Egy mérföldkő az értelmezésben.

Úgy tűnik, azt már elfogadták a keresztények, hogy a teljes írás Istentől ihletett! Tudatosítottuk azt is, hogy leginkább a Biblia magyarázza a Bibliát. Általában akkor, amikor a Szent Szellem vezeti az írás előtt alázatosan megnyílt szívet. Megértettük hogy a megtartott igazságértelmezésünket, rendszeresen meg kell mások által méretni, hogy a részismereteink, vakfoltjaink miatti tévedéseinket, minél hatékonyabban korrigálhassuk. Valamint azt is, ha lassan, de megemésztjük, hogy a teológia különféle területeinek kutatása, a saját jól felfogott érdekünk.


Eszembe jut, amikor Utley professzor bibliai kommentár anyagát tanulmányoztam, (elérhető link ) mekkora örömet okozott az a kijelentésként ható megállapítása, miszerint a Bibliában fellelhető paradox ellentét párok, nem azért találhatóak meg, hogy azokat feloldjuk, hanem mert Isten így tervezte és engedte, hogy azok a szentírás lapjain megtalálhatóak legyenek. Egész pontosan így fogalmazott: „Isten az igazságokat keleti műfajokban fejezi ki, nem pedig nyugati műfajokban. Nem szabad elmozdítanunk azt a feszültséget, amit azok a látszólagos ellentétpárok okoznak, amit a tanokban megjelenő igazságok alkotnak”. Szóval az a nagy helyzet, hogy nem bölcs ezen ellentétpárok feloldása, valamelyik adott igazság javára való eldöntése, annak egyoldalú túlhangsúlyozásával. A teljesség igénye nélkül, említsünk meg egy pár a Bibliában megtalálható paradox párt:

- szabad akarat, szemben az eleve elrendelés tanával

- hit általi megigazulás, szemben cselekedetek fontosságával

- konkrét üdvbizonyosság, szemben a kimunkálandó üdvösséggel

- Jézus, aki egy az Atyával, szemben az Atyának alárendelt Jézussal

Természetesen még számos ilyen, látszatra egymásnak ellentmondó igazsággal is találkozhatunk az Igében, ( Isten egyértelműen gyógyít! Mégis tudjuk, hogy nem minden hívő gyógyul meg, és nem feltétlen azért mert nincs hite a gyógyulásra. Vagy ott van az egyik oldalról, a szenvedés a szegénység bibliában közölt igazságai, szemben a bővelkedésről/prosperitásról szóló épp úgy Isten beszédében megtalálható kijelentésekkel.)  Fontos, hogy ezek az ellentmondási feszültségek többé ne zavarjanak meg bennünket, bátran állítom, hogy a Szent Szellem vezetését kérve, arra figyelve, eljuthat a kereső szív az adott helyzet, esemény, történés, helyes megértésére és az oda vonatkozó bibliai igazságok helyes hasogatására. Olyan is előfordul, hogy egyszerre mindkét igazság él, egy időben. Bár ennek lehetősége az emberi agy számára igen megerőltető, értelmünk végességéből adódóan, nem értjük, hogyan lehet egyszerre két állítás is igaz, egy időben. Így nehéz megragadnunk, hogy a végtelen Isten hogyan teremthet, szabad akarattal bíró, mégis véges teremtményt. Hogy lehet valakinek szabad akarata, ha mégis eleve el van rendelve. Ebben a helyzetben intellektuális probléma elé kerül a hívő, és még számos esetben. Tehát valahol érthető, hogy az ember fel akarja oldani ezeket a feszültségeket. De a megoldás, mégis úgy tűnik az, hogy nem kell így tenni. Ha mégis, azt pedig a Szent Szellemnek kell vezetnie, nem pedig az emberi logikának okoskodásnak.   

Bátran elhihetjük, hogy a Mindenhatónak gondja van az Ő beszédére, hogy az örökre megmaradva, betöltse a feladatát. Nem érdemes elvenni az Igéből, nem érdemes hozzátenni.

A feszültséggel bíró, látszatra önellentmondásban lévő verseket pedig, nem kell feloldanunk mindenáron. Csak egy példa: a szombat nap kijelentésében, mint azt tudjuk, nagyon fontos igazság van, de ez nem azt jelenti, hogy a törvény alá menetelve, a hívőnek meg kell tartani a szombat napot. Ha szeretné megtartani, tartsa meg hitből cselekedve, lehetőleg szabaddá téve a szombatját, más valaki pedig így tesz a vasárnapi nappal, van aki meg egyáltalán nem tesz erre hangsúlyt. Mindenkinek saját magának kell vigyáznia a Krisztusban hit által nyert szabadságára. (az új szövetségben csak a hit által való cselekedetek elfogadhatóak, a törvénynek vége van Krisztusban, betöltötte számunkra, ha mi benne vagyunk és Ő mibennünk.) Senki nem tehet semmit kötelezővé az Eklézsia számára azon felül amit a Szent Szellem az apostolok által megüzent a pogányokból lett hívók számára. „Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken, a szükséges dolgokon kívül, hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlva holt állattól, és a paráznaságtól; melyektől, ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!”

De ha, valaki hitből és nem törvényből, valamit cselekszik, Isten dicsőségére, és felé való szeretetből, ám tegye. 

„Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik. Mert az Isten befogadta őt. Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon. Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve.  (mert a hit végső soron személyes dolog.)Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek.”

 A mi feladatunk, hogy tanulmányozzuk az Írásokat, lehetőleg minél helyesebb módszereket alkalmazva, figyelve az Istentől való vezetésére. Olyan ez, mint a kétélű kard! Vág életre, vág halálra. Van, hogy csak az egyik éle érint meg minket az adott igazságnak, van hogy ugyanabban a szituációban és körülményekben másszor a másik éle. Ezt pedig senki, csak a Szent Szellem tudja eldönteni, hogy neked, mit kell épp tenned, a te helyzetedben. Ezért is, azok Istennek fiai, akiket Ő vezet! Minden hívőnek előbb – utóbb, saját érdekében meg kell tanulnia, hogy hitben átvegye a saját személyes vezetését, az életének minden területén és a legkülönfélébb dolgokban egyaránt. Mások utánzása, még ha jól és jót is tesz valaki, nem feltétlen fog a mi életünkben is működni. Jó dolog tanácsot kérni másoktól, de amikor a végére érsz, igen sokféle lehetőséget fogsz tudni számba venni. Jót és kevésbé jót, egyaránt. Ráadásul döntened, megint csak neked kell, és vállalnod is azt.

Na de nem akarok elkanyarodni, mert ez már átmenne a személyes vezetés, témájába. Nézzünk meg egy másik mondatát is Dr. Utley-nek.

„a bibliai igazság mindig is egy sor feszültséggel teli paradox párban lett kijelentve. A felekezetiesség mindig is hajlamos volt arra, hogy elvegye ezt a bibliai feszültséget azáltal, hogy az ellentmondó pároknak csak az egyikét hangsúlyozta ki.”

Ennek fényében látható, hogy miért is alakultak ki a pártoskodások „Én Pálé vagyok!

Én meg Apollósé!” és sok más hasonló. A fent vázolt esetben nem annyira személyekre, inkább valamelyik igazságoldalra való merev odaállással voksoltak a hívők, és döntöttek a jó és kevésbé jó, illetve a teljesen elvetendő irányzatok, tantételek stb. között. Éppen ezért tartom én megfelelő hozzáállásnak, ha valaki nem merevedik be csupán azért, mert valakinek nem olyan a teológiája, mint a sajátja. Egy józan nyitottsággal/taníthatósággal kell bírnunk, ha fejlődni szeretnénk. A kapcsolatokban, jó esetben tanulunk, esetleg tőlünk tanulnak. Van, hogy mindkettő történik, és ezek a javunkat szolgálják. Sokkal jobb más fejével is meg tanulnunk gondolkozni, mint csak az általunk elért megismerés hegycsúcsán állva, büszkén zászlót lobogtatni. Ne értsd félre, ez is igen jó eredmény már.  Mert gondolkozást feltételez, és letett munka van mögötte, amikor egy – egy csúcsra felérünk a magunk keretei között.

Az Írás mégis azt mondja: „Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell.” Isten segítsen nekünk józanul, nyitottaknak maradnunk, és tanítson minket az Ő örökkévaló szavából, ami egyedül képes, megvilágosítani a mi sötétségünket.       

Köszönöm a figyelmet.

         

Apcsel 15.fejezet:a négyes fogat

Akkor nézzük meg röviden a Szentlélek/Szellem tetszésével bíró négy apostoli határozatot, amelyek minden nem zsidó származású ember számára, aki megtért az Élő Istenhez, kötelező érvényű alap ebben a kapcsolatban Melyre felépülhet egy megszentelt azaz Isten számára félretett élet.

Az első a bálványimádás /bálványáldozat és minden, ami ehhez kapcsolódik.

“Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
Ne készítsél magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak.Ne imádd, és ne tiszteld azokat.."

A bálványimádás az idegen Isten/Istenek színre lépése mindig ott kezdődik, amikor a láthatatlan Istent láthatóvá, érinthetővé, szándékozzák tenni.  Úgymond tárgyiasítják.
A láthatatlan Istent kizárólag áldott fia a testé lett Jézus Krisztus életének és munkájának tanulmányozásával és a kinyilatkoztatott isteni beszéden, a biblián keresztül lehetséges  helyesen megismerni. 

Istennel ma kizárólag csak hit által lehet személyes kapcsolatban lenni. A jelen üdvtörténeti időszakban el kell fogadnunk, hogy Isten ezt így látja jónak. Természetesen e korszak lezárásakor Isten láthatóvá teszi magát és akkor már nem lesz szükség a hitre. Meg kell jegyeznem itt nem vak, és logikátlan hitre gondolok. Hanem arra az élő hitre melyet Isten igéjéből beszédének hallgatásából nyer a hívő  Mely folyamatosan egy olyan konkrét /ugyan láthatatlan/érzékszervévé válik, mint például a látható keze, amivel fog és tapint. Vagy bármely más fizikai érzékszerve. 
A bálványok legszembetűnőbb ismertetőjegyét Isten a 115. zsoltárban határozza meg.
"Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.Szájuk van, de nem szólnak; szemeik vannak, de nem látnak;Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólnak az ő torkukkal. Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, akik bíznak bennük!"
Tehát a fő jellemvonás hogy halott tárgyak még akkor is, ha élethűségük páratlan. Ezt nem kell jobban ecsetelnem a fenti zsoltárrész, magáért beszél.Természetesen, amikor élő embereket netán állatokat bálványoznak az is kő kemény bálványimádásnak, számít. Ugyan úgy az Igaz Istent, megillető helyet bitorolja.A képek tárgyak és a szentek tisztelete is ide tartozik."NE TISZTELD" Nos ha reálisan körbenézünk a vallások háztáján, nagyon hamar felismerjük a fenti bűn kiterjedt problémáját mind a keresztény mind a nem keresztény vallásokban. A bálványáldozat az ilyen személyeknek illetve tárgyaknak felajánlott kedveskedés. Legyen az egy ima egy virág vagy bárminemű élelem vagy ajándéktárgy ami konkrétan fel lett ajánlva.

A biblia a fösvénységet és az engedetlenséget is összeköti a bálványimádással. A ma közkedvelt bálványai: pénz/mammon/, szex, hatalom, önistenítés egoizmus,önakarat  Vallásos vagy/és világi hírességek eltúlzott nem megfelelő szintű tisztelete.Angyalok imádása/tisztelete.Szellemi lények tisztelete vezető szellem vagy guru követése és tisztelete stb stb ezek is kimerítik ezt a bűnt.



A második a Paráznaság a testi és a szellemi paráznaság egyaránt.


A paráznaság is kapcsolódik a bálványimádáshoz. Nem minden esetben lehet konkrétan elválasztani a kettőt. Szellemi paráznaság vizsgálatánál az alapelv a Férjed a Te teremtőd, ha Isten személyén kívül a szíved másra vágyik más dolgokról, álmodozol, ha bármi arrébb löki Istent a szívedben az első hely központjából, akkor elérkeztél a lelki házasságtörés pusztító területére. Kinek van a legnagyobb szava az életedben? Ki vagy mi az, ami nélkül értelmetlen lenne az életed? Bármi, amiről nem tudsz lemondani, amit nem tudsz elengedni már észrevétlen a szeretőd/bálványod lett.
A testi paráznaság pedig mindaz a szexuális élet, ami a házasságon kívül valósul meg akár gondolatban akár beszédben akár cselekedetben. Ez a kijelentés nem túl népszerű a mai mindent átható szexuális lázadásban de attól még igaz. Ennél a témánál mindig eszembe jut Derek Prince a kiváló bibliatanító véleménye. „A szex olyan, mint a tűz. A kályhába a megfelelő keretek közé való! Azon kívül fájdalmat szenvedés és tragédiákat okoz.” Igen megszívlelendő meglátás.
"A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért.Aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében.A paráznaság (veszélye) miatt azonban mindenkinek legyen felesége, és minden asszonynak férje. A férj teljesítse (szexuális) kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt. A feleség nem tulajdonosa a maga testének, hanem a férje; s ugyanúgy a férj sem tulajdonosa a maga testének, hanem a felesége. Kerüljétek a paráznaságot! Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik. Vagy nem tudjátok, hogy a testetek a bennetek lakozó Szent Szellem temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek ezért Istent a testetekben.Mert a parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életre vadászik.Javaidból akkor mások laknak jól, más házába jut, amit összekuporgattál. Paráznaság, bor és must elveszi az észt."



A harmadik a fúlva holt állat.


Ez közvetlen bevezet a következő Isten szemében rendkívül fontos parancsolatba.
A vérevés teljes tilalmába. A fúlva holt állat vére nem folyt ki úgymond nem lett kivéreztetve.

A negyedik pedig a vérevés és a vérrel kapcsolatos bűnök tilalma.

,, semmi vért se egyetek meg bármely lakhelyeteken: se madárnak, se baromnak vérét."  ,,És ha valaki Izrael házából, vagy a köztük tartózkodó jövevények közül valamiféle vért megeszik: kiontom haragomat az ellen, aki a vért megette, és kiirtom azt az ő népei közül. Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne lévő élet által szerez engesztelést. Azért mondom Izrael fiainak: Egy lélek se egyék vért közületek; a köztetek tartózkodó jövevény se egye meg a vért. És ha valaki Izrael fiai közül, vagy a köztük tartózkodó jövevények közül vadászásban vadat vagy madarat fog, amely megehető: ontsa ki annak vérét, és fedje be azt földdel. Mert minden testnek élete az ő vére a benne lévő élettel. Azért mondom Izrael fiainak: Semmiféle testnek a vérét meg ne egyétek, mert minden testnek élete az ő vére; valaki megeszi azt, irtsák ki. Ha pedig valaki elhullott, vagy vadtól megszaggatott állatot eszik, akár bennszülött, akár jövevény: mossa meg ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estig, azután tiszta.Csakhogy a vért meg ne egyétek; a földre öntsd azt, mint a vizet."
/vérevés ivás: sült vér, hagymás vér, véres hurka, tudottan véresen vagy vérrel készült élelmiszer, a vér megivása./

Isten azt mondja az adott faj élete annak vérében, van. Ezt keverni magunkba fogadni szándékosan étel vagy ital formájában súlyos bűn, amely a szellemi területen túl a fizikai testre is rendkívül károsan hat. A témában igen sok kivalló irodalom van a hálón is. Itt szeretném elmondani, hogy meggyőződésem hogy mivel a vérben ÉLET van. Ezért egy haldokló embert véradás által, megmenteni NEM bűn, hanem a szeretetnek egy megnyilvánulási formája. 

Tehát a fenti négy rendelkezés/parancs ALAP keret, természetesen a hívő élet gyakorlatában a Szent Szellem személyes vezetése „e négy lábra, egy csiszolt asztallapot" készít karöltve az engedelmes tanítvánnyal  ami mentes a biblia más helyein megnevezett bűnöktől is mint pl a hazugság a káromkodás a lopás a kevélység a varázslás és sorolhatnám. Amelyet, amikor az Úr megérkezik örömmel fog megszemlélni. Az ilyen hívő élet alkalmas lesz, arra hogy az Úr az Örökkévalóság idejére is megterítsen rajta másoknak áldásul.

Köszönöm a látogatásod és a figyelmed.

Apcsel 15.fejezet: Gyújtás ráadva.

Elindulunk:
Örömmel tölt el, az a tapasztalom, hogy egyre több hívő ismeri fel, hogy mennyire szükségessé válik olykor túllátni a saját felekezeti szemüvegén, és ugyanígy szükségeltetik, hogy szeretett kapcsolata a hívő emberekkel mérhető legyen a világi,az Isten még nem Ismerő embertársaink előtt. Mos nem az ökumenizmusról, beszélek, arról korábban elmondtam a véleményem. Itt olvasható.. Hanem arra akarok emlékeztetni mindenkit, amit Jézus mondott. A tanítványok első ismérve, az hogy őszintén szeretik egymást.
Azt gondolom, hogy mindenkinek sikerült elolvasni és elgondolkozni az apostolok cselekedeteinek 15. fejezetén, amit kiindulási pontnak választottunk azon az úton, amin szeretnénk rendet tenni és újragondolni, hogy mi az, amit Isten elvár tüllünk, mint NEM zsidó háttérből megtért hívőktől. Ha ezen a ponton helyes látással bírsz, az olyan valóságos és mély szabadságot és ebből fakadó örömöt biztosít. Amely mindenképp megéri az erőfeszítést. Nem beszélve arról a rengeteg időről és energiáról, ami felszabadul a hitéletedben, ha elhagyod azokat a vallásos holt cselekedeteket melyek rendkívül Istenesnek, hangzanak csak épp a bibliából, nem lehet gyakorlatukat alátámasztani.

Tehát az első, amit alá kell húznunk ebben a fejezetben az - az hogy azok a kijelentések, amiket a Szent Lélek/Szent Szellem és az Apostolok teljes egységben elvárásként itt megfogalmaztak.
„Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlva holt állattól és a vértől.”
„Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlva holt állattól, és a paráznaságtól; melyektől, ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!”
Azok a pogány háttérből, a nemzetekből megtért hívőkre vonatkoznak. De azokra kötelezően és mindenkire. Hangsúlyozni szeretném hogy nem akárki, hanem a Szent Szellem az, akinek tetszett, hogy a pogányok közül megtértekre  SEMMI TÖBB TEHER ezen SZÜKSÉGES dolgokon kívül ne terhelődjön. Ennek fényében kell elgondolkoznunk azokon a számtalan részünkre elvárt, sőt kötelezővé tett 
vallási és hit gyakorlatról, amelyeket a fentiek után jó esetben is csupán emberi parancsolatoknak titulálhatunk. Ezeket Jézus úgy hívta, hogy embereknek rendelései parancsolatai. Tradíciók hagyományok vallási és felekezeti elvárások stb.. stb..
„És erőtlenné tettétek az Isten parancsolatát a ti rendeléseitek által.Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ézsaiás, mondván:
Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai.”

De most kanyarodjunk vissza ahhoz a négy Isteni elváráshoz, amelyeket viszont nem lehet kellően hangsúlyozni pontosan, azért mert ezeket MAGA ISTEN várja el azon gyermekeitől, akik a nemzetek közül megtérnek Ö hozzá, hogy földi életüket Istennel megbékülve éljék tovább.
Ez a négy elvárás egyforma súllyal bír nincs rangsor közöttük pl a vérevés nem kisebb bűn, mint a bálványimádás, még ha nem is, annyira szerteágazó és sokrétű.

Az első a bálványimádás /bálványáldozat és minden, ami ehhez kapcsolódik.
A második a Paráznaság a testi és a szellemi paráznaság egyaránt. 
A harmadik a fúlva holt állat.
A negyedik pedig a vérevés és a vérrel kapcsolatos bűnök tilalma.

Ismét szeretnélek megkérni benneteket, hogy olvassátok el a 15. fejezetet és
tudatosítsátok magatokban, hogy milyen nagy Isten kegyelme velünk szemben
hogy csupán négy dolgot/elvárást határozott meg ezen a nagyon fontos apostoli gyűlésen.
Valamint gondolkozzatok e négy alapbűn valóságán és gyakorlatán, hogy miként van jelen az emberi társadalmakban.

A folytatásban szeretnék erre is kitérni.

UI: Kérlek a lassú tempó az ismételgetések melyek már biztos, feltűntek számodra akár előző bejegyzéseimből is, ne zavarjanak, azt tapasztaltam sokkal eredményesebb így haladni előre.

Köszönöm a figyelmet.

Kezdjük utunkat az apostolok cselekedeteinek 15.fejezetével.

Azt terveztem, hogy jelen posztban pár mondat erejéig kitérek azokra a kereszténységen belül fellelhető tanításokra, látásokra és elvárásokra melyek kisebb nagyobb erővel de valamiképp beékelődtek a hívő emberek hitéletébe, de Isten beszédéből nem igazolhatóak. Ma szerte a különböző felekezetek és gyülekezetek között számtalan olyan hitgyakorlat létezik melyek tradíciókra, felekezeti hagyományokra Isten beszédének kiforgatására vagy egy egy igazság túlhangsúlyozására épülve Isten akarataként van tálalva és a hívőktől számon kérve. Noha ezek nagyon sokszor pontosan hogy ellentétben állnak Isten tervével és akaratával. 

Előző bejegyzésemben említettem hogy nekünk nem lehetőségünk, hanem egyenesen kötelességünk, az, hogy amiként a Béreai keresztények tették annak idején mi is hasonló kép, ellenőrizzük le, járjunk utána az Isten beszédében, hogy az, amit nekünk a szószékről vagy a pulpitus mögül Isten akarataként tanítanak, az csakugyan annak is bizonyul vagy csupán emberi vallásos akarat, még ha jó szándékból sarjadt is ki. Mert bizony, ha csak emberi okoskodás tradíció, vallásos vakbuzgóság. Akkor bizony rettenetes csalódásba fog torkollni az a nap, amikor megmérettetünk. Isten előtt nem tudnak megtartani a vallásos holt cselekedeteink a tradíciókra és hagyományokra épülő hitélet bizony homokra épített ház, amely még az itteni a földi élet próbáiban se bizonyul elégségesnek nemhogy mennyei szemszögből tekintve.

Mielőtt nekiálltam írni e jelen sorokat volt bennem egy vágy, hogy ezen rendkívül fontos
témát hogyan tudnám a legegyszerűbben és a leghatásosabb módon átadni a posztot olvasó felebarátaim számára. Végül is arra jutottam, hogy első körben nem magukat a témákat fogom ecsetelni, mint például, miket nevezünk holt cselekedeteknek, kell egy újszövetségi hívőnek szombat napot tartani,egyenértékű e a tradíció és az Isten beszéde,Isten akarata e a csecsemő keresztség,vagy nekünk Jézus Krisztus példáját kell követnünk ebben is, stb.. – stb..
Szóval nagyon - nagyon sok terület van, amit szó szerint minden hívő embernek újraértelmezni és újragondolni kellene szigorúan Isten igéjének a fényében, már ha mélyebb Istennel való közösséget és eredményesebb hívő életet szeretne megélni.

Ennek fényében arra jutottam, hogy vizsgálódásainkat kezdjük magának Istennek a beszédével a mely ÉLET és SZELLEM! Amely eleven és az Igazság erejétől duzzadva elhat az emberi lélek és szellem legbelsőbb részeiig, és ott valóságos változást tud elérni Isten akarata szerinti hitet létrehozva.

Legyen kiindulási pontunk az apostolok cselekedeteinek 15 fejezete. Kérlek, tudatosítsd magadban, hogy most Isten beszédét olvasod, rakj félre minden előítéletet és okoskodást, hogy az Ige meg tudjon világosítani. A legjobb, ha pár szóban megkéred Isten, hogy segítsen befogadni és megemészteni az Ö szavát.   

Apostolok Cselekedetei 15. rész 

1.
Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem idvezülhettek.
2.
Mikor azért Pálnak és Barnabásnak nagy háborúsága és vetekedése lőn azok ellen, azt végezék, hogy Pál és Barnabás és némely mások ő közülök menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyében.
3.
Ők tehát kikísértetvén a gyülekezettől, általmentek Fenicián és Samárián, elbeszélve a pogányok megtérését; és nagy örömet szerzének az összes atyafiaknak.
4.
Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet és az apostolok és a vének fogadák őket, és ők elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedék az Isten ő velök.
5.
Előállának azonban némely hivők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák.
6.
Egybegyülének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek.
7.
És mikor nagy vetekedés támadt, felkelvén Péter, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangyéliomnak beszédét, és higyjenek.
8.
És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Lelket, miként nékünk is;
9.
És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét.
10.
Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?
11.
Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hiszszük, hogy megtartatunk, miképen azok is.
12.
Elhallgatott azért az egész sokaság; és hallgatják vala Barnabást és Pált, a mint elbeszélék, mennyi jelt és csudát tett az Isten ő általok a pogányok között.
13.
Miután pedig ők elhallgattak, felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem!
14.
Simeon elbeszélé, mimódon gondoskodott először az Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az ő nevének,
15.
És ezzel egyeznek a próféták mondásai, mint meg van írva:
16.
Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt:
17.
Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, a kik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi.
18.
Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedeteit.
19.
Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez;
20.
Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.
21.
Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.
22.
Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válaszszanak ki magok közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással, Júdást, kinek mellékneve Barsabás, és Silást, kik az atyafiak között főemberek valának.
23.
Megírván azok keze által ezeket: Az apostolok, a vének, és az atyafiak az Antiókhiában, Siriában és Czilicziában levő, a pogányok közül való atyafiaknak üdvözletüket!
24.
Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk:
25.
Tetszék nékünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válaszszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal,
26.
Oly emberekkel, kik életüket tették koczkára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.
27.
Küldöttük azért Júdást és Silást, kik élőszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket.
28.
Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül,
29.
Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!
30.
Azok annakokáért elbocsáttatván, elmenének Antiókhiába; és egybegyűjtvén a sokaságot, átadák a levelet.
31.
És mikor elolvasták, örvendezének az intésen.
32.
Júdás és Silás pedig maguk is próféták lévén, sok beszéddel inték az atyafiakat, és megerősíték.
33.
Miután pedig bizonyos időt eltöltöttek, elbocsáták őket az atyafiak békességgel az apostolokhoz.
34.
De Silásnak tetszék ott maradni.
35.
Pál és Barnabás is Antiókhiában időzének, tanítva és prédikálva másokkal is többekkel az Úrnak ígéjét.
36.
Egynéhány nap mulva pedig monda Pál Barnabásnak: Visszatérve most, látogassuk meg a mi atyánkfiait minden városban, melyben hírdettük az Úrnak ígéjét, hogyan vannak.
37.
És Barnabás azt tanácsolá, hogy vegyék maguk mellé Jánost, ki Márknak hívatik.
38.
Pál azonban azt tartá méltónak, hogy a ki elszakadt tőlük Pamfiliától fogva, és nem ment velök a munkára, ne vegyék maguk mellé azt.
39.
Meghasonlás támada azért, úgyhogy elszakadának egymástól, és Barnabás maga mellé véve Márkot, elhajózék Cziprusba;
40.
Pál pedig Silást választván maga mellé, elméne, az Isten kegyelmére bízatván az atyafiaktól.
41.
És eljárá Siriát és Czilicziát, erősítve a gyülekezeteket.

Ha megkérhetlek, pár perc múlva olvasd el ismételten a fenti fejezetet és koncentrálj a 19. 20. 24. 28. és 29. versekre. Forgasd a szívedben és gondolkozz felette.

itt olvashatsz egy egyszerűbb fordítást is:Apostolok15

Innen szeretném folytatni, ha Isten is megengedi.
Köszönöm a figyelmed.