/nincs szándékomban összezavarni, ezért kérlek az olvasásnál jobban figyelj/
Ma sokan elmondják, hogy hisznek. Színészek, politikusok,
rock sztárok stb. Ez jó hír! De van ebben, az én hiszek dologban egy félre
értés. Sokan azt képzelik, a hit a lényeg, és nem a megtérés.
Pedig a megtérés
valóságán felépülő hit az ami hiteles. A konkrét cselekedetek amelyek a hitet
élővé, valóságossá teszik, mindig is számítottak a Biblia szerint. A biblia
cselekedetekben megmutatkozó hitet vár el mindenkitől, akinek erre lehetősége
van. A csak szavakban megélt hit az olyan ritka helyzetekben fogadható csak el,
melyeknél a hitre támaszkodó embernek nincs lehetősége cselekedni. Ilyen
helyzet volt a latoré, akinek nem állt már többé módjában az, hogy az igét a mindennapi
életvitelében megvalósítsa. Valamint ez igaz a haldokló ember imájánál is. Ezen
kívül Jézus azt mondja: „Az szeret engem, aki az én parancsolataimat megtartja.”
Az ige megtartásához, az ehhez, való erővételhez viszont meg kell térni, más út
nincs. Megtérés nélkül az ember csak megáll a hit küszöbénél, és ha
szerencsés szögben van, akkor egy-két dolgot helyesen meglát, de semmi több, és
az élete nem változik meg, nincsenek Isten akaratában lévő cselekedetek az
életében. Az úgynevezett megtérő ima elmondása, a legjobb kezdet, de ha nem
követi cselekedetekben is megnyilvánuló engedelmesség, gyakorlatban
megnyilvánuló megtérés, vízkeresztségi parancs felhívásának való engedelmesség,
bűnös életmód, és az egyes bűnök felszámolásának megkezdése. Akkor az egész
elvetélhet. Nincs automatikus bűnbocsánat, még akkor sem, ha hiszel Jézus
Krisztusban. Ha nem engedelmeskedsz neki, azzal hogy elfogadod a létezését és
ebben ki is merült a hited, félő hogy kevésnek fog bizonyulni. Megteheted hogy
kockáztatsz, jogod van hozzá, nekem meg ahhoz hogy elmondjam, túl nagy a tét,
hogy tévedjünk.
Tudjuk, hogy a hit cselekedetek által válik teljessé. Kíváncsi
lennék a válaszodra: A holt hit, szerinted hány embert fog megtartani? Az
embernek nem csak szája van. Azaz nem csak beszélnie kell valamiről hanem, a
beszédének és az életvitelének egyeznie szükséges. Nem arról beszélek hogy a keresztényeknek nem kell időnket bűnbánatot tartaniuk. Az igaz hogy nem szükséges vétkeznünk, de mutass egy olyan keresztényt akinél ez mindig kivitelezett állapot. Az ó természet levetkőzése és az új felöltözése idő. Tehát kérlek ne értsd félre amit írok. („Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és
sadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik:
Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek
elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek? Teremjetek hát megtéréshez illő
gyümölcsöket. És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a
mi atyánk! (Ma is rengetegen hirdetik, mi is Isten gyermekei vagyunk.) Mert
mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. A
fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó
gyümölcsöt nem terem, kivágattatik, és tűzre vettetik.”) A bűnök elhagyása, a velük való birkózás, a belőlük való megtérés, az
eredj el, és többé ne vétkezzél, maximális figyelembevétele az, ami beteljesíti
a bűnbocsánat elnyerését.
„Hanem a ti vétkeitek
választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját ti
előttetek, hogy meg nem hallgatott.” Nem az Ö benne való hit hiánya, hiszen a
Biblia abból indul ki, hogy az Isten létének elfogadása alap/egyértelmű. Nagyon
könnyen átadjuk Istennek a felelősséget, azzal hogy azt mondjuk, hiszek.
Hiszem, hogy van Isten, hiszem hogy Jézus az Isten fia. Mégsem tett eddig semmit
az életemben. Én várom, hogy megmutassa magát. Kész, a felelősség átpasszolva! Isten nálad a labda, ha akarsz, majd csak teszel valamit! Sokan gondolkoznak
így sajnos. És valóban, mindaddig nem is nagyon tud semmit tenni Isten, ameddig
a bűnbocsánatot, amit csak Jézus tudott megszerezni számodra, át nem veszed, megtérés és hit által. A megtérésre (ami konkrét cselekedet) ugyan akkora hangsúlyt kell tenni, mint a
hitre! „És mondván: Betölt az idő, és elközelített az Istennek országa;
térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” „Ettől fogva kezde Jézus
prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek
országa.” Nézzük az apcselt: „Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek
meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek
a Szent Lélek ajándékát. Mire szol a felhívás? Megtérésre! Ha az ember megtérés
nélkül hisz, a mocsaras lápon sétálgat, az oázissal helyett. „És
megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az
Isten szolgája között és a között, aki nem szolgálja őt.” Mi tudja ezt a
felismerést megadni? A megtérés, nem a hit! Persze a kettőt nem lehet teljesen szétválasztani, hiszen átfedik egymást.
De van egy még erőteljesebb igevers: „Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól
teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.” Látható, hogy van hit a negatív
szellemvilágban is, de megtérés az nincs. Igaz nem is lehet, mivel ezt a
kiváltságot, ennek a lehetőségét, csak mi emberek kaptuk meg, Isten
felfoghatatlan kegyelméből. Ha már itt tartunk abba belegondoltatok már, hogy
az okkult emberek hogyan kapcsolódnak, és vesznek erőt és természetfeletti
befolyást ahhoz, hogy itt a földön a gonoszt szolgálják, és hátráltassák az
igazság munkáját. Ők is hit által, bizony. Csak hogy az ö démonikus hitük
legalább két dologból felismerhető, az első, hogy nem Isten beszédéből nőtt
ki/és táplálkozik, még ha van is bizonyos igeismeretük. A második, pedig az
hogy az ilyen természetfeletti hit mellett nincs megtérés, nincs jelen a
belsőből fakadó szívbéli megkeseredésből eredő késztetés, arra hogy Isten
akaratát cselekedjék! Azaz mi nincs? Megtérés! De mint utaltam rá náluk, erre
nincs is lehetőség, csak a példa miatt mondom.
Ezen igazságok fényében
könnyebb értelmezni már ezt az igerész is: „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! Meggyen be a mennyek
országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd
nékem ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te
nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te
nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket;
távozzatok tőlem, ti gonosztevők. Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és
megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette
az ő házát:” Igen régóta keresem ennek az igeversnek az értelmét, mélyebb
megértését, mert ugye leggyakrabban ezt vágják a Szent Szellem ajándékaiban
mozgó/cselekvő hívők fejéhez. Teszik ezt olyan emberek, akik szégyen, de hivő
léttükre (persze ez nem azt jelenti, hogy megtérve is meg vannak, mint azt
fentebb láttuk) nem tudnak különbséget tenni a között, ami a Szent Szellem
munkája és egy joga rituálé ördögi transz állapota között. De arra hogy a Szent
Szellem munkáját káromolják vagy annak határát súrolják, arra, nem restek. Ez az igevers: „És megtértek és
meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája
között és a között, aki nem szolgálja őt.” leleplezi az ilyen embereket, hogy
nincsenek megtérve,( a gondolkozásuk ezen a területen nincs megújulva,) mert nem tudnak különbséget tenni. Lehet, hogy hisznek, de
a Szent Szellem való betöltekezéssel, és a Szellem ajándékainak gyakorlati megélésében járatlanok, azzal nincsenek tisztában. Ezen a területen nem jól látnak, sajnos
hitetlenül gondolkoznak/értelmeznek, mivel a tradicionális teológiájuk
megkötözi őket. Például a megszűnés elmélet, és más hasonló teológiai
feltevések. Sajnos az a gond, hogy nem helyesen hasogatott igéket fogadtak
magukba, és így az Isten akarata szerinti hit sem tudott kifejlődni a
szívükben. Ahol nem beszélnek a teljes evangéliumról, aminek része a gyógyulás
és a gonosz szellemektől való szabadulás, ott az emberek nem hisznek ezekben a
mások által megtapasztalt/ átélt csodákban, amelyekről a biblia is egyértelműen
beszámol. A rossz hit, helyet készít a félelemnek, ez meg is mutatkozik az
antikarizmatikus gondolkozásban. A jó szándékot nem
kétlem, de óvatosságra intésük mögött igen gyakran a félelem és a helytelen
igeértelmezés van jelen. (Helytelen igeértelmezés, túlhangsúlyozás, esetleg
csúsztatás minden felekezetben, gyülekezetben megtalálható, már csak abból
kiindulva is, hogy mindenkiben rész szerinti a tudás. Ez nem tragédia, ha az
ember engedi magát korrigálni, kész módosítani ott ahol tévedett, hiszen ez
Istennek tetsző.) De egy pillanatra térjünk vissza ezen igerészhez: „Uram!
Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e
ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben?” „És akkor
vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti
gonosztevők.” Jézus itt két dolgot említ, meg, Sohasem ismerte ezeket, az
embereket, és hogy gonosztevők. Tudjuk, hogy az Úr ismeri az övéit, az övéi
hallgatnak rá, ezeket nem ismeri és nyilván nem is hallgatnak rá. Tehát
komolyan feltételezhető hogy ezek az emberek, nincsenek megtérve. Nekem a skéva
fiai, és a hozzájuk hasonló vallásos emberek jutnak eszembe. „Elkezdték
pedig némelyek a lézengő zsidó ördögűzők közül az Úr Jézus nevét hívni azokra,
akikben gonosz lelkek valának, mondván: Kényszerítünk titeket a Jézusra, kit Pál
prédikál. Valának pedig némelyek Skévának, egy zsidó főpapnak fiai heten, akik
ezt mívelik vala. Felelvén pedig a gonosz lélek, monda: A Jézust ismerem,
Pálról is tudok; de ti kicsodák vagytok?” Ezek Jézus nevében űztek démonokat,
és tele a világ rengeteg ilyen „skéva fiaival” Ahol igazából nem démonűzés,
csupán démonok megnyilvánulása történik. A kettőt, szintén sok keresztény
összekeveri.
Ezek az emberek ráadás még gonoszak is voltak. A gonoszság amúgy az emberek általános jellemzője, annyiban, amennyiben ahogy az ige mondja :"mert az ember szívének gondolata gonosz az ő ifjúságától
fogva;"A János evangéliumból
tudjuk hogy kik a gonoszok: "Ez
pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább
szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak
valának.”
Megtérni miből kell? A bűnökből, a gonosz cselekedetekből, tehát megint
csak a megtérés hiányát látjuk ezen embereknél. Inkább a sötétséget szeretik és
nem Jézust, aki a világ világossága! Isten megtérésre (még a hívő élet folyamán
is szükséges a lábmosás) és az örömhírbe vetett szívbéli hitre, hív minket. Az ö
Juhai pedig hallják az Ö hangját!
Köszönöm a figyelmeteket.
Áldott hétvégét kívánok mindenkinek!
