vasárnap, február 28, 2016

Gondolataim a vallásról.





Hendrick Van Cleve festménye

Pillantás Bábel tornyára!

A Vallás hasztalan emberi erőlködés, hogy elhitessük magunkkal, rendbe hozhatjuk a kapcsolatunkat Istennel, a saját gondolatainkra és cselekedeteinkre támaszkodva. A vallás nem más, mint az adott vallásos emberek által létrehozott fügefalevelek rendszere… egy nagy erőlködés, amit sokszor a félelem motivál! S mindig az ember maga választotta istentisztelete és hite az, ami előtérbe van helyezve. Ami hol közelebb, hol távolabb áll Isten beszédéhez, de magára és cselekedeteire összpontosítva, és Isten akaratát sajnos félretolva, még mindig csak vallás marad, melynek nagy része emberi tradíciókra és okoskodásokra épül. Valamint meg kell említeni, hogy a vallásosság legnagyobb problematikája abból a tényből fakad, hogy mindennapjait többnyire állandó és görcsös felfele törekvésben éli meg, melynek forrása, hogy az ember még mindig a Bábel tornyában, a maga vallási rendszerében bízik, Isten helyett. /Ebből a szemszögből nézve igaz hogy a vallás a nép ópiuma, hiszen a hamis bizalom elkábít /
Ezért a keresztény vallásban/vallásosságban sok az emberi és kevés a kijelentésből származó élő hit, az a fajta hit, melyet Jézus megerősített, amikor Péter szívében és szájában lévő szavait az Atyától kijelentett igazságnak nevezte. A vallásban az ember mindig felfelé tőr, a maga akarata szerint és a maga erejéből. Nem akarja elfogadni, hogy Isten lehajolt hozzá az Úr Jézus Krisztusban a golgotai kereszten történt megváltásunk idején. (minden vallásra jellemző amúgy, hogy saját erőből cselekedetek által akar Istenhez eljutni, és kegyeibe bekerülni.) A vallásban/vallásosságban az ember akar tenni és felfelé menni, a kereszténységben az Isten hajolt le egyszülött fiában, hogy magához emeljen minket, mivel ez számunkra még a vallásos cselekedetek ellenére is lehetetlen feladat. Ezért mondja a biblia, hogy a holt cselekedetek, azok eredménytelenek. Ezért kell megtérni és újjászületni Isten beszéde szerint, és ezek után hitben járni, ami mindig és mindenkor Isten beszédének és a Szent Szellemnek a munkája a szívünkben nem pedig emberi produktum. A mi részünk, az első feladatunk, hittel járulni Isten elé, erre kapunk egy választ Istentől, amely már tartalmazza azt is, hogy felismerhetővé válik számunkra, hogy milyen jó cselekedeteket készített el számunkra Isten, mint ami a mi feladatunk. De ez csak második lépcső, nem az első! Ezek után is fontos szem előtt tartanunk vándorlásunk során, bármilyen szép is a cserépedény, az csak cserépedény, nem az a kincs! A mi kincsünk Pál szerint a bennünk élő Úr Jézus! Ö reá nézünk! Aki a mi hitünk elkezdője és bevégzője! A vallás a hangsúlyt az emberi cserépedény milyenségére helyezi. Isten által nem támogatott tradíciókra, emberi parancsolatokra és szabályrendszerekre, maga választotta istentiszteletre, és önigazultságot eredményező cselekedetekre. A Vallásosságban mindenki bolyong a maga Bábel tornyában. A Keresztény pedig gyönyörködik a megváltó Jézus Krisztusban!

Nincsenek megjegyzések: