Minek kínlódjak és görcsöljek, ha Isten irányit mindent, elrendelve a dolgokat?
El kell mondanom, hogy ez a gondolkozás teljesen téves,
legalább olyan üres gon
dolat, mint amikor azt mondják az emberek, nagyot
sóhajtva, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ellenkezőleg ahogy szinte az
élet minden területét érintően megismerhető mi Isten akarata, épp úgy, meg kell
érteni végre az embereknek, hogy fel kell végre hagyni azzal a gondolkozással,
véleménnyel, hogy Isten iányit mindent, hogy minden, ami történik az Isten
akaratában van, az Ő engedélyével. Ez hatalmas tévedés! Amit évezredek óta
sulykol a vallás az emberekbe, és egyben bele is kergeti őket egy önpusztító
passzívitásba, és egy abból fakadó megkeseredett, tehetetlen életérzésbe. A
másik negatív hatása ennek a helytelen gondolkozásnak, hogy szépen lerázza
magáról a fellelőséget, azt sugallva, hogy végső soron mindenért Isten a
fellelős. Pedig nagyon nem így vannak a dolgok. Isten világossá tette, hogy az
embertől a neki adott szabad akarat alapján, döntést/választást, vár el.
„Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a
halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy
élhess mind te, mind a te magod;” Isten határozott kérése, világos arra nézve
mit is válasszunk. De szükséges itt meglátnod, az a lehetőség, hogy
választhatsz, hogy választanod kell, teljesen kizár minden eleve elrendelést,
determinációt. Elég nagy és nehéz téma ez. Sok mindenről kéne még beszéni ennek
kapcsán, feszültségekről, ellentmondásokról, de itt abban a kontextusban, amit
megemlítettem, helytálló és elégséges a leírt gondolatom.
Az Újszövetségben ezt olvassuk:” Mert megjelent az Isten
üdvözítő kegyelme minden embernek” Tehát Isten részéről minden ember megtérhet
és átveheti az üdvösségét. Tehát itt is világosan látjuk, a hangsúly a
fellelőség az ember döntésén áll vagy bukik. nincs itt semmiféle eleve
elrendelés, mint mondjuk az iszlámban. Persze Isten nem szenilis öregember,
teljesen tisztában van azzal a ténnyel, hogy csak kevesen választják az életet.
„Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre
visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az
út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.”
Szép hétvégét kívánva, kérlek barátom, te tartozz a kevesek
közé ebben a dologban.
