hétfő, szeptember 05, 2016

Bizonyságtevés a szeretteink, azaz a nagyon közeli kapcsolataink felé.


„Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában.” 
Igen gyakran megfigyelhető, hogy a szóbeli és majd később cselekedetekben jelentkező megváltozott életből származó hiteles, Isten akarata szerint megélt hívő élet, az, ami leginkább megbotránkoztatja, haragra, támadásra ingerli a környezetünket. Leginkább a hozzánk legközelebb álló embereket. Jézus ennek okát elsősorban a tisztelet hiányában látja.
Ennek van egy jogos része, hiszen tisztelni csak azt lehet, akit van miért. S tudjuk mi pont azért is tértünk meg, Urunk hívó szavára, mert tudtuk, hogy bűnös emberek vagyunk, akik nemhogy tiszteletet nem érdemelnek, ellenkezőleg mindenestől kegyelemre szorultak vagyunk. A közvetlen környezetünk is tudja ezt, hiszen kik ismernek minket a leginkább, ha nem ők. Nem akarom mentegetni őket, de ha belegondolunk, nincs könnyű helyzetük. Évek évtizedek óta megismertek minket úgy ahogy, többnyire reálisan. Aki link azt úgy, aki csélcsap azt úgy, aki lusta megbízhatatlan azt úgy, és sorolhatnám. Amikor pedig mi hazatérünk a megtérésünk után és elkezdünk bizonyságot tenni, elkezdjük hirdetni a magunk kezdetleges tapasztalatlan módján az igét. Azt várjuk, hogy ezek a számunkra kedves és szeretett emberek, azonnal megértsék, amit mi már értünk, és azonnal el is fogadják, hiszen mi, most még időben szólunk, meg kell térniük. Őszinte és az igazság talaján álló lépés ez tőlünk, mégis amit kapunk ilyenkor az egy igen komoly hideg zuhany szokott lenni. „ na elmész te…  Te magyarázol nekem, te akarod megmondani, hogy - hogy éljek. Stb stb.
A lényeg, hogy amire Jézus felhívta itt a figyelmet, az nem más, mint az a tény, hogy az emberek oldaláról nézve, (Hiszen Isten elfogadott és megbocsátotta a bűneinket, arra Ő már nem emlékszik, bizalommal van felénk.) nem minden alap nélkül, rendelkezünk egy meglévő negatív előítélettel. Nem tisztelnek, és nem bíznak bennünk. Természetesen ezen lehet és kell változtatnunk, de ez mindenképpen időbe kerül, és egy felmutatott hiteles hívő életbe is természetesen. 

De most mi rólunk, akiknek kezdetben, egész biztosan nincs tiszteletünk, térjünk rá a szeretteink oldalára. Náluk is lelepleződik egy igen fontos tény. Ami komolyabb probléma számukra, az evangélium útjában. Mégpedig az, hogy beskatulyázva és változásra képtelenül élnek egy monoton zárt életvitelt. S ebbe a kitaposott életvitelbe, nem fér bele a Te változásod! Hallani nem akarnak róla, legalábbis legtöbben nem, és leginkább azért, mert a te változásod szembesíti őket azzal, hogy nekik is lehetne és kellene változni. Nekik is meg lehet és meg kell térniük. Hiszen egy élő példa (de az tényleg példa legyen) van előttük, aki letagadhatatlan kihívás és állandó tükör és nyílt levél is egyben. Amikor ezekbe belegondol az ember, sok minden világosabbá válik, és amit mindig hangsúlyozni szoktam, még érvényesebb a sikeres bizonyságtevés érdekében. Légy türelemmel, az embereket nem tudod megnyerni Isten igazsága számára, ha nem nyerted meg előbb a magad számára, azaz ha nem vesz komolyan, hiteltelennek tart nem figyel rád, akkor sajnos a szavaid nem jutnak el a szívébe, max pár percig úgy tesz mintha figyelne rád. Általában is azt vallom, hogy a kereszténységről keveset beszélj, és inkább éld elé az emberek elé, ez majd meghozza, hogy komolyan vegyenek, (ha nem is mindenki). A közvetlen környezetedben lévő szeretteid esetleges negatív megnyilvánulásaiért, pedig ne legyél keserű szájízzel, legyél türelmes velük és járj közben értük, hogy Isten igazsága elérje őket akár, általad akár más Isten gyermeke által.

 Köszönöm a figyelmed és szép hetet kívánok!

„gondoljátok-e, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, akik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő-három ellen. Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a menye a napa ellen.”


„És hazájába érve, tanítja vala őket az ő zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodnak, és ezt mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcsesség és az erők? Nem ez-e amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-e Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak? És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-e? Honnét vannak tehát ennél mindezek? És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül, hanem csak az ő hazájában és házában. Nem is tőn ott sok csodát, az ő hitetlenségük miatt.”