A keresztények egy része nem nagyon szeret a bűnről
beszélni. Nálam, ez sem tabu! Két dolog miatt sem az. Az első é legfontosabb, hogy
Istennek legyen örök hála. Van megoldás rá!
A második, az hogy beszélni kell róla, mert
mindenkit érint! A biblia azt mondja mindenki vétkezett: „Ha azt mondjuk,
hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi
bennünk.”
De szeretnék most egy nagyon fontos dolgot mondani, az hogy
a bűn megvan bennünk, a bukott természetünkbe beépülve, az nem azt jelenti,
hogy a megtérésünk/újjászületésünk után még abban, azaz bűnben kéne élnünk. Az
igazság az, hogy nincs mivel mentenünk a bűneinket, mert az édenben is el lehet
esni /bűnt elkövetni/ és a legrosszabb helyen, ahol a sátán zsinagógája van, ott
is meg lehet állni, azaz megtartani az Isten igéjét.
Nekünk is az kell, legyen az
ideális állapot, amiről Pál is beszámolt a maga életére nézve. „Mert semmit sem
tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; aki ugyanis engem megítél, az
Úr az.” Tehát Pál, amikor magába nézett, azt tudta megállapítani, hogy nem él
bűnben, nincs megvallatlan, bűn az életében. Nem vádolja a szíve! Ezért
bizodalma van! Világosságban /egyenesen
jár, és tudjuk hogy Jézus vére, annak megtisztító ereje, pontosan a
világosságban tud hatékony lenni és eredményt, megtisztítást elérni. „Ha pedig
a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van
egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden
bűntől.”
Ha jól belegondolsz az itt említett
közösség egy vagy több kereszténnyel való, élő aktív közösséget feltételez. Ha
ez megvan, akkor mivel segítséget kérünk, bűnvallást teszünk, világosságra
hozzuk a dolgainkat, természetesen nem akárkinek és bölcsen Istenre, vezetésére
figyelve. Akkor Jézus vére a mi érdekünkben is hatékonnyá válik, mert
betöltöttük a feltételt, megvallottuk, elismertük, megbántuk a bűneinket, Isten
előtt, és ha szükséges volt a bűn súlya miatt, akkor egy bűnvallást segítő
személy segítségét is kértük és így töltöttük be a világosság feltételét! Sok
hívő, ezen a ponton rontja el a dolgokat, mert nem vallja meg, nem hozza
világosságra a bűneit, pedig annak súlya miatt ezt kéne tennie. Van, amikor nem
elég csak otthon Isten előtt megvallani és megbánni. Sok esetben segítségre is
szükség lehet.
A lényeg hogy bármibe is kerüljön,
bármilyen erőteljes és elhúzódó is legyen a szabadságunkért való harcunk, a
gyakorlati szentség megélésének érdekében. Meg kell tennünk, meg kell
harcolnunk a saját „óriásainkkal”.
Jézus velünk van ebben a harcban,
ezt nem szabad elfelejtenünk. Ö szabadságra hívott el bennünket. „Mert a Jézus
Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál
törvényétől.” Elismerem, hogy rendkívül erős a bűn és a halál törvénye, vannak
saját tapasztalataim, de Jézus vére, engesztelő áldozata, a megváltásunk ténye,
még sokkal inkább, erősebb!
„Mindezek pedig megfeddetvén, a
világosság által napvilágra jönnek; mert minden, ami napvilágra jő, világosság.
Annak okáért mondja: Serkenj föl, aki aluszol és támadj fel a halálból, és
felragyog tenéked a Krisztus. Meglássátok annak okáért, hogy mi módon okkal
járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek: Áron is megvegyétek az
alkalmatosságot, mert a napok gonoszok. Annak okáért ne legyetek esztelenek,
hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akarata. És meg ne részegedjetek bortól,
miben kicsapongás van; hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel,
Reményteli áldott hétvégét,
köszönöm hogy itt jártál!
