Az Úr, hadakozó Isten is!

Azt mondom, és ezt felháborodással teszem! Számos helyen keresztényest játszanak, de a hívők nincsenek megtanítva, a gonoszság elleni harcra, a sátán munkáinak a rombolására.

Pedig igen visszás dolog, azt állítani, hogy Istent képviseljük, miközben az ellenség igája alatt nyögve, vánszorgunk. Számos közösségben a keresztények ismerik az alkalmakon való bájos mosolygást, ismerik az Isten beszédét alig tartalmazó pulpitusi beszédeket. Az azt követő finomságokkal teli cseverészéseket, melynek jelentős részében a testvéreik kibeszélése a téma. Szóval ismernek mindenféle jó, és kevésbé jó, bevett gyakorlatot. De nem ismerik a megváltójuk, hatalmas nevét! Nem ismerik az Ő dicsőségének hatalmát és erejét, nem tudják a gyakorlatban, hogy hogyan is kell csatába szállni, az Úr Jézus neve alatt. Ha egész véletlenül találkoznak, valami folytán, a Szent Szellem erő-megnyilvánulásaival, szabadulással, a szellemi konfliktusok, szemmel látható fizikai megnyilvánulásával, akkor pedig a többség, balgatagul kígyót-békát kiáltva majdnem hogy határához érkezik a Szent Szellem káromlásnak. Az Úr Jézus munkáját ördögtől valónak titulálva. Pál szavaival élve, nem kéne ennek így lennie testvéreim. Fel kell fognunk végre, Isten jogosan várja el tőlünk, hogy győzedelmeskedjünk a gonoszság erői felett, az életünk minden területét érintve.

Rajtunk és bennünk meg kell, hogy mutatkozzék a feltámadásnak ereje, a megígért és kitöltött Szent Szellemnek az ereje, a bűn felszámolásának az ereje, a megkötözöttek ám szabadulni vágyok felé való segítő és hatékony Isteni erőnek. Az elmúlt években sokak megfogalmazták, hogy számosan szerte a világon, azért fordulnak el a kereszténységtől, mert erőtlen és tehetetlen. Most ne menjünk abba bele, hogy mi az igazi kereszténység és mi a vallásos kereszténység, a lényeg, hogy valóban nagyon nagy szükség lesz a jövőre nézve, a kereszténységnek erőt felmutatva, minél inkább betölteni Isten akaratát.

Az Úr hatalmas, erős, és hadakozó Isten! Senki nincs olyan, mint Ő! Talán van egy két ember aki emlékszik egy régi-régi dicséretre, ami úgy kezdődött, hogy az „Úr feltűrte szent karját, erőt övedzett fel” Nos teljes meggyőződésem hogy a jövőre nézve, még inkább ezt fogja cselekedni az Úr, és hatalmas karja alatt, hittel teljes mindenre elszánt és bátor hívőket sorakoztat fel! Hiszen: „Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.”

Köszönöm a figyelmeteket.    

Vigyázz a szívedre! Vigyázz a hitedre!

„Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcsességét és az értelmeseknek értelmét elvetem. Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-e Isten e világnak bölcsességét? Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetsszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; ámde magoknak, a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél.”

 Ahogyan a jelen időben tetszik Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által, tartsa meg a hívő embert, melynek központi igazsága a megfeszített (a miattunk és mi érettünk meghalt és feltámadott) Krisztus prédikálása. Istennek éppen úgy tetszésére van, amikor gyermekei megteszik a szükséges lépéseket, hogy a szívűket és a hitűket Isten kegyelmében és áldásában, megőrizzék.   

Ennek a „bolondságnak” az elfogadása, és megélése, egyben egyfajta visszaigazolás is Isten felé, hogy itt vagyok Uram! Az, ez mellett való hűséges kiállás pedig létfontosságú, mind a hívőknek, csak úgy, mint a világiak számára, mert az elsőnek helyet készít, a második számára pedig ítélet visszatartó hatása van. (A világosság és a só végzi a munkáját)

Az Igehirdetés bolondsága, bármilyen mélységben is lássa át valaki elsőre, nem egyébért történik, mint, hogy az ember hazataláljon a teremtőjéhez, és vele megbékülve, ezután hitből és hit által éljen. Így ápolja, és becsülje meg az Istennel való kijelentésen alapuló személyes kapcsolatát. De meg kell, látnunk azt is, hogy pontosan ez az a pont, (a MI HITÜNK) amit kulcsfontossága miatt, sátán mindig is támadott, kihívások elé állított, és felszámolni igyekezett. Mind a mai napig, fő célkitűzése, hogy a hívő ember és Isten között, bizalmatlanságot építsen ki, és az ebből létrejövő hitetlenség által, kapcsolatromlást, vagy szakadást idézzen elő.

Sokan elfelejtkeznek, hogy a hit, oly annyira támadva van, több helyről is, (világ, korszellem, az élet nehézségei, a bukott természetünk, a gonoszság szellemei stb. stb.) hogy Isten egyenesen felkér, a szívünkben lévő hit megvédelmezésére, az azért való tusakodásra, a hit harcának megharcolására, de még tovább is megy, és még a hitnek elsősorban otthont adó szívűnk védelmére is utasítást kapunk.            

„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.”

„Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy íntőileg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott.”

„De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.” A mi Urunk Jézus Krisztus, közbenjár az Isten gyermekeiért, hogy hitük megmaradjon, azt meg tudják őrizni, a szerint tudjanak élni. Ezért teljesen jogosan teszi fel a kérdést, amikor felkel tenni. Miszerint: „hogy van, hogy nincsen hitetek?”

A hit, az élő és tevékeny, azaz gyakorlati tettekben megnyilvánuló/teljességre jutó hit, rendkívül fontos a hívő életében. Ez a hit, nem emberek bölcsességén, nem meséken és kitalált történeteken áll! Nem a teológusok jól vagy kevésbé jól megfogalmazott és precizitásra törekvő részletfeltáró megfogalmazásaikból származik. Nem az írástudók, sokszor gyakorlat nélküli beszédéből jön létre az emberi szívben. Hanem csak is, és kizárólag a Szent Szellem hozza létre és táplálja, az Isten beszédének/igazságának a számunkra való megelevenítése, és szívünkbe ültetése/kijelentése által. Ezt a csodát pedig, noha változatosan, de egyértelműen Isten erejének, felénk való megnyilvánulásaként is megéljük. Ez olyan valóságos ERŐ behatás Istentől, a személyiségünkre, hogy egész életünkben a  (ha megőrizzük) hitünk alapjának fog bizonyulni.

„És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.”  Azt gondolom, az Isten erejének megtapasztalása nélküli hit is becsülendő, de be kell látni, nem Isten akarata, mert az ilyen hittel rendelkező ember, nem, vagy csak nagyon „gyengén muzsikálva” tudja Krisztus hirdetni, és a hívő életét Isten akaratában megélni.

„Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljön reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.”

„Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek, és megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit,” 

Nos amikor csak tehetem, felhívom Isten gyermekeinek a figyelmét, hogy itt, hívő emberekről és nem világiakról szól az ige. Ez alapján meg kell érteni, hogy a hívő emberek előtt, nem lehetnek ezek ismeretlenek, mármint ezek a megtapasztalások: Kijelentés általi megvilágosodás, mennyei ajándék ajándékok elfogadása, Szent Szellem vétele, Isten jó beszédének a fogyasztása és megízlelése, találkozás a jövendő világ erőivel. (véleményem szerint ezek, leginkább a Szent Szellem és az Istentől való angyalok munkája, csodák és erőbehatások a hívő ember életében)

Tehát láthatjuk, hogy a hit, nem csak egy igazságnak tartás, egy pozitív reagálás a biblia szavai felé. Hanem nagyon is konkrétan átélhető, Istentől való, az Ő természetfelettiébe is kinyúlni tudó, szívbéli magatartás. Ez bizony jóval több, mint elmebeli hit, nem vallásos igaznak tartás, és hinni akarás csupán. Ez Istentől való kijelentés, az Ő konkrét személyes és maradandó bemutatkozásainak az átvétele érdekében. 

Most, hogy valamennyire felsejtődött menyire fontos az igazi hit, és annak megőrzése, itt szeretném megemlíteni, hogy számos bibliával kapcsolatos film, videó, teológiai tanulmány és tudományos eszmefuttatással találkozni, amelyeknek egy konkrét célja van, a hited meg-rablása, felszámolása. Valamint rengeteg olyan információ, pletyka, részigazságokkal fűszerezett csúsztatás is létezik, mely szellemiségéből eredően, a hitedet mérgezni, hatástalanítani akarja. De TE:

Vigyázz a szívedre! Vigyázz a hitedre!

Köszönöm a figyelmedet!

     

    

Isten erős és hatalmas!

Elszomorító, hogy még számos hívő is, valósabb erőt tulajdonit a sátánnak, mint a mindenható Istennek. Szándékosan nem a nagyobb, hanem a valósabb szót használtam. Mert noha hiszik, hogy Isten erősebb, de ennek tényét a múlthoz kötik, vagy kitolják a mennyei helyekre. Szeretném most egy kicsit más oldalról megközelíteni a szellemi ajándékok témáját, főleg a megszűnéselméletet elfogadó hívő testvéreim előtt. Az első, amit le akarok szögezni, ha valaki nekilát és a biblia első könyvétől kezdve a jelenések könyvéig, áttanulmányozza a bibliát, az emberi kultúrákat, és történéseket. Azt fogja tapasztalni, hogy mind az Ó mind az Új szövetség beszámol arról a tényről, hogy a természetfeletti jelen volt és van az emberek / népek életében. Jelen van, mégpedig a szellemvilág mindkét pólusát képviselve. Isten országa, és a bukott szellemvilág is a maga ezerarcúságával, mindig is befolyással bírt az emberi nemre. Hol gyengébben, hol erőteljesebben, de minden időben minden évszázadot felölelően, megállapíthatjuk ezt. Ezt a reális feltételezést, úgy gondolom, jogosan vehetem kiindulási pontnak, ami a jelenre is egyértelműen érvényes. Több mint egy évtizede, tudatosan kísérem figyelemmel az embereket ért, szellemi hatásokat, befolyásokat, és az ilyen irányú kapcsolattartásokat, mindkét oldalon. Megszámolni sem tudom hány videót és a témához kapcsolódó publikációt, tanulmányoztam át. Ezt csak azért említem meg, mert tisztelem az olvasót annyira, hogy ne hasra csapásra gondoljon, amikor a véleményemet olvassa. Azt is szeretném kiemelni, hogy konklúzióm, nem azért az ami, mert karizmatikus gyülekezetben ismertem meg az Úr Jézust, és lettem hívő ember. A szentírás igazságait amelyek, pró és kontra számolnak be a szellemi behatásokról, itt most nem részletezném. Ki mélyebben, ki kevésbé, de mindannyian tudjuk, miről beszélek. Figyelmemet most a jelenünkre szegezem, és mindjárt el is ismerem, hogy annyi zűrzavar és annyi visszaélés és annyi gonosznak látszó szellemi tevékenység veszi körül a hívő életet és a mindennapokat, hogy tényleg nem csodálkozom azon, hogy számos keresztény, lehetőleg sehogy, vagy ha mégis, akkor csak madártávlatból, és merev betűbe zárt, többnyire hagyományokra épülő teológiával közelítik meg ezt a szerintem igenis sarkalatos kérdést. Sarkalatos és valóban életbevágó, hogy mi hívő emberek, hogyan látjuk a természetfeletti kérdését a mindennapokban. Tájékoztatásul elmondom, napjainkra (tucatnyi videóval tudom alátámasztani) az okkult és démonikus kapcsolatokat igénybe vevő, ilyen szövetségeket vállalni akaró emberek, hatalmas léptekkel haladnak előre, és terjesztik és növelik, a gonoszság duzzadó táborát a környezetükben tudva/ vagy épp tudatlanul, és bukott, természetfeletti erőben járnak.

A keresztény oldalt megfigyelve, az a tapasztalat, hogy jelentős lemaradásban van Isten népe a legtöbb gyülekezetet érintve, leginkább pont ott, ahol bármi okból is, de nyílt ellenállás és érthetetlen elutasítás van, mind a démonológiával kapcsolatosan mind a szellemi ajándékok terén. Pedig kétségtelen, hogy ugyan az, az erő, ami rendelkezésre állt a kereszténység számára az első tanítványok kiküldésétől, ma is épp úgy rendelkezésre áll. Isten nem változik, és ahogyan támogatta az Ő népét / szolgáit, ma ugyan úgy ezt megteszi, illetve megtenné, ha hitetlenségünkkel és hagyományrendszerünk merevségében, és más bűneinkkel nem gátolnánk, és akadályoznánk ebbéli terveit. Mégis sokan még mindig, azon vitatkoznak, vannak e gonosz szellemek, létezik e valóban Istentől való nyelveken szólás, működhet e még Isten, mint csodatevő, és más hasonszőrű kérdésfelvetések.  Mintha készakarva, vagy félelemből, vagy téves, nem felülvizsgált teológiai látásból fakadóan, direktbe az ördög malmára hajtanák a vizet. Véleményem szerint ennek az egésznek a gyümölcseit figyelve, azt látom ez mögött is sátán ravaszsága áll. Hiszen az, amit Jézus kért a tanítványoktól, és amire az apostolok is felhívták a figyelmet, valamint, amit minden idők odaszánt hívői is többnyire igazoltak, tudni illik, hogy Isten erős, harcos és hadakozó Isten, akinek gyermekei Isten erejében járhatnak és hitük Isten erején nyugodhat. Mintha nem létezne. Mintha egy sarki bűvésznek, egy gurunak egy illuzionistának vagy a sötétségben mélyebben lévőknek, nagyobb szellemi erejük és jobb rálátásuk lenn a szellemi és pszichikai erőre, mint a keresztényeknek. Hát ez elszomorító, ugyan úgy mint az a kategória, aki az  Uram-uram körbe tartozik. Akiknek az Úr, azt kénytelen majd mondani, hogy nem ismertelek benneteket. Használták az Isten beszédét, használták a nevét, csodákat is tettetek, mégis ez mind igazából róluk szolt, ez mutatja leginkább, hogy nem voltak az Úr ismerői, (akkor nem maguknak éltek volna, keresztény köntösben forgolódva, világi mérték szerint élve.) és az Úr sem ismerte őket.

De ez a ló másik oldala, nekünk pedig a közepére kell ülnünk, így lehet stabilan előre lovagolva haladni. Azaz elfogadva az Isten Szellemének ma is munkálkodó hatalmas erejét, ami kész megnyilvánulni az ige igazságának megerősítőjeként. Mind a szellemi ajándékokban, mind a jövendő világ erő-megnyilvánulásaiban. Hívő emberként, Isten katonájaként, kész kell legyél arra, hogy Isten ha úgy látja jónak, egy csodában egy természetfeletti erő- megnyilvánulásban ott és úgy, és az felé használjon ahogyan az, az Ő dicsőségét szolgálja. Mi pedig ne akadályozzuk Őt hitetlenséggel, lázadással, kicsinyhitűséggel. Mert ilyen esetben, mint ahogy az meg is lett jegyezve egy alakalommal,

„Pedig én tanítottam járni Efraimot; ő vette őket karjaira, de ők nem ismerték el, hogy én gyógyítottam meg őket.”  És az újszövetségben: „Nem is tőn ott sok csodát, az ő hitetlenségük miatt.” Érdemes utána nézni, hányszor fedte meg Jézus a tanítványokat hitetlenség miatt. Sokkal többször mint azt gondolnánk.  

El kell végre fogadnunk, Isten elvárja, hogy gyermekei ne legyenek hitetlenek semmilyen területen, semmilyen akarata szerinti és jó gyümölcsű igazsággal szemben. Meg kell értenünk, hogy Isten jövőbeni terveit nem akadályozhatjuk erőtlenséggel, egy esetleges okkult vagy más negatív szellemű találkozásban/ csatában, akár saját magunkban, akár a világban kint. Az erőtlen keresztény, luxusát egyszerűen már nem engedhetjük meg, ha sikeresen akarjuk futni a hit pályáját.

„Mert lehetetlen dolog, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek, és megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit,” Szeretettel kérdezem meg tőled: Megvilágosítottál? Részese lettél a Szent Szellemnek? Megízlelted az Isten jó beszédét? és a jövendő világ erőit? Azt is megízlelted? Miben mutatkozott ez meg? Be tudsz számolni erről? Vagy, sajnos nem. Nem, mert azok közé tartozol még, akik hite, nem Isten erején nyugszik, hanem Pál szavai szerint emberi bölcsességen.: „és az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.”

Most akkor azt mondom, hogy akinek nincs Istennel megélt természetfeletti tapasztalata, soha nem mozgott még Isten akaratában és Isten vezetésében a Szent Szellem erejében, ezen a területen, akkor az, egy másodrangú keresztény? NEM! Nem ezt mondtam, nem is mondhatnám. De azt állítom, hogy Isten Szelleme és annak ereje nélkül, igen gyenge és vérszegény kereszténységet tud csak megélni az ilyen hívő. Ez pedig semmi képpen, nem Isten akarata. Főkként nem annak fényében, hogy a világban a sátán által félrevezetett, és Isten gyermekei ellen bármikor támadni kész sötét erők, egyértelműen egyre nyíltabban mutatkoznak, és a sátáni lázadó birodalom hierarchiájában legalulra bekapcsolódó negatív szellemi erővel töltekező emberek, abszolút nem tétlenek, hanem erőteljesen kiszolgálják sátán tervét. Amikor tanulmányozzuk a bibliában az Istennel együtt munkálkodó embereket, megfigyelhetjük, hogy alapjában véve, bátor, jellemes, és Isten erejét ismerő / felismerő, és ha kellett, azt szolgáló csatornák voltak. Lehet, hogy én többször voltam padlón mint te, az is meglehet, hogy a gyakorlati szolgálatokban is számos pofont kaptam és követtem el hibákat is, nem is egyet. De vélhetőleg jobban is ismerem a frontvonalat és a harc izzadságát is, ezáltal. Teljesen megvagyok győződve arról, hogy Istent nem dicsőíti, az erőtlenség, nem örül, ha valaki úgymond, csupán íróasztal keresztény. Krisztusnak jó vitézei vagyunk mindannyian. Az rendben van hogy nem mindenki tábornok, nem mindenki hadnagy. De mindenki aki hívő az katona is egyben. Egy katonától pedig elvárható a jó erőnlét, a fegyver és terep ismeret, és még sok minden más is. Nincs más lehetőség, ahogy haladunk előre a teljes délig, meg kell tanulni mint tananyagot az Isten erejében való járást is, még ha minden módon akadályozza is ezt a sátán. 
„Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr.” 

„Jézus pedig felelvén, monda nékik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.” Isten gyermekeinek nem elég csak a teológia, az írások ismerete, épp annyira szükséges hogy ismerjék Isten hatalmát, erejét, amellyel a törvényszegést fékezi és töri ebben a jelenvaló világban.   

  

Köszönöm a figyelmed.       

A lényeg a különleges képesség!

Megfigyelhető hogy a 70 évektől egy lassú majd mindinkább felgyorsuló, ajánlat tételt dolgozott ki sátán az emberek illetve leginkább a gyermekek számára. Ami nem áll másból, mint a figyelmet lassan, ördögien bölcsen adagolva, ráirányítani a természetfelettire, az okkultra és az azzal velejáró különleges képességekre. A különleges képesség, legyen az bármi, /BÁRMI/ hiszen szerepe nem más mint hogy kaput nyisson azoknak a démonoknak/gonosz szellemeknek akik a már hálóba került lelkeket még inkább megkötözik és gyakorlatilag bármikor hadra foghatják az igazsággal, Isten munkájával szemben. Ez sem új a nap alatt, de kétségtelen hogy e folyamat ilyen intenzitással még nem volt hatással, soha a történelemben. Köszönhetően az ezt propagáló filmeknek és könyveknek, valamint az okkult szimbólumokhoz értő és azt használó varázslásoknak. Az ember kimondatlan is érzi, hogy valamit elvesztett valahogy önmegvalósítása és egy kiteljesedett élet iránti vágya sokszor rendkívüli és erejét meghaladó akadályokba, korlátokba, ütközik. Nos ezt felismerve mit is tart legtermészetesebbnek. Hát azt, hogy e korlátokat és akadályokat a véges és tökéletlen mivoltát bármi áron maga mögé utasíthassa. Az okkultizmus felé való vonzódásnak is ez az egyik mozgatórúgója. Az ember óriási vágya hogy maga fölé emelkedjen, hogy saját korlátait átlépve eredményeket tudjon elérni. Nos viszont ezt csak kétféle módon tudja elérni, kivitelezni. Vagy Isten igazságának és vezetésének az ismeretében. Vagy tudva tudatlanul okkult tudáson keresztül. Nincs más lehetőség. Szellemi szinten valami vagy Isten jóváhagyását és támogatását élvezi. Vagy Isten ítéletét és haragját.

Igen régóta figyelemmel kísérem ezt a területet, természetesen Istenfélelemben és egy egészséges módon. Nincs kényszerem ezzel foglalkozni nem központi téma nálam, Egyszerűen összerakom azokat a dolgokat, amikre Isten igéjéből és más hozzáértő embertől nyert információkból valamint a jelenkor történéseiből felismerek. Szóval mindenkit megnyugtatok, nem látok minden bokorban démont, és minden dolog történése mögött se keresek mindenképp, bukott entitásokat. Beszélhetnék rengeteg dologról, például a KGB illetve más országok államvédelmi okkult gyakorlatáról, ilyen jellegű kíséreltéiről, amit parapszichológiának, vagy más elfogadhatóvá tevő néven neveznek, de ezek neveiktől függetlenül, sem mások, mint Isten előtt utálatos és az embert tönkretevő leigázó megcsaló sötét erők. A lényegük hogy Isten akaratán kívüli tudáshoz, hatalomhoz, erőkhöz, és más előnyökhöz juttatják az embereket. Akik egy része mitsem tud arról, ami történik, egy részük pedig nyíltan felvállalva szolgálja ki ezeket a bukott lényeket. Szinte mindenki tudja, legalábbis nagy vonalakban miről beszélek, ezért nem fogok könyvek és videók és más beszámolók ezreire hivatkozni. Az ige fényével bíró szem, lépten-nyomon felismeri ezeket, szinte mindenhol. A sporttól kezdve a művészetekig, a zenei ipartól a politikáig. Fel kell ismernünk, hogy ezek a folyamatok nem véletlenek, Sátán igyekszik a világot belevezetni egy olyan mindennapokba, amelyekben az okkult teljesen bevett és igényelt valóság. Mint Noé napjaiban is volt. A szellemi elsötétedés e mostani lépcsőjében a különleges képesség keresésére, az arra való nyitottságra tanítja az embereket, mert már készen van a démoni serege, hogy az emberek ilyen irányú nyitottságára  örömmel válaszoljanak.  Természetesen nekünk keresztényeknek Isten igéjének a védelmében és világosságában kell ezt a tendenciát kezelnünk. Igyekezni kell, hogy szellemi erőre tegyünk szert, az Ige és a Szent Szellem ajándékai által. Mert a harc az még tart, sőt az látszik, hogy most kezd a szemünk láttára egyre inkább természetfeletti oldalra átmenni. Saját jól felfogott érdekünk, hogy megtanuljunk Isten igéjére, mint kétélű kardra, és Isten szellemének erejére támaszkodni mind a magunk mind az embertársaink érdekében. A kereszténység azon ágai illetve hívői melyek eddig nem, vagy csak felületesen foglalkoztak a Szent Szellem erejével, ajándékaival és erő-megnyilvánulásaival, véleményem szerint bölcsen teszik, ha az Úr elé viszik ezt a kérdést, mert a jó mellett a gonoszság is egyre inkább növekszik. Felelőtlenség nem számolni a sötétség erejével.

Köszönöm a figyelmet! 

Pünkösdi gondolataim.

Mi, akik kegyelmet kaptunk és a Szent Szellem munkája által, befogadtuk Jézus Krisztust az életünkbe/a szívünkbe. Egyben kiváltságba kaptuk azt a lehetőséget is, hogy pünkösd idején megemlékezzünk, és tiszta szívvel méltassuk a Szent Szellemet, aki mindig és mindenhol felemeli és dicsőíti a mi urunkat és megváltónkat, Jézus Krisztust. Természetesen, amikor a Szentháromságban kijelentett Istent imádjuk, magasztaljuk egyben mindhárom Isteni személy előtt, kifejezzük a hódolatunkat! Mégis helye van a hívő ember életében annak is, hogy egy-egy Isteni személy, értünk tett/végzett munkáját is, időnként részletekbe menően és személy szerint is méltassunk, arról megemlékezzünk.

Ezért a teljesség igénye nélkül, felsorolok pár olyan tényt, melyet a Szent Lélek/Szellem

tett, illetve tesz az életünkben. Ami még inkább emeli a pünkösdi hálaadásainkat és Istendicséretünket.

Az Isten megismerése a megtérésünk/hitre jutásuk a Szent Szelem fáradhatatlan munkája is volt, hiszen az Atya Ö általa vont és vezetett el Jézus, Krisztusként való felismeréséig.

Aztán a hívő életünk hajnalától kezdve Ö az aki elvezet bennünket minden igazságra, a Szent Szellem az aki segít értelmeznünk, befogadnunk és megemésztenünk az ige, az élet kenyerét!

Ismét csak Ö az aki felruházza a tanítványokat mennyei erővel, hogy hitelesen képviseljük az Úr Jézust itt a földi szolgálatunk idejében.

Ö az aki kimondhatatlan fohászok által van segítségünkre a kritikus időszakokban.

Ö az aki egyéni életünket és szolgálatunkat megáldja ajándékaival és munkálja bennünk a Szellem gyümölcseit, hogy áldásban részesüljünk és áldást osszunk meg a környezetünkben.

Ö az aki elpecsételt bennünket az örök váltság napjára, aki szüntelen kész vigasztalni és pártfogolni az életünk minden idejében és minden élethelyzetében.

Valamint Ö az aki megeleveníti a mi halandó tagjainkat/testünket aki az elragadtatásunkkor, vagy feltámadásunkkor Isteni munkájával szintén mellettünk fog állni.

Hála és áldás az Atyának Jézus nevében, azért hogy megengedte, és lehetővé teszi, mindannyink számára hogy Isten akarata szerint újra és újra betöltekezzünk/vegyünk Szent Szellemet, mégpedig mérték nélkül, hiszen Ö kész jelenlétét így megosztani velünk!

Minden kedves olvasómnak/bloglátogatónak sok sok áldást kívánok Pünkösd alkalmából!  

A legális és az illegális átok

Gondolataim az átok témájában.

A mai napon az átok imákról, az „ima kommandókról”  és egyáltalán az átokkal kapcsolatosan gondolkozom az ige fényében. Nem egy egyszerű téma, és ahogy lenni szokott

igen sok a félre értés is.  Egyetérthet e Isten az ilyen imával? Van e létjogosultsága?  Nos annak a fényében, hogy az Ige egyértelműen állítja, hogy mi keresztények áldásra vagyunk elhívva, áldást venni és áldást adni! Talán az azonnali válaszunk az kéne, hogy legyen, ennek nincs igei alapja egy hívő életében.

Ezzel így ki is egyeznék, de akkor bizony egy-két igeverset, igaz történetet ki kéne törölnünk a bibliából. Amit ugye egy hívő ember sem gondolhat komolyan.

Nos vágjunk bele, de mindenképp tudatosítanunk kell magunkban, hogy Isten nem humanista, azaz abban az értelemben nem, ahogyan az ember isteníti magát és isten beszédéről hallani, sem akar. A humanista gondolkozásban az ember mindennek a mércéje, de egy bibliát ismerő ember tudja, hogy ez a filozófiai gondolat nem más, mint istenkáromlás. Igaz istenről hogy kifejezhetetlen szeretettel szereti az embert, még a bűnbe esett embert is. De ebben a szeretetében igazságossága is töretlenül ragyog, és egy picit sem veszít mindenkori és mindenkire kiterjedő érvényességéből. Isten az Isten és egy teremtmény soha, de soha, nem tud a teremtője helyébe lépni! Sátán bukását is egy ilyen gőgős, felfuvalkodott elképzelés okozta voltaképp, amikor is Isten akaratával nem egyező módon akarta önhatalmúlag felemelni magát.

„Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibük hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.” 

Ennek alapján most már jobban látjuk, hogy az embernek meg kell értenie és meg kell hajolni Isten véleménye / beszéde előtt.  Persze választhatja azt is, hogy felfuvalkodva, ellene áll. De ennek nem sok értelme van, mint azt látjuk a történelemből, a nemzetek a családok és az egyének életéből. Hiszen azt látjuk, hogy a bűn, a sötétség, a fajdalom az igazságtalanság, ha istent kizárjuk a mindennapi életből, mennyire felerősödik, és pusztítva rombol mindent, amit ér. Ez bizony nem áldás hanem átok. 

Tehát isten nem humanista gondolkozású, sőt, egyáltalán nem emberi gondolkozású, noha ismeri az ember minden gondolatát! 

’Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útiatok az én útaim, így szól az Úr!

Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” 

Ennek fényében már másként fest sok eddig félre értelmezett igerész, de hogy jobban megérthessük ezeket, a dolgokat mélyebbre kell ásnunk az igében, mert ha nem tennék, akkor esetleg istent olyannak látnánk, mint aki szeretetlen, kegyetlen, sőt gyilkos és vérszopó, ahogy egyes ateisták ezt szüntelen hangsúlyozzák.  Erről bővebben már itt a blogon is írtam.:Itt, elolvashatod.

Nézünk most meg egy-két bibliai verset.

„Lásd, én adok ma előtökbe áldást és átkot! Az áldást, ha engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, amelyeket én e mai napon parancsolok néktek; Az átkot pedig, ha nem engedelmeskedtek az Úrnak, a ti Istenetek parancsolatainak, és letértek az útról, amelyet én ma parancsolok néktek, és idegen istenek után jártok, akiket nem ismertetek.”

Tehát az átok létjogosultsága egyértelmű, és rögtön meg is állapíthatjuk, hogy bizony ez rengeteg embert érint, akár elfogadja ezt a tényt akár nem.

„Amiatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje.

Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle. Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj.

Legyen az néki palástul, amelybe beburkolódzik, és övül, amellyel mindenkor övezze magát. Ez legyen jutalmuk az Úrtól az én vádolóimnak, és akik rosszat beszélnek az én lelkemre.”

„Ha meg nem hallgatjátok, és ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátok reátok, és elátkozom a ti áldásotokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre!”

Itt megláthatjuk, hogy az ember döntéseivel/cselekedeteivel vagy áldást vagy, átkot erősít meg magán.

Egy viszont egészen biztos az átokkal kapcsolatosan, amit itt most időszerű megjegyeznem.

„Miképpen a madár elmegy, és a fecske elrepül, azonképpen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.”

Az átok, mint negatív szellemi realitás, a bukás óta végigkíséri az emberiséget a nemzetek a családok és az egyének minden életterületét érintve és befolyásolva. Csatornaként leginkább az emberek helytelen és Isten törvényével, illetve örök rendtartásával szembe helyezkedő, bűnös, lázadó, cselekedeteket használva.

Megtudtuk isten beszédéből, hogy az átoknak mindig oka van, és ha valahol az átok kiváltó oka nem valósul meg ott az átok, nem tud megmaradni, megtelepedni.

Most újszövetség idején, sokan azt gondolják, hogy az átkok ma már nem léteznek, és ha mégis, akkor azok minden bizonnyal a babonaság körébe tartoznak. Nos ez igen nagy tévedés! Ha vesszük a fáradságot és egy kicsit alaposabban, megnézzük az újszövetségi írásokat e témában, láthatjuk, hogy egészen az ég és a föld helyreállításáig találkozni ezzel a negatív, determináló, romboló erővel. Itt megjegyzem a legtöbb átok hatékonyságát és megtelepedését démonok is, segítik. Nem célom hogy mélyebben belemerüljünk ebbe a témába, de annyit mindenképpen meg kell értenünk, hogy az átoknak nem csak okkult /sátáni/ forrása van, ami illegális és isten ítélete alá lett vonva. Hanem létezik, legális, isten által kimondott, illetve általa jóváhagyott átok, mint büntető eszköz.

Nézzünk meg egy két verset.

 „Ha valaki nem szereti az Úr Jézus Krisztust, legyen átkozott! Maran atha.”

Ez Elimás esetében meg is valósult, amikor Pállal konfrontált. Ö mivel az igazság ellensége volt, egyértelműen nem szerette Jézust! Nézzük mi történt:

„Elimás, az ördöngős azonban (mert így magyaráztatik az ő neve) ellenkezik vala velök, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittől.

De Saulus, ki Pál is, megtelvén Szent Lélekkel, szemeit reá vetve,

Monda: Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szűnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani?

Most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetőket.

Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hűn, elálmélkodván az Úrnak tudományán.”

Nos Pál itt egy átkot mondott ki Elimásra, ez egyértelmű. De ez egy isten által jóváhagyott átok volt, amit abból lehet leginkább felismerni, hogy irgalmas volt. Nem egy lepecsételt megváltozhatatlan átok volt, hanem büntető jellegű, és csak ahogy az ige mondja is, egy ideig volt az a hatása hogy Elimás megvakult. Mi keresztények áldásra lettünk elhívva, áldásra és nem átkozásra. De ez nem azt jelenti, hogy a démonokkal tudatosan szövetségben lévő emberek, /legtöbbször okkult, erős emberek/ támadásait és igazság taposásait tolerálnunk, és engednünk kéne. 

Jézus, az apostolok, és a tanítványok is kígyókon és skorpiókon tapostak

amikor azok akadályozni próbálták istentől kapott vezetésüket/útjukat.

De tudom hogy sok kereszténynek ez butaság, hiszen még a „kígyók és a skorpiók” létezését is alig akarják elfogadni, nemhogy azokkal felvenni a harcot, a maguk és mások életében, a mi urunk Jézus Krisztus dicsőséges nevében.

Nem egyszer megkerestek már azzal, hogy egyes keresztények/gyülekezetek mi jogon/ milyen alapon mondanak ki átokimákat, és kezdenek szellemi harcba, hogy tudják ezt a szeretet nevében végezni. Nos a biblia alapján egy kereszténynek, mint sónak, azt a romlást amit az isten ellen lázadó, démonokkal szövetségben járó emberek szabadítanak erre a világra, és állítanak az igazság útjába, kötelessége a maga hitszintjén, és a meglévő kenetében/igeismeretében, gátolni/ felszámolni. Erre minden tanítvány hatalmat és megbízást kapott Jézus Krisztustól! Szerintem egyre nagyobb szükség mutatkozik ennek megértésére.

Befejezésül kanyarodjunk vissza az átokkal kapcsolatos legfontosabb igevershez a bibliában

amely így hangzik:

 „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ:

Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.”

Jézus a golgotai kereszten, amikor a mi bűneinkért ég és föld között megfeszítve volt, magára vette a bűneink minden következményét, és elszenvedte azt! Elszenvedte a halált, magára vette az átkainkat, és a testébe fogadta a mi betegségeinket, hogy mi az ő isteni szent életéből, erejéből, áldásából, dicsőségéből, részesedhessünk már ebben az életben rész szerint, és az örökkévalóságban pedig teljes mértékben. Áldott legyen a mi megváltó Istenünk!

Köszönöm a megtisztelő figyelmed.  

A posztjaimban hangosan gondolkozom annak teljes tudatában hogy rész szerinti igeismeretem és vakfoltjaim vannak. Ezért ha úgy látod hogy szükséges megjegyzést fűznöd és kapcsolódik az adott témához bátran tedd meg.  

         

Emberi bölcsesség hitető beszéde vagy Isten erejének megtapasztalása?

Hiteles az a hit, amelyik nélkülözi isten erejének megtapasztalását?

De úgyis feltehetjük a kérdést, hogy mindig kíséri az Isten országából származó természetfeletti az Isten igéjének a prédikálását?

Az isten beszéde nem e világból való! Aki ihlette, az sem! Tehát megáll az, ha megfogalmazzuk hogy az Ige természetfeletti kijelentés, a mi javunkra, mégpedig magától az örökkévaló Istentől.

Nem szabad elfelejtenünk ha valóban Isten beszédét hallgatjuk és az valóban Isten szájából származik /Isten szája ma mindig az a személy aki Isten megbízásából Isten Szellemének vezetésében a megírt Igét szólja/ akkor az mindig eredményes és áldásos lesz.

 „Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem.”

„Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet. A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által.

És minekutána könyörögtek, megmozdult a hely, ahol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.”

„Velük együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Léleknek közléseivel az ő akarata szerint.”

E fenti igék mind érinthetik az embert szubjektív és objektív módon is. A címben feltett kérdésre ezért azt válaszolhatjuk, hogy igen, minden esetben. De egyben megállapíthatjuk hogy különböző mértékben igen, amely függ elsősorban Isten akaratától, a kijelentés átvételétől, annak megértésétől, valamint az aktív gyakorlatban munkálkodó, szellemben/szívben lévő hittől is.

Példa: Pál látta, amit látott és a hangot is egyértelműen hallotta. A vele lévők már csak valami nagy fényt láttak és a hang is elzárva maradt tőlük.

 Az Írás azt közli velünk minden tévelygés, forrása visszavezethető két Istentől kapott és kapható, mindenki által elérhető és megtapasztalható valóságra. Az egyik az Isten beszéde a szentírás, a másik pedig a mindenható Isten ereje/hatalma!

Ezeket, a valóságokat minden egészséges kereszténynek meg kell ismernie. Ha ez a megismerés bármi okból kifolyólag elmarad, félő, hogy tévelygés, Isten akaratával való szembe haladás jön létre az adott hívőnél, egy vagy több területen.

Természetesen a hívők sokasága nem egyforma mélységben tapasztalja meg és veszi át az Isten igéjének ismeretét és erejének megtapasztalását, de ez érthető is. A függvény itt a hit az Isten őszinte szeretete, a neki való engedelmesség, elhívás, talentum, és még más dolgok is szerepet játszhatnak.  Természetesen mondanom sem kell, a hívő Isten gyermeke, nincsenek másod és harmadrendű keresztények, tartson bármilyen szinten is a hívő élete. A fent vázolt különbségek megléte valós a hívők között, de ez teljesen természetes, ebbe nem szabad semmi negatívat belelátni.   

Minden magát kereszténynek tartó embernek bizonyos mértékben ismernie kell Isten beszédét és Isten erejét, ez feltétele a keresztény hitnek. A szeretet által munkálkodó hit által vagyunk képesek megpillantani, és valamennyit megérteni Istenből, azaz kijelentést, ismeretet nyerni róla/belőle. Ez a fajta megnyert ismeret lehet, hogy homályos bizonyos területeken, de mivel természetfeletti így sokkal világosabb és eredményesebb és célra vezetőbb Istenismeretet és vele való kapcsolatot hoz létre, mint bármilyen érzékelhető észérvekre, logikára épülő hitalap.

Amit ki akarok hangsúlyozni az annak a felismerésnek a szükségessége, hogy az értelmi logikára épült, a Szent Szellem kijelentését, vezetését nélkülöző emberi írástanulmányozás, az olyan emberi erőfeszítés, mint például megtanulni egy tantárgyat. Egy jó kiindulási alap lehet, de nem több. Hasznos, fontos, de nem elégséges, ha nincs összekötve az igének való engedelmességgel és az abból fakadó természetfeletti megtapasztalással.  Ezért Jézus így szolt az írástudóknak:” Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam; És nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!”

„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéketlenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.”

Amikor nem tud felszabadulni Isten ereje hatalma, a Szent Szellem vezetésében/akaratában, ami konkrét változást ér el/hoz létre, valamint a gyakorlati engedelmességet munkálja, akkor lehet, hogy van ugyan valamilyen igeismeret, de ez nem elégséges, mert csak többnyire lexikális tudás, nem szellemben/szívben lévő hit.

Az ilyen hit mellet még jogosan fogalmazódik meg Jézus nemtetszése!  „de ti nem akartátok!” vagy „hogy van, hogy nincs hitetek?” vagy a fenti igeversben is „hozzám pedig nem akartok jönni”     

De van egy ehhez a témához kapcsolódó nagyon fontos, fejezet is a bibliában.

 „És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék.”

 Tudom, és tisztában vagyok vele, hogy sok keresztény jogosan hiányolja az Isten országának ilyen megtapasztalását. Mondhatni az Isten erejével való találkozás vágya, az egészséges hívő ismérve. Hiszen ezt a vágyat az újjászületésekor istentől hitem szerint mindenki megkapta.

De ahogyan a halak is, csak a megfelelő vízben érzik jól magukat. A hívők is csak olyan közösségben tudják átélni/megtapasztalni Isten erejét ahol a Szent Szellem nincs megszomorítva és megoltva. Ahol Isten Szellemének ajándékai aktívak tudnak lenni, mert a hitetlenség kőfala nem akadályozza Isten munkáját. Jézus azt mondta, legyen hitünk szerint!

Az egyéni hívő életben ugyan így!

Ha valaki nem helyesen kapta az Ige tanítását nem mint arany alma az ezüst tálcán. Akkor annak a hite is helytelen fejlődött és formálódott. Nem csoda, hogy az élet több területén nem Isten tökéletes akaratát, hanem valami mást tapasztal meg.   

      

"Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcsességét; Hanem Istennek titkon való bölcsességét szóljuk, azt az elrejtettet, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre; Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát. Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.

Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, amely ő benne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke. Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk.

Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván. Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.”

Nos a fenti igeversek fényében azt gondolom, hogy adott az, hogy az igével való igazi és tartós kapcsolatban megjelenjen a Szent Szellem ereje/Isten hatalma, ami a mindennapokban is összeköt bennünket a természetfeletti Isten országával, megteremtve, hogy a hitünk ne csak lexikális tudás és az értelmet pallérozó áldás legyen, hanem Isten erejéből táplálkozó Isten előtt kedves és elfogadott bibliai hit.

Köszönöm a figyelmeteket.     

Gondolataim a nyelveken szólásról.

Nemrég a nyelveken szólással kapcsolatosan kérték, hogy írjam le a véleményemet.
Mivel nem vagyok se, teológus se tanító így egyszerűen csak pár mondatot mondok ezzel a minden hívő számára elérhető ajándékkal kapcsolatban. Azzal kezdeném, hogy magam lassan negyed évszázada szólók nyelveken és bátran mondhatom, hogy Isten csodálatos ajándéka ez gyermekei számára még akkor is, ha sátán, mint mindent ezt is leutánozhatja ezáltal zavart és félelmet keltve sok hívő között, hogy Isten népének egy részét megakadályozza ennek a kulcsfontosságú ajándéknak a használatában.
A legnagyobb tévhit meggyőződésem szerint az a helytelen látás ezen a területen, amit, Pál szavait félreértve, kiragadva használnak sokan. „… avagy mindnyájan szólnak é nyelveken? .. „Nagyon sokszor hallottam beszélgetéseim során hogy erre hivatkozva azt mondták, na látod, hogy nem mindenkinek adatik meg ez az ajándék. Ebben a témakörben is osztom Derek Prince hiteles és kipróbált biblia tanító véleményét. Aki mellesleg kivalló ismerője volt a héber, arámi és ó görög nyelveknek. Ö kihangsúlyozza, hogy a Pál által említett igeversnél a nyelvek nemeinek ajándékáról van szó, amelyet mint az összes többi Szellemi ajándékot a Szent szellem használ, működtet egy-egy konkrét helyzetben az Isten akaratát szolgáló hívőn keresztül.
De ez az ajándék soha nem volt a hívőé és nem a hívő kezdi el használni szabad akaratából, hanem a Szent Szellem amint akarja, ott és addig ameddig Ö akarja, adja. Ráadásul haszonra adatik tehát más hívő/hívők vagy akár még meg nem tért emberek hasznára áldására.

Viszont a Szent Szellem keresztségkor megkapott nyelveken való szólást akkor és azután is a hívő gyakorolja szabad akaratából a nyelvét átadva a Szent Szellem vezetésének. Bármikor elkezdheti, és bármikor befejezheti e szent szellemi tevékenységet. A hívő ember maga dönti ezt el, és maga kezdi el a maga személyes hívő életének építésére. Ellenben a nyelvek nemei ajándékánál ahol a Szent Szellem ajándékaként nyilvánul meg a nyelveken szólás a nyelvek nemein belül,és mindig a hívő adott akaratától függetlenül.
/Osztogatja a Szent Szellem, amint akarja./ Ez a megnyilvánulás mindig mások áldására és Isten dicsőségére, felemelésére lép működésbe.

Amúgy ha a nyelveken szólás, mint hiteles keresztségi ajándék nem volna mindenkié, aki hit által veszi a Szent Szellem keresztséget. Akkor Pál nem mondhatná, hogy mindannyinknál jobban tud nyelveken szólni. Valamint értelmetlen lenne az a megfogalmazás is, hogy ha az egész gyülekezet egybe gyűlve, és mindnyájan nyelveken szólnak, ahogy az ige mondja. Azt gondolom a mindnyájan szó a hívők összességére értendő, azaz az eklézsiára.

De tovább megyek, Istentől, mint Jó és nem személyválogató mennyei Atyánktól, aki azt üzeni beszédén keresztül, hogy a hívők új nyelveken szólnak, igencsak kérdéses volna az, ha némely hívő tehetné ezt és némelyek, pedig nem. Szerintem személyválogatás lenne Isten részéről /persze ez abszurd/ hogy némelyek abban a kiváltságban részesülnek, hogy szellemben beszélnek titkos dolgokat Istennel. Valamint egy természetfeletti Isten akaratában lévő lehetőséggel építik magukat és személyes hívő életüket. Mások számára pedig ez a csodálatos lehetőség elérhetetlen lenne.
Hiszem és vallom, tehát hogy az 1 Korinthus 12. fejezetében felsorolt Szent Szellemen belüli egyes ajándékok, NEM minden hívőnek adatnak, és akinek adatnak annak is csak egy-egy szituációban és úgy, ahogy azt a Szent Szellem akarja megnyilvánítani és mindig mások hasznára, és Isten dicsőségére teszi. Tehát így van ez a Szent Szellem ajándékainál a nyelvek nemeihez kapcsolódó nyelveken szólás esetében is.
Viszont hiszem és vallom és magam is gyakorlom azt a nyelveken szólást amelyet a Szent Szellembe való bemerítéskor kap meg minden és bármely hívő aki hit által ezen a területen is enged Isten beszédének. Magam ennek a konkrét tanúja vagyok és láttam és halottam mindenféle felekezetből már hívőket, akik egyházuk antikarizmatikus félelemmel teli tradícióján átlépve ezen a területen is engedtek Isten beszédének.


Utószó: Kedves testvérem szeretném elmondani, hogy attól, mert én szólok nyelveken eszem ágában nincs különb kereszténynek gondolni magam azoknál, akik ezen a területen máshogy gondolkoznak. Fenti kijelentésemet több nagyon kedves testvérem is alátámaszthatja a legkülönfélébb gyülekezetekből. Mégis kérlek, engedjétek, meg hogy megtegyem a fenti írásommal azt, amit Isten elvár tőlem, tudni illik, hogy betöltsem, amit János apostol mond első levelének első fejezetében. „Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.”


Ez is a témához kapcsolódik.


Ha valakit esetleg a nyelveken szólás részletesebben is érdekel, itt is olvashat még. Valamint

Ezen a helyen még olvashat a témához.  Itt pedig egy tanulságos videót találtam: Videó  és ez talán még több mindenre választ ad.: Videó

Ez egy több részes anyag. 


Köszönöm a megtisztelő figyelmet.
Ha esetleg bármilyen kérdés felmerül benned kérlek bátran írj.

Egy hatékony sereg.

A hatékony sereg.
Nemcsak  kardja van! De a forgatáshoz is van ereje Isten Szelleme által.

Tegnap egy beszélgetés után ahol e témát is szóba hoztam, még ma is ezen gondolkozom.

Teljes szívemből hiszem hogy Isten elkezdett egy olyan munkát nagyon sok keresztény életében, melynek célja hogy a felekezeti szemüveget /melynek meglétét magam nem tartom feltétlen bajnak, minden helyen van ilyen/ háttérbe tolva, egy újfajta egységet kovácsol olyan keresztényekből, akik a mellett, hogy a saját szülői házukhoz értsd felekezetükhöz hálás szívvel lojálisak. Egy olyan feladatra is felkészülnek, amely kibontakozóban van a szemünk láttára. Egészen pontosan arra gondolok, ahogy egyre inkább közeledünk azokhoz a napokhoz, amelyeket a biblia nehéz és sötét és utolsó szavakkal illet. Az azt megelőző napokra gondolok, amikor az Úr lezárja a pogányok idejét. Akkor előáll egy olyan helyzet, amely sokkal inkább át lesz már itatva a sötétség erejével, mint az eddigiek bármikor. A bibliában felismerhetőek olyan időszakok, lezárások például kivonulás előtt, Urunk keresztre feszítésekor, az apostolok pünkösd utáni igeszolgálatának hajnala, amikor is sátán már nem tudta az igét természetes szinten gátolni, lefékezni, hatástalanítani. Így okkult természetfeletti erőket mozgósított hogy Isten munkáját megakadályozza, vagy lefékezze.

Gondoljatok csak az egyiptomi varázslókra, Heródes irracionális tébolyultságára, Simon mágus vagy Barjézus esetére. Ezek kétségtelen a „normális/megszokott” igével szembeni ellenállásnál, jóval, nagyobb gonoszsággal és sötét démonikus töltettel támadták az igazságot/Isten akaratát.
Hála a mindenható kegyelmének ezekben, a helyzetekben Isten megoldást adott olyan embereken keresztül, akik ott és olyan hatékonysággal tudtak eljárni, hogy sátán terve kudarcba fulladt. Nos azt gondolom Isten ezekhez, a napokhoz mérten elkészít/felkészít egy olyan kommandós egységet, kérlek, értsd jól. Amely nem csak a kereszténység egy bizonyos ágához tartozik nem csak egy felekezethez. Hanem minden felekezet és ágban lesznek ilyen harcba bevethető tagok. Mégpedig nem ritkaság számba menően, hanem a feladathoz mérten. Ami meglátásom szerint igen komoly és sorsdöntő lesz. Csak gondoljatok bele, hogy az ige azt mondja egy bizonyos időben sátán dühöngeni fog nagy haraggal, mert tudja ténykedésének hátralévő rövidségét. De ne gondoljátok, hogy e dühnek és haragnak nem lesz az emberiséget egyaránt érintő nagyon komoly előszele mintegy bevezetője. Sajnos lesz.
De ezekben, az órákban a kegyelem lezárásának idején, mint a futóknál a hajrá pillanataiban, Isten a pogányok számának utolsóként érkező elhívottjai felé is szolgálni akar és fog is! Még ha az antikrisztusi sötétség valóban már kiteljesedése előtt fog állni. Tulajdonképpen erre az időre készít Isten egy igen hatékony és ütőképes népet a világ minden részén. Olyan hívőkből  akik már nem csak felekezeti szemüveget használva tudnak látni. Olyan hívőkből, akik az Ismeret redőnyfalait felhúzva, olyan egységre tudnak szert tenni, amely eddig nem volt jellemző.
Az igazságnak Isten igéjének a fényénél szeretetben összekapcsolódva egy olyan kenetre tesznek szert, amely képessé teszi őket a legkeményebb sötétség megzúzására is. Amelyet a környezetükben tapasztalnak.
Ezt a Krisztusban valósan megélt gyakorlati szeretetet az alázat, az önzetlen felebaráti segítés, a másik méltánylása, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Hiszen Isten maga állítja hogy minden gyermekének adott talentumot. A hívő életben megértet teológiai látás másik fél javára fordítása. Az egymás szolgálatának mind mélyebb megértése, s személyének szeretetben való elhordozása. A képmutatás, és hamis ellenségkép felszámolása, a gyakorlati szentség minden irányú megvalósítására tett rendszeres erőfeszítés. Egy olyan egységet tud létrehozni, ami 
Elhozza azokat a napokat melyekben, az hogy szó szerint taposunk az ellenség minden erején, és semmi nem árthat nekünk. Rendszeresen megélt élettapasztalat lesz. Nem csak próbálkozgatás, mely igen sokszor a hitetlenség a tudatlanság a szentség hiánya a meg nem élt egység a felebaráti képmutatás az arrogancia a felfuvalkodottság a büszkeség a Szent Szellem erejének nem ismerete, a kialakult teológiai tudás falai miatt eddig rendszeresen meghiúsult. A megosztásnak és a fent vázolt bűnök meglétének sátán mindig nagyon örült, mert tudta hogy még ezeket fent tudja tartani a hívők/felekezetek életében addig azzal a Szent Szellemi erővel, nem nagyon kell számolnia, amiről az apostolok többször is beszéltek a Szentírás lapjain.
Meg vagyok győződve, arról hogy egyre többen, jutnak erre a felismerésre ezekben, a napokban. Aminek eredményeként a hívők a missziós parancsnak Isten akarata szerint sokkal jobban és hatékonyabban tudnak engedelmeskedni, mint eddig bármikor.
Mert Isten minden akadályon és falon átmenve el akarja érni az embereket az örömhírrel!  Éljenek bárhol is és legyenek bármilyen sötétség által megbilincselve.

Köszönöm a figyelmed.