Az Úr Jézus, a két lator, és az emberiség egésze.

A három keresztfa három kategória, ami átöleli az emberiség egészét. Amikor az Úr Jézus értünk hozott engesztelő áldozatára sor került, és életét adta önként szeretetéből fakadóan nem egyedül lett keresztre feszítve. A jobb és bal keze felől is egy-egy latort, aznap elérte az ítélete és megkereste a halál. Három embert lett megfeszítve, ami három igen éles határvonallal elválasztott embersorsot mutat be nekünk, és igen fontos üzenete van számunkra. Kezdjük a középső keresztfán megfeszített emberrel, akit Jézusnak és oly sokszor ember fiának is neveztek. Mint tudjuk, az örökkévaló Krisztus, aki minden szempontból áldandó Isten, kiüresítette magát, és nem vette számba, hogy az Istennel, az örökkévalóság Atyjával egyenlő/egylényegű, emberré lett. Az Ige megjelent testben és lakozott közöttünk, ahogy azt olvassuk. Azaz több mint kétezer évvel ezelőtt, Krisztus Isteni személye, egy héber és még érintetlen hajadonon keresztül, a Szent Szellemtől megfoganván, emberré lett, és az Isteni szónak megfelelően Jézusnak lett elnevezve. Nagyon nagy fontossággal bír, ugyancsak az-az igazság is, hogy a Názáreti Jézus Krisztus test szerint Zsidó származású, amint meg is van írva: „Az Üdvösség a Zsidók közül támadt.” Tehát nem Indiai, nem Afrikai és nem szilaj Magyar ember volt, kackiás bajusszal, bármennyire is szeretnék sokan. De kétségtelen, Jézus Krisztus származásának igazságán, túlmutat az a tény, hogy Ő az Isten, aki megjelent testben, akinek a személyében az Atya Isten kijelentette/láthatóvá tette magát az egész emberiség számára. S akik e kijelentést elfogadják, megtapasztalják, hogy:

"Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. ” Tehát a középső kereszten megfeszített tökéletes, bűntelen ember, (Isten, ha nem lett volna emberré, nem tudott volna meghalni értünk és nem tudott volna megváltani minket, elveszetteket) nem egy a vallási vezetők soraiban, hanem azok felett álló, Isten bizonyságtételével bíró, dicsőséges megváltója az egész emberi nemnek. Ő az uraknak ura, és a királyoknak királya! Több mindenről kéne még itt írnom, de tovább kell haladnunk. Tehát térjünk rá, az Úr Jézus mellett jobb és bal felől megfeszített bűnösökre. Ezek az emberek, mint az el is hangzik, méltán, azaz jogosan lettek elítélve a kor törvényeinek áthágása miatt. Azt is gondolhatnánk két éppen lebukott bűnöző, akik semmiben nem különböznek egymástól. De mint látni fogjuk, a két ember szívbéli gondolkozása, hitcselekedete és sorsa között, hatalmas különbség mutatkozik meg, azokban az igazán nehéz órákban. Míg Jézus az Isten dicsőségét, igazságát, akaratát és országát képviseli, addig a két lator az egész emberiségnek a kiábrázolója. Ugyanis minden kor, minden embere felsorakozik, valamelyik lator mögé.

De nézzük is meg röviden, a két lator közötti égbekiáltó különbségeket. (Azt már letisztáztuk, hogy mindketten bűnös és halált érdemlő emberek, ebben nem volt köztük különbség!) Az egyik kételkedve káromolja Jézus, és látni akar, bizonyítékot akar Jézus Istensége felől, a másik elismeri Jézus bűntelen voltát, de nem csak emberi szinten, hiszen Urának szólítja, és a halál utáni jövőre nézve, segítségül is hívja. Az egyik hitetlenül szól, a szíve, lelkiismerete érintetlen az igazság fényétől. A pillanatnyi földi időre vonatkozó gondolkozással bír: „csak ezt ússzam meg valahogy” de azért próba szerencse odakiált Jézusnak, HA csakugyan az vagy, akinek mondtad magad, HA Krisztus vagy, akkor tegyél már valamit, old meg, hogy ez a rémálom véget érjen. De a HA, az nem hit! A ha, az kételkedés, kétségbevonás, a gonosz megváltatlan szív jellemzője, azaz hitetlenség. Az pedig hatalmas probléma, mert lehetetlen hit nélkül Istennek tetszeni. A másik lator szíve, gondolkozása, hite és reménysége, teljesen más volt. Ő hittel szólt, hittel hívta segítségül az Úr Jézus Krisztust, és bizony még a földi dimenzióban egyértelmű megerősítést is kapott. Az Isteni válasz határozott volt számára. Még ma velem leszel, miután ennek az egésznek vége van itt a földön. Mivel is fejezhetném be ezt a gondolatmenetet, minthogy megkérdezzem konkrétan tőled, kedves olvasó, te melyik lator mögött állsz? Aki kételkedik, vagy aki hisz az Úr Jézus Krisztusnak. 

Bizony nagyon nem mindegy, ezért kérlek gondold át, és köszönöm a figyelmedet.

A képkollázs saját készítésű régebbi oldalam. 

Gondolatom a hittel kapcsolatban.

 

Ahhoz, hogy ne csalódjál, meg kell értened és meg kell élned a bibliai hitet. Ahol ez elmaradt, hajlamosak a hívők úgy kezelni a hitet, mint egy bankjegyet, vagy mint egy könyvespolcon lévő könyvet. Gondolják, ha szükség van rá, előveszik, és használják. (például, fél éve nem imádkozott, nem töltött időt, sem Isten dicsőséges közösségével, sem Isten szavával. Esetleg hébe-hóba rapszodikusan, kénytelenségből, tett valamit, a lelkiismeret megnyugtatására.) Majd hirtelen, egy nap, ott áll valami igazán nem várt és nem jó dolog, (ez nem negatív megvallás, az ige mondja hogy sok baja van az igaznak) történés, esemény, kellős közepében, és mint egy szerencse bankjegyet, elkezdi tenni az addig is jól tudott szent, Isten előtt kedves cselekedetek egyikét, esetleg az összeset, amit ismer. (Mindjárt nem kell könyörögni, hogy keresse az Urat, hirtelen annyiszor fogja segítségül hívni Jézus nevét, mint addig soha.) De mivel a hit, (kivéve a hit ajándéka) nem így működik, mert az egy aktív, szívből feltörő, folyamatosan megélt, Istennel való engedelmes életmód, ezért félő, hogy emberünk csalódni fog. Ha elmarad a csalódása, és mégis megoldást kap, az csak, és egyedül, Isten irgalmának lesz köszönhető. És nem mindegy? Mondhatod. Az eredmény a lényeg. Nem! Nem mindegy! Nagyon nem mindegy, Isten azt akarja, hogy gyermekei hitből éljenek, hit által éljenek. 

Az irgalmával pedig ne éljünk vissza, mert gondot okozunk magunknak. (Egy földi apa is szívesen rendet rak a kis kétéves gyermeke körül, de egy tízéves gyermek felé ezen a téren már vannak jogos elvárások.) Mert az igaz ember hitből él. Aki nem hitből él csak arról tesz bizonyságot, hogy még nem igazult meg, illetve engedetlensége folytán, gondok keletkeztek az Istennel való kapcsolatában. Szóval ne éljünk úgy, hogy egy bizonyos ideig komolyan vesszük Istent, majd egy bizonyos ideig félre állítjuk, mintha soha meg se ismertük volna. Én éltem így, és rengeteget vesztettem, te kikerülheted ezt a csapdát.          

Mert számos kiégett és kiábrándult keresztényt látni, akik helytelen hozzáállásuk miatt, a hit félreértelmezése miatt (mert nem jelent meg cselekedetekben, csak a nyelvükön) csalódva, kifelé, vagy csak magukban, azt kiabálják, hogy nem működik. Ez nálam nem működik. Nem kellene ennek így lenni atyámfiai, mondaná Pál. A hit és a cselekedet mindig kéz a kézben jár. Vagy, ahogy mondani szokták, a hit, amely nem tesz semmit, nem ér semmit. Szánj rá időt és tanulmányozd a bibliai hittel kapcsolatos igazságokat. Legyen benne sok örömöd és Isten áldjon meg.

 

Az örök élet bizonyságának öröme!

A kereszténységben e kérdésben nem lehet, nincs bizonytalanság. Az örök élet tudata, Jézus Krisztusban garancia. Nem tesz ez minket felfuvalkodottá? Nem! Nem bizony! Már csak azért sem mert a bűnnel való birkózásunk a legkülönfélébb területeken, és mélységekben, állandóan figyelmeztet bennünket arra a tényre, hogy a menyasszony még nem feleség. Hogy még személy szerint nem vagyunk ott, ahol Isten látni szeretne bennünket. Még tart a vándorlásunk. Még létezik a bűnnel való tusakodás. De az örök élet belső bizonysága, elsősorban nem arról szól, hogy mi mit teszünk és mit nem, és amit teszünk azt mennyire jól vagy nem jól tesszük. (persze tegyük a mi részünket a lehető legjobban, Istennek tetsző módon.)hanem arról hogy a Szent Szellem még a legnagyobb sötétségben is képes a szellemünkkel együtt bizonyságot tenni arról, hogy Isten gyermekei vagyunk!   

Egyre többen értik meg világszerte a hívők, hogy az Istenhez való megtérésük és az Atya által megjelölt és egyedül állított Ajtón /Mennyei kapun, a feltámadott Jézus Krisztuson keresztül teljes mértékben befogadottak /elfogadottak lettek és megbékültek az Élő Istennel!

Megtört a halál hatalma! „És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok voltak.” Ezt az igazságot is jó ilyenkor, halottak napja alkalmával a tudatunk zászlajára tűzni. De nem csak a halál, hanem a kárhoztatás (ami természetesen teljesen jogos volt irányunkban) nyomása alól is felszabadított minket a mi megváltónk. „Kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk” Az Úr Jézus, szüntelen közben jár érettünk, és vére az Atya szent színe előtt, állandóan hirdeti megváltásunkat. Míg Ábel vére magáért kiáltott Istenhez, addig Jézus Krisztus vére értünk/ az érdekünkben emel szót a mennyei trónteremben.  

Olyannyira igaz ez, hogy valóságos hatalmat kaptunk arra, hogy Isten fiainak neveztessünk és Isten útján járva, egyre inkább rá hasonlítsunk cselekedeteinkben és életvitelünkben.

Földi vándorlásunk legelső kijelentései közé tartozik hogy megigazultunk hit által és bűnbocsánatot nyertünk Istentől, az Úr Jézusba vetett hitünk miatt. Igen! Teljes körű bűnbocsánatot és ezzel örök életet! Azaz megigazulást és élő személyes kapcsolatot a három egy Istennel. E miatt az Élő Istennel való közösség miatt tudhatjuk, és lehetünk biztosak, abban, hogy örök életünk van! Isten Örökkévaló és Élő Isten! Amikor megelevenített, újjászült minket romolhatatlan magból, Isten Igéjéből. Akkor valamiképpen összekapcsolt minket, élő és örökkévaló lényével is. Ennek megismerése és megértése is, egyben az örök élet, ahogy azt az ige is mondja.: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.”

Az élő Isten bárkinek tud kijelentést adni magáról, de alapjában elmondható, hogy ezen túl, leginkább a megelevenített, élő szellemű ember tud személyes közösséget ápolni a teremtővel. Az ilyen ember egyben, szintén kegyelemből az örök élet birtokosa is, hit által, amely szinte felfoghatatlan örömmel, békességgel, és reménységgel tölti be a hívőt.

Az Ige mondja: „Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.”

„És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van.”

„Ha elfogadjuk az emberek bizonyságtételét, az Isten bizonyságtétele nagyobb: mert az Isten bizonyságtétele az, amellyel bizonyságot tett az ő Fiáról.

Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten az ő Fiáról.”

„Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.”

„De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet.”

Több igeverset nem citálok, buzdítalak, tanulmányozd az írásokat e témában is.

Ha ezekben, az igazságokban szívedből hiszel, ezekre a kijelentésekre rá mersz állni, akkor tudsz csak igazán kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendezni Földi vándorlásod során.

Legyél áldott az utadon!

Gondolatom az ima szükségességéről

 

Miért kell kérnem Isten beavatkozását a dolgokba?
Mivel az oldal olvasói között vannak olyan, szimpatizálok, illetve fiatalabb keresztények, akik számára még nem egyértelmű, hogy miért is kell imádkozni, közbenjárni, kiáltani Istenhez. Miért kell külön és folyamatosan kérni az Urat, hogy cselekedjen annak érdekében, hogy az Ö akarata legyen/valósuljon meg a világban, hogy emlékezzen meg a szükségeinkről és töltse be/pótolja ki azokat.

Ezért írnék most pár gondolatot. Nem szeretem, a kell szót, aki megérti az ima csodálatos lehetőségét/kiváltságát, annak e szent, szellemi cselekedet végzése, nem azért fog történni, mert kell, sokkal inkább azért, mert amikor imádkozik egyértelműen részt vesz Isten akaratának a kiterjesztésében/mozgásba hozásában, és ez igen csodálatos dolog.

Isten mindentudó látja a szükségeket, miért kell külön, még kérnem is? Ő dönti el mikor, és mit akar cselekedni. Úgyis az lesz, amit már eldöntött. stb. Sokszor hallottam már e mondatokat, de akik így gondolkoznak, tévednek. Isten egyértelművé tette hogy a földet az embernek adta, azaz használati jogot kapott rá. Egyben megbízta konkrét feladatokkal melyek elvégzése esetén a helyes működés, fejlődés, adott lesz. Most itt nem térnék ki arra, hogy az ember már a kezdetben kudarcot vallott és ezt a hatalmat átruházta az Isten és az ember ősi ellenségének a sátánnak.
 Ennek következtében az igazságot szerető és érvényesíteni akaró embereknek szükségessé vált az Isten akarata szerinti imádkozás rendszeres gyakorlatba ültetése, annak érdekében, hogy ez által elismerje rászorultságát Isten kegyelmére. Valamint a közbenjárásával ki kell fejeznie azt az alázatot is Isten felé, amivel elismeri, hogy nem magában bízik és nem a saját erejére támaszkodik a gonoszság erejével/a bukott szellemvilággal szemben vívott küzdelmében.
 Amikor a hívő ember ezt hitel isten akarata szerint megteszi, lehetőséget biztosít Isten számára, hogy beavatkozzon a legkülönfélébb élethelyzetekbe/ problémákba és megoldást hozzon. Igen azt írom, lehetőséget biztosít Isten számára, mert igaz, hogy Isten bármikor beavatkozhat minden és bármely dologba mindenhatóságából kifolyólag, mégis azt kéri a gyermekeitől, hogy rendszeresen kérjenek, imádkoznak, és járjanak közben magukért és másokért. Nagyon fontos megérteni tehát, hogy amióta az ember átruházta a gyakorlati hatalmat sátánnak a föld/világ felett. /az ige egyértelműen tanítja hogy sátán lett az e világ fejedelme/ Sajnos ez még akkor is igaz még egy ideig, hogy tudjuk a Názáreti Jézus Krisztus totális és végérvényes vereséget mért sátánra és az egész lázadó világmindenségre, a golgotai kereszten elszenvedett kereszthalála által!
 Sátán kiépített a bukott/bűnös emberrel karöltve egy olyan mindenre kiterjedő és átfogó rendszert, amely érinti az emberi élet minden területét, azt megfertőzve és bepiszkítva, különböző mélységű törvénytelenséggel és lázadással.

Ezért ebben a kialakult helyzetben Isten úgy látta jónak, hogy a hitből való imádságok azok, amelyek ebből az Istennel szembehelyezkedő nyílt lázadásban lévő világból ki tudnak törni és Jézus nevében elmondva, meghallgattatás tudnak elérni Isten trónja előtt. Remélem ez a pár mondat, segít megérteni, hogy mennyire fontos és jogosan elvárt jog és kötelesség a hitből való ima, rendszeres végzése minden hívő számára, önmagáért, szeretteiért, és mindenki másért is, Isten vezetésére figyelve.

Köszönöm a figyelmedet. 

Pünkösdi gondolataim.

Mi, akik kegyelmet kaptunk és a Szent Szellem munkája által, befogadtuk Jézus Krisztust az életünkbe/a szívünkbe. Egyben kiváltságba kaptuk azt a lehetőséget is, hogy pünkösd idején megemlékezzünk, és tiszta szívvel méltassuk a Szent Szellemet, aki mindig és mindenhol felemeli és dicsőíti a mi urunkat és megváltónkat, Jézus Krisztust. Természetesen, amikor a Szentháromságban kijelentett Istent imádjuk, magasztaljuk egyben mindhárom Isteni személy előtt, kifejezzük a hódolatunkat! Mégis helye van a hívő ember életében annak is, hogy egy-egy Isteni személy, értünk tett/végzett munkáját is, időnként részletekbe menően és személy szerint is méltassunk, arról megemlékezzünk.

Ezért a teljesség igénye nélkül, felsorolok pár olyan tényt, melyet a Szent Lélek/Szellem

tett, illetve tesz az életünkben. Ami még inkább emeli a pünkösdi hálaadásainkat és Istendicséretünket.

Az Isten megismerése a megtérésünk/hitre jutásuk a Szent Szelem fáradhatatlan munkája is volt, hiszen az Atya Ö általa vont és vezetett el Jézus, Krisztusként való felismeréséig.

Aztán a hívő életünk hajnalától kezdve Ö az aki elvezet bennünket minden igazságra, a Szent Szellem az aki segít értelmeznünk, befogadnunk és megemésztenünk az ige, az élet kenyerét!

Ismét csak Ö az aki felruházza a tanítványokat mennyei erővel, hogy hitelesen képviseljük az Úr Jézust itt a földi szolgálatunk idejében.

Ö az aki kimondhatatlan fohászok által van segítségünkre a kritikus időszakokban.

Ö az aki egyéni életünket és szolgálatunkat megáldja ajándékaival és munkálja bennünk a Szellem gyümölcseit, hogy áldásban részesüljünk és áldást osszunk meg a környezetünkben.

Ö az aki elpecsételt bennünket az örök váltság napjára, aki szüntelen kész vigasztalni és pártfogolni az életünk minden idejében és minden élethelyzetében.

Valamint Ö az aki megeleveníti a mi halandó tagjainkat/testünket aki az elragadtatásunkkor, vagy feltámadásunkkor Isteni munkájával szintén mellettünk fog állni.

Hála és áldás az Atyának Jézus nevében, azért hogy megengedte, és lehetővé teszi, mindannyink számára hogy Isten akarata szerint újra és újra betöltekezzünk/vegyünk Szent Szellemet, mégpedig mérték nélkül, hiszen Ö kész jelenlétét így megosztani velünk!

Minden kedves olvasómnak/bloglátogatónak sok sok áldást kívánok Pünkösd alkalmából!  

A legértékelhetőbb emberek a földön.

A 80 évek végén olvastam egy könyvet Demos Shakarian : A legboldogabb emberek a földön címmel. Merész, és találó címválasztás. Nos én e mostani posztomnak azt a címet adtam, hogy a legértékelhetőbb emberek a földön. Nem legértékesebbet, hanem legértékelhetőbbet írtam. Minden emberi életet egyformán értékesnek tartok mivel hordozza az Istenképűséget, valamint maga a teremtő értékelte fel az emberi életet egyformán abban a csodálatos és kegyelmes cselekedetében, amikor Jézus Krisztus az életét a vérét adta a mi megváltásunk érdekében. Nos Jézus szent és tiszta vére ugyan úgy kifolyt a fehér emberért, mint a feketéért, és bármilyen bőrszínű emberért. Ugyan úgy a magas és az alacsony a sovány és a kövér emberért. Az okos és a buta,  a jó és a rossz fej az alig bűnös és a velejéig romlott emberért is, Isten ugyanazt a felfoghatatlan árat mérte, az Ö fiának drága vérét!

                           Tehát az emberek, abszolút értéke tény Isten előtt!  

Nem így az értékelhetőségük. Ott már igen nagy eltérések mutatkozhatnak, mégpedig a gondolkozás, a célok lefektetése, a jellem, és sok más tényező befolyása miatt.
Nézzük meg kiket is szoktunk értékelni.
- Azokat, akik a jó és helyes dolgokat példásan végzik
- Azokat, akik megbízhatóak, korrektek, kitartóak, egyszóval értékhordozók.
- Azokat, akik a lehetőségeikhez képest mindazt nyújtják, amit épp adni tudnak mások javára.
Nos azt tapasztalom, hogy az ilyen embereket világnézetüktől és hitüktől függetlenül minden egészséges társadalomban értékelik és elfogadják. De ennél a pontnál én tovább megyek. Ahogy Derek Prince  gyakran utalt rá nekünk keresztényeknek határozott feladatunk hogy minden területen száz százalékot, de inkább száztízt nyújtsunk. Nekünk mindent Jézus nevében kell tennünk! Legalább is ez az ideális a biblia szerint. Jézus nevében pedig nem lehetünk jellemtelenek, önzőek, pitiánerek, nem lehetünk trehányak, felelőtlenek,stb.
Nem viselkedhetünk úgy mint azok akik nincsenek Krisztusban. Nekünk hívőknek az adatott, hogy amint vettük/megismertük az úr Jézust, azonképpen járjunk is ö benne.
Jézust pedig a biblia szeretetteljesnek, jónak, istent dicsőítőnek, és szentnek mutatja be számunkra. Aki Isten és ember előtt egyaránt hitelesnek bizonyult. Meggyőződésem hogy a Szent Szellem segítsége nélkül lehetetlen sikeresen így élnünk. De isteni segítséggel egész jó eredményeket tudunk majd felmutatni, csak szánjuk oda magunkat arra, hogy mindent, amit teszünk azt Isten dicsőségére, a lehető legjobb tudásunk és lehetőségünk szerint cselekedjük. Ahogy így élünk, előfordulhat, hogy több saját magunkban fellelhető negatív falba/akadályba is bele fogunk ütközni. Természetesen ez nem kell, hogy elbátortalanítson minket. Isten a szívünket vizsgálja, a motívumainkat és minden helyes igyekezetünket értékeli, mint jó atya! Isten elvégzi/ el tudja végezni az ö akaratát bennünk és általunk, de nekünk kitartónak teher, és ha kell kudarcviselőnek is, kell lennünk, hogyha isten akaratában lévő eredményességet akarunk produkálni. Csak ne tűrd el magadtól sem, hogy bármiben is langyos legyél.Törekedj az életed minden területén istenre támaszkodva a legtöbbet nyújtani!

Köszönöm a látogatásod.