Nem kell a rothadt beszéd!

Talán az egyik legszembetűnőbben megnyilvánuló bűn, a mindennapok folyamán, a káromkodó beszéd. Azaz a vulgáris száj, káromlás, szitkozódás, becsmérlés, közönséges alpári, vagy régi utalás szerint: "káromkodik, mint a kocsis”. Természetesen a nyelvi bűnök listája nem merül ki ennyiben, de nyilvánvaló volta miatt, kétség kívül ez a leggyorsabban felismert, és egyben, igen erőszakosan romboló hatású is. A káromlás a káromkodás, átkozódás a szómágia egy alappillére, és a biblia szerint sem lebecsülendő, igen kártékony és gonosz fegyver, hasonlóan a hazugsághoz, csak ez utóbbi legtöbbször, szép ruhába van felöltöztetve.

Az Írás így szól: „Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.”      

„Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkőztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt.”

„Ha pedig keserű irigység és civódás van a ti szívetekben, ne dicsekedjetek, és ne hazudjatok az igazság ellen.” Itt is tetten érhető az a szellemi igazság, hogy a nyelv bűnei és annak fajtái, olyan fegyverek a sátán kezében, amellyel az igazság ellen tud munkálkodni és azt feltartoztatni. (természetesen csak korlátozott ideig) Sátán előszeretettel használja az emberek száját, a különféle csoportba tartozó „tüzes nyilainak” a kilövőpályájaként.

„Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt.”

„Pőröly és kard és éles nyíl az olyan ember, aki hamis bizonyságot szól felebarátja ellen.”

Természetesen nem csak a hamis bizonyság szavai minősíthetőek, nyílnak, kardnak, kalapácsütésnek, máshol tőrszúráshoz illetve lándzsadöféshez, hanem minden gonosz beszéd.  

„És adaték néki, nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája; és adaték néki hatalom, hogy cselekedjék negyvenkét hónapig. Megnyitá azért az ő száját Isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazza az ő nevét és az ő sátorát, és azokat, akik a mennyben laknak.”

„A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad.”

„Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni. Íme, a lovaknak szájába zabolát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk, és az ő egész testüket igazgatjuk. Íme, a hajók is, noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak, mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, ahová a kormányos szándéka akarja.

Ezenképpen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Íme, csekély tűz mily nagyerdőt felgyújt! A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától. Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthető és meg is szelídíttetett az emberi természet által: De a nyelvet az emberek közül senki sem szelídítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes.”

Itt feltétlen meg kell említenem, (egy rövid kis kitérőben) a nyelveken szólás csodálatos lehetőségét, ami ezt a fenti problémát, azaz a nyelv megszelídítését, és kordában tartását, is megoldja, de legalább is hatékonyan orvosolja. Tudom, hogy sok kereszténynek azt tanították, hogy ez ma már nincs, illetve, rosszabb esetben, ez ördögi dolog. S mivel a hit, hallásból van, így ezt fogadták el igazságként. A Korinthus tizenkettedik fejezet végén, az, hogy nyilván nem mindenki szól nyelveken, arra utal, hogy nem mindenkinek van meg a nyelveken szólás, mint szellemi ajándék, ami a mások érdekében adatott. Hiszen kétség sem fér hozzá, hogy a Szellemi ajándékok, haszonra, mások építésére és nem önző érdekből adatnak meg a hívő ember szolgálatában. De szintén tudjuk, hogy az írás beszél egy olyan nyelveken szólásról, ahol a hívő, önmagát építi, Istennel beszél titkos dolgokat. Ebből az következik, hogy egyfelől a Szent Szellem a nyelveken szólást, minden esetben és minden hívőnél, támogatja a saját életének az építésére, gondozására, az Istennel való szent szellemi kommunikációra, titkos, azaz mélyen személyes és intim dolgok megbeszélésére szellemben. (Fura, és igazságtalan lenne, ha ezt csak némely kiváltságos hívő kapná meg. Természetesen ezt Isten minden gyermekének meg akarja adni, hiszen elérhetővé is tette a Szent Szellembe való bemerülés, hitbéli cselekedeténél!) Másfelől azt is láthatjuk, hogy a Szent Szellem nem mindenkiben gerjeszti fel és használja a nyelveken szólást (nyelvek nemei és magyarázása ajándék) kifelé irányulóan, mások számára áldásként. Tehát igei és jogos az, ha megvan az igény a nyelveken szólásra, amit befelé irányulóan hat, és felfoghatatlan nagy és csodálatos áldásforrás. Viszont nem biblikus elvárni, hogy mindenki szolgáljon a nyelveken szólás ajándékában kifelé az egyházban vagy a világban végzet szolgálat idején. 

Ha nem lenne adott annak a lehetősége, hogy minden keresztény szólhasson nyelveken, mi értelme lenne Pál óhajának: Mi szerint azt szeretné, hogy mindnyájan szóljunk nyelveken, sőt ha lehet, prófétáljunk. Aztán pár sorral lejjebb megemlíti, hogy minden hívőnél jobban tud nyelveken szólni.  

 Az Írás egyértelműen azt mondja: Aki nyelveken szól, önmagát építi! Nem gondolom, amit a megszűnés elmélet hívei, hogy a hívőnek már nem szükséges építeni magát. Valamint azt sem, hogy Isten egyes gyermekeinek lehetőséget ad az önmaguk természetfeletti építésére a Szent Szellem általi nyelveken szólásban, míg más gyermekeitől elzárna e hatalmas szellemi forrás lehetőségét. Sokkal inkább az a helyzet, hogy a vallásos félelmeket és a Szent Szellem ellen igyekvő, ostoba és nem helyes teológiát, át kéne végre gondolni, illetve el kéne már felejteni.
Érdemes elgondolkozni, hogy a Szellemi ajándékokat a Szent Szellem az egyház építésére, haszonra a másik ember/emberek épülésére adja. A nyelv ajándékokat is. A Szent Szellem keresztségi nyelveken szólás viszont a saját építésünkre, fejlődésünkre Istennel való személyes titkos beszélgetésre kapjuk.          

Én erre jutottam ebben a kérdésben. Itt olvasható egy  régebbi írásom a témában.   

Zárásként, elevenítsünk fel egy két igeverset a gonosz beszédekkel szembeni védekezéshez.

„Mindezekhez fölvévén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok;”

„A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.”

„Mert nem fog varázslás Jákóbon, sem jövendőmondás Izráelen. Idején adatik tudtára Jákóbnak és Izráelnek: mit mívelt Isten!”

„Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr.”

De természetesen, ne csak mástól várjuk el, mi magunk is figyeljünk oda, hogy mit is mondunk ki a szánkkal.

„Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.” Az a jó, ha a gondolatot se tűri meg az ember, de a kimondást feltétlen érdemes megfékezni. „A férfi szájának hasznával elégedik meg az ő belseje; az ő beszédének jövedelmével lakik jól. Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.”

„Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!”

Köszönöm a figyelmeteket. 

Még mindig a karizmatikusságnál maradva.

Megemlíteném, sokan félre értették a videóban Dr Ruff T mondatát. Hogy ö többféle nyelveken is szól, ráadás akkor, amikor ö akarja. Megértem, hogy azok a testvéreim, akik bizonyos karizmáktól bármi okból kifolyólag távol vannak. Azoknak ez a mondat pökhendinek tűnhet. De tudnotok kell nem az! Szerintem kevés dolog áll távolabb tőle, mint a kevélység.  A személyes imanyelv ismeri az adott ajándékon belüli fejlődést, kiteljesedést. Ennek egy totál megtapasztalható eredménye a kezdeti kapott nyelv kiteljesedése és más nyelvekkel történő bővülése. A magam tapasztalata is az, hogy több nyelvet is megtudok különböztetni szellemi imáim során. /most nehogy azt gondold, hogy az értelemmel való imát nem tartom szelleminek. :)/ Picit olyan ez a jó értelemben való dicsekedés/büszkeség, mint József köntöse. Ö se volt szomorú, hogy ilyen csodás ajándékot kapott, hanem mint gyermek örömmel újságolta.  A gond nem Józseffel volt és nem is a köntössel, a testvérei hozzáállása, nem volt megfelelő. Az írás egyértelművé teszi hogy a nyelveken szóló, szól nyelveken, nem a Szent Szellem. Ha a Szent Szellem szólna nyelveken, akkor valóban Istenkáromlás lenne minden olyan feltételezés, hogy én a hívő irányítom a Szent Szellemet, ahogy nekem tetszik. De pont ezért hívom fel rá a figyelmet, hogy nem a Szent Szellem szól nyelveken, hanem a hívő ember, hit által, és itt a lényeg, úgy ahogy a Szent Szellem adja néki a szót a szellemén keresztül. Ezt egy olyan  ajándék, a személyes imanyelvet, amit a keresztény életben való növekedés és épülésünk érdekében kapunk. Ami egyben ajtó is a további Szellemi ajándékokra, amelyeket már a Szent Szellem osztogat, úgy ahogyan Ö jónak látja és akkor, amikor Ö akarja. Hiszen ezek az ajándékok a közösséget és másnak a hasznát szolgálják. Míg a keresztségkor nyert nyelveken szólás, magunk épülésére, áldására, erő vételre, védelemre és növekedés érdekében kapjuk. Tehát, hogy ne legyen zavar, meg kell különböztetnünk azt a nyelveken szólást, amelyet hitem szerint, minden keresztény megkap/megkaphat és ez általában a Szent Szellem keresztség vagy betöltekezés velejárója. A betöltekezés történhet közvetve vagy közvetlenül Isten Szellemének akarata szerint. S egyértelmű jele a túlcsordulás a megtelés, ami egy személyes imanyelv megtapasztalásával jár együtt.  Egészen más a Pál által, az 1 korinthus levél 12: 30-ban említett nyelveken szólás ajándéka. Noha a személyes imanyelvi nyelveken szólás nem egyszer beléphet és be is lép az ajándék szintű nyelveken szólásba. Ott a hívő már nem magának szól nyelveken, nem magát építi, hanem Isten a közösség felé akarja használni, természetfeletti módon a Szent Szellem egy vagy több ajándékán keresztül. Az ilyen nyelveken szólásra igaz, hogy nem mindnyájan szólnak nyelveken, és ha mégis van szóló, akkor egy vagy kettő legyen, és feltétlen magyarázza is meg vagy ö vagy más hívő, természetesen a nyelvek magyarázásának ajándékában, nem pedig önkényesen. Hiszen csak így épülhetnek a testvérek belőle. A gyülekezetben vagy a magánéletben, amikor nem a közösséghez szól a hívő, a magyarázat nem indokolt. Bár az én magánvéleményem, az hogy kívánhatja/kérheti a magyarázó ajándék működését. Magam az tudom mondani, nem egyszer kaptam már, hit által így, igen megerősítő segítséget.

Ma olvastam egy tudományos elemzést, igaz nem az első volt, találkoztam már ilyennel, ami Isten igéjét és az azon belül megfogalmazott dolgokat boncolgatta. Kedvelem a tudományokat, de leginkább csak akkor ha, nem lépik át a saját kompetenciájuk területét. Ha átlépik, nem örülök, mert általában többet ártanak, mint használnak az adott dolognak, és nem egyszer teljesen félreértve vonnak le konzekvenciákat. Valamint Isten igéjében nem azért hiszünk mert a tudomány azt igazolni látszik. Még akkor is így van ez ha sok azonos következtetésre jutnak mint a biblia.

Az ige azt mondja: „Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.”  Mondom, örülök hogyha a világban a tudósok, bibliai dolgokkal is foglalkoznak, de a fenti ige alól, ők sem kivételek. Azok Istennek fiai akiket a Szent Szellem vezet nem pedig akiket a tudomány és annak megállapításai. Ráadás nagyon érdekelne, hogy az a nyelveken szóló hívő, aki az Atyával való intimitásából kilépve, tudományos vizsgálatra adja az Atyától kapott szellemi ajándékait, az mennyire kérdezte meg erről az Istent. De visszakanyarodva.

E témánál mindig szeretem megjegyezni, senki ne gondolja, hogy azért mert én nyelveken szóló karizmatikus ember vagyok bárkit is másodrangú kereszténynek, vagy kevésbé szelleminek gondolok. Erről a nyelveken szólás bejegyzésemben már írtam a blogomon. De egyszerűen nem tehetem meg, hogy ne beszéljek, ne írjak e sok port kavart témáról, hiszen az írás is erre utal: „Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk. Én ezeket egy világi háttérből megtérve halottam, láttam és megtapasztaltam a magam életében is egész gyakorlati módon. Nem lenne korrekt erről hallgatni, csupán egy állbékesség kedvéért. 

Köszönöm a figyelmeteket. 

A karizmatikusság témájához.

Előzmények: Vitaest a karizmatikusságról címmel, nem régen megtartott előadás. Nagyon fontos mérföldkő volt.  Valamint egy általam igen kedvelt, blogger/teológus, (Ez az oldal)témához kapcsolódó bejegyzései.   

A legjobb hozzáállásom ellenére se tudok mit kezdeni, azokkal akik a megszűnés elméletére építik a teológiájukat. S azt vallják, hogy a csodák ideje lejárt, és így a nyelveken szólást is elutasítják. Más a helyzet azokkal, akik jobb esetben egy pszichikai túlfűtöttségnek, azaz lelkinek, így nem Istentől valónak tekintik. Rosszabb esetben összemosva a valóban ördögi nyelveken szólással, az Istentől valót is, a sátántól eredőnek tartják. Velük szerintem amennyiben hajlandóak erre, érdemes elbeszélgetni, hiszen az írás utal rá hogy egymás hite által épülünk. Arra már többször utaltam, hogy a hamisítvány megléte egyben igazolja az eredetit is. De sajnos, ahogy az írás mondja a pszichikai ember számára az Isten Szellemének dolgai megfoghatatlanok, érthetetlenek, bolondságok, és így ezekkel kapcsolatosan leginkább tévesen hoz ítéletet.  Aztán található a hívő közösségekben olyan keresztény réteg, aki a karizmatikus keresztényekkel együtt, tarthatatlannak látják a megszűnés elméletet. Ők még nyitottak is lennének és a szívükben izgalmat, örömet tapasztalnak, e témánál. De a beléjük nevelt előítéletek és félelmek miatt ezt elnyomva, inkább nem kockáztatnak. De a baj az ilyenkor, hogy döntésüket/gondolkozásukat nem a hit hanem a félelem irányítja. 

Az első és második  pontnál Sytka posztjában, lényeges hogy megértsük a nyelveken szólásról számos ige beszél. Az hogy a Márk evangéliumának utolsó fejezete hozzátoldás és így kevésbé figyelembe vehető, szerintem másodlagossá válik annak fényénél, hogy az írás eleve azt mondja, hogy két vagy három bizonyságra erősíttessék meg, amit igazságnak fogadunk el. A nyelveken szólás, a démonűzés a kígyók felvétele, a kézrátétel, a méreggel szembeni ellenálló képesség sem csak a 16 fejezet hozzáfűzésében található meg. Például az apcsel 28. fejezetében maga Pál apostol tapasztalja, meg, hogy kígyót illetett, és mégsem esik össze holtan. Természetesen nem Istent kísértve, hanem véletlen történt a dolog.

„De néki, minekutána a kígyót lerázta a tűzbe, semmi baja sem lőn.”

A méregivásra hirtelen egy ószövetségi eset jut eszembe. De ez amúgy se számít, hiszen az írás fel nem bontható.  „Mikor azután feladták a férfiaknak, hogy egyenek, és ők enni kezdének a főzelékből, felkiáltának és mondának: Halál van a fazékban, Isten embere! És nem bírták megenni.” Itt is egyértelmű a méreggel való találkozás a beleevés és hogy végül is megmenekedtek.

 Ha a csodák bármilyen szintű megértésére törekszünk, a materialista gondolkozás mellett, ami nem más, mint hitetlenség, a szőrszálhasogatást, és az előítéleteket is fel kell számolnunk. Az együttgondolkodás alapját teremtjük meg ezzel a felszámolással. (Ezt nem Sytkára, a poszt írójára értem, Ö egy igen mély és széles látókörű teológus, akinek látásaiból és józanságából sokat épültem.) Még azt is fontosnak tartom itt megemlíteni, hogy átvitt értelemben a beszédre is ( hazugság, álnok beszéd, átok,) utal úgy a szentírás, hogy kígyóméreg. De mi védelmet kapunk tőle, ha ragaszkodunk az igazsághoz. A Harmadik pontban magam is hasonló látásra jutottam. Talán nálam, akinek az életében 25 éve jelen van a nyelveken való szólás, az óvatosság már nem kap annyi szerepet, ne értsd félre nem elbizakodottság nem felfuvalkodás ez, csupán tudom kinek hiszek és kinek szolgálok, minden tökéletlenségem ellenére. Ö pedig nem más, mint az Úr Jézus Krisztus!  Kicsit úgy vagyok ezzel, karizmatikus keresztényként, mint az a hamis pénzel foglalkozó osztály FBI-os tisztje, akit megkérdeztek egyszer. Hogy hogyan képes felismerni a rengeteg hamis pénzt. Mert irdatlan sok van!

Nagyon fontos igazság volt a válasza: „ Nézze, viszonylag könnyű dolgom van, mivel ismerem az igazi pénzjegyeket, így feltudom ismerni a hamisat, még ha nagyon hasonlít akkor is észreveszem az eltérést. 

E pár mondatni megjegyzésem zárásául Egy jól ismert igevers: "Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok.Mert aki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat." 

A nyelveken szólással kapcsolatosan, egy régebbi posztomat  itt olvashatod el.  

A vitaest videóját a karizmatikusságról pedig itt találod.

Sytka írása pedig itt olvasható.

Köszönöm a figyelmedet. 

Gondolataim a nyelveken szólásról.

Nemrég a nyelveken szólással kapcsolatosan kérték, hogy írjam le a véleményemet.
Mivel nem vagyok se, teológus se tanító így egyszerűen csak pár mondatot mondok ezzel a minden hívő számára elérhető ajándékkal kapcsolatban. Azzal kezdeném, hogy magam lassan negyed évszázada szólók nyelveken és bátran mondhatom, hogy Isten csodálatos ajándéka ez gyermekei számára még akkor is, ha sátán, mint mindent ezt is leutánozhatja ezáltal zavart és félelmet keltve sok hívő között, hogy Isten népének egy részét megakadályozza ennek a kulcsfontosságú ajándéknak a használatában.
A legnagyobb tévhit meggyőződésem szerint az a helytelen látás ezen a területen, amit, Pál szavait félreértve, kiragadva használnak sokan. „… avagy mindnyájan szólnak é nyelveken? .. „Nagyon sokszor hallottam beszélgetéseim során hogy erre hivatkozva azt mondták, na látod, hogy nem mindenkinek adatik meg ez az ajándék. Ebben a témakörben is osztom Derek Prince hiteles és kipróbált biblia tanító véleményét. Aki mellesleg kivalló ismerője volt a héber, arámi és ó görög nyelveknek. Ö kihangsúlyozza, hogy a Pál által említett igeversnél a nyelvek nemeinek ajándékáról van szó, amelyet mint az összes többi Szellemi ajándékot a Szent szellem használ, működtet egy-egy konkrét helyzetben az Isten akaratát szolgáló hívőn keresztül.
De ez az ajándék soha nem volt a hívőé és nem a hívő kezdi el használni szabad akaratából, hanem a Szent Szellem amint akarja, ott és addig ameddig Ö akarja, adja. Ráadásul haszonra adatik tehát más hívő/hívők vagy akár még meg nem tért emberek hasznára áldására.

Viszont a Szent Szellem keresztségkor megkapott nyelveken való szólást akkor és azután is a hívő gyakorolja szabad akaratából a nyelvét átadva a Szent Szellem vezetésének. Bármikor elkezdheti, és bármikor befejezheti e szent szellemi tevékenységet. A hívő ember maga dönti ezt el, és maga kezdi el a maga személyes hívő életének építésére. Ellenben a nyelvek nemei ajándékánál ahol a Szent Szellem ajándékaként nyilvánul meg a nyelveken szólás a nyelvek nemein belül,és mindig a hívő adott akaratától függetlenül.
/Osztogatja a Szent Szellem, amint akarja./ Ez a megnyilvánulás mindig mások áldására és Isten dicsőségére, felemelésére lép működésbe.

Amúgy ha a nyelveken szólás, mint hiteles keresztségi ajándék nem volna mindenkié, aki hit által veszi a Szent Szellem keresztséget. Akkor Pál nem mondhatná, hogy mindannyinknál jobban tud nyelveken szólni. Valamint értelmetlen lenne az a megfogalmazás is, hogy ha az egész gyülekezet egybe gyűlve, és mindnyájan nyelveken szólnak, ahogy az ige mondja. Azt gondolom a mindnyájan szó a hívők összességére értendő, azaz az eklézsiára.

De tovább megyek, Istentől, mint Jó és nem személyválogató mennyei Atyánktól, aki azt üzeni beszédén keresztül, hogy a hívők új nyelveken szólnak, igencsak kérdéses volna az, ha némely hívő tehetné ezt és némelyek, pedig nem. Szerintem személyválogatás lenne Isten részéről /persze ez abszurd/ hogy némelyek abban a kiváltságban részesülnek, hogy szellemben beszélnek titkos dolgokat Istennel. Valamint egy természetfeletti Isten akaratában lévő lehetőséggel építik magukat és személyes hívő életüket. Mások számára pedig ez a csodálatos lehetőség elérhetetlen lenne.
Hiszem és vallom, tehát hogy az 1 Korinthus 12. fejezetében felsorolt Szent Szellemen belüli egyes ajándékok, NEM minden hívőnek adatnak, és akinek adatnak annak is csak egy-egy szituációban és úgy, ahogy azt a Szent Szellem akarja megnyilvánítani és mindig mások hasznára, és Isten dicsőségére teszi. Tehát így van ez a Szent Szellem ajándékainál a nyelvek nemeihez kapcsolódó nyelveken szólás esetében is.
Viszont hiszem és vallom és magam is gyakorlom azt a nyelveken szólást amelyet a Szent Szellembe való bemerítéskor kap meg minden és bármely hívő aki hit által ezen a területen is enged Isten beszédének. Magam ennek a konkrét tanúja vagyok és láttam és halottam mindenféle felekezetből már hívőket, akik egyházuk antikarizmatikus félelemmel teli tradícióján átlépve ezen a területen is engedtek Isten beszédének.


Utószó: Kedves testvérem szeretném elmondani, hogy attól, mert én szólok nyelveken eszem ágában nincs különb kereszténynek gondolni magam azoknál, akik ezen a területen máshogy gondolkoznak. Fenti kijelentésemet több nagyon kedves testvérem is alátámaszthatja a legkülönfélébb gyülekezetekből. Mégis kérlek, engedjétek, meg hogy megtegyem a fenti írásommal azt, amit Isten elvár tőlem, tudni illik, hogy betöltsem, amit János apostol mond első levelének első fejezetében. „Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.”


Ez is a témához kapcsolódik.


Ha valakit esetleg a nyelveken szólás részletesebben is érdekel, itt is olvashat még. Valamint

Ezen a helyen még olvashat a témához.  Itt pedig egy tanulságos videót találtam: Videó  és ez talán még több mindenre választ ad.: Videó

Ez egy több részes anyag. 


Köszönöm a megtisztelő figyelmet.
Ha esetleg bármilyen kérdés felmerül benned kérlek bátran írj.