Öt, plusz egy érzékszerv és a hangyák.

 

Meg kellett állapítanom, hogy bejegyzést még nem kezdtem videóval itt a bogon. Ez is elérkezett. 

Amennyiben az időd engedi, és megnézted, a felrakás miértjét is elolvashatod, lejjebb. 

A videó linkje: https://www.youtube.com/watch?v=Chm8mqu_Qj4  

Remélhetőleg sokáig elérhető marad. 

 

Ki szereti, ki nem. A magam részéről rendkívül kedvelem a természetfilmjeit. A maga nemében egy géniusz a területen. Az elhangzott mondatain (idézet) gondolkoztam el, és rendkívül korrektnek tartom az ő szájából. A hangyákat hozza példának, így tudva, tudatlanul teljesen bibliai példát említ. (láttam tőle, az Ant Mountain-t még régebben, hatalmas és lenyűgöző) Íme a videóból vett idézet:

”Vakok, mert meg sem fordul a fejükben, hogy én ott állok, és nézem, mit csinálnak. Nincsenek meg a megfelelő érzékszerveik, amelyek lehetővé tennék ezt. És néha én is úgy érzem, hogy talán nekem is hiányoznak érzékszerveim. Nem tudhatom, hogy bárki más beleszól–e ebbe az egészbe. És ezt igen magabiztosan jelenthetem ki. Teljesen biztos vagyok benne, hogy nincs olyan dolog ebben a világban, aminek csodálatához ne lennének meg az érzékszerveim. Ez lenne az én álláspontom.”

A professzor megemlít valamit, aminek, mint egy érzékszervnek, a hiányában van.

Néha tudatos is nála ez a hiány. Anélkül, hogy bár mit is adnék a professzor úr szájába, amit nem mondott és gondolt. Úgy érzem, pont a hit valóságát fogalmazta meg, mint olyan érzékszervet, ami ugyan felsejlett már előtte, de hiányában van, hiszen minden más érzékszervével teljes körűen átfogja és értelmezi a látható világot, amire oda is szánta az életét. De ne általánosságban említsük most meg a hitet, mert az igen félreérthető, és félre is értik az emberek. Nézzük, meg mit mond a biblia a hitről: „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” 

Szokták mondani, ha hiszel látni is fogsz, de a szentírás tovább viszi ezt a fonalat miután már láttál, nem lesz szükséged a hitre. Tehát a hit egész egyértelműen ad egy látást, egy biztos látást, ami tudásba torkollik.  

A reménylett (a jövőre nézően elvárt) dolgok, és a nem látott dolgok (valóságok)felől a biblia szerint lehet egy kijelentésünk, lehet egy biztos tudásunk, mert a meggyőződés, be kell látni tudás is egyben. Itt most lényegtelen, hogy helyes vagy helytelen tudás ez, szerintem helyes, ezért vagyok keresztény. De ez most tényleg másodlagos. A lényeg, hogy létezik a biblia szerint egy meggyőződés, amit bátran hívhatunk tudásnak is, még akkor is, ha sokan a tudást, a tudományt és a hitet két kizáró dolognak tartják. Nos a professzor úr arról számol be, hogy e világon az öt érzékszervével minden látható és csodálni való dolgot be tud fogni. Nem zárja ki, lásd hangyák példája, hogy létezhet egy nem látható, nem érzékelhető külső megfigyelő, mint a példájában, saját maga. De mivel ez a valaki nem az őt érzékszerven keresztül tapasztalható meg, Ezért nem veti el, de nem is tesz erőfeszítést, lépést, a megismerés (meggyőződés) hogyan tovább, irányába. Pedig egy ilyen, a teremtett világról, ilyen páratlan és mély tudással rendelkező embertől én azt várnám, hogy a szelleméből/ szívéből a szentírás igazságaihoz közelebb hajolva, annak igazságait átgondolva, félre rakva (a nem alaptalan) vallásos ítéleteit, és (egy párat megfogalmaz a videóban is) megragadja a hitet. Hiszen tudjuk mit is állít a szentírás:” Mert ami az Isten felől tudható nyilván van ő bennük; mert az Isten megjelentette nékik: Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.”                  

Azt is feltétlen meg kell jegyeznem, hogy a dolgok további állása, soha nem Istenen múlik. Mint tudjuk, Ő adta és adja kinek-kinek a hit mértékét. Sok esetben fel is sejlik az, de aztán elvész a homályban. Éppen az történik, amit Winston Churchill megfogalmazott. „Az ember időnként belebotlik az igazságba, de legtöbbször feltápászkodik, és tovább megy.”

 

Köszönöm a figyelmeteket. 

Teremtés, evolúció vagy mindkettő?

Meggyőződésem hogy nem beszélhetünk egészséges hitről ott, ahol nincs bibliai világkép vagy ahol a teremtésre vonatkozó kijelentéseket legalább alapszinten nem értik meg. 
Ezért szeretnék most egy átfogó anyagot a figyelmetekbe ajánlani Prof. Tóth Tibortól. Akinek a témában könyve is kapható Tudomány, Hit, Világmagyarázat címmel. Tisztában vagyok vele, sok remek irodalom elérhető mindkét fő világnézeti oldalon. Ezt az alábbi anyagot, én jónak és hasznosnak tartom, és úgy látom kellő alapot ad, egy esetleges további kutatáshoz.


 Itt elérhető: Teremtés, evolúció vagy mindkettő?

Kapcsolódó írások:

Világhírű magyar agykutató véleménye

Mondhatjuk az evolúcióelméletről, hogy tény?

Ezen a blogon is van egy témához kapcsolódó írás.

Ezt is ajánlom A tudományimádat tünetei


Itt DIVINITY  még több remek poszt is elérhető a témában.

 itt is van (több részes) írás. ez pedig egy friss poszt ateisták véleménye: itt olvasható

A különböző világnézetek ütköznek, és ezt el kell tudni fogadnunk. E világnézeteket képviselő emberek, e ténytől függetlenül, még vidáman leülhetnek egy jó kávé mellé diskurálni.

Ezt nemrég találtam.



                             
                                 

A függetlenség csapdája

Derek Prince:

 A függetlenség csapdája

„Olyanok lesztek, mint az Isten, jónak és gonosznak tudói” (1.Mózes 3,5) Valóban dicséretes és fennkölt példakép - hasonlóvá válni Istenhez! Hogy is lehetne ebben bármi rossz? Mégis a Sátán kígyó formájában, ezzel a beszéddel olyan szerencsétlenségbe taszította Ádámot és Évát, melynek következményei azóta is befolyásolják utódaik sorsát. Mi volt az az észrevétlen csapda, aminek Ádám és Éva áldozatul estek? A függetlenség ígérete motiválta őket. Ha már biztos tudatában vagy annak, hogy mi a jó és a rossz, teljes szabadságot nyersz ahhoz, hogy kizárólag a saját elhatározásaid szerint cselekedhessél. Függetlenné válhatsz Istentől. Ez az az örökség, ami Ádámról és Éváról az egész emberi fajra átszállt: az erőszakos vágyakozás a függetlenség után. Ez a megkülönböztető jegye a régi Ádámnak - az elbukott, bűnös természet - amely ott bujkál mindegyikünkben. A függetlenséghez vezető utak Áttekintve a történelmet jól látszik, hogy az emberiség több különböző útvonalat is kiépített, hogy elérhesse Istentől való függetlenségét.

Az egyik: a TUDÁS. Az Éden kertjében két különleges fa is volt - az Élet fája és a Tudás fája. A történelem egy válságos pillanatában azonban Ádám és Éva elfordultak az Élet fájától és a Tudás fáját választották. Attól kezdve az emberiség egyik legfőbb céljává a TUDÁS elérése vált. Az utóbbi kéthárom évszázadban ez a törekvés egyre fokozódó hangsúllyal a TUDOMÁNY-ban fejezte ki magát. Az angol kifejezés: science /tudomány/, közvetlenül a latin scientia /tudás, ismeret/ szóból származik. Valójában azonban a tudomány robbanásszerű fejlődése egyáltalán nem szolgálta az emberiség olyan alapvető problémáinak megoldását, mint a szegénység, betegség, igazságtalanság, kegyetlenség vagy a háború. Sőt, a legtöbb esetben inkább csak fokozta is azokat. A tudomány jóvoltából juthattak az emberek olyan tömegpusztító fegyverek birtokába, amelyek képesek az egész emberi fajt eltörölni és sivár pusztasággá tenni az egész Földet. Ráadásul ezek a fegyverek a legtöbbször olyan kegyetlen és gonosz emberek kezében vannak, akik az erkölcsi törvényeket és a könyörületességet teljesen figyelmen kívül hagyják.

Az Istentől való függetlenséghez vezető másik út olyan, hogy első pillanatban nagyon meghökkentő. Ez az út: a VALLÁS. Az emberek számos olyan vallásos rendszert és szabályt hoztak létre, amelyek annyira tökéletes, kerek és mindenre kiterjedő formái az istentiszteletnek, hogy ott többé valójában már magára Istenre nincs is szükség. Az embereknek csak az a dolguk, hogy a szabályokat betartsák. Ez a jellemzője a fő világvallásoknak: júdaizmus, iszlám, buddhizmus - sőt, ide tartozik a kereszténység néhány változata is. Az összes ilyen vallásra az a jellemző, hogy az emberek annyira el vannak ragadtatva a saját rendszerüktől, annyira meg vannak elégedve a saját szabályaikkal, hogy ezáltal magától Istentől teljesen függetlenekké válnak. Ez magyarázza azt a tényt, hogy sokszor a komoly és vallásos emberek képesek a legnehezebben elfogadni az örömhírt, amelyben Isten ingyenesen ajánlja fel a kegyelmét - amit nem lehet cselekedetekkel kiérdemelni.

A következő módszer, amivel az emberek szeretnék biztosítani függetlenségüket Istentől: a VAGYON. Minél több pénzt, anyagi javakat felhalmozni. Jézus mondott egy példabeszédet a gazdag földesúrról, akinek olyan bőségesen termett a földje, hogy nem volt már hol tárolnia a hatalmas termést. Elhatározta, hogy az eddigieknél sokkal nagyobb tárolókat épít és így szólt magában: „és ezt mondom a lelkemnek: lélek, sok javad van neked sok esztendőre eltéve, pihenj meg, egyél, igyál, légy vidám! Isten pedig ezt mondta neki: esztelen (meggondolatlan), az éjjel elkérik (számon kérik) a lelkedet tőled, akkor amiket készítettél, kié lesz?” (Luk. 12,19-20) Ez a vágyakozás a teljes függetlenségre a történelem során megszámlálhatatlanul sok embert indított arra, hogy ugyanezt a végzetes hibát elkövessék. Pontosan ugyanígy cselekszik az emberek többsége napjainkban is.

Az Istentől való függetlenség vágya - ez a megkülönböztető jegye minden teremtménynek, aki a Sátán királyságához tartozik: lázadó angyalok, démonok, a bukott emberiség. Ilyen a jellege a világnak is, amelyről Jézus beszélt a tanítványoknak: Ti nem e világból vagytok, ahogy én sem e világból való vagyok. Ebben az értelemben a világ azokból az emberekből áll, akik sosem vetették magukat alá az Istentől kijelölt Király - az Úr Jézus Krisztus - uralmának. Néhányan közülük valóban erkölcsös, vallásos emberek, de amikor Istennek azzal a feltételével kell szembesülniük, hogy fenntartások nélkül engedelmeskedjenek Jézusnak, akkor rögtön kibukkan belőlük a lázadó, független óember a felszín alól és mereven visszautasítják Isten ajánlatát - azt az üdvösséget, amely egyedül csak kegyelem által érhető el.

1

A magányos, elidegenített emberiség Az Istentől való függetlenség vágya az, ami elválasztja az embereket Isten többi teremtményétől. Ezek ugyanis a puszta létezésükkel is teljesen egyértelmű, megkérdőjelezhetetlen függőséget árulnak el Teremtőjüktől. Egyik égitest sem mutatja azt, hogy függetlenségre vágyna. Teremtett holdat az ünnepeknek mutatására, a Nap tudja, mikor kell lenyugodnia (Zsolt 104,19) A csillagok válaszolnak, mikor nevükön szólítja őket: Ő számontartja a csillagokat, nevükön hívja őket (Zsolt 147,4) Nem számít hogy az elemek időnként szilajnak tűnnek - azok mindig engedelmeskednek Teremtőjüknek. Tűz és jégeső, hó és köd, szélvihar - teljesítik az Ő szavát (Zsolt. 148,8) Ugyanez igaz az állati teremtményekre is: „Oroszlánkölykök ordítanak a prédáért, Istentől várják eledelüket” (Zsolt 104,21) „... az apró állatok, a nagyokkal együtt... Tereád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben” (Zsolt 104,25-27) A madarakról maga Jézus mondja, hogy az Atya gondoskodik róluk. Ezek után nem csoda, hogy a lázadó ember időnként magányosan és elidegenítve érzi magát az őt körülvevő világtól, amelyben minden más teremtmény Istentől függően létezik.

A függőséghez vezető út A kereszten Jézus gondoskodott arról, hogy bukott természetünknek kettős segítséget nyújtson. Először is, összes bűnünk büntetését kifizette helyettünk, így lehetővé tette Istennek, hogy megbocsássa bűneinket anélkül, hogy az Ő igazságossága csorbát szenvedne. Másodszor, Jézus azonosította magát a mi független, önző természetünkkel is, amely leural minket. Jézusban ez a lázadás halálra lett adva. A mi lázadó óemberünk megfeszíttetett ővele együtt (Róma 6,6). Ezt a kettős orvosságot kell használnunk ahhoz, hogy Jézus tanítványaivá válhassunk. Először is, meg kell bizonyosodnunk arról - bűnbánat és hit által -, hogy bűneink meg lettek bocsátva. Másodszor ki kell mondanunk a halálos ítéletet saját lázadó, független énünk felett. A tanítványság feltétele az, amit Jézus jelölt ki számunkra: Aki nem hagyja el mindenét, amije van, nem lehet az én tanítványom. Az elhagyni szó így is fordítható: búcsút mondani. Jézus tanítványává lenni tehát azt jelenti, hogy búcsút mondunk mindennek, amitől általában függünk: családnak, barátoknak, pénznek, érvényesülésnek, világi tekintélynek és tisztességnek. Többé már nem birtoklói és urai vagyunk ezeknek, hanem csak olyan szolgák, akik számadással tartoznak arról, hogyan használták ezeket. Függőségünk ezentúl nem az előbb felsoroltakra, hanem kizárólag Istenre irányul. Sokszor megtörténhet, hogy valamilyen válság, csapás, szerencsétlenség az, ami arra vezet minket: beismerjük, Istentől függünk. Pál Rómába utazására gondolok például, ami az ApCsel. 27-ben van lejegyezve. Istennek volt egy speciális terve arra nézve, hogy Pál a Római Birodalom fővárosába menjen. Pál, mint a pogányok apostola, különleges módon működött közre abban, hogy ott egy gyülekezet létrejöhessen. Mégis Pál bilincsbe vert fogolyként utazott.

A hajó, amelyen tartózkodott, olyan borzalmas viharba került, hogy két héten keresztül sem a Napot, sem a csillagokat nem lehetett látni! Végül is hajótörést szenvedtek Málta partjainál, és ott - még mindennek tetejébe - Pált egy mérgeskígyó is megmarta! Ha Isten akarata volt az, hogy Pál Rómába menjen, miért kellett átélnie ilyen rendkívüli megpróbáltatásokat útja során? Ahogy ezen tűnődtem, visszaemlékeztem az ApCsel. 27,20-ra, ahol szó szerint ez áll: minden reményünk elveszett. Tehát ez volt a célja Pál megpróbáltatásainak: elvezetni őt arra a pontra, ahol minden reménynek vége. Pálnak semmi reménye nem maradt, egyedül csak maga Isten. Ebben a próbatételben élte át azt, hogy Isten mindenre elegendő. Az Úr arra a pontra vezette Pált, ahol teljes függőségbe került Tőle. De Isten nyilvánvalóvá tette számára, hogy Őbenne teljesen megbízhat. Ebbe a totális függőségbe kerülve Pál alkalmassá vált arra, hogy szolgálhasson a keresztények felé Rómában. Az utazás felkészítette: kiüresedve és megszabadulva minden önelégültségtől, olyan engedelmes csatornává vált, amelyen keresztül Isten áldásai akadálytalanul tudtak áradni a római keresztényekre. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy Pál nem csak apostol volt, hanem tanítvány is - Isten fegyelmezése alatt. Évek alatt, fokozatosan tanultam csak meg én is ezt a leckét a teljes függőségről. El kell ismernem, igen lassú tanulónak bizonyultam. Isten különböző helyzeteket használt fel arra, hogy rákényszerítsen a lecke alapos megtanulására. De felfedeztem, hogy minél jobban függök Istentől, Ő annál inkább olyan eredményekkel lep meg, melyeket saját erőfeszítésemből sose tudtam volna elérni! Jákób megadásra kényszerül Jákob olyan szereplő a Bibliában, akinek szó szerint fizikai küzdelmébe került, hogy feladja függetlenségét. Fiatal korában ravasz, nagyravágyó és rendkívül önző ember volt. Kihasználva Ézsau testvérének pillanatnyi gyengeségét, egy tál levesért megvette tőle az elsőszülöttségi jogot. Ezek után becsapta atyját, Izsákot - aki vak volt - és megszerezte tőle az atyai áldást.

2

Ennek ellenére sem az elsőszülöttségi jog, sem az atyai áldás nem sok jót hozott számára. El kellett szöknie Ézsau bosszúja elől Mezopotámiába. Ott bujdosóvá vált. De itt újra kimutatta a ravaszságát. Feleségül vette Lábán két lányát és apósa legtöbb vagyonát is megszerezte magának. Aztán Isten azt mondta neki: itt az idő, hogy visszatérj örökséged földjére! Visszatértében találkozott a titokzatos idegennel és egész éjjel küzdött vele. Végül is az idegen kificamította Jákob csípőjét (itt van a legerősebb izom a testben!) - így teljes alávetettségbe került. Ekkor végre Jákob megadta magát és már csak egyhez ragaszkodott: hogy az idegen megáldja őt. Csak ilyen események után vált lehetővé, hogy Jákob visszatérhessen az örökségéhez. De élete végéig bicegve tudott csak járni, a függőség alá vetettség jól látható külső jegyét hordozva magán. Ki volt az a rejtélyes idegen, aki Jákobbal küzdött? Először is a Biblia embernek nevezi. Viszont a következő napon Jákob azt mondja: láttam Istent színről-színre (1.Móz. 32,30.). Később Hóseás próféta így mondja: küzdött az angyallal (Hós. 12,4.). Tehát ugyanaz a személy: Ember is, Isten is, valamint Istentől küldött Angyal is egyben. Csak egyetlen személy létezik az egész Univerzumban, aki megfelel ennek a leírásnak: a Názáreti Jézus. Jákob sorsa lezárult ezzel a találkozással. Ezek után nyerte vissza örökségét és kibékült Ézsauval is. Talán te is tapasztaltál Jákob élményeihez hasonló dolgokat? Talán te is a saját erőddel akartál kikényszeríteni valami szellemi örökséget, áldást, amit Isten készített neked - de valahogy mégsem sikerült! De neked is ugyanazt kell tenni, mint Jákobnak: vesd alá végre magadat fenntartások és kikötések nélkül Jézus Krisztusnak, az Úrnak! De emlékezz: előfordulhat, hogy mostantól fogva kissé bicegni fogsz. Álljon itt egy ima, amit elmondhatsz: „Úr Jézus, hiszem, hogy Te valóban az én Megmentőm vagy és Te örökséget készítettél nekem. De beismerem, hogy én csak a saját erőmben bíztam, hogy megszerezzem azt. Én megbánom ezt most, Uram! Nem akarok függetlenségre törekedni, hanem alávetem magamat fenntartások nélkül a Te vezetésednek. Mostantól fogva a Te mindenre elégséges kegyelmedtől akarok függeni.”

Fordította: György Ákos

Gondolataim a kemény eledelről.

Ma már tudjuk, hogy a táplálkozás mennyire kihat és befolyásol mindent az ember életében. A vitalitását, az erőnléti állapotát, munkavégzését, egészségét testi szerveit szóval szinte minden területet érint. Ebből kiindulva egyértelmű hogy nem mindegy hogy mit és mikor veszünk magunkhoz táplálék gyanánt. Mindkettő a mit és a mikor kulcsfontossággal bírhat a legtöbb esetben. Ezért igencsak érdemes komolyan venni. Hiszen egészségünk múlhat rajta. Az ige világossá teszi, hogy az ember nem csak kenyérrel értsd fizikai táplálékkal él. Hanem szellemét és lelki életét is saját jól fel fogott érdekében táplálnia szükséges. Mégpedig rendszeresen.Igen ám de nem mindegy a szellemi életben sem hogy mikor és mit eszünk. Van, akinek a tejital való,van akinek már az emésztése gyakorlottabb így szilárd ételt is kaphat.

"Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek. Tejnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg: Mert még testiek vagytok; mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-e és nem ember szerint jártok-e?"

„Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehetik; a hitben erőetlen pedig zöldséget eszik.”

„Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, akiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre. Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú: Az érett korúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.” 

Tehát a fenti igeversekből egyértelmű hogy ideje van a tej a zöldség és a kemény eledel fogyasztásának. S azt sem kell különösképpen hangsúlyoznom, hogy a sorrend csak a végéről felcserélhető. Azaz egy kemény eledelt fogyasztó hitben erős ember bármikor ehet zöldséget és esetleg tejet is fogyaszthat noha mivoltánál fogva ez már számára nem üzenet. Ellenben egy hitben csecsemő, ha zöldséget és kemény eledelt kapna, bizonnyal nem tennénk jót vele.  
Itt megjegyzem, ezért kell körültekintőnek lenni, abban hogy az interneten vagy a személyes beszélgetésekben valamennyire beazonosítsuk, hogy kivel mit és mikor oszthatunk meg. 
Elkerülvén a gyomorrontást vagy a súlyosabb szövődményeket. 

A fentiekből következik, hogy ha van fogadó fél, azaz olyan, akit táplálni kell akkor szükségszerű, hogy Isten támasszon olyan embereket, akik táplálnak/és gondoskodnak az étkeztetésünkről.
Hála Istennek Ö ezen a téren is gondviselő és mindenfelé az Ö megbízólevelével bíró gondviselőket, azok által pedig elemózsia raktárakat állít és tesz elérhetővé gyermekei számára.
Az ige alapján: „És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:”
Ez a mag az alap az evidencia Jézus Krisztuson, mint alapon. A hívők sokaságának közössége pedig ezeken, a magtárakon keresztül kapta/kapja meg a szükséges ellátást Istentől, mindaddig, míg szellemi szempontból e száraz, kietlen, éhező Földön vándorol.

De még valamit meg kell jegyezni itt, amit sokan nem gondolnak át. Pedig Isten igéje feltétlen kéri minden hívő embertől. Mégpedig azt hogy tudatosítani kell magunkban, hogy Ők, ezek a nagyszerű és Isten által elhívott felkent és szolgálatba állított emberek, noha hatalmas ajándékok az egyház számára.Legyenek bármelyik felekezetben is elhívva és munkába állítva. Maguk is csak emberek, akik sem, nem tökéletesek sem nem hibátlanok. Nem mindentudóak és nem tévedhetetlenek. De nem is kell azoknak lenniük, és igencsak kegyetlenség lenne az ilyen elvárás velük szemben. Nemrég hallgattam egy előadást, ami azt ecsetelte, hogy a Pásztorokat sokan nem szeretik, sokszor a juhok érdekében „ázottak” „csapzottak” és még szagosak is lehetnek. A bunda a sajt a tej az igen az kell a pásztor környezetének, de a szagosságot már nem fogadják, pedig ez velejárója a természetes pásztori munkának. Szerintem ezt érdekes szellemi szempontból is átgondolni, mert megáll és igaz ez minden más ajándékra is. S mindent meg kell tenni a pásztorok és más elhívottak munkájának segítése érdekében. /Közbenjárás,anyagi és minden más módon történő támogatás stb./

 De egyszerűen meg kell értenünk. Bennük is rész szerint van az ismeret rész szerint a tudás. Rájuk, és épp úgy vonatkozik, hogy tükör által homályosan látnak, mint mindenkire, aki az ige fényénél táborozik. Elhívásukból kifolyólag kétségtelen hogy Ők sokkal kevésbé látnak homályosan, mint mi. De emberi edényük miatt nem bírnak a teljesség ismeretével, ezért maradnak vakfoltok és homályos pontok az ö életükben és tanításaikban  is. Én magam ebben is Isten hatalmas bölcsességét látom, mert így könnyen megérthetik és megérthető mások által is hogy mennyire egymásra vagyunk utalva és mennyire szükséges minden Isten nagy emberét a maguk területén józanul szeretettel és örömmel fogadnunk. Menyire fontos hogy a felekezeti szemüvegeinket félretéve megértsük és elfogadjuk azt a tényt, hogy Isten máshol másokat is használt és használ az Ö örökkévaló tervének elvégzésére. Miért emeltem ezt most ki? Egyszerű oka van. Azért mert a kemény eledelhez való jutás kulcslépése ez a hívő ember életében. Ennek megértése nélkül nem tudsz közelebb kerülni a keményebb eledel asztalához. 
Isten azt akarja, hogy nyitottak legyünk a friss kijelentésekre, amelyeket igéjéből aktualizál számunkra. Azt akarja, hogy mindent, amit az asztalon találunk, megvizsgáljunk és gondoljuk át a fogyaszthatóságát a mi életünkre nézve. Bátraknak kell lennünk, hogy utána merjünk járni az ige fényénél mindennek amit nekünk tanítanak/tanítottak, mint ahogy azt a Béreai keresztények tették. 

"Az atyafiak pedig azonnal, azon éjszakán elküldték Pált Silással egyetemben Béreába; kik mikor odamentek, elmentek a zsidóknak zsinagógájába. Ezek pedig nemesebb lelkűek voltak a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az igét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-e ezek."
Egy másik fordításban is olvassuk el.

"Ezután a testvérek még azon az éjszakán útnak indították Pált és Szilászt, akik továbbmentek Bérea városába. Amikor megérkeztek, ott is elmentek a zsinagógába. 11 Az ottani zsidó közösség tagjai nemesebb lelkűek voltak, mint a Thesszalonikabeliek. Nyitott szívvel és örömmel fogadták az üzenetet, amelyet Pál hirdetett. Naponta tanulmányozták az Írásokat, és gondosan megvizsgálták, hogy valóban igaz-e, amit Páltól hallottak."

Szeretném, ha megértenénk, ha ex katedra bárki, még ha felkent elfogadott személyről beszélünk is, bármiben bármit taníthatna, mondhatna, mert az biztos hogy teljesen úgy van. Akkor minek volt szükséges a Béreaiak ellenőrzésére és utánajárása? Amit ne felejtsünk el az ige fontosnak és érett dolognak tart. 
Mielőtt a szavaimból azt a helytelen következtetést vonnád le, hogy akkor még a pásztoromban, a tanítómban se bízhatok meg? Szeretném leszögezni, hogy egyáltalán nem erről szóltak a fenti mondataim. A lényeg egy szóban hogy Isten előrehaladásod és az Ö akaratába való beállásod érdekében fel tud, és fel akar használni akár egy karizmatikus tanítót úgy,  mint egy fundamentalista tanítást, egy más felekezetben mélyebben felismert meglátást, vagy akár egy régi katolikus hívő tollából származó könyvet. Ennél szájba rágósabban /bocsánat a szóért/ nem tudom kifejezni.
Legyél Nyitott, ha fejlődni szeretnél. 

Köszönöm a figyelmet.  

"Azt hitted, olyan vagyok, mint te?!”

Nem csak nagyon fontos de időszerű is hogy a fenti állítást megértsük.
Egyre több olyan internetes oldalra hívják fel a figyelmemet. Melyekről szó szerint el lehet mondani, hogy balgatagul azt a célt tűzték ki, hogy Isten személye és szava ellen felállnak. Nem az alaphangvételű ateista blogokra gondolok elsősorban. Ezek, java része egyszerűen csak hangosan gondolkozik és képviseli azt, amit képvisel, amit most még megalapozottabbnak tart sajátos nézőpontjából szemlélve a kérdést. Nem egy tanulságos beszélgetésem volt ilyen emberekkel. Mondhatni a kötött fogású birkózás ki terjedt a szürkeállományunkra is. Magam élveztem ezeket, a beszélgetéseket, remélem ők is. A gondom inkább azokkal az internetes oldalakkal van melyek egy rosszindulatú támadó és sokszor totálisan téves következtetésekből álló véleményt hangoztatva, próbálják Isten igéjét meghazudtolni. Sok van ilyen. De oldalaikat teljesen átszövi a felületesség a csúsztatás és a helytelen értelmezés.

A legszembetűnőbb hibájuk, az hogy Isten beszédét kiválogatják, szövegkörnyezetükből kiragadják és nem egyszer előítéleteikből származóan teljesen más értelmezést, adnak az 
Igének, mint amit Isten közölni akart. Finoman fogalmazva inkorrektek.

Magukat a blogokat érthető módon nem fogom reklámozni. Viszont tartalmi témájukból a példa kedvéért veszek.
Talán a legelső véleményük az ilyen oldalaknak, az hogy Isten vérszomjas, brutális és kegyetlen. S elkezdik sorolni a bibliából helytelenül kiragadott igeverseiket.
Aztán a következő erőlködésük hogy igyekeznek meggyőzni minket, hogy a biblia nem méltó a bizalmunkra, mert tele van ellentmondásokkal, és különben is egy rakás hazugság az egész. Itt is felsorakoztatnak kiragadott igeverseket, látszatellentmondásokat melyek legtöbbje mélyebb biblia kutatás során eltűnik. De persze az ilyen emberek erre már csak előítéleteik és prekoncepcióik miatt is eleve képtelenek. Besározni, ledegradálni valamit könnyebb választás számukra, mint felépíteni, kibontani a mélyére ásni egy-egy nehezebben értelmezhető igeszakasznak. Áll rájuk az, amit Péter apostol mondott:

„Urunk most még türelmesen vár. Értsétek meg, hogy ez sokak számára a megmenekülés lehetőségét jelenti! Ugyanerről írt nektek szeretett testvérünk, Pál is, Istentől kapott bölcsességgel. Ő minden levelében szokott írni ezekről, a dolgokról. A leveleiben akadnak nehezen érthető részek, amelyeket egyes tudatlan és bizonytalan emberek félremagyaráznak és kiforgatnak. De nemcsak Pál leveleit, hanem az Írások egyéb részeit is kiforgatják eredeti értelmükből, és ezzel a saját pusztulásukat okozzák.
Szeretett testvéreim, ti azonban mindezeket már előre tudjátok. Vigyázzatok tehát, s ne hagyjátok, hogy ezek az elvetemült emberek félrevezessenek benneteket! Ne engedjétek a szilárd meggyőződéseteket megingatni! Inkább erősödjetek meg Jézus Krisztus kegyelmében! Ő Urunk és Megmentőnk — igyekezzetek tehát minél mélyebben megismerni őt! Övé legyen a dicsőség most és örökké! Ámen!
/Egyszerű fordítás/

Nem lepődöm már meg ezen a magatartáson. Csak igen károsnak tartom azon kereső emberekre gondolva, akik ilyen oldalakba botlanak és óvatlanságukban megmérgeződnek.

Aztán a következő totálisan téves elvárásuk Istennel szemben hogy nem olyan, mint ők!

- nem humanista / humanizmus az embert isteníti, helyezi középpontba, és így a teremtőről elfelejtkezik, Öt elveti./
- nem hazug /szava tökéletes és igaz./
- nem szentségtelen 
- nem felületes 
- nem megalkuvó

Az bibliában olvashatjuk.:

„A gonosznak pedig ezt mondja Isten:Milyen jogon beszélsz rendelkezéseimről, hogy mered szövetségemet a szádra venni?! Hiszen utálod, ha figyelmeztetlek és fegyelmezlek, szavaimat semmibe veszed! Tolvajokkal barátkozol, és házasságtörők közé keveredsz. Szád telve gonoszsággal, nyelved csalással. Saját testvéredet is elítéled, megrágalmazod anyád fiát! Ezt tetted, és én csak hallgattam. Azt hitted, olyan vagyok, mint te?!”
/Egyszerű fordítás/

Gondolatom természettudományokról.

Még mindig nem a házasság témáját folytatom ahogy terveztem. Ismételten egy kis kitérőt teszek mert vannak olyan emberek akik azt gondolják hogy azok az emberek mint magam is. Akik ma nyilvánosan Istenről beszélnek valószínűleg igen maradi gondolkozásúak és tudomány ellenesek. Nos e pár gondolatom e tévhit eloszlatása miatt íródott. 

A szellemi dolgokról kiváltképp Isten személyéről és a biblia igazságairól való beszélgetéseimkor igen gyakran előfordult hogy a partnereim Sthepen  Hawking korunk kivalló fizikusára utalnak, hogy ő bizony rendkívüli ismeretei ellenére mégiscsak  ateista vonalon gondolkozik. Nos igen ezt én is így tudom. Mégis minden elismerésem ellenére azt gondolom ebben a dologban is, téved. 

Mint ahogyan a Higgs-bozon létezésével kapcsolatban is tévedett mikor elvetette létezésének lehetőségét. Hogy félre értés ne legyen eszem ágában nincs ilyen tőlem mérhetetlenül okosabb embert leminősíteni. Csupán arra utalok, hogy mi emberek akárkik is legyünk bizony nem vagyunk tévedhetetlenek. De ezzel nincs is baj. A baj a felfuvalkodottságban és a kevélységben van, amikor is a természettudományok egyes  képviselői elhagyván szakterületeiket olyan helyen tesznek konkrét állításokat, amelyeken egyszerűen a meglévő ismereteik nem engednek kompetenciát. Például, amikor egy biológus a materialista gondolkozásán táplálkozó evolúciós világnézetében kijelenti, hogy „Isten nem létezik” abban a pillanatban eme személy olyan területre lép ahol, ha a jelenlegi ismereteinek a kétszeresével rendelkezne is akkor sem jelenthetné ki ex katedra a fenti mondatát. 

Magam is igen kedvelem a legtöbb tudományterületet. Még ha többet igen csak alapszinten értelmezek a még meglévő korlátaim és ismerethiányaim miatt. De én nem csak a termodinamika második törvényé miatt hanem több szempontból is sokkal logikusabbnak tartom az ID-t.  Az intelligens tervezést mint a nagy bumm elméletét. Természetesen elfogadom, ha valaki a big bang teóriája mellet áll ki, abban az esetben, ha ezt nem, mint bizonyított tény akarja letolni a torkomon. Magam is csak nyitogatom embertársaim szellemi szemeit hogy felismerjék a Teremtő Isten valóságát a szívükben. Bizonyítani létezését objektíve én sem tudom.

Tehát mind a két oldal csak hit által támogatható. Magam az Isten hitet logikusabbnak tartom. 

Több igen kivalló egyetemen mind a két feltételezést és egyben az ebből fakadó világnézeteket is feltételes módban tárják a hallgatók elé, ami már elég nagy előre lépés. Természetesen a felületesség és a közömbösség miatt a legtöbben még mindig a sokáig kész tényként beállított evolucionista elmélet mellé állnak. Természetesen az igazság nem attól igazság, hogy hányan képviselik. De valóban sok helyen még ma is kinevetik azt  aki elveti az ateista materialista világnézetet. 

Ma olvastam egy cikkben, hogy megtalálták az első atombaktériumokat. Amelyek igen forró és savas környezetben élnek. Azt hiszem pár éve fedeztek fel életet rendkívüli hőmérsékleten amit pedig elképzelhetetlennek tartottak. A mostani annyival izgalmasabb hogy a magas hőfok mellett egy rendkívül mérgező közegben, ami szintén elképzelhetetlen volt eddig a  metallosphaera sedula azt üzeni köszönöm, jól vagyok.

Meggyőződésem hogy nagyon fontos a tudományok kutatása és a határvonalak feszegetése. De csak a kompetenciális keretek betartásával.

Amikor ezt a témát tárgyaljuk mindig eszembe jut egy kedvenc idézetem.

„Az első korty a természettudomány poharából ateistává tesz. De a pohár alján azonban ott vár Isten!”  Wemer Heisenberg 

Köszönöm a látogatásod.

kapcsolódó téma: http://bibliavalasz.blogspot.hu/2011/01/majomtol-vagy-istentol.html