Mit kezdjek a relativizmussal, avagy csupán nézőpont kérdése, hogy kinek van igaza?

Nos, a képpel kapcsolatban, érdemes elgondolkozni kicsit, az általánosnak vett bólogatás helyett. Ugyanis az a nagy helyzet, hogy egyértelműen csak az egyik félnek van igaza! Mégpedig annak a személynek, aki a közölt információt a szerint értelmezi, ahogy azt az információadó megadta.(A legtöbb esetben számérték után egy pont teszi egyértelművé, hogy azt hatnak  illetve kilencnek kell értelmezni.) Minden információnak van egy forrása. Azaz aki közölte, egyértelművé tette, hogy hatost vagy kilencest szándékozott megadni és akart felismertetni. Tehát csak egy jó, azaz helyes felismerés a helytálló. Természetesen az ekkor is igaz lenne, ha esetleg a képen szereplő valamelyik személy adta volna meg a szóban forgó számot. 

 A nézőpont, az ami! Nem több és nem kevesebb, és jellegéből fakadóan nincs lehetősége, kompetenciája tárgyának vagy témájának igazságtartalmán változtatni, ha csak az eredeti, már meglévő tényigazságot nem akarja megmásítani. Egy teherautó állhat tőlem jobbra, Egy másik ember számára, pedig balra, de a teherautó ottléte, nem a mi ideiglenes nézőpontunkból ered. Az ugyan lehetséges, hogy a teherautó objektív észlelése, kiegészülhet, más igazságokkal is, (még ha, ezt elsőre, szubjektívnek is fogadjuk el.) Pl az egyik, teherautót szemlélő, az ő oldalán lát egy nagy céges reklám-feliratot, ami viszont a másik oldalán nincs, így az azt az oldalt látó ember számára az nem ismert.  De ez, az alapigazságot, a teherautó ott áll, nem tudja módosítani, csupán egy plusz használható részigazság többlettel bír. 

A minden relatív szószólói jellemzően, igen önkényesen járnak el, amikor a közölt tényigazságot átfogalmazni, kikezdeni kiforgatni akarják. de fáradozásaik eredménye sokszor az önellentmondásba torkollik, hiszen azt vallják, hogy bizonyos értelemben mindenkinek igaza van, mindenki a saját felvázolt igazához ragaszkodjon, az a helyes. De a nagy helyzet az, hogy egy relativista szerint, aki elveti a relativizmust, mint kiindulási pontot, annak is igaza van. Ez bizony meghasonlás, ami összeomlást eredményez.   

Jó dolog filozofálni, a dolgok mélyére ásni, megkeresni és felismerni a dolgok szövésmintáit.

De sokszor előfordul, hogy aki ebben gyakorolja magát, elfelejtkezik arról, hogy számolni kell, egy úgynevezett, közölt, vagy kijelentett igazsággal. (egy a felismerésének mélységétől független, adott tényigazsággal.) Ez természetesen objektív, még akkor is ha, a kezdeti rávezető, vagy felismerő szakaszban, szubjektív lépésekből formálódik. Nem egyszer fordul elő, hogy a ráció csak később tudja befogni, összerakni és értelmezni, azt ami, felismerve megragadott, szellemi szemeivel már lát, egy ember, de még szavakkal értelmes és logikus mondón nem tudja lekommunikálni.

       

Ezen a képen a tényigazság (közölt igazság) az hogy egy hengerhasábbal van dolgunk, slussz- passz. Minden más további fejtegetés, ami ezt az alappontot elhagyja és elfelejtkezik, e pont kiindulási igazságáról, csak céltalan, kóválygássá fog válik. Mely út során, ugyan teleszedhetjük a hátizsákunkat féligazságokkal és előfeltevések lebegtetésével, de előrébb nem jutunk. 

A témához kapcsolódó videót Itt találsz.

Ez is kapcsolódó írás.

Amennyiben rendelkezel a témához szorosan kapcsolódó anyaggal, megtisztelnél, ha linkelnéd. 

A fotók: Internet

Köszönöm a figyelmed. 

 

Gondolatom a választásokkal kapcsolatosan.

A nagy Eklézsiának, (újjászületett Jézus Krisztust követő, kereszténységnek) szükségszerű feladata, hogy Isten vezetésében, a sót és a világosságot az élet minden területére, elvigye. Ahogyan mindenki számára világos, hogy a bűn a romlás és a sötétség, elárasztotta a nemzeteket (nem mindenben egyformán) és totális módon beszennyezett minden területet, a sporttól az oktatásig, ahol csak emberek tevékenykednek, bátran kimondhatjuk, hogy egyértelmű akarata Istennek, hogy noha az „odafelvalókkal” kell törődnünk leginkább, ez nem jelenti azt, hogy az idelent valókat bármely területen is elhanyagolhatjuk. Az egyetemes egyház által, Krisztus akaratában lévő, Isten beszédének megfelelő „sózás” és „világítás” el kell, hogy érje a nemzeteket, társadalmi berendezkedésüktől függetlenül, e-kor hívőin keresztül. Első sorban az Örömhírrel, de azzal párhuzamosan a bibliában kijelentett életvitelre vonatkozó igazságok megfogalmazásával/bemutatásával is. Ezen a ponton pedig kikerülhetetlen, a politizálás, megkerülhetetlen a mindennapi élethez tartózó, azt mozgató társadalmi tevékenységekben való aktív részvétel. Az egyháznak hatni kell a világra, nem elég párhuzamosan haladni vele, bezártan és csupán szemlélődve. Az egyháznak van politikai küldetése, nonszensz lenne ezt, vagy bármely más területet, só és világosság nélkül hagyva, teljes mértékben átengedni a gonosz számára. A világból kihívott szentek serege, e csoda ellenére még mindig a társadalomban létezik, amit pedig a politika átitat és meghatároz. Ebből fakadóan, szükségszerű a politikában való, Isten akarata szerinti részvétel. Ennek alapja a kapcsolódó imaélet, és a gyakorlati rész megtétele, amikor az aktuálissá válik.