A feltámadás kérdését érintve.

„Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz.”

Amikor a testet eléri a halál, az emberek, akár hívők voltak akár nem, hasonlóan távoznak.

Ám az igazi lényege nem ez a dolgoknak. A különbség a test feltámadása után fog megmutatkozni. Sokak számára lehet, hogy meglepő, de a testben való feltámadást minden ember, ki megdöbbenéssel, ki álmélkodással, de kötelezően át fogja élni. Azért mondom, hogy kötelezően, mert a feltámadást minden test számára, az Örökkévaló rendelte el.

S az igazi különbséggel pont ekkor fognak a részesülök találkozni. Míg a Krisztusban elhunytak/elaludtak az igazak feltámadását nyerik, és Krisztusban ébrednek. A megváltást nem elfogadó, nem igénylő emberek Jézus Krisztus nélkül élvén a földi életüket, így számukra a folytatás is Isten nélküli lesz a kárhozatra való feltámadásában. Mivel az írások szerint, Isten az élet, a világosság, Ő az, aki egyedül a szó igazi értelmében jó, szeretetteljes, és a menny az a hely ahol Isten jelenlétéből fakadóan az ember kiteljesedhet és végre az igazi megtisztult és valós életét élheti majd, akadálytalan prosperitással az egész világmindenség áldására, és Isten örökké áldandó dicsőségére. Egyértelmű, hogy az elkárhozás pontosan mindezek ellentétes volta, az Isten nélküli, szeretet nélküli, jóság nélküli, békesség és öröm nélküliség, a szépség és a harmónia nélküliség. A kárhozat, az örök gyötrelem, az élettelenség, a kiszáradt vegetálás, a bizonytalanság a félelem, a sötétség, és a legrosszabb szomszédok társaságában való örök szenvedés helye. Bárcsak senkinek nem volna erre igénye.

„Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végük van azoknak; amint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság.”

„Nem használnak a gonoszság kincsei; az igazság pedig megszabadít a halálból.”

„És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.”

„Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él;

És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?”

„A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.”

"Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál." Tehát egyértelmű, hogy a halál is minden valóságában alá van rendelve egy nálánál jóval nagyobb hatalomnak, az Élet Urának Jézus Krisztusnak, aki az ÉLET ÉS a FELTÁMADÁS! 

Számtalan igeverset lehet itt még felsorakoztatni. Akit tanulmányozni szeretné e témát, annak feltétlen ajánlom az első Korinthosz levél 15. fejezetét. Valamint a Jelenések könyvének 20. fejezetét. A feltámadás rendjéről is, egy világos képet vázol fel számunkra a szentírás.

„Mert nékünk, mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassanak a szerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.”

A test feltámadását és az ítéleteken való, ott testben jelenlévő ember bibliai képe is megköveteli.

A közeledés igazsága!

A tegnapi Istentiszteletről hazafelé sétálva, a feleségemmel arról beszélgettem, hogy látok nála egy hitbéli megerősödést, egyfajta friss látogatást az Úrtól, az életére kiáradni. Egy rövid ideig elgondolkozott, mély öröm töltötte el, aztán felém fordulva azt kérdezte. Szerinted miért történt meg ez? Picit meglepett a kérdése, és magam is elgondolkoztam, hogy mit, milyen okokat lehet ilyenkor megemlíteni. De a szívemből fakadóan a legőszintébben csak annyi volt a válaszom, hogy azért mert közeledtél az Úrhoz, és így viszont közeledett Ő is hozzád. Ennek az igazságnak a fejtegetése, aztán kitöltötte a hátralévő időnket, hazáig. A szentírásban ez az ige így szól: „De majd nagyobb kegyelmet ad; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad. Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.”

Külön lehetne itt beszélni a kevélység témájáról, (pár hónapja volt róla szó) a bűn megtűréséről, és ez által az ördögnek való helyt adásról, hiszen ő, az Írás szerint a bűnben leledzik. Viszont így, ez az állapot pont nem az, amit Isten kér, hiszen ez nem ellenállás az ördögnek, nem elutasítása, hanem ajtónyitás számára. A bűn ajtónyitás az ördög számára. De ahogy olvassuk, Isten pont azt várja el a gyermekeitől, hogy álljanak ellent az ördögnek. De ezen a ponton, nagyon fontos észrevenni a sorrendet. Magunk megalázása ez az első.  Engedelmesség az Isten megismert beszédének, ez a második. (Ez által az igazságban járva, az Igazság által erős vagy). Így jöhet az ellenállás az ördög felé, ez a harmadik. A sátántól a bűntől való elhatárolódás, az ezzel való szembehelyezkedés leginkább kézen fogható eredménye pedig az Istenkeresés. Azaz, az ilyen ember elkezd közeledni (a tempó, egyénenként változik) Isten dicsőséges személyéhez, elkezd közelíteni az Atya, ölelő karjai felé, majd abban megnyugodni. Ezen a ponton is fel kell ismernünk egy hatalmas igazságot. A mi, isten felé való közeledésünk az, ami kiváltja Isten felénk való közeledését. ( Ne felejtkezzünk el arról a tényről, hogy Ő előbb szeretett minket és előbb kezdeményezett, mikor is a legdrágább kincsét, az Ő Fiát értünk adta a keresztfán, Ő már nem tud többet adni mert mindet odaadott Jézus Krisztusban! A sor rajtunk van.) Ő soha senkire nem kényszeríti rá, a vele való kapcsolat megélését! 

Szíve vágya, hogy a teremtményei megismerve Őt, vele egy szeretetteljes kapcsolatba kerüljenek, de ennek a kapcsolatnak a megélését, és mélységének a milyenségét (hívőkre nézve is igen-igen nagy különbségek vannak) Isten, mindig az adott ember szomjúságára, azaz hitbéli bizalmára bízza. Isten nem olyan, mint a sátán, mint a démonok, akik kéretlenül is csalárd módon és erőszakosan lépnek be az emberek életébe. Isten a neked adott szabad akaraton nem vesz erőt. Megkeres, tájékoztat, felkér a felé való közeledésre. Elmondja, hogy a vele való kapcsolathoz, mi szükséges a te részedről. Hit/bizalom a személyében, az érted hozott megváltói munkájában. Igény az Igazságra és a szentségre, alázat, az okoskodások félrerakása, a megváltásod örömhírének az elfogadása, ami a megtérésben, az Újjászületésben kezd el megvalósulni. S így, máris elkezdtél Isten akarata szerint közeledni felé. Erre a szabad akaratodból való Istenigenlésre pedig, Ő hatalmas és személyre szóló módon fog meglátogatni téged, betölteni a szomjúságodat, és megelégíteni az életedet az Ő mindenre kiterjedő szeretetében.

Köszönöm az olvasásra szánt idődet, kérlek, gondolkozz el a fenti sorokon, és bátor félelem nélküli szívvel, közeledj Istenhez, mert Ő vár rád!          

Szeretet nélkül nem fog menni.

A bibliai szeretetben a hangsúly nem annyira az érzelmi oldalon van, mint ahogyan azt sokan félreértik. A szeretet az egy Istenből áradó szellemi valóság, és aki annak vonzásában illetve befolyásának hatása alatt van, annak ezt a tényt, leginkább a cselekedetei mutatják meg. A mai kor keresztényei számára több intő és helyzetfelismerést elősegítő igevers található a bibliában. Én most, az egyik ilyen igen erőteljes részre szeretném felhívni a figyelmet.

Az Úr Jézus Krisztus, amikor ara utalt, hogy hamarosan el fog távozni a tanítványoktól és egyáltalán a földi dimenzióból. Így szólt: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” 

János, aki az Úrhoz az egyik legközelebb álló tanítvány volt, szintén nagyon kifejezően és világosan szólt, erről az igazságról. „Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.”  Mivel a szeretetlenség és annak különböző mélységű megnyilvánulásai a mai kapcsolatrendszereket teljes mértékben átitatja, mérgezi, és megbetegíti, érdemes tovább olvasni a János apostol által kapott kijelentést:

„Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot (a te Igéd Igazság mondja Jézus) nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát.

Mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást;

Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól vala, és meggyilkolá az ő testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az ő cselekedetei gonoszok valának, a testvéreéi pedig igazak.

Ne csodálkozzatok atyámfiai, ha gyűlöl titeket a világ! Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad. Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna ő benne. Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért.”

Ezek az igeversek egyértelműek, világosan fogalmaznak, tehát nem nagyon szorulnak, külön magyarázatra, de egy két gondolatot engedjetek meg nekem. Hogy teljesen világos legyen, ez a téma bizony üdvösségi kérdés! Csak úgy, mint a meg nem bocsájtás, amire most nem térek ki, de tudjuk, hogy mit mond az írás: „Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” Ezért is mondom, hogy mind ez, mind amaz, mivel üdvösségi kérdés, kihat az örök sorsunkra, ezért nem vehető félvállról és főkként nem lehet figyelmen kívül hagynia egy magát hívő, és az Úr tanítványának mondó embernek sem. 

Tényleg csak nagyon röviden, arra szeretném most felhívni a figyelmet, hogy ezek a fenti igazságok, Isten szavai, amelyek Isten igazságait és mindenkori akaratát jelentik ki, az adott kor minden hívő embere számára, mégpedig felekezettől függetlenül. Nagyon fontos megértened, hogy amikor a saját életed mérlegre kerül, és megállsz az Isten, keresztényként a Krisztus ítélőszéke előtt, akkor semmilyen felekezeti címkére, semmilyen emberi okoskodásra és véleményre nem hivatkozhatsz, mert nem fogják figyelembe venni. Ami ott egyedül mérvadó, az – az hogy Krisztus mit tett meg érted! (Megbékéltetett az Atyával, rendbe hozta engesztelő áldozatán keresztül a kapcsolatodat Istennel, megbocsájtván a bűneidet, és felszabadított egy hiteles keresztény élet megélésére) Valamint te erre válaszként, hogyan reagáltál. Számba fogják venni a te gyakorlatban itt az embertársaid között megélt hited, és az abból fakadó cselekedeteidet. (Hiszen tudjuk, hogy holt a hit, cselekedetek nélkül! A tékozló fiú is, nem csak eldöntötte, hogy felkel és bűnbánó szívvel, visszamegy az Atya házához, hanem fel is kelt és ténylegesen visszament.) Nem hivatkozhatunk az egyházunkra, a felekezeti hovatartozásunkra, a pásztorunkra / püspökünkre, ahogy a körülményeinkre és a nehézségekre sem. Ott egy lesz a kérdés! Mit kezdtél azzal a ténnyel, hogy Jézus Krisztus megváltott, és a hitre jutásod pillanatától Istennek volt szava hozzád! Mit kezdtél ezzel a szóval? Megtartva beépítetted e az életedbe, vagy engedted a földre hullani.

„Az Isten szavának pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.”

Köszönöm a figyelmeteket. 

A pornó, a romlott kívánság és a fizikai test bálványozása!

A legnagyobb és igen jól elrejtőző bálvány, amivel találkozhatunk, az mi magunk vagyunk! A mindenáron trónt követelő énünk. Annyiban, amennyiben elfordul Isten akaratától, illetve arra nem kiváncsi! A romlott kívánság kiszolgálásában megvalósuló bálványimádás után, a következő hatalmas bálványtárgy a saját és a másik ember fizikai teste, szintén annyiban, amennyiben nem Isten akaratával megegyező módon van tekintve és kezelve! Ez a nagy helyzet és ez a világ, hatalmas iramban és minden módon, támogatja és építi ezt a fertelmes nagy bálvány! A szexuális forradalom óta, sátán hatalmas erőket csoportosít erre a területre. Ma már ott tartunk, az elkorcsosulást munkáló gonosz angyaloknak, az alájuk tartozó tisztátalan szellemeknek és az őket kiszolgáló embereknek köszönhetően, nem elég a tisztátalanság, nem elég a pedofília, nem elég a zoofilia, nem elég már semmi, semmilyen démoni tanítás! Genderizmus kell! Az majd megadja a kegyelemdöfést az emberiségnek. Egy a nemiséget és az azzal járó helyes szexualitást felrúgó, azt sátáni és örült módon összekeverni és felszámolni szándékozó világ teremtését láthatjuk a szemünk előtt! De e folyamat mögött, nincs semmi, ami Isten előtt kedves lenne! Isten SZENT! Isten akarata SZENT és Isten örök rendje is SZENT! Ha valaki és bárki, e rend ellen tör, ítéletet gerjeszt, mert a mennyei trón előtt, összeülnek az angyali ítélő bírák, mint azt tették a régi időkben. Az írás azt javasolja, hogy minden féltet dolognál jobban őrizzük meg a szívünket,  (a megelevenített, Istennel, a kegyelem által élő kapcsolatba került szellemi központunkat) mert oda árad be elsősorban, és onnan tud kiáradni a személyiségünk minden területére az Istentől ránk áradó élet. Természetesen ez az élet, leginkább az Isten beszédén, valamint a Szent Szellem kinyilatkoztatásán keresztül ér el bennünket. Sajnos, én Istenfélelem hiányában ezzel nem nagyon törődve, azt gondoltam, hogy játszhatok/kísérletezhetek, hogy meddig is lehet elmenni, határokat megközelíteni. Mondanom sem kell, igen hamar megtapasztaltam, hogy mit is jelent, ha az ordító oroszlán, elkezdi az ember elnyelését. Nem bölcs a kívánságot dédelgetni és a határvonalon táncolni, mert egy szempillantásban dolgozik a kígyó.

Isten szentségével kapcsolatosan most eszembe jutott egy olyan nap, amikor Isten elé álltam. Egy szellemi szempontból igen megalázott és a pornográfiától és önkielégítéstől letiport állapotban, így fordultam, a megváltómhoz, Jézus Krisztushoz.:

 "Istenem senki nem Ismer, úgy ahogy te. Te választottál engem ki, ebből a bukott világból, megkerestél és lehajoltál hozzám. Lehetetlen, hogy tévedtél volna! Most mégis mocskosan jövök eléd,, és ez igen mély gyötrelem, mert jóságodért nem ezt érdemled. Csak nyelvel, szeretlek téged! Csak ígérgetek, újra és újra. Uram te ismered a szívem! De ki kell mondanom előtted, magamat is szembesítve, nekem tetszik ez az egész, hiszen játszani merek vele. Te ismered a harcaimat, az ezernyi kudarcomat, hallottad minden ígérgetésemet, láttad bukásaim folytonosságát. Uram nyilvánvaló, hogy nem szeretlek téged, hiszen nem engedelmeskedem, és az ó természetem, nagyon is él. Úr Jézus, kudarcot vallottam, be kell ismernem, kedvelem a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét. Uram csak azt tudom mondani, amit Péter mondott a csónakban, menj el tőlem, mert még veled járva is bűnös ember vagyok. De ha kérhetem azt, hogy könyörülj rajtam, akkor hozzád kiálltok Szabadításomnak Istene!" 

Szellemileg igen nehéz nap volt. De Isten nyomorúságomat, áldásomra fordította. El kell mondanom, nagyon meglepődtem, mert a szívemben egy nagyon régen olvasott igerész elevenedett meg:

„Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván. Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen. És elfeledkeztetek-e az intésről, amely néktek, mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged; Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, akit meg nem fenyít az apa? Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak.”

Az egyszerű fordításban így olvassuk:

„Gondoljatok Jézusra! Türelmesen elviselte, amikor a bűnösök gonoszul bántak és makacsul ellenkeztek vele. Ha erre gondoltok, nem fogtok belefáradni munkátokba, sem nem vesztitek el a kedveteket. Isten úgy bánik velünk, mint a fiaival. A bűn elleni harcotokban még nem kellett szembenéznetek a halállal. Isten fiai vagytok, és ő bátorít benneteket. De ezt a bátorítást elfelejtettétek: „Fiam, vedd komolyan, ha az ÚR nevel téged, és ne veszítsd el a kedved, amikor megfegyelmez! Mert az ÚR megneveli azokat, akiket szeret, és megfenyít mindenkit, akit a fiává fogad.”  Fogadjátok el, és vessétek alá magatokat az ilyen nevelésnek! Tekintsétek az Édesapátoktól jövő megfegyelmezésnek! Mert ez azt bizonyítja, hogy Isten úgy bánik veletek, mint a fiaival. Hiszen minden fiút megnevel az apja. Mindenkinek szüksége van a fegyelmezésre. De ha sohasem kaptok fegyelmezést, akkor nem is vagytok igazán Isten fiai, csak törvénytelen gyerekek.”

Isten, bűnnel nem kísért, a bűn nem tőle ered, senki nem mondhatja, hogy Isten valami okból vezetett bele, ebbe vagy abba a bűnbe. NEM és ezerszer is NEM!

„Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.”

 De tudnunk kell, hogy Isten a mi nevelésünkben/fegyelmezésünk részeként fel tudja használni a mi, bűnös engedetlenségünket is. Mindaddig, amíg össze nem törünk, be és el nem ismerjük, hogy mindenestől kegyelemre és irgalomra szorultak vagyunk. Mert elveszett mivoltunk és romlottságunk, félelmetes mélységet mutat, ha test szerint járunk. Saját erőből pedig a szabadulás, kivitelezhetetlen. Ha ideig óráig sikerül is, létre jön más torzulás, és előjön egy másfajta bűn. Mindaddig nem léphetsz a növekedés következő lépcsőfokára, ameddig sikeresen le nem vizsgázol azon a helyen és abban amiben épp a kihívásod zajlik. Isten azt akarja, hogy felismerd és elismerd magad előtt, hogy nem játszadozhatsz, nem tűrhetsz meg az életedben, egy kis kovászt sem, mert annak padló lesz a vége! Ha valóban teljes szívedből akarod, hogy Jézus úr legyen az életedben, és nem csak "uram uram" játékot akarsz. Akkor az életedben/szívedben, semmit nem tarthatsz vissza Istentől, egy kicsin zugot sem tarthatsz elzárva előle, mert akkor ott sötétség lesz, és a sötétség hívni kezdi a szörnyeket és a hóhérokat. Egy kivalló katonája Istennek, Derek Prince ezt úgy fogalmazta meg: „ a nem teljes engedelmesség, végül is engedetlenség.”  

Nos, a fiak, és nyilván azért tértél meg, hogy Isten fiaként éld a hátralévő életedet, nem kedvelik az engedetlenséget. Nem azért mert nem ismerik azt, (sajnos mindenki ismeri) hanem mert jobban szeretik az Atyát és a Fiút, aki az örök élet! Szellemiekhez szellemieket kell szabni az írás szerint. 

A szent Istennel való kapcsolathoz pedig nyilvánvaló, hogy szentség/szentségre való törekvés illik. Azzal, hogy érintőlegesen írtam a fenti témáról, természetesen nem az szerettem volna sugallni, hogy a szexuális bűnök, vagy akár más bűnök félvállról vehetőek, vagy, hogy az ellenük való harc, gyerekfeladat lenne. Abból a szellemi szempontból igen tanulságos napomból, a képvillantást, bátorításként adtam. Mindenképp érdemes őszintén Istenhez fordulni, Ö ismer minket és tudja, hogy kit hogyan kell nevelni. úgy érzem, ennyit helyezett most a szívemre az Isten Szelleme. Ha azonban ezen a területen kérdésed, esetleg harcod van. Nyomatékosan szeretnélek megkérni az Úr Jézus nevében, hogy bátorodjál fel! Keress és kérj segítséget. Menj el pásztorlásra, vegyél rész ismert, szabadító szolgálatban jártas ember tanácsadásában, mert szeretném elmondani neked az Isten örömhírét, melyről magam is bizonyság vagyok! A legmélyebb és a legsötétebb engedetlenségből és lázadásból is van SZABADULÁS az ÚR JÉZUSBAN! Nincs az a bűn, amit Jézus ne tudna darabokra zúzni! De ebben neked is együtt kell működnöd Istennel, a mennyei Atyánkkal, mint jóravaló és engedelmes gyermeke!    

Köszönöm a figyelmedet, Isten áldjon és őrizzen!   

Fenti gondolataim után pár héttel kaptam ezt az általam nem ismert tanítást. Igazság és felrázó tartalma miatt, itt is megosztom. A videó alatt a szöveg letölthető PDF formátumban, tanulmányozásra. 

Milyen az Istenképed?

A Bosszúálló/haragvó Istenkép, nem helyes ma, amikor a hangsúlyt Isten a kegyelemre és az irgalomra helyezi! 

A legismertebb és egyben leginkább eltorzult Istenkép egyike, egy büntetésre kiéhezett bosszúálló Isten mutat be. Megszámlálhatatlanul sok ember rendelkezik egy ilyen képpel Istenről. Amikor néha napján a tudatukba engedik egyáltalán annak a lehetőségét, hogy mi van ha tényleg létezik Isten, mi van ha tényleg a keresztény világkép helytálló, Szinte azonnal egy haragvó, bosszúálló, büntetésre kész Isten jelenik meg a tudatukban. Egy olyan Istent látnak, aki elérhetetlen erkölcsi mércéket állítva, eleve kudarcra és vereségre kárhoztatva az embert, a tenyerét dörzsölve várja az ítélkezés óráját. Nos szeretném nyomatékosan felhívni, a figyelmet arra, hogy semmi nincs távolabb az igazságtól, Ez a fajta Istenkép, kiragadott, helytelenül értelmezett bibliai igazságokra, az emberi beszennyeződött lelkiismeretre, és a személyes gonosz hazugságaira épül. Ezért rendkívül fontos, hogy legalább egyszer az életben leírásra kerüljön a szemed előtt, egy helyes a szentírás által közvetített Istenkép. Ezt az Istenképet, a kegyelem és az igazság szüli meg az ember szívében. A helyes Istenkép a fentiekkel ellentétben, Isten jóságában, kegyelmében/irgalmában és valós szeretetében fedezhetőek fel! Ezek pedig a legmélyebben koncentrálva, mindenki által ellenőrizhető módon, egyszer és mindenkorra a golgotai kereszten megfeszített Jézus Krisztusban Jelent meg. Mégpedig minden ember számára!  „Mert megjelent az Isten üdvösséget hozó kegyelme minden embernek,”. Egy másik helyen pedig így szól az Írás: „

„Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek igéjét. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.” A fenti, totálisan felszabadító örömteli és csodálatos kijelentése Istennek, mindenkié! Mindenki élhet vele, Isten világossá tette hogy az Ö szent Fia, Jézus Krisztus, aki bűnt nem ismert, a mi megváltásunk és Istennel való megbékélésünk érdekében, magára vette a mi bűneinket, azonosulva azokkal, kínhalált szenvedve a keresztfán, kifizette a mi számlánkat (minden adósságunkat) az Isteni igazságnak megfelelően! Szabad az út hit/bizalom által az Istennel való örömteli személyes kapcsolathoz. Szabad az út, megadatott a lehetőség! Ezért is szól a figyelmeztetés: „Mi módon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy üdvösséggel? Amelyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, akik hallották, biztosítottak számunkra,” Csak kegyelemből, Isten jóságából és szeretetéből tudunk megmenekülni, békességre találni. Ezt nem tudjuk kiérdemelni jó cselekedetekkel, nem tudjuk megszolgálni. Nem tudjuk megragadni semmi emberi erénnyel. Csak és kizárólag kegyelemből kapjuk! Feltéve, ha igényeljük, elkérjük Istentől még ebben a földi életben.

Szentségéből és igazságából eredő, jogos, a bűnt és a gonoszságot megítélő haragját,az istentelenség végleges felszámolását a kegyelem a mi érdekünkben egy Isten által tudott ideig felfüggesztette. Noha való igaz, hogy: "Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni." és „Buzgón szerető és bosszúálló Isten az Úr, bosszúálló az Úr, és telve haraggal; bosszút áll az Úr az ő ellenségein, és haragot tartó az ő gyűlölői ellen.”  Tehát nem ajánlatos visszaélni kegyelmével és jóságával. Mégis elmondható, hogy a jelen időszakban, a hangsúly Isten kegyelmének jó hírén, az evangélium hirdetésén áll.  

Köszönöm a figyelmeteket, és egy kulcsfontosságú igével zárom be a soraimat. „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;

Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.”

 Ajándék! Bátorítalak, fogadd el ezt a csodálatos ajándékot! Ne egy haragvó és büntető Istenképpel éld az életedet. Békülj meg Istennel és járj az Ö által vezérelt úton. Áldás rád! 

    

Pár mondat az engedelmességről.

Rendszeresen emlékeztetnem kell magamat, és el kell mondanom minden Istenfélő ember számára is. Tartozzon is bármelyik felekezethez vagy gyülekezethez, vagy valami oknál fogva ép közösség nélküli keresés alatt lévő hívő. Meg kell értenünk, és tudatosítanunk kell magunkban:

A Szentírás nem ismeri az engedelmesség nélküli megváltás fogalmát.
Nem tudok egyetérteni a "szuper kegyelem" tanítóival.

Ennek fényében tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy a szívünket mindenkor fent kell tartanunk az engedelmesség szelleme számára, hogy megtámogasson minden napon az életünk minden idejében. Még a gyakorlatban megtapasztal romlott természet időnkénti megnyilvánulásának esetén is. [akkor a bűn megvallása és az attól való teljes elfordulás az engedelmességi üzenet.] Hiszen Péter apostolon keresztül Isten egyértelművé teszi számunkra, hogy engedelmességre vagyunk elhívva.

„Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Lélek megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen.”
Engedelmesség nélkül nem létezik a megváltás. Maga az Úr Jézus mutatott erre rá a Getsemáné kertjében. : „És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.”

A megváltásunk azért történt, meg, mert Jézus engedelmes volt mindvégig egészen a keresztre feszítéséig az volt. Mindig az Atya akaratát cselekedte!
Még ha mi nem is tudjuk soha ilyen tökéletesen betölteni az engedelmességet.
Isten egyértelműen erre hívott el minket. Miután megigazultunk ingyen az Ö kegyelméből. Az Úr Jézusba vetett hitünk miatt.
Isten egyik nagyszerű munkása Derek, hangsúlyozta sokszor. „a nem teljes engedelmesség végül is engedetlenség.”

Mert a kisiklásokért vagy akár a tönkremenetelért a hit dolgában való hajótörésért pont ez az adott megtűrt bűn/megalkuvás gyenge láncszeme lesz a felelős. Bár csak ne tudnám a gyakorlatból, hogy mire is akart rávilágítani. Bárcsak elmondhatnám, hogy én megtérésem óta mindig és folyamatosan engedelmeskedtem az Atyának. Bár így volna. Még ha ma már érettebb is vagyok és az élet szellemének törvénye, legyőzte bennem a bűn és a halál törvényét. Akkor is folyamatosan emlékeztetnem kell magamat, hogy engedelmesség/szentség nélkül senki nem látja meg az Urat.

Nem a kárhoztatás felébresztése a célom Isten sem kárhoztat az engedetlenségedért.
Viszont az igaz,hogy megtérést, a bűn / az engedetlenség felszámolását várja el minden gyermekétől. Azt szeretné, hogy ha mi magunk is elmondhatnánk Pál apostol szavaival saját magunkra nézve: „Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; aki ugyanis engem megítél, az Úr az.”
Pál itt magába nézve az Isten igazságának fényében megállapítja, hogy nincs rendezetlen bűn az életében. Nem tud magára nézve semmi olyan dolgot, ami Isten szemében nemtetszést váltana ki. Persze azonnal tovább megy és elismeri, hogy az üdvössége a megigazult állapota nem ebben a tényben van.
Hanem az Istentől Ingyen kegyelemből kapott üdvösségből fakad. Más szóval megigazult hitből és ezek után hit által engedelmeskedik az Isten beszédének. S így a hit és a cselekedetek az engedelmesség által egységbe kerülnek az adott emberben. Ami rendkívül fontos egy hívő ember életében. Mert ez teszi hitelessé Isten, az embertársai és önmaga előtt is.

Gondolatom Isten országával kapcsolatosan.

Ami nem látható mégis megmutatható!

Nem akarom most az igazság és a békesség szoros kapcsolatának teljes térképét megrajzolni egyrészt, mert nem valószínű, hogy sikerülne másrészt, mert nem is szükségeltetik, hiszen temérdek igevers beszél e „testvérpárról” és csodálatos szilárd alapot és stabilitást adó valóságáról. A leginkább szembetűnőbb dominanciája Isten országával kapcsolatosan mutatkozik meg.
A Róma levélben ezt így olvassuk: „Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.” Ez nem példázat bevezetés, hanem inkább egy definiálás.
Az írás arról tájékoztat minket, hogy Isten országa:

-NEM evés és ívás! Azaz nem magunknak való Földhöz ragadt életvitel.
-NEM beszédben áll!  Azaz noha hirdetnünk szükséges ezt nem elég csak nyelvel tenni, mint ahogyan szeretni sem elég csak nyelvel. A gyakorlati bemutatás kulcsa a hiteles igehirdetésnek. Amiben Isten Szelleme, mint az igazság szelleme készségesen mindig is részt vett és vesz Jézus Krisztust dicsőítve!
-NEM látható módon jött el. Azaz a jelen korban Isten országának a teljes dicsősége nem látható formában van jelen. Mint ahogyan az Úr mindenhatóságával is sokan még most nincsenek tisztában. Legalább is úgy nem, ahogy majd nemsokára az Úr Jézus Földi millenniumi országlásában lesz nyilvánvaló mindenki számára. Természetesen ez nem azt jelenti hogy mi hívők ne tapasztalnánk és tapasztalhatnánk meg már most az Isten Szellemétől való erőmozgásokat beavatkozásokat gyógyulásokat és a szabadulásokat hiszen ezt az Úr népe számára mindig is elérhetővé tette. Jézus Krisztus tegnap ma és mindörökké ugyanaz! Ö mindig kész volt bemutatni Isten országának hatalmát és a kiküldött tanítványoktól is elvárta, hogy az igehirdetést kössék össze a gyakorlattal. Erre utal egyértelműen számos igevers mellett a zsidó levél hatban az ige, hogy a Szent Szellemet vett hívőknek mekkora a felelősségük, mert ők megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő Istenuralma alatt álló világ erőit. Ha ezt nem lehetne személyesen és egyértelműen beazonosíthatóan megtapasztalni, akkor nyilván nem volna számon kérhető sem. Na de nem akarok elkanyarodni, ott tartunk, hogy Isten országa az ige tanúsága szerint mibennünk, hívőkben, a mi szívünkben, életünkben van jelen.
Tehát ha igaz keresztény életet élsz, hitből élsz, és hitből cselekszel akkor Isten országa benned, van!  Isten országa pedig igazság békesség és a Szent Szellem általi öröm.
Ha tehát keresztényként /teljes joggal/ vallod, hogy Isten országa benned van.  Akkor ezt másokkal megláttatni, másoknak felragyogtatni csak úgy tudod, hogy Isten beszédének igazságának a megtartója vagy! Ahogy és amilyen mértékben erre hangsúlyt fektetsz, elkezded megtapasztalni, hogy az igazság talaján felnövekszik az Istennek minden értelmet felülhaladó békessége, amit viszont az Isten Szellemétől jövő öröm fog követni és fogja elárasztani az életedet. Ahol ellenben nincs meg az Isten igéjének való engedelmesség ott egyértelmű az igazság hiánya! Ez viszont békétlenséget, és örömtelenséget okoz. Az ilyen hívő ember szívében nincs még jelen úgy Isten országa, ahogy jelen lehetne és felemelhetné az adott személyt. Törekedj a gyakorlati hívő életre. Bárhol is tartasz a hívő életedben Isten türelmes szeretetére, jóakaratára, neked szóló nevelésére, mindig számíthatsz. Ö megmutatja az Ö országát rajtad keresztül is ahogyan együtt munkálkodsz akaratával.
Légy áldott!

A homoszexualitás kérdése

Amikor ez a téma előkerül mindig eszembe, jut egy gondolat.

„A valódi kérdés, az hogy megengedjük-e az „erkölcsöst” az „erkölcstelentől” megkülönböztetni már nem tudó kisebbségnek, hogy rákényszerítsen bennünket a jó és a rossz közötti különbségtétel feladására.
F Lagard Smith
Jogi professzor és népszerű szerző.
Többek között ö írta a Szodoma második eljövetele c. a témában egyedülálló könyvet is.

Kétségtelen, hogy ha valamikor, akkor napjainkban igen nagy erőfeszítés történik arra nézve, hogy a biblia tekintélyét de leginkább Istennek az ember szexualitását, érintő kijelentéseit aláaknázzák.
Ma már egyházon belül és kívül a homoszexualitás kérdésköre előtérbe került annak térnyerése miatt. Mind a társadalomban de sok egyházban is szerte a világon egy nagyfokú negatív elhajlás, megalkuvás tapasztalható ezen a területen attól, ami Isten véleménye e témában. Magam azt gondolom, hogy a homoszexuális életmód a biblia alapján elítélendő és bűn. Bűn épp úgy, mint a házasságtörés a prostitúció vagy bármely más bűn. Érdemes itt megemlíteni, hogy a Biblia azt mondja, hogy minden bűn, amit az ember cselekszik az a testen, kívül van. De a szexuális bűnök esetében az ember a maga teste ellen és nyilván a másiké ellen is vét. Azaz olyan folyamatokat indít be, amelyek eredményeképpen fizikai és erkölcsi leépülés és más torzulások jöhetnek létre. Ezt erősíti meg a romai levél első fejezete az I kor 6. fejezete és más igeversek is.
Véleményem szerint a teljes Írás Istentől ihletett így idézhetnék több ó szövetségi igerész is a témához, még akkor is, ha azok nem a mostani kegyelem időszakát hangsúlyozó időben íródtak. De úgy vagyok ezzel a mostanra kialakult helyzettel a kérdésében, mint amikor Urunk megjegyezte:  „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.”
Tehát aki nem akarja elfogadni Isten igazságát annak akár ó szövetségi akár új szövetségi támpontokat, mutatsz nem fog rád hallgatni, mert nem érdekli Isten véleménye.
Ezt megtapasztaltam évekkel ezelőtt az öt kenyér szervezettel folytatott levélváltásomban, akik tudomásom szerint az óta megszűntek, mint egyesület. Valamint nem egy személyes beszélgetésben ahol az önakarat elnyomta az Isten igazságát.

Hogy ne szaporítsam a szót az egész Biblia, arról tesz bizonyságot, hogy Isten az embert az Ö képére és hasonlatosságára teremtette és legfőbb vágya hogy az ember hasonló legyen alkotójához, megváltójához, az Úr Jézus Krisztushoz! Azt szeretné, hogy népe, az egyházat alkotó hívők sokasága visszatükrözze az Ö Isteni szentségét, jellemét, tökéletességét, Istenfélelemben. Nos az a határozott véleményem hogy a homoszexualitás, mint ahogy a többi, Isten által bűnnek nevezet magatartás ebbe az igazi Istenképűségbe sehogy sem fér bele. Isten kinyilvánította hogy szentek legyünk, erre törekedjünk és harcoljuk meg a hitnek szép és nemes harcát, ha kell naponként. Mindenki a maga harcát kell, hogy harcolja, mégpedig azon a területen, amelyik életében még nem illeszkedik Isten tökéletes akaratába. Egy keresztény embernek az Úr Jézus a példaképe! Öt követi és hozzá akar hasonlóvá válni gondolkozásában, beszédében, és életvitelében.
Isten pedig egyértelműen és minden kétséget kizárólag SZENT!

Figyelmeztetés!
A fenti igazságok mellett szeretném kihangsúlyozni, hogy mint minden Isten előtt nem kedves magatartásból, így e bűnből is meg lehet térni / ha nem lehetne Isten, nem kérné / és tapasztalataim szerint Isten kész megbocsátani és gyógyulást adni, mint minden más esetben is, amikor az ember hozzá fordul.
Továbbá soha nem szabad szem elől téveszteni, hogy Isten irgalommal, szeretettel és türelemmel van a bűnös ember/emberek felé! Azaz Isten nem az embert, hanem az embert lealacsonyító, leigázó, és tönkretevő bűnt gyűlöli! Ezért készített számunkra szabadulást, Jézusban, aki az emberiség megváltója.

A témához kapcsolódóan részletesebben többek között még az alábbi helyeken is olvasgathatsz.
bejegyzés  bejegyzés 2.  Ezt is olvasd el még egy poszt  érdemes és tanulságos elolvasni a különféle hozzászólásokat is.

Köszönöm a figyelmeteket.

Kezdjük utunkat az apostolok cselekedeteinek 15.fejezetével.

Azt terveztem, hogy jelen posztban pár mondat erejéig kitérek azokra a kereszténységen belül fellelhető tanításokra, látásokra és elvárásokra melyek kisebb nagyobb erővel de valamiképp beékelődtek a hívő emberek hitéletébe, de Isten beszédéből nem igazolhatóak. Ma szerte a különböző felekezetek és gyülekezetek között számtalan olyan hitgyakorlat létezik melyek tradíciókra, felekezeti hagyományokra Isten beszédének kiforgatására vagy egy egy igazság túlhangsúlyozására épülve Isten akarataként van tálalva és a hívőktől számon kérve. Noha ezek nagyon sokszor pontosan hogy ellentétben állnak Isten tervével és akaratával. 

Előző bejegyzésemben említettem hogy nekünk nem lehetőségünk, hanem egyenesen kötelességünk, az, hogy amiként a Béreai keresztények tették annak idején mi is hasonló kép, ellenőrizzük le, járjunk utána az Isten beszédében, hogy az, amit nekünk a szószékről vagy a pulpitus mögül Isten akarataként tanítanak, az csakugyan annak is bizonyul vagy csupán emberi vallásos akarat, még ha jó szándékból sarjadt is ki. Mert bizony, ha csak emberi okoskodás tradíció, vallásos vakbuzgóság. Akkor bizony rettenetes csalódásba fog torkollni az a nap, amikor megmérettetünk. Isten előtt nem tudnak megtartani a vallásos holt cselekedeteink a tradíciókra és hagyományokra épülő hitélet bizony homokra épített ház, amely még az itteni a földi élet próbáiban se bizonyul elégségesnek nemhogy mennyei szemszögből tekintve.

Mielőtt nekiálltam írni e jelen sorokat volt bennem egy vágy, hogy ezen rendkívül fontos
témát hogyan tudnám a legegyszerűbben és a leghatásosabb módon átadni a posztot olvasó felebarátaim számára. Végül is arra jutottam, hogy első körben nem magukat a témákat fogom ecsetelni, mint például, miket nevezünk holt cselekedeteknek, kell egy újszövetségi hívőnek szombat napot tartani,egyenértékű e a tradíció és az Isten beszéde,Isten akarata e a csecsemő keresztség,vagy nekünk Jézus Krisztus példáját kell követnünk ebben is, stb.. – stb..
Szóval nagyon - nagyon sok terület van, amit szó szerint minden hívő embernek újraértelmezni és újragondolni kellene szigorúan Isten igéjének a fényében, már ha mélyebb Istennel való közösséget és eredményesebb hívő életet szeretne megélni.

Ennek fényében arra jutottam, hogy vizsgálódásainkat kezdjük magának Istennek a beszédével a mely ÉLET és SZELLEM! Amely eleven és az Igazság erejétől duzzadva elhat az emberi lélek és szellem legbelsőbb részeiig, és ott valóságos változást tud elérni Isten akarata szerinti hitet létrehozva.

Legyen kiindulási pontunk az apostolok cselekedeteinek 15 fejezete. Kérlek, tudatosítsd magadban, hogy most Isten beszédét olvasod, rakj félre minden előítéletet és okoskodást, hogy az Ige meg tudjon világosítani. A legjobb, ha pár szóban megkéred Isten, hogy segítsen befogadni és megemészteni az Ö szavát.   

Apostolok Cselekedetei 15. rész 

1.
Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem idvezülhettek.
2.
Mikor azért Pálnak és Barnabásnak nagy háborúsága és vetekedése lőn azok ellen, azt végezék, hogy Pál és Barnabás és némely mások ő közülök menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyében.
3.
Ők tehát kikísértetvén a gyülekezettől, általmentek Fenicián és Samárián, elbeszélve a pogányok megtérését; és nagy örömet szerzének az összes atyafiaknak.
4.
Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet és az apostolok és a vének fogadák őket, és ők elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedék az Isten ő velök.
5.
Előállának azonban némely hivők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák.
6.
Egybegyülének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek.
7.
És mikor nagy vetekedés támadt, felkelvén Péter, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangyéliomnak beszédét, és higyjenek.
8.
És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Lelket, miként nékünk is;
9.
És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét.
10.
Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?
11.
Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hiszszük, hogy megtartatunk, miképen azok is.
12.
Elhallgatott azért az egész sokaság; és hallgatják vala Barnabást és Pált, a mint elbeszélék, mennyi jelt és csudát tett az Isten ő általok a pogányok között.
13.
Miután pedig ők elhallgattak, felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem!
14.
Simeon elbeszélé, mimódon gondoskodott először az Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az ő nevének,
15.
És ezzel egyeznek a próféták mondásai, mint meg van írva:
16.
Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt:
17.
Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, a kik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi.
18.
Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedeteit.
19.
Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez;
20.
Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.
21.
Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.
22.
Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válaszszanak ki magok közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással, Júdást, kinek mellékneve Barsabás, és Silást, kik az atyafiak között főemberek valának.
23.
Megírván azok keze által ezeket: Az apostolok, a vének, és az atyafiak az Antiókhiában, Siriában és Czilicziában levő, a pogányok közül való atyafiaknak üdvözletüket!
24.
Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk:
25.
Tetszék nékünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válaszszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal,
26.
Oly emberekkel, kik életüket tették koczkára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.
27.
Küldöttük azért Júdást és Silást, kik élőszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket.
28.
Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül,
29.
Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!
30.
Azok annakokáért elbocsáttatván, elmenének Antiókhiába; és egybegyűjtvén a sokaságot, átadák a levelet.
31.
És mikor elolvasták, örvendezének az intésen.
32.
Júdás és Silás pedig maguk is próféták lévén, sok beszéddel inték az atyafiakat, és megerősíték.
33.
Miután pedig bizonyos időt eltöltöttek, elbocsáták őket az atyafiak békességgel az apostolokhoz.
34.
De Silásnak tetszék ott maradni.
35.
Pál és Barnabás is Antiókhiában időzének, tanítva és prédikálva másokkal is többekkel az Úrnak ígéjét.
36.
Egynéhány nap mulva pedig monda Pál Barnabásnak: Visszatérve most, látogassuk meg a mi atyánkfiait minden városban, melyben hírdettük az Úrnak ígéjét, hogyan vannak.
37.
És Barnabás azt tanácsolá, hogy vegyék maguk mellé Jánost, ki Márknak hívatik.
38.
Pál azonban azt tartá méltónak, hogy a ki elszakadt tőlük Pamfiliától fogva, és nem ment velök a munkára, ne vegyék maguk mellé azt.
39.
Meghasonlás támada azért, úgyhogy elszakadának egymástól, és Barnabás maga mellé véve Márkot, elhajózék Cziprusba;
40.
Pál pedig Silást választván maga mellé, elméne, az Isten kegyelmére bízatván az atyafiaktól.
41.
És eljárá Siriát és Czilicziát, erősítve a gyülekezeteket.

Ha megkérhetlek, pár perc múlva olvasd el ismételten a fenti fejezetet és koncentrálj a 19. 20. 24. 28. és 29. versekre. Forgasd a szívedben és gondolkozz felette.

itt olvashatsz egy egyszerűbb fordítást is:Apostolok15

Innen szeretném folytatni, ha Isten is megengedi.
Köszönöm a figyelmed.

Mi is az Isten akarata!

Nekünk hívőknek nem szabad követnünk a világban elfogadott Isten beszédével, ellenkező azzal szembehelyezkedő cselekedeteket és magatartásokat.De épp úgy nem tolerálhatjuk azokat a hitgyakorlatokat, sem amelyek el vannak terjedve a különböző keresztény felekezetekben és gyülekezetekben. Melyek ugyan úgy ahogyan a világ bűnei teljességgel elfogadhatatlanok és utálatosak Isten szemében. Ezek a vallásos Isten igéjével nem alátámasztható holt cselekedetek mindig minden időben csak akadályozták a Szent Szellem munkáját és így Isten akaratát.
Nagyon sok olyan helytelen igeértelmezés tradíció és vallásos okoskodás hálózza be a Krisztus követni szándékozó hívőket  Ezek gátolják fejlődésüket hitben való növekedésüket, sőt sokszor olyan területre vezetik őket ahol még az örök életre való elhívásuk azaz az üdvösségük is veszélybe kerül. 

Nekünk csak úgy, mint a Béreában élő hívőknek /Apcsel/ naponként tudakoznunk, kutatnunk kell az írásokat az Isten beszédét, hogy megbizonyosodjunk, hogy amit nekünk tanítanak Isten akaratának nyilvánítva, azok valóban a mindenható Isten reánk vonatkozó elvárásait, és akaratát képviselik. Vagy valami egészen mást. Nos bármelyik felekezethez vagy gyülekezethez tartozzunk is, van egy nagyon komoly figyelmeztetés a számunkra Isten igéjében. Az pedig arra int, hogy se, ne tegyünk hozzá, se el ne vegyünk belőle, valamint semmiképpen ne csűrjük csavarjuk el a saját vesztünkre, mint azt bizonyos tanítok, teszik. Itt szeretném megjegyezni elég nekünk a saját gyülekezeti szemüvegünk rendszeres tisztítása egyszerűen, nem engedhetjük, meg hogy e szükséges cselekedeten kívül még eretnek és Isten akaratától távol lévő tanításokkal mérgezzük magunkat. 
Döntsd el hogy csak Isten igéjének vagy hajlandó engedelmeskedni és semmi másnak.
Semmi olyan emberi akaratnak törvénynek és látásnak semmi olyan tradíciónak hagyománynak, még ha több ezer éves is egyszerűen nem kell engedelmeskedned, ha az igazolhatóan szembehelyezkedik Isten, kinyilatkoztatott beszédével, ami nem más, mint a teljes szentírás. 
Megmondom miért fontos ez. Azzal gondolom senkinek, nem mondok újat, hogy mint hívő ember is meg fog állni egyszer Isten előtt megítéltetni. De azt gondolom, sokan nem tudják vagy hajlamosak elfelejteni, hogy az ítélet alapja mércéje nem más, mint az Isten beszéde az Írások, azaz a kanonizált könyvek a biblia kijelentései. Az Isten beszéde és nem más! Ez az egyedüli mérce minden ember számára. Kérlek emlékezetek a következő igeversekre velem együtt. Az első a János evangéliumának ötödik részében van megírva a 22. versben. Valamint a nyolcadik fejezet 15. verse: „Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;”
Tehát az Atya Isten átadta az ítéletet fiának Jézus Krisztusnak. A második hogy Jézus
nem azért jött hogy kárhoztasson, hanem hogy megmentője üdvözítője legyen a benne hívő embereknek. Ezért megjegyzi, hogy Ö nem ítél senkit. Tehát az Atya a Fiúnak adta az ítélettételt a Fiú viszont nem ítélni jött. De egy rendkívül fontos tényre felhívja a figyelmünket.
„És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.
Aki megvet engem, és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szóltam  az kárhoztatja azt az utolsó napon.”
Kérlek, figyeljétek, mit mond az Úr Jézus! Ami kárhoztat az-az Ö beszéde, azaz Isten beszéde a Szentírás. Ez az, ami világosan és egyértelműen fog minket megítélni, mégpedig aszerint  hogy cselekedtük e az abban megírt Isteni akaratot vagy félre dobtuk az Isten akaratát. Nem tudom kellően hangsúlyozni éppen ezért a fent vázolt tény miatt, hogy legyél kész megvizsgálni, hogy amit Isten akarataként fogadtál el az valóban az e.Vagy csupán holt vallásos cselekedet egyszerűen egy emberi akarat, amely vallásos túlbuzgóságból, tradíciókövetésből és sokszor szándékos félremagyarázásból ered. 
A tét sokszor nem kevesebb, mint az egyéni üdvösség. Az Isten akarata szerinti hívő élet.

A folytatásban tervezem, hogy részletesebben kitérek azon pontokra melyeket Isten akarataként, állítanak a hívők elé a keresztény világban de, annak jogosultságát az ige alapján nem tudják igazolni, csupán tradíciókra és szubjektív igemagyarázásokra hivatkoznak.
Nagyon nem mindegy hogy mit fogadunk el Isten beszéde akarataként.
Azon a bizonyos napon semmilyen vallásos cselekedet semmilyen tradíció nem fog tudni minket igazolni és megtartani. Csak és kizárólag Isten beszéde annak ismerete és annak megtartása.  

Átolvasandó Igeversek:


János ev: 5,22
János ev: 8,15
János ev: 12, 47-48
Jelenések : 21,18-19
2 péter lev 3, 16

Köszönöm a figyelmedet Isten áldása legyen az életeden.

Jézus vérének egyedülállósága záró gondolataim.

Az előzőekben megértettük hogy Isten meghatározta, hogy milyen módon és milyen áldozat felmutatásával tudunk elé járulni. Melyek teljes mértékben különbözőek azoktól a pogány és démonok által inspirált áldozatoktól melyek az emberi történelmet végigkísérik.

„Azért, mert elhagytak engem, és idegenné tették e helyet, és idegen isteneknek áldoztak benne, akiket sem ők nem ismertek, sem atyáik, sem Júda királyai, és eltöltötték e helyet ártatlan vérrel; és magaslatokat építenek a Baálnak, hogy megégessék fiaikat a tűzben, égőáldozatul a Baálnak, amit én nem parancsoltam, sem nem rendeltem, és amire nem is gondoltam.” 

Pál a pogányok apostola pedig röviden kijelenti:” Sőt, hogy amit a pogányok áldoznak, démonoknak áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben.”

 Elemben a fent említett hamis áldozatokkal a  mi megigazulásunk alapja az a tökéletes és egyszeri áldozat, amit Jézus Krisztus mutatott be értünk, mint Isten báránya. Aki meghalt a mi bűneink miatt, eltemették majd harmadnapra feltámadott a halálból a mi megigazulásunkért, megmentésünkért!  Az Úr Jézus bűn nélküli volt. Ezért meghalni se tudott volna. Mivel magára vette a MI bűneinket ezért tudta öt a halál elérni. De ez a helyettesítés értünk történt meg. Mert ahol nincs bűn ott nincs halál sem. Ezért ha a mindenható Isten neked bűnbocsánatot ad Jézus által akkor egyben felszabadít a halál hatalma alól is. Ezét lehet az embernek már itt a földön örök élete, ahogy arról a bibliában olvasunk.  Többek között ezért is rendkívül fontos hogy az ember személyesen megbéküljön a Teremtőjével.

Remélem valamennyire a témához tartozó bibliai igazságok fejtegetése és ismételgetése a segítségedre volt. Bízom benne, hogy sokkal világosabb képet kaptál arról hogy mennyire nem mindegy hogy van e valóságos kapcsolatod a feltámadott Jézus Krisztussal. Nagyon nem mindegy hogy „hazataláltál már”vagy még kint bolyongsz a hideg és sötét bűnnel átitatott világban igazából még azt sem tudva, hogy merre haladsz.

A jelenlegi témánk lezárását egy pár igevers citálásával teszem. Ez további gondolatokat és hitbeli megerősödést indíthat el a szívedben, aminek az eredményeként a fent tárgyalt igazságok egy teljesen új irányt adhatnak az életednek.

 -„Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén.” /I Péter 1:18/

-„Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint. Melyet nagy bőséggel közlött velünk minden bölcsességgel és értelemmel, Megismertetvén velünk az Ő akaratának titkát az Ő jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt magában. Az idők teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind, amelyek a mennyekben vannak, mind, amelyek e földön vannak." /Efézus 1;7-/

-„Titeket is megelevenített, akik holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt. Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik.Akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is.

De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett. Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban, hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék." Efézus 2;1-9/

-„Jöttek pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette. És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-e, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképpen elvesztek. Vagy az a tizennyolc, akire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-e, hogy bűnösebb volt minden más Jeruzsálemben lakó embernél? Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek."/Lukács ev 13;1-/

-„Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett." /Máté 25;41/

A biblia egyértelművé teszi, hogy a kárhozat a gyötrelem nem az embernek van fenntartva. Isten az embert szereti és megváltotta Szent Fia által.

De meg kell érteni az igazságos Isten, nem tud védelmet adni azoknak az embereknek, akik elutasítják a megváltásukat bármi okra is hivatkozva. Azok az emberek végső soron beintegrálódnak a bukott sátáni királyságba, amivel a bűn összeköti őket. Ha ez az integrálódási folyamat nincs a megtérés által megszakítva és felszámolva. Akkor sátán eléri azt hogy az emberek nagy része, szintén  mint az ősbűnt is neki köszönve elkárhozzon.

Ne így legyen, hiszen ma még tart a „kegyelem napja” és mindannyinknak  bármilyen bűnösök is legyünk bármilyen sötét is a múltunk. Van lehetőségünk visszatérni, megtérni az Istennel való személyes kapcsolatba. Dicsőség legyen, ezért ami megváltónknak az Örökké áldandó Jézus Krisztusnak!

Köszönöm hogy megtiszteltél a figyelmeddel.

Jézus vérének egyedülállósága 6.bejegyzés

Az előző bejegyzést a zsidókhoz írt levél kilencedik fejezetének 22 versével zártuk.
„És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.”Az emberi kultúrákat és történelmet figyelve szinte minden időben és minden helyen ezen a földgolyón megtaláljuk azokat a vallási rituális gyakorlatokat melyek vagy állati vagy emberi vérhez kapcsolódnak.  Ennél a pontnál megjegyzem az én személyes véleményem, hogy minden vérrel kapcsolatos áldozatnak legyen az Isten előtt kedves és akarata szerint való vagy pont az ellenkezője az Ö fenséges személyétől idegen és előtte utálatos.

 Mindkét áldozat gyakorlásának eredete visszavezet abba az időbe, amikor még az emberi szaporulat csak egy–kétszáz főt számlált tehát teljesen vissza Ádám idejéig.
Ahogy a biblia beszámolóját olvassuk, itt találkozunk két fajta áldozattal. Ami természetesen kétféle eredményt hozott.
„Lőn pedig idő multával, hogy Káin ajándékot vitt az Úrnak a föld gyümölcséből.
Ábel is vitt az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekint az Úr Ábelre és az ő ajándékára. Káinra pedig és az ő ajándékára nem tekintett, miért is Káin haragra gerjedt és fejét lecsüggesztette.”
A történetet bizonyára mindenki ismeri sajnos Káin, engedte a szívét megromlani az irigységből fakadó harag által és Ábelt rövidesen agyonverte. Rengeteg igazságot lehetne itt most boncolgatni. De csak két dolgot említek meg. Ábel áldozata azért volt kedves Isten előtt, mert figyelembe vette Isten igazságát. Cselekedete igazolja, hogy világosan megértette és tudatosította, hogy az Istennel való kapcsolattartáshoz a lázadás óta Isten rendtartása szerint véráldozatra van szükség. Aminek nem beteges barbarizmus a kiváltó oka. Hanem mint előkép a kezdetektől tudatosítja és ráirányítja az ember figyelmét arra a tényre, hogy egy napon a mindenható Isten a saját fiát „az Isten bárányának” életét fogja adni az emberiségért. Minden Isten által elfogadott véráldozatnak ez az elsődleges szerepe. A jelenen túlmutatva a figyelmet Jézus Krisztus értünk hozott szent és tökéletes áldozatára irányítja.

Káin nem így tett. Ö figyelmen kívül hagyta a fent említett Igazságot, és vér nélküli áldozatott vitt Isten elé. Ráadás egy a bűn miatt megromlott föld termését. Ábel áldozatával kapcsolatosan az újszövetségben találunk egy rendkívül fontos megjegyzést. Mégpedig azt hogy hit által vitt elfogadható áldozatot Isten elé.
„Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Káin, ami által bizonyságot nyert a felől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél.” Minden azon múlik engedelmeskedünk e Isten beszédének. Isten szólt és be is mutatta, hogy a kapcsolat helyreállásához tiszta vér szükségeltetik. /vér folyt és állatbőrbe lett felöltöztetve az emberpár./ Isten szólt és Ábel meghallotta és hit Isten szavának. Ezt Isten akarata szerinti cselekedeteiből láthatjuk teljesen egyértelműen. Ahogyan azt a Zsidókhoz irt levélből idézve, megláthattuk az imént. Káin ellenben nem figyelt Istenre. Így áldozata nem hitből és nem Istennek tetsző módon történt miért is így nem erősítette
meg a teremtőjével való kapcsolatát, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy megölte a saját testvérét. 

Befejezésül fontos megjegyezni, hogy e két személy két irányvonalat is jelöl a történelemben. Ábel az igaz egyházat formázza, aki hitből élve Isten beszédének engedve Isten rendtartása szerinti véráldozatot mutat fel a kapcsolat érdekében. Mi az újszövetségben nyilván az Istennel való kapcsolat fenntartása érdekében már nem állatáldozatokat /amik előképek voltak/ viszünk Isten elé. Hanem amikor Isten elé járulunk minden esetben az Ö Fia áldozatára és szent vérére hivatkozva, cselekszünk.
Káin pedig a maga-választotta Istentisztelet az Isten beszédét részben vagy egészben figyelmen kívül hagyó helyes bibliai hit nélkül való vallásos világot szimbolizálja.
Isten csak az előző mintával tud közösséget vállalni.





Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket.
A témát szeretném folytatni a következő bejegyzésemkor.

Jézus vérének egyedülállósága 5.bejegyzés

Az előző posztban leírtam hogy nagyon más eredményre vezet, ha egy dolgot jelen esetben az eredendő bűnt és az ebből felnövekedő személyes bűnmegnyilvánulásokat. A magunk emberi szemszögéből vizsgáljuk vagy azt a mindenható Isten a biblián keresztül adott világosságában látjuk, értelmezzük. Isten akaratában vagyunk az emberi józan és reális gondolkozással de tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy Isten valóságlátása, igazságértelmezése kifejezhetetlenül  magasabb szélesebb és mélyebb, mint az egész emberiségé. 
„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útiatok az én útiam, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én utaim utaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” 

Ebből az igazságból egy példán keresztül világítottam meg hogy teljesen jogos az ha mi emberek egymáshoz mérve magunkat, különbséget teszünk. De ezt annak tudatában kell megtennünk, hogy Isten látásmódja elsősorban nem egymáshoz viszonyit minket, hanem az Ö egyszülött fiához a Szentség a tisztaság a tökéletes emberi jellem abszolút zsinórmértékéhez mér mindenkit.  Így megállapítottuk, hogy minden egyes ember, aki élt, él,és ezután születik. Mind egytől egyig az Úr Jézusban megvalósult fent említett mérővonal alatt van. Az eredendő bűn valamint a későbbiekben felcseperedve a  bűnnel való azonosulása miatt Istentől elszakadt állapotban, létezik, tehát „fuldoklik”.   Legyen bármilyen mélységű is a vízfelszín alatt való tartózkodása, azaz egymáshoz viszonyítva mennyire bűnös. Vannak jobb és még jobb gonosz és még gonoszabb emberek de, valamennyire igaz hogy fuldoklik és biztos a halál ténye. Ebből az állapotból csak a megváltás őszinte elfogadása/birtokbavétele által van lehetőség kitörni. Ráadás kizárólag az Istentől elfogadható és kért módon. Azaz az Úr Jézus megváltói vérének elfogadása és Jézus nevének segítségül hívása által. 
„nincsen senkiben, másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.” …Mint az Úr Jézus neve.

Ezek után most ismételten nézzünk meg egy a vérrel kapcsolatos nagyon fontos igerészt.
A teremtés könyvének 3 fejezetében olvassuk: készített az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltöztette őket azokba. Ezek a bőr ruhák Isten által leölt/áldozatra adott állatok bőréből készültek. Mely tény arra világit rá ismételten, hogy a rendbehozatal a kapcsolatrendezés a helyreállítás érdekében Vérnek kellett ontatnia. Egy életnek, igaz akkor még csak egy állati lény életének kellett véget érnie a további kapcsolat érdekében. Zárásként nézzünk meg az újszövetségből egy igeverset a hébereknek írt levél kilencedik fejezetéből. 
„
 "Innét van, hogy az első sem szenteltetett meg vér nélkül.
Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vévén a borjúknak és a bakoknak vérét, vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt, magát a könyvet is és az egész népet meghintette,
Mondván: Ez azon szövetség vére, amelyet Isten számotokra rendelt.
Majd a sátort is és az istentiszteletre való összes edényeket hasonlóképpen meghintette vérrel. És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat. Annak okáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai effélékkel tisztíttassanak meg, magok a mennyei dolgok azonban ezeknél különb áldozatokkal.
Mert nem kézzel készített szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk.
Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatul, mint ahogy a főpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel;
Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.
És miképpen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet:
Azonképpen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett, másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak, akik őt várják üdvösségökre"

Ebből a rendkívül fontos igerészből kiemelném azt az alapigazságot, melyet a 22.vers állít. „. És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.”
Tehát leegyszerűsítve, ha nincs megfelelő vér, akkor nincs bűnbocsánat sem.
Ha pedig nincs bűnbocsánat, akkor az ember menthetetlen, bűnei miatt elveszett.
De hála legyen Isten kegyelmének és szeretetének. Ö eltervezte, és Fia által kivitelezte a lehetetlent. A megrontott és elbukott emberi fajt megmentette mikor a saját fiát a legdrágább kincsét miértünk a keresztfán halni engedte. Ezáltal lehetőséget adván az egyéneknek a hit által való megigazulásra az Istennel való megbékélés lehetőségére.
Bárcsak mindenki élne eme csodálatos lehetőséggel!



Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket.
A témát szeretném folytatni a következő bejegyzésemkor.

Jézus vérének egyedülállósága 4.bejegyzés

Az előző bejegyzésben megláthattuk, hogy a földi testi életünk össze van kapcsolva a vérrel. Hogy a testnek élete a vérben van. S olvashattuk, hogy Isten a vért az áldozati oltárra adta NEKÜNK tehát a mi érdekünkben, ami pedig egyértelmű utalás, arra hogy Jézus az Isten bárányaként a vérét az életét fogja adni az emberiségért.

E kijelentéseket megelőzően megértettük hogy az első emberpár engedetlensége és bűnbeesése az egész emberi fajt bűnössé tette, hiszen Ádám magjában az egész emberiség ott volt. Ez az eredendő bűn, ami kihat minden emberre, és ami alól senki nem kivétel. Pontosabban csak egyetlen egy ember az aki eme törvény alól kivételt képez,akit a biblia Isten fiának Jézus Krisztusnak nevez. Ö a tökéletes ember és természetesen Isten egy személyben mivel Ö nem az Ádámi vérvonalon lépet be ebbe a világba, hanem egy kegyelembe fogadott Izraelita szűzen keresztül, akibe a Szent Lélek/Szellem Isten helyezte el a magot. Hatalmas csoda ez! Ha ezt megértjük Jézus egyedülvalósága számunkra soha többé nem lesz kérdés. Ö nem egyszerűen egy a nagy próféták sorában Ö felette áll minden profétának és minden nagy tanítónak és minden névnek mely neveztetik ezen a világon, sőt még e korszakot követően is. 

Amikor előkerül az eredendő bűn, mint gyökér és szóba jön az egyes ember személyes bűn cselekedetei, ami nem más, mint burjánzó levelei az eredendő bűnnek. Mindig elkezdődik az emberek részéről a védekezés.: "Na jó rendben nem vagyok tökéletes van egy két bűn az életemben. De én nem vagyok gonosz, nem öltem embert, mint mások nem vagyok ilyen meg olyan meg amolyan, mint amaz." Szóval bekapcsol egy önigazolás az emberben, és mindent elkövet, hogy másokhoz hasonlítva magát  bizonyítsa hogy Ö különb Ö ha egy picit ugyan bűnös is de azért felette áll, az embertársainak többsége felett. Nos lehet, hogy ez így is van. De mint látni fogjuk semmit, nem segít eme védekezési reflex. Miért nem logikus talán?  De, a mi szemszögünkből az. De a kérdés itt nem, az hogy ki bűnös és ki kevésbé bűnös. Hanem az hogy a bűn és a halál uralma alatt van  az életed vagy a megváltás és a kegyelem talaján állsz.  Ha mi egymáshoz viszonyítjuk magunkat jogos a különbség tétel és helye van. Hiszen nem vagyunk egyformák nem egyformák a számláinkon szereplő bűn összegek sem. De Isten nem egymáshoz méreget bennünket, hanem ahhoz az egyedüli zsinórmértékhez, amit az egyetlen igaz tökéletes és szent az Úr Jézus képvisel.
Hogy egy gyakorlatias példát írjak. Tegyük fel, mivel Te egy igazán jóravaló ember voltál vagy így élsz. Úgymond csak „egészen kicsike bűnök” vannak jelen az életedben.
Én viszont egy igazi megátalkodott nagy és fertelmes bűnökkel bíró ember vagyok.
Nos kettőnk között emberi mércével mérve hatalmas különbség van. Ez nem vitás.


De Isten a menyből tudod, hogy látja ezt a különbséget? Úgy hogy Te „jobb” ember lévén 3 centiméterre a víz alatt fulladsz meg.  Míg én „gonoszabb”lévén 30 méterrel mélyebben teszem ugyanezt. A lényeg Isten szemszögéből, az hogy mindketten a víz alatt vagyunk, és így mindketten ki vagyunk szolgáltatva a halálnak. Ez a nagy helyzet velünk, emberekkel. Mutogathatunk egymásra de ha meg nem térünk és az életünk nem kerül Isten kegyelmének uralma alá. Akkor menthetetlenek vagyunk és kárhoztatásunk bizonyos.  De az elveszésünk a kárhoztatásunk nem Isten akarata ezért is adta oda a legdrágább kincsét a saját FIÁT értünk hogy az Ö szent életét és vérét értünk adja hogy  e SZENT VÉRBEN az Úr Jézus vérében megváltson minket.


Az előző példára utalva.
Mindkettőnket a 3 centire fuldoklót és a 30 méter mélységben fuldoklót is Isten fel akarja emelni a víz fölé ahol oxigén, van ahol ÉLET, van! ! Isten nem személyválogató a kegyelmét Jézus Krisztusban mindenkinek felkínálja mindenki felé így egyértelművé téve a szeretetét és az elfogadását garantálva.
"Minden, amit nékem ad az Atya, én hozzám jő; és azt, aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem" Így szól Isten szeretete.

Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket.
A témát szeretném folytatni a következő bejegyzésemkor.

Jézus vérének egyedülállósága 3.bejegyzés

Mielőtt tovább folytatnám az Úr Jézus véréről szóló igazságok tárgyalását. Átismételjük az előző bejegyzést ami nagyon röviden érintette a halál három megtapasztalási szintjét. Valamint leszögeztük azt a bibliai igazságot, hogy a halál a szellemi lényeknél így az embereknél sem jelenti a megsemmisülést a létének megszűnését. Csupán a szellemi /lelki  ez a két inmateriális  része, kilép vagy inkább a halál angyalának jogos követeléseként, elszakíttatik  abból a földi sátorházból, amit testnek nevezünk. Ezen pillanat után egy más valóságtartományban teljesen tudatos, emlékekkel teli kommunikációra képes állapotban találja magát. Ahol további sorsa felől döntés születik.

Tudom egy kicsit meghökkentő kijelentések ezek főkként egy materialista gondolkozású ember számára. De a biblia ezt határozottan tanítja és így akár elfogadjuk ezen kijelentéseket akár nem. Mindannyian meg fogjuk tapasztalni. Ahogy az IGE előre kijelenti számunkra az Apostolok cselekedetei 24;15 be is, miszerint ha nem is egy időben de egyértelműen mind az Igazaknak, mind a hamisaknak testben feltámadva kell megállni az igazságos és szent Isten előtt, hogy megítéltessenek, a szerint, amit e testben cselekedtek.

Azt gondolom most már kellőképpen, kezd kirajzolódni hogy mennyire nem mindegy hogy az életünkben jelen van e az Úr Jézus megváltó vére és kifejti e megszentelő hatását. Ami egyes egyedüli lehetőségünk, hogy ne keljen a kárhozatra az Istentől végérvényesen elválasztott örök gyötrelem helyére kerülnünk.

Mivel a biblia kulcsfontosságú kijelentései közé tartozik a vér szerepe. Ezért itt most kitérünk egy-két versre részletesebben is. Talán kezdjük a sort Mózes harmadik könyvének 17 fejezetében található igével.

„Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.” 
A testnek élete tehát nem a léleké nem a szellemé, hanem a test élete az össze van kötve
a vérrel. Ameddig a vér áramlik benne addig él a test. Ha már nem folyik úgymond az ereiben az embernek  akkor egész biztosan kilehelte a lelkét meghalt az illető. De csak a test halt meg! Porból lett és ismét porrá válik. Majd a feltámadáskor Isten az eredeti testfelépítést pontosan az adott emberi test atomjainak száma szerint Ismét testel de már nem földi testel fogja ellátni az embert. Isten nem tartja a testet nyűgnek gonosznak sem a lélek börtönének, ahogy azt a gnosztikusok vagy a spiritualisták nagy része gondolja.  
A test a teremtés része, és ahogy Isten mondta, jó dolog. Minden nyűgjének realitása a bűn eredménye. Ne felejtsük el maga az Úr Jézus is TESTBEN van fent jelenleg is a mennyei helyeken a saját MEGDICSŐÜLT földi testében. Rajta a szögek és a lándzsadöfés sebeivel.

Az igevers második része azt jelenti ki hogy ez a vérben lévő élet egy különleges lehetőséggel is bír engesztelést rendbehozatalt megváltást helyesebben kiváltást is tud és képes hordozni aktiválni ha Isten akaratával megegyező módón az oltárra kerül.
Ez képezte az ószövetségi áldozatokat és azok előre mutatását az Úr Jézus tökéletes áldozatára.
Azt írtam Isten akaratával megegyező módón ezt azért emelem ki mert a pogány kultuszokban és okkult szertartásokon ahol vér van jelen az nem Isten akarata és azzal Isten semmilyen körülmények között nem vállalt és vállal közösséget ma sem.
Ezek a pogány cselekedetek Isten ítélete alatt voltak és vannak. Csak egy igeverset említek ezzel kapcsolatosan „Amit a pogányok áldoznak démonoknak, áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig hogy ti démonokkal legyetek közösségben.” I kor 10;20
Szóval nagyon fontos hogy ne keverjük a dolgokat. Van Istennek tetsző áldozat. Ami az Ö akaratával megegyezett. Ilyenek voltak az ószövetségi áldozatok melyek mindenkor állat áldozatok voltak, mégpedig isten rendtartása szerint megáldozva. Mindennapi voltukat pedig áldozati tökéletlenségük okozta. Ezáltal is előre mutatva a majdani  tökéletes áldozatra az Isten bárányának áldozatára, amit a Názáreti Jézus Krisztus töltött be egyszeri és tökéletes áldozatával maga magát megáldozván a golgotai kereszten az emberiség bűneiért és az Igazságos Isten szentségének és haragjának kiengeszteléséül.

„Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.”


Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket.
A témát szeretném folytatni a következő bejegyzésemkor.