Több mint vallás!

Az igazság valóságának megismerése után, a kereszténységnek is meglett a maga vallási zászlóvivője, mindavval az Isten igazságát nélkülöző tartalommal, amivel a vallások rendelkeznek. Jézus, be kell látnunk nem vallást alapított, hanem az Isten igazságát megvallva és bemutatva, elhozta önmagában az Igazság valóságát. Az Isten szava, ami maga az Igazság! Testé lett, és közöttünk lakozott. A vallások mindig alulról a bukott földi lét valóságából törnek a menny felé, az emberi cselekedeteket (önmegváltást) hangsúlyozva, és Isten akaratát figyelmen kívül hagyva! Ezzel ellentétesen az Igazság, aki testé lett Jézus Krisztusban, a menny dicsőségéből lehajolt (felülről leszületett a mi világunkba a megváltásunkért! Ez minden vallásnál sokkal mélyebb kijelentés! Ezért Jézus Krisztus nem egy, a vallásalapítók sorában, hanem minden szempontból e sort alkotó személyek felett áll! Ezért teljesen jogos amikor egy hívő ember az Isten igazságára támaszkodva hirdeti: „És nincsen senkiben másban üdvösség (megmenekülés): mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.”

„Annak okáért az Isten is felmagasztalta őt, és ajándékozott néki oly nevet, amely minden név fölött való; hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” 

Az Igazi kereszténységet alkotó hívő emberek sokasága, mely az egyetemes eklézsiát alkotja, ezért maga is előrébb van az Igazság felismerésében és megélésében, mit bármelyik vallás. Igen, még a keresztény vallásban lévő emberek sokaságánál is. Mert a vallás nem elég, még akkor sem ha keresztény színezetű! Lehet nem könnyű ezt megérteni elsőre, de attól még igaz! 

Áldott hétvégét!

Gondolataim a húsvéti asztal mellé.

Gondolom senki nem lepődik meg, ha az elején leszögezzük hogy a karácsonyhoz hasonlóan a húsvét szó sem szerepel a bibliában, e szó  fordításánál minden esetben a pészach /pászka/  szerepel. A pászka kovásztalan kenyeret/tésztát jelent. Pl : pászkabárány pászkaünnep Kovásztalan kenyerek ünnepe, ahogy olvashatjuk a bibliában. Ezt a kulcsfontosságú napot/napokat a kereszténység hajnala óta megünnepelték és ünneplik nagy örömmel mind a mai napig. Amiképpen a zsidó nép megmenekült a halál angyalától Egyiptomban amikor is az a pászkabárány vérével megjelölt  otthonokat nem tudta illetni. Hasonlóképp, Mi  az Úr Jézus értünk hozott engesztelő áldozatát és feltámadását elfogadva. Jézus szent és az Ádámi bűntől mentes vére által megváltva szintén megmenekültünk a halál angyalától. Ahogy azt a zsidókhoz írt levélben is olvashatjuk. "Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának." De a János evangéliumában is pont erről van szó: "Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre."

 Minden megváltatlan, Istent nem ismerő ember rab! Egész életét megrabolja és megnyomorítja a haláltól való félelem! Még akkor is igaz ez, ha tudva /tudatlanul mindenféle pótszerrel eme legbensőjében lévő tényt elnyomja, vagy figyelmen kívül hagyja. Legbelül ez a benne lévő félelem előbb-utóbb, ahogy napjait fogyasztja felszínre, tör. De nem akarok elkanyarodni. A húsvét/pészach pont azért örömünnep, mert a Mi megváltásunkról és az Úr Jézus feltámadásáról szól! Kérlek, olvasd ezt el ismét: Jézus Krisztus halála, eltemettetése és feltámadása által MEG VAGY VÁLTVA!  Ha ezt hitben elfogadod, és szívedben nem kételkedsz ebben, megtapasztalod, amiről beszélek.

 "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki, hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassák a világ általa. Aki hiszen ő benne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében." Kérlek most   ne rohanj, ne légy felületes! Gondolkodj el ezeken a szavakon. A hátralévő Földi és az azutáni sorsod dől el ezen kijelentésre adott válaszodon. A húsvét a  kereszténység egyik legfontosabb és legcsodálatosabb üzenetét hordozza. De ahhoz hogy ezt világosan meglássuk szükséges megtisztítani a rárakodott népi szokásoktól és hagyományoktól amiknek semmi, de semmi köze nincs a biblia igazságaihoz, sőt azoknak sokszor pont ellentmond. 

Talán jogosan megállapítható, hogy mára már, nem annyira az a probléma, hogy az emberek ne hinnének Istenben/vagy a természetfelettiben. Sokkal inkább, mint eddig bármikor, elmondhatjuk azt látni, hogy az emberek ezer és ezerféleképp hisznek Istenben/istenekben és más általuk, e szintre emelt, dolgokban. A materializmus az „Isten halott”, vagy épp a felvilágosodás jelmondata: az "értelem mindenek felett" és a hasonló intellektuális ágyúlövedékek, akár hogy is, de mindenképp elhalkulóban vannak. Az emberek kezdik megérteni hogy az izmusok nem kielégítőek. Azok, akiket hitetleneknek, materialistáknak, ateistáknak gondolunk, ők igazából, nem Istenben nem hisznek. (a szó valós értelmében) Hiszen tapasztalat nélkül, inkább az általuk istenről alkotott, illetve magukban logikailag felépített gondolatsorban, csalódva, nem hisznek. Tehát az Istenről való, helytelen gondolkozásból fakadó istenképből kiábrándulva, állítják magukról, hogy számukra olyan, hogy Isten, nem létezik.

Isten mindig, mint tudjuk, jóval több, mint amit mi gondolunk róla, amit megérthetünk felőle. Még a benne, helyes hittel rendelkező, felőle pontosságra törekvően gondolkozó gyermekeinek is, meg kell érteniük, Isten felfoghatatlanul több és mélységében megragadhatatlanabb, mint aminek mi gondoljuk és tapasztaljuk. De paradox módon, mennyivel inkább figyelembe kéne venni ezt azoknak, akik Isten létezését, bármi okból, elvetik. Én magam úgy látom tehát, hogy az Istentagadás mögött sokkal inkább egy szándékosság, egy készakarva -ság, áll. Amire a Szentírás fel is hívja a figyelmünket.

„Mert készakarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára”

„Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. Mert ami az Isten felől tudható nyilván van ő bennük; mert az Isten megjelentette nékik: Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívük megsötétedett. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek; És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.”

„A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolata.”  Nem keres, nem kutat, nem jár utána a dolgoknak, nyilván könnyebb a tv előtti karosszékből ex katedra kijelenteni, nincs isten. Azoknak az embereknek, akik valóban az igazságot keresik, amely véleményem szerint nem szubjektív (Legfeljebb bizonyos időre és időközönként. Megtérési élmények és más személyes jellegű csodák/Isteni beavatkozásokra gondolok.) hanem sokkal inkább objektív, mindenki számára adottak és végső soron ellenőrizhetőek. Krisztus megismerhető! Az Isteni bölcsesség és végül is a dolog problematikája itt, ezen a ponton tör a felszínre. Ugyanis az igazsághoz való eljutáshoz, illetve annak, nem csupán felületes felismeréséhez az ahhoz való, kapcsolódáshoz túlnyomórészt nem rációra / logikára (noha ez is rendkívül fontos a maga helyén) van szükség. Sokkal inkább az ember szellemére, az ember legbelső, mindent átfogó, és önszántából nyitottá, alázatossá tett belsőlényegi-valóságára van szükség. Illetve a későbbiekben az ezen a szívbéli hozzáálláson megszületett és növekvő, bizalomra és hitre.  Azért tértem ki erre a fontos igazságra, mert a fent vázolt alázatos és korrekt, előítéletet és prekoncepciókat nélkülöző nyitott hozzáállás, pont a „nincs Isten’ hangoztatóknál hiányzik leginkább. Ez pedig hatalmas gátat képez köztük és a való igazság között, ami, ahogy Jézus utalt is rá, az Isten beszéde, a teljes szentírás.

„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság.”

„A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.”

Továbblépve tudjuk: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.”

„Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ, a bölcsesség által az Istent, tetszik az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.” Ez a „bolondság” az újjászületés/felülről születés, szükségességének igazsága!  Ez a hihetetlen történet nem más, mint a feltámadás igazsága a megváltásunk örömhíre! Amivel szemben, egy a mindenkire érvényes kötelezettség, a megtérés!

„És mondván: Betelt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” A megtérés nyitja meg az ajtót az igazi Isten akarata szerinti hitre.

 „E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:” Isten szeretettel és kegyelemmel vár, gondolj csak a tékozló fiú esetére.

„Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.”

A keresztény élet így / innen indul, a vallásosodás képmutatásával, a farizeusi magatartással fel kell végre hagyni. Őszinte megtérés, hitből történő megkeresztelkedés, és a Szentlélek pecsétjének átélése szükségeltetik. E nélkül, sajnos gondban lesznek némelyek az Úr előtt.   

„Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől.” Bűnbánatra és megtérésre van szüksége mindenkinek, és ami elválasztott Istentől, a teremtődtől, bármilyen bűn és akadály volt is az, megsemmisül, és az életedre végre rááradhat Isten áldása, amit oly régóta elkészített már számodra!

Kérlek hallgass rám, mindez, mindent megér!

 „Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: "Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért? Mert az embernek Fia eljön az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint.”

Áldott ünnepet és köszönöm a figyelmeteket. 

Az Istennel való közösségről.

Isten, elsődlegesen azért teremtette az embert, hogy közösségben lehessen vele!

Teremtményei közül a saját képmására teremtett ember, akivel e közösséget a legmélyebben és mindent érintően meg tudja élni. Ezért érthető, hogy minden olyan cselekedet az ember részéről, ami ennek a közösségnek a létrejöttét, fennmaradását akadályozza, az Isten célkitűzését támadja. Ez egyben, törvénytelenség is. Hiszen az írás így szól: „Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.” Pont az Istennel való közösség elérése és fenntartása érdekében szükséges minden embernek a bűn ellen fellépni. A közösség eléréséhez való feltételt az Atya, az Ö fiában, Jézus Krisztusban világosan megadta! Bevégeztetett! Meg vagyunk váltva Jézus Krisztus golgotai kereszten elszenvedett kereszthalála által. Ha elfogadjuk ezt a hatalmas csodát, létrejön a közösségünk Istennel! Ha nem vesszük figyelembe, nincs közösség, és ebből fakad, hogy nincs is mit megtartani, ápolni. Ezért is kell leginkább nekünk, akik már közösségbe kerültünk Istennel, felszámolni a bűnt, minden módon, ahol csak találkozunk vele. A bűn nem játék! Sátán szeretné, hogy agyon legyen hallgatva, hogy még a szószékekről is hallgassanak e mindent romlásba döntő valóságról, hiszen ö pontosan tudja, a bűn garancia az Istennel való közösség felszámolására. De hála Istennek érte, van egy csodálatos lehetősége az embernek. Magam is arról tudok bizonyságot tenni, hogy nincs felemelőbb és kiteljesítőbb, egy ember számára, mint a teremtőjével való megbékélés és a vele való harmonikus közösség! Az Élő Istennel való közösségben mindent meglelhetünk, ami az élethez és a szentséghez, a jó lelkiismerethez szükséges. Isteni természet részeseivé válunk ebben a kapcsolatban. Ennek pont az ellenkezője az, amikor az ember elfelejtkezve Istenről, vele nem számolva éli az életét, kergeti a saját terveinek megvalósítását. Ebben az öncsalásban és fájdalommal teli életvitelben nem tudja, (ha fel nem világosítják még időben)

hogy épp azt éli át, amit Jézus a következőképpen fejezett ki: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért??”

Köszönöm a figyelmed!

Az örök élet bizonyságának öröme!

A kereszténységben e kérdésben nem lehet, nincs bizonytalanság. Az örök élet tudata, Jézus Krisztusban garancia. Nem tesz ez minket felfuvalkodottá? Nem! Nem bizony! Már csak azért sem mert a bűnnel való birkózásunk a legkülönfélébb területeken, és mélységekben, állandóan figyelmeztet bennünket arra a tényre, hogy a menyasszony még nem feleség. Hogy még személy szerint nem vagyunk ott, ahol Isten látni szeretne bennünket. Még tart a vándorlásunk. Még létezik a bűnnel való tusakodás. De az örök élet belső bizonysága, elsősorban nem arról szól, hogy mi mit teszünk és mit nem, és amit teszünk azt mennyire jól vagy nem jól tesszük. (persze tegyük a mi részünket a lehető legjobban, Istennek tetsző módon.)hanem arról hogy a Szent Szellem még a legnagyobb sötétségben is képes a szellemünkkel együtt bizonyságot tenni arról, hogy Isten gyermekei vagyunk!   

Egyre többen értik meg világszerte a hívők, hogy az Istenhez való megtérésük és az Atya által megjelölt és egyedül állított Ajtón /Mennyei kapun, a feltámadott Jézus Krisztuson keresztül teljes mértékben befogadottak /elfogadottak lettek és megbékültek az Élő Istennel!

Megtört a halál hatalma! „És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok voltak.” Ezt az igazságot is jó ilyenkor, halottak napja alkalmával a tudatunk zászlajára tűzni. De nem csak a halál, hanem a kárhoztatás (ami természetesen teljesen jogos volt irányunkban) nyomása alól is felszabadított minket a mi megváltónk. „Kicsoda az, aki kárhoztat? Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk” Az Úr Jézus, szüntelen közben jár érettünk, és vére az Atya szent színe előtt, állandóan hirdeti megváltásunkat. Míg Ábel vére magáért kiáltott Istenhez, addig Jézus Krisztus vére értünk/ az érdekünkben emel szót a mennyei trónteremben.  

Olyannyira igaz ez, hogy valóságos hatalmat kaptunk arra, hogy Isten fiainak neveztessünk és Isten útján járva, egyre inkább rá hasonlítsunk cselekedeteinkben és életvitelünkben.

Földi vándorlásunk legelső kijelentései közé tartozik hogy megigazultunk hit által és bűnbocsánatot nyertünk Istentől, az Úr Jézusba vetett hitünk miatt. Igen! Teljes körű bűnbocsánatot és ezzel örök életet! Azaz megigazulást és élő személyes kapcsolatot a három egy Istennel. E miatt az Élő Istennel való közösség miatt tudhatjuk, és lehetünk biztosak, abban, hogy örök életünk van! Isten Örökkévaló és Élő Isten! Amikor megelevenített, újjászült minket romolhatatlan magból, Isten Igéjéből. Akkor valamiképpen összekapcsolt minket, élő és örökkévaló lényével is. Ennek megismerése és megértése is, egyben az örök élet, ahogy azt az ige is mondja.: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.”

Az élő Isten bárkinek tud kijelentést adni magáról, de alapjában elmondható, hogy ezen túl, leginkább a megelevenített, élő szellemű ember tud személyes közösséget ápolni a teremtővel. Az ilyen ember egyben, szintén kegyelemből az örök élet birtokosa is, hit által, amely szinte felfoghatatlan örömmel, békességgel, és reménységgel tölti be a hívőt.

Az Ige mondja: „Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.”

„És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van.”

„Ha elfogadjuk az emberek bizonyságtételét, az Isten bizonyságtétele nagyobb: mert az Isten bizonyságtétele az, amellyel bizonyságot tett az ő Fiáról.

Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten az ő Fiáról.”

„Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.”

„De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet.”

Több igeverset nem citálok, buzdítalak, tanulmányozd az írásokat e témában is.

Ha ezekben, az igazságokban szívedből hiszel, ezekre a kijelentésekre rá mersz állni, akkor tudsz csak igazán kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendezni Földi vándorlásod során.

Legyél áldott az utadon!

Channeling a modern kori spiritizmus.

Van a kereszténységnek egy olyan radikális ellensége, amely milliók üdvösségének elvesztéséért felelős, ez pedig nem más, mint a spiritizmus, a modernizált nevén chanelling (csatorna). Napjainkra számos okkult gyakorlat öltözött elfogadhatóbb kompatibilisebb formába így a spiritizmus is. Ez a démonokkal kommunikáló okkult ág, még a biblia igazságaira és a kereszténységre is képes hivatkozni /persze helytelen módon/ csak hogy megtévessze az embereket. Sajnos mivel egész gyakorlatias módon és igen gyorsan hoz létre kapcsolatot a tisztátalan szellemekkel így a démonok, előszeretettel segítik elő ezeket, a kapcsolatfelvételeket, a legkülönfélébb természetfeletti jelek és csodák alkalmazásával. Szorosan ide kapcsolódik a kopogás által, asztaltáncoltatás által, tárgyak mozgatásával üzenő szellemek. Az író médiumok, és más házhoz, és házak mellett kialakított létesítményekhez köthető szellemek, a generációs halotti szellemek tevékenysége, ezeket familiáris szellemeknek is nevezik. Mondanom sem kell, hogy a halottak napja, amit világszerte igen fontos eseménynek tartanak sajnos hazánkban is. Nem csak ünnepnapok ezeknek a gonosz tisztátalan szellemeknek, hanem egyenesen, egy feltöltő vitalizáló „szabadság” is, ahol újra és újra erőt merítenek, és hatalmat legalizálnak az emberi sorsok felett. Mielőtt félre értés lenne, leszögezem, nem az elhunyt szeretteinknek való végtisztesség megadásáról és az időnkénti kegyhely rendberakásáról beszélek. Ezeknek nyilván van egy létjogosultságuk. Én a halottakkal (ezek nem az elhunyt szeretteink lelkei, hanem démonok)  való beszélgetés, a hozzájuk való imádkozás, a segítségül hívásukról beszélek. Illetve az ezeket kiszolgáló médiumokról. Ezeket a tevékenységeket a bibliai kifejezetten tiltja.  A démonoktól való tudakozódást, a halotti szellemekre való hallgatást a velük való szövetségkötést Isten gyűlöli! Ilyen kapcsolatokat azért vállalnak, keresnek az emberek, mert a nagyon szeretett és elvesztett házastárssal, rokonnal, szülővel, gyermekkel, való újbóli kapcsolatot kínálják. (természetesen nem ez történik) de mivel ezek a tisztátalan halotti szellemek, démonok száz százalékig hiteles és titkos információkkal, teljesen azonos hanghordozással, hangszínnel, kiejtéssel bírnak és tudják utánozni az elhunyt szeretteinket, így hitetésükkel igen sikeresek. Képesek asztrál kivetüléseket is előidézni, ahol elhunyt személy teljesen meggyőző és hitelesnek tűnő arcát, de akár egész testét bizonyos mértékben láthatóvá tudják tenni rövidebb hosszabb ideig. Sajnos a régi és a modern spiritiszta szeánszokon ezek a gonosz és hitető szellemek, olyannyira hiteles információkat, titkos dolgokat jelentenek ki a médiumnak, hogy már ez gyakran megtöri, felszámolja az ember ellenálló képességét, és teljesen áldozatul esik a bukott szellemvilág hitetésének. De ha ez nem lenne elég, az ilyen szeánszokat igen gyakran valóságos gyógyulások jelek is kísérik melyek célja a spiritiszta személyének és közléseinek igazolása.

Sátán itt is utánozza Isten munkáját. De természetesen az ilyen spiritiszta rendezvényeken elhangzó közlendő, és megerősítő természetfeletti jelenlét, nem Isten evangéliuma nem a Szentírás igazsága, és nem a Szent Szellem erejének munkája, hanem ördögi lények mesterien tálalt hitetése. Természetesen, mint minden okkult területen itt is sokan nem igazi spiritiszták médiumok, hanem anyagi haszon reményében adják ki magukat annak. De ez még a jobbik eset, innen még viszonylag könnyebben van vissza út, a világosság felé az Istenhez való megtérés felé. A valós gyakorló okkultizmusnál sajnos az igazi megtérés vagy csak e dolgokkal való szakítás, már lényegesen ritkább. Nyilván gonoszságukban és démonikus szövetségeikben, az igaz varázslódoktorok, sámánok, boszorkányok, spiritiszta médiumok, jövendőmondók, és más régi vagy modern okkultisták, irdatlan sok kárt tudnak okozni, és okoznak is, leginkább ott, ahol nincs Isten dicsőségé és Jézus Krisztus megváltói nevének/vérének ismerete és az abban gyökeredző bibliai hit.  

Isten azt kéri legyünk józanok! Az élő embereknek, nem halottakhoz kell fordulni segítségért és egyáltalán bármiért, hanem Istenhez! Szeretnék egy pár igeverset megerősítésetekre megemlíteni, és természetesen azért is mert az IGE hatalmas ereje és dicsősége, szétzúzza a hazugságnak és a gonoszságnak minden erejét!

„Mikor te bemégy arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ád néked: ne tanulj cselekedni azoknak a népeknek utálatosságai szerint. Ne találtassék te közötted, aki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló; Se bűbájos, se ördöngösöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző; Mert mind utálja az Úr, aki ezeket műveli, és ez ilyen utálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled. Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel.

Mert ezek a nemzetek, akiket te elűzöl, igézőkre és jövendőmondókra hallgatnak; de tenéked nem engedett ilyet az Úr, a te Istened. Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok!”

„És ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, akik sipognak és suttognak: hát nem Istenétől tudakozik-é a nép? az élőkért a holtaktól kell-é tudakozni?”

„És átvitték fiaikat és leányaikat a tűzön, jövendőket mondtak és varázslást űztek, és magokat teljesen eladták a bűnnek az Úr bosszantására.”

„És fiait átvitte a tűzön a Hinnom fiának völgyében; és az időnek forgására ügyelt, jövendőmondásokat, varázslásokat és szemfényvesztéseket űzött, ördöngösöket és jövendőmondókat szerzett, és sok gonoszságot cselekedett az Úr szemei előtt, hogy őt haragra indítaná.”

„És összeveszítem az egyiptomiakat az egyiptomiakkal, és egyik hadakozik a másik ellen, kiki felebarátja ellen, város-város ellen, és ország-ország ellen.

És elfogyatkozik az egyiptomiak lelke ő bennük, és az ő tanácsát elnyelem, és tudakoznak a bálványoktól, szemfényvesztőktől, halottidézőktől és jövendőmondóktól.

És adom az egyiptomiakat kemény úrnak kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtok, szól az Úr, a seregeknek Ura.”

 „És minden bölcs és értelmes dologban, amely felől a király tőlük tudakozódék, tízszerte okosabbaknak találta őket mindazoknál az írástudóknál és varázslóknál, akik egész országában valának..” 

„Van egy férfiú a te országodban, akiben a szent isteneknek lelke van, és a te atyád idejében értelem, tudomány, és az istenek bölcsességéhez hasonló bölcsesség találtatott benne, és akit Nabukodonozor király, a te atyád, az írástudók, varázslók, Kaldeusok és jövendölők fejévé tőn; igen, a te atyád, a király;”

Isten népe ha Istennel jár, ha Isten beszédére figyelmez, azt megbecsüli, akkor akár tízszerte is bölcsebb és okosabb lehet, mint bármilyen okkult ember ezen a világon. És ez bizony sok esetben szükségeltetik, hogy Isten igazságának terjedését minél kevésbé tudják az ördög csatlósai akadályozni.

Köszönöm a figyelmeteket. 

Isten a vendégszoba polcán!

Isten nem akar csupán egy fogalom lenni az életedben! Sokan úgy vannak Istennel, mint a pilóták az ejtőernyőjükkel, baj esetére magukkal viszik, de remélik, hogy soha nem lesz rá szükség. /ezt sort, valahol olvastam és megfogott/ Az ilyen emberek valami módon beengedik Istent az életük, szalonképes és megmutatható szobájába, de ott is többnyire csak egy polcra kerül, A fogalom polcára. Én hívő vagyok, keresztény vagyok, ó én is megtértem. De ahogy él, ahogy cselekszik, ahogy beszél, az semmiben nem különbözik szinte, a világ folyásától, és értékrendjétől, vagy ha mégis, az leginkább egy jól eljátszott színházi szerep a maga minden odavaló kellékével. Azt is többször megfigyeltem, hogy az ilyen ember teljesen megvan győződve, hogy ebbéli játékáról senki nem tud. S lehet hogy ez igaz a keresztény környezetére, ott a magasabb fokú bizalom, és sokszor a rálátás hiánya, némi felületesség miatt, ez a játék eljátszható. De nem így a világban. Ott az emberek a farkastörvények miatt, az állandó aktivitáskényszer miatt, mintegy önvédelmi ösztönből, igen hamar felismerik, beazonosítják a „színészeket”. Erre még rájön, hogy sátán még be is segít ilyenkor, hiszen érdeke, ha egy hívőt hiteltelenné tud tenni. De mivel azt váltja ki, amit az írás, előre megmondott: „Mert az Istennek neve miattatok, káromoltatik a pogányok között…” Ezért bizony nagyon fontos erről beszélni, és ezt visszaszorítani. Hihetetlen károkat tudnak okozni az ilyen „eljátszom a dolgot” emberek. Ráadás az is igen nagy gond, hogy amikor rájuk hivatkozva takaródznak a világiak, az épp az örömhírt hallgató emberek. Nagyon nehéz nekik mit mondani, és valahogy megvédeni az ilyen színésztestvéreket, és meggyőzni a hivatkozó felet, hogy az adott keresztény színészkedése csak átmeneti, már Isten kezeli nála a dolgokat.  /ha nem igazán érted miről beszélek, akkor jó neked, kimaradtál az ilyen kényelmetlen helyzetekből./ Ne legyen félreértés, nem azzal van a bajom, ha felszínre jön az életedben valamilyen bűn, mert Isten dolgozik rajtad, olvaszt, azért, hogy szembesítsen az eltávolítandó salakoddal. Ez jó dolog!  Magadba szállva megállsz, őszintén megbánod, bűnvallást teszel, amiben is, kilépsz a világosságra és engeded, hogy Jézus vére az Isten végtelen kegyelméből megtisztítson minden bűntől. A megszentelődésnek is van egy fajta útja, tehát ez jó. Amire fentebb utaltam, amit igazán komoly problémának látok, az a képmutató életvitel a meghátráló harc nélküli megalkuvásban megkövesedett, hiteltelenség. Isten ennél sokkal jobbról/többről van, felölünk meggyőződve! Az ilyen embereket pedig segítsd, hogy hamar kitaláljon a színházi életen kívülre, a valóságba! Ahol Isten nem csak egy fogalom a vendégszoba polcán!

Köszönöm a figyelmedet. 

A bűnről való beszéd, nem lehet probléma! A probléma a bűn.

Nem ciki, nem gázos a bűnről beszélni. Isten előtt nincs titok, az emberek sem vakok, magadat pedig, pláne nem tudod becsapni. Mivel ezen a területen igen sok félreértés van, ez szükségessé teszi, hogy rendszeresen át legyen beszélve. Megfigyeltem, hogy van egy téves elképzelés a világban azokról az emberekről, akik megtértek, és nyíltan felvállalják a hívő életet, annak minden előnyével és hátrányával. Igen gyakran ezekről, az emberekről azt gondolja a környezete, ha már egyszer ezek, ahogy állítják kapcsolatba kerültek Istennel, meg lett bocsátva nekik minden bűn, meg, hogy ők a menyei állampolgárságot kaptak, ez egyenlő azzal, hogy tökéletesek és soha semmi gondjuk többé nem lesz a bűnnel, hiszen hívők akiket Isten megsegít. Ö a nagy hívő, na most aztán, egy szemernyi hibát se lássak meg nála. S meg kell hagyni, amint megtudták, hogy te keresztény vagy, szó szerint elkezdik figyelni az életedet és vizsgálgatni, erre készülj fel. Tehát igen félre értett gondolat, hogy a hívok soha nem vétkezhetnek, és ezért talán érdemes egy-két dolgot letisztázni. Már csak azért is mert néha még a hívők, maguk is gyakran ezt feltételezik. Egy megtérés nélküli bűnős ember, nincs kegyelem alatt, nincs meg benne az élet, akár elismeri akár nem, hogy bűnös ezer dologban. Egy felülről, Istent Szellemétől született hívő, tudja, hogy bűnős volt, de mivel elfogadta Isten egyedüli és tökéletes megoldását. a bűn problémájára. Ezért Jézus Krisztusba vetett hite miatt, és az Úr érte hozott váltsága miatt, amit igényelt és elfogadott, megigazult/igaznak nyilváníttatott Isten színe előtt. Ezek után amikor a bűnnel találkozik magában, azaz megmutatkozik a poklossága akkor is tudja, hogy Istenre számíthat, hogy van, Jézusban megvan a bűnbocsánata, és hogy az élete a kegyelem alatt van, még ha történetesen rendezni/ megbánni és megtérni való állapotba került is. Más szóval a hívő, már bent van a bárkán belül. (az egyház, a szentek közössége) "ami szellemtől született, szellem az" lehet, hogy gyomorrontással szállt be a hajóba, és ez miatt, ép összehányja magát. De már a bárkában van! Biztonságban és száraz helyen. Minden lehetősége megvan a gyógyulásra! Ellentétben a világban kóborló, Isten nélkül élő emberrel, aki lehet épp most nem öklendezik és hány, legalább is nem látni. De nincs biztonságban,  szárazon, ami a túlélését biztosítaná. Remélem követhető volt a gondolatmenetem.  „Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.” Ez az ideális! Amikor egy hívő mindig mindenkor Isten vezetésében, az új természete szerint, azaz szellem szerint jár. Ez az amire tényleg és valóságosan vágynunk kell, és ennek érdekében megtenni ami a módunkban áll. Régen a bibliaiskolákban ennek megértését sokszor úgy vezették be, hogy különbséget kell tennünk a helyzetünk és az állapotunk között. Ha még nem olvastál erről, bátorítalak. Az igazat megvallva sokszor és sokféleképpen vétkezünk, soha nem értettem, amikor hívő emberek, vagy emberekről azt a benyomást akarják kelteni, hogy mivel szentek, így a bűn ismeretlen már a számukra. Mielőtt bárki félreértene, letisztázom, nem gondolom, hogy nem lehet bűn nélkül élni a hívő életet. De lehet! Lehet úgy élni, hogy nincs megvallatlan, elrendezetlen bűn az életünkben. Csupán azt kell megértenünk, hogy ez nem automatikus és leginkább nem a hívő ember produktuma. Kegyelemből tartatunk meg! Ez nem csak az üdvösségünkre vonatkozik. Hanem a földi vándorlásunkra is. De valljuk be őszintén, hányszor levesszük a szemünket, a mi kegyelmet és életet adó megváltónkról. Nem hitben cselekszünk, aminek elkerülhetetlen következménye a bűn! Hiszen ami nincs hitből, bűn az. Csak nem képzelem, hogy egy hívő életében lehet bármi, ami nem tetszik Istennek? De képzelem!  Mivel megtértek, megismerték Isten, és ráálltak a keskeny út követésére, és valamilyen mélységben felfogták azt is, hogy Isten szent. De valahogy ezzel párhuzamosan elkezd kialakulni bennük egy védekezési, takargató folyamat, melynek sokszor az a következménye, hogy szép lassan, meg tanulják magukra zárni az ajtót, a magukban mégis csak felfedezett bűnnel. Kialakulhat egy képmutató bűnt takargató, azt világosságra nem hozó élet. Bele se mernek gondolni, mi lenne, ha megtudnák ezt és ezt, ha megtudnák, hogy a szeretetlenség a kevélység a büszkeség a tisztátalanság, a félelmek a hitetlenség és minden más bűn is, még az Istentagadás és káromlás is, bizony nem ismeretlen dolgok még megtérés/újjászületés után sem, még évek múltával is előfordulhat. Mint mondtam, nem szükségszerű hogy vétkezzünk. Az ige is így szól: „ha valaki vétkezik” tehát a megváltásunk után elkerülhető, kikerülhető félretolható a bűn! Megint csak az írás mondja: „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. Mert ami a törvénynek lehetetlen volt, mivelhogy erőtlen volt a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatta a bűnt a testben. Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira. Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért. De ha Annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által. Annak okáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.”  

A fentiekből kitűnik, hogy az élet szellemének törvénye megszabadított! Dicsőség az Istennek! Jézus megváltott minket! Mégis a gyakorlati tapasztalatunkban, a mindennapjainkban, nincs kizárva, hogy szembesülni fogunk, azzal: „Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen”.  Azaz itt a földön bármikor érhet kísértés, valamely bűn által.  Ha pedig van kísértés, be kell látni és tapasztaljuk is, hogy sajnos az is előfordulhat, hogy a kísértés nem jól reagáljuk le /mert mondjuk, nem imádkoztunk azért, hogy ne érjen minket/ és azon vesszük észre magunkat, hogy a bukott természetünk megnyilvánult. Pál tusakodásról, birkózásról beszél, de én még nem nagyon láttam olyan birkózót, aki mindig felül van, mindig minden cselt és támadást el tudott hárítani. Nyilván az évek évtizedek óta birkózó, és abban megedződött/tapasztalatot nyert embernek lényegesen könnyebb a kísértés és a harc. Ezért is lepődik és döbben meg az Isten népe, amikor, egy vezetőről egy úgymond nagy kaliberről derül ki, hogy nem volt a helyzet magaslatán. De be kell látnunk, nem teljesen jogos a kiakadásunk, hiszen emberekről beszélünk, akik minden tökéletességre törekvésük mellett is, szembetalálkozhatnak azzal, hogy bizony soha de soha ne felejtkezzenek el arról, hogy mindenestől az Isten kegyelmére szorulunk, és akkor és abban leginkább, amikor és amiben nem gondolnánk. Sajnos tehát azt látjuk, hogy az életünkben egyszer vagy többször elesünk. Hogy nálunk is lenne alapja, Pál felkiáltásának: Ó én nyomorult ember! A bukás nem ismeretlen számunkra, még megtérésünk után sem. Csak míg előtte nem tudtunk, nem vétkezni, utána már Isten segítségével lassan vagy gyorsan, de feltudjuk számolni, és minimális mozgásra tudjuk kényszeríteni a bűnt az életünkben. Azaz két vállra tudjuk fektetni, amikor birokra kényszerülünk vele. Amit ki szeretnék emelni a fentiek fényében, az-az, hogy soha de soha ne add fel! Ne keseredjél és fáradj bele a harcba, lehet, hogy már százszor is a bűn küldött padlóra és terített ki, és elszívta az életerődet, reménységedet és a hitedet megcsapolta. De neked ragaszkodnod kell Jézus szavaihoz. „De aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.” Egyszerűen meg kell értened, kitartás nélkül nem fog menni. Van, az a mondás! „Akik feladták, soha nem győztek. A győztesek között nem találsz egy olyan embert sem, aki feladta.” De inkább egy igével zárom be a gondolataimat. „Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.”

Mindenkinek a bűnnel való harca elsősorban Istenre tartozik és az eklézsiára! Azon belül a vénekre, a szolgálattevőkre. Ha látod, hogy az atyádfia vétkezik, birkózásban van, járj közben érte, az helyett hogy körbekürtölöd hogy mit is láttál/tapasztaltál. Híd el Isten, ahogy téged, úgy öt is képes megtartani. Ebben a dologban is az irgalom vezessen, hiszen ha te csónakod lenne lyukas te is támaszt és segítséget várnál.  

Köszönöm a figyelmedet!  

A legértékelhetőbb emberek a földön.

A 80 évek végén olvastam egy könyvet Demos Shakarian : A legboldogabb emberek a földön címmel. Merész, és találó címválasztás. Nos én e mostani posztomnak azt a címet adtam, hogy a legértékelhetőbb emberek a földön. Nem legértékesebbet, hanem legértékelhetőbbet írtam. Minden emberi életet egyformán értékesnek tartok mivel hordozza az Istenképűséget, valamint maga a teremtő értékelte fel az emberi életet egyformán abban a csodálatos és kegyelmes cselekedetében, amikor Jézus Krisztus az életét a vérét adta a mi megváltásunk érdekében. Nos Jézus szent és tiszta vére ugyan úgy kifolyt a fehér emberért, mint a feketéért, és bármilyen bőrszínű emberért. Ugyan úgy a magas és az alacsony a sovány és a kövér emberért. Az okos és a buta,  a jó és a rossz fej az alig bűnös és a velejéig romlott emberért is, Isten ugyanazt a felfoghatatlan árat mérte, az Ö fiának drága vérét!

                           Tehát az emberek, abszolút értéke tény Isten előtt!  

Nem így az értékelhetőségük. Ott már igen nagy eltérések mutatkozhatnak, mégpedig a gondolkozás, a célok lefektetése, a jellem, és sok más tényező befolyása miatt.
Nézzük meg kiket is szoktunk értékelni.
- Azokat, akik a jó és helyes dolgokat példásan végzik
- Azokat, akik megbízhatóak, korrektek, kitartóak, egyszóval értékhordozók.
- Azokat, akik a lehetőségeikhez képest mindazt nyújtják, amit épp adni tudnak mások javára.
Nos azt tapasztalom, hogy az ilyen embereket világnézetüktől és hitüktől függetlenül minden egészséges társadalomban értékelik és elfogadják. De ennél a pontnál én tovább megyek. Ahogy Derek Prince  gyakran utalt rá nekünk keresztényeknek határozott feladatunk hogy minden területen száz százalékot, de inkább száztízt nyújtsunk. Nekünk mindent Jézus nevében kell tennünk! Legalább is ez az ideális a biblia szerint. Jézus nevében pedig nem lehetünk jellemtelenek, önzőek, pitiánerek, nem lehetünk trehányak, felelőtlenek,stb.
Nem viselkedhetünk úgy mint azok akik nincsenek Krisztusban. Nekünk hívőknek az adatott, hogy amint vettük/megismertük az úr Jézust, azonképpen járjunk is ö benne.
Jézust pedig a biblia szeretetteljesnek, jónak, istent dicsőítőnek, és szentnek mutatja be számunkra. Aki Isten és ember előtt egyaránt hitelesnek bizonyult. Meggyőződésem hogy a Szent Szellem segítsége nélkül lehetetlen sikeresen így élnünk. De isteni segítséggel egész jó eredményeket tudunk majd felmutatni, csak szánjuk oda magunkat arra, hogy mindent, amit teszünk azt Isten dicsőségére, a lehető legjobb tudásunk és lehetőségünk szerint cselekedjük. Ahogy így élünk, előfordulhat, hogy több saját magunkban fellelhető negatív falba/akadályba is bele fogunk ütközni. Természetesen ez nem kell, hogy elbátortalanítson minket. Isten a szívünket vizsgálja, a motívumainkat és minden helyes igyekezetünket értékeli, mint jó atya! Isten elvégzi/ el tudja végezni az ö akaratát bennünk és általunk, de nekünk kitartónak teher, és ha kell kudarcviselőnek is, kell lennünk, hogyha isten akaratában lévő eredményességet akarunk produkálni. Csak ne tűrd el magadtól sem, hogy bármiben is langyos legyél.Törekedj az életed minden területén istenre támaszkodva a legtöbbet nyújtani!

Köszönöm a látogatásod.

Pár mondat az engedelmességről.

Rendszeresen emlékeztetnem kell magamat, és el kell mondanom minden Istenfélő ember számára is. Tartozzon is bármelyik felekezethez vagy gyülekezethez, vagy valami oknál fogva ép közösség nélküli keresés alatt lévő hívő. Meg kell értenünk, és tudatosítanunk kell magunkban:

A Szentírás nem ismeri az engedelmesség nélküli megváltás fogalmát.
Nem tudok egyetérteni a "szuper kegyelem" tanítóival.

Ennek fényében tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy a szívünket mindenkor fent kell tartanunk az engedelmesség szelleme számára, hogy megtámogasson minden napon az életünk minden idejében. Még a gyakorlatban megtapasztal romlott természet időnkénti megnyilvánulásának esetén is. [akkor a bűn megvallása és az attól való teljes elfordulás az engedelmességi üzenet.] Hiszen Péter apostolon keresztül Isten egyértelművé teszi számunkra, hogy engedelmességre vagyunk elhívva.

„Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése szerint, a Lélek megszentelésében, engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen.”
Engedelmesség nélkül nem létezik a megváltás. Maga az Úr Jézus mutatott erre rá a Getsemáné kertjében. : „És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.”

A megváltásunk azért történt, meg, mert Jézus engedelmes volt mindvégig egészen a keresztre feszítéséig az volt. Mindig az Atya akaratát cselekedte!
Még ha mi nem is tudjuk soha ilyen tökéletesen betölteni az engedelmességet.
Isten egyértelműen erre hívott el minket. Miután megigazultunk ingyen az Ö kegyelméből. Az Úr Jézusba vetett hitünk miatt.
Isten egyik nagyszerű munkása Derek, hangsúlyozta sokszor. „a nem teljes engedelmesség végül is engedetlenség.”

Mert a kisiklásokért vagy akár a tönkremenetelért a hit dolgában való hajótörésért pont ez az adott megtűrt bűn/megalkuvás gyenge láncszeme lesz a felelős. Bár csak ne tudnám a gyakorlatból, hogy mire is akart rávilágítani. Bárcsak elmondhatnám, hogy én megtérésem óta mindig és folyamatosan engedelmeskedtem az Atyának. Bár így volna. Még ha ma már érettebb is vagyok és az élet szellemének törvénye, legyőzte bennem a bűn és a halál törvényét. Akkor is folyamatosan emlékeztetnem kell magamat, hogy engedelmesség/szentség nélkül senki nem látja meg az Urat.

Nem a kárhoztatás felébresztése a célom Isten sem kárhoztat az engedetlenségedért.
Viszont az igaz,hogy megtérést, a bűn / az engedetlenség felszámolását várja el minden gyermekétől. Azt szeretné, hogy ha mi magunk is elmondhatnánk Pál apostol szavaival saját magunkra nézve: „Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; aki ugyanis engem megítél, az Úr az.”
Pál itt magába nézve az Isten igazságának fényében megállapítja, hogy nincs rendezetlen bűn az életében. Nem tud magára nézve semmi olyan dolgot, ami Isten szemében nemtetszést váltana ki. Persze azonnal tovább megy és elismeri, hogy az üdvössége a megigazult állapota nem ebben a tényben van.
Hanem az Istentől Ingyen kegyelemből kapott üdvösségből fakad. Más szóval megigazult hitből és ezek után hit által engedelmeskedik az Isten beszédének. S így a hit és a cselekedetek az engedelmesség által egységbe kerülnek az adott emberben. Ami rendkívül fontos egy hívő ember életében. Mert ez teszi hitelessé Isten, az embertársai és önmaga előtt is.

Jézus vérének egyedülállósága 5.bejegyzés

Az előző posztban leírtam hogy nagyon más eredményre vezet, ha egy dolgot jelen esetben az eredendő bűnt és az ebből felnövekedő személyes bűnmegnyilvánulásokat. A magunk emberi szemszögéből vizsgáljuk vagy azt a mindenható Isten a biblián keresztül adott világosságában látjuk, értelmezzük. Isten akaratában vagyunk az emberi józan és reális gondolkozással de tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy Isten valóságlátása, igazságértelmezése kifejezhetetlenül  magasabb szélesebb és mélyebb, mint az egész emberiségé. 
„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útiatok az én útiam, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én utaim utaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” 

Ebből az igazságból egy példán keresztül világítottam meg hogy teljesen jogos az ha mi emberek egymáshoz mérve magunkat, különbséget teszünk. De ezt annak tudatában kell megtennünk, hogy Isten látásmódja elsősorban nem egymáshoz viszonyit minket, hanem az Ö egyszülött fiához a Szentség a tisztaság a tökéletes emberi jellem abszolút zsinórmértékéhez mér mindenkit.  Így megállapítottuk, hogy minden egyes ember, aki élt, él,és ezután születik. Mind egytől egyig az Úr Jézusban megvalósult fent említett mérővonal alatt van. Az eredendő bűn valamint a későbbiekben felcseperedve a  bűnnel való azonosulása miatt Istentől elszakadt állapotban, létezik, tehát „fuldoklik”.   Legyen bármilyen mélységű is a vízfelszín alatt való tartózkodása, azaz egymáshoz viszonyítva mennyire bűnös. Vannak jobb és még jobb gonosz és még gonoszabb emberek de, valamennyire igaz hogy fuldoklik és biztos a halál ténye. Ebből az állapotból csak a megváltás őszinte elfogadása/birtokbavétele által van lehetőség kitörni. Ráadás kizárólag az Istentől elfogadható és kért módon. Azaz az Úr Jézus megváltói vérének elfogadása és Jézus nevének segítségül hívása által. 
„nincsen senkiben, másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.” …Mint az Úr Jézus neve.

Ezek után most ismételten nézzünk meg egy a vérrel kapcsolatos nagyon fontos igerészt.
A teremtés könyvének 3 fejezetében olvassuk: készített az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltöztette őket azokba. Ezek a bőr ruhák Isten által leölt/áldozatra adott állatok bőréből készültek. Mely tény arra világit rá ismételten, hogy a rendbehozatal a kapcsolatrendezés a helyreállítás érdekében Vérnek kellett ontatnia. Egy életnek, igaz akkor még csak egy állati lény életének kellett véget érnie a további kapcsolat érdekében. Zárásként nézzünk meg az újszövetségből egy igeverset a hébereknek írt levél kilencedik fejezetéből. 
„
 "Innét van, hogy az első sem szenteltetett meg vér nélkül.
Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vévén a borjúknak és a bakoknak vérét, vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt, magát a könyvet is és az egész népet meghintette,
Mondván: Ez azon szövetség vére, amelyet Isten számotokra rendelt.
Majd a sátort is és az istentiszteletre való összes edényeket hasonlóképpen meghintette vérrel. És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat. Annak okáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai effélékkel tisztíttassanak meg, magok a mennyei dolgok azonban ezeknél különb áldozatokkal.
Mert nem kézzel készített szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk.
Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatul, mint ahogy a főpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel;
Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.
És miképpen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet:
Azonképpen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett, másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak, akik őt várják üdvösségökre"

Ebből a rendkívül fontos igerészből kiemelném azt az alapigazságot, melyet a 22.vers állít. „. És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.”
Tehát leegyszerűsítve, ha nincs megfelelő vér, akkor nincs bűnbocsánat sem.
Ha pedig nincs bűnbocsánat, akkor az ember menthetetlen, bűnei miatt elveszett.
De hála legyen Isten kegyelmének és szeretetének. Ö eltervezte, és Fia által kivitelezte a lehetetlent. A megrontott és elbukott emberi fajt megmentette mikor a saját fiát a legdrágább kincsét miértünk a keresztfán halni engedte. Ezáltal lehetőséget adván az egyéneknek a hit által való megigazulásra az Istennel való megbékélés lehetőségére.
Bárcsak mindenki élne eme csodálatos lehetőséggel!



Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket.
A témát szeretném folytatni a következő bejegyzésemkor.

Jézus vérének egyedülállósága

Az Istennel való megbékülésem első éveiben. Nem egyszer gondolkoztam el azon melyek azok a szellemi jellemzők bibliai igazságok melyek az istenfélelmet választó embereket az Istentől való békességbe, megnyugvásba „hazaértem tudatba” helyezik. Melyek azok a kijelentések, amelyek konkrétan megtapasztalható a személyes életre kiható sorsdöntő fordulatot hozó vízválasztók hivő és nem hivő emberek között. Ahogy ezeket kezdtem számba venni és mélyebben megérteni. Napról napra egyre inkább és egyre egyértelműben kiemelkedett a megváltás mibenléte Jézus Krisztus vérének mindent meghatározó kifejezhetetlen felfoghatatlan csodája valósága mely azt a bizonyos vízválasztó konkrétumot képzi az ember életében.

 Az emberiség családjába tartozókat nézve legyen az a megváltást elfogadó hivő vagy azt még nem ismerő Istennel meg nem békült vallásos vagy ateista világnézettel rendelkező ember. /nem véletlen írtam így/ általánosságban elmondhatja, hogy az életében a külsőségeket nézve igazi szembetűnő különbséget nem lát. Mindkét oldalon vannak érték teremtő és hordozó emberek és ennek ellenkezője is. Mindkét táborban ismert a tragédia a fájdalom a szenvedés vagy a nevetés és a győzelem.
Mindkét oldal be tud számolni sikerről vagy épp katasztrofális veszteségről, áldásokról vagy romlást hozó átkokról, betegségekről és sorolhatnám. Egy szóval a szem előtt valókra fókuszálva /és az ember legtöbbször így tesz/ nem igazán látni elsőre a különbségeket. Nyilván épp ezen ok miatt szükséges nem csak a látható dimenzióban szemlélnünk e felismerésünket hanem tovább kell lepnünk.

 Pont ezért fontos hogy kutatásunk és értelmezésünk helyessége érdekében a saját eddigi tapasztalatainkat, véleményeinket sokszor előítéleteinket, prekoncepcióinkat háttérbe tudjuk helyezni azokon át, tudjunk lépni. Tudjunk és merjünk más szemével látni más gondolatait figyelemmel kísérni. Nincs mitől tartani, hiszen ha az igazsággal azon a területen valósággal mi bírunk, akkor a felismert helytelenségek csak még inkább minket igazolnak. Ha viszont a mi látásunk volt helytelen, akkor egy nagyszerű lehetőség nyílt, hogy korrigáljuk a gondolkozásunkat. Szóval mindenképpen jól járunk. Ez alól csak azok vonják ki magukat, akiket a való igazság nem érdekel vagy bármi okból félnek azzal szembenézni.

 Nem akarom a bevezetőt elnyújtani, tehát rátérnék a megváltásunk árára, ami nem más, mint az Úr Jézus Krisztus teljes mértékben egyedi és rendkívüli vére. Melynek kellő méltánylására csak a mindenható Isten képes. Egyedül Ö tudja mindenestől felfogni, ami fölfoghatatlan Jézus vérében. Mi csak ámulattal fogadhatjuk azokat az Isteni kinyilatkoztatásokat, amelyek e témáról szólnak melyek közül az első az a tény: hogy az IGE testé lett! Isten megjelent testben az emberek között. A mindenható hús és vér emberként itt élt közöttünk itt járt Jeruzsálem utcáin és hirdette az Atya szeretetét és igazságát és itt a földön Jeruzsálem mellett a golgota hegyén adta az életét a vérét mindannyinkért, amikor a megváltásunk érdekében a keresztre ment.

 Miért Jézus Krisztus vére a legértékesebb valóság a világmindenségben? Miért az Ő vére az amely csak és kizárólagosan alkalmas hogy az emberiséget és azon belül az egyes embereket kiváltsa/megváltsa megtisztítsa és éltesse? Miért e vér az amely csak és kizárólagosan tudta a Mindenható Isten jogos haragját elfordítani rollunk és azt kiengesztelni?  Ezeket, a kérdéseket fogjuk megválaszolni a következőkben Isten beszédének a fényében.


Egyáltalán miért van szüksége az embernek megváltásra? Talán elsőkként ezt kell megértenünk. Mert ahogy látni fogjuk ez az megváltás témakörének alapja.Sokan hallottak már az eredendő bűnről/vagy ősbűnről. Mikor is az első emberpár az Istentől való függőséget lerázandó félredobta azt az egyetlen egy parancsolatot, ami nem mást hivatott szolgálni, mint hogy emlékeztesse az embert szabadsága és korlátozott függetlensége ellenére továbbra is mindenestől, rá van utalva a teremtőjére. 
„Parancsolt az Úr Isten az embernek mondván: A kert minden fájáról bátran egyél, De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon abból eszel, bizonnyal meghalsz.”

Sajnos tudjuk mi történt, itt nem részletezném. Csak azt emelném ki, hogy az első emberpár az intést nem fogadta meg. Az Isten beszédének nem engedelmeskedvén az Istentől való függetlenséget választotta, amely ahogy Isten előre jelezte, behozta az ember életébe a lázadás a bűn metafizikai valóságát és annak mindenkori következményét a halált. Mivel Isten maga az élet és minden életnek ősforrása, így a tőle való függetlenedés/elszakadás halált eredményez. Sátán ebbe a csapdába csalta bele sikeresen az embert.
A biblia határozottan tanítja hogy az egész emberi faj, Ádám és Éva minden egyes leszármazottja egy vérvonalból való. /Apcsel 17;26/
Így a lázadáskor belépő bűn és annak következménye a halál minden egyes ember életében, aki erre a földre született jelen van. Ez az eredendő bűn oka. Ez az a szörnyű valóság, ami minden emberre kihat az első emberpár óta. Mindenkire! Kivéve egyetlen egy embert, aki pont ezért tökéletes ember, és Isten egy személyben, akin nem más, mint a Názáreti Úr Jézus Krisztus.

 Ezért kulcsfontosságú megértenünk a szűztől való születés a Szent Lélektől/Szellemtől való fogantatás csodáját Jézus Krisztus életében. Ö ugyanis a magasságos erejétől született és így mentes az Ádámi megromlott bűnnel és halállal átitatott vérvonaltól.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek a kulcsfontosságú ténynek az igazságát.

Ha már itt tartunk, már csak ez az egy tény Jézus Krisztusról. Már csak ez az egy kijelentés, megkülönbözteti Öt minden vallásalapítótól, minden prófétától, minden gurutól,
kiknek egyértelműen volt földi apjuk, ezáltal teljes meggyőződéssel állíthatjuk, hogy az eredendő bűnnek kiszolgáltatott, a halál uralma alá vetett emberek voltak.
De nem így a mi MEGVÁLTÓNK JÉZUS! Aki pont ezért az Ő tiszta és szent NEM Ádámi vére miatt tudott a mi hiteles Istentől elfogadott megváltónkká lenni.

Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket.
A témát szeretném folytatni a következő bejegyzésemkor.