Milyen Jézust Ismersz?

 

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.”

Amilyen Jézust prédikálnak, az emberek olyan Jézusban hisznek.

Amilyen Jézusról beszélnek, olyan mutatkozik meg az emberek életében.

Amilyen Jézusra figyelsz olyan tud cselekedni benned és általad.  

Ezért is rendkívül szükséges, hogy a teljes írást és azt is helyesen hasogatva mint aranyalma ezüst tálcán kínáljuk fel a teljes evangéliumot a hallgatóságnak. Meg kell érteni, az emberek olyan Jézusban hisznek, amilyet bemutatnak nekik.

Ahol nincs szó a Szent, Igaz, és örökké áldandó Jézus Krisztusról, ott az emberek nem hisznek és nem ismerik a Szent, Igaz és örökké áldandó Jézust. (Megjegyzem a szerető Jézust azért ismerik mindenfelé, mert legtöbbször így mutatják be őt, az embereknek.) De ha csak a szerető Jézus van bemutatva, prédikálva, akkor nem a teljes evangélium van bemutatva és prédikálva. Igy az emberek hite nem fog tudni kialakulni, megmutatkozni egészséges módon, Isten akaratában lévőként, csupán egy legyengített, vérszegény módon. Azt gondolom, ez választ is ad rengeteg problémára az egyházban, és az egyéni hivő életekben egyaránt. Valamint részben a tagolódásra is válasz. Ahol nincs szó a szabaditó Jézusról, ott nem ismerik a szabadító jézust, legfeljebb csak hallomásból, de nem tapasztalatból. Ahol nem beszélnek a gyógyító és mindenre elégséges Jézusról, ott nem fogják ismerni személyesen a gyógyító és mindenre elégséges Jézust, legfeljebb homályos hallomásból. A hit hallásból jön létre! Isten beszédének a hallgatása és a Szent Szellem munkája révén alakul ki az ember szellemében/személyiségében leginkább a szívében megjelenve és onnan kiáradva a gondolkozásra a beszédre, megformálva/meghatározva a cselekedeteket, amelyeket Isten már elkészített, hogy azokban járjunk.

Ne érd be kevesebbel, mint a teljes Szentírás!

Ne érd be kevesebbel, mint a teljes evangélium üzenete!

Ne érd be kevesebbel, mint az Isten beszédén felnövekő, azon megálló, egészséges bibliai hit. Ezek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni.

Köszönöm a figyelmedet.  

 

Gondolatom a hittel kapcsolatban.

 

Ahhoz, hogy ne csalódjál, meg kell értened és meg kell élned a bibliai hitet. Ahol ez elmaradt, hajlamosak a hívők úgy kezelni a hitet, mint egy bankjegyet, vagy mint egy könyvespolcon lévő könyvet. Gondolják, ha szükség van rá, előveszik, és használják. (például, fél éve nem imádkozott, nem töltött időt, sem Isten dicsőséges közösségével, sem Isten szavával. Esetleg hébe-hóba rapszodikusan, kénytelenségből, tett valamit, a lelkiismeret megnyugtatására.) Majd hirtelen, egy nap, ott áll valami igazán nem várt és nem jó dolog, (ez nem negatív megvallás, az ige mondja hogy sok baja van az igaznak) történés, esemény, kellős közepében, és mint egy szerencse bankjegyet, elkezdi tenni az addig is jól tudott szent, Isten előtt kedves cselekedetek egyikét, esetleg az összeset, amit ismer. (Mindjárt nem kell könyörögni, hogy keresse az Urat, hirtelen annyiszor fogja segítségül hívni Jézus nevét, mint addig soha.) De mivel a hit, (kivéve a hit ajándéka) nem így működik, mert az egy aktív, szívből feltörő, folyamatosan megélt, Istennel való engedelmes életmód, ezért félő, hogy emberünk csalódni fog. Ha elmarad a csalódása, és mégis megoldást kap, az csak, és egyedül, Isten irgalmának lesz köszönhető. És nem mindegy? Mondhatod. Az eredmény a lényeg. Nem! Nem mindegy! Nagyon nem mindegy, Isten azt akarja, hogy gyermekei hitből éljenek, hit által éljenek. 

Az irgalmával pedig ne éljünk vissza, mert gondot okozunk magunknak. (Egy földi apa is szívesen rendet rak a kis kétéves gyermeke körül, de egy tízéves gyermek felé ezen a téren már vannak jogos elvárások.) Mert az igaz ember hitből él. Aki nem hitből él csak arról tesz bizonyságot, hogy még nem igazult meg, illetve engedetlensége folytán, gondok keletkeztek az Istennel való kapcsolatában. Szóval ne éljünk úgy, hogy egy bizonyos ideig komolyan vesszük Istent, majd egy bizonyos ideig félre állítjuk, mintha soha meg se ismertük volna. Én éltem így, és rengeteget vesztettem, te kikerülheted ezt a csapdát.          

Mert számos kiégett és kiábrándult keresztényt látni, akik helytelen hozzáállásuk miatt, a hit félreértelmezése miatt (mert nem jelent meg cselekedetekben, csak a nyelvükön) csalódva, kifelé, vagy csak magukban, azt kiabálják, hogy nem működik. Ez nálam nem működik. Nem kellene ennek így lenni atyámfiai, mondaná Pál. A hit és a cselekedet mindig kéz a kézben jár. Vagy, ahogy mondani szokták, a hit, amely nem tesz semmit, nem ér semmit. Szánj rá időt és tanulmányozd a bibliai hittel kapcsolatos igazságokat. Legyen benne sok örömöd és Isten áldjon meg.

 

Imák és időszakaszok

Noha tudjuk a mi mennyei atyánkról, hogy könyörgést meghallgató Isten. Aki már akkor tudja mit szeretnénk kérni, miért keressük Őt, amikor még, meg sem fogalmaztuk azt a szánkkal. Mégis a hívő ember, ha nincs résen, el tud keseredni, és el tud bizonytalanodni, ami igen veszélyes állapot, mert ilyenkor a szívéből kilopható a hit. Szerintem mindenki tudja, miről beszélek.                        Az imában Istenhez forduló ember, egyik gyakori hibája, hogy elrebeg egy imát, és kész passz a dolog le is van tudva, hiszen Isten nem süket. Sokszor hallottam hívőket úgy beszélni, hogy ha másodszor imádkozol ugyanazért, akkor az hitetlenség, és más hasonló butaságokat. Az valóban igaz, hogyha életveszélyben, vagy azonnali beavatkozást igénylő történésbe kerül egy hívő, legtöbbször elégséges akár csak az Úr Jézus hatalmas nevét segítségül hívva, kiáltanunk. De az ilyen helyzeteket nem vehetem alapul, mert nem ez az általános. Az általános az sokkal inkább az, amikor zörgetünk, A zörgetés pedig nem egy vagy két koppintás, ezt hamar be lehet látni.  „Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.” Testvéreim, a kérés, a keresés, a zörgetés nem egy másodperces dolog, a legtöbbször egy időt és folyamatosságot igénylő cselekedet. Az ó szövetségben ezt olvassuk: „Monda azután: Vedd fel a nyilakat. És felvette. Ő pedig monda az Izrael királyának: Lőj a földbe, és bele lőtt a földbe háromszor; azután abbahagyta. Akkor megharagudott reá az Isten embere, és monda: Ötször vagy hatszor kellett volna lőnöd, akkor megverted volna a Siriabelieket a megsemmisülésig; de így már csak háromszor vered meg a Siriabelieket.” Ha megnézed, igazolható hogy a kevés is működött, csak éppen jóval alul maradt Isten tökéletes akaratának és áldásának. Értsd meg a dolgoknak ideje, van! Gondolj csak erre az igeversre: „Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket.”  Itt látható, hogy problémának, meghiúsító erőnek mondja Isten, a békességes tűrés hiányát, és még valamit, a restséget. Ugyanis amikor nem biztosítjuk a dolgoknak járó időt, akkor restek, lusták, közömbösek vagyunk. Igy pedig nehézkes lesz jó eredményt elérni. A hitednek legtöbbször kézen kell fogni a türelmet, és együtt kell haladniuk a kijelölt cél felé. A bibliában azt látjuk az áttörések, az imaválaszok, a szabadulások, gyógyulások, váltakozó időszakaszokat kívántak meg. Így olvashatjuk: „abban az órában, vagy azon órában, „és azon a napon” és „másnapra”, vagy „harmadnapra”, vagy „abban az esztendőben”, de igaz ritkán, de előfordul, hogy egy-egy imaválasz beteljesedése hét esztendőt vagy esetlegesen több évtizedet is igénybe vett. Tehát nem szabad elfelejtened, hogy Isten nem véletlen hívja fel a figyelmünket arra, hogy a valós bibliai, Isten igéjéből megnyert hitünk mellé, kitartást, állhatatosságot, jó reménységet (ami a jövővel kapcsolatos) kell ragasztanunk, mert csak így lesz száz százalékos az eredmény feletti örömünk.

 

Isten áldását kívánom az életetekre, és köszönöm a figyelmeteket.  

 

Sem a hit, sem a kegyelem, mint bibliai igazság, nem tud megtartani Isten nélkül!

 

(Egy odafigyelős, picit nehezebb témát hoztam most a hétvégére.)

 Nem a hit és nem a kegyelem tartja meg a hívőt, hanem az Örökkévaló Isten. Lényegileg fogalmazva, csak egy megváltói ár van, amit Isten meghatározott és elfogad, az pedig nem más mint Jézus Krisztusnak az Isten bárányának a vére! A vért nem lehet, sem a hittel sem a kegyelemmel, sem semmi mással kicserélni, vagy háttérbe szorítani.   

Egyedül és kizárólag Isten az, aki meg tud tartani téged, az érted hozott engesztelő áldozat által. Az, hogy ehhez a te bevonásoddal a bibliai hitet, és a szeretetéből felkínált kegyelmet felhasználja/alkalmazza, nem ellentmondás. Ő az üdvösség, Ő maga az örök élet! Nem rakhatod Isten helyére sem a hit igazságát, sem a kegyelem igazságát. Nem a hitben hiszünk, és nem önmagában a kegyelemben hiszünk, hanem a megváltásunkat véghezvivő Jézus Krisztusban, mint értünk és miattunk megfeszített, testé lett Igében.Ugyan úgy, egy szellemi alapelven áll ez, mint az, hogy a hit cselekedetek nélkül halott! Azaz olyan mintha nem is lenne.  

„Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről.” Nem tehetjük Jézus tökéletes emberi és Isteni személye, és a tőle elválaszthatatlan megváltói munkájának helyére, sem a hitet, sem a kegyelmet, ahogy egy ideje divat sok helyen. (szuper kegyelem tana) Akik ezt cselekszik, szükségszerűen szembekerülnek az Isten beszédével, és eltávolodnak annak teljes igazságától. Fontos megérteni ezeket a szellemi igazságokat, és a helyükön kezelni. A törvényre azért van szükség, hogy világosan felismerjük, hogy mennyire rászorulunk a kegyelemre, ezért nem lehet szétválasztva képviselni ezeket. A megtérést meg kell előznie egy világos bűnfelismerésnek és bűnbánatnak. Azaz nem szétválasztható. Ha nincs az első nincs a második sem.    A bibliai hit nem a hitben hisz! A helyes bibliai hit, nem helyezi Istent, egy rosszul értelmezett kegyelem mögé, másodikként. Hanem Istent, mint aki a kegyelmet adja, megtartja az Őt megillető első és kizárólagos helyen.

Egy olyan ember, aki úgy tart igényt a kegyelem ajándékára, hogy közben nem törekszik az életében felszámolni, mindazt, amit Isten bűnnek mond. Félő, hogy csalódni fog. Mert a kegyelem ajándékának az átvétele, a megtéréshez van kötve. A szellemünkre nézve átvettük mert megkaptuk a megváltásunkat. A lelkünkre még munkáljuk, ezt lejjebb kifejtem. A testünk pedig vár a megváltásra mert tapasztalati szinten még nem birtokoljuk. Sajnos ma, sokan Isten népe között, úgy vélik, ha elmondták a megtérő imát, akkor ez után bármit is gondolnak, tesznek, az már nem érinti az üdvösségük kérdését, mert annak ajándékát átvették hit által. Nos van ebben igazság! De csak és kizárólag azoknak az embereknek, akiknek amúgy, már nincs lehetősége a földi életben levetkőzni a romlott természetüket, mert a halállal való találkozásuk elérkezett. Ilyen volt a lator, a Jézus melletti keresztfán. Ilyen az a haldokló ember a kórházi ágyon, aki segítségül hívja az Úr nevét, és megtérésre jut. Az ilyen embereknek már nincs lehetősége megteremni a megtérésének a gyümölcsit. Ezért nincs is elvárva tülök. De a teljes szentírás fényében meg kell érteni a hívőknek, hogy mindazoktól, akiknek van lehetőségük átöltözni (levetni, felszámolni a romlott természetük cselekedeteit és felöltözni, megvalósítani hitbeli cselekedettekkel az Isten akaratát) azoktól Isten el is várja ezt az engedelmességi folyamatot. Ezért is mondja a szentírási kijelentés, hogy: Szentség nélkül nem látjuk meg Istent. Ezért olvassuk, hogy a menyegzőn egy embertől meg van kérdezve, „hogy van, hogy meztelen van? Hogyan, hogy nincs ruhád? Ezért mondja János a jelenések könyvében, hogy lesznek, akik kint maradnak, akik nem léphetnek be az Isten országába. Át kell ezeket gondolnod testvérem, mert ezek az intések nem hitetlen embereknek, hanem a megtérési imát már elmondott hívő embereknek szólnak. A Bűneiben megmaradó, azzal nem harcoló ember, nem ragaszt a hitéhez cselekedeteket, ezért pedig nagy árat fizethet. Nem kárhoztató szavak ezek, nem akarom, hogy bárki félre értse, csupán át kell gondolnunk a dolgokat, mert kimondhatatlanul nagy a tét.                   

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” Istent Szent, ez mindenki előtt nyilvánvaló igazság. És a négy szellemi lény, amelyek közül mindegyik hat-hat szárnnyal bír, köröskörül és belül teljes szemekkel; és meg nem szűnik nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt és aki van és aki eljövendő. Tehát Istent, ha mi hívők egyre inkább megismerjük, annál inkább elkezdünk hozzá hasonlítani minden területen. Mintegy elváltozunk az Ő ábrázatára.

A szentség területén is. Ezért fogunk tudni itt a földön úgy járni, ahogy Jézus tette! „Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Ő benne,” Meg kell értenünk, mindannyian sokféle bűnben éltünk különböző mélységekben a megtérésünk előtt és után is, sajnos. De miután „vettük a Krisztust” megtértünk elkezdtük megismerni Őt és akaratát, az ige felszólít, hogy ahogy vettük, ahogy folyamatában megismerjük Istent, az Urunkat és megváltónkat, úgy járjunk benne, azaz a vele lévő kapcsolatban. Márpedig Őt nem hazugnak, nem szeretetlennek, nem házasságtörőnek, nem homoszexuálisnak, nem a másikat leigázónak, nem önzőnek, és nem engedetlennek, stb. ismertük meg, hanem Szentnek. Isten minden gyermekétől azt várja, hogy amiképpen Ő maga mi is szentek legyünk, és ahogy Ő járt, úgy járunk, éljünk mi is ezen a földön.

Köszönöm a figyelmeteket. Áldott hétvégét kívánok számotokra.     

 

Öt, plusz egy érzékszerv és a hangyák.

 

Meg kellett állapítanom, hogy bejegyzést még nem kezdtem videóval itt a bogon. Ez is elérkezett. 

Amennyiben az időd engedi, és megnézted, a felrakás miértjét is elolvashatod, lejjebb. 

A videó linkje: https://www.youtube.com/watch?v=Chm8mqu_Qj4  

Remélhetőleg sokáig elérhető marad. 

 

Ki szereti, ki nem. A magam részéről rendkívül kedvelem a természetfilmjeit. A maga nemében egy géniusz a területen. Az elhangzott mondatain (idézet) gondolkoztam el, és rendkívül korrektnek tartom az ő szájából. A hangyákat hozza példának, így tudva, tudatlanul teljesen bibliai példát említ. (láttam tőle, az Ant Mountain-t még régebben, hatalmas és lenyűgöző) Íme a videóból vett idézet:

”Vakok, mert meg sem fordul a fejükben, hogy én ott állok, és nézem, mit csinálnak. Nincsenek meg a megfelelő érzékszerveik, amelyek lehetővé tennék ezt. És néha én is úgy érzem, hogy talán nekem is hiányoznak érzékszerveim. Nem tudhatom, hogy bárki más beleszól–e ebbe az egészbe. És ezt igen magabiztosan jelenthetem ki. Teljesen biztos vagyok benne, hogy nincs olyan dolog ebben a világban, aminek csodálatához ne lennének meg az érzékszerveim. Ez lenne az én álláspontom.”

A professzor megemlít valamit, aminek, mint egy érzékszervnek, a hiányában van.

Néha tudatos is nála ez a hiány. Anélkül, hogy bár mit is adnék a professzor úr szájába, amit nem mondott és gondolt. Úgy érzem, pont a hit valóságát fogalmazta meg, mint olyan érzékszervet, ami ugyan felsejlett már előtte, de hiányában van, hiszen minden más érzékszervével teljes körűen átfogja és értelmezi a látható világot, amire oda is szánta az életét. De ne általánosságban említsük most meg a hitet, mert az igen félreérthető, és félre is értik az emberek. Nézzük, meg mit mond a biblia a hitről: „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” 

Szokták mondani, ha hiszel látni is fogsz, de a szentírás tovább viszi ezt a fonalat miután már láttál, nem lesz szükséged a hitre. Tehát a hit egész egyértelműen ad egy látást, egy biztos látást, ami tudásba torkollik.  

A reménylett (a jövőre nézően elvárt) dolgok, és a nem látott dolgok (valóságok)felől a biblia szerint lehet egy kijelentésünk, lehet egy biztos tudásunk, mert a meggyőződés, be kell látni tudás is egyben. Itt most lényegtelen, hogy helyes vagy helytelen tudás ez, szerintem helyes, ezért vagyok keresztény. De ez most tényleg másodlagos. A lényeg, hogy létezik a biblia szerint egy meggyőződés, amit bátran hívhatunk tudásnak is, még akkor is, ha sokan a tudást, a tudományt és a hitet két kizáró dolognak tartják. Nos a professzor úr arról számol be, hogy e világon az öt érzékszervével minden látható és csodálni való dolgot be tud fogni. Nem zárja ki, lásd hangyák példája, hogy létezhet egy nem látható, nem érzékelhető külső megfigyelő, mint a példájában, saját maga. De mivel ez a valaki nem az őt érzékszerven keresztül tapasztalható meg, Ezért nem veti el, de nem is tesz erőfeszítést, lépést, a megismerés (meggyőződés) hogyan tovább, irányába. Pedig egy ilyen, a teremtett világról, ilyen páratlan és mély tudással rendelkező embertől én azt várnám, hogy a szelleméből/ szívéből a szentírás igazságaihoz közelebb hajolva, annak igazságait átgondolva, félre rakva (a nem alaptalan) vallásos ítéleteit, és (egy párat megfogalmaz a videóban is) megragadja a hitet. Hiszen tudjuk mit is állít a szentírás:” Mert ami az Isten felől tudható nyilván van ő bennük; mert az Isten megjelentette nékik: Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.”                  

Azt is feltétlen meg kell jegyeznem, hogy a dolgok további állása, soha nem Istenen múlik. Mint tudjuk, Ő adta és adja kinek-kinek a hit mértékét. Sok esetben fel is sejlik az, de aztán elvész a homályban. Éppen az történik, amit Winston Churchill megfogalmazott. „Az ember időnként belebotlik az igazságba, de legtöbbször feltápászkodik, és tovább megy.”

 

Köszönöm a figyelmeteket. 

A fehér ruhához vezető út.

 

A jelenések könyvében, a lezárások, a megérkezések, az összegzések, és a konklúziók idejének elérkezésekor, igen sokszor olvassuk, azt, „ aki győz..”

Amit fontos észre vennünk, hogy a csatákban, és általában véve, a legkisebbtől a legnagyobbig, mindenféle konfrontációban mindig van egy győztes és van egy vesztes. De akár hogy is, a lényeg mindig azon van, hogy mi melyik oldalon vagyunk, mi a személyes területünket érintve győztünk-e, vagy vesztettünk?  De mit jelent győzni? Kiről mondhatjuk el, hogy győzött? Mindenkiről, aki az előzőleg kitűzött eredmény/célt elérte, a rész vesztességek ellenére is. (Az, hogy valaki éppen csak, hogy győzött, vagy hatalmas diadalt aratott, precíz pontossággal a megfelelő és megszokott helyen szakította el a célszalagot, vagy kézzel - lábbal épp ahol érte, másodlagos dolog, ha már győzött.) Természetesen a későbbiekben ennek is lehetnek származékai, de a szentírás szerint a kulcs az, hogy szabályszerűen küzdjön, mert ellenkező esetben, nincs korona.   

A győzelem az minden esetben konkrét cselekedet eredménye, azért fontos ez, mert noha a hit az szerves része a győzelemnek, mégis ahogy a szentírás figyelmeztet minket, ha a hitünknek nincs cselekedete (Isten akaratában való szent életvitel, mint alap, és ezen az alapon a személyes Szent Szellemtől való vezetés megvalósítása ) akkor hitünk ugyan van, csak éppen a szentírás szerint ez halott hit. Halott! Nem ér semmit, nincs mérhető haszna. Ha elviszed a csatába a kardodat, de nem húzod ki a hüvelyéből, és nem használod a harcban, igen hamar véget ér a napod, és nem sokat használt neked, hogy nálad volt. A bukott angyalok és démonok is rendelkeznek hittel, Isten akaratának tényeivel, csak épp szembehelyezkedtek vele, nem engedelmeskednek. Nem is akarnak és nem is tehetik. Mint az embereknél, a régi természet, egyszerűen képtelen Istennek engedelmeskedni, hiszen mint az előzőeket is, a halál hatja át és nem az élet.

 Aki győz! Aki győz, mondja a szentírás: „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.”

„Aki győz, annak nem árt a második halál.”

 „aki győz, és aki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet”

 „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyi székembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyi székében.”

 „A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van.”  „Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.”

 A fentiekből igen világosan kitűnik, a győzelem a személyesen kivívott saját győzelmed, kimondhatatlanul fontos. Az a helyes, ha az ember minden területen győzelmes életet akar élni, de a legfontosabb, hogy az üdvössége a szent életvitel megvalósítása a fehér ruhába való öltözés területén mindenképp győzelmet kell elérnie! Egyszerűen nem rakhatja lejjebb a mércét. Szentség nélkül, meztelenül, ruha hiányában komoly gondok lehetnek. Miként is olvassuk? : „elmenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgat. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lesz sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak." (érdekes a szuper kegyelem tanítása, itt nem igazolódik)

Szeretném, ha megértenéd, a kegyelem árad, Isten velünk van és szeretetével, irgalmával körül vesz! Minden nap teljes kegyelemmel vár, ma még! De a mi részünket nekünk kell megtenni, mert más képtelen helyettünk megtenni. A menyegzőre pedig szép ruha kell, hogy ne legyen kellemetlen meglepetése senkinek!

Áldott napot és köszönöm a figyelmedet! 

 

Drágakövek, disznók és az engedelmesség.

Ma reggel, az Ige feletti elmélkedésünk során a feleségemmel, egy nagyon érdekes dolgot figyeltünk meg. A szentírás a következőt mondja nekünk. :”Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.” Megállapíthatjuk, hogy ez egy nagyon fontos, Isteni alapelv, és pontosan ezt az elvet követi maga az Úr is, a gyermekeivel kapcsolatban. Értsd jól, most egy alapelvet nézzünk meg, mert tudjuk jól, hogy Isten a gyermekeit nagyon szereti, és nem tartja őket disznóknak, hiszen hitben lát minket. Bár mint tudjuk, tudunk disznó módon viselkedni.

 De ne kanyarodjunk el, amire szeretném felhívni a figyelmet, hogy Isten véleménye a nekünk átadott Igéiről, világosságról, kijelentésről, áldásról, az hogy szent dolgok és igazgyöngyök. Szent és Igaz drága/értékes gyöngyök, drágakövek. Tehát elmondhatjuk, hogy igen felbecsüli ezeket, teljesen jogosan, mivel ezeknek nagyon nagy az értékük. Itt, ezen a ponton lehet megragadni azt a másik szellemi igazságot, hogy ebből az következik, hogy Isten beszédének, kijelentésének, vezetésének, a Szent Szellem jelenlétének, az Istentől kapott áldásoknak, ára van, igen magas ára van! Még akkor is igaz ez, ha most sokan azt gondolják, „de hát nem tudod, hogy kegyelemből vannak ezek, Isten ajándékaként.” De Tudom! Valamint azt is tudom, hiszen láthatjuk és tapasztalhatjuk, hogy Isten az Ő drága értékes kincseit, nem herdálja, nem szórja és tékozolja el, „nem dobálja a disznók elé” ahogy tüllünk is kéri, hanem becsben tartja. Ez pedig jól megvilágítja azt, amiről olyan könnyen el tudunk felejtkezni, amire az ó szövetség szava keményen és határozottan felhívja a figyelmünket, a Mózes ötödik könyvének 28. fejezetében.

”Amiatt, hogy nem szolgáltad az Urat, a te Istenedet örömmel és jó szívvel, mindennel bővülködvén,: Szolgálod majd a te ellenségeidet, akiket reád bocsát az Úr, éhen és szomjan, mezítelen és mindennek szűkiben; és vasigát vet a te nyakadra, míglen elpusztít téged.”

Mielőtt felhorkannál, emlékeztetlek, szellemi alapelvről beszélünk, Valamint azt is tudjuk, hogy az ó szövetség a mi tanulságunkra íratott meg, akik az Újszövetségben élünk. Jézus maga is idézte, és felhívta a figyelmet, hogy az Írás fel nem bontható. Szóval elhiheted, jól tesszük, ha megfontoljuk e keményebb szavakat is. Sok ember várja a vezetést a kijelentés, a látást az életére, én magam is sokáig ilyen voltam. De nincs világosság az engedetlenek számára. Isten beszédének a megértésének, ára van! A Szent Szellem jelenlétének ára van, az Ő csodálatos vezetésének ára van! Nem is kicsi! S ha mi nem akarjuk megfizetni az árat, nem akarunk engedelmeskedni annak, amit már megmutatott nekünk isten, akkor nincs több világosság, nincs vezetés, akkor bizony marad a sivatag. Ahogy olvassuk is:” Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.” Nos az Úr Jézus adjon nekünk kegyelmet és erőt arra, hogy mi ne legyünk engedetlenek, lázadok, makacsok, mert akkor nincs semmi jogunk hisztizni, hogy sivatagban, sötétségben, szomjúságban van részünk. Isten jó! Isten jót készített el számunkra! De ne sajnáljuk a szívből való engedelmességgel megfizetni ennek az árát.

„Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.”

Köszönöm a figyelmedet Isten áldása legyen az életeden.                

Kiégett hívő élet (könyvrészlet)

Mindenek előtt azzal kezdeném, hogy több évtizede került a kezembe ez az igazán hiányt betöltő és remek könyv, amit azóta is rendszeresen használok ha a téma felvetődik. Bátran ajánlom a beszerzését, úgy tudom lehet még kapni. Nem meglepő módon számos kérdésre kap választ az olvasó, melyek igencsak megnyomják az ember szívét a keresztény vándorlás során.

A zsoltár 50:23 : egy fordítási értelmezése így is olvasható. „Aki hálával áldozik az dicsőít engem- és így készíti elő azt az utat, amelyen keresztül megmutatom neki Isteni szabadításomat.   

"Ha dicséretet tudunk mondani a nehézségek és fejetlenség közepette is, van utunk, egy elkészített út, amelyen elérhetjük a szabadítást vagy az üdvösséget, amelyet Isten készített a számunkra.

 Gondoljuk végig az alábbi hasonlatot! Képzeljük el, hogy a keresztény élet egy hegyoldalon zajlik. A lejtőket mindenütt a hívők különböző táborai népesítik be, minden csoport azt a problémát tárgyalja, ami a legnagyobb gondot jelenti mindenki számára, aki a hegyen lakik. Rendszeres időközönként a legkülönfélébb alakú, és méretű kövek gördülnek alá a táborokra. Minden tábori megbeszélés legfőbb témája: Honnan jönnek a kövek, ki gördíti le ránk és mit tegyünk velük?

 Vannak hívők, akik a közeledő kő láttán félelmükben jajveszékelnek. Nagyon boldogtalanok.

Azt szeretnék ha a kövek irányt változtatnának, elpárolognának, vagy bármit tennének, csak tűnnének el. Ezek a rémült hívők az imaórán mindenkinek könyörögnek, hogy imádkozzon értük, mert a gonosz kődobálók újra támadnak. „imádkozz, hogy elmenjenek a kövek”- rimánkodnak. Ezek a hívők a kiégés biztos jelöltjei. Olyasmit várnak Istentől, amit nem kapnak meg, mert reményük hamis és nem fog soha beteljesülni. Az evangéliumról alkotott felfogásuk szerint, ugyanis Jézus el fogja venni minden hegyről az alá gördülő köveket, és úgy gondolják, hogy az a békesség, amikor nincsenek kövek a láthatáron.

 Az a hívő, aki viszont, inkább a görög gondolkodás, mint a szentírás hatása alatt áll, a kövek láttán felsóhajt: „Ez a keresztem, türelemmel elfogadom és hordozom!” – Bizonyságtételében a hegyen tartózkodó többi társának elmondja: Istene annyira szereti, hogy rendszeresen kővel dobálja. Ez az ember fatalista, aki szentnek álcázza magát. Egész filozófiája abból áll, hogy aminek meg kell lennie, az úgyis bekövetkezik.

Minden városban vannak olyan gyülekezetek, akiket összetörnek a hegyről legördülő kövek, és ilyen összetörten élnek tovább. Őszintén hiszik, hogy ez Isten akarata. Istenképük hasonlít az idősebb testvér, apjáról alkotott felfogásához, vagyis nincs meg bennük az evangélium, amelyet a hit fel tudna ébreszteni. Ezek a hívők nem ismerik az örömöt, és nagyon ritkán boldogok. Nehéz örülni olyan Istennek, aki kővel dobálja a gyermekeit! Ezek a hívők a lelki kimerültség állapotában élnek. A hulló kövek világában, életben maradásukért küzdenek, ugyanakkor hiszik, hogy Isten szereti őket.

 Egy másik fajta hívő, ugyan közelebb jutott az igazsághoz, de szintén a kiégés felé halad, mert nem jól viszonyul az élethez. „Örült vagy, hogy azt képzeled, hogy Isten kövekkel hajigálja azokat, akiket szeret! Nem hiszem hogy az Úr akarata, ha ez a kő rám esik!” – gúnyolja a fatalistát. A hit szerinte abból áll, hogy olyanná formálhatja a hegyet, amilyenné akarja, és olyan boldogságot akar ahol a kőnek nyoma, sincs. Ha szélsőségekre hajlamos ember, esetleg látja a közeledő követ, még is így szól a szomszédjához: „Itt nincs kő. Ne is emlegess nekem köveket, mert azzal lerombolód a hitemet.” Amikor a kő rágördül, egy hajszálnyit sem hajlandó változtatni a hitvallásán, és amikor megkérdezik tőle, hogy megsebesítette –e, tagadja, hogy a közelében egyáltalán feltűnt volna bármilyen kő.

Ugyanebben a táborban egy másik társa, aki nem vall ilyen szélsőséges nézeteket, egy kicsit máshogy közelíti meg a kérdést. Ő is azt vallja, hogy nem Isten dobta a követ, hanem a gonosz kődobálók. Abban a tudatban, hogy a hit személyes használatra kapott hatalom, arra igyekszik felhasználni, hogy feloldja a követ, ezért összeszidja és kijelenti, hogy nem kő! Amikor a szikla rágördül, megdöbben.

 Gyülekezete többi tagja azt fogja mondani, hogy nem volt elég hite, ezért ütötte le a kő. Ekkor úgy érzi Isten ugyanúgy megbotránkozott szégyenletes viselkedésén, mint a többi hívő, és arra gyanakszik, hogy az Úr talán azért bánt így vele, mert nem volt elég hite. Mivel pedig szeretné, ha a gyülekezetében a többi hívő befogadná és továbbra is hívőnek tartaná, esetleg elrejti a többiek elől, hogy kő találta el. Ekkor rálép az álarcviselés magányos útjára, ami a közelgő lelki kiégés egyik első tünete. Ha az eset újra és úja megismétlődik, a hívő biztosan ki fog égni. Kiégése nagyobb pusztítást végez, mint közömbös barátjáé az utcán. Abban a gyülekezetben nem várnak semmit, és tulajdonképpen hálát adnak Istennek, ha nem is kapnak semmit! Ez a hívő azt hiszi, hogy hite céltudatosan rendezi el körülötte az életet. Ha mégsem úgy alakul, végül megkeseredik és elhagyja azt, amit evangéliumnak tart. Panasza Asaféhoz hasonló lesz: „Volt hitem, de Isten nem tett semmit. Cserbenhagyott az Úr.”

 Bármennyire őszinte is az emberünk, ki fog égni, mert tulajdonképpen nem hisz Istenben. Egyenlőségjelet tesz a természetes hit és az Istenbe vetett hit között, és azt hiszi, hogy ez a menny fizetőeszköze, amelyen boldogságot vásárolhat. Tévesen azt hiszi, hogyha elég hit tölti be a szívét, akkor úgy irányíthatja Istent, hogy az ő elgondolásait valósítsa meg. Isten nem jutalmazza meg ezt a hamis hitet. Az evangélium mindenekelőtt a szövetségben megvalósuló kapcsolat bejelentése. Az Úr közvetlen megismerésére hív el.”  

Könyvrészlet Malcolm Smith : Kiégett hívő élet című munkájából.  

Köszönöm a figyelmeteket.          

   

A Te igazságod, legyen több!

„A Gyülekezet sok betegsége ma onnan ered, hogy a keresztények megelégszenek a tan pusztán tárgyi, objektív elfogadásával. Külső értelmi fényt keresnek, hogy az világítsa meg a Szentírást, de hiányzik belőlük Isten Igéjének személyes alkalmazása és egyéni megtapasztalása. Sok értelmi nehézséget találnak a Bibliában és szerintük a világosság ezek, feloldásában van. Sokaknál az általános igazság vette át a sajátos jellegű igazság helyét. Úgy érzik minden rendben van, ha lezártan vagy „igazhitű” módon ragaszkodnak a tanításukhoz és értelmileg helyeslik az egyik dolgot, de nem helyeslik a másikat. Ilyen érveléssel a fundamentalisták sokkal magasabb szintűeknek tartják magukat a modernistáknál; Isten szemében azonban szellemi érték tekintetében, csak annyiban számítanak, amennyiben valódi belső kijelentést nyertek Krisztusról. Lehet, hogy teljesen igazuk van, de ha nincs bennük élet, akkor híjával vannak a lényegnek.” 

Ezt az idézetet azért hoztam NEE testvér, Hát ezzel mi lesz? C könyvéből, mert a kereszténységet végigkísérő, mindig megtalálható problémájáról szól. Kifejezhetetlenül nagy a különbség, hogy Ismerettel/tudással bírsz Jézus Krisztusról,(akár Írástudó teológusi szinten) Isten Szent fiáról, vagy egy gyakorlatban, minden nap átélt/megélt élő kapcsolatban éled meg a kereszténységedet. Ennek alapja ugyanis, az Élő Istennel való, rendszeres, kölcsönös kommunikációban, azaz, meglévő imaéletben, a Szent Szellem vezetésének minél pontosabb megértésében, a saját éned/romlott természeted keresztre adásában, a Bibliából való rendszeres táplálkozásban és gyakorlati szeretetbennjárásban van.

Sokkal-sokkal jobb és örömtelibb, egy bármilyen szinten is, de valósan megélt, saját tapasztalatokra épülő, naponkénti hivő életben való járás, mintsem egy Istenről felhalmozott tudás birtokában, a világ sivatagában bolyongani. Ne legyen félreértés, igen fontosnak tartom a saját magunk képzését, fejlesztését mindenben és minden területre értendően. De ahogy nem éri el a vele szemben támasztott követelményt, az olyan autószerelő sem, aki nem hajlandó szerszámot a kezébe venni. Ugyan úgy, nem sokat használ az Istenről való (bármilyen szinten is álló) tudásod/ismereted, ha számodra ebből szinte, semmi sem valóság.

„Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam;”

„Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába.”     

 A valós, meglévő hitednek, folyamatosan folyni, áradni, pezsegni, ki és befelé egyaránt hatni szükséges. Így lesz poshadás nélküli, élettel telt és hatékony. Isten áldása és vezetése legyen mindennapi tapasztalatod. Köszönöm a figyelmedet

A tűrni tudás.

Nem véletlen olvasod az Isten beszédében, hogy az ígéretek elnyeréséhez, hitre és békességes tűrésre is szükséged lesz. Sokszor hajlamosak vagyunk erről elfelejtkezni, pedig a dolgok ezen oldalát is érdemes szem előtt tartani. Már csak azért is, mert a szentírásban azt olvassuk: „Az igazat és a hamisat megítéli az Isten; mert minden ember akaratának ideje van, és minden dolognak ő nála.” Mára, a világ felgyorsult és a legtöbben, szinte minden területet érintően azonnali eredményeket akarnak. Az emberek ebben a felgyorsult és rögtön oldódó világban természetesnek veszik, hogy minden a javukra váljon, mégpedig most és itt. S ha ez nincs így, akkor, akár illegális eszközökhöz nyúlva is, de lerövidíteni próbálják az eredmények átvételének idejét. (Nem akarom ezt ragozni, a megvásárolt nyelvvizsgától- a kenőpénzek által nyert előnyökön át, egészen az örökségért való mohó, vágy inspirálta, szülő ellenes gonosz cselekedetekig, sok mindenre gondolhatunk itt. A világ, tisztelet a kivételnek, ilyen! Ők nem tudják, hogy az ideje korán elvett áldás, átkot hoz!)  

De a hívők számára Isten beszéde, számos helyen felhívja a figyelmet, a türelemre, a kitartásra, a tűrni tudásra. S valljuk be, számos alkalommal szükségünk is van rá. Leginkább akkor, amikor hosszú ideje már jársz az Úr akarata szerint, s bizonyos szíved szerinti kérésekben/óhajokban, nem jön a válasz. Hol késel Uram? Pedig én mindent megtettem már! Teljes szívvel gyakoroltam a hitem, és még sincs meghallgattatásom. Az ilyen fajta tapasztalatokból származó életérzések, nem ritkák a biblia lapjain sem. (Tanulmányozva sok mindenre rávilágítanak.) Gondoljunk csak az olyan felkiáltásokra, mint:” Uram miért felejtkeztél el rólam?” Vagy „miért késedelmezel?” De, bárhogy is alakulnak a dolgaink, emlékeztetnünk kell magunkat, hogy az Írás így szól:”Íme, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes." Mi az Isten kegyelmes szeretetéből, már az Ő gyermekei vagyunk, így valahol számolnunk kell azzal is, hogy amint Isten maga is hosszú-tűrő, így gyermekeiben is kimunkálja ezt. Eleve a Szellem gyümölcsei között is, ott olvassuk a béketűrést a Galatákhoz írott levélben. Tehát egy mondatba sűrítve a konklúziót! Bátorítani szeretnélek, hogy ne engedd megnehezedni a szívedet, ha nem azonnal kapsz választ és teljesedik be a szíved vágya, egy-egy számodra kiemelten fontos területen. Ne kezd el mint egy duzzogó gyerek az önjutalmazást a bűn világából merítve, és megalkudva, mert ezerszer meg fogod bánni! Te csak támaszkodj teljes szíveddel továbbra is az Úr gondviselésére. Ő Jó Atya, csodálatos és már akkor szeretett téged, amikor még meg sem születtél. Ő előbb szeretett téged, és mindenét a legdrágább kincsét, Jézus Krisztust is, kész volt neked/érted ajándékozni. Mennyivel inkább megad számodra mindent, ami áldásodat és az Ő tervét szolgálja veled kapcsolatban. Szóval Te csak fusd a hitnek a pályáját és le ne vedd, a szemed a megváltod dicsőséges személyéről! „Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” Meglehet, hogy ez az igevers, más esetre vonatkozik, de a tényen nem változtat, Isten nem késik el az ígéreteinek a betartásával. Így olvassuk: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?”

Köszönöm a figyelmedet, és kívánom, hogy Isten, mielőbb adja meg neked a szíved kérését!                   

A közeledés igazsága!

A tegnapi Istentiszteletről hazafelé sétálva, a feleségemmel arról beszélgettem, hogy látok nála egy hitbéli megerősödést, egyfajta friss látogatást az Úrtól, az életére kiáradni. Egy rövid ideig elgondolkozott, mély öröm töltötte el, aztán felém fordulva azt kérdezte. Szerinted miért történt meg ez? Picit meglepett a kérdése, és magam is elgondolkoztam, hogy mit, milyen okokat lehet ilyenkor megemlíteni. De a szívemből fakadóan a legőszintébben csak annyi volt a válaszom, hogy azért mert közeledtél az Úrhoz, és így viszont közeledett Ő is hozzád. Ennek az igazságnak a fejtegetése, aztán kitöltötte a hátralévő időnket, hazáig. A szentírásban ez az ige így szól: „De majd nagyobb kegyelmet ad; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad. Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.”

Külön lehetne itt beszélni a kevélység témájáról, (pár hónapja volt róla szó) a bűn megtűréséről, és ez által az ördögnek való helyt adásról, hiszen ő, az Írás szerint a bűnben leledzik. Viszont így, ez az állapot pont nem az, amit Isten kér, hiszen ez nem ellenállás az ördögnek, nem elutasítása, hanem ajtónyitás számára. A bűn ajtónyitás az ördög számára. De ahogy olvassuk, Isten pont azt várja el a gyermekeitől, hogy álljanak ellent az ördögnek. De ezen a ponton, nagyon fontos észrevenni a sorrendet. Magunk megalázása ez az első.  Engedelmesség az Isten megismert beszédének, ez a második. (Ez által az igazságban járva, az Igazság által erős vagy). Így jöhet az ellenállás az ördög felé, ez a harmadik. A sátántól a bűntől való elhatárolódás, az ezzel való szembehelyezkedés leginkább kézen fogható eredménye pedig az Istenkeresés. Azaz, az ilyen ember elkezd közeledni (a tempó, egyénenként változik) Isten dicsőséges személyéhez, elkezd közelíteni az Atya, ölelő karjai felé, majd abban megnyugodni. Ezen a ponton is fel kell ismernünk egy hatalmas igazságot. A mi, isten felé való közeledésünk az, ami kiváltja Isten felénk való közeledését. ( Ne felejtkezzünk el arról a tényről, hogy Ő előbb szeretett minket és előbb kezdeményezett, mikor is a legdrágább kincsét, az Ő Fiát értünk adta a keresztfán, Ő már nem tud többet adni mert mindet odaadott Jézus Krisztusban! A sor rajtunk van.) Ő soha senkire nem kényszeríti rá, a vele való kapcsolat megélését! 

Szíve vágya, hogy a teremtményei megismerve Őt, vele egy szeretetteljes kapcsolatba kerüljenek, de ennek a kapcsolatnak a megélését, és mélységének a milyenségét (hívőkre nézve is igen-igen nagy különbségek vannak) Isten, mindig az adott ember szomjúságára, azaz hitbéli bizalmára bízza. Isten nem olyan, mint a sátán, mint a démonok, akik kéretlenül is csalárd módon és erőszakosan lépnek be az emberek életébe. Isten a neked adott szabad akaraton nem vesz erőt. Megkeres, tájékoztat, felkér a felé való közeledésre. Elmondja, hogy a vele való kapcsolathoz, mi szükséges a te részedről. Hit/bizalom a személyében, az érted hozott megváltói munkájában. Igény az Igazságra és a szentségre, alázat, az okoskodások félrerakása, a megváltásod örömhírének az elfogadása, ami a megtérésben, az Újjászületésben kezd el megvalósulni. S így, máris elkezdtél Isten akarata szerint közeledni felé. Erre a szabad akaratodból való Istenigenlésre pedig, Ő hatalmas és személyre szóló módon fog meglátogatni téged, betölteni a szomjúságodat, és megelégíteni az életedet az Ő mindenre kiterjedő szeretetében.

Köszönöm az olvasásra szánt idődet, kérlek, gondolkozz el a fenti sorokon, és bátor félelem nélküli szívvel, közeledj Istenhez, mert Ő vár rád!          

A szentség tartópillére.

Érdemes megemlékezni arról az igazságról, hogy bárhol és bármerre is tartson a hívő életed útja, az Isten akaratának való engedelmességre mindig és minden időben szükséged van. A Szentírás nem ismeri engedelmesség nélküli megváltás fogalmát. Hiszen a zsidó levél szerint mi fiak vagyunk és nem fenyítés nélküli engedetlen családtagok, azaz nem fattyak. 

Ennek fényében tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy a szívünket mindenkor fent kell tartanunk az engedelmesség szelleme számára, hogy megtámogasson minden napon az életünk minden idejében. Még a gyakorlatban megtapasztal romlott természet időnkénti megnyilvánulásának esetén is. [akkor a bűn megvallása és az attól való teljes elfordulás az engedelmességi üzenet.] Hiszen Péter apostolon keresztül Isten egyértelművé teszi számunkra, hogy engedelmességre vagyunk elhívva. 

„Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Lélek megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen.”

Engedelmesség nélkül a megváltás áldásai, csak alig-alig tudnak megvalósulni az ember életében, ráadás az egy kevés kis kovász, az egész tésztát megkeleszti szellemi igazság alapján akár az üdvössége is veszélybe kerülhet. Derek, kiváló bibliatanító azt mondta erről: „a nem teljes engedelmesség, végül is engedetlenség. A minden felett való engedelmességre, maga az Úr Jézus mutatott példát a Gecsemáné kertjében. : „És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.”

A megváltásunk azért történt, meg, mert Jézus engedelmes volt mindvégig, egészen a keresztre feszítéséig az volt. Mindig az Atya akaratát cselekedte! Még ha mi nem is tudjuk soha ilyen tökéletesen betölteni az engedelmességet. Isten egyértelműen erre hívott el minket. Miután megigazultunk ingyen az Ö kegyelméből, az Úr Jézusba vetett hitünk által. Igaznak bizonyul, hogy a kisiklásokért vagy akár a tönkremenetelért a hit dolgában való hajótörésért pont ez az adott, megtűrt bűn/megalkuvás gyenge láncszeme lesz a felelős. Bár csak ne tudnám a gyakorlatból, hogy mire is akar ez rávilágítani. Bárcsak elmondhatnám, hogy én megtérésem óta mindig és folyamatosan engedelmeskedtem az Atyának. Bár így volna. Még ha ma már érettebb is vagyok és az élet szellemének törvénye, legyőzte bennem a bűn és a halál törvényét, és nincs megvallatlan bűn az életemben, akkor is szüntelen hallanom kell a vándorlásom során, hogy "aki áll vigyázzon, nehogy elessen." Emlékeztetnem kell magamat, hogy szentség és békesség nélkül, senki nem látja meg az Urat. A Szentség tartópillérei pedig az engedelmesség. Mert egészen nyilvánvaló, hogy nem azért lettünk elválasztva Isten számára, hogy továbbra is a világ értékrendje szerint éljünk. 

Nem a kárhoztatás felébresztése a célom, Isten sem kárhoztat az engedetlenségedért, mert tart a kegyelem ideje még. Viszont az is igaz, hogy megtérést, a bűn / az engedetlenség felszámolását várja el minden gyermekétől. Azt szeretné, hogy ha mi magunk is elmondhatnánk Pál apostol szavaival saját magunkra nézve: „Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; aki ugyanis engem megítél, az Úr az.”

Pál itt magába nézve az Isten igazságának fényében megállapítja, hogy nincs rendezetlen bűn az életében. Nem tud magára nézve semmi olyan dolgot, ami Isten szemében nemtetszést váltana ki. (Igen tudok a szentírás által említett "titkos" még az ember által maga előtt sem ismert bűn lehetőségéről, de azt, az Isten irgalma rendezi a világosságra jövetelig) Tehát azt olvassuk, hogy Pál azonnal tovább megy és elismeri, hogy az üdvössége, a megigazult állapota nem ebben a tényben van,(nem tud magára semmit, a szíve nem vádolja)hanem az Istentől Ingyen kegyelemből kapott üdvösségből fakad. Más szóval megigazult hitből és ezek után hit által engedelmeskedik az Isten beszédének. S így a hit és a cselekedetek az engedelmesség által, egységbe kerülnek az adott emberben. Ez pedig igen fontos, mert ez teszi hitelessé Isten, az embertársai és önmaga előtt is, az embert.

Köszönöm a figyelmedet!

A megvárakoztató szeretet!

Valószínűleg nem tévedek, ha azt mondom a legtöbbünk számára a gyakorlati/beavatkozó szeretet és az, hogy erre várni keljen, nem teljesen fér ősze. Milyen szeretet az, ami megvárakoztat, ami ha tehetné, hogy azonnal cselekedjen, még sem teszi. Egyáltalán szeretetnek lehet ezt nevezni? Igen! Határozottan igen! Mégpedig Isteni szeretetnek! 

A Bibliából tudjuk, hogy a hit barátja a békességnek, a nyugalomnak is. Egy helyen az írás megemlíti, hogy aki hisz az Úrban az nem fut, azaz nem siet, nem menekül, nem szalad el. Ami a lényeg, hogy bizalommal van, nem kapkod, nem esik kétségbe, nem türelmetlenkedik, azaz vezetésben marad. Van, amikor Isten szeretete is így nyilvánul meg felénk. Természetesen ez a mai instant világban, amely arra törekszik, mint a tékozló fiú is, hogy minden áldás egyszerre és lehetőleg azonnal az övé legyen, szokatlan, sőt egyenesen kiakasztó tud lenni, akár még keresztényeknél is. Pedig az ige nem véletlenül mondja, hogy hit és békességes tűrés/tűrni tudás szükséges az ígéretek elnyeréséhez, azoknak az alkalmas időben való megérkezéséhez. Hiszen mindennek ideje van a nap alatt.

 Tehát azt állítom, hogy a szeretet olykor képes egy magasabb érdek miatt megvárakoztatni. Ez az érdek pedig nem más, mint Isten dicsőségének megcsillantása. Így olvassuk a történetet: „Jézus pedig, amikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia. Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt. Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, ahol vala.”

Tehát egyértelműen ki van fejezve, hogy Urunk szerette mindhármukat. De történik itt valami meglepő dolog. Ahelyett, hogy Jézus felkerekedett volna rendezni a történések sorait. Még két napot várakozott azon a helyen, ami nyilván egy két instant valósághoz szokott, gyerünk mindjárt hamar-hamar embernek, kiakasztó lehetett. 

De nem Jézusnak! Ő várt két napot és az okát is feltárta a történetben nekünk. Egy részt a tanítványok/követők hitének erősítése miatt. Hiszen mi is hányszor kiáltunk fel akár csak magunkban is bátortalanul: Uram, ha itt lettél volna! Uram, ha figyeltél volna a kérésemre! Uram hallasz te egyáltalán engem? Persze, hallja a kéréseinket, mégis ilyenkor alig hisszük ezt el.
 Valamint a tanítványok hitének erősítésén túl, a másik oka a várakozásnak az, hogy teret készítsen az Isten hatalmának, és erejének! Mert Istennek is meg kell adni, ami az Övé! Ami egyedül csak Őt illeti! Azaz, hogy minden kétséget kizáróan megmutatkozzék az Isten dicsősége, amire válaszul, felszabadulhat az emberi szívekben az Istennek egyedül kijáró felmagasztalás és imádás. Tehát érdemes megjegyeznünk a szeretetnek ezt a fajta megvárakoztató tanulságát. Hogy amikor mi magunk vagyunk nehéz és érthetetlen helyzetben, felbátorodva erőt merítsünk, és reménytelt várakozással felemeljük a fejünket a mi gondviselő Istenünk felé! Mert Isten, minket megvárakoztatva is tud szeretni.

Köszönöm a figyelmedet.                  

Gondolatom az ökumenikus törekvésekről.

Legyen téma az ökumenizmus. Ha megengeditek, felvázolom röviden, hogy én hogy állok ehhez a kérdéshez. (Igaz régebben is írtam már ezzel kapcsolatosan pár mondatot.)Nagyon jó ha az ember nyitott/érdeklődő és támogató. Ez mind benne van abban, hogy a másikat különbnek tartjuk, ahogy azt a szentírás javasolja. Ez nem kényszer, aki ezt valóban megéli Isten szeretetében, annak ez áldás!      

A sónak az asztalon a helye, ott pedig sok mindent találni, aminek pont sóra van szüksége.  Feltétlen el kell mondanom, hogy az mellett, hogy szívesen gondolkozom együtt, más felekezetbe tartózó Istent kereső és az Ő igazságát helyesen értelmezni szándékozó embertársaimmal. Mégis, igaz az, hogy a teljes evangéliumban általam felismert és megértett igazságoktól az Isten előtt való jó lelkiismeretem megőrzése miatt, eltérni nem akarok. Így amikor akár mely felekezet, a személyes üdvösséget érintő kérdésben (véleményem szerint) elfordul az igazságtól, és a szentírás összességéből nem igazolható tant képvisel, vagy az általam Isten embereinek tartott személyeket lesajnálja, kötelességemnek tartom, hogy azt szóvá tegyem és meghagyva a másik fél szabadságát, de mindenképp elhatárolódjam. (Nem mondom, hogy másnak ezt kell cselekednie, a hit az nem utánoz. Én így kezelem ezt, még ha esetleg tévedhetek is.) Tehát semmiképp nem tudom elfogadni, a tárgyiasított és megmagyarázott istenkeresést, a maga-választotta istentiszteletet.

 „Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével. És nem ragaszkodván a Főhöz, Akiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel. Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik mind a velük való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint? Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennük semmi becsülni való, mivelhogy a test hízlalására valók.” 

Tehát nem csak az e világ elemi tanításaitól de a vallási világ számomra nem igazolt tanításaitól is elfordultam. Elhatárolódóm a tárgyiasítás a látható, tapintható istenközvetítést minden formájától, mert bálványimádást eredményez/eredményezhet. Olyan területre viszi a hívő embert, ami a szentírás fényében teljesen jogosan megkérdőjelezhető. Isten pedig azt kéri tőlünk, hogy mindentől, ami gonosznak látszik, tartsuk távol magunkat.  Isten országa jelenleg, nem látható módon, a hitre jutott emberi szívben van jelen, és nem külsőségekben! Szintén nem értek egyet a Római Katolicizmusban megtalálható több tantétellel és hitgyakorlattal, melyek egy olyan rendszert képviselnek, melyekben azt találom, hogy nem lehet maradéktalanul figyelembe véve a szentírás igazságigényét, megélni a hívő életet. Ezért a rendszertől, elhatárolódom, és az oda tartózó Istent kereső embertársaimnak, igyekszem, mint oly sokan, régen és ma is, felhívni a figyelmet a van tovább és van mélyebb kapcsolat Istennel, lehetőségére. Tehát az ökumenikus törekvésekre, ebből a szempontból határozott nem a válaszom. Kötelességemnek érzem, hogy Isten akaratával nem egyező rendszerektől és tanításoktól, elhatárolódjam, azon világosság szerint, ami nekem megadatott a szentírásból. Tehát magam különbséget teszek a felekezetek, irányzatok rendszere és az egyén, mint hívő ember között. A rendszert megfigyelhetem, kielemezhetem, és ha nem látom megállni a szentírás alapján, akkor nem fogadom el. (A hívő embert hitem szerint másként kell megközelítenem.) Hiszen mint tudjuk nem a felekezetek irányzatok adnak üdvösséget, hanem Krisztus egyedül! Jézus az aki feltámaszt majd ama napon, és nem az egyház. Az üdvözítés jogát nem adta át az Úr Jézus se más személynek, se az eklézsiának. Az egyéneket érintő üdvösség tekintetében sokkal inkább magammal kell foglalkoznom, hiszen mindenki maga ad számot, magáról az Istennek. Az üdvösség elérése amúgy is, emberek számára lehetetlen feladat. Istennél azonban lehetséges. „A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.” Magamat ehhez tartom, ez a legbölcsebb véleményem szerint. Isten, aki a szívek és vesék vizsgálója, aki mindentudásában Ismeri az övéit, áldja meg azokat, akik segítségül hívják az Ő nevét, bármely helyen, és bizalommal vannak Ő hozzá. Hogy ki mennyire tanítvány és mennyire őszintén követi az Úr Jézust, csak felületes véleményem lehet. Tudni egészen pontosan, hogy ki a valós családtag, azt csak az Atya tudja.

Áldott legyen örökké, aki szeretetében saját fiát adta értünk, engesztelő áldozatul, hogy ne legyünk Isten nélkül valók –e világon. 

Köszönöm a figyelmeteket!                

Isten szeretetének ragyogása, a bűn sötétségében.

Bizonyára nem csak számomra ismert, hogy létezik a bennünk jelenlévő bűn, és ha felelőtlenek vagyunk, nem hitben járunk, akkor hamar megnyilvánul a romlott természet. Egyszer egy ilyen napon, saját csalárd szívemben erőt vett bűn miatt, nem akartam sehova menni, nem akartam kimozdulni se, nemhogy közösségbe menni. Végül is, tekeregni, lementem az utcára, valamiféle kizökkenést keresve, hogy a szégyenről, és az erős vádlásról levegyem a szemem. Ha valaki már Istennel megbékülve jár, élvezi annak minden áldását és tisztaságát, igen megdöbbentő tapasztalat és szennyes, megalázó érzés az, amikor azt tapasztalja hogy a bűn, bármi okból is, de felütötte a fejét, és mint a sötétség hányadéka megmutatkozik, ott ahol keresnivalója sincs. Bármilyen meglepő, fél óra sem telt el találkoztam egy keresztény testvéremmel, aki miután kezet fogtunk, a következő mondatokat mondta: De jó hogy találkoztunk, mesélj, mi van veled, jól nézel ki, csak úgy ragyogsz! Na, mondom magamban, ha te tudnád, amit én és az Úr tud, velem kapcsolatosan, szóba sem állnál velem. De a testvér csak folytatta, és láttam tényleg komolyan beszél, nem csak az ilyenkor szokásos kedves szavakat, csépeli. Nem sokat, kB. őt percet beszéltünk, aztán megáldva elköszönt. Már messze járt, amikor én még egy helyben álltam és azt fogalmaztam meg hangosan, hogy (magamnak-e, vagy Istennek, nem tudom) nem igaz, hogy tud egy ilyen erős keresztény (mármint aki elment) ennyire mellé nyúlni, velem/a jelenlegi állapotommal kapcsolatban. Hát szellemileg, ennyire vak lenne?

 De még be sem fejeztem a gondolatot, amikor belém hasított a felismerés, nem ö a vaksi, hanem én, ö Isten látásával látott engem, pontosan úgy, ahogy Isten lát minket akkor is, amikor nem vagyunk a helyünkön, amikor lázadunk, amikor a bűnnek teret engedünk. Isten, Jézus Krisztusban az Ő gyakorlati és minden értelmet felülhaladó szeretetében lát minket, és azt üzeni, hogy ne koszold be, ne mocskold be, semmilyen bűnnel magad. Legyél szent, legyél számomra elkülönítve ebben a világban, élj úgy, ahogy kérem, ahogy az kedves a szemeim előtt. Valósítsd meg hit által azt a képet, amit őrzők magamban veled kapcsolatban is. Élj a bűn felett! Uralkodj rajta és ne kiszolgáld azt! Mert velem meglátod sikerül! Én életet adok, örök forrást! Ahogy elárasztott Isten vigasztalása, ahogy megvilágosította az én sötétségemet, sokkal jobban elszégyelltem magam, mint az elkövetett bűn miatt. Talán még el is sírtam magam, ha jól emlékszem. De ez más volt ez olyan megszomorodás volt, ami Isten előtt kedves, ez össze tőrt, megsebzett, és felemelt. Hát ilyen Isten szeretetének irgalma, amikor mi hűtlenek vagyunk is, (De ne legyünk!) Ő hű marad! Ő a pislogó gyertyabelet nem oltja ki. A repedezett nádat nem töri el. Ő azt üzeni, hogyha valaki vétkezik is, tudja meg, hogy van szószólónk! Van közbenjárónk, van, aki ismer és megért, van, aki egészen ismeri a mi szívünket. Nincs sem késő, és nincs az a mélység sem, ahonnan ne lehetne felkiáltani az irgalmasság Atyjához, aki kész minket az Ő fiának vérén keresztül látni minket. Kész megbocsájtani, ha bűnbánatot tartunk. Végső soron az Írás is azt tanítja számunkra, hogy elsősorban ne magunkra nézzünk, ne is másokra, hogy ki gyengébb vagy ki erősebb az Isten útján haladva.

A mi biztos kiindulópontunk, a szentírás szava. A helyreállási koordinátánk, egyetlen egy személyben van meghatározva. Jézus Krisztusban! Nem adatott más név a nap alatt, melyben bűnbocsánat irgalom, és üdvösség van. Az írás felszólít minket, hogy minden időben és helyzetben, nézzünk Jézus Krisztusra a mi hitünk elkezdőjére és bevégzőjére!  

 Mint én, már nem egyszer, te is, kelj fel testvérem, menj az Úr elé, járulj a kegyelem királyi székéhez, és bánd meg a bűnt, ami el akar téged szakítani az Isten dicsőségétől! Bánd meg és tanulj meg rajta uralkodni, az által, aki téged annyira szeretett, hogy az életét adta érted! Fel kell készülnünk arra, hogy a földi vándorlásunk során, nem mindig tudjuk a bűnt távol tartani, mert az bizony vágyódik ránk, be akar borítani, fel akar emészteni. Bizony van, hogy birkóznunk kell vele, néha könnyű leteríteni, amikor megkörnyékez, máskor olyan szívósnak bizonyul, hogy már már a feladáson töprengünk. De ne tegyünk így soha! 

                                                           Gustave Courbet: Birkózók

Ha elestél kelj fel, rendezd a dolgokat, és menj tovább, ne siránkozz, ne sajnáltasd magad, ne magyarázd meg, ne tégy úgy, hogy most már úgyis mindegy. Ne a láthatókra néz! Hitben járj! Isten amikor a neveden szólítva elhívott, nem tévedett veled kapcsolatban sem. Te csak menj és harcold meg a hit szép és nemes harcát. Dicsőség legyen az Úr Jézus Krisztusnak, fent a mennyben és a mi szívünkben is, mindörökké!

Köszönöm a figyelmedet.            

      

Nem a hitben hiszek, én Isten „bolondja vagyok”.

„A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztust aláhozza;) Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.) De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk. Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre. Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül. Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik őt segítségül hívják. Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. Mi módon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mi módon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mi módon hallanának pedig prédikáló nélkül? Mi módon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? Amiképpen meg van írva: Mely szépek a békesség hirdetőknek lábai, akik jókat hirdetnek! De nem mindenek engedelmeskedtek az evangyéliomnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek? Azért a hit, hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.” (Róma 10)

Az Istent nem kereső, nem elfogadó embertársaink, gyakran szegezik nekünk, hogy mi egy nem létező fantazmagóriában, egy általunk félelemből (vagy bármi okból) kreált istenben hiszünk. Azaz a szükségeink, gyengeségeink, félelmeink miatt létrehoztunk egy kitalált személyt, akit naponta előveszünk a megnyugtatásunk érdekében. De különben is, ha ez nem így van, akkor bizonyítsuk be Isten létezését. (Itt fontos megemlíteni, hogy maga a szentírás első lapjától kezdve Isten feltételezi, hogy Személyes létezése egyértelmű, és alap a továbbiakra nézve.) A Római levélben van egy elég ütős megjegyzés, ami felett sokan átsiklanak, miszerint: „Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem, mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívük megsötétedett.” Ez a kijelentés világossá teszi, hogy a kezdeti alapállás az volt, hogy nem nagyon létezett értelménél lévő ember a földön, aki számára nem lett volna evidens, hogy a teremtett világnak van teremtője. Bátran kimondhatjuk, hogy ettől az igazságtól a különféle torzulások, és a sötétség szolgáinak információi szakították el az embereket. Kialakultak a hamis istenképek, a kiengesztelésre váró bálványistenek, a gonosz angyalok Istenítése. Vélhetőleg az istentagadás, mint egy választható lehetőség, ha nem is olyan kiforrott és általánosan elterjedt módon, mint napjainkban, de jelen volt.  Ebben a roppant nagy spirituális és vallási káoszban, sötétségben, Isten választott egy olyan népet, amelyiknek a magáról való helyes kijelentést megadva, azt a feladatott adta, hogy közvetítse tovább az Igaz Istenismeretet és rendtartást. Isten szólt rendszeresen a próféták által, majd az idők végén, ahogy olvassuk a szentírásban, kibocsájtotta/elküldte az Ő Szent Fiát hogy tökéletes emberként, a megváltok legyen. Hogy visszakanyarodjak e kis kitérő után a poszt címéhez, azzal folytatnám, hogy az Igaz Istenismeretnek, a valódi hitnek, az alapja, nem a hit maga. A valódi bibliai hit, egy személy körül forog és csúcsosodik ki, aki nem más, mint a messiás, a Názáreti Jézus Krisztus!

A keresztény hit Őreá, az életére, a cselekedeteire, a halálára, és feltámadására épül, és azon nyugszik rendíthetetlenül, oly annyira, hogy még a pokol kapui sem tudnak erőt venni ezen igazságokon. (természetesen próbálkozás az van bőven)

Az írás így szól: „Higgy az Úr Jézusban és üdvözülsz!"  (megtartatsz, megmenekülsz, ha meghalsz is élsz, az Isten által számodra is elkészített helyre kerülsz)

Nem kétlem, ez mesének, fantázia szüleménynek, bolondságnak tűnhet sokaknak, esetleg buta vakhitnek. De akik így gondolják, tévednek, és butaságot beszélnek, a Zsoltárokban ez így van kifejezve: „A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolata.”  Vagy egy másik helyen: "Ezt mondta a balgatag az ő szívében: Nincs Isten.”

A római levél pedig megerősíti: „Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él. Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. Mert ami az Isten felől tudható nyilván van ő bennük; mert az Isten megjelentette nékik: Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívük megsötétedett. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek; És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.”

Nehéz szavak ezek, és könnyebb tagadni, mint szembenézni vele, de ez a tényen nem változtat. Csak az orrunkig látni, vagy csípőből, kizárni Isten létezését, szerintem tényleg butaság, nem csak logikátlan. Én a magam részéről, a biblia által közölt világnézetet, igazságokat, magát kijelentés rendszerét, sokkal inkább megalapozottabbnak látom, mint bármely vallásét, vagy akár a tagadásra épülő ateizmus hitét. Nyilván ezért is tudtam megmaradni hívő embernek, Isten nekem is kegyelmet adott, hogy az „igehirdetés bolondságát” magamhoz öleljem.

„Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcsességét és az értelmeseknek értelmét elvetem. Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-e Isten e világnak bölcsességét? Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetsszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél. Mert tekintsétek csak a ti hivatásotokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek. Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtlenjeit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket. És a világ nemtelenjeit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem. Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lett nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul:

Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.”

Egy kapcsolódó videót itt megnézhetsz.

Köszönöm a figyelmeteket.

Vigyázz a szívedre! Vigyázz a hitedre!

„Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcsességét és az értelmeseknek értelmét elvetem. Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-e Isten e világnak bölcsességét? Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetsszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; ámde magoknak, a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél.”

 Ahogyan a jelen időben tetszik Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által, tartsa meg a hívő embert, melynek központi igazsága a megfeszített (a miattunk és mi érettünk meghalt és feltámadott) Krisztus prédikálása. Istennek éppen úgy tetszésére van, amikor gyermekei megteszik a szükséges lépéseket, hogy a szívűket és a hitűket Isten kegyelmében és áldásában, megőrizzék.   

Ennek a „bolondságnak” az elfogadása, és megélése, egyben egyfajta visszaigazolás is Isten felé, hogy itt vagyok Uram! Az, ez mellett való hűséges kiállás pedig létfontosságú, mind a hívőknek, csak úgy, mint a világiak számára, mert az elsőnek helyet készít, a második számára pedig ítélet visszatartó hatása van. (A világosság és a só végzi a munkáját)

Az Igehirdetés bolondsága, bármilyen mélységben is lássa át valaki elsőre, nem egyébért történik, mint, hogy az ember hazataláljon a teremtőjéhez, és vele megbékülve, ezután hitből és hit által éljen. Így ápolja, és becsülje meg az Istennel való kijelentésen alapuló személyes kapcsolatát. De meg kell, látnunk azt is, hogy pontosan ez az a pont, (a MI HITÜNK) amit kulcsfontossága miatt, sátán mindig is támadott, kihívások elé állított, és felszámolni igyekezett. Mind a mai napig, fő célkitűzése, hogy a hívő ember és Isten között, bizalmatlanságot építsen ki, és az ebből létrejövő hitetlenség által, kapcsolatromlást, vagy szakadást idézzen elő.

Sokan elfelejtkeznek, hogy a hit, oly annyira támadva van, több helyről is, (világ, korszellem, az élet nehézségei, a bukott természetünk, a gonoszság szellemei stb. stb.) hogy Isten egyenesen felkér, a szívünkben lévő hit megvédelmezésére, az azért való tusakodásra, a hit harcának megharcolására, de még tovább is megy, és még a hitnek elsősorban otthont adó szívűnk védelmére is utasítást kapunk.            

„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.”

„Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy íntőileg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott.”

„De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.” A mi Urunk Jézus Krisztus, közbenjár az Isten gyermekeiért, hogy hitük megmaradjon, azt meg tudják őrizni, a szerint tudjanak élni. Ezért teljesen jogosan teszi fel a kérdést, amikor felkel tenni. Miszerint: „hogy van, hogy nincsen hitetek?”

A hit, az élő és tevékeny, azaz gyakorlati tettekben megnyilvánuló/teljességre jutó hit, rendkívül fontos a hívő életében. Ez a hit, nem emberek bölcsességén, nem meséken és kitalált történeteken áll! Nem a teológusok jól vagy kevésbé jól megfogalmazott és precizitásra törekvő részletfeltáró megfogalmazásaikból származik. Nem az írástudók, sokszor gyakorlat nélküli beszédéből jön létre az emberi szívben. Hanem csak is, és kizárólag a Szent Szellem hozza létre és táplálja, az Isten beszédének/igazságának a számunkra való megelevenítése, és szívünkbe ültetése/kijelentése által. Ezt a csodát pedig, noha változatosan, de egyértelműen Isten erejének, felénk való megnyilvánulásaként is megéljük. Ez olyan valóságos ERŐ behatás Istentől, a személyiségünkre, hogy egész életünkben a  (ha megőrizzük) hitünk alapjának fog bizonyulni.

„És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.”  Azt gondolom, az Isten erejének megtapasztalása nélküli hit is becsülendő, de be kell látni, nem Isten akarata, mert az ilyen hittel rendelkező ember, nem, vagy csak nagyon „gyengén muzsikálva” tudja Krisztus hirdetni, és a hívő életét Isten akaratában megélni.

„Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljön reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.”

„Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek, és megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit,” 

Nos amikor csak tehetem, felhívom Isten gyermekeinek a figyelmét, hogy itt, hívő emberekről és nem világiakról szól az ige. Ez alapján meg kell érteni, hogy a hívő emberek előtt, nem lehetnek ezek ismeretlenek, mármint ezek a megtapasztalások: Kijelentés általi megvilágosodás, mennyei ajándék ajándékok elfogadása, Szent Szellem vétele, Isten jó beszédének a fogyasztása és megízlelése, találkozás a jövendő világ erőivel. (véleményem szerint ezek, leginkább a Szent Szellem és az Istentől való angyalok munkája, csodák és erőbehatások a hívő ember életében)

Tehát láthatjuk, hogy a hit, nem csak egy igazságnak tartás, egy pozitív reagálás a biblia szavai felé. Hanem nagyon is konkrétan átélhető, Istentől való, az Ő természetfelettiébe is kinyúlni tudó, szívbéli magatartás. Ez bizony jóval több, mint elmebeli hit, nem vallásos igaznak tartás, és hinni akarás csupán. Ez Istentől való kijelentés, az Ő konkrét személyes és maradandó bemutatkozásainak az átvétele érdekében. 

Most, hogy valamennyire felsejtődött menyire fontos az igazi hit, és annak megőrzése, itt szeretném megemlíteni, hogy számos bibliával kapcsolatos film, videó, teológiai tanulmány és tudományos eszmefuttatással találkozni, amelyeknek egy konkrét célja van, a hited meg-rablása, felszámolása. Valamint rengeteg olyan információ, pletyka, részigazságokkal fűszerezett csúsztatás is létezik, mely szellemiségéből eredően, a hitedet mérgezni, hatástalanítani akarja. De TE:

Vigyázz a szívedre! Vigyázz a hitedre!

Köszönöm a figyelmedet!