A Te igazságod, legyen több!

„A Gyülekezet sok betegsége ma onnan ered, hogy a keresztények megelégszenek a tan pusztán tárgyi, objektív elfogadásával. Külső értelmi fényt keresnek, hogy az világítsa meg a Szentírást, de hiányzik belőlük Isten Igéjének személyes alkalmazása és egyéni megtapasztalása. Sok értelmi nehézséget találnak a Bibliában és szerintük a világosság ezek, feloldásában van. Sokaknál az általános igazság vette át a sajátos jellegű igazság helyét. Úgy érzik minden rendben van, ha lezártan vagy „igazhitű” módon ragaszkodnak a tanításukhoz és értelmileg helyeslik az egyik dolgot, de nem helyeslik a másikat. Ilyen érveléssel a fundamentalisták sokkal magasabb szintűeknek tartják magukat a modernistáknál; Isten szemében azonban szellemi érték tekintetében, csak annyiban számítanak, amennyiben valódi belső kijelentést nyertek Krisztusról. Lehet, hogy teljesen igazuk van, de ha nincs bennük élet, akkor híjával vannak a lényegnek.” 

Ezt az idézetet azért hoztam NEE testvér, Hát ezzel mi lesz? C könyvéből, mert a kereszténységet végigkísérő, mindig megtalálható problémájáról szól. Kifejezhetetlenül nagy a különbség, hogy Ismerettel/tudással bírsz Jézus Krisztusról,(akár Írástudó teológusi szinten) Isten Szent fiáról, vagy egy gyakorlatban, minden nap átélt/megélt élő kapcsolatban éled meg a kereszténységedet. Ennek alapja ugyanis, az Élő Istennel való, rendszeres, kölcsönös kommunikációban, azaz, meglévő imaéletben, a Szent Szellem vezetésének minél pontosabb megértésében, a saját éned/romlott természeted keresztre adásában, a Bibliából való rendszeres táplálkozásban és gyakorlati szeretetbennjárásban van.

Sokkal-sokkal jobb és örömtelibb, egy bármilyen szinten is, de valósan megélt, saját tapasztalatokra épülő, naponkénti hivő életben való járás, mintsem egy Istenről felhalmozott tudás birtokában, a világ sivatagában bolyongani. Ne legyen félreértés, igen fontosnak tartom a saját magunk képzését, fejlesztését mindenben és minden területre értendően. De ahogy nem éri el a vele szemben támasztott követelményt, az olyan autószerelő sem, aki nem hajlandó szerszámot a kezébe venni. Ugyan úgy, nem sokat használ az Istenről való (bármilyen szinten is álló) tudásod/ismereted, ha számodra ebből szinte, semmi sem valóság.

„Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam;”

„Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába.”     

 A valós, meglévő hitednek, folyamatosan folyni, áradni, pezsegni, ki és befelé egyaránt hatni szükséges. Így lesz poshadás nélküli, élettel telt és hatékony. Isten áldása és vezetése legyen mindennapi tapasztalatod. Köszönöm a figyelmedet

A lényegre kell figyelni!

„Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.”

Ma reggel, több téma közül ez az igevers emelkedett ki leginkább, így erről írok most pár sort nektek.                                                            Azzal kezdeném, hogy az egészséges kereszténységben kikerülhetetlen a rendszeres napi szintű közösség, Isten beszédével, a szentírás igazságaival. Kiemelten fontosnak tartom a személyes bibliaolvasást, de ezzel párhuzamosan épp így, az élőszóban elhangzó prédikált igét is. Az Isten beszédének bölcsességét, a személyes kijelentéseket, felismeréseket, összefüggések meglátását, ilyenkor tudod leginkább megnyerni.

Ezen a ponton figyeltem meg nem egyszer, hogy az emberek egy része, mivel azt nézi, ami a szem előtt van, szinte teljes mértékben, a sátán ravaszságából kifolyólag, meg lesz fosztva így az Ige áldásától. Az igazságnak a szava, nem hogy nem tud az ilyen ember szívébe bekerülni, de még az értelmét se tudja megérinteni, mert a prédikálás első másodpercétől, a figyelme el lett terelve a gonosz által használt „szemkapun” vagy akár „fülkapun” keresztül. Mire gondolok? Például Ilyen ember aki így szól: „És monda néki Nátánael: Názáretből támadhat-é valami jó? Monda néki Filep: Jer és lásd meg! (Mondjuk itt, noha szkeptikus volt, de jól sült el a dolog, mert hallgatott végül is Filepre.) vagy „Avagy nem ez-e az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-e itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában. Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak néhány beteget gyógyított meg, rajok vetvén kezeit. És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörül járja vala a falvakat, tanítván.”  A lényeg, hogy az Isten beszédét neked szólni kívánó embereket megelőzhet, olyan pletyka vagy téves, akár rossz hír is, amit ha te elfogadsz, beengedsz, akkor fix, hogy arról az áldásról, ami el lett számodra általa készítve, szépen le is maradtál. De itt tovább is megyek, számos alkalommal voltam fültanúja, hogy így szóltak emberek, hagyd már, én nem hallgatok olyan embert aki, „zsebre vágott kézzel prédikál” vagy amint meglátja, és nem öltönyben lép fel a pulpitusra, azonnal leírja, hogy még felöltözni se tud. Remélem, érthető mire szeretném felhívni a figyelmet.

Ne a láthatóakra néz! Nem lényeg, hogy öltönyben, vagy farmerban,( természetesen legyen ápolt, törekedjen minden téren az igényességre, ez jó, de igazából nem ez a lényeg) nem mérvadó, hogy nő vagy férfi, nem számít, hogy állva, ülve, hosszú hajjal vagy rövid frizurával, nyomtatott Bibliából vagy okos eszközről olvasva. Mindezek nem számítanak, nem lényegesek, egyszerűen nem ezen van a hangsúly. A lényeg ebben az Isteni figyelmeztetésben van: „Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket.”  és ez is:” Ha valaki szól, mintegy Isten igéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ád: hogy mindenben Isten dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.” Tehát csak ez számít elsősorban! Aki szól, az Isten beszédét szólja, sóval fűszerezetten, mint arany almát ezüst tálcán. (az arany alma a tökéletes/tiszta és szent Isteni szó/Igazság. Az ezüst tálcán való kínálás pedig azt követeli meg tüllünk, hogy a szentírás áldott szavát/igazságát mindig a kegyelem fényében lássuk és szóljuk. Az igét a Szent Szellem vezetésében, szívből szívbe szólva, hittel és bátorsággal kell közölni. Helyesen hasogatva, a teljes írás összefüggéseinek megismert világosságánál, ahhoz nem hozzá téve és nem elvéve, elhallgatva belőle.Nekünk pedig Isten az Ő kegyelméből, adjon mind inkább lágy és alázatos, az igazság magját befogadó szívet.  Nagy öröm számomra, hogy szeretitek és hallgatjátok az Isten Szent és Igaz beszédét, velem együtt, akinek Isten kegyelmet adott, hogy az igazság elérje a szívemet és jó földbe hulljon, csak úgy mint nálatok. 

Köszönöm a figyelmeteket!                      

Röviden a lázadásról.

Amikor a lázadás szóba kerül, talán érdemes azzal kezdeni, hogy ennek gyökere túlmutat a földgolyón, és átlépve annak határait a szentírás a mennyei helyekre irányítja a figyelmünket.

Igen, az ember Isten szavával való szembehelyezkedését, lázadását, megelőzte már egy nagy horderejű lázadás, amiről mindenki hallott már, amikor is Lucifer többé nem ismerte el az Isten által megszabott örök rendet, és akaratával szembe állt. 

Nem volt elég számára az amivel már bírt, mert szemet vetett és megkívánta azt ami egyedül Istené és Istent illeti. Tehát a szentírás szerint az ember lázadását megelőzte ennek a gonosszá vált angyali fejedelemnek a lázadása a mennyei helyen. De ez csak a kezdet volt, amit a megcsalatott emberpár folytatott, és az óta is folytat. Amikor olvassuk a bibliánkat, a teremtéstől kezdve, rendre találkozunk a lázadás súlyos bűnének problematikájával. Elég, ha Koré, Dátán, vagy Miriám és Áron történetére, vagy Dávid fiának, Absolonnak a szembeszegülésére gondolunk. Érdemes ezeket tanulmányozni, mert leleplezi az emberi szív sötétségét és gonoszságát.

  Röviden csak annyit jegyeznék meg, hogy amikor a lázadással kapcsolatos igazságokat tanulmányozzuk, rendre találkozunk azzal, hogy a benne szereplők, mindig elégedetlenek, frusztráltak és keserűek, valahogy semmi nem elég nekik, ahogy az Ige mondja „keveslik” ami adatott. Ne legyen félre értés nem az egészséges és helyes rendben történő többre törekvésről van itt szó, annak nyilván megvan a maga helye az ember életében.  

         

A lázadás a zúgolódás, lényegi alapja az, hogy több kell, mert kevés (keveslem) ami van, amit kaptam, amit elértem, és ennek a bármilyen területen jelentkező többnek a megszerzéséhez megragadásához, az Isten által megszabott idő, út és feltétel, a lázadó ember számára elfogadhatatlan. Ebből következik a kerülőutak gyártása ahol sajnos már az Isten vezetése/akarata (akár hosszú távú is) nem kap szerepet. Magyarán a földre, a porba van ejtve az Isten beszéde, legalább is a kulcsfontosságú területeken, mint a farizeusoknál is. Az ilyen motívumból való elindulás, veszélyes lejtő, mert a megvalósított lázadást hamarosan újabb követi. A lázadásban erőteljesen jelen van, a felfuvalkodottság, a büszkeség, a kevélység, és a makacs arrogancia is. A lázadó alapgondolkozása ez: „Én ennél többet érdemlek, én ennél több vagyok, méltóbb hely illetne engem.” Pedig jól tudjuk, amit a szentírás mond: „Annak okáért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” Meg kell érteni nekünk, teremtményeknek, hogy be kell állnunk az Isten által felállított tekintélyi rendbe, ha jót akarunk magunknak. Ez vonatkozik a legkisebbre és a legnagyobbra is!

  A szubjektív véleményeink itt másodlagosak. Akkor tanultam meg ezt és erre figyelni, amikor volt a szolgálatban egy vezetőm, akinek egy döntésével nem értettem egyet, ezt el is mondtam neki, és emlékszem csak annyit mondott, értem a felvetésed, de azt a tervet követjük, és úgy csináljuk a dolgokat, ahogy én meghatároztam. Emlékszem pár óra múlva nagyon hálás voltam a szívemben, hogy rá hallgattam és úgy tettük a dolgokat, ahogy ő irányított. Szóval meg kell érteni a vezetők nem véletlen azok amik, nem véletlen az a tekintély, ami átitatja őket. A legtöbbször, amikor ezt a témát tárgyalom, megemlítem azt az igeverset, ami így szól: „Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és fogadjatok szót, mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók; hogy ezt örömmel műveljék és nem bánkódva, mert ez néktek nem használ.”

Én gyakorlati tapasztalatból is azt láttam meg az évtizedek alatt, hogy Isten nagyon nem nézi jó szemmel a lázadás semmilyen formáját és fajtáját. Arra is szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy ne tévesszen meg senkit a lázadásban lévő emberek közelében, környezetében jelentkező, értékek és áldások felvillanása, ugyanis ez nem annyira az ő érdemük, sokkal inkább Isten irgalmas azokhoz, akik a környezetükben hitből élnek.   

 Akik rálépnek a lázadásnak erre az útjára, cél-tévesztettek, és öncsalásba jutó emberek lesznek, és azt fogják tapasztalni, hogy Isten nem harcol az ő oldalukon, nem megy ki jelenléte velük, mert Isten, aki létre hozta az örök rendet, nagyon jól tudja, hogy minden lázadás eleve kudarcra van ítélve!

Köszönöm a figyelmeteket, és noha tudom hogy ez a téma nem a legkönnyebb és nem egy vidám anyag, mégis hiszem, hogy szükséges erről is beszélni.         

         

A feltámadás kérdését érintve.

„Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz.”

Amikor a testet eléri a halál, az emberek, akár hívők voltak akár nem, hasonlóan távoznak.

Ám az igazi lényege nem ez a dolgoknak. A különbség a test feltámadása után fog megmutatkozni. Sokak számára lehet, hogy meglepő, de a testben való feltámadást minden ember, ki megdöbbenéssel, ki álmélkodással, de kötelezően át fogja élni. Azért mondom, hogy kötelezően, mert a feltámadást minden test számára, az Örökkévaló rendelte el.

S az igazi különbséggel pont ekkor fognak a részesülök találkozni. Míg a Krisztusban elhunytak/elaludtak az igazak feltámadását nyerik, és Krisztusban ébrednek. A megváltást nem elfogadó, nem igénylő emberek Jézus Krisztus nélkül élvén a földi életüket, így számukra a folytatás is Isten nélküli lesz a kárhozatra való feltámadásában. Mivel az írások szerint, Isten az élet, a világosság, Ő az, aki egyedül a szó igazi értelmében jó, szeretetteljes, és a menny az a hely ahol Isten jelenlétéből fakadóan az ember kiteljesedhet és végre az igazi megtisztult és valós életét élheti majd, akadálytalan prosperitással az egész világmindenség áldására, és Isten örökké áldandó dicsőségére. Egyértelmű, hogy az elkárhozás pontosan mindezek ellentétes volta, az Isten nélküli, szeretet nélküli, jóság nélküli, békesség és öröm nélküliség, a szépség és a harmónia nélküliség. A kárhozat, az örök gyötrelem, az élettelenség, a kiszáradt vegetálás, a bizonytalanság a félelem, a sötétség, és a legrosszabb szomszédok társaságában való örök szenvedés helye. Bárcsak senkinek nem volna erre igénye.

„Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végük van azoknak; amint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság.”

„Nem használnak a gonoszság kincsei; az igazság pedig megszabadít a halálból.”

„És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.”

„Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él;

És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?”

„A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.”

"Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál." Tehát egyértelmű, hogy a halál is minden valóságában alá van rendelve egy nálánál jóval nagyobb hatalomnak, az Élet Urának Jézus Krisztusnak, aki az ÉLET ÉS a FELTÁMADÁS! 

Számtalan igeverset lehet itt még felsorakoztatni. Akit tanulmányozni szeretné e témát, annak feltétlen ajánlom az első Korinthosz levél 15. fejezetét. Valamint a Jelenések könyvének 20. fejezetét. A feltámadás rendjéről is, egy világos képet vázol fel számunkra a szentírás.

„Mert nékünk, mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassanak a szerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.”

A test feltámadását és az ítéleteken való, ott testben jelenlévő ember bibliai képe is megköveteli.

Isten megismerésének kulcsa, egy könyvrészlet által megvilágítva.

"Amikor azt mondom, hogy teológia kísérleti tudomány „bizonyos értelemben”, akkor azt gondolom, hogy olyan, mint a többi kísérleti tudomány, bizonyos mértékig, de nem teljesen.

Ha valaki önök közül történetesen geológus, aki a kőzeteket tanulmányozza, akkor annak el kell mennie és meg kell találni a kőzeteket. Azok ugyan nem jönnek hozzá, de ha ő elment értük nem futnak el tőle. A kezdeményezés teljes mértékben az ő oldalán van. A kőzetek sem nem segítik, sem nem akadályozzák a munkáját. De tételezzük fel, hogy valaki zoológus és vadállatokról akar fényképfelvételeket készíteni eredeti környezetükben. Ez egy kissé más már, mint a kőzetek tanulmányozása. A vadállatok, nem jönnek oda hozzá, sőt el is tudnak futni előle.

S ha az illető nem marad teljesen nyugton és csendben, meg is teszik. A kezdeményezés egy kis parányi nyoma kezd az ő oldalukon lenni. Menjünk, most egy szinttel följebb és tételezzük fel, hogy meg akarunk ismerni egy embert. Ha elhatározta, hogy ezt nem engedi meg nekünk, akkor nem fogjuk tudni megmerni. Meg kell nyernünk a bizalmát. Ebben az esetben a kezdeményezés egyenlően van megosztva, kettőn áll a barátság. Amikor Isten megismeréséhez jutunk el, a kezdeményezés az Ő oldalán lesz. Ha nem mutatja meg Magát, semmi sem képesít bennünket arra, hogy megtaláljuk. S valóban egyeseknek sokkal többet mutat meg Magából, mint másoknak. Nem azért mert kedvencei volnának, hanem mert nem tudja megmutatni Magát olyan embernek, akinek egész lelke egész jelleme nem megfelelő helyzetben van. Mint ahogy a napsugár sem tükröződik - bár nincsenek kedvencei - poros tükörben oly ragyogóan, mint a tiszta tükörben. Másképp is kifejezhetjük. Ezt, ha azt mondjuk, hogy míg a többi tudomány által használt műszerek rajtunk kívül lévő dolgok (mint a mikroszkóp vagy a távcső) addig az a műszer, amelyen át Istent vizsgáljuk, mi magunk vagyunk. S ha az ember nem tartja magát tisztán és fényesen, akkor az Istenről alkotott képe elmosódott lesz, mint a hold, amikor piszkos távcsövön át nézzük. Ezért van a borzalmas népeknek borzalmas vallása: piszkos lencsén át tekintenek Istenre. Isten csak igaz embereknek tudja Magát olyannak mutatni, amilyen a valóságban.”

Részlet C.S.Lewis Keresztény vagyok c. könyvéből.

Idáig az idézet, és itt, hogy az utolsó mondattal kapcsolatosan se legyen senkinek félreértése,

Az Igaz ember alatt, az Isten beszédének Igazsága által és a Szent Szellem által újjászületett embert értjük, aki megigazult hit által. Ők valóban úgy tudják megismerni Istent, persze ők sem teljes mélységébe, amilyen valójában. De az említett kontextusban minden más ember is, aki érték centrikus, aki igazság szerető, aki alázatos, és általában jóravalónak ismerjük, az is felfoghat, megragadhat valami igazság részeket az Igaz Istenből, de kétségtelen hogy a valós és átfogó Istenismerethez, a vele való személyes kapcsolthoz, a legelső a Biblia lapjairól felismerhető kérés az ember felé, a megtérés. Emlékszem, Derek fontosnak tartotta kiemelni, hogy a megtérés még a hitet is megelőzi/megelőzheti. "Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban." 

Köszönöm a figyelmet, mindenki számára kívánom az Igaz Isten egyre mélyebb megismerését, a feltámadott Jézus Krisztus által és a róla való bizonyságtételt, amihez a kijelentés mellett szentség, tisztaság, egyenesség, engedelmesség is szükségeltetik, a mi részünkről.    

A tűrni tudás.

Nem véletlen olvasod az Isten beszédében, hogy az ígéretek elnyeréséhez, hitre és békességes tűrésre is szükséged lesz. Sokszor hajlamosak vagyunk erről elfelejtkezni, pedig a dolgok ezen oldalát is érdemes szem előtt tartani. Már csak azért is, mert a szentírásban azt olvassuk: „Az igazat és a hamisat megítéli az Isten; mert minden ember akaratának ideje van, és minden dolognak ő nála.” Mára, a világ felgyorsult és a legtöbben, szinte minden területet érintően azonnali eredményeket akarnak. Az emberek ebben a felgyorsult és rögtön oldódó világban természetesnek veszik, hogy minden a javukra váljon, mégpedig most és itt. S ha ez nincs így, akkor, akár illegális eszközökhöz nyúlva is, de lerövidíteni próbálják az eredmények átvételének idejét. (Nem akarom ezt ragozni, a megvásárolt nyelvvizsgától- a kenőpénzek által nyert előnyökön át, egészen az örökségért való mohó, vágy inspirálta, szülő ellenes gonosz cselekedetekig, sok mindenre gondolhatunk itt. A világ, tisztelet a kivételnek, ilyen! Ők nem tudják, hogy az ideje korán elvett áldás, átkot hoz!)  

De a hívők számára Isten beszéde, számos helyen felhívja a figyelmet, a türelemre, a kitartásra, a tűrni tudásra. S valljuk be, számos alkalommal szükségünk is van rá. Leginkább akkor, amikor hosszú ideje már jársz az Úr akarata szerint, s bizonyos szíved szerinti kérésekben/óhajokban, nem jön a válasz. Hol késel Uram? Pedig én mindent megtettem már! Teljes szívvel gyakoroltam a hitem, és még sincs meghallgattatásom. Az ilyen fajta tapasztalatokból származó életérzések, nem ritkák a biblia lapjain sem. (Tanulmányozva sok mindenre rávilágítanak.) Gondoljunk csak az olyan felkiáltásokra, mint:” Uram miért felejtkeztél el rólam?” Vagy „miért késedelmezel?” De, bárhogy is alakulnak a dolgaink, emlékeztetnünk kell magunkat, hogy az Írás így szól:”Íme, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes." Mi az Isten kegyelmes szeretetéből, már az Ő gyermekei vagyunk, így valahol számolnunk kell azzal is, hogy amint Isten maga is hosszú-tűrő, így gyermekeiben is kimunkálja ezt. Eleve a Szellem gyümölcsei között is, ott olvassuk a béketűrést a Galatákhoz írott levélben. Tehát egy mondatba sűrítve a konklúziót! Bátorítani szeretnélek, hogy ne engedd megnehezedni a szívedet, ha nem azonnal kapsz választ és teljesedik be a szíved vágya, egy-egy számodra kiemelten fontos területen. Ne kezd el mint egy duzzogó gyerek az önjutalmazást a bűn világából merítve, és megalkudva, mert ezerszer meg fogod bánni! Te csak támaszkodj teljes szíveddel továbbra is az Úr gondviselésére. Ő Jó Atya, csodálatos és már akkor szeretett téged, amikor még meg sem születtél. Ő előbb szeretett téged, és mindenét a legdrágább kincsét, Jézus Krisztust is, kész volt neked/érted ajándékozni. Mennyivel inkább megad számodra mindent, ami áldásodat és az Ő tervét szolgálja veled kapcsolatban. Szóval Te csak fusd a hitnek a pályáját és le ne vedd, a szemed a megváltod dicsőséges személyéről! „Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” Meglehet, hogy ez az igevers, más esetre vonatkozik, de a tényen nem változtat, Isten nem késik el az ígéreteinek a betartásával. Így olvassuk: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?”

Köszönöm a figyelmedet, és kívánom, hogy Isten, mielőbb adja meg neked a szíved kérését!                   

A közeledés igazsága!

A tegnapi Istentiszteletről hazafelé sétálva, a feleségemmel arról beszélgettem, hogy látok nála egy hitbéli megerősödést, egyfajta friss látogatást az Úrtól, az életére kiáradni. Egy rövid ideig elgondolkozott, mély öröm töltötte el, aztán felém fordulva azt kérdezte. Szerinted miért történt meg ez? Picit meglepett a kérdése, és magam is elgondolkoztam, hogy mit, milyen okokat lehet ilyenkor megemlíteni. De a szívemből fakadóan a legőszintébben csak annyi volt a válaszom, hogy azért mert közeledtél az Úrhoz, és így viszont közeledett Ő is hozzád. Ennek az igazságnak a fejtegetése, aztán kitöltötte a hátralévő időnket, hazáig. A szentírásban ez az ige így szól: „De majd nagyobb kegyelmet ad; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad. Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.”

Külön lehetne itt beszélni a kevélység témájáról, (pár hónapja volt róla szó) a bűn megtűréséről, és ez által az ördögnek való helyt adásról, hiszen ő, az Írás szerint a bűnben leledzik. Viszont így, ez az állapot pont nem az, amit Isten kér, hiszen ez nem ellenállás az ördögnek, nem elutasítása, hanem ajtónyitás számára. A bűn ajtónyitás az ördög számára. De ahogy olvassuk, Isten pont azt várja el a gyermekeitől, hogy álljanak ellent az ördögnek. De ezen a ponton, nagyon fontos észrevenni a sorrendet. Magunk megalázása ez az első.  Engedelmesség az Isten megismert beszédének, ez a második. (Ez által az igazságban járva, az Igazság által erős vagy). Így jöhet az ellenállás az ördög felé, ez a harmadik. A sátántól a bűntől való elhatárolódás, az ezzel való szembehelyezkedés leginkább kézen fogható eredménye pedig az Istenkeresés. Azaz, az ilyen ember elkezd közeledni (a tempó, egyénenként változik) Isten dicsőséges személyéhez, elkezd közelíteni az Atya, ölelő karjai felé, majd abban megnyugodni. Ezen a ponton is fel kell ismernünk egy hatalmas igazságot. A mi, isten felé való közeledésünk az, ami kiváltja Isten felénk való közeledését. ( Ne felejtkezzünk el arról a tényről, hogy Ő előbb szeretett minket és előbb kezdeményezett, mikor is a legdrágább kincsét, az Ő Fiát értünk adta a keresztfán, Ő már nem tud többet adni mert mindet odaadott Jézus Krisztusban! A sor rajtunk van.) Ő soha senkire nem kényszeríti rá, a vele való kapcsolat megélését! 

Szíve vágya, hogy a teremtményei megismerve Őt, vele egy szeretetteljes kapcsolatba kerüljenek, de ennek a kapcsolatnak a megélését, és mélységének a milyenségét (hívőkre nézve is igen-igen nagy különbségek vannak) Isten, mindig az adott ember szomjúságára, azaz hitbéli bizalmára bízza. Isten nem olyan, mint a sátán, mint a démonok, akik kéretlenül is csalárd módon és erőszakosan lépnek be az emberek életébe. Isten a neked adott szabad akaraton nem vesz erőt. Megkeres, tájékoztat, felkér a felé való közeledésre. Elmondja, hogy a vele való kapcsolathoz, mi szükséges a te részedről. Hit/bizalom a személyében, az érted hozott megváltói munkájában. Igény az Igazságra és a szentségre, alázat, az okoskodások félrerakása, a megváltásod örömhírének az elfogadása, ami a megtérésben, az Újjászületésben kezd el megvalósulni. S így, máris elkezdtél Isten akarata szerint közeledni felé. Erre a szabad akaratodból való Istenigenlésre pedig, Ő hatalmas és személyre szóló módon fog meglátogatni téged, betölteni a szomjúságodat, és megelégíteni az életedet az Ő mindenre kiterjedő szeretetében.

Köszönöm az olvasásra szánt idődet, kérlek, gondolkozz el a fenti sorokon, és bátor félelem nélküli szívvel, közeledj Istenhez, mert Ő vár rád!          

Az élő vízforrás válasza a hiábavalóságra.

Miért van az, hogy sokan pontosan a személyes sikerük csúcsán, (vagy már majdnem ott) hasalnak el és buknak a legnagyobbat? Ezt valóban meglehet figyelni a gazdag és híres emberek nagy részénél. De nem csak náluk. Legyenek akár művészek, zenészek, énekesek vagy sportolók. Vagy akár tekintélyes vállalat vezetők. Drogozni, vagy alkoholizálni kezdenek. Depresszióba esnek, majd jönnek az önvigasztaló fájdalomcsillapítások megannyi lehetőségének kiélése, aztán maga, vagy mások ellen fordul. A lényeg, hogy megfigyelhető egy szétesés, egy összeomlás.

Több bibliai igevers alapján azt gondolom akár a szegénység/nélkülözés akár a gazdagság/mindenem megvan állapot, rendkívül veszélyes tud lenni az emberi szívre, abban az esetben, ha nincs jelleme, erkölcsi tartása, belső stabilitása, amit az Isten beszédéből nyert szellemi látás ad meg. Ezen áldásokat leginkább és leghatékonyabban a Mindenható Istennel való személyes kapcsolat tudja biztosítani az ember számára. A Krisztuson, mint kősziklán való állás, még mindig és már kétezer év óta, a legstabilabb pontnak bizonyul az ember életében.  

Mivel a fent említett esetben a gazdagságról, a hírnévről beszélünk, azt kell meglátni, hogy az ilyen álmaikat elérő emberek egy része, elérkezik ahhoz a határhoz, amit a biblia úgy nevez, hogy a „nap alatti hiábavalóság” Elértek idáig és kő keményen és húsba vágóan érzik minden porcikájukban és teljes személyiségükben. (valahogy, úgy ahogy bölcs Salamon is, átélte), elérnek erre az erőteljes elválasztó pontra, amikor is szembesülnek azzal, hogy semmi, de semmi nem tudja megelégíteni őket! Semmi, amiről korábban azt hitték, elhozza ezt az életérzést.

Ilyen állapotban az emberek többsége felelőtlen, érthetetlen és rendkívül romboló döntéseket hoz. Remény vesztettek lesznek, és úgymond elengedik az életük gyeplőjét, történjék bármi is, felkiáltással. Mert felismerték ugyan, hogy szomjúhoznak. De sajnos nem ismerik azt, aki így szólt: „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyon.” Nem ismerik azt a vigasztalást, ami így szól:” Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én, megnyugosztlak titeket.” Pedig mi, akik már megtettük ezt, és megbékéltünk Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által, tudjuk eme igazság, valós voltát: „Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.” 

Teljes meggyőződésem, hogy minden ember számára az igazi békességet, a legbelső valójának a megnyugvását, valamint a teljes személyiségének a gyógyulását és boldogságát, az a döntés tudja megadni, ha Jézushoz megy és engedi magát megitatni élő vízzel. Miután ezt megtörténik, függetlenül attól, hogy akár dúsgazdag, akár szegény valaki, a személyiségének egésze, valóságosan megpihen (hazaér) és egy minden értelmet felülhaladó örömteli, és immár értelmet nyert életet kezd el élni, Krisztus oldalán! 

Ha ez a hiábavalóság/értelmetlenség érzés, egy keresztény ember életérzése, az csak azért lehetséges, mert megtörtént, az amit Jeremiáson keresztül rót fel Isten Izrael népének. "Mert kettős gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy kutakat ássanak magoknak; és repedezett kutakat ástak, amelyek nem tartják a vizet.” Természetesen a forráshoz való visszatérés, ebben az esetben is orvosolni tudja a problémát. 

Uram felkiáltva hozzád, az a kérésem, hogy segítsd az embereket megismerni a te élettel teli vízforrásodat a Jézus Krisztust, és kegyelmezz azoknak a te irgalmasságod nagy volta miatt, akik elhagyták a Te forrásodat, poshadt vizű kutakért.   

Köszönöm a figyelmeteket!  

A szentség tartópillére.

Érdemes megemlékezni arról az igazságról, hogy bárhol és bármerre is tartson a hívő életed útja, az Isten akaratának való engedelmességre mindig és minden időben szükséged van. A Szentírás nem ismeri engedelmesség nélküli megváltás fogalmát. Hiszen a zsidó levél szerint mi fiak vagyunk és nem fenyítés nélküli engedetlen családtagok, azaz nem fattyak. 

Ennek fényében tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy a szívünket mindenkor fent kell tartanunk az engedelmesség szelleme számára, hogy megtámogasson minden napon az életünk minden idejében. Még a gyakorlatban megtapasztal romlott természet időnkénti megnyilvánulásának esetén is. [akkor a bűn megvallása és az attól való teljes elfordulás az engedelmességi üzenet.] Hiszen Péter apostolon keresztül Isten egyértelművé teszi számunkra, hogy engedelmességre vagyunk elhívva. 

„Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Lélek megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen.”

Engedelmesség nélkül a megváltás áldásai, csak alig-alig tudnak megvalósulni az ember életében, ráadás az egy kevés kis kovász, az egész tésztát megkeleszti szellemi igazság alapján akár az üdvössége is veszélybe kerülhet. Derek, kiváló bibliatanító azt mondta erről: „a nem teljes engedelmesség, végül is engedetlenség. A minden felett való engedelmességre, maga az Úr Jézus mutatott példát a Gecsemáné kertjében. : „És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.”

A megváltásunk azért történt, meg, mert Jézus engedelmes volt mindvégig, egészen a keresztre feszítéséig az volt. Mindig az Atya akaratát cselekedte! Még ha mi nem is tudjuk soha ilyen tökéletesen betölteni az engedelmességet. Isten egyértelműen erre hívott el minket. Miután megigazultunk ingyen az Ö kegyelméből, az Úr Jézusba vetett hitünk által. Igaznak bizonyul, hogy a kisiklásokért vagy akár a tönkremenetelért a hit dolgában való hajótörésért pont ez az adott, megtűrt bűn/megalkuvás gyenge láncszeme lesz a felelős. Bár csak ne tudnám a gyakorlatból, hogy mire is akar ez rávilágítani. Bárcsak elmondhatnám, hogy én megtérésem óta mindig és folyamatosan engedelmeskedtem az Atyának. Bár így volna. Még ha ma már érettebb is vagyok és az élet szellemének törvénye, legyőzte bennem a bűn és a halál törvényét, és nincs megvallatlan bűn az életemben, akkor is szüntelen hallanom kell a vándorlásom során, hogy "aki áll vigyázzon, nehogy elessen." Emlékeztetnem kell magamat, hogy szentség és békesség nélkül, senki nem látja meg az Urat. A Szentség tartópillérei pedig az engedelmesség. Mert egészen nyilvánvaló, hogy nem azért lettünk elválasztva Isten számára, hogy továbbra is a világ értékrendje szerint éljünk. 

Nem a kárhoztatás felébresztése a célom, Isten sem kárhoztat az engedetlenségedért, mert tart a kegyelem ideje még. Viszont az is igaz, hogy megtérést, a bűn / az engedetlenség felszámolását várja el minden gyermekétől. Azt szeretné, hogy ha mi magunk is elmondhatnánk Pál apostol szavaival saját magunkra nézve: „Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; aki ugyanis engem megítél, az Úr az.”

Pál itt magába nézve az Isten igazságának fényében megállapítja, hogy nincs rendezetlen bűn az életében. Nem tud magára nézve semmi olyan dolgot, ami Isten szemében nemtetszést váltana ki. (Igen tudok a szentírás által említett "titkos" még az ember által maga előtt sem ismert bűn lehetőségéről, de azt, az Isten irgalma rendezi a világosságra jövetelig) Tehát azt olvassuk, hogy Pál azonnal tovább megy és elismeri, hogy az üdvössége, a megigazult állapota nem ebben a tényben van,(nem tud magára semmit, a szíve nem vádolja)hanem az Istentől Ingyen kegyelemből kapott üdvösségből fakad. Más szóval megigazult hitből és ezek után hit által engedelmeskedik az Isten beszédének. S így a hit és a cselekedetek az engedelmesség által, egységbe kerülnek az adott emberben. Ez pedig igen fontos, mert ez teszi hitelessé Isten, az embertársai és önmaga előtt is, az embert.

Köszönöm a figyelmedet!

Élet élet, de melyik és milyen?

Mindaz, aki csak a nap alatt megismerhető világban gondolkodik, egyben és szükségszerűen isten nélkül létezik, azért írtam, hogy csak létezik, mert élni a szó igazi bibliai értelmében (dzoé) Isten nélkül, képtelenség. Szoktam mondani jelenleg a bukás óta, az van, hogy minden ember Isten teremtménye (bármennyire is hat rá a romlás) de nem minden ember Isten gyermeke is egyben, csak az, aki tudatosan visszatért a családba. Ezért volt szükség a megváltásunkra és ezért hangsúlyozta ki Jézus számtalanszor, hogy Ő maga az ÉLET és a feltámadás! Ő maga a földi létezésen túlmutató, örök élet! Ő ennek az Őrök életnek egyedüli és kizárólagos forrása! Ezért állítja a szentírás, hogy senki sem mehet az Atyához, és léphet be az Atya házába, hanem csak egyedül Jézus Krisztus által! Ez pedig azért lett így mert Ő maga (Jézus) az igazi ÚT (egyedül Ő járta be, és tudta csak bejárni, a megváltásunk Isten akarata szerinti útját, nem volt és soha nem is lehet más megváltó) az igazi, vagyis a valós ÉLET, a halált legyőző. Valamint Ő maga a való(ság)IGAZSÁG! Ezt a tényt egyértelműen igazolja, az Atya Isten, Jézus élete, a beszéde, a feltámadása, a tanítványok, a jelen hívők sokasága. De bárki számára igazolódik, aki kész a biblia útmutatása szerint megbékülni Istennel. Természetesen ebből nem következik, hogy az úgymond csak létezéssel bíró emberek között ne találnánk jóravaló és értékhordozó embereket, akik mindent megtesznek, hogy szeressék és gondozzák a családjukat és általában a társadalmi helyes értékrendet képviselve kapcsolódjanak az embertársaikhoz. Mégis ki kell mondanunk, pont azért mert mi is szeretjük az embertársainkat, csak mi már egy Isten igazságát is közvetíteni tudó emberekként, hogy bizony valós a megtérés lehetősége, valós az Istennel együtt munkálkodó és akaratában járó életvitel, valós az örök élet, és annak már a jelenben való birtokba vétele. Erre mondja a Szentírás, aki hisz a fiúban (elfogadta a megváltását, (ez a megtérés első lépése) és Jézus útmutatását figyelembe véve él) bizonyságtétele van önmagában! Ezt a bizonyságot/pecsétet a Szent Szellem Isten adja meg az ember legbelső valóságában, ami még arra is alkalmassá teszi a hívő embert, hogy még a halált is bátran vállalja, ha arra erőszakos módon sor kerülne. Tehát érdemes szem előtt tartani, hogy a szentírás az életre több szót is használ.

 Egy Hagin tanulmányban így olvasható ez: „Pszükhé, természetes élet, vagy emberi élet; biosz, élet- mód; és anasztrophé, viselkedés. Dzoé az örök élet, azaz Isten élete. Ez Isten természete. Ez az isteni fajta élet – az Atya élete – és a megtestesült Fiú élete is. Nevezi ezt az Ige “örök élet”-nek, “örökké való élet”-nek, olykor egyszerûen csak “élet”-nek.

Nem számít milyen az életstílusod, vagy a lelkialkatod, ezek csak akkor érnek valamit, ha benned van a dzoé! Jézus pedig azért jött, hogy ezt elhozza neked!”

"Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust."

Köszönöm a figyelmedet, áldott napot! 

A teremtés és az állatok védelme.

Keresztényként azt gondolom, létezik prioritás, amiben az ember egyértelműen elsőbbséggel bír minden más felett, természetesen kivéve a teremtőjét. Így az állatokkal szemben minden hasznosságuk, kedvességük és minden más jó vagy kevésbé jó tulajdonságaikat együttvéve is előnyt kell, hogy élvezzen. Számomra nem kérdés, hogy ha választanom kell egy hajléktalan ember és egy vagy több bármilyen állat konkrét megmentésén, az embert kell mentenem. (tudom, most több állatvédő barátom, (nagyon szeretem őket) fészkelődve azt mondja, hogy ne már, hiszen sok esetben meg sem érdemlik! Mert valóságosan nem egyszer, az ember állatibb az állatnál, és sajnos van benne igazuk) De hogy folytassam a mondókám, idézem a bibliából Isten átfogó véleményét az állatokhoz való hozzáállásról: „Az igaz az ő barmának érzését is ismeri, az istentelenek szíve pedig kegyetlen.” Itt nem mást mond a szentírás, mint hogy az-az ember, aki istenfélőnek tartja magát, az a teremtés összessége felé, szeretettel és ahhoz védő módon áll. Az állatokat ismeri, és a közvetlen közelében lévőket (nem csak a barmokat kell itt érteni) annyira megbecsüli, hogy érzéseit/ tartásához való körülményeket, az állat érdekében maximálisan figyelembe veszi. Természetesen itt meg kell jegyeznem, a szentírás nem támogatja azt a végletet, amit bizonyos vallások képviselnek, az állatokkal kapcsolatosan. Ha esetleg az olvasás közben felvetődik benned, hogy az Ó szövetségi állatáldozatokat hová tegyed ebben a kérdéskörben, a választ a Jézus Krisztus áldozatának előképében és az ezzel kapcsolatos szakralitásban találod meg kielégítő módon, másként az egész értelmetlen pusztításnak hat. Zárásként kérlek, olvassátok el a 104. zsoltár verseit, melyek szeretettel és kedvességgel festik le a teremtést, benne az állatokat is természetesen. 

                                                      Egy találó kép az internetről:

„Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra! Aki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot; Aki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain; Aki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá. Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké. Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala. Egy kiáltásodtól eloszlottak, és mennydörgésednek szavától szétriadtak. Hegyek emelkedtek fel és völgyek szálltak alá arra a helyre, amelyet fundáltál nékik. Határt vetettél, amelyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására. Aki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között; Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat. Mellettük lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak. Aki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld. Aki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből, És bort, amely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orcát az olajnál; és kenyeret, amely megerősíti a halandónak szívét.

Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak cédrusai, amelyeket plántált; Amelyeken madarak fészkelnek: az eszterág, amelynek a ciprusok a háza. A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, amely lenyugvását tudja. Szerzett sötétséget, hogy éjszaka legyen, amelyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai; Az oroszlánkölykök, amelyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelüket. Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;

Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estig. Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal. Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.

Amott gályák járnak s cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne. Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben. Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal. Elfordítod orcádat, megháborodnak; elveszed a lelküket, kimúlnak és porrá lesznek újra. Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét. Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben; Aki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok. Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, amíg vagyok!Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban; Vesszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!”

Köszönöm a figyelmeteket!

Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.

A biblia szerint a szentség, az igazság, a jóság, a szeretet, a hatalom, Istenből árad /ered. Mindezek a tiszta valóságukban belőle/általa hatnak. Sajnos sok hívő úgy gondolja, hogy ha szereti az Isten beszédének kinyilatkoztatását, az egyben, egyenlő az ő részéről a valós Istenszeretettel. De nem! Sőt ha ismered és tudod idézni a biblia verseit, még az sem feltétlen bizonyítéka, hogy szereted az Istent. Az egyedüli próbakő ebben a kérdésben az, hogy megteszed-e gyakorlatba ülteted-e az életedben az Isten beszédét,(nem mást) vagy pedig nem. Ha magadba nézel, ez az egyedüli hiteles visszajelzésed, hogy nem vagy feledékeny hallgatója az Isten szavának. Most ha kivételt keresnél, segítek. A Jézust, Úrnak elismerő lator, na ő egy kivétel volt, de csak azért, mert neki már nem volt lehetősége cselekedni Isten akaratát, mert távoznia kellett ebből a világból. Mindenki másra, ez áll: „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! Megy be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” „Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.”

   Ne értsd félre, nem vádolni/kárhoztatni akarlak. (Ha amúgy, az ilyen üzenetnél ez az első gondolatod, akkor feltétlen javaslom hogy beszélgess el a lelkészeddel) Csupán azt szeretném, hogy megértsd ennek az igazságnak a fontosságát. (Mert saját tapasztalatból tudom, ezt a leckét meg lehet tanulni borzasztó fájdalmak közepette is. De nálad, ne így legyen) Én most elsősorban a földi életedről az Istennel való kapcsolatodról beszélek nem az üdvösségedről, bár előfordul, hogy az engedetlenség elérheti azt a szintet, amikor a kettőt, már nem lehet elválasztani. Derek, a kiváló bibliatanító ezt az autópálya példával jegyeztette meg velünk, akkoriban. Ha a bűn az engedetlenség útjáról nem hajtasz le időben, megeshet, hogy azon az úton amin épp haladsz, már nem lesz több lehajtó, és így nem oda érkezel ahová tervezted. Zárásul Keith Moore szavai jutottak eszembe, „a hit, amely nem tesz semmit, nem ér semmit”

Szóval szeretnélek bátorítani, hogy bátran merítsél erőt Istentől, hit által. Állj fel/kelj fel és felragyog néked a Krisztus! "Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket." Azaz megtapasztalod, hogy nem vagy egyedül a harcodban. Bátorodjék a szíved! Ma még tart a kegyelem napja. Ne vedd fél vállról az Isten kegyelmét! Törődj a jövőddel, törődj a szíveddel! Az Isten irgalma és kegyelme vegyen körül és támogasson meg téged az engedelmesség szellemével!  

Köszönöm a figyelmedet

A megvárakoztató szeretet!

Valószínűleg nem tévedek, ha azt mondom a legtöbbünk számára a gyakorlati/beavatkozó szeretet és az, hogy erre várni keljen, nem teljesen fér ősze. Milyen szeretet az, ami megvárakoztat, ami ha tehetné, hogy azonnal cselekedjen, még sem teszi. Egyáltalán szeretetnek lehet ezt nevezni? Igen! Határozottan igen! Mégpedig Isteni szeretetnek! 

A Bibliából tudjuk, hogy a hit barátja a békességnek, a nyugalomnak is. Egy helyen az írás megemlíti, hogy aki hisz az Úrban az nem fut, azaz nem siet, nem menekül, nem szalad el. Ami a lényeg, hogy bizalommal van, nem kapkod, nem esik kétségbe, nem türelmetlenkedik, azaz vezetésben marad. Van, amikor Isten szeretete is így nyilvánul meg felénk. Természetesen ez a mai instant világban, amely arra törekszik, mint a tékozló fiú is, hogy minden áldás egyszerre és lehetőleg azonnal az övé legyen, szokatlan, sőt egyenesen kiakasztó tud lenni, akár még keresztényeknél is. Pedig az ige nem véletlenül mondja, hogy hit és békességes tűrés/tűrni tudás szükséges az ígéretek elnyeréséhez, azoknak az alkalmas időben való megérkezéséhez. Hiszen mindennek ideje van a nap alatt.

 Tehát azt állítom, hogy a szeretet olykor képes egy magasabb érdek miatt megvárakoztatni. Ez az érdek pedig nem más, mint Isten dicsőségének megcsillantása. Így olvassuk a történetet: „Jézus pedig, amikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia. Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt. Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, ahol vala.”

Tehát egyértelműen ki van fejezve, hogy Urunk szerette mindhármukat. De történik itt valami meglepő dolog. Ahelyett, hogy Jézus felkerekedett volna rendezni a történések sorait. Még két napot várakozott azon a helyen, ami nyilván egy két instant valósághoz szokott, gyerünk mindjárt hamar-hamar embernek, kiakasztó lehetett. 

De nem Jézusnak! Ő várt két napot és az okát is feltárta a történetben nekünk. Egy részt a tanítványok/követők hitének erősítése miatt. Hiszen mi is hányszor kiáltunk fel akár csak magunkban is bátortalanul: Uram, ha itt lettél volna! Uram, ha figyeltél volna a kérésemre! Uram hallasz te egyáltalán engem? Persze, hallja a kéréseinket, mégis ilyenkor alig hisszük ezt el.
 Valamint a tanítványok hitének erősítésén túl, a másik oka a várakozásnak az, hogy teret készítsen az Isten hatalmának, és erejének! Mert Istennek is meg kell adni, ami az Övé! Ami egyedül csak Őt illeti! Azaz, hogy minden kétséget kizáróan megmutatkozzék az Isten dicsősége, amire válaszul, felszabadulhat az emberi szívekben az Istennek egyedül kijáró felmagasztalás és imádás. Tehát érdemes megjegyeznünk a szeretetnek ezt a fajta megvárakoztató tanulságát. Hogy amikor mi magunk vagyunk nehéz és érthetetlen helyzetben, felbátorodva erőt merítsünk, és reménytelt várakozással felemeljük a fejünket a mi gondviselő Istenünk felé! Mert Isten, minket megvárakoztatva is tud szeretni.

Köszönöm a figyelmedet.                  

A hála

A hála nálam egyfajta energiafelszabadítás is!

Évzáráskor, év elején sok ember egy önértékelést, áttekintést végez. Megemlékezik a múltról, az eredményekről, újra festi a megkopott határvonalakat, erőt merít Isten gazdagságából és meghatározza, felvázolja a jövőre néző célokat. E folyamatban a hívő embert leginkább a hálaadás lelkülete jellemzi. Magam ezt az egészet, már nem először, azzal kezdem, hogy hálaadással megemlékezem azokról, akiket Isten leginkább használt az életem során, hogy rajtuk keresztül megáldjon, tanítson, gazdagabbá tegyen. Természetesen a teljesség igénye nélkül, hiszen Isten számtalan más ismert és kevésbé ismert embert is használt felém az évtizedek során. Szívemnek, ők is igen értékesek, barátok, kollégák, esetekben idegenek ,sokat próbált nagybetűs igazi emberek. Őket is számon tartom természetesen. Isten áldása vegye őket körül életük minden napján!