Az Isten szerinti lehetetlen.

Szokták mondani, nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Ám a szentírás felhívja a figyelmünket egy érdekes dologra, ezzel kapcsolatosan. Isten, aki maga a hit Istene (legyen Isten szerinti hitetek, mondja az írás) Tehát a hittel teljes és mindenható Isten, azt mondja a gyermekeinek, de mindenki másnak is, hogy van egy dolog, ami lehetetlen. Igen szó szerint: lehetetlen, képtelenség, nem lehetséges. Ez pedig nem más, mint hit nélkül, élő/valós kapcsolatba kerülni Istennel. Azt gondolom, ha Isten valamire azt mondja, hogy lehetetlen, akkor az igen fontos dolgot tanít meg nekünk. Egy tucat fordítást néztem meg, a legtöbb a lehetetlen szót használja a Zsidó levél 11:6-ban ami így hangzik:” Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” Amin most reggel elgondolkoztam, az ennek a gyakorlati része, az ember feladata. Mi is ez? Isten elé járulni! Őt keresni! Ez igen gyakorlati tevékenység, ha számodra nem az, akkor vélhetőleg, most sok problémára, nehézségre és szárazságra az életedben, választ is találtál. Az ige kiemeli, hogy elé járulni, és Őt keresni csak hittel tegyük, mert ennek hiányában, elmarad a megjutalmazás. Ami érdekes, hogy akiben nem hiszünk az elé nem járulunk, azt nem keressük. Ha ezt mégis megteszi valaki, az bír egyfajta hittel. (csak lehet, hogy holt hittel) Ha még sincs eredmény, akkor vagy nem Ő elé járult, Mert Isten nem hazudik. Ha azt ígérte megjutalmaz, akkor megjutalmaz. Vagy elméletben ugyan, az Igaz Isten elé járult, csak éppen nem szívbéli cselekvő hittel, hanem egy passzív elfogadó hittel. Olyannal, mint amilyen annak a példázatbeli fiúnak volt. „A másikhoz is odamenvén, hasonlóképpen szólt. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem ment el.”

Ez a fiú értelmével elfogadta a kérést és befogadta a helyzetet, csak éppen a gyakorlatban nem tette meg, amit megtehetett volna. Ezért a hite halott hit volt. Magamban is, és sokszor keresztény testvéreimben is megtalálom ugyanezt a problémát. Ennek fényében pedig igen erős megvilágítást kap az Úr ezen beszéde:” Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.” „Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.

Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak? Felelt Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.”

Amikor az ember a tükör előtt állva meglátja, hogy mennyire kócos és rendezetlen, nem elsírja magát, hanem előveszi a fésűt, valamint rendbe szedi magát. (persze ha ezt sírva teszi, az sem bűn) Ez a mi részünk, kimenni a példázat béli szőlőbe. 

Köszönöm a figyelmeteket.           

A fehér ruhához vezető út.

 

A jelenések könyvében, a lezárások, a megérkezések, az összegzések, és a konklúziók idejének elérkezésekor, igen sokszor olvassuk, azt, „ aki győz..”

Amit fontos észre vennünk, hogy a csatákban, és általában véve, a legkisebbtől a legnagyobbig, mindenféle konfrontációban mindig van egy győztes és van egy vesztes. De akár hogy is, a lényeg mindig azon van, hogy mi melyik oldalon vagyunk, mi a személyes területünket érintve győztünk-e, vagy vesztettünk?  De mit jelent győzni? Kiről mondhatjuk el, hogy győzött? Mindenkiről, aki az előzőleg kitűzött eredmény/célt elérte, a rész vesztességek ellenére is. (Az, hogy valaki éppen csak, hogy győzött, vagy hatalmas diadalt aratott, precíz pontossággal a megfelelő és megszokott helyen szakította el a célszalagot, vagy kézzel - lábbal épp ahol érte, másodlagos dolog, ha már győzött.) Természetesen a későbbiekben ennek is lehetnek származékai, de a szentírás szerint a kulcs az, hogy szabályszerűen küzdjön, mert ellenkező esetben, nincs korona.   

A győzelem az minden esetben konkrét cselekedet eredménye, azért fontos ez, mert noha a hit az szerves része a győzelemnek, mégis ahogy a szentírás figyelmeztet minket, ha a hitünknek nincs cselekedete (Isten akaratában való szent életvitel, mint alap, és ezen az alapon a személyes Szent Szellemtől való vezetés megvalósítása ) akkor hitünk ugyan van, csak éppen a szentírás szerint ez halott hit. Halott! Nem ér semmit, nincs mérhető haszna. Ha elviszed a csatába a kardodat, de nem húzod ki a hüvelyéből, és nem használod a harcban, igen hamar véget ér a napod, és nem sokat használt neked, hogy nálad volt. A bukott angyalok és démonok is rendelkeznek hittel, Isten akaratának tényeivel, csak épp szembehelyezkedtek vele, nem engedelmeskednek. Nem is akarnak és nem is tehetik. Mint az embereknél, a régi természet, egyszerűen képtelen Istennek engedelmeskedni, hiszen mint az előzőeket is, a halál hatja át és nem az élet.

 Aki győz! Aki győz, mondja a szentírás: „Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.”

„Aki győz, annak nem árt a második halál.”

 „aki győz, és aki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet”

 „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyi székembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyi székében.”

 „A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van.”  „Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.”

 A fentiekből igen világosan kitűnik, a győzelem a személyesen kivívott saját győzelmed, kimondhatatlanul fontos. Az a helyes, ha az ember minden területen győzelmes életet akar élni, de a legfontosabb, hogy az üdvössége a szent életvitel megvalósítása a fehér ruhába való öltözés területén mindenképp győzelmet kell elérnie! Egyszerűen nem rakhatja lejjebb a mércét. Szentség nélkül, meztelenül, ruha hiányában komoly gondok lehetnek. Miként is olvassuk? : „elmenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgat. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lesz sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak." (érdekes a szuper kegyelem tanítása, itt nem igazolódik)

Szeretném, ha megértenéd, a kegyelem árad, Isten velünk van és szeretetével, irgalmával körül vesz! Minden nap teljes kegyelemmel vár, ma még! De a mi részünket nekünk kell megtenni, mert más képtelen helyettünk megtenni. A menyegzőre pedig szép ruha kell, hogy ne legyen kellemetlen meglepetése senkinek!

Áldott napot és köszönöm a figyelmedet! 

 

Drágakövek, disznók és az engedelmesség.

Ma reggel, az Ige feletti elmélkedésünk során a feleségemmel, egy nagyon érdekes dolgot figyeltünk meg. A szentírás a következőt mondja nekünk. :”Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.” Megállapíthatjuk, hogy ez egy nagyon fontos, Isteni alapelv, és pontosan ezt az elvet követi maga az Úr is, a gyermekeivel kapcsolatban. Értsd jól, most egy alapelvet nézzünk meg, mert tudjuk jól, hogy Isten a gyermekeit nagyon szereti, és nem tartja őket disznóknak, hiszen hitben lát minket. Bár mint tudjuk, tudunk disznó módon viselkedni.

 De ne kanyarodjunk el, amire szeretném felhívni a figyelmet, hogy Isten véleménye a nekünk átadott Igéiről, világosságról, kijelentésről, áldásról, az hogy szent dolgok és igazgyöngyök. Szent és Igaz drága/értékes gyöngyök, drágakövek. Tehát elmondhatjuk, hogy igen felbecsüli ezeket, teljesen jogosan, mivel ezeknek nagyon nagy az értékük. Itt, ezen a ponton lehet megragadni azt a másik szellemi igazságot, hogy ebből az következik, hogy Isten beszédének, kijelentésének, vezetésének, a Szent Szellem jelenlétének, az Istentől kapott áldásoknak, ára van, igen magas ára van! Még akkor is igaz ez, ha most sokan azt gondolják, „de hát nem tudod, hogy kegyelemből vannak ezek, Isten ajándékaként.” De Tudom! Valamint azt is tudom, hiszen láthatjuk és tapasztalhatjuk, hogy Isten az Ő drága értékes kincseit, nem herdálja, nem szórja és tékozolja el, „nem dobálja a disznók elé” ahogy tüllünk is kéri, hanem becsben tartja. Ez pedig jól megvilágítja azt, amiről olyan könnyen el tudunk felejtkezni, amire az ó szövetség szava keményen és határozottan felhívja a figyelmünket, a Mózes ötödik könyvének 28. fejezetében.

”Amiatt, hogy nem szolgáltad az Urat, a te Istenedet örömmel és jó szívvel, mindennel bővülködvén,: Szolgálod majd a te ellenségeidet, akiket reád bocsát az Úr, éhen és szomjan, mezítelen és mindennek szűkiben; és vasigát vet a te nyakadra, míglen elpusztít téged.”

Mielőtt felhorkannál, emlékeztetlek, szellemi alapelvről beszélünk, Valamint azt is tudjuk, hogy az ó szövetség a mi tanulságunkra íratott meg, akik az Újszövetségben élünk. Jézus maga is idézte, és felhívta a figyelmet, hogy az Írás fel nem bontható. Szóval elhiheted, jól tesszük, ha megfontoljuk e keményebb szavakat is. Sok ember várja a vezetést a kijelentés, a látást az életére, én magam is sokáig ilyen voltam. De nincs világosság az engedetlenek számára. Isten beszédének a megértésének, ára van! A Szent Szellem jelenlétének ára van, az Ő csodálatos vezetésének ára van! Nem is kicsi! S ha mi nem akarjuk megfizetni az árat, nem akarunk engedelmeskedni annak, amit már megmutatott nekünk isten, akkor nincs több világosság, nincs vezetés, akkor bizony marad a sivatag. Ahogy olvassuk is:” Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.” Nos az Úr Jézus adjon nekünk kegyelmet és erőt arra, hogy mi ne legyünk engedetlenek, lázadok, makacsok, mert akkor nincs semmi jogunk hisztizni, hogy sivatagban, sötétségben, szomjúságban van részünk. Isten jó! Isten jót készített el számunkra! De ne sajnáljuk a szívből való engedelmességgel megfizetni ennek az árát.

„Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.”

Köszönöm a figyelmedet Isten áldása legyen az életeden.                

A szentség tartópillére.

Érdemes megemlékezni arról az igazságról, hogy bárhol és bármerre is tartson a hívő életed útja, az Isten akaratának való engedelmességre mindig és minden időben szükséged van. A Szentírás nem ismeri engedelmesség nélküli megváltás fogalmát. Hiszen a zsidó levél szerint mi fiak vagyunk és nem fenyítés nélküli engedetlen családtagok, azaz nem fattyak. 

Ennek fényében tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy a szívünket mindenkor fent kell tartanunk az engedelmesség szelleme számára, hogy megtámogasson minden napon az életünk minden idejében. Még a gyakorlatban megtapasztal romlott természet időnkénti megnyilvánulásának esetén is. [akkor a bűn megvallása és az attól való teljes elfordulás az engedelmességi üzenet.] Hiszen Péter apostolon keresztül Isten egyértelművé teszi számunkra, hogy engedelmességre vagyunk elhívva. 

„Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Lélek megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen.”

Engedelmesség nélkül a megváltás áldásai, csak alig-alig tudnak megvalósulni az ember életében, ráadás az egy kevés kis kovász, az egész tésztát megkeleszti szellemi igazság alapján akár az üdvössége is veszélybe kerülhet. Derek, kiváló bibliatanító azt mondta erről: „a nem teljes engedelmesség, végül is engedetlenség. A minden felett való engedelmességre, maga az Úr Jézus mutatott példát a Gecsemáné kertjében. : „És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.”

A megváltásunk azért történt, meg, mert Jézus engedelmes volt mindvégig, egészen a keresztre feszítéséig az volt. Mindig az Atya akaratát cselekedte! Még ha mi nem is tudjuk soha ilyen tökéletesen betölteni az engedelmességet. Isten egyértelműen erre hívott el minket. Miután megigazultunk ingyen az Ö kegyelméből, az Úr Jézusba vetett hitünk által. Igaznak bizonyul, hogy a kisiklásokért vagy akár a tönkremenetelért a hit dolgában való hajótörésért pont ez az adott, megtűrt bűn/megalkuvás gyenge láncszeme lesz a felelős. Bár csak ne tudnám a gyakorlatból, hogy mire is akar ez rávilágítani. Bárcsak elmondhatnám, hogy én megtérésem óta mindig és folyamatosan engedelmeskedtem az Atyának. Bár így volna. Még ha ma már érettebb is vagyok és az élet szellemének törvénye, legyőzte bennem a bűn és a halál törvényét, és nincs megvallatlan bűn az életemben, akkor is szüntelen hallanom kell a vándorlásom során, hogy "aki áll vigyázzon, nehogy elessen." Emlékeztetnem kell magamat, hogy szentség és békesség nélkül, senki nem látja meg az Urat. A Szentség tartópillérei pedig az engedelmesség. Mert egészen nyilvánvaló, hogy nem azért lettünk elválasztva Isten számára, hogy továbbra is a világ értékrendje szerint éljünk. 

Nem a kárhoztatás felébresztése a célom, Isten sem kárhoztat az engedetlenségedért, mert tart a kegyelem ideje még. Viszont az is igaz, hogy megtérést, a bűn / az engedetlenség felszámolását várja el minden gyermekétől. Azt szeretné, hogy ha mi magunk is elmondhatnánk Pál apostol szavaival saját magunkra nézve: „Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; aki ugyanis engem megítél, az Úr az.”

Pál itt magába nézve az Isten igazságának fényében megállapítja, hogy nincs rendezetlen bűn az életében. Nem tud magára nézve semmi olyan dolgot, ami Isten szemében nemtetszést váltana ki. (Igen tudok a szentírás által említett "titkos" még az ember által maga előtt sem ismert bűn lehetőségéről, de azt, az Isten irgalma rendezi a világosságra jövetelig) Tehát azt olvassuk, hogy Pál azonnal tovább megy és elismeri, hogy az üdvössége, a megigazult állapota nem ebben a tényben van,(nem tud magára semmit, a szíve nem vádolja)hanem az Istentől Ingyen kegyelemből kapott üdvösségből fakad. Más szóval megigazult hitből és ezek után hit által engedelmeskedik az Isten beszédének. S így a hit és a cselekedetek az engedelmesség által, egységbe kerülnek az adott emberben. Ez pedig igen fontos, mert ez teszi hitelessé Isten, az embertársai és önmaga előtt is, az embert.

Köszönöm a figyelmedet!

Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.

A biblia szerint a szentség, az igazság, a jóság, a szeretet, a hatalom, Istenből árad /ered. Mindezek a tiszta valóságukban belőle/általa hatnak. Sajnos sok hívő úgy gondolja, hogy ha szereti az Isten beszédének kinyilatkoztatását, az egyben, egyenlő az ő részéről a valós Istenszeretettel. De nem! Sőt ha ismered és tudod idézni a biblia verseit, még az sem feltétlen bizonyítéka, hogy szereted az Istent. Az egyedüli próbakő ebben a kérdésben az, hogy megteszed-e gyakorlatba ülteted-e az életedben az Isten beszédét,(nem mást) vagy pedig nem. Ha magadba nézel, ez az egyedüli hiteles visszajelzésed, hogy nem vagy feledékeny hallgatója az Isten szavának. Most ha kivételt keresnél, segítek. A Jézust, Úrnak elismerő lator, na ő egy kivétel volt, de csak azért, mert neki már nem volt lehetősége cselekedni Isten akaratát, mert távoznia kellett ebből a világból. Mindenki másra, ez áll: „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! Megy be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” „Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.”

   Ne értsd félre, nem vádolni/kárhoztatni akarlak. (Ha amúgy, az ilyen üzenetnél ez az első gondolatod, akkor feltétlen javaslom hogy beszélgess el a lelkészeddel) Csupán azt szeretném, hogy megértsd ennek az igazságnak a fontosságát. (Mert saját tapasztalatból tudom, ezt a leckét meg lehet tanulni borzasztó fájdalmak közepette is. De nálad, ne így legyen) Én most elsősorban a földi életedről az Istennel való kapcsolatodról beszélek nem az üdvösségedről, bár előfordul, hogy az engedetlenség elérheti azt a szintet, amikor a kettőt, már nem lehet elválasztani. Derek, a kiváló bibliatanító ezt az autópálya példával jegyeztette meg velünk, akkoriban. Ha a bűn az engedetlenség útjáról nem hajtasz le időben, megeshet, hogy azon az úton amin épp haladsz, már nem lesz több lehajtó, és így nem oda érkezel ahová tervezted. Zárásul Keith Moore szavai jutottak eszembe, „a hit, amely nem tesz semmit, nem ér semmit”

Szóval szeretnélek bátorítani, hogy bátran merítsél erőt Istentől, hit által. Állj fel/kelj fel és felragyog néked a Krisztus! "Erősítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket." Azaz megtapasztalod, hogy nem vagy egyedül a harcodban. Bátorodjék a szíved! Ma még tart a kegyelem napja. Ne vedd fél vállról az Isten kegyelmét! Törődj a jövőddel, törődj a szíveddel! Az Isten irgalma és kegyelme vegyen körül és támogasson meg téged az engedelmesség szellemével!  

Köszönöm a figyelmedet

Az álmaink megvalósulása!

“Gyönyörködj az úrban, és megadja szíved kéréseit!”

Mit jelent az első rész? Ámulattal szemlélni, rácsodálkozni Isten jóságára és szeretetére, dicsérni őt nagy tetteiért, megemlékezni csodatételeiről, megbecsülni és felmagasztalni beszédét, és természetesen megcselekedni!  Őszinte gyermeki bizalommal, azaz hittel és hitből élni. De mit jelent a második rész? Mit jelent a szívünk kérése, amit ráadás meg is ad Isten, ha az első részben is odaszántak vagyunk. Nem rizikós és könnyelmű ígéret ez Isten részéről? Nos, a dolog kulcsát abban találhatjuk meg, amit az Írás mond: Mi pedig fedetlen arccal szemlélhetjük az Úr dicsőségét és elváltozhatunk ábrázatára. „Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.” Ahogy ez a szent csoda folyamatosan történik velünk, a bálványimádó embereknél pontosan az ellenkezője valósul meg. Így olvassuk a 115. zsoltárban.

„Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.

Szájuk van, de nem szólnak; szemeik vannak, de nem látnak;

Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;

Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólnak az ő torkukkal. Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, akik bíznak bennük!

Izrael! Te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és pajzsa ő.”

„Tudjátok, hogy pogányok voltatok, vitetvén, amint vitettetek, a néma bálványokhoz.”

A néma bálványok imádása, a fa és kő faragványok tiszteletben részesítése, felháborító, sértő a teremtő Isten számára. Itt meg kell jegyeznem, a bálvány az bálvány, nem csak az idegen Istenekről készültek. De a keresztény vallásos világ faragványai még ha mestermunkák is, nem mások mint néma bálványok. "És nem veszi eszébe, nincs ismerete és értelme, hogy mondaná: Felét tűzben megégetém és kenyeret sütöttem annak szenénél, sütöttem húst és megettem; és maradékából utálatosságot csináljak-é, és leboruljak a fagally előtt?" (Természetesen bármilyen anyagra érvényes ez, nem csak a fára)

 „Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, érc-, vas-, fa- és kőisteneket.”   Egy más helyen amikor a bálványok felszámolásáról olvasunk: „És isteneiket tűzbe veték, mert nem istenek voltak, hanem emberi kéznek csinálmánya, fa és kő; így veszthették el azokat. És most Uram, mi Istenünk! Szabadíts meg minket az ő kezéből, hogy megtudják a föld minden országai, hogy Te vagy, Uram, Isten egyedül.”  A néma tehetetlen bálványok, azokat, akik azokat készítik, és azokat is, akik imádják, tisztelik ezeket a faragványokat. Holt, néma, erőtlen és Isten országa számára gyümölcstelen emberekké formálják. Amíg a bálványimádás beteggé teszi a szívet és Isten számára halottá. Addig az Ő dicsőségének a bibliai keretek között maradó és őszinte, szeretetteljes szívből származó szemlélése, bennünket meggyógyít, felemel és Isten szellemének munkája által egyre inkább Krisztusivá formál. Így viszont, nagy valószínűséggel a szívünk kérése is, egyre inkább követni fogja Isten akaratát, tervét, és így annak teljesítése, Isten számára sem ütközik akadályba, (nem mintha bármi akadályt képezne számára, értsd jól) Zárásként még meg kell említenem, a magunkra és a más emberekre való nézést. Azaz a magunkban bízás és a nem megfelelő emberek felé való nyitottság, a velük való szövetség, szintén tőrré/csapdává válhat, ami megint csak gátolhatja azt, hogy Isten szívünk szerint avatkozzon bele a történésekbe. A legbiztosabb út, ha a már megértett Isten igazságát/ és akaratát folyamatosan cselekedve, ("viharokban és amikor napfényed ragyog ránk!") járunk az Úr útján, és ezzel megteremtjük/elősegítjük a szívünk szerinti áldások megvalósulását. 

Köszönöm a figyelmeteket.                                           

Istent hallani!

Isten szavának meghallásához, (jó esetben) nyitott és bizakodó, hitben lévő szív, alázat, és a már megismert igazságnak való engedelmesség szükségeltetik. Persze mint tudjuk Bálám vagy akár Saul példájából látni, máshogy is (nem jó esetben) meghallható Isten szava. Csak az legtöbbször ítélet. Nemrég eszembe jutott Derek Prince, egy sok-sok évvel ezelőtt olvasott gondolata. Miszerint egy hívőnek nincs joga a szentírásban közölt isteni útmutatás mellett/felett Istentől még konkrétabb és személyesebb kijelentést várni mindaddig, ameddig nem cselekszi az írott igében általa már megismert igazságokat és útmutatásokat. (Nem szó szerint adtam vissza) Ez szerintem sokaknak választ adhat a nem egyszer megtapasztalt ürességre és csendre, a már az Urral való kapcsolat megléte ellenére is.

 Kérlek, most nehogy azt gondold: „Hát ez az! Én ilyen másodrendű keresztény vagyok!” Mert abszolúte nem erről van szó. Ezt az ürességet, távolságot, csendet, az Istennel való kapcsolatomban magam is átéltem már sajnos. Sőt szerintem minden keresztény ismeri ezt a nem jó tapasztalatot.                                                                                                                                      Jóbnál azt olvassuk, hogy szól az Isten többször is, de sajnos nem ügyelnek rá. ( De bizonyára olyan is létezik, amikor ügyelnének rá, próbálnának őszintén figyelni rá, de a fojtogató körülmények vagy a szívük bénultsága miatt nem tudják meghallani.  Ez lehet a le nem rombolt és meg nem erőtlenített testi természet miatt, lehet sátáni támadás miatt. Lásd: kikért téged a sátán) Ebben én ténylegesen visszaigazoltnak látom, Derek megállapítását. A vezetés / látás, a kijelentés hiánya, egy-egy szituációban, amiben, és amiből táplálkozva hittel kiléphetünk és cselekedhetünk, illetve Isten akaratában való döntést hozhatunk, a mi oldalunkról hiányzik. Leginkább a már általunk megismert, de bármi okból figyelmen kívül hagyott igazság, megcselekvésének hiánya miatt. Az Írás azt mondja azok Istennek fiai, akiket a Szent Szellem vezet. (ez folyamatos vezetést takar) De a Szent Szellem vezetése, a szívünk Ő tőle való úsztatása, a teljes szentírás folyóján, szüntelen az Isten beszédének való engedelmességre ösztönöz. Ha ezt megkerüljük a kifogásainkkal, az okoskodásainkkal a világ és a beszennyező bűn dolgainak megtűrésével, akkor a kapcsolatunk megléte ellenére is, csak alig-alig tudjuk meghallani, felismerni, és ami még fontosabb megcselekedni az Atyánk akaratát. Hiszen az Ige gyakorlatba ültetéséhez, megéléséhez-való erőt is, a Szent Szellem Isten biztosítja számunkra.                                                                                          Itt szeretném megjegyezni, sokan abban is hibáznak, hogy nem veszik komolyan az imaéletüket, nem veszik komolyan a szentírás szavaival való kapcsolatukat. Magyarán igen kiszáradt állapotban tartják azt a személyes kapcsolatot, amivel a Mindenható Isten megtisztelte őket. Egyfajta tengi-lengi Boldizsárként, nem következetesen élnek. Aztán amikor vihar támad, zugnak a szelek és beárad az árvíz, ahogy a példázat mondja. Mindjárt elkezdik a legprecízebben és a legőszintébben keresni az Úr orcáját és segítségül hívni Őt! De arról teljesen megfeledkeznek, hogy a hosszú napsütötte években két szót nem szóltak a Mennyei Atyjukhoz, sem neki hálát nem adtak, mert minden más jobban érdekelte őket. (Nos ilyen helyzetben igen nehéz, hallani.)  Egy két szög használatával, nem lehet házat építeni. Folyamatos, hittel és engedelmességgel stabilizált kapcsolatban tanuljuk meg átvenni az életünkre való vezetést. Így alakul ki egy érett és őszinte jó kapcsolat. Nem akarok senkit megbántani, csak azért beszélek erről, hogy mi határozzuk el, nem akarunk és nem is leszünk ilyenek, az Istennel való kapcsolatunkban. Vigasztalásként, azoknak, akik magukra ismertek, csak azt szeretném mondani. Nagy az Ő hűsége! Szeretete és gondviselése felfoghatatlanul csodálatos, és arról biztosít minket, hogy ha mi hűtlenek is voltunk, Ő hű maradt, és nem hagy magunkra a bajban. Csak mi se felejtkezzünk el az Ő jóságáról és hűségéről, a napsütötte napokon.

Köszönöm a figyelmeteket.                      

Ne építs olyan falat, amit bujkálásra használsz.

Általában elmondható, hogy vannak olyan keresztények, akik rövidebb-hosszabb ideig, akár évekig is, belekezdenek egyfajta bujkálásba, egy maguk által készített elmebeli fal, vagy feltételezés, okoskodása mögött. 

A legnagyobb probléma ezzel az, hogy ez semmi mást nem szolgál, azon felül, hogy egy hatalmas öncsalás. Mint hogy a minden területre kiterjedően meggátolja az adott ember, szellemi, lelki fejlődését. A szellemi érettség, a hit, a kapcsolatokban való őszinteség, az Istennek való engedelmesség, és sok más terület van szó szerint, ilyenkor kiszáradva. Emberünknél, a céltévesztettség, a gyümölcstelenség, a dolgok megmagyarázása, egyfajta bujkálás figyelhető meg.

 Minden külső okot képes ilyenkor akár valós, akár nem, felnagyítani, és ez mögött a fal mögött, éveket elbujdosni, magát és másokat is elhitetve, hogy mindenki sáros, és ami rajta található sár, ahhoz pedig neki semmi köze, mert mástól fröccsent rá.

 Ehhez társul önigazultság, önsajnálat, kevélység, fásultság és megkeseredés, és sok minden más is. Nem ragozom tovább, rendkívül kiüresítő/felemésztő állapot ez. 

Az embert, lent tartja, a környezetének azt üzeni, hogy a kereszténység nem működőképes, mert lám- lám, és különben is, meg aztán. Tehát szó szerint rossz bizonyság. Ebből az következik, hogy az Istennek való dicsőségadás és hálaadás helyett, megszomorítja Isten szellemét, és a környezetében lévő embereket nem hogy ösztönözné az Istenkeresésre, hanem még el is löki őket a magatartásával. 

Sok ilyen kiépített bujkáló fal létezik. Nézzünk meg párat, a legszembetűnőbbek közül: Fals a pásztor, de a gyülekezet is. Képmutatóak, lopnak, csalnak, hazudnak. Gyenge/vagy téves a tanítás, nincs kenet, szeretetlenek. Ennek a falnak a másik oldala pedig ez: Te egyszerűen annyira mocskos és bűnös vagy, hogy nem mehetsz le ezek közé az Istennel járó, szent emberek közé. Ha ez a fal áll, bujkáljon bármelyik oldalán is a hívő, az ördög sajnos nyerésre áll, az ilyen hívő életében. 

Épp az Istennel és az Isten népével való közösséget aknázza alá ilyenkor, a tenyerét dörzsölve. A másik ilyen gyakori fal, hogy nekem nincs szükségem gyülekezetre, ahhoz, hogy hívő életet éljek. Ennek a falnak a másik oldala, teljesen mindegy milyen a hívő életem, én legalább járok gyülekezetbe. (még ha semmi nem is változik évek óta az életében, és tisztában van azzal, hogy keményszívű), ide tartozik szorosan a helytelen prioritás fala, ahol az isten országának a keresését gyakorlatilag minden megelőzi. Egy következő fal amit elhitetve magukat ki szoktak építeni, egyesek: a nekem nincs hitem, én nem tudok hinni, van olyan változata is, hogy Isten nekem/velem nem tesz semmit, azért hogy higgyek neki. Ennek a falnak a túloldala, pedig így hangzik, Isten megtett mindent, kész tény az üdvösségem, tegyek bármit is ezután, a jegyem tuti a mennyei helyekre. (nos az ilyen hí-per-szuper kegyelem, sok fontos igerészt és történetet nem vesz figyelembe, ami igen nagy felelőtlenség. Csak egy példa: „Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája. És monda néki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgat. Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lesz sírás és fogcsikorgatás.” Akár hogy is, de lehet látni, bizony folyik a falgyártás, az ördög legnagyobb örömére. De hogy ne örüljön sokáig, van egy csodálatos fegyver, az Isten igéje, ami képes ezeket a felállított falakat, elmebeli korlátokat bezúzni, és felszámolni.

„Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak; És készen állván megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességetek.”

Zárszóként, bátorítani szeretnék, mindenkit, hogy ilyen, a fentebb vázolt munkában ne legyen kőműves, ne emeljen olyan falakat, amelyek csak elválasztják Istentől és Isten népétől.

Ha már késő, és állni látsz ilyen falakat az életedben, kérlek, rakj most félre mindent, és mond el az Atyának, hogy meguntad a falak gyártását, és a mögöttük való bujkálást is. Nevezd nevén, amit megmutat a Szent Szellem és bánd meg ezeket. Ne felejtsd Isten ígéretét: „Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok.” „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket.” „Annak okáért mondja: Serkenj föl, aki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyog tenéked a Krisztus.”

Köszönöm a figyelmeteket.                    

Pár szó, az angyalokkal kapcsolatosan.

Ma röviden, mégis teljes határozottsággal, az angyalokról szeretnék szólni nektek, egészen pontosan azért, mert mindenfelé hallani és olvasni, ezekről a bibliában is számtalanszor említett lényekről. Csak sajnos ma a legtöbb angyalokkal kapcsolatos információ egyszerűen nem áll meg a szentírás mérlegén. Az egyik legnagyobb probléma ezekkel a „légből kapott” feltételezésekkel kapcsolatban, az hogy nem számolnak azzal a ténnyel, hogy nem minden angyal jó. Nem minden angyal Isten hírnöke, hanem számosan a sátán szolgálatában tevékenykednek, és fejtik ki gonosz hatásukat sok területen, az emberek kárára, és a világosság feltartoztatására. Egészen biztos, hogy nem csak én hallottam, arról a gonosz angyalról, aki a mormonok könyvét diktálta le és amit rengeteg ember Isten szavának tart, annak ellenére, hogy az Írás így szól: „Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát.

De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok.”  Ez elég világos! Nem is szükséges bármit is hozzáfűznöm.

De a gyógyító angyalok vagy az „univerzum angyalai”, akik erőt adnak beavatott embereknek a gyógyításra, mint a reikinél és a  New Age, az Új kor(szak) által elfogadott és propagált angyalok, esetében bizony nem az Isten országát, nem a biblia igazságát képviselő angyalok. Éppen ellenkezőleg, ezek a világosság angyalainak mutatkoznak, de a sátán követeiként tevékenykednek. Amikor angyal kurzusról, angyal képekről, angyal rajzokról, angyalokkal való kapcsolatfelvételről, angyali tanításokról és iskolákról olvasol vagy hallasz, nem árt, ha ezzel a ténnyel tisztában vagy, és felvillan a lelki szemeid előtt egy hatalmas piros lámpa.  Istennek, ezekhez a kapcsolódásokhoz, még ha szeretetben, békességben és jó szándékban való bemutatkozással is érkeznek, nincs köze. Ezek a megcsalattatás eszközei azok számára, akik nem akarnak engedni az igazságnak. Több titkos kísérelt, kutatás és építkezés gonosz angyalok inspirálására történt a múltban és történik napjainkban, amiből a legtöbben semmit nem vesznek észre. Hiszen a zászlójukon mindig ott leng, hogy a mi érdekünk, biztonságunk, felemelkedésünk, evolúciós ugrásunk, tudásgyarapodásunk, Isteni szintre emelkedésünk és kitudja még mi minden csupa jó dologért, történik mindez. Az-az igazság, hogy sokkal mélyebben is bele lehetne menni a részletekbe ennek a témának a tárgyalásánál, de nem tartanám bölcs dolognak. Több okból sem. Azt teljes szívemből hiszem, hogy az embereknek szólni kell az igazságot, eléjük kell tárni, hogy mi Istennek a véleménye a dolgokról, a biblia alapján. De az igazság megismerése bizonyos értelemben egy folyamat.  Nagyon nem értek egyet azzal, hogy mindenkit egy kalap alá véve, mindenkinek egyforma mélységben, és ugyan úgy kell átadni az ismeretet. A természetes iskolákban sem véletlen vannak meg az egymásra épülő szintek. Mindennek ideje van a nap alatt. Ráadás nem mindenkinek üzenet, minden a tudás a megkapott világosságból / ismeretéből, mert az több kárt okozna, mint használna. Valamint azt is észrevettem, hogy van a sötét dolgokkal kapcsolatosan egyfajta nem helyes kíváncsiság is (nem mindenkinél) ami, egész biztosan nem Isten akarata, és én épp ezért nem is szándékoznám ezt kiszolgálni. Nekem az a tapasztalatom, hogy az Ismeretben való előrejutásban is jó várakozni és megadással lenni az Isten előtt.  A témához való visszakanyarodásként egy pár fontosabb igeversre hívnám fel a figyelmeteket, amelyek csodálatos fáklyafények a számunkra és a szívűnkben való forgatásra méltóak.

„És én János vagyok az, aki ezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam, leborulék az angyal lábai előtt, hogy őt imádjam, aki nékem ezeket megmutatta vala.

Az pedig monda nékem: Meglásd, ne tedd; mert szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak a prófétáknak, és azoknak, akik megtartják e könyvnek beszédeit. Az Istent imádd.”  Tehát nem borulunk le még a menyei angyalok előtt sem. Nem részesítjük imádásban az angyalokat! Erre Egyedül Isten méltó!

„És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd, ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, akiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.”

„Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével.”

Nem csak nem imádjuk, de nem is részesítjük őket tiszteletben. Ez nem velük szembeni tiszteletlenségre ösztönző mondat, hanem a jó angyalokkal való kapcsolatnak Isten akarata szerint kell megvalósulnia. Ez erőltetni, kierőszakolni nem lehet, annak megcsalattatás a vége. De mivel Isten szent! Az Ő angyalai is szentek! Bűn gyűlölőek. Ha te is egyre inkább ilyen emberré válsz Isten segítségével, hitbéli engedelmességgel, akkor bizony a születésedkor kapott saját angyalod mellé, akit Isten bízott meg a te támogatásoddal, és megsegítéseddel, még más jó angyalok is, szívesen veszik és keresik a társaságodat, a Szent Szellem felügyelete alatt.

„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.

Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; akiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen.”  Tehát nem minden arany ami fénylik, ahogy a mondás is tartja.

„Mert kinek mondotta valaha az angyalok közül: Én Fiam vagy te, én ma szűltelek téged? és ismét: Én leszek néki Atyja és ő lesz nékem Fiam?” Ez az Igevers az Úr Jézus Krisztus abszolúte főségére világit rá, a teljes angyalvilág felett.

„Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez, Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, akik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez,

És az újszövetség közbenjárójához, Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére.” Bizony hívő emberként, Isten akaratából felfoghatatlanul dicsőséges kapcsolatrendszer nyílt meg a számunkra, de ezt Isten felügyeli és ebben nekünk okoskodni, követelőzni nem szabad.  

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” Sajnos a gonosz angyalok is léteznek, de mindig és mindenkor tudnod kell, Isten megőriz velük szemben.

Be akarom tartani a "csak röviden" ígéretemet, szóval itt megállok, bár lehetne még a témáról beszélni, bőven.  Ha kérdésed van írj bátran.  

Bár lehet, hogy ebben a remek tanulmányban, válaszra is találsz.

Ez pedig egy 2010-ben  írt bejegyzésem a témában.

Köszönöm a figyelmed.        

Önjelölt ekézők.

Sok hívő megtérése után, előbb –utóbb elérkezik egy olyan pontra, amikor a prédikált ige igazságainak egy bizonyos szintű megértése, egyfajta magabiztosságot teremt számára. Ez egyfelől jó és örvendetes dolog, mert ez, Isten akarata is. De ilyenkor előállhat egy igen veszélyes helyzet is, mert ha nem tesz hangsúlyt a kellő alázatra, a másik különbnek tartására, akkor bizony elszaladhat vele az a bizonyos paci. Egész pontosan arra gondolok, hogy az ilyen hivők ajkát, egyre többet hagyják el olyan félreértelmezett bibliai idézetek. Mint például: Nekem kenetem, van Istentől, ami mindenre megtanít. Nekem nincs szükségem földi pásztorra, én otthon is meg tudom élni a hitéletemet és más téves gondolatok, és féligazságok. Nem kétlem, hogy valóban hatalmas szabadságot kaptunk az újszövetség Krisztusában. Irigylésre méltóan nagyot, és olyan valóságosat amilyenről más vallások csak álmodozhatnak.  Mégis, mint tudjuk, Isten Szellemének vezetése, soha nem mond ellent, az írott ige kijelentésének. Én magam is hiszek szívemből, hogy a Szent Szellem bizonyságot tesz bennünk az igazságról, a mi szellemünkkel együtt, többféleképpen tud szólni és vezetést adni számunkra, de ez nem jogosíthat fel ara, hogy az Isten igéjében közölt kereteket figyelmen kívül hagyjam. Ha egyszer Isten világosan közölte, hogy az egyházban elhelyezett, kipróbált és felkent embereket, szolgálati ajándékokat, mégpedig a szentek növekedésének és tökéletesedésének érdekében, akkor ezt nincs joga senkinek megkerülni, mert annak végzetes következményei lehetnek. Isten az Ö felkentjeiről úgy beszél, hogy kettős tisztességre méltóak, hogy munkájuk rendkívül értékes, és mi, ha lehet, minden módon támogassuk a szolgálatukat, hogy azt örömmel, újra és újra felbuzdulva végezzék. Itt szeretném megjegyezni, rendkívül károsnak tartom, azt a jelenséget, hogy némely ember minden alázat hiányában különféle blogokon és youtube csatornákon és más fórumok oldalain, teljes arroganciával ekézi, azokat az embereket, szolgálatokat és gyülekezeteket, melyeket, határozottan állítom, még csak nem is ismer, legfeljebb felületesen. De saját szavai és szellemisége leplezi le az ilyen embert, akire a leginkább az jellemző, hogy negyed annyit nem tett le az asztalra semmilyen téren mint azok akiket ócsárol. Emberünk még véletlenül se ismert, mivel nicknevek mögé bújva, hozzászólást korlátozva, a megmérettetést nem vállalva, keresztény vezetők felé való alárendeltséget nem ismerve, nem igazolt féligazságokat, dezinformációkat és csúsztatásokat közölve, a homályban, az ismeretlenségben lappang. Nos lelke rajta, Isten elől nem tud bujkálni. De természetesen ö az, aki az Isten egyedüli szócsövének gondolja magát, aki csípőből lehúz neves, Isten és emberek előtt megpróbált, sok évtizedes, gyümölcstermő szolgálatokat. Nos kérlek benneteket, amikor ilyen önjelöltekbe botlotok, ha van rá mód, szeretetben intsétek meg őket, tudván, hogy szívük tartalma leginkább keserűség, frusztráltság és irigység terméke. De társaságukat kerüljétek, mert munkájuk nem egyéb, mint Dátán és Koré és Doég tevékenysége. Természetesen mi hívők, tapasztalhatunk olyan zavart és gonosz napokat, amikor valami miatt megbotránkozva, vélt vagy valós dolog miatt kiakadva, bölcsesség nélkül és meggondolatlanul szólunk és ítélkezünk. Sajnos ez nem ismeretlen dolog. De ezt az ember, ha kell segítséggel akár, de minél hamarabb, lerendezi és tisztázza. De én fentebb nem erről szóltam, és nem szeretném, ha ezt összekevernénk. Mert az első sajnos Krisztus munkájának ellensége, akár tudatlanul is. A másik egy rövid időre egyensúlyt vesztett az ördög banánhéján.

 Köszönöm a figyelmet.

Gondolataim az unalmas hívő életről.

Sok hívő unalmasnak találja az Istennel való kapcsolatát. Persze ezt nem mondják ki, és igen erőteljesen azon vannak, hogy ezt senki észre se vegye. De akárhogy is ezt sem lehet sokáig eltitkolni. A tapasztalt szem sok olyan dolgot észre vesz náluk, ami sajnos egy igen sekélyes/felszínes kapcsolatról árulkodik. Talán a legelső, hogy nem bíznak Istenben, legalább is a szó igazi értelmében nem bíznak benne. A személyiségük súlypontja nem nyugszik Istenben, még túl sok van megtartva a saját akaratukból, ami nem engedi a bizalom fejlődését. A hit és a bizalom nagyon szorosan kapcsolódik egymáshoz. (Igen sok vélt és félreértett oka van annak, amikor az emberi szív bizalmatlan Isten felé. Ilyenkor szükséges hogy a hívő felülvizsgálja a dolgokat és az arra adott válaszait.) A másik, ami az elsőből következik, nincs imaéletük, vagy az is a kapcsolatra jellemzően, szívtelen, felülete, és hála nélküli. A csak a szükségre koncentráló, követelőző imának nevezett valami, nem a legjobb kapcsolatalakító magatartás. A kapcsolati unalmuk harmadik erőforrása valószínűleg abban rejlik, hogy megunták már, Isten mindig ugyanazt mondja a szívük mélyén. Azaz az „elsős tananyagot”, ami valljuk be, ötödikben vagy még később, valóban unalmas is tud lenni. Gyerekes daccal, lázadással elkezdik egyre jobban kerülni Istent, mert nem tetszik nekik, amit Isten beszédének tűkre eléjük tár újra és újra. De testvérem! Ha az ige tűkre azt mutatja, hogy meg kell fésülködnöd, amott pedig egy nagy koszfoltot le kell mosnod. Akkor érdemes megértened, nem nagyon van más üzent a számodra csak az „elsős anyag”. Mosd le, amit le kell és fésülködj meg. Elmondom Isten, nem fogja megunni, kész százszor is elmondani a leckét, mindaddig ameddig nem készíted el a házi feladatodat! Ne aggódj, tudom, miről beszélek. Aki csapkod, lázad és hisztizik, azok mi vagyunk, nem Isten. Akik megunják a dolgokat, és hűtlenné tudnak lenni az igazság követésén, azok mi vagyunk és nem Isten. Nem a mennyei dolgok unalmasak! Nem Isten unalmas! Nem a hívő élet unalmas! Ha valami unalmas, az-az ember kemény szíve! Ez tényleg unalmas. Isten számára mindenképp, de azt gondolom az igazságot szerető emberek számára is nagy kihívás a keményszívű ember, aki mindig másra vagy a körülményekre mutogatva indokolja, a számára valóban unalmas hívő életet. 

Köszönöm a figyelmedet. 

Nem minden hívő van megtérve is.

 /nincs szándékomban összezavarni, ezért kérlek az olvasásnál jobban figyelj/

Ma sokan elmondják, hogy hisznek. Színészek, politikusok, rock sztárok stb. Ez jó hír! De van ebben, az én hiszek dologban egy félre értés. Sokan azt képzelik, a hit a lényeg, és nem a megtérés. 

Pedig a megtérés valóságán felépülő hit az ami hiteles. A konkrét cselekedetek amelyek a hitet élővé, valóságossá teszik, mindig is számítottak a Biblia szerint. A biblia cselekedetekben megmutatkozó hitet vár el mindenkitől, akinek erre lehetősége van. A csak szavakban megélt hit az olyan ritka helyzetekben fogadható csak el, melyeknél a hitre támaszkodó embernek nincs lehetősége cselekedni. Ilyen helyzet volt a latoré, akinek nem állt már többé módjában az, hogy az igét a mindennapi életvitelében megvalósítsa. Valamint ez igaz a haldokló ember imájánál is. Ezen kívül Jézus azt mondja: „Az szeret engem, aki az én parancsolataimat megtartja.” Az ige megtartásához, az ehhez, való erővételhez viszont meg kell térni, más út nincs. Megtérés nélkül az ember csak megáll a hit küszöbénél, és ha szerencsés szögben van, akkor egy-két dolgot helyesen meglát, de semmi több, és az élete nem változik meg, nincsenek Isten akaratában lévő cselekedetek az életében. Az úgynevezett megtérő ima elmondása, a legjobb kezdet, de ha nem követi cselekedetekben is megnyilvánuló engedelmesség, gyakorlatban megnyilvánuló megtérés, vízkeresztségi parancs felhívásának való engedelmesség, bűnös életmód, és az egyes bűnök felszámolásának megkezdése. Akkor az egész elvetélhet. Nincs automatikus bűnbocsánat, még akkor sem, ha hiszel Jézus Krisztusban. Ha nem engedelmeskedsz neki, azzal hogy elfogadod a létezését és ebben ki is merült a hited, félő hogy kevésnek fog bizonyulni. Megteheted hogy kockáztatsz, jogod van hozzá, nekem meg ahhoz hogy elmondjam, túl nagy a tét, hogy tévedjünk.

Tudjuk, hogy a hit cselekedetek által válik teljessé. Kíváncsi lennék a válaszodra: A holt hit, szerinted hány embert fog megtartani? Az embernek nem csak szája van. Azaz nem csak beszélnie kell valamiről hanem, a beszédének és az életvitelének egyeznie szükséges. Nem arról beszélek hogy a keresztényeknek nem kell időnket bűnbánatot tartaniuk. Az igaz hogy nem szükséges vétkeznünk, de mutass egy olyan keresztényt akinél ez mindig kivitelezett állapot. Az ó természet levetkőzése és az új felöltözése idő. Tehát kérlek ne értsd félre amit írok. („Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek? Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket. És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! (Ma is rengetegen hirdetik, mi is Isten gyermekei vagyunk.) Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik, és tűzre vettetik.”)  A bűnök elhagyása, a velük való birkózás, a belőlük való megtérés, az eredj el, és többé ne vétkezzél, maximális figyelembevétele az, ami beteljesíti a bűnbocsánat elnyerését.  

„Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott.” Nem az Ö benne való hit hiánya, hiszen a Biblia abból indul ki, hogy az Isten létének elfogadása alap/egyértelmű. Nagyon könnyen átadjuk Istennek a felelősséget, azzal hogy azt mondjuk, hiszek. Hiszem, hogy van Isten, hiszem hogy Jézus az Isten fia. Mégsem tett eddig semmit az életemben. Én várom, hogy megmutassa magát. Kész, a felelősség átpasszolva! Isten nálad a labda, ha akarsz, majd csak teszel valamit! Sokan gondolkoznak így sajnos. És valóban, mindaddig nem is nagyon tud semmit tenni Isten, ameddig a bűnbocsánatot, amit csak Jézus tudott megszerezni számodra, át nem veszed, megtérés és hit által. A megtérésre (ami konkrét cselekedet) ugyan akkora hangsúlyt kell tenni, mint a hitre! „És mondván: Betölt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”  „Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.” Nézzük az apcselt: „Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát. Mire szol a felhívás? Megtérésre! Ha az ember megtérés nélkül hisz, a mocsaras lápon sétálgat, az oázissal helyett.  „És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, aki nem szolgálja őt.” Mi tudja ezt a felismerést megadni? A megtérés, nem a hit! Persze a kettőt nem lehet teljesen szétválasztani, hiszen átfedik egymást. 

De van egy még erőteljesebb igevers: „Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.” Látható, hogy van hit a negatív szellemvilágban is, de megtérés az nincs. Igaz nem is lehet, mivel ezt a kiváltságot, ennek a lehetőségét, csak mi emberek kaptuk meg, Isten felfoghatatlan kegyelméből. Ha már itt tartunk abba belegondoltatok már, hogy az okkult emberek hogyan kapcsolódnak, és vesznek erőt és természetfeletti befolyást ahhoz, hogy itt a földön a gonoszt szolgálják, és hátráltassák az igazság munkáját.  Ők is hit által, bizony.  Csak hogy az ö démonikus hitük legalább két dologból felismerhető, az első, hogy nem Isten beszédéből nőtt ki/és táplálkozik, még ha van is bizonyos igeismeretük. A második, pedig az hogy az ilyen természetfeletti hit mellett nincs megtérés, nincs jelen a belsőből fakadó szívbéli megkeseredésből eredő késztetés, arra hogy Isten akaratát cselekedjék! Azaz mi nincs? Megtérés! De mint utaltam rá náluk, erre nincs is lehetőség, csak a példa miatt mondom. 

Ezen igazságok fényében könnyebb értelmezni már ezt az igerész is: „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! Meggyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát:” Igen régóta keresem ennek az igeversnek az értelmét, mélyebb megértését, mert ugye leggyakrabban ezt vágják a Szent Szellem ajándékaiban mozgó/cselekvő hívők fejéhez. Teszik ezt olyan emberek, akik szégyen, de hivő léttükre (persze ez nem azt jelenti, hogy megtérve is meg vannak, mint azt fentebb láttuk) nem tudnak különbséget tenni a között, ami a Szent Szellem munkája és egy joga rituálé ördögi transz állapota között. De arra hogy a Szent Szellem munkáját káromolják vagy annak határát súrolják, arra, nem restek. Ez az igevers: „És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, aki nem szolgálja őt.” leleplezi az ilyen embereket, hogy nincsenek megtérve,( a gondolkozásuk ezen a területen nincs megújulva,) mert nem tudnak különbséget tenni. Lehet, hogy hisznek, de a Szent Szellem való betöltekezéssel, és a Szellem ajándékainak gyakorlati megélésében járatlanok, azzal nincsenek tisztában. Ezen a területen nem jól látnak, sajnos hitetlenül gondolkoznak/értelmeznek, mivel a tradicionális teológiájuk megkötözi őket. Például a megszűnés elmélet, és más hasonló teológiai feltevések. Sajnos az a gond, hogy nem helyesen hasogatott igéket fogadtak magukba, és így az Isten akarata szerinti hit sem tudott kifejlődni a szívükben. Ahol nem beszélnek a teljes evangéliumról, aminek része a gyógyulás és a gonosz szellemektől való szabadulás, ott az emberek nem hisznek ezekben a mások által megtapasztalt/ átélt csodákban, amelyekről a biblia is egyértelműen beszámol. A rossz hit, helyet készít a félelemnek, ez meg is mutatkozik az antikarizmatikus gondolkozásban. A jó szándékot nem kétlem, de óvatosságra intésük mögött igen gyakran a félelem és a helytelen igeértelmezés van jelen. (Helytelen igeértelmezés, túlhangsúlyozás, esetleg csúsztatás minden felekezetben, gyülekezetben megtalálható, már csak abból kiindulva is, hogy mindenkiben rész szerinti a tudás. Ez nem tragédia, ha az ember engedi magát korrigálni, kész módosítani ott ahol tévedett, hiszen ez Istennek tetsző.) De egy pillanatra térjünk vissza ezen igerészhez: „Uram! Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben?” „És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.” Jézus itt két dolgot említ, meg, Sohasem ismerte ezeket, az embereket, és hogy gonosztevők. Tudjuk, hogy az Úr ismeri az övéit, az övéi hallgatnak rá, ezeket nem ismeri és nyilván nem is hallgatnak rá. Tehát komolyan feltételezhető hogy ezek az emberek, nincsenek megtérve. Nekem a skéva fiai, és a hozzájuk hasonló vallásos emberek jutnak eszembe.   „Elkezdték pedig némelyek a lézengő zsidó ördögűzők közül az Úr Jézus nevét hívni azokra, akikben gonosz lelkek valának, mondván: Kényszerítünk titeket a Jézusra, kit Pál prédikál. Valának pedig némelyek Skévának, egy zsidó főpapnak fiai heten, akik ezt mívelik vala. Felelvén pedig a gonosz lélek, monda: A Jézust ismerem, Pálról is tudok; de ti kicsodák vagytok?” Ezek Jézus nevében űztek démonokat, és tele a világ rengeteg ilyen „skéva fiaival” Ahol igazából nem démonűzés, csupán démonok megnyilvánulása történik. A kettőt, szintén sok keresztény összekeveri.

Ezek az emberek ráadás még gonoszak is voltak. A gonoszság amúgy az emberek általános jellemzője, annyiban, amennyiben ahogy az ige mondja :"mert az ember szívének gondolata gonosz az ő ifjúságától fogva;"A János evangéliumból tudjuk hogy kik a gonoszok: "Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.”

Megtérni miből kell? A bűnökből, a gonosz cselekedetekből, tehát megint csak a megtérés hiányát látjuk ezen embereknél. Inkább a sötétséget szeretik és nem Jézust, aki a világ világossága! Isten megtérésre (még a hívő élet folyamán is szükséges a lábmosás) és az örömhírbe vetett szívbéli hitre, hív minket. Az ö Juhai pedig hallják az Ö hangját!

Köszönöm a figyelmeteket.

Áldott hétvégét kívánok mindenkinek!         

Kegyelem vagy szuper kegyelem?

Mint mindent, sajnos a kegyelmet is túl lehet hangsúlyozni.  

Mi nem a hitben hiszünk! A hitünk központja, lényege és valója a Názáreti Jézus Krisztus, aki kereszthalált halt a mi bűneinkért, és feltámadott a mi megigazulásunkért! Aki hit által átvette a megigazulását, arról elmondható, hogy Krisztusban van! Hiszen csak benne van lehetőség megigazulni, igazságot nyerni hit által. Ez az állapot, a maga személyes, és szubjektív valósága miatt, másoknak nem látható! Ezért ennek a csodálatos valóságnak két oldala van.„Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanem ha én bennem maradtok.” Mi Krisztusban, Ö pedig bennünk él! Ez már viszont mindenki által felismerhető és mérhető! A mi Krisztusban oldal, nem annyira látható és utánozható / én hívő vagyok, de a valóság egy képmutató élet/. A Krisztus bennünk oldal viszont látható és mérhető, itt a tények beszélnek, a még meglévő tökéletlenségek ellenére is.  / Pl. legyen hittel és Szent Szellemmel teljes, nem lenne logikus ezt kérni, ha nem lenne mérhető / Akiben Jézus Krisztus, lakozást vett, annak az élete, belülről fakadva megváltozik/átalakul és egyre inkább hasonlóan fog élni, mint Jézus! Hiszen azt mondja az írás: „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában, való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” Hitben élem, de nem halott hitben! Erről nemrég írtam pár gondolatot. Tehát bátran kijelenthetjük, hogy az, aki azt állítja, hogy Jézus Krisztusban van és megigazult hit által, az egyben azt is állítja, hogy nem csak ö van Jézus Krisztusban, hanem Krisztus is ö benne! Ez pedig mindenképpen előbb-utóbb szent életvitelben mutatkozik meg! Nem szabad lemondanunk, a gyakorlati szent életre való törekvésről, csupán azért, mert most divat lett a kegyelmet kiragadva, túlhangsúlyozva egyfajta szuper kegyelmet tanítani némelyeknek. A test megfeszítése ma sokaknál kigúnyolandó tanítás, hiszen mindent szabad nekik. A tisztaságra való felhívás, ma sokaknak törvénykezés. Csak sajnálni tudom azokat, akik így gondolkoznak, ez nem a felűről való bölcsesség, inkább testi és démoni.   

Köszönöm hogy itt jártál!   

Az Istennel való helyes kapcsolat kulcsa az engedelmesség!

Az Istennel való helyes kapcsolat kulcsa az engedelmesség!

/nem szeretjük hallani üzenet/

"Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát."

Szeretném nyomatékosan leszögezni, tartozz bármilyen felekezethez és járj bármilyen gyülekezetbe, ha az Istennek/az Ö beszédének, vezetésének való engedelmesség hiányzik az életedből, ha nem a neked megadatott világosság szerint jársz, akkor igen veszélyes vizeken hajózol. Felelőtlen ember vagy, aki magát és a környezetét i veszélybe sodorja. Engedetlenségeddel nem mást teszel, mint a szomorú és nehéz napoknak a kikövezését hajtod végre az életedben. Az ige azt mondja sok baja van az Igaznak, de valamennyiből kimenti öt az úr! De ezek a bajok egytől-egyig az ellenség által készítettet bajok sikeres felszámolásáról, szólnak .A saját keményszívűség és az ebből származó engedetlenség/lázadás olyan, mint az önátok, és úgy is hat. Mind az én életem nézve mind a másokét látva azt látom, hogy az így jogalapot nyert nehézségek, csapások, ítéletek bizony elérik az embert, sokszor még sok-sok év elteltével is. Testvérem meg kell, hogy értsd, és Istenfélelem kell, hogy eltöltse a szívedet!

Ne legyél keményszívű! Ne legyél kettős életű! Ne alkudj meg a bűnnel! Ne legyél önhitt, és ön-igazult, mert előbb utóbb az arcodra fog fagyni a mosoly, és higgy nekem, nagyon tud fájni! Isten szent! SZENT! Szeretnélek most figyelmeztetni szeretetben. Isten hosszú-tűrése nem hatalmazott fel arra hogy úgy éld a hívő életedet mint ahogyan azt a világiak teszik.

Bárcsak soha nem veszítenénk szemünk elől, ezen  igazságokat.

Testvérem h az Úrral jársz amúgy is örvendezel és bizonyság van a szívedben!

Ha e sorok után most harag, esetleg szomorúság vagy félelem töltött el, figyelj rám!

Ez jó! Ez jó! Ez azt mutatja, hogy a Szent Szellem még tud, és még szól a szívedhez!

Örülj! Állj, fel vagy térdelj le, nekem mindegy, csak most azonnal, semmit sem késlekedve

Járulj a kegyelem királyi székéhez! Menj bátran! Ne késlekedj! Ne nyugodj, addig ameddig nem rendezed a kapcsolatodat a te kegyelmes és irgalmas Isteneddel.

Isten áldjon és legyen hozzád irgalmas, nehéz idők küszöbén állunk, fontos hogy készen legyél az Isten munkájára. 

Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.

"Sámuel pedig monda: Vajjon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!

"de a kegyesség mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete."

Köszönöm a figyelmed!