A búza és a konkoly

Egy nagyon érdekes dolgot olvastam a konkollyal kapcsolatosan. Mégpedig azt, hogy a Búza jobban növekedik a konkoly jelenlétében, mint nélküle.

A BÚZA ÉS A KONKOLY

 Jézus példázata (Máté 13:24-30)

Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, aki az ő földébe jó magot vetett;

De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne.

Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.

A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? Honnan van azért benne a konkoly?

Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?

Ő pedig monda: Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok.

Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.

És a magyarázat (Máté 13:36-43)

Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot.

Ő pedig felelvén monda nékik: (a szereposztás)

• Aki a jó magot veti, az az embernek Fia;
• A szántóföld pedig a világ;
• a jó mag az Isten országának fiai;
• a konkoly pedig a gonosznak fiai.
• Az ellenség pedig, aki a konkolyt vetette, az ördög;
• az aratás pedig a világ vége;
• az aratók pedig az angyalok.

Amiképpen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: aképpen lesz a világnak végén.

Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, akik gonoszságot cselekesznek,

És bevetik őket a tüzes kemencébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. Akinek van füle a hallásra, hallja.

Egy kis növénytan:

A konkoly megnevezés egy félrefordítás a Bibliában.

Ami ott görög nyelven szerepel, az: ζιζάνιον (dzidzanion) = konkolyperje, szédítő vadóc (Lolium temulentum), a búzához hasonlító, még lisztté őrölve is bódító, narkotizáló, mérgező növény. Ez egyben mutatja az ellenség szándékát és módszerét.

A magyar köztudatba is az jött át, hogy ez egyenlő a vetési konkollyal (Agrostemma githago), pedig nem. A szédítő vadóc görög nevéből (dzidzanion), származik a francia zizanie = viszály szó.

A konkolyperje mérgezéséről:

·       magvai mérgezőek

·       toxikus hatóanyaga a gitagin szapotoxin és az agrostemmasav szaponin

·       az agrostemmasav nagyobb mennyiségben ideg- és izombénító hatású, emellett vérkárosító

·       ha takarmányba kerül, a disznó- és szárnyas állományt károsíthatja,

·       juhokra és nyulakra veszélytelen

  

Közönséges búza.

Triticum vulgare Vill. – (Tiszta búza.) – 3. t. 5. k. Áttelelő egyéves. Egyéves. Kalásza szembetűnően 4-szögletű: kalászkája rendesen 4-virágú, az alsó 1–3 virág termékeny. A leghidegebb néhány területeken kívül mindenütt nagyban termesztik; hazánk egyik fő mezőgazdasági terméke.

Van őszi búza (T. hybernum L.), melynek pelyvái rövid szálkájúak, esetleg szálkátlanok (tarbúza) és tavaszi búza (T. aestivum L.), melynek pelyvái mindig hosszú szálkájúak. A nálunk uralkodó rövid tavasz, késői fagyok és a korán beálló hőség miatt főleg őszit vetnek és csak ha ez valami okból nem sikerül, vetnek tavaszit, sőt a tavaszi helyett is leginkább a »járó búzát« kedvelik, melyet mind ősszel, mind tavasszal lehet vetni.

Szédítő vadócz.

Lolium temulentum L. – (Részeg- v. részeges fű, üszögös konkoly.) – Egyéves. Meddő szárat soha sem hajt. Pelyvái a kalászkánál hosszabbak, szálkásak v. szálkátlanok. Terem vetés közt, főleg árpa- és zabföldön, az egész országban.

Mérges hatását már az ó-korban ismerték, azt azonban nem tudták, mitől ered ez a hatása. 1898-ban mind a magvaiban, mind a szárában, különösen a bütykök táján, a növénnyel valószínűleg symbiosisban élő gomba fonalait fedezték fel és újabban ezeknek tulajdonítják a szédítő hatását.

Elgondolkodtató:

A konkolyperje, más néven a szédítő vadóc

bekerülése (az ellenség, amikor ők alszanak, éjjel a jó vetést felülveti gonosszal),

hatásmechanizmusa (szédítés, bódulat, narkózis, mérgezés)

Az ábrát nézve: a búza egyenes, négyzet-keresztmetszetű tömör kalásza szemben a szédítő vadóc zik-zakos „termése” ( = gyümölcse).

A gombával fertőzöttség (ami évezredekig rejtve maradt)

A disznóknak árt, de a juhoknak nem árt.

                                                                     Összeállította: Zachár Krisztina

Szerkesztette:  Kiss István

Dunakeszi, 2009

És még egy kis infó:

A konkoly - a nem igazi hívő - nagyon hasonlít a búzához - igazi hívő -, és sajnos ott van az egyházban, ott van a gyülekezetekben. Nem elkerülhető, ezt Jézus maga "ígérte" meg (Máté 13:24-30). Nincsenek szuper szent gyülekezetek. De mi is a konkoly, mint növény?

"A konkoly vagy vetési konkoly (Agrostemma githago) a szegfűfélék családjába tartozó, 50–70 cm magas, eredetileg a Földközi-tenger nyugati vidékéről származó, de világszerte elterjedt vetési gyomnövény. A kenyérgabonával keveredve komoly veszélyforrást jelentettek, mivel a sütés-főzés során a méreganyagok nem bomlottak le – 3-5 grammnyi lisztje már nyálkahártya-irritációt, fejfájást, görcsöket, keringési zavart, súlyosabb esetben fulladásos halált okozhat." (Wikipédia: konkoly szócikk)

Elég veszélyesnek látszik. Jézus mégis azt mondja, ne próbáld kiválogatni a búza közül, mert véletlenül a búzát is kitépnéd vele együtt. Nincs mit tenni.

De van-e valamilyen jó hatása?

Egy nagyon érdekes válasz ebből a cikkből, ami miatt az egész gondolat megszületett: "Emellett megemlítendő, hogy a vetési konkolynak pozitív allelopatikus hatása van a búzára nézve: konkoly jelenlétében a búza 20-50%-kal is nagyobbra nő."

Elképesztő, de a búza jobban növekedik konkoly jelenlétében... Ne panaszkodj a gyülekezeted számodra jelenleg konkolynak látszó tagjai miatt, inkább növekedj!

Forrás: Itt  és innen gyulekezetvezetes.blog

Gondolatom a Cölibátusról.

Cölibátus   /videó/ 

Most mindenképp eltekintek attól, a hogy az ige eleve kéri, hogy ne hívjunk senkit atyának.

„Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van.”

Eltekintek, mert lehet ez is a hagyomány része, ami az RK egyházban szinte az Isten igéjének a tekintélyével egyenlő. A lényeg amúgy is a cölibátuson van. Illetve ami miatt gondoltam, hogy megosztom és elmondom a véleményem az a videóban a 10: 47- 12: 15 ig terjedő szakasz. A videót több mint tizenötezer ember látta. És sajnos valószínűsíthető, hogy azzal a tudattal vannak azóta, hogy a cölibátus a teljes papságra érvényes. Pedig ez csak a RK egyháznak a tanításában szerepel, és feltétlen meg kell említenem, hogy a bibliából nem megalapozott tanításként hivatkoznak rá. Ezen a fenti videóban való igekiemelés sem változtat. (nagyköveti példa) Nem csak, azért mert a két vagy három szabályának sem felel meg, hanem mert teljesen szemben áll az Írás egészével és tanításával.

Nézünk meg egy-két igeverset, ami ide kapcsolódik.   

„Szükséges annak okáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségű férfiú, józan, mértékletes, illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmatos;

Nem borozó, nem verekedő, nem rút nyereségre vágyó; hanem szelíd, versengéstől ment, nem pénzsóvárgó; Ki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel;”

„Csak amint kinek-kinek adta az Isten, amint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És minden gyülekezetben ekképpen rendelkezem.”

„Amik felől pedig írtatok nékem, jó a férfiúnak asszonyt nem illetni.

De a paráznaság miatt minden férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje. A feleségének adja meg a férj a köteles jóakaratot; hasonlóképpen a feleség is a férjének. A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; hasonlóképpen a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége. Ne fosszátok meg egymást, hanemha egyenlő akaratból bizonyos ideig, hogy ráérjetek a böjtölésre és az imádkozásra, az után ismét együvé térjetek, hogy a Sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok.

Ezt pedig kedvezésképpen mondom, nem parancsolat szerint.

Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; de kinek - kinek tulajdon kegyelmi ajándéka vagyon Istentől, egynek így, másnak pedig úgy.”

„nincsen-e arra jogunk, hogy keresztyén feleségünket magunkkal hordozzuk, mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és Kéfás?”  

Bizony még Péter apostolnak is volt és az Úr testvéreinek is tulajdon feleségük. Szerintem elég ennyi igevers és szövegkörnyezetük elolvasása, hogy átgondoljuk a cölibátus általános mindenkit érintő, kötelezőszerű tarthatatlanságát. Csak egyféle cölibátust tudok elfogadni a biblia alapján. Azt, amelyet kegyelmi ajándékként ad Isten némelyeknek. Némelyeknek! Ugyan úgy, ahogy a többi kegyelmi ajándéknál írja Pál, hogy egynek ez másiknak amaz. Nem mindenki kapja a cölibátus ajándékát.  „Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; de kinek - kinek tulajdon kegyelmi ajándéka vagyon Istentől, egynek így, másnak pedig úgy.” Ha mindenkire érvényes lenne a papi cölibátus akkor Pál e szavai és a fenti igeversek érthetetlenek lenének. De ez távol legyen! A cölibátus helytelen és az írásokkal összeegyeztethetetlen kikényszerítéséből eredő Személyiségi/lelki problémákra, szexuális eltorzulásokra, nem szándékozom kitérni, ezek többnyire mindenki előtt ismeretesek. Zárásul annyit szeretnék megjegyezni nem a RK atyámfiaival, van gondom. Mindenki csak a neki megadatott módon és világosságban tud járni, ez pedig a szívtől és az igazság szeretetétől függ. Mindannyiunkban rész szerint van az ismeret, mindannyiunkban vannak vakfoltok, és kevésbé átlátott dolgok. Amit én problémának látok, az a tradíciónak és a hagyományoknak az a része, amelyek az Írást, Isten beszédét félre tolják, felülírják, és szembe helyezkednek vele.   

 „Mert most embereknek engedek-e, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-e tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.”

Arról nem is beszélve, hogy: „Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja.”

Hodász András Római Katolikus pap cölibátust védő igeértelmezése.

Videó itt: https://www.youtube.com/watch?v=X84BC3QXcuY

„Mi a helyzet a cölibátussal? Hadd hozzak ide egy idézetet Jézus Krisztustól:

‘A feltámadás után nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai.’ (Mt 22, 30)

A mennyországban tehát az emberek nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek mint Isten angyalai.

Szeretnék idehozni nektek egy nagyon egyszerű, ismerős példát, ez pedig a nagykövetség képe. A nagykövetségről mindannyian tudjuk, hogy egy olyan terület, ahol az anyaország szabályai és törvényei érvényesek. Ha én bemegyek az amerikai nagykövetségre, akkor én amerikai területen állok. Rám ebben az esetben az Amerikai Egyesült Államok törvényei érvényesek.

A cölibátus olyan, mintha én a mennyország nagykövete lennék itt a Földön: én már a mennyország szabályai szerint élek, ahol nem házasodnak és férjhez sem mennek. Ha rám nézel azt kell, hogy lásd – és én igyekszem úgy élni, hogy ez így legyen – hogy van mennyország.  “

Idáig az idézet. Forrás: http://777blog.hu/hirek/zsenialis-peldaval-allt-ki-egy-pap-colibatus-mellett/

Megjegyzem az ige azt mondja hogy a menyben megdicsőült testben van a létezés, valamint: "És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." 

Ha követem a fenti gondolatmenetet akkor a "nagyköveteknek" már itt megdicsőült testben a halálnak nem kiszolgáltatva, fájdalom gyász és könny nélkül kellene élniük. 

Kívánom, hogy Isten gazdag áldása legyen Hodász Andráson, de úgy vélem ez akkor tudna jobban megvalósulni, ha a teljes íráshoz jobban ragaszkodna, és nem engedné, hogy azt bármi is kiszorítsa, vagy avval szembe helyezkedjen.   

Köszönöm a figyelmeteket.  

Isten erős, hatalmas és hadakozó!

Jó ideje olvasgatom Sytka írásai, a megmondoka blogon.

Legutóbbi, érdekes sorozatában, az Isten háborúival  kapcsolatosan volt egy elgondolkoztató megjegyzése, egy hozzászólásban, amin, nem egyszer filozofáltam már én is.  Idézem: "És mielőtt valaki felvetné, hogy akkor miért nem háborodok fel Isten kegyelmén is, hiszen az is legalább ilyen érthetetlen. Nos, ez igaz, ám a kegyelem szinkronban áll Krisztus személyével, tanításaival, karakterével - itt azért elég nagy az összhang az Atya és a Fiú között. Bár Jézus is tudott dühös, sőt agresszív lenni, de soha nem ölt és nem is akart megölni senkit, és mást sem buzdított erre. Az ószövetségi istenképben viszont egyszerre fér meg egymás mellett a kegyelmes, igazságos és szerető Atya a vérengző, népeket elpusztító, ártatlanokat vízbe fullasztó Atya képével. Engem ez a disszonancia zavar és gondolkodtat el."

  Az én meglátásom nem annyira közkedvelt, lehet abszurdnak is tartják talán. De én az évtizedek alatt nem találtam, sok emberrel együtt gondolkozva sem, annál egyszerűbb és logikusabb választ erre a problémára. Miszerint az ó szövetségben nem volt lehetőség az emberekből kivetni, kiűzni a démonokat, és a gonosz bukott angyalokkal való kapcsolattartásukat, más módon fékezni, mint ilyen első látásra kegyetlen és könyörtelen beavatkozásokkal. (tudom ezekben, sokan nem hisznek) Én igen!

Valamint nem volt  KEGYELEM dicsőségének az a hatalmat adó ereje, ami ma a jó angyalok emberekért végzett tevékenységét és mellettük való beavatkozást ilyen nagymértékben engedélyezi. „Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez” Ezek az „angyalok ezrei” ma részt vesznek a szellemi harc területein az emberek oldalán, és így a démonizálódás, főleg a közös nagy tömegeket egyszerre érintő, erősen korlátozva van Isten jóságából kifolyólag. A gonosz angyalok megkötözött/leláncolt részével is itt kell számolnunk. Ez is jelenleg a kegyelem korszakának kedvez. 

Valószínűsíthető, hogy az ó szövetségi időben, az emberek, közösségek egy szint után, nemcsak maguk álltak totálisan szembe Isten akaratával, hanem másokat is erre vezettek. Ebbe mint tudjuk, bekapcsolódtak a bukott angyalok és többek között gonosz tanácsokkal látták el a lázadókat. Valamint megrontották őket lelki és testi területen egyaránt. Ez pedig amikor elért egy olyan szintet ami már veszélyeztette Isten örök rendjét és további, jövőbeni terveit. Akkor kénytelen volt ezen embereket, gonosz közösségeket (ha egy bizonyos szintű démonizálodás mellett még beszélhetünk egyáltalán emberről és nem csak egy bábúról, melynek legtökéletesebb példánya maga az Antikrisztus.) „félre tolni”, mint hadakozó, harcos Isten /hiszen így is aposztrofálja magát/ mivel ezen emberek harcba, ellenszegülésbe merészkedtek teremtőjükkel és annak örök-érvényű akaratával. A gyermekeket is elérő ítéletért, ki kell mondani a tisztátalan szellemvilággal lepaktáló szülök a felelősek. Ha életben maradnak, csak idő kérdése hogy a befolyásukra jogalapot szerzett démonok ugyan úgy, ahogy a szülőket, Isten akarata és törvénye ellen fogják fordítani. Ez egy ördögi kör volt.   Az újszövetségben ez a helyzet, alapvetően megváltozott! „És mindnyájan elálmélkodnak, annyira, hogy egymás között kérdezgették, mondván: Mi ez? Micsoda új tudomány ez, hogy hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is, és engedelmeskednek néki?” (új tudomány, nem volt azelőtt erre lehetőség, csupán enyhíteni lehetett a démonikus gyötrést ideig, óráig.)

Lehet követ ragadni de elmondom egy másik gondolatomat is. Az írás azt mondja nem test és vér ellen van nekünk tusakodásunk, hanem sátán királyságát képviselő lények ellen.

Tehát nem emberek ellen. De mivel mindenki, aki létezik, a minden szellemek Atyjától való. Senki nincs, aki független lenne Istentől. Még a bukott szellemvilágban sem. Mégis vannak akik fellázadtak Isten ellen és vele szemben helyezkedtek/álltak fel. Ezen teremtmények hierarchikus rendjének legvégén, véleményem szerint megjelennek a bukott emberiség azon egyedei, akik noha még testben vannak, de oly mértékben azonosultak már a szívükben sátán terveivel és céljával, (aminek például egyik, egyértelmű jele a kéjjel való tudatos tömeggyilkolás, vagy egy másik ismertetőjük ezeknek az erős embereknek hogy antikrisztusi hamis vallások szószólói, és az emberek szívét így zárják el az élet urától Jézustól) hogy minden zokszó nélkül besorolhatóak az ellenség a sátán királyságát tudatosan építő/szolgáló szellemi lények sorába.  Ilyenkor szokták mondani, hogy de nekik is van megtérési lehetőség miért zárom ki őket. Nos nem kizárom őket de azt látni hogy valahogy nem élnek eme lehetőséggel. Nem igazán látok megtért Hitlereket, Sztálinokat nem igazán látok megtérni hamis vallási vezetőket stb stb. Legyünk reálisak a jelen kor "erős emberei" közül nem igazán látunk egy két kivételtől eltekintve konkrét megtérőket. Persze ez nem véletlen van így. A gonoszságban el lehet érni olyan pontot ahonnan már nincs vissza út, nem a kegyelem hiánya miatt, hanem a gonoszsággal való betöltekezés miatt.    

„Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.”

Nem kell ezt a gondolatot elfogadni tőlem, csupán hangosan gondolkoztam, de jelenleg így látom. 

A konkrét szellemi harcok fajtáinak gyakorlati alkalmazásával, az Istendicsőítésekkel valamint a gonosz szellemek által befolyásolt megkötözött emberek felé való szolgálattal, az angyalok segítségével, igen nagy mélységben, ha nem is teljesen, de megoldódott a „félreállítás”  szükségességének kérdése. Így van lehetőség a megtérésre a megszabadulásra. Ez is, Isten irántunk való felfoghatatlan nagy irgalma. Megjegyzem a tudatosan gonosz/vérszopó embereknél továbbra sincs más megoldás, nem marad más lehetőség, mint a köznép érdekében, likvidálni őket. PL isis, boko haram, stb harcosainál.  Be kell látnunk nem nagyon van mit tennünk az ilyen embereknél, még akkor sem ha még ilyen mélységekből is emel ki Isten kegyelme embereket.

Bár ebben is rendkívül távol kerültünk Isten akaratától, ma a torzult humanista államhatalom  végrehajtó szervei, elég érdekesen cselekszenek, elég, ha csak a több mint 70 embert legyilkoló Breivik esetére gondolunk. Tehát azt gondolom. Isten öl és elevenít, de soha nem gyilkol, és nem vérszopó, mint a kánaáni és más hamis istenek a világtörténelemben. 

Egy régebbi írásomat e témában : itt Isten Öl és elevenít. De nem gyilkol. olvashatod el. 

E témához kapcsolódik Ananiás és Safiara esete akik az Istennek való hazugság után, holtan estek össze. Az ok az volt, hogy nem akárki hanem Sátán foglalta el Ananiás szívét. A felesége pedig szövetségben, közösségben volt vele ebben a gonoszságban. (a gonoszságnak ezen a szintjén nincs kegyelem és nyilván szabadító szolgálat se jöhet szóba, pont ezért.) 

Megjegyzem keresztény körökben is nagyon kevés szó esik arról a tényről, hogy Isten szentségéből fakadó tűz/kenet bizony ölni is tud. A kenet mind a javunkra és ha Istennel szembe megyünk akár ellenünk is megnyilvánulhat. (nem a bűnök szintjét értem ez alatt, azokért tudunk bocsánatot kérni és meg tudunk Isten kegyelméből térni belőle. Hanem az Isten örökkévaló rendje elleni lázadás, az azzal való szembehelyezkedést, amit Isten nem tűr el mert üdvtervét veszélyezteti. ) Jób könyvéből tudjuk, hogy van Istennek egy örök rendje, ha valaki ezt el akarja homályosítani, vagy szembe helyezkedik vele, Isten haragjával és erejével fog találkozni, legyen az gonosz angyal, egy "erős" ember vagy akár ki. Ez nem a legegyszerűbb téma elismerem, de attól még így van.  Isten kijelenti magát mint erős és hadakozó (a gonoszsággal és a gonoszságot kiszolgálókkal) harcoló Isten.  

"Kicsoda ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős hadakozó Úr."

"Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz."

Megköszönve a figyelmeteket áldott jövőhetet kívánok! 

Kegyelem vagy szuper kegyelem?

Mint mindent, sajnos a kegyelmet is túl lehet hangsúlyozni.  

Mi nem a hitben hiszünk! A hitünk központja, lényege és valója a Názáreti Jézus Krisztus, aki kereszthalált halt a mi bűneinkért, és feltámadott a mi megigazulásunkért! Aki hit által átvette a megigazulását, arról elmondható, hogy Krisztusban van! Hiszen csak benne van lehetőség megigazulni, igazságot nyerni hit által. Ez az állapot, a maga személyes, és szubjektív valósága miatt, másoknak nem látható! Ezért ennek a csodálatos valóságnak két oldala van.„Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanem ha én bennem maradtok.” Mi Krisztusban, Ö pedig bennünk él! Ez már viszont mindenki által felismerhető és mérhető! A mi Krisztusban oldal, nem annyira látható és utánozható / én hívő vagyok, de a valóság egy képmutató élet/. A Krisztus bennünk oldal viszont látható és mérhető, itt a tények beszélnek, a még meglévő tökéletlenségek ellenére is.  / Pl. legyen hittel és Szent Szellemmel teljes, nem lenne logikus ezt kérni, ha nem lenne mérhető / Akiben Jézus Krisztus, lakozást vett, annak az élete, belülről fakadva megváltozik/átalakul és egyre inkább hasonlóan fog élni, mint Jézus! Hiszen azt mondja az írás: „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában, való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” Hitben élem, de nem halott hitben! Erről nemrég írtam pár gondolatot. Tehát bátran kijelenthetjük, hogy az, aki azt állítja, hogy Jézus Krisztusban van és megigazult hit által, az egyben azt is állítja, hogy nem csak ö van Jézus Krisztusban, hanem Krisztus is ö benne! Ez pedig mindenképpen előbb-utóbb szent életvitelben mutatkozik meg! Nem szabad lemondanunk, a gyakorlati szent életre való törekvésről, csupán azért, mert most divat lett a kegyelmet kiragadva, túlhangsúlyozva egyfajta szuper kegyelmet tanítani némelyeknek. A test megfeszítése ma sokaknál kigúnyolandó tanítás, hiszen mindent szabad nekik. A tisztaságra való felhívás, ma sokaknak törvénykezés. Csak sajnálni tudom azokat, akik így gondolkoznak, ez nem a felűről való bölcsesség, inkább testi és démoni.   

Köszönöm hogy itt jártál!   

A karizmatikus egyház sem tökéletes.

Több levelet is kaptam mostanában a karizmatikus egyházzal kapcsolatosan . Melyben kiemelik hogy fő problémájuk az egyház ezen szegmensével, bizonyos középpontban álló szolgálók, valamint bizonyos tévtanok.

Mivel magam is karizmatikus keresztény vagyok így ezek a kérdések személyesen is érintenek.

A  tévtanokkal kapcsolatosan az a véleményem, hogy mivel nyilván minden felekezetben igaz az, hogy rész szerinti az ott lévő hívők /még a vezetőké is/ látása, igeértelmezése. Ezért minden felekezetben megtapasztalható, helytelen igei látás, félre értelmezés és csúsztatás, illetve egy-egy igazság túlhangsúlyozása. Ezért az adott felekezet egyéni hívőinek a felelősségük hogy megvizsgálják a nekik adott világosságban, alázatban, az Isten beszédének aranyalmáját, amellyel épp táplálják őket. A hívő ember elsősorban maga felelős a saját Szentírás -értelmezéséért.  Ebben a Szent Szellem vezetése és a saját felekezeti szemüvegen/tradíción való továbblátás nagyon nagy előrelépést jelenthet. De ennek a Szent Szellemtől való vezetésben kell történnie, mert ha valaki ügy ül az istentiszteleten, hogy nincs bizalma a saját vezetői felé, állandóan egy hibakeresési kényszere van, az valószínűleg az ilyen rossz lelkülete miatt semmit nem fog tudni átvenni Istentől. Az ilyen hozzáállásból mielőbb meg kel térni annak aki ezt felismeri magában.   

    

A személyekkel /”kulcsfigurákkal”/ kapcsolatosan. Az a véleményem, hogy mint emberek végzik a munkájukat, mint mindenki más is. Ki jobban ki kevésbe.  Azonban ezektől az emberektől tévedhetetlenséget és mindenkori 100%-ot nyújtást elvárni, kegyetlenség. El kell tudni fogadni hogy Isten felkente őket, és őket akarja használni és fogja is minden tökéletlenségül ellenére. Ez világosan kitűnik a Biblia lapjairól. /Legalább is abban a pozícióban és helyen biztosan! Ezért vannak ők ott és nem Te vagy én! / 

Nyilván ha tévtan/eretnekség vagy más tévelygés merül fel, hiszem hogy Isten támaszt megfelelő embereket, akiken keresztül helyre fogja tenni a dolgokat. Ez mindig így volt és szerintem a jövőben is bízhatunk ez irányban is a mi Mennyei Atyánkban. Azzal hogy felismerek egy hibát még nem kaptam felhatalmazást arra hogy ki is javítsam, még akkor sem ha a talentumom amúgy megadatott hozzá./Lehet hogy én vagyok a legjobb festő de ha nem engem kérnek meg a munka elvégzésére akkor nincs kapcsolódási pont./  Valamint itt megjegyezném hogy arra sincs felhatalmazásunk hogy körberohangálva fél információkat ismerve mindenki felé azt kiabáljuk hogy nézd! Nézd! Sajnos rengetegen vannak az egyházban akik ezt teszik. Ezt úgy hívják pletyka/susárlás, rossz hír terjesztés. Nem tartozik Isten kedvencei közé. 

Egy személy életében nem a rész szerintire kell elsősorban szerintem fókuszálni, azt támogatni vagy elmarasztalni szükséges. De abból végleges konzekvenciát levonni és ezáltal beskatulyázni és felrakni az előítélet polcára szerintem nem Krisztusi gyakorlat. 

Vannak dolgok, amikről folyamatában derül ki, hogy nem Isten vezetése. /lásd tanítványi mozgalom/ Ezáltal vagy teljesen fel kell számolni vagy elég megfésülni és ezáltal korrigálni a menetirányt.

 De ahogy az ige is mondja, nézzük az életük végét is, azaz igazából leginkább az életmű számít nem az, amit az úton haladás ideje alatt hol jól, hol kevésbé jól, és néha a mi megítélésünk szerint nem jól/nem Isten akaratában végeztek. Ráadásként én fontos alapelvnek tartom, hogy kaliberhez kaliber kell, ha valós eredményt akarunk elérni.  Ezt az olyan utcán nevelkedett emberek, mint én is, hamar megtanulják.  Ez alatt azt értem, hogy gyakran találkozom azzal a jelenséggel, miszerint egyértelmű és tartós gyümölcsöket felmutató /de természetesen nem tökéletes és tévedhetetlen / szolgálati ajándékokat, olyan hívők szolnak meg, illetve akarnak ráncba szedni, akik negyedannyi eredmény sem tudnak felmutatni, nemhogy más, de még a saját életükben sem. Ezért azt vallom, hogyha meg kell, valakit fedni azt olyan tegye és úgy, ahogy arra a bibliában is példát látunk, azon eseménynél, amikor Péter képmutató magatartását Pál nyilvánosan megfedte.

Ehelyett mit látni legtöbbször testvér a testvér ellen ront szeretetlenül és minden irgalom hiányában. Mint nem olyan rég tette ezt John MacArthur.

Kicsit hosszúra sikerült a válasz, de így gondolom. 

Valamint szívből sajnálom azokat az eseményeket, amelyek miatt hívők kiábrándultak, vagy egyenesen ellenségesek lettek a karizmatikus testvéreikkel szemben. Jó reménységgel tölt el tudnom az, hogy egy általam nagyon kedvelt tanító, Derek Prince úgy vélte, hogy a karizmatikus egyház nem végállomás. Isten meg fogja tisztítani mindattól, ami nem Isten dicsőségét, szolgálja. S ezáltal még tisztább, szentebb, és Isten dicsőségét kereső és felmutató lesz az egyház. Az Isten által annyira szeretett szentek közössége.  

Köszönöm a figyelmedet. 

Isten Jó! Vagy mégsem?

Néha kegyetlennek, érzéketlennek és igazságtalannak  tűnik. 

Természetesen csak annak tűnik.

Senki sem jó csak egy, aki az Isten! 

Mivel ez egy önmeghatározás és mivel Istentől Istenből kiáradó valóság, így meg kell értenünk, hogy Ö megközelíthetetlenül mélyebben látja át a jó illetve a rossz realitását és annak működéseit, mint mi emberek. Nem véletlen hogy pont ez a fa került eltiltásra az emberpártól. Akár a jó akár a rossz tudása/megismerése azok nélkül a hozzájuk kapcsolódó Isteni szabályok és alapelvek nélkül, amelyekkel csak Isten rendelkezik az egyik legkárosabb és legveszélyesebb világot képes létre hozni. Mint ahogy azt igen változatosan láthatjuk is az emberiség történetében. Isten nem akarta megtartani ezt a tudást/mint ahogy sátán hazudta az embernek/ csak épp megfelelően adagolva a megfelelő alapok és keretek kidolgozása után, amikor az már nem életveszélyes és a megfelelő korlátok között van, akarta átadni és nem, egyszerre hanem folyamatában.

      

Sokan, amikor egy tragédia vagy egy katasztrófa hírét meghallják vagy egy ilyen traumát átélt személlyel beszélnek, vagy maguk éltek át tragédiát. Önkéntelenül felteszik a kérdést. Hol van Isten? Ha Ö jó, akkor miért engedi ezeket az eseményeket, hogy megtörténjenek. Jogos kérdések, ezek melyeket fel kell és fel lehet tenni, de nem mindegy hogy milyen szellemből, teszi ezt az ember.

Ugyanis ha a tragédia átélése miatt a már amúgy is igen meggyötört szelleme, lelke, mely valószínűleg ezer sebből vérzik. Még bele esik egy keserű hitetlenségbe egy a biblia igazságának nem megfelelő helytelen gondolkozásba, netalán gonosz szellemek ilyenkor nem ismeretlen támadásába, bizony nagyon súlyos következményeknek nyithat ajtót az elkövetkezendő napok, hónapok és évekre nézve.

Van olyan reagálás, amely a legszomorúbb, ez nem más, mint a megbotránkozás, amely a keserűség mérgéből táplálkozva elviheti az embert a teljes hitehagyás állapotába melyet a biblia a hit dolgában való hajótörésnek nevez.

Aztán van a struccpolitika, ami szintén nagyon veszélyes, mert ha nem nézek szembe azzal, hogy mit miért hiszek és mit miért tartok jónak illetve rossznak. Elszaladok az igazán komoly és húsbavágó kérdések elöl, akkor bizony félő, hogy az előzőekben taglalt eredmény egy kicsit gyengébb változatára jutunk. Tehát a folyamat lassúbb, de a végeredmény egy megkeseredett, bűnös önjutalmazásokkal teli örömtelen hívő élet.

 

Harmadik igen gyakori megközelítése a problémának az, hogy kijelentik Istennek semmi köze nincs a rosszhoz, a tragédiához vagy katasztrófához, és ehhez keresnek bármi áron, ha kell félreértéseket okozva is, elméleteket. Valamiképp azt gondolják, hogy Istent meg kell védeni nehogy hívek nélkül, maradjon. Ez már valamivel jobb, mint az első két hozzáállás, de szerintem nem helyes. S valószínűleg egy gyenge, a sötétség idején eredménytelen hitében instabilitásra fogékony kereszténységet hoz létre.

Tudjuk, hogy amikor egy szülő átadja a gyermekét a fehér köpenyes doktor bácsinak, aki esetlegesen egy igen komoly fájdalmat okozó beavatkozást készül elvégezni a gyermeken, sőt netalán a gyerek szemszögéből nézve abszurd még le is fogja, segédkezik a fájdalom okozásban ennek az idegen embernek. Nos, ez minden csak nem érthető a gyermek számára! Mégis mint egy magasabb ismeret birtokában élő szülök, tudjuk, hogy az, amit most a gyermekünk tapasztal és totálisan nem ért és félelmet és fájdalmat okoz neki, az végül is a javát munkálja.

 

Bizonyára a példa segített megérteni, hogy rálássunk arra a tényre, hogy Istent nem szükséges megvédenünk /az Uzzai magatartás amúgy is eredménytelen és Isten nem tart rá igényt, még ha jó szándékból van, akkor sem/ Meg kell értenünk és el kell fogadnunk, hogy azért mert nem értünk valamit az alapjában véve nem jogosít fel minket arra, hogy ne vegyünk róla tudomást vagy pedig kényszermegoldásokat keresve tévesen megmagyarázzuk. Ehelyett bölcsebb Isten elé vinni a dolgot.

Ha Isten tervéből és hatalmi területéből önkényesen kivesszük a tragédiák, katasztrófák, és egyáltalán az emberi szenvedés valóságát. Azt gondolván, hogy ehhez neki semmi köze. Akkor egyben teremtettünk egy még nagyobb problémát, amely felteszi a kérdést, hogy ha ezek a fájdalmas és negatív események kívül esnek Isten tervén. Akkor vajon mi van, még ami kívül esik Isten hatáskörén. Nyilván való hogy semmi! Hiszen Ö mindenható és mindentudó és gondviselő és JÓ! Mert ha lennének ilyen dolgok, akkor bizony azoknak igen csak ki lennénk szolgáltatva, hiszen Isten hatókörén kívül volna. Amit viszont sátán azonnal kihasználna ráadás Isten tudta nélkül. Beláthatjuk, hogy ez képtelenség.  Pontosan ez alapozza meg abbéli hitünket, hogy akármekkora sötétség is venne körül minket akármennyi időre is. Az Isten jóságában nem csalatkozunk soha! A belé vetett reménység soha nem szégyenit meg senkit.

De ahogy mondta is, az Ö utjai nem a mi utjaink, és az Ö gondolatai nem a mi gondolataink.

Itt megint csak belép az alázat és az Istenfélelem kérdése. Valamint annak elfogadása, hogy a titkok az Úréi. Hiszen ezek nélkül hogyan is lehetne nemhogy megérteni, hanem csak a közelébe jutni az olyan igeversek megértésének, mint például hogy csak egyet említsek az Ézsaiás könyvéből, a 45. fejezetből.  „Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, aki mindezt cselekszem!”

 Viszont a szenvedés kérdésének boncolgatásakor felmerül egy másik probléma kör is. Ez pedig az igazakat az Istennel megbékült embereket ért tragédiák kérdése. Mert nem ritka tapasztalat hogy jóra való igaz és vétlen embereket, is igen gyakran érnek tragédiák.  Nos, egyben bizonyosak lehetünk, ez sincs Isten hatáskörén és tudtán kívül. Ezen kérdés valamennyire értékelhető megválaszolásához is alázattal az írásokhoz kell fordulnunk. Amiből egyértelműen kitűnik, hogy ennek problémaatkája több szálon futó és semmiképpen nem kezelhető sablon válaszokkal. 

Sőt, el kell ismernünk az őszinte együttérzés mellett hogy vannak olyan események,és azokból eredő kérdések, melyekre itt a nap alatt talán soha nem kapunk az Úr Jézus keresztjének reménysugarán kívül választ. Csak majd hazaérkezésünk idején, akkor majd letöröl minden könnyet és nem lesz többé kin és fájdalom.

Egy lehetséges szál ebben az összetett problémában maga az ember, mert be kell látnunk ez is egy lehetséges ok forrás. Az ige azt mondja, hogy a szentencia nem azonnal végeztetik el egy ember életében. Azaz ha egy hívő tudatos gonoszságában kárt okoz Isten munkájának, magának vagy másnak méghozzá rendszeresen, és ezt nem rendezi el a biblia útmutatása alapján. Nem feltétlen azon a héten fog az életében az a szellemi törvényszerűség megnyilvánulni, amit az ige úgy fejez ki, hogy amit vet, az ember azt aratja is. Lehet öt, tíz akár húsz év is a negatív gyümölcsök megjelenéséig.

Mire gondolok:

-          Tudatos károkozás magunknak, azaz Isten templomának megrontása:

Dohányzás, alkohol, drog, paráznaság, aztán a felelőtlen életvitel, főleg ha eléri az Istenkísértés határát, falánkság megtűrése, ami megint csak súlyos egészségi problémákat okoz, és folytathatnám a sort.

-          Tudatos károkozás másoknak:

Mások meglopása, megkárosítása, amivel az adott illetőnek szó szerint az életét rövidítik meg, hiszen még egyszer annyi időt kell ráfordítania a munkájával az eltulajdonított érték ismételt megteremtésre. Míg az, aki eltulajdonította csak feléli azokat a javakat. Természetesen nem büntetlenül! Nagyon kemény árat fizet majd érte, ha nem rendezi. Az Ige azt mondja, az átok nem távozik a lopónak házából. Mások becsapása, lehúzása a másokkal való igazságtalanság mind - mind visszaüt egy napon. Ha már itt vagyunk, elmondom az is lopás, amikor más feleségét/férjét elcsábítják, és így olyan áldáshoz jutnak, amelyet Isten nem nekik szánt.

Az örökség sürgetése, vagy egy embernek az abból való kiforgatása megint csak kegyetlen lopás szintén átokhoz vezet. Mások kizsigerelése, agyonhajszolása, ellehetetlenítése.  Itt is lehetne folytatni sajnos.

-          Kár okozás Isten munkájának:

-           

-          Hitetlenség, félelem, a Szent Szellem megszomorítása, pletyka, rágalmazás, susárlás, lázadás, halogatás mulasztás, alá nem vetés, engedetlenség, akadályozás. Az Isten által elkészítet jó nem cselekvése. Az igazság elhallgatása, kevélység, felfuvalkodás, önhitség. Sajnos bőven produktívak vagyunk itt is.   Vagy az Isten egyéni vezetésével való tudatos szembemenetel.  És akkor ez még csak egy szegmense ennek az összetett problémának. De adott a lehetőség hogy mindenki továbbgondolkodjon ezeken kérve Isten segítségét.     

Engem a fent vázolt téma mélységes istenfélelemre ebből fakadó önvizsgálatra és bűnbánatra sarkall! Valamint hálára, és a teremtőmben való gyönyörködésre indít.

Köszönöm a figyelmeteket egy igeverset engedjetek meg zárásul: „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki ő benne bízik.”

     

Pár mondat az engedelmességről.

Rendszeresen emlékeztetnem kell magamat, és el kell mondanom minden Istenfélő ember számára is. Tartozzon is bármelyik felekezethez vagy gyülekezethez, vagy valami oknál fogva ép közösség nélküli keresés alatt lévő hívő. Meg kell értenünk, és tudatosítanunk kell magunkban:

A Szentírás nem ismeri az engedelmesség nélküli megváltás fogalmát.
Nem tudok egyetérteni a "szuper kegyelem" tanítóival.

Ennek fényében tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy a szívünket mindenkor fent kell tartanunk az engedelmesség szelleme számára, hogy megtámogasson minden napon az életünk minden idejében. Még a gyakorlatban megtapasztal romlott természet időnkénti megnyilvánulásának esetén is. [akkor a bűn megvallása és az attól való teljes elfordulás az engedelmességi üzenet.] Hiszen Péter apostolon keresztül Isten egyértelművé teszi számunkra, hogy engedelmességre vagyunk elhívva.

„Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Lélek megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen.”
Engedelmesség nélkül nem létezik a megváltás. Maga az Úr Jézus mutatott erre rá a Getsemáné kertjében. : „És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.”

A megváltásunk azért történt, meg, mert Jézus engedelmes volt mindvégig egészen a keresztre feszítéséig az volt. Mindig az Atya akaratát cselekedte!
Még ha mi nem is tudjuk soha ilyen tökéletesen betölteni az engedelmességet.
Isten egyértelműen erre hívott el minket. Miután megigazultunk ingyen az Ö kegyelméből. Az Úr Jézusba vetett hitünk miatt.
Isten egyik nagyszerű munkása Derek, hangsúlyozta sokszor. „a nem teljes engedelmesség végül is engedetlenség.”

Mert a kisiklásokért vagy akár a tönkremenetelért a hit dolgában való hajótörésért pont ez az adott megtűrt bűn/megalkuvás gyenge láncszeme lesz a felelős. Bár csak ne tudnám a gyakorlatból, hogy mire is akart rávilágítani. Bárcsak elmondhatnám, hogy én megtérésem óta mindig és folyamatosan engedelmeskedtem az Atyának. Bár így volna. Még ha ma már érettebb is vagyok és az élet szellemének törvénye, legyőzte bennem a bűn és a halál törvényét. Akkor is folyamatosan emlékeztetnem kell magamat, hogy engedelmesség/szentség nélkül senki nem látja meg az Urat.

Nem a kárhoztatás felébresztése a célom Isten sem kárhoztat az engedetlenségedért.
Viszont az igaz,hogy megtérést, a bűn / az engedetlenség felszámolását várja el minden gyermekétől. Azt szeretné, hogy ha mi magunk is elmondhatnánk Pál apostol szavaival saját magunkra nézve: „Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; aki ugyanis engem megítél, az Úr az.”
Pál itt magába nézve az Isten igazságának fényében megállapítja, hogy nincs rendezetlen bűn az életében. Nem tud magára nézve semmi olyan dolgot, ami Isten szemében nemtetszést váltana ki. Persze azonnal tovább megy és elismeri, hogy az üdvössége a megigazult állapota nem ebben a tényben van.
Hanem az Istentől Ingyen kegyelemből kapott üdvösségből fakad. Más szóval megigazult hitből és ezek után hit által engedelmeskedik az Isten beszédének. S így a hit és a cselekedetek az engedelmesség által egységbe kerülnek az adott emberben. Ami rendkívül fontos egy hívő ember életében. Mert ez teszi hitelessé Isten, az embertársai és önmaga előtt is.

Gondolatom a válásról.

Nemrég kaptam egy elég konkrét kérdést amit jónak látok itt megválaszolni tudván hogy mások is megkérdezték volna ezt csak valamiért nem tették.


"Úgy tudom te, elváltál. Ha nem probléma megkérdezném ezt a dolgot hova helyezed az életedben. Egyáltalán mi a véleményed mi a „bibliai látásmód” a válásról?"
/V. Renáta/

Igen jól tudod valóban volt egy válásom évekkel ezelőtt  amit a magam részéről soha nem terveztem és nem  akartam.  Ha nem haragszol a részletekbe nem mennék bele. Ez egy minden szempontból tehát szellemi és fizikai területen egyaránt elrendezett dolog az életemben, a maga minden tragédiájával és negatív gyümölcsével együtt.
Hálás vagyok Istennek azért a kegyelemért vigasztalásért, amit azokban a napokban is és az óta is minden nap megélek. De még inkább eltölti a szívemet az azért való hála, hogy mind a volt feleségemmel, mind a gyermekeimmel rendezett korrekt és szeretetteljes a kapcsolatom a válás óta is. A magam részéről Isten kegyelméből újra házasodtam és egy Istenfélő remek ember oldalán járom a hit útját tovább.

Azt kérdezed hová helyezem ezt az életemben. Hát egy válást, a gyümölcseit nézve szerintem, nem lehet a jó dolgok közé sorolni. A romlás a bomlás mögött mindig sötét erők működnek.    Tehát ezt én sem tudom máshová tenni. A válás nem Isten akarata! Isten gyűlöli a válást. Ez mellet azonban azt is szeretném kihangsúlyozni, hogy az, aki elvált akár saját hibája bűne miatt, akár nem. Nem követett el halálos bűnt. Ezért ne is bánjunk úgy vele, mert az semmiképpen nem keresztényi magatartás. Lehet, hogy élete legrosszabb döntését hozta de ha megbánja, és ez által rendezi Istennel, azt gondolom, hogy bocsánatot kap Még akkor is, ha már a volt házasságát nem is tudja nem is lehet helyreállítani. Isten megengedő akaratába helyezhető a válás akkor, ha valakit elárulnak, és szövetségtörést követnek el vele szemben. Valamint szerintem akkor is megengedhető, amikor önvédelem, azaz az élet védelme ezt megköveteli.* Ugyanis az élet Istene nem engedélyezi egyetlen egy embernek sem a család tagjai közül, hogy a másik emberre vagy gyermekre vagy, szülőre támadjon, és életveszélybe hozza. Ilyen esetekben is a különköltözést, vagy ha kell a válást is számba vehetőnek, tartom. Más esetekben a megbékélést, a rendezést kell és ajánlatos keresni. Mert minden erőfeszítést megér. A házasság szokták mondani olyan, mint egy szép kert. Ha nem gondozzák, elhanyagolják, nem tőrödnek vele bizony felveri a gaz, ami elszívja az életet, adó nedvességet és életteret. Az egymás megbecsülése, méltánylása, elfogadása a megbocsátás és a másikért letett élet, elengedhetetlen a jó házasság működéséhez. Az önzés az én központú gondolkozás, az önmegvalósítás és a másik leuralása, megfojtása, a házasságot megmérgezi, és hosszú távon felszámolja. Egy felnőtt embernek valamiképpen a szabad akarata miatt, joga van a saját életét tönkretenni. De semmi, semmi joga nincs a gyerekeinek az életét determinálni és tönkretenni. Véleményem szerint nem a házasság intézményével van a gond, mint ahogy azt ma sokan gondolják. Hanem a házas felek önérdek-érvényesítésével, önközpontúságával, önzésével, egoista magatartásával van a probléma. Sokszor hallani, mint egy igazolásként hogy a boldogságomért tettem stb. stb. De milyen boldogság az, amiben mindenki más csak szenved és elvérzik. Ezt én önzésnek hívom és nem boldogságnak. A jó hír, az hogy Isten segítségünkre van, ha fel akarjuk számolni az egoista önző életvitelünket, és hajlandóak vagyunk e területen is megtérni. Ö kegyelmet és tiszta lapot ad. Áldott legyen az Ö neve!


* : az élet védelme/önvédelem alatt minden olyan esetet értek, amikor valakinek tudatosan, még ha felindulásból is konkrétan az életére törnek. Valamint ide sorolom azokat az eseteket is, amikor egy embert főkként nőket szexuális tárgyként kihasználva, a férj aberrált a feleség által semmiképpen nem elfogadható, kifacsart szexuális aktusra kényszerít. Ilyen esetekben, ha a nyílt és őszinte megbeszélés nem vezet eredményre, sem a segítségkérés/pásztorlás. Megint csak az a véleményem hogy a válás, mint olyan, egy esetleges lelki vagy fizikális tragédia elkerülése végett átgondolandó.

A hit másik oldala, avagy MEGMARADNI a kegyelemben cselekedetek által.

A kegyelemben maradni a Királyi törvény által.
Ezen bejegyzésem szorosan kapcsolódik az előző posztomhoz.

Miután az előző bejegyzésben félreérthetetlenül megláttuk, hogy az ember csak és kizárólag az Úr Jézusban, mint személyes megváltójába vetett hit által tud megigazulni. A Jakab levél alapján fontos továbblépnünk. Van egy mondás miszerint vagy a bűn tart távol a bibliától vagy a Biblia a bűntől. Ezt a magam életében is igazolhatom a mögöttem lévő hívő élet alapján. Az ige azon felül, hogy megvilágosít bölcsességet/értelmet ad, hitet és reménységet közvetít a szellemünk és lelkünk, vagy ahogy mások mondják a szívünk és az elménk számára. Sőt az írás még arra is rávilágít, hogy akik megnyerik az igét, magukba fogadják és emésztik, azok számára életet és testük számára egészséget, eredményez. [Szóval szeressétek az igét!] Itt a földön a bibliának kell lenni a legjobb barátodnak. Talán el lehet mondani, hogy még soha egyetlen egy generáció nem volt, amelyikre annyi szerteágazó hatást zúdítottak volna az élet minden területéről,  mint az amelyikben most élünk. Az embernek a figyelméért és reagálásáért a nap minden percében hihetetlen nagy harc folyik. Isten jelenleg is az Ö beszédén keresztül keres és szólít meg elsősorban. Ha nem szánsz időt az igével való kapcsolatra szellemi alultápláltságot, fogsz megélni. Ami igen veszélyesé is tud válni.  

A Jakab levél elején azt olvassuk, hogy egészen bizonyosan minden hívő embert kihívások harcok és próbák, azaz különféle kísértések fognak érni egyszóval meg lesz próbálva a hitünk. Ha eddig nem gondoltál bele egész nyugodtan, tudatosíthatod magadban, hogy a világ/környezeted, sátán, de még a saját régi bukott természeted is rendszeresen támadást indíthat ez által próbára téve a hitedet. S azt se felejtsd el hogy a környezeted is nagyon tudatosan figyel hogy mit és hogyan cselekszel mint hívő.
Ezért nagyon fontos ugyan úgy hangsúlyozni a hitből való megigazulás mellett, amiről az előző bejegyzésben olvashattál. Hogy mennyire de mennyire fontos hogy az Isten kegyelméből megigazított Isten gyermeke mit és hogyan Cselekszik. 
Igen itt már belépnek a hit cselekedetei, mert ahogy Jakab mondja:
"Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.
Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt." 
Azaz Isten minekutána Jézus Krisztusba vetett hited miatt elfogadott és megigazított.
Eme valóságos állapot miatt elvárja hogy most már ehhez méltóan ehhez mérten viselkedj és cselekedj. Magunktól/érdemeink alapján NEM tudunk odaülni a mennyei asztalhoz, ezt Isten KEGYELME végzi el! De minekutána már ott vagyunk Isten elvárja, hogy úgy is  viselkedjünk mint akik valóban a menyei asztaltársasághoz tartoznak.  Szeretném, ha ezt megértenétek! Nagyon sok kereszténynél ez igen komoly probléma, nem az új teremtés szerint cselekszik, hanem illetlenül. Így magára közösségére és Isten munkájára szégyent hoz. Megjegyzem ha nem élünk az ige útmutatása szerint igazságban hogy akarunk helyes önértékelést, ha nem cselekedjük meg az igét a mindennapjainkban hogyan akarunk erősek lenni az Igazság által.  
Tehát a Jakab második fejezete szerint: „Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.” 
Egy másik fordításban: „Ugyanígy van a hit is: ha nem következnek belőle tettek, akkor halott. Nem ér semmit, mert nem hatékony.
Tehát az életeddel, a cselekedeteiddel, a beszédeddel egyszóval mindazzal, ami Te vagy,
meg kell tudnod mutatni, hogy megigazultál, hogy Istennel jársz és hogy minden tökéletlenséged/harcod ellenére, igen is az igének megtartója vagy és nem csak egy bibliai tudással, teológiával bírsz, ami valóságos igei szent szellemi cselekedetek hiányában csupán halott hit.
Jézus azt mondta:” Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ézsaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem.”

"Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annak okáért, amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik."
 Így érthetővé válik, hogyan jön létre a sok erőtlen és lassan-lassan képmutatóvá másokat okoló, másra mutogató keresztény embertípus. Senkit nem szándékozom kárhoztatni Isten az, aki megigazít, akinek kegyelmével helyre tudunk állni. A kulcs, az hogy nincs a hitének cselekedete. Se, jó se kevésbé jó, ami még mindig jobb, mint a semmilyen. Mindössze amit fel tud mutatni az a régi természetének életvitele, megspékelve vallásos mázzal.  Ez nálam is rengeteg problémát okozott korábban. De Istennek van kegyelme és megoldása erre is. De ezt nem javaslom senkinek, hogy megvárja. Bölcsebb, ha igaz emberként igaz cselekedetekben élünk.

Nekünk hitből kell élnünk azokat a jó cselekedeteket megvalósítva melyeket Isten elkészített és megvalósítására ajtót nyitott.
„ És mindent, amit csak cselekszetek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa.”

„Úgy szóljatok, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni.”

Egy pillanatra itt megjegyzem, hogy láthatjátok, hogy minket nem a Mózesi, hanem a Krisztusi Szabadság törvénye fog megítélni. Ami tökéletesebb és Teljesebb mint a Mózesi törvények. Annyival, amennyivel Maga Jézus Krisztus tökéletesebb minden földi embernél a ki eddig élt és valaha élni fog. Mielőtt félre értene valaki, leszögezem a Mózesi törvény szent igaz és Jó, de ez ma a kegyelem korszakában beintegrálódott a Királyi törvénybe, a szabadság törvényébe. Az által, aki azt helyettünk tökéletesen betöltötte. Jézus Krisztus a mi megváltónk által!
Amikor a királyi törvényben élünk a Szabadság törvényében. Akkor szeretetben a törvényt betöltve élünk. Akkor válik igazán világossá számunkra az a rész a bibliából, amely a Római levél 14 fejezetében van számunkra megírva.


„A hitben erőtlent fogadjátok be, nem ítélgetvén vélekedéseit.
Némely ember azt hiszi, hogy mindent megehetik; a hitben erőtlen pedig zöldséget eszik.
Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik. Mert az Isten befogadta őt. Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon. Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve. Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel. Aki eszik, az Úrért eszik, mert hálákat ad az Istennek: és aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálákat ad az Istennek. Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának:
Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék. Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? Avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé. Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja. Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek. Annak okáért egymást többé ne kárhoztassuk: hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátok fiának ne szerezzetek megütközést vagy megbotránkozást. Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában: hanem bármi annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. De ha a te atyádfia az ételért megszomorodik, akkor te nem szeretet szerint cselekszel. /megint a királyi törvény!/ Ne veszítsd el azt a te ételeddel, akiért Krisztus meghalt. Ne káromoltassék azért a ti javatok. Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm. Mert aki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves Istennek, és az emberek előtt megpróbált. Azért tehát törekedjünk azokra, amik a békességre és az egymás épülésére valók. Ne rontsd le az ételért az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki botránkozással eszi. Jó nem enni húst és nem inni bort, sem semmit nem tenni, amiben a te atyádfia megütközik, vagy megbotránkozik, vagy erőtlen.
Te néked hited van: tartsd meg magadban Isten előtt. Boldog, aki nem kárhoztatja magát abban, amit helyesel. Aki pedig kételkedik, ha eszik, kárhoztatva van, mert nem hitből eszik. Ami pedig hitből nincs, bűn az.” 

Ezen fejezetből is világosan kitűnik a Királyi törvény a Szeretet törvényének gyakorlati alkalmazásának hogyan ja és  mikéntje, természetesen most még ide lehetne az egy Korintus levél 13. fejezetét is másolni.
Ami szintén megvilágítja a gyakorlati szeretet mibenlétét. Amit természetesen csak Isten kegyelme és Szellemének ereje által tudunk betölteni többé kevésbé sikeresen közvetítve az embertársaink felé.
Egyszóval egész világosan kitűnik mit is vár el ISTEN tőlünk ha már CSELEKEDETEKRŐL van szó!
:)

Köszönöm a figyelmeteket.

Jézus vérének egyedülállósága

Az Istennel való megbékülésem első éveiben. Nem egyszer gondolkoztam el azon melyek azok a szellemi jellemzők bibliai igazságok melyek az istenfélelmet választó embereket az Istentől való békességbe, megnyugvásba „hazaértem tudatba” helyezik. Melyek azok a kijelentések, amelyek konkrétan megtapasztalható a személyes életre kiható sorsdöntő fordulatot hozó vízválasztók hivő és nem hivő emberek között. Ahogy ezeket kezdtem számba venni és mélyebben megérteni. Napról napra egyre inkább és egyre egyértelműben kiemelkedett a megváltás mibenléte Jézus Krisztus vérének mindent meghatározó kifejezhetetlen felfoghatatlan csodája valósága mely azt a bizonyos vízválasztó konkrétumot képzi az ember életében.

 Az emberiség családjába tartozókat nézve legyen az a megváltást elfogadó hivő vagy azt még nem ismerő Istennel meg nem békült vallásos vagy ateista világnézettel rendelkező ember. /nem véletlen írtam így/ általánosságban elmondhatja, hogy az életében a külsőségeket nézve igazi szembetűnő különbséget nem lát. Mindkét oldalon vannak érték teremtő és hordozó emberek és ennek ellenkezője is. Mindkét táborban ismert a tragédia a fájdalom a szenvedés vagy a nevetés és a győzelem.
Mindkét oldal be tud számolni sikerről vagy épp katasztrofális veszteségről, áldásokról vagy romlást hozó átkokról, betegségekről és sorolhatnám. Egy szóval a szem előtt valókra fókuszálva /és az ember legtöbbször így tesz/ nem igazán látni elsőre a különbségeket. Nyilván épp ezen ok miatt szükséges nem csak a látható dimenzióban szemlélnünk e felismerésünket hanem tovább kell lepnünk.

 Pont ezért fontos hogy kutatásunk és értelmezésünk helyessége érdekében a saját eddigi tapasztalatainkat, véleményeinket sokszor előítéleteinket, prekoncepcióinkat háttérbe tudjuk helyezni azokon át, tudjunk lépni. Tudjunk és merjünk más szemével látni más gondolatait figyelemmel kísérni. Nincs mitől tartani, hiszen ha az igazsággal azon a területen valósággal mi bírunk, akkor a felismert helytelenségek csak még inkább minket igazolnak. Ha viszont a mi látásunk volt helytelen, akkor egy nagyszerű lehetőség nyílt, hogy korrigáljuk a gondolkozásunkat. Szóval mindenképpen jól járunk. Ez alól csak azok vonják ki magukat, akiket a való igazság nem érdekel vagy bármi okból félnek azzal szembenézni.

 Nem akarom a bevezetőt elnyújtani, tehát rátérnék a megváltásunk árára, ami nem más, mint az Úr Jézus Krisztus teljes mértékben egyedi és rendkívüli vére. Melynek kellő méltánylására csak a mindenható Isten képes. Egyedül Ö tudja mindenestől felfogni, ami fölfoghatatlan Jézus vérében. Mi csak ámulattal fogadhatjuk azokat az Isteni kinyilatkoztatásokat, amelyek e témáról szólnak melyek közül az első az a tény: hogy az IGE testé lett! Isten megjelent testben az emberek között. A mindenható hús és vér emberként itt élt közöttünk itt járt Jeruzsálem utcáin és hirdette az Atya szeretetét és igazságát és itt a földön Jeruzsálem mellett a golgota hegyén adta az életét a vérét mindannyinkért, amikor a megváltásunk érdekében a keresztre ment.

 Miért Jézus Krisztus vére a legértékesebb valóság a világmindenségben? Miért az Ő vére az amely csak és kizárólagosan alkalmas hogy az emberiséget és azon belül az egyes embereket kiváltsa/megváltsa megtisztítsa és éltesse? Miért e vér az amely csak és kizárólagosan tudta a Mindenható Isten jogos haragját elfordítani rollunk és azt kiengesztelni?  Ezeket, a kérdéseket fogjuk megválaszolni a következőkben Isten beszédének a fényében.


Egyáltalán miért van szüksége az embernek megváltásra? Talán elsőkként ezt kell megértenünk. Mert ahogy látni fogjuk ez az megváltás témakörének alapja.Sokan hallottak már az eredendő bűnről/vagy ősbűnről. Mikor is az első emberpár az Istentől való függőséget lerázandó félredobta azt az egyetlen egy parancsolatot, ami nem mást hivatott szolgálni, mint hogy emlékeztesse az embert szabadsága és korlátozott függetlensége ellenére továbbra is mindenestől, rá van utalva a teremtőjére. 
„Parancsolt az Úr Isten az embernek mondván: A kert minden fájáról bátran egyél, De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon abból eszel, bizonnyal meghalsz.”

Sajnos tudjuk mi történt, itt nem részletezném. Csak azt emelném ki, hogy az első emberpár az intést nem fogadta meg. Az Isten beszédének nem engedelmeskedvén az Istentől való függetlenséget választotta, amely ahogy Isten előre jelezte, behozta az ember életébe a lázadás a bűn metafizikai valóságát és annak mindenkori következményét a halált. Mivel Isten maga az élet és minden életnek ősforrása, így a tőle való függetlenedés/elszakadás halált eredményez. Sátán ebbe a csapdába csalta bele sikeresen az embert.
A biblia határozottan tanítja hogy az egész emberi faj, Ádám és Éva minden egyes leszármazottja egy vérvonalból való. /Apcsel 17;26/
Így a lázadáskor belépő bűn és annak következménye a halál minden egyes ember életében, aki erre a földre született jelen van. Ez az eredendő bűn oka. Ez az a szörnyű valóság, ami minden emberre kihat az első emberpár óta. Mindenkire! Kivéve egyetlen egy embert, aki pont ezért tökéletes ember, és Isten egy személyben, akin nem más, mint a Názáreti Úr Jézus Krisztus.

 Ezért kulcsfontosságú megértenünk a szűztől való születés a Szent Lélektől/Szellemtől való fogantatás csodáját Jézus Krisztus életében. Ö ugyanis a magasságos erejétől született és így mentes az Ádámi megromlott bűnnel és halállal átitatott vérvonaltól.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek a kulcsfontosságú ténynek az igazságát.

Ha már itt tartunk, már csak ez az egy tény Jézus Krisztusról. Már csak ez az egy kijelentés, megkülönbözteti Öt minden vallásalapítótól, minden prófétától, minden gurutól,
kiknek egyértelműen volt földi apjuk, ezáltal teljes meggyőződéssel állíthatjuk, hogy az eredendő bűnnek kiszolgáltatott, a halál uralma alá vetett emberek voltak.
De nem így a mi MEGVÁLTÓNK JÉZUS! Aki pont ezért az Ő tiszta és szent NEM Ádámi vére miatt tudott a mi hiteles Istentől elfogadott megváltónkká lenni.

Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket.
A témát szeretném folytatni a következő bejegyzésemkor.

A serdülő gyermekek.

Kristóf bizony erőteljes vágtába kezdett a kamaszodás területén.Hirtelen azt hittem még a két nagy testvérét is be akarja elözni annyira nekilódult. Volt egy két könyv ami aktualitása miatt ismételten előkeült ami a gyermeknevelés a cseperedés állomásai valamint kamaszkor területeit taglalja. Az ilyen témájú irodalom közül van egy két kedvenc is amit örömmel ajánlok a kezdő és a gyakorló szülőknek egyaránt. Ilyenek: Dr. James Dobson valamint Ross Campbell könyvei elég sokat meg lehet kapni magyar fordítással is. A család a gyermeknevelés területén igazán kipróbált hasznos könyvek ezek. Csak ajánlani tudom nekem nagy segítségemre voltak.Áljon itt  Standovári Orsolya rövid összefoglallója a témában.

KAMASZ = PIMASZ? 

Avagy: hogyan kezeljük serdülő csemeténket?

Akár tetszik, akár nem, elérkeztünk a serdülőkor kapujához: ahhoz a dinamikus életszakaszhoz, amely pattanásokkal kezdődik, és szakállasan ér véget? – kezdi Dr. James Dobson pszichológus kamaszokról szóló írását.
Nagyon találó mondat arra az időszakra, amelynek az elején egy gyerekkel van dolgunk, a végén pedig egy felnőtt kerül ki a „kezeink közül”. Ez a metamorfózis az egész család életét megváltoztatja. Ha szeretnénk sikeresen venni az akadályokat, sokat segíthet, ha az alapoktól kezdve átgondoljuk, mivel is kell szembenéznünk, és kialakítunk egy átfogó, tudatos stratégiát. Először is fontos tisztázni, hogy mi a gyereknevelés célja: sikeres, boldog egészséges (testben és lélekben) felnőtteket nevelni, akik megállják a helyüket a „nagybetűsben”, akik különbséget tudnak tenni jó és rossz között, képesek önállóan dönteni saját sorsuk kérdéseiben, és a döntéseik következményeiért vállalják a felelősséget.

Stratégia

A gyermeküket gondosan nevelő szülőket két szélsőség fenyegeti leginkább, amelyeknek mindegyike káros és kerülendő. Az egyik a teljesen liberális nevelés, ilyenkor a szülő –vagy abból a meggyőződésből, hogy ezzel hátráltatná egyénisége kibontakozását, vagy csupán hanyagságból– nem fegyelmezi, nem tiltja el gyermekét semmitől. Nagyon veszélyes módszer, nem készíti fel a nehézségekre, nem tanítja meg a kudarcok feldolgozását, nincsenek beépített korlátok a gyerek életében, amelyek megoltalmazzák a veszélyektől. Sokan azt hiszik, a szülő feladata kimerül a természetes gondviselésben és abban, hogy biztosítsa a gyerek számára a magas színvonalú szórakoztató-ipari hátteret, hogy mindazt élvezhesse, amit a tudomány és a technika nyújtani tud, és amit a szülő esetleg gyerekkorában nélkülözött. A túlzásba vitt liberalizmus káros következményeit viszont felmérések és kutatások százai, valamint maga az élet igazolják. Sem a szülők, sem a tanárok, de még a munkahelyek sem tudnak mit kezdeni az olyan fiatalokkal, akik mindig is azt tettek, amit akartak, és ha valamihez nem volt kedvük, azt egyszerűen ott hagyták.

A másik szélsőség a túlzott védelem/félelem illetve a kemény bánásmód. A túl szigorú szülő megakadályozza gyermekében az egészséges szabadságtudat kialakulását. Ha mindent irányításunk alatt tartunk kamaszkorú gyermekünk életében, akkor megakadályozzuk abban, hogy egyszer elszakadjon tőlünk, és önálló életet éljen. Az apa, aki azzal a felkiáltással, hogy „az élet kemény, sok pofonnal jár, nem fenékig tejfel” és így tovább, ridegtartással neveli gyerekét, nem adja meg neki a szükséges érzelmi támaszt, lelki sérüléseket okoz neki. Az anya, aki annyira félti csemetéjét, hogy legszívesebben magához láncolná, és egyedül nem engedné soha sehova, egészségtelen függőséget épít ki saját maga és gyermeke között, amit talán soha nem sikerül elvágni, és ezzel tönkreteszi a felnövő gyerek életét, sikertelenné teszi majdani párkapcsolatát.

„A gyereknek két dolgot kell adnunk útravalóul: gyökereket és szárnyakat.” –összegezhetjük a helyes magatartás lényegét. Vagyis biztosítanunk kell a hátteret számára: szeretetet, elfogadást, bátorítást, vigasztalást kell nyújtanunk bárhol és bármikor, de tudnunk kell fokozatosan elengedni, hagyni, hogy kipróbálja a saját szárnyait, megtalálja azt, amiben kiteljesedhet, amivel boldog lehet.


A kamaszkor problémáira sokszor egyszerű, gyakorlati szempontok adnak magyarázatot. Az első, amit tudatosítani kell magunkban az, hogy kamasz gyerekünk testi, fizikai, biológiai, hormonális változásokon megy át. Nem (mindig) direkt produkál váratlan hangulatváltozást: lehet, hogy egy pimasz mondatot azonnal megbán, amint már kimondta, és valójában maga sem érti, hogy csúszhatott ki a száján. Olyan folyamatok játszódnak le benne, amelyeket általában nem ért, ezért gyakran nem tudja őket kontrollálni, talán nem is akarja elfogadni, de nem tehet semmit ellenük. Meg kell tanulnia együtt élni új önmagával. A szülőknek sokkal türelmesebbnek kell lenniük gyerekükkel, mint korábban. A kamaszkor mindenkit próbára tesz a családban, gyakoribbak a veszekedések, több a feszültség.

Ezzel kapcsolatban le kell szögeznünk egy fontos dolgot: ha korábban nem volt pontosan kialakított gyereknevelési stratégiánk, ha nem voltunk következetesek az elveinkhez, hanem minden csak úgy alakult, ahogy a helyzet hozta, amolyan „ahogy esik, úgy puffan” módszert alkalmaztunk, akkor most ne várjunk csodát kamasz gyerekünkkel kapcsolatban. A korábbi problémák, a szülők hibái, mulasztásai, rossz döntései a kamaszkorban gyakran felnagyítva jelennek meg. Például ha egy gyereket kisebb korában gyakran kaptunk hazugságon, és nem szoktattuk le erről valamilyen módszerrel, hanem azt gondoltuk, hogy majd kinövi, akkor komoly a veszélye annak, hogy kamaszgyerekünkből professzionális hazudozó válik. Mi a teendő?

Feltétel nélküli szeretet, elfogadás

A gyereknek éreznie és tudnia kell, hogy a szülő mindig, minden körülmények között szereti, elfogadja őt. Ha valamilyen hibát is követ el, vagy rosszul dönt egy helyzetben, vagy szándékosan az ellenkezőjét tette, mint amit a szülő mondott, akkor is van számára megbocsátás. Nem szabad úgy éreznie a kamasznak, hogy csak akkor szeretjük, ha jól teljesít. A szeretet nem függhet az iskolai eredményektől vagy a sportban, zenében stb. elért sikerektől. Ezt a feltétel nélküli szeretetet fontos kimutatni, kimondani, éreztetni, méghozzá akár fizikai módon is: öleléssel, puszival, egy simogatással, persze csak akkor, ha ez nem kínos az alanynak. A szakemberek egybehangzóan állítják, hogy a testi kontaktusnak fontos szerepe van kamaszkorban, mivel a serdülőnek fokozott lelki, érzelmi szükségei vannak: gyakran küzdenek elvetettséggel, kisebbrendűségi érzésekkel, sokszor bizonytalanok, félelmeik vannak, szoronganak.
Példamutatás

Soha nem várhatunk el olyasmit gyerekünktől, amit magunk sem gyakorlunk, például nem prédikálhatunk a dohányzás káros következményeiről cigarettával a kezünkben. Életmódunk, viselkedésünk, jó vagy rossz szokásaink sokkal jobban hatnak a gyerekünkre, mint az elméleti tanításaink. Figyelmet kell fordítanunk arra, hogy mit tanul tőlünk kamasz, mit utánoz le a saját életünkből.
Programok

Mostanában sokat lehet hallani arról, hogy a gyerekek túl vannak terhelve, sok az iskolai és iskolán kívüli elfoglaltságuk, mégis azt javaslom a szülőknek, hogy szervezzenek hasznos tevékenységeket délutánonként, illetve hétvégén, amivel eltöltheti a gyerek a szabadidejét, és minél kevesebb időt hagyjanak a céltalan lődörgésre, semmittevésre. Szerencsés, ha a gyerekek be vannak vonva a ház körüli teendőkbe, házimunkát végeznek, esetleg olyan feladatot is rájuk bízunk, amit nem szívesen csinálnak. Ezzel elkerülhetjük, hogy önző, egoista, lusta felnőtté váljanak. A munka és a küzdelem formálja a jellemet, a cél elérése pedig sikerélményt ad. Richard Whately angol filozófus szerint az, aki szorgalomra szoktatja gyermekeit, jobban gondoskodik róluk, mintha vagyont adna kezükbe.

Standovári Orsolya