Ne alkudjunk meg a bűnnel!

Időnként előveszem a bűn témakörét, mert noha az ez elleni harc egy sarkalatos pontja a kereszténységnek. (Mindenkit érintően) Mégis számtalanszor félvállról vesszük, mint egy beletörődve az élet szinte minden területén való jelenlétébe, és a magunkban való megmutatkozásába. A bűn fogalmát számunkra a biblia egyértelművé teszi:” Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.”

Az Isten akaratával való szembehelyezkedés, igazságainak és törvényeinek figyelmen kívül hagyása eredményezi a bűn behatolását az ember személyiségébe. Igen, mondhatjuk, ez bizony így van, és régen is így volt. Ezért szorulunk megváltásra! Viszont arra már kevesebben látnak rá, vagy inkább kevésbé tudatosul bennük, hogy noha Isten szent Fiában, Jézus Krisztusban teljes és tökéletes módon megváltást kaptunk, és nyerhetjük ezt el, hit által. Mégis a bűn kérdése továbbra is érinti a hívő embert, és hihetetlen rombolásra, negatív sorsformálásra, és mindenféle akadály kiépítésére kap lehetőséget, ha meg van tűrve.

 Gondoljuk el, mekkora ellentmondás, (mégis ez valósul meg) hogy egy hívő ember a sátánnal való kapcsolatot szorgalmazza, építi ki, és tűri meg, amikor a bűnnek utat enged. Az írás így szól:” Aki a bűnt cselekszi, az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” Sátán létezési közege a bűn! (az engedetlenség a lázadás, a törvénytelenség) Ahol a bűn bármilyen formája jelen van, megtalálható, ott sátán is jelen van! Pontosabban fogalmazva nem feltétlen közvetlen, hanem közvetve. A bűn, szellemi hidat képez az ember és a sátán között. Ez akkor is így van, ha hívő emberről beszélünk. Szó szerint, aki bűnben él, megtűri/megengedi magának a bűn jelenlétét,

kulcsot hagy a gonosz számára a lábtörlő alatt. „A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővelkedjenek.” Mondja Jézus! A bűn soha, semmilyen szempontból nem jó, és nem járható út, egy keresztény számára. Noha van a bűnnek ideig-óráig való gyönyöre, ahogy az Írás megemlíti, mégis egyértelműen kijelenthetjük, nem életet ad, hanem megfosztja az embert attól! Nem hoz megelégedést, békességet, és bőséget, hanem pontosan ezektől foszt meg, és rabolja el a már meglévőt is. Mi legyen tehát az igazságnak megfelelő záró következtetésünk? Az, hogy ne adjunk helyt a bűnnek magunkban, és ne toleráljuk azt a környezetünkben sem. Buzdításnak még egy gondolat. Fontos tudni, hogy igen szoros kapcsolat van az Isten parancsolatainak a megtartása és a meghallgatott ima között. „És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat tesszük meg, amik kedvesek előtte.” A meg nem hallgatott imák egy részének, egész biztosan az engedetlenség az oka. Persze nem kell most nagyítót ragadnod, hogy hibát/bűnt keress magadban. Ha van, azt úgyis nagyon jól tudod. De akkor, azt számold fel az Isten igéjének megfelelően, hogy eljöjjön a te életedben is a felüdülés, az Istennel való helyreállás. „Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.” Isten adjon kegyelmet számunkra, hogy mi az Ő akaratának cselekvői legyünk, és imáinkra megkapjuk a mennyei választ, Isten szeretetéből fakadóan. Egy rendkívül fontos igazsággal zárom a fenti gondolataimat. A szentírásból tudjuk, ahol bűn van ott a halál is jelen van, ahol nincs bűn ott nincs halál sem!

„Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije;” Nekünk Jézus Krisztushoz kell minél inkább hasonlítanunk, akiben nem volt bűn, aki bűnt nem cselekedett, aki bűnt nem ismert, és szájában hamisság nem találtatott.  

Köszönöm a figyelmeteket.    

A bűn megvallása jó dolog!

A bűneinket kivinni a világosságra, nem csak Isten akaratában van, de az egyik legjobb orvosság is a személyiségünk számára! 

„Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.”

 „Leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr. Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vigyük véghez a mi megszentelésünket.”

Csodálatos és hatalmas ígéreteink vannak! De ennek eléréséhez, az írás azt mondja” tisztítsuk meg magunkat” Ezt neked kell megtenni! Ez a saját jól felfogott érdeked. A megszentelésünk többoldalú! Az alap kiindulásunk, hogy Jézus Krisztus adatott nekünk bölcsességül, igazságul, szentségül és váltságul. Ő a mi megszentelőnk! Mégis számos igevers felszólít minket, hogy dolgozzunk össze Istennel és mintegy így tegyünk pontot a megszentelődésünkre. Így is mutatkozzon meg, hogy félre vagyunk téve, el vagyunk választva a világtól, a bűntől, és Isten számára élünk. A fenti igevers is, de például ez is: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van. És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen Ő is tiszta.” Megfigyelhető, hogy nekünk is van részünk a megtisztítási folyamatban. Isten beszéde szerint gondolkozni, meggyűlölni a bűnt, birkózni vele, ha úgy alakul. Valamint bűnvallást tenni, hogy a Szellemi dimenzióban is el legyenek vágva azok a bűnkötelek, amikkel sátán rövid vagy hosszabb időre megkötözött.

Alapjában nem egészséges, amikor az ember magában vájkál. Ahogy az Írás mondja: „Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez.” Viszont amikor felismerünk magunkban egy–egy bűnt, illetve ahogy az a bibliában olvassuk, előfogja, felszínre tör, megmutatkozik, nyilvánvalóvá lesz egy konkrét bűn, azaz elkövetésre kerül, megfogan. Az konkrétan beszennyezi vagy akár meg is szakíthatja a szövetségedet Istennel.  Az elkövetett bűn, annak mélysége a megmutatója, hogy hogyan kell rendezned. Van, hogy elég hogy hangosan kimondva bocsánatot kérsz Istentől, (ilyenkor ez az információ kimegy a szellemvilágba is) Van, hogy egy testvéreddel való közös megbeszélés és bűnbánati ima hozza el a megoldást. (Ezt tudni fogod, hiszen ha ismét gond van, illetve továbbra is vádlásod van, akkor ez kevésnek bizonyult) Ha ez a helyzet, illetve a bűn súlya alapból megköveteli, akkor érdemes felkeresned egy elismert, kipróbált szolgálótestvért/pásztort, aki minden bizonnyal segítségül tud számodra lenni. „Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.”

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.”

A bűn kegyetlen ellenséged, a bűn egy olyan fecskendő, amin keresztül a sátán mérge folyamatosan beléd árad és dolgozik ellened. Lehet, hogy a büntetés/következmény, azaz a szentencia, ahogy az írás utal rá, nem rögtön valósul meg a bűnben élő ember életében, de kétségtelen, hogy megvan a lehetősége egy nem kívánt eredménynek, akár sok-sok év múltán is, ahogy arra Mózes utalt is. „Mert tudom, hogy halálom után mind inkább-inkább megromoltok és eltértek az útról, amelyet parancsoltam néktek; és utolér majd titeket a veszedelem a későbbi időben, mivelhogy gonoszt cselekszetek az Úrnak szemei előtt, bosszantván őt kezeiteknek csinálmányával.” Ez általános szellemi igazság, tehát ne csak a bálványimádásra gondolj most. De nem is akarom tovább szaporítani a szót, ha szükséges tedd meg amit meg kell tenned! „Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől.”

"

Köszönöm a figyelmeteket! 

Van amikor szabadulásra van szükségünk.

„Ha akarom, többet nem csinálom!

Akkor ne csináljad! Mutasd meg hogy szabad ember vagy.

Mutasd meg, hogy tudsz uralkodni a romlott szenvedélyed fölött.

De addig, amíg nem tudod abbahagyni, addig ne csapd be magadat.

Mert legjobban magadat csapod be, és a legnagyobb vesztese ennek az öncsalásnak te magad leszel. Aki szabad, az abbahagyja azokat a cselekedeteket, amiről a biblia azt mondja, hogy rossz, káros, negatív, és kárt okoz.”  /Németh Sándor/

Tudnod kell, ma még tart a kegyelem napja! Ma még kérhetsz Istentől szabadulást, legyen bármi is az, ami megkötözött. Ma még így szól a Szentírás szava!:

 „Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem!” Mind a gyógyulásra, mind a szabadulásra egyaránt szükségünk van.

„És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én, megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.” De be kell ismerned, el kell ismerned, hogy nyomorult helyzetben vagy. ( Most a függőségekkel kapcsolatban beszélünk a szabadulásról, de természetesen szabadulni nem csak démonoktól lehet, hanem negatív élethelyzetekből, negatív környezetből, szorult helyzetből is.)

„Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tőréből. A tőr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.” (A „madarász tőre” itt a sátánra, illetve az általa állított csapdákra vonatkozik.)

„Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.” Ha nem hívod, segítségül, akkor nem is adsz jelzést arra nézve, hogy bajban vagy.  

„Hirtelen megszabadul a fogoly, és nem hal meg a veremben, kenyere sem fogy el:”

Van, hogy hosszabb idő, de van, hogy a szabadulás percek alatt hírtelen megtörténik.  

„Seregek Ura, Istene! Állíts helyre minket; világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk!”

Csak és kizárólag Isten tudja az embert helyreállítani! Arcának dicsősége a személyes kapcsolatra is utal, amiben velünk foglalkozva, segítségül van számunkra, akár gyógyulással akár szabadulással, vagy a helyzetünkre nézően, útmutatással. Ne felejtsük egy pillanatra sem, Isten jó! Jó akarattal van felénk, és jót gondolt el felőlünk. Nem hagyott magunkra, és bárhonnan is bármilyen mélységből keressük Őt, nem utasít el minket.

„Hogy megszabadulván a mi ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk néki.”

A szabadulás a Fiak kenyere! (Élő személyes kapcsolatot feltételez)A célja pedig az, hogy Isten gyermekei, hatékonyan és félelem nélkül tudják Őt szolgálni/képviselni!

Ha szabadulásra van szükséged, tudsz magad felé is szolgálni hit által, de van hogy Isten úgy látja jónak, hogy egy erre alkalmas, gyakorlattal rendelkező testvéredet akarja feléd használni, mert ez hoz megoldást. Viszont sok esetben, fel kell keresned a gyülekezeted vezetőit, akik Isten Szellemének vezetésében tudni fogják, hogy hogyan szolgáljanak feléd. Keresd őket bátran és bizalommal, nem te leszel az első, megnyugtatlak.  

Köszönöm a figyelmed.    

Isten szeretetének ragyogása, a bűn sötétségében.

Bizonyára nem csak számomra ismert, hogy létezik a bennünk jelenlévő bűn, és ha felelőtlenek vagyunk, nem hitben járunk, akkor hamar megnyilvánul a romlott természet. Egyszer egy ilyen napon, saját csalárd szívemben erőt vett bűn miatt, nem akartam sehova menni, nem akartam kimozdulni se, nemhogy közösségbe menni. Végül is, tekeregni, lementem az utcára, valamiféle kizökkenést keresve, hogy a szégyenről, és az erős vádlásról levegyem a szemem. Ha valaki már Istennel megbékülve jár, élvezi annak minden áldását és tisztaságát, igen megdöbbentő tapasztalat és szennyes, megalázó érzés az, amikor azt tapasztalja hogy a bűn, bármi okból is, de felütötte a fejét, és mint a sötétség hányadéka megmutatkozik, ott ahol keresnivalója sincs. Bármilyen meglepő, fél óra sem telt el találkoztam egy keresztény testvéremmel, aki miután kezet fogtunk, a következő mondatokat mondta: De jó hogy találkoztunk, mesélj, mi van veled, jól nézel ki, csak úgy ragyogsz! Na, mondom magamban, ha te tudnád, amit én és az Úr tud, velem kapcsolatosan, szóba sem állnál velem. De a testvér csak folytatta, és láttam tényleg komolyan beszél, nem csak az ilyenkor szokásos kedves szavakat, csépeli. Nem sokat, kB. őt percet beszéltünk, aztán megáldva elköszönt. Már messze járt, amikor én még egy helyben álltam és azt fogalmaztam meg hangosan, hogy (magamnak-e, vagy Istennek, nem tudom) nem igaz, hogy tud egy ilyen erős keresztény (mármint aki elment) ennyire mellé nyúlni, velem/a jelenlegi állapotommal kapcsolatban. Hát szellemileg, ennyire vak lenne?

 De még be sem fejeztem a gondolatot, amikor belém hasított a felismerés, nem ö a vaksi, hanem én, ö Isten látásával látott engem, pontosan úgy, ahogy Isten lát minket akkor is, amikor nem vagyunk a helyünkön, amikor lázadunk, amikor a bűnnek teret engedünk. Isten, Jézus Krisztusban az Ő gyakorlati és minden értelmet felülhaladó szeretetében lát minket, és azt üzeni, hogy ne koszold be, ne mocskold be, semmilyen bűnnel magad. Legyél szent, legyél számomra elkülönítve ebben a világban, élj úgy, ahogy kérem, ahogy az kedves a szemeim előtt. Valósítsd meg hit által azt a képet, amit őrzők magamban veled kapcsolatban is. Élj a bűn felett! Uralkodj rajta és ne kiszolgáld azt! Mert velem meglátod sikerül! Én életet adok, örök forrást! Ahogy elárasztott Isten vigasztalása, ahogy megvilágosította az én sötétségemet, sokkal jobban elszégyelltem magam, mint az elkövetett bűn miatt. Talán még el is sírtam magam, ha jól emlékszem. De ez más volt ez olyan megszomorodás volt, ami Isten előtt kedves, ez össze tőrt, megsebzett, és felemelt. Hát ilyen Isten szeretetének irgalma, amikor mi hűtlenek vagyunk is, (De ne legyünk!) Ő hű marad! Ő a pislogó gyertyabelet nem oltja ki. A repedezett nádat nem töri el. Ő azt üzeni, hogyha valaki vétkezik is, tudja meg, hogy van szószólónk! Van közbenjárónk, van, aki ismer és megért, van, aki egészen ismeri a mi szívünket. Nincs sem késő, és nincs az a mélység sem, ahonnan ne lehetne felkiáltani az irgalmasság Atyjához, aki kész minket az Ő fiának vérén keresztül látni minket. Kész megbocsájtani, ha bűnbánatot tartunk. Végső soron az Írás is azt tanítja számunkra, hogy elsősorban ne magunkra nézzünk, ne is másokra, hogy ki gyengébb vagy ki erősebb az Isten útján haladva.

A mi biztos kiindulópontunk, a szentírás szava. A helyreállási koordinátánk, egyetlen egy személyben van meghatározva. Jézus Krisztusban! Nem adatott más név a nap alatt, melyben bűnbocsánat irgalom, és üdvösség van. Az írás felszólít minket, hogy minden időben és helyzetben, nézzünk Jézus Krisztusra a mi hitünk elkezdőjére és bevégzőjére!  

 Mint én, már nem egyszer, te is, kelj fel testvérem, menj az Úr elé, járulj a kegyelem királyi székéhez, és bánd meg a bűnt, ami el akar téged szakítani az Isten dicsőségétől! Bánd meg és tanulj meg rajta uralkodni, az által, aki téged annyira szeretett, hogy az életét adta érted! Fel kell készülnünk arra, hogy a földi vándorlásunk során, nem mindig tudjuk a bűnt távol tartani, mert az bizony vágyódik ránk, be akar borítani, fel akar emészteni. Bizony van, hogy birkóznunk kell vele, néha könnyű leteríteni, amikor megkörnyékez, máskor olyan szívósnak bizonyul, hogy már már a feladáson töprengünk. De ne tegyünk így soha! 

                                                           Gustave Courbet: Birkózók

Ha elestél kelj fel, rendezd a dolgokat, és menj tovább, ne siránkozz, ne sajnáltasd magad, ne magyarázd meg, ne tégy úgy, hogy most már úgyis mindegy. Ne a láthatókra néz! Hitben járj! Isten amikor a neveden szólítva elhívott, nem tévedett veled kapcsolatban sem. Te csak menj és harcold meg a hit szép és nemes harcát. Dicsőség legyen az Úr Jézus Krisztusnak, fent a mennyben és a mi szívünkben is, mindörökké!

Köszönöm a figyelmedet.            

      

Gondolataim a bűnvallás kapcsán.

Egy két gondolatot szeretnék leírni a bűnvallással kapcsolatosan, mert a tegnapi napon egy hozzászólásban (azóta törölte a hozzászóló) határozottan állítva lett, idézem:      ” A kereszt után, az újszövetségben, SEHOL nem olvasunk bűnvallásról.” Nos, ez így nem igaz, de mielőtt megnéznénk egy két bibliaverset, had szögezzem le, a teljes írás Istentől ihletett! Az Írás fel nem bontható, az ó szövetség is okulásunkra van, ezt a biblia állítja. Tehát maga a bűnvallás gyakorlatát, nem helyes, úgy szemlélni, hogy Jézus Krisztus kereszthalála előtt jelen volt az Isten és az ember kapcsolatában, de a mi Urunk, kereszten elvégzett megváltása után, már nincs jelen az Isten és ember kapcsolatában. Ha ebbe picit mélyebben belegondolunk, megérthetjük, hogy a megfogalmazott kijelentés, tarthatatlan. Az írás azt mondja két-három bizonyságra, megáll az igazság! Ez az igevers „És ha az idegen földön, ahol fogva tartatnak, magokba szállnak, és megtérvén, az ő fogságuk helyén könyörögnek hozzád, és ezt mondják: Vétkeztünk, hamisan és gonoszul cselekedtünk;” noha, ószövetségi, de egyértelműen idő feletti. De amúgy is a fentebb említettek miatt, nem lehet, nem figyelembe venni, hiszen általános szellemi igazságot közöl. Most jöjjön két újszövetségi igevers, de a tanulmányozó még találni fog kapcsolódó igéket. „És sokan a hívők közül eljőnek vala, megvallván és megjelentvén cselekedeteiket.” --- „Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.” Isten szavából egyetlen egy támpont is elegendő az Ö gyermekeinek, de a szentírás kritériumához mérten, itt van két világos a bűnvallás kérő és elfogadó, egyértelmű igevers az újszövetségből. Egy példa a kapcsolódó igeversre! „Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.”

A bűneink megvallása nincs eseményhez kötve, maga az, egy csodálatos esemény! (a megtéréshez, bűnbánó szív szükséges) és úgy tudom így is alakult ki, az ember kezdetektől, el kellett, hogy ismerje bűnösségét, és kegyelemre szorultságát, amikor Istenhez közeledett.  Vannak, akik már a vízkeresztség előtt elvárják, mások csak később. A lényeg hogy igen szükséges lépés a hívő élet elején, egy részletes mélységi megvallás, egyetlen okból, a szellemi kötelékek elszakítása végett, hogy egy teljesen átható bűnbocsánatban részesüljünk. A későbbiekben, hogy elég e magamban otthon elrendeznem, ha felismerek egy bűnt, vétket, vagy mulasztást, vagy el kell mennem és egy érett idős testvérrel/ szolgálóval kell e imádkoznom, azt a bűn milyensége és mélysége határozza meg leginkább. Itt is a gyümölcsök igen mérvadóak. Ha marad a bűnérzés, a szívünk vádolása, illetve a bűn rendszeresen leveri az embert, akkor bizony segítségre és valószínűleg szabadulásra is szükség lehet.

Befejezésül egy csodálatos igevers! „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” Ami egyben már a harmadik az újszövetségből. :)

Köszönöm a figyelmeteket.