogadott az Ö fiában, Jézus Krisztusban! Ha nem így lenne én, nem írnám le e sorokat, Te pedig nem olvasnád!!!

Emlékezz meg arról, hogy szól az ige: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen:

Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.”

Igen, ez a letaglózott állapot a gonosz üvöltése, a sárkány tüze, és tudnod kell, nem csak te ismered ennek az ordító oroszlánnak a bömbölését. Ahogy itt az ige mondja a hívőkön ugyanezek a próbák, támadások, szenvedések, hitharcok esnek. Tehát ne legyél meglepve, inkább vedd le magadról a figyelmedet és néz fel a Te megváltó Istenedre! Ne feküdj a padlón, mert még az ördög azt hiszi aludni, készülsz.  Kelj fel, és nyisd hálára a szívedet/szádat, és hálaadás közepette hívd segítségül az Úr nevét!  Ha így teszel egy csodálatos ígéret lép érvénybe veled kapcsolatosan! „Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül.

Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik őt segítségül hívják.”  

Akik segítségül hívják ŐT! 

Testvérem kelj fel a padlóról, Isten magasabb szintre gondolta el az ö gyermekeit. Vedd a szívhárfádat és kezd el dicsérni a megváltódat Jézus Krisztust! Adj hálát neki hogy van ígéreted az írások alapján, amire rá állhatsz és győztes lehetsz Nem vagy egyedül Jézus nem felejtett el, közbenjár érted, és bármin is menj keresztül Ö körülölel szeretetével! Ö ilyen! Kegyelmes irgalmas és jó! Felfoghatatlanul jó, és ez a tökéletesen szerető és jó isten ha nem tudnád felőled is jót gondolt el! Az ige ezt állítja! Szóval emeld fel a szemed a szíved és kelj fel a padlóról!    

Köszönöm a figyelmedet 

Isten Jó! Vagy mégsem?

Néha kegyetlennek, érzéketlennek és igazságtalannak  tűnik. 

Természetesen csak annak tűnik.

Senki sem jó csak egy, aki az Isten! 

Mivel ez egy önmeghatározás és mivel Istentől Istenből kiáradó valóság, így meg kell értenünk, hogy Ö megközelíthetetlenül mélyebben látja át a jó illetve a rossz realitását és annak működéseit, mint mi emberek. Nem véletlen hogy pont ez a fa került eltiltásra az emberpártól. Akár a jó akár a rossz tudása/megismerése azok nélkül a hozzájuk kapcsolódó Isteni szabályok és alapelvek nélkül, amelyekkel csak Isten rendelkezik az egyik legkárosabb és legveszélyesebb világot képes létre hozni. Mint ahogy azt igen változatosan láthatjuk is az emberiség történetében. Isten nem akarta megtartani ezt a tudást/mint ahogy sátán hazudta az embernek/ csak épp megfelelően adagolva a megfelelő alapok és keretek kidolgozása után, amikor az már nem életveszélyes és a megfelelő korlátok között van, akarta átadni és nem, egyszerre hanem folyamatában.

      

Sokan, amikor egy tragédia vagy egy katasztrófa hírét meghallják vagy egy ilyen traumát átélt személlyel beszélnek, vagy maguk éltek át tragédiát. Önkéntelenül felteszik a kérdést. Hol van Isten? Ha Ö jó, akkor miért engedi ezeket az eseményeket, hogy megtörténjenek. Jogos kérdések, ezek melyeket fel kell és fel lehet tenni, de nem mindegy hogy milyen szellemből, teszi ezt az ember.

Ugyanis ha a tragédia átélése miatt a már amúgy is igen meggyötört szelleme, lelke, mely valószínűleg ezer sebből vérzik. Még bele esik egy keserű hitetlenségbe egy a biblia igazságának nem megfelelő helytelen gondolkozásba, netalán gonosz szellemek ilyenkor nem ismeretlen támadásába, bizony nagyon súlyos következményeknek nyithat ajtót az elkövetkezendő napok, hónapok és évekre nézve.

Van olyan reagálás, amely a legszomorúbb, ez nem más, mint a megbotránkozás, amely a keserűség mérgéből táplálkozva elviheti az embert a teljes hitehagyás állapotába melyet a biblia a hit dolgában való hajótörésnek nevez.

Aztán van a struccpolitika, ami szintén nagyon veszélyes, mert ha nem nézek szembe azzal, hogy mit miért hiszek és mit miért tartok jónak illetve rossznak. Elszaladok az igazán komoly és húsbavágó kérdések elöl, akkor bizony félő, hogy az előzőekben taglalt eredmény egy kicsit gyengébb változatára jutunk. Tehát a folyamat lassúbb, de a végeredmény egy megkeseredett, bűnös önjutalmazásokkal teli örömtelen hívő élet.

 

Harmadik igen gyakori megközelítése a problémának az, hogy kijelentik Istennek semmi köze nincs a rosszhoz, a tragédiához vagy katasztrófához, és ehhez keresnek bármi áron, ha kell félreértéseket okozva is, elméleteket. Valamiképp azt gondolják, hogy Istent meg kell védeni nehogy hívek nélkül, maradjon. Ez már valamivel jobb, mint az első két hozzáállás, de szerintem nem helyes. S valószínűleg egy gyenge, a sötétség idején eredménytelen hitében instabilitásra fogékony kereszténységet hoz létre.

Tudjuk, hogy amikor egy szülő átadja a gyermekét a fehér köpenyes doktor bácsinak, aki esetlegesen egy igen komoly fájdalmat okozó beavatkozást készül elvégezni a gyermeken, sőt netalán a gyerek szemszögéből nézve abszurd még le is fogja, segédkezik a fájdalom okozásban ennek az idegen embernek. Nos, ez minden csak nem érthető a gyermek számára! Mégis mint egy magasabb ismeret birtokában élő szülök, tudjuk, hogy az, amit most a gyermekünk tapasztal és totálisan nem ért és félelmet és fájdalmat okoz neki, az végül is a javát munkálja.

 

Bizonyára a példa segített megérteni, hogy rálássunk arra a tényre, hogy Istent nem szükséges megvédenünk /az Uzzai magatartás amúgy is eredménytelen és Isten nem tart rá igényt, még ha jó szándékból van, akkor sem/ Meg kell értenünk és el kell fogadnunk, hogy azért mert nem értünk valamit az alapjában véve nem jogosít fel minket arra, hogy ne vegyünk róla tudomást vagy pedig kényszermegoldásokat keresve tévesen megmagyarázzuk. Ehelyett bölcsebb Isten elé vinni a dolgot.

Ha Isten tervéből és hatalmi területéből önkényesen kivesszük a tragédiák, katasztrófák, és egyáltalán az emberi szenvedés valóságát. Azt gondolván, hogy ehhez neki semmi köze. Akkor egyben teremtettünk egy még nagyobb problémát, amely felteszi a kérdést, hogy ha ezek a fájdalmas és negatív események kívül esnek Isten tervén. Akkor vajon mi van, még ami kívül esik Isten hatáskörén. Nyilván való hogy semmi! Hiszen Ö mindenható és mindentudó és gondviselő és JÓ! Mert ha lennének ilyen dolgok, akkor bizony azoknak igen csak ki lennénk szolgáltatva, hiszen Isten hatókörén kívül volna. Amit viszont sátán azonnal kihasználna ráadás Isten tudta nélkül. Beláthatjuk, hogy ez képtelenség.  Pontosan ez alapozza meg abbéli hitünket, hogy akármekkora sötétség is venne körül minket akármennyi időre is. Az Isten jóságában nem csalatkozunk soha! A belé vetett reménység soha nem szégyenit meg senkit.

De ahogy mondta is, az Ö utjai nem a mi utjaink, és az Ö gondolatai nem a mi gondolataink.

Itt megint csak belép az alázat és az Istenfélelem kérdése. Valamint annak elfogadása, hogy a titkok az Úréi. Hiszen ezek nélkül hogyan is lehetne nemhogy megérteni, hanem csak a közelébe jutni az olyan igeversek megértésének, mint például hogy csak egyet említsek az Ézsaiás könyvéből, a 45. fejezetből.  „Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, aki mindezt cselekszem!”

 Viszont a szenvedés kérdésének boncolgatásakor felmerül egy másik probléma kör is. Ez pedig az igazakat az Istennel megbékült embereket ért tragédiák kérdése. Mert nem ritka tapasztalat hogy jóra való igaz és vétlen embereket, is igen gyakran érnek tragédiák.  Nos, egyben bizonyosak lehetünk, ez sincs Isten hatáskörén és tudtán kívül. Ezen kérdés valamennyire értékelhető megválaszolásához is alázattal az írásokhoz kell fordulnunk. Amiből egyértelműen kitűnik, hogy ennek problémaatkája több szálon futó és semmiképpen nem kezelhető sablon válaszokkal. 

Sőt, el kell ismernünk az őszinte együttérzés mellett hogy vannak olyan események,és azokból eredő kérdések, melyekre itt a nap alatt talán soha nem kapunk az Úr Jézus keresztjének reménysugarán kívül választ. Csak majd hazaérkezésünk idején, akkor majd letöröl minden könnyet és nem lesz többé kin és fájdalom.

Egy lehetséges szál ebben az összetett problémában maga az ember, mert be kell látnunk ez is egy lehetséges ok forrás. Az ige azt mondja, hogy a szentencia nem azonnal végeztetik el egy ember életében. Azaz ha egy hívő tudatos gonoszságában kárt okoz Isten munkájának, magának vagy másnak méghozzá rendszeresen, és ezt nem rendezi el a biblia útmutatása alapján. Nem feltétlen azon a héten fog az életében az a szellemi törvényszerűség megnyilvánulni, amit az ige úgy fejez ki, hogy amit vet, az ember azt aratja is. Lehet öt, tíz akár húsz év is a negatív gyümölcsök megjelenéséig.

Mire gondolok:

-          Tudatos károkozás magunknak, azaz Isten templomának megrontása:

Dohányzás, alkohol, drog, paráznaság, aztán a felelőtlen életvitel, főleg ha eléri az Istenkísértés határát, falánkság megtűrése, ami megint csak súlyos egészségi problémákat okoz, és folytathatnám a sort.

-          Tudatos károkozás másoknak:

Mások meglopása, megkárosítása, amivel az adott illetőnek szó szerint az életét rövidítik meg, hiszen még egyszer annyi időt kell ráfordítania a munkájával az eltulajdonított érték ismételt megteremtésre. Míg az, aki eltulajdonította csak feléli azokat a javakat. Természetesen nem büntetlenül! Nagyon kemény árat fizet majd érte, ha nem rendezi. Az Ige azt mondja, az átok nem távozik a lopónak házából. Mások becsapása, lehúzása a másokkal való igazságtalanság mind - mind visszaüt egy napon. Ha már itt vagyunk, elmondom az is lopás, amikor más feleségét/férjét elcsábítják, és így olyan áldáshoz jutnak, amelyet Isten nem nekik szánt.

Az örökség sürgetése, vagy egy embernek az abból való kiforgatása megint csak kegyetlen lopás szintén átokhoz vezet. Mások kizsigerelése, agyonhajszolása, ellehetetlenítése.  Itt is lehetne folytatni sajnos.

-          Kár okozás Isten munkájának:

-           

-          Hitetlenség, félelem, a Szent Szellem megszomorítása, pletyka, rágalmazás, susárlás, lázadás, halogatás mulasztás, alá nem vetés, engedetlenség, akadályozás. Az Isten által elkészítet jó nem cselekvése. Az igazság elhallgatása, kevélység, felfuvalkodás, önhitség. Sajnos bőven produktívak vagyunk itt is.   Vagy az Isten egyéni vezetésével való tudatos szembemenetel.  És akkor ez még csak egy szegmense ennek az összetett problémának. De adott a lehetőség hogy mindenki továbbgondolkodjon ezeken kérve Isten segítségét.     

Engem a fent vázolt téma mélységes istenfélelemre ebből fakadó önvizsgálatra és bűnbánatra sarkall! Valamint hálára, és a teremtőmben való gyönyörködésre indít.

Köszönöm a figyelmeteket egy igeverset engedjetek meg zárásul: „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki ő benne bízik.”